„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett
nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt
megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy
magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának
gyáván hóhérjává lőn.” (Kossuth Lajos: A vidini levél)
1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos és a kormány tagjainak lemondtak
az ország súlyos helyzetére való tekintettel. Kossuth diktátorrá
nevezte ki Görgeit. Állítólag öngyilkos is akart lenni, de Görgei – a
Magyar Honvédsereg legtehetségesebb tábornoka beszélte le róla. Kossuth
leborotválta a szakállát majd elhagyta Aradot. Akkor még Kossuth is, és
talán maga Görgei is abban reménykedtek, hogy Görgei, mint az utolsó
harcképes hadtest vezére, még el tud érni valamit az oroszoknál. Az
alkotmány biztosítását, vagy az általános amnesztiát. Kossuth ebben a
hitben írta meg lemondását. Kossuth miután elhagyta Aradot, találkozott
az orosz táborból visszaérkező követekkel. Tőlük tudta meg azt a hírt,
hogy az oroszok csak a feltétel nélküli fegyverletételről hajlandók
tárgyalni, másról nem.
Görgei augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert. Rendben,
még akkor is fegyelmet tartva. Kossuth azonban már emigrációban
visszavonta a lemondását, és kormányzóként kezdett viselkedni. Az 1849.
szeptember 12-i dátummal közrebocsátott vidini levélben Kossuth azt a
meggyőződését fejtette ki, hogy Magyarország két nagyhatalommal szemben
is meg tudta volna védeni magát, ha Görgei nem hátráltatja a kormány
tevékenységét. Nagyon igaztalan vád volt a szabadságharc
legtehetségesebb és legeredményesebb tábornokával szemben. Kossuth a
bukás egyszemélyi felelőseként Görgeit nevezi meg. Kossuth azt a
látszatott kelti, hogy a nemzet ereje önmagában elegendő lett volna és a
későbbiekben is elegendő lenne a küzdelem sikeres megvívásához, ha
belső ellenség nem gyengítené. Nyílt levelével, az emigráns kormánnyal
is hivatalosan megfogalmazta és ki is mondta Görgei Artúrral szemben az
árulás vádját. A vidini levél egy Görgei ellen szóló vádirat, melyben
Kossuth az „áruló” kifejezést gyakran ismételve sorolja fel a tábornok
hibáit. Görgeit úgy tünteti fel, mint aki pénzért vagy egyéb előnyökért
paktált volna le ez ellenséggel. Kossuth e levelének köszönhetően Görgei
hosszú időre rajta maradt az árulás bélyege.
Kossuth Görgei szemére veti, hogy győzni tudott, de győzelmeit nem
tudta kihasználni. Bécs megtámadása helyett Budát ostromolta, ahol három
hetet elvesztegetett. (Kossuth erőltette Buda elfoglalását.) Azt is
Görgei terhére rója fel, hogy hadügyminiszterré kinevezve is a
főseregnél maradt, mind a két címet fenntartva magának. A délvidéki
összpontosítási tervet figyelmen kívül hagyta és csak több hetes
késéssel vonult el Komáromból. Aradig tartó útja során sem a kormánnyal,
sem más seregvezérekkel nem tartotta a kapcsolatot, ellenben az
oroszokkal tárgyalásokat folytatott, ajándékokat cserélt. (Ez nem igaz,
Görgei briliáns hadmozdulatokkal vezette le a hadseregét, úgy hogy
Komáromnál életveszélyes fejsebet szerzett.)
Saját tetteit és az országból való menekülését sajátos módon
magyarázza Kossuth. A hatalomról is többek között Görgei kívánságára
mondott le augusztus 11-én. ( Egy biztos, ha lett volna esély a harc
folytatására Kossuth soha nem mond le a hatalomról, attól azt jobban
szerette.) Lugosra, ahol a Temesvári vereséget követően gyülekeztek a
szétvert csapatok maradványai, azért ment, hogy megnézze, mekkora erőt
lehet összegyűjteni, ha Görgei a rábízott hatalommal visszaélne.
Orsovára pedig azért, hogy biztosítsa az utat a hazájukból menekülőknek.
Mindössze azt az apró tényt felejtette el megemlíteni, hogy ekkor már
ő maga sem látta a harc értelmét, és teljesen kilátástalannak ítélte a
hadi helyzetet. A meneküléshez hamis iratokat használt, és női ruhába
átöltözve menekült. Sajnos az emigrációban nem csak Kossuth, Szemere,
Batthyány Kázmér, Vukovics Sebő, Horváth Mihály, Irányi Dániel, Czetz
János, Kmety György, Dembinszky, Guyon Richárd, Perczel Mór, Thaly
Zsigmond egyetértettek, hogy a vereség egyik fő oka Görgei árulása volt
illetve, hogy nem folytatta a harcot. De ebben az hibázik, hogy
Dembinszky, Perczel, és Guyon tábornokok voltak. Ha lett volna esély a
harc folytatására, akkor miért hagyták el a csapattesteiket? Illetve ha
Görgei tényleg az lett volna, mint aminek lefestik, miért nem
tartóztatta le Kossuthot? Sokkal jobb alkupozíciója lehetett volna.
A szabadságharc tragikus befejezéséért, a veresség mértékéért a
legnagyobb felelősség Dembinszky altábornagyot terheli, – aki négy nagy
csatát vezetett és valamennyit elvesztette, és aki gyűlölte Görgeit-
megakadályozta az Aradon tervezett Honvédsereg összpontosítását. Ugyanis
volt egy olyan terv, hogy az oroszok beérkezése előtt megverik Haynau
hadseregét. Helyette Temesvárra vonult (Kossuth tudtával), ugyanis onnan
könnyebb volt átlépni a török határt.
Érdekes dolgokat ír Kossuthról 1852. május 6-án Marx Engelsnek.
Tudom, hogy erre nem ildomos hivatkozni, de maga Marx veti papírra, és ő
kívülálló e kérdésben. Marx a következőket írja: „az osztrák dinasztia
trónfosztását, ami kihirdetésének pillanatában káros volt, Kossuth Lajos
rendezte meg, hogy magának biztosítsa a kormányzói posztot, mivel attól
tartott, hogy az előbb vagy utóbb a győztes Görgeié lesz. Azt a hibát,
hogy Budát ostromolják Bécs helyett, szintén Kossuth okozta. Akinek arra
fájt a foga, hogy családjával ünnepélyesen bevonuljon a fővárosba.”
Görgei nem válaszolt Kossuth vádjaira. Pontosabban csak egyszer, az
1867. évi kiegyezéskor. Ekkor Kossuth Deák Ferenchez írott nyílt
levelében (a Kasszandra-levélben) bírálta a kiegyezést, bírálta Deákot.
Görgeit is bírálta ismét, amikor azt írta, hogy Görgeinek „sikerült az
árulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni, s a megrendített
önbizalommal karját elzsibbasztani”. Ekkor maga Görgei is írt egy nyílt
levelet Kossuthnak, amelyben az árulási vádat Kossuth 1849. augusztus
11-i írt lemondó nyilatkozatával igyekszik cáfolni: „A szerencsétlen
harcok után, amelyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta a
nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz
nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével
folytathassuk. A továbbiakban Görgei felszólított Kossuthot, hogy:
„hagyjon fel végre amaz áltanok hirdetésével, melyekkel Ön a haza dolgát
fel nem építhette és fel nem építheti; és a puszta negációnak azon
felette kényelmes teréről, melyet újabban elfoglalt, szűnjön meg
akadályozni, amikor nem építhet”.
Kossuth haláláig tartotta magát ahhoz, hogy Görgei árulása okozta a
szabadságharc vereségét. Görgei jóval megértőbb volt Kossuth iránt.
Erről tanúskodik Marczali Henrik írása: „Görgei gyakran mondta nekem
hogy 1848-ban Kossuth a nagy ember, ki nélkül nem történt volna semmi. Ő
maga csak buborék, kit fölvetett az események árja.”
A politika, azaz Kossuth méltánytalanul bánt Görgei Artúr
tábornokkal. Nélküle nem lett volna 1849 dicső tavasza, nem szabadult
volna fel országunk nagy része néhány hét alatt. Örök dicsőség a Magyar
Honvédsereg minden ismert és ismeretlen a hazáját híven szolgáló
tagjának.
Lőrincz Miklós - patacsipilvax.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése