2012. január 31., kedd

Isten halkan szól az embernek, ami részben magyarázza, hogy miért nehéz őt meghallanunk, amikor beszél. Ez olyan, mintha telefonálnánk, miközben a ház dübörög a televízió, a sztereó magnó és a házban beszélgető emberek zajától. Hogy megértsük a hívást, arra kell kérnünk barátainkat, hogy csöndesedjenek el, és halkítsák le a magnót meg a televíziót. Isten szavának meghallása érdekében el kell távolítanunk a zavaró hangokat, azokat a bűnöket, amelyek süketté tesznek Isten szavának meghallására.

Milyen célokat szolgál a jegybank deviza tartaléka

Soha nem látott összegben áll rendelkezésre devizatartalék az ország jegybankjában a Magyar Nemzeti Bankban.A közel negyven milliárd euró hazánk éves nemzeti termékének (GDP) jó negyven százaléka,egyenlő a központi régíó,a fővárost is beleértve éves előállított értékével.Ez az irdatlan pénztömeg közel likvid,azonnal készpénzzé tehető  formában,de alacsony hozammal áll a bank mérlegében.A jegybank a tartalékokból a legmagasabb bonitású országok (AAA) adósságleveleit vásárolja,illetve hasonló megítélésű bankoknál képez betéteket.Tartalékként az euró és a dollár jön számításban.Az euró hivatalos kamata 1%,míg a Federal Reserve szinte 0% szinten tartja a kamatot.Így a tartalékok hozama sem lehet több,mint éves fél százalék,bár erről a kimutatások soha nem kerülnek be a közgazdasági diskurzusba.Ha  a tőke átlagos elvárt megtérülését vesszük alapul a deviza tartalékok tartása jelentős nemzetgazdasági áldozattal jár.(Ne felejtsűk el a Horn kormány az energia ipar befektetőinek éves 8%-os megtérülést garantált,amit itt is vehetünk nyugodtan zsinormértéknek) A devizatartalékok tartása a jelenlegi mértékben az adott számokat figyelembe véve mintegy három milliárd euró(900 milliárd forint) hozadéktól fosztja meg az országot.Ez a nemzeti jövedelmünknek mintegy három százaléka.Ebből kitelne a főváros  és azon felül minden százezret meghaladó lakosságú nagyvárosunk éves költségvetése.A jegybanki tartalékba kerülő devizákat ugyanis a magyar gazdaság és a társadalom termeli ki hatalmas áldozatokkal.Az exportőrök az importhoz már nem szükséges devizát eladják,ami végső soron forintkibocsátás ellenében kerül a jegybankba.Az állam,a cégek és a háztartások által devizákban felvett hitelek is a jegybankba kerülnek,hiszen a hitelfelvevőknek forintra van szükségük,ezért pénzt váltanak.Ők a deviza hitelért 8-10,vagy magasabb százalékot fizetnek,amíg ugyanaz a pénz a jegybankban csak fél százalékot hoz.A kamaton túl a hitelfelvevőket az árfolyamromlás is terheli.A devizakészletek magas költségeit a hazai gazdaság és a háztartások viselik,míg a csekély hozam a jegybank könyveiben landol.Az áldozatért  cserében a társadalom képviselői által a jegybankkal szemben elvárásokat fogalmaz meg.Ezeket rögzítik a törvényhozók a jegybankról szóló törvényben.Mindenek elött elvárják,hogy őrködjön a forint külső és belső értékének stabilitásán,ne engedje azt inflálódni és árfolyamát romlani.Elvárják azt is,hogy a jegybank támogassa a kormány gazdaság politikáját is.Ez is csak stabil forinttal lehetséges.A jegybankkal szembeni elvárás tehát röviden a stabil forint.A romló forint ugyanis sérti a hazai szereplők,a cégek és a háztartások érdekeit,csak a többnyire külföldi tulajdonú exportőr cégeknek kedvez.A jegybank akkor látná el a törvényben is megfogalmazott feladatát,ha akcióba lépne,amikor külső tényezők,mint a spekulánsok haszonszerzés céljából a forint rontásába kezdenek.A spekulánst az különbözteti meg a hazai gazdaság többi szereplőjétől,hogy deviza adásvételi műveleteit kizárólag azért végzi,hogy azokon hasznot csináljon.Műveleteinek a gazdaság természetes folyamataihoz nincs köze.Miközben műveleteivel magának hasznot hajt a hazai gazdaság és a társadalom szereplőinek kárt okoz.Nos ezekben az esetekben kellene a jegybanknak fellépnie és a tartalékokat igénybe véve a spekuláció kártevéseit elhárítani.A közelmúlt  több ízben is szolgált példákkal a spekuláció kártevéseit illetően,amikor a jegybank nem végezte a rábízott feladatot.Megtámadták a forintot és rövid időn belül  mintegy 15%-kkal rontották az árfolyamát.A kártétel nyilvánvaló,azonnal emelkedő üzemanyag árak és az infláció meglódulása.Minden belföldi szereplő kárára.Ha a jegybank 300 forint alatti euró árfolyamon  eurót ad el néhány száz millió euró értékben megállíthatta volna a romlást és vissza téríthette volna az árfolyamot a természetes szintjére.Ráadásul hasznot is ért volna el,hiszen készleteit korábban 260-280 forintos árfolyamon képezte.A magyar államkötvények piacát is megtámadták (megshortolták),azzal a nyilvánvaló céllal,hogy magasabb kamatfizetést csikarjanak ki az államkasszából,aminek terhét a hazai adófizetők viselik.A célok között szerepelt az is,hogy a jegybank tovább emelje a hivatalos kamatot,ami meg is valósult azóta.Mondani is felesleges,hogy ez is tetemes hazai károkkal járt és jár ma is.A jegybanknak lehetősége volt,hogy devizakészletei ellenében jól bevásároljon a megemelt hozamú hazai papírokból.Tekintettel arra,hogy több ezer milliárd kereskedelmi banki betéttel is rendelkezik,azok terhére pedig forint kötvényeket vehetett volna.Az akciók a jegybank mérlegében tetemes nyereséggel jártak volna,egyben elhárították volna a forintra irányuló nyomást.Ne felejtsük el,hogy a forintra irányuló növekvő nyomást megállítandó került sor arra a döntésre,hogy újra meg kell nyitni a tárgyalást hitelfelvételről az IMF-el.Ez is elkerülhető lett volna,ha a jegybank végzi a törvényben meghatározott dolgát,de nem végezte.De mire kell a jegybanknak akkor az irdatlan deviza tartalék?A választ a hazánkban működő ugyancsak tetemes külföldi érdekeltségekben kereshetjük.A jegybank már 2003-ban is példát adott arról,hogy miként kell a spekulatív tőkéket előzékenyen kiszolgálni,amikor azok erősödő forintra spekulálva szembe mentek a hazai kormányzatnak éppen a forintot gyengítő szándékával.A jegybank ma is ilyen fejjel gondolkozik,amikor a hazaiak teherviselése mellett óriási devizakészleteket képez arra az esetre,ha a hazánkban működő külföldi tőke a készletek igénybevételére szorul.Ennek fényében talán érthető az is,hogy miért szeretnének eltekinteni a jegybanki vezetők hagyományos eskütételétől is az EU vezetői.Ők velünk szemben  a „ piac” érdekeit védik.Nincs másról szó,mint hogy elérkezettnek látják az időt,hogy  a magyar jegybankot is idő elött hívatalosan is a „piac” szereplői közé sorolják és mentesítsék a magyar törvények által rárótt kötelezettségitől,miközben ennek költségeit  továbbra is ránk zúdítják.Nekünk úgy kellene viselni az euró zóna kötöttségeit,hogy annak előnyei,mint az alacsony kamat nem járnak.Erre azonban az idő még nem jött el és az euró zóna burjánzó válsága miatt lehet,hogy soha nem is jön el.Amig a forint a fizető eszköz maradjunk az jegybank hazai felelőssége mellett,és ezt kérjük is számon a bank vezetőitől.

Mi állhat a megnövekedett kínai aranyvásárlások mögött?

A Hongkongi statisztikai hivatal januári jelentése szerint Kína 102.779 kilogramm aranyat importált Hongkongból novemberben, ami jelentős emelkedés az októberi 86.299 kilogrammhoz képest.  Peking nem hozza nyilvánosságra a saját aranykereskedelmével kapcsolatos adatokat, így a Hongkongi adatok szolgáltatják a legmegbízhatóbb alapot Kína aranyimportjának felmérésére.
Az elemzők szerint 2011-ben Kína 490 tonna aranyat vásárolt, ami a 2010-es 245 tonnás becslés kétszerese. „Ez a hihetetlen mértékű emelkedés az aranyimportban nagyon megmozgatja az emberek fantáziáját,” mondja Ross Norman, a londoni Sharps Pixley arany befektetési cégtől.
Ki veszi meg ezt a temérdek aranyat Kínában?
A kínai jegybank, a People’s Bank of China célozgatott rá, hogy vásárol aranyat. „Egyetlen eszköz sincs biztonságban,” nyilatkozta Zhang Jianhua, a bank igazgatója a múlt hónap végén. „A kockázat ellen az egyetlen védekezés a kemény valuta, ami az arany.” Zhang azt is hozzátette, hogy a legjobb stratégia akkor vásárolni, amikor a piac lent van. Ahogy az várható volt, a nyilatkozatból az elemzők rögtön arra a következtetésre jutottak, hogy a világ ötödik legtöbb arannyal rendelkező országa még többet akar.
Ez a következtetés azonban némiképp sántít. Először is a kínai kormány ritkán tesz bármit mások előnyére és saját kárára, jelen esetben azáltal, hogy világgá kürtöli rövidtávú befektetési stratégiáját.
Másodszor a kínai jegybank vásárlóereje igen gyenge mostanában. Kína valutatartalékai 20,6 milliárd dollárral estek 2011 negyedik negyedévében a harmadik negyedévhez képest. 1998 óta általában az első negyedéves kiáramlás nem volt jelentős, de a tendencia mindenképpen aggasztó. November és december hónapokban a tartalékok hihetetlen mértékben, összesen 92,7 milliárd dollárral csökkentek.
Harmadszor pedig, a mérleg szempontjából fizetésképtelen kínai jegybank számára egy ilyen aranyvásárlás rendkívül kockázatos lépés lenne. A kínai központi banknak bevételt generáló eszközökre van szüksége, hogy teljesíteni tudja a valutavásárlások miatti adósságaiból származó kötelezettségeit, és az aranyvásárlás ezt csak nehezítené. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bank soha nem vásárol aranyat, bizonyára megteszi időnként, de mindenképpen mértékkel, hiszen az aranyból nem tud a nagyon is szükséges bevételre szert tenni.
A kínai központi bankot leszámítva az ország többi intézményi befektetője igen elenyésző igényt támaszt aranybefektetésekre. Természetesen vannak ipari felhasználók, de az ő igényeiket a hazai termelés bőven kielégíti. Ne felejtsük el, hogy jelenleg Kína a világ legnagyobb aranytermelője. Ebből következik, hogy a Kína által külföldről importált aranyat főként magánszemélyek vásárolják.
Miért vásárolnak magánemberek ennyi aranyat? Az egyszerű válasz, hogy az igény csupán szezonális jellegű, ahogyan azt Jeff Wright, a Global Hunter Securities-től gondolja. A kínaiak gyakran adnak aranyból készült ajándékokat a kínai újév alkalmából. Ez a szezon egy hete kezdődött. A július óta tapasztalható nagymértékű emelkedést az aranybehozatalban azonban nem lehet az ajándékozással magyarázni. November volt az ötödik olyan hónap, amely során Kína rekordmennyiségű aranyat importált Hongkongból.
A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a kínaiak az infláció elleni fedezetként vásárolják az aranyat, ahogyan azt a Financial Times is feltételezi. Ugyanakkor érdemes megjegyezi, hogy az aranyeladások rendkívüli emelkedésével szemben az infláció emelkedése megállt, legalábbis egy időre. Ebből az következik, hogy léteznie kell még egy oknak. Erre a legésszerűbb magyarázat, hogy a kínaiak tőke kimenekítés helyett mentik aranyba pénzüket.
Bár a hivatalos adatok alapján úgy tűnt, hogy a kínai gazdaság csupán szeptember hónapban ingadozott, az országban hónapok óta pesszimista hangulat uralkodik. Végtére is van olyan mennyiségű kísértet város, amit már a kínai lakosság is észrevesz.
„A Kínában élő kínaiak kezdik elveszíteni hitüket a kínai növekedés meséjében, amit annyiszor hallottak az elmúlt évek során,” írja Joseph Sternberg, a Wall Street Journal ázsiai kiadásában. A tőkekimenekítéssel kapcsolatos számok csak hozzávetőlegesek, de a rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik a tavalyi év harmadik negyedévében 34 milliárd, a negyedik negyedévben pedig 100 milliárd dollár távozott ilyen módon az országból.
Nem minden kínai tudja kimenekíteni pénzét az országból, így a következő legjobb választás az aranyvásárlás, ami megvéd a zuhanó ingatlanárakkal, gyengülő tőzsdei árfolyamokkal és a mindenki által várt inflációval szemben.
A tőkekimenekítés és nagymértékű aranybefektetések legnegatívabb hatása, hogy a maradék likviditástól is megfosztják a kínai gazdaságot, pont, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Peking csupán addig képes folytatni bűvész trükkjeit, amíg a szigorú tőkeszabályozások képesek az országban tartani a pénzt. Ha egyszer átszakad a gát, bármi lehetséges. Az aranyvásárlás természetesen egyben készpénzkivitelt is jelent.
Nem minden kínai eszköz omlott össze, de a pánik legfőbb előjelének számító nagymértékű aranyvásárlás, arra enged következtetni, hogy ez bármikor megtörténhet. Nem meglepő, hogy a kínai állampolgárok aranyvásárlási láza megijeszti a pekingi technokratákat. A múlt hónap végén, kettő kivételével az ország valamennyi aranybörzéjét bezárták


Forrás: Forbes


Merkel Kínába megy lázítani 

Angela Merkel Kínába utazik lázítani, hogy eljárjon az olajembargó ügyében. Ugyanis Kína nemhogy visszautasította az Egyesült Államok és az Európai Unió által elfogadott behozatali tilalmat, hanem a szokásos mennyiséget meghaladó olajat rendelt az irániaktól. Merkel most arról akarja meggyőzni a kínai vezetést, hogy csökkentse az iráni olaj felvásárlásának mértékét, vagy ha nem is csökkenti, legalább a szokásosnál ne vegyenek többet. Ilyen az, mikor valaki nem számol előre a következményekkel, és jól pofára esik. Ha most Merkel meg akarja győzni a kínaiakat, azért az Európai Uniónak nagy árat kell majd fizetnie.
Ugyanis az unió saját magát taszította kiszolgáltatott helyzetbe az olajembargóval. Az üzemanyagárak nőnek és nőni fognak, mert csak drágább forrásból tudják fedezni az európai gazdaság olajéhségét, és a kialakult helyzet arra ösztönözte a kínai államot, hogy növelje stratégiai olajtartalékait. Hogy abból Európát fogják-e megsarcolni, vagy csak az irániakat segítik ki, azt majd az eladási árak határozzák meg. Ha bármit is el kar érni a kínaiaknál, többet kell ajánlania, mint amit Kína nyerhet az Európai Unió kiszolgáltatott helyzetén. Merkel csütörtökön indul előre eltervezett kínai útjára, amit szinte kizárólag ennek a témának a megtárgyalására szán.
Kína a világ második legnagyobb olajfelhasználója, és nem fog beleegyezni semmibe, ami fenyegetheti az olajforrásainak biztonságát. Hogy Merkel mit akar ajánlani, az kérdéses - logikus lenne alternatív technológiákat ajánlani, ami csökkenti a kínai gazdaság olajéhségét, de mindez nevetséges lenne egy olyan gazdasággal a háta mögött, ami olaj nélkül egyszerűen megszűnik működni.
Molnár István

Kudrin: az euró 16 hónapon belül értékét veszti

Az eurózóna felbomlása előtti pillanatokban az uniós vezetőség még mindig abban a hamis illúzióban van, hogy a gazdasági gondok az erősebb központosítással és kivárással majd maguktól megoldódnak. Miközben foggal-körömmel ragaszkodnak a jelenlegi rendszerhez, és a központosítás is annak fenntartását szolgálja, ez a rossz helyzetértékelés fogja a vesztüket okozni. Az Európai Bizottság még mindig abban reménykedik, hogy majd 2013-ra a gazdaság növekedési pályára áll (addigra 1,5%-os növekedést várnak), és azt gondolják, hogy a makrogazdasági mutatók javulásával majd biztos jobb lesz.
Az orosz gazdasági és fejlesztési miniszter Elvira Nabiulina arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai államok már nem kerülhetnek ki a válságból pusztán az államadósságok rendezésével, mert az Európai Uniónak olyan, fizikai jellegű válsággal kell szembenéznie, amik köszönőviszonyban nincsenek az egyszerű makrogazdasági mutatókkal. Arról van szó ugyanis, hogy az európai termékek minősége odáig romlott, hogy teljes egészében elveszítik versenyképességüket a világkereskedelemben, és ha a pénzügyi helyzetet irányítás alatt is tartják, az exportbevételek fokozatosan csökkennének a következő években.
Magyarul értéktelen, eladhatatlan kacatokat gyártunk, miközben a világ más gazdasági térségeinek termelése minőségileg fokozatosan javul. Ide vezetett a munka egyszerű pénzszerzési tevékenységgé leminősítése, a fogyasztás fokozása miatt beépített elévülés, és a felelőtlen világmegváltási téboly. Ugyanis mikor egy európai ország csatlakozik az Európai Unióhoz, az ország vezetésének olyan feltételeket szabnak, ami célzottan ellehetetleníti az unióból való kilépést, mivel az ország termelését olyan mértékre csökkentik, hogy az lehetetlenné teszi az önállósodást, a hazai termelést (egy-két központi országot kivéve). Arra azonban nem gondoltak, hogy egy gazdaságilag gyenge lábakon álló szövetségi rendszer maga is gyenge lesz. A jelenlegi gazdasági helyzet igazolja a legjobban, hogy az Európai Uniót az Egyesült Államok felvásárló piacának tervezték, nem arra, hogy önálló lábakon álljon.
Nem csak a rendszerre más alternatívát mutató európai szervezetek nézik szánakozva az Európai Unió vergődését, hanem orosz szakértői körökben is közmegvetés tárgya lett az eurózóna. Nabiulina azt is kiemelte, hogy a pénzügyi válságot már nem lehet megoldani határozottabb pénzügyi szabályzással, mert a jelenlegi pénzügyi válság a gazdasági válság előtti növekedési modellel van kapcsolatban (ez alatt a fentieket kell érteni).
Alexei Kudrin korábbi orosz pénzügyminiszter szerint a következő 16 hónapban az euró lehanyatlik és a haszonlesők várakozásaival ellentétben nem kell készülni nagy áringadozásokra, az euró csak fokozatosan elértéktelenedik és teljesen háttérbe szorul. Kudrin 90%-ra becsüli annak valószínűségét, hogy ennyi idő alatt 2 vagy 3 tagállam elhagyja az eurózónát. Kudrin szerint 2012-ben a világgazdasági növekedés alul fogja múlni a legalacsonyabb elvárásokat is, de a valós problémát nem a makrogazdasági mutatók jelentik, azok majd akkor jelennek meg, mikor elkezd érződni a gazdaság zsugorodásának hatása és egyre több alapvető hétköznapi szükséglet ára emelkedik meg drasztikusan.
Molnár István


2012-ben az euró megszűnik létezni, az EU-ban pedig drasztikusan visszaesik az áruk és nyersanyagok iránti kereslet, ami nagyszabású recessziót vált ki. A DAE (Deloitte-Access Economics), ausztráliai tanácsadó társaság szakértői szerint "az európai hatóságok egyelőre nem reagálnak kellőképpen ezekre a kihívásokra", bár a kihívás és az öszeomlás szavak nem ekvivalensek. A nyomorult bankok, miközben leállították a hitelezést, extraprofitot "takarítanak be", mert a jólvégzett csalás, fosztogatás után "ez jár nekik", mint ragyásképű némbernek a "Loreál vakolat"!

Az "eurogeddon" fogalma 2011 végén alakult ki, amikor az euró-övezetben megsűrűsödtek a Goldmansachs, Izrael, és az EKB támogatású IMF és Világbank által genererált válságproblémák. Az uniós vezetők egyik csúcstalálkozót rendezték a másik után, az EKB új elnöke, Mario Draghi csaknem hetente újabb nyilatkozatokkal lépett a nyilvánosság elé, szövegíróit csapágyasra hajtva, a hitelminősítő ügynökségek pedig sorra leminősítették az euróövezeti tagországok gazdaságait. Egy nagyszabású recesszió már-már elkerülhetetlennek látszik, de megvalósulásához nagyon sok adót, szociális jutattatást kellett elsikkasztani. A pénzügyi bloggerek "eurógeddonról" írtak. Nem csoda, hogy ez a hangzatos meghatározás egyből bekerült a szóhasználatba, bár bizonyos szintű palgizálás gyanuja is felmerült.

A DAE előrejelzése szerint „a rendszer egyelőre feltételesen tartja az egyensúlyt és működik, amennyiben egyensúlynak lehet nevezni a szakadékban való zuhanást, és működésnek az akaratlan sebességgyűjtést. Azonban a káosz akár hirtelen is bekövetkezhet, és nagyon nehéz kiszámítani azt a tényezőt, amelyik előidézi a becsapódást. Azonkívül rámutatnak, hogy az euró jövője el fog dőlni az év végéig. Megjegyzendő, hogy ilyen előrejelzések 2011-ben is elhangzottak, méghozzá a legtekintélyesebb pénzügyi szakemberektől, de 2011.11.11. is volt annyira egyedi dátum, mint az armageddon előre jelzett idei időpontja, vagy a 2012.12.12.
A DAE közgazdászai rámutatnak, hogy az összeomlás elkerülése végett az euróövezeti hatóságoknak csökkenteni kell az államadósságot és radikálisan emelni a pénzügyi rendtartás szigorát. Az államadósság csökkentése, mint tudjuk, egy olyan lyukas zsák, aminek az alján tölcsér van. Az adóbevételek a nemzeti pénzintézetekből, az EKB-hoz vándorolnak, és utána eltűnnek valakiknek a zsebében, miközben az infláció ellensúlyozza a befizetéseket. Azonban ez a megközelítés máris bizonyítja korlátozottságát, illetve az ilyen ügymenetet elrendelők korlátoltságát.
Először is, a legtöbb adósság kapcsolódik egymáshoz - ennek több mint 50%-át az európai országok korrupt kormányai halmozták fel, ami ugyanott csapódik le, mint a másik fele. Ezen a többi részen megosztoztak a bankok, a politikusok egyéb begyűjtő csatornái, kiszolgálóik, és a megbízóik. Másodszor, jelenleg nem az adósságprobléma a legnagyobb gond, hanem a gazdasági növekedés alacsony, mi több, negatív üteme, ami elméleti síkon a "központi rendeleti keretből" táplálkozik, mivel már 2010. év elején elrendelték a most fellendíteni, és megmenteni szándékozott gazdaságok leépítését. Gondolom a "központi rendeleti keret" meghatározás ismeretlen fogalom még sokaknak, mivel most találtam ki. Azt jelenti, hogy külön "rendeleti keretből" lehet elővadászni a hivatkozásokat, ürügyeket, félrevezetési módszereket (remélhetőleg nem kamatoztathatóan). Ezt az "alapot" az EKB külföldi "segítséggel" hozta össze, mert "ez a műsor nem jött volna létre", ha bankárkasztnak "nem jut az eszébe".
Az alacsony önköltség ne tévesszen meg senkit! Nagyon sokba kerül ez majdnem mindenkinek, mert szédületes "árat kell érte fizetnünk", érte is meg miatta is, meg miattuk is!
Ha folytatják a mostani politikát, vagyis a tagországok csakis a költségvetési hiánnyal foglalkoznak, akkor ez adósságspirált eredményez: az állami kiadások csökkentése a növekedés tempóját is csökkenti, illetve a csökkenés tempóját növeli, addig, amíg az országok nem esnek recesszióba, a lakosság meg kétségbe. Az USA ennek az ellenkezőjét választotta és bizonyos sikert ért el ezen a téren. A gazdasági elmzők egyik ámulatból a másikba esve találgatják, hogy miként lehet gazdasági produktum növekedése nélkül gazdasági növekedést és javulást elérni, bár alighanem ennek is megvan a módja, és technikája! Ha csak a növekedést ehetné meg a Bilderberg, nem kellene harcolni ellenük.

Az európai adósságválság körül kibontakozott legutóbbi események az „eurógeddon” forgatókönyve híveinek kedveznek. Brüsszel és a hitelezők nem képesek megállapodásra jutni Athénnal a régi kötvényeknek újabb állami kötvényekre cseréjéről, amelyeknek hosszabb lesz a lejárati idejük. Mindezt német adó és költségvetési itéletvégrehajtóval biztosítanák, hogy el ne csessze az üzletet vagy üzekedést valami hiányosan kiképzett tisztosz. Az uniós vezetők azon döntése, hogy csatlakoznak az Iránnal szembeni olajembargóhoz, keresztül húzhatja a gazdaság újjáépítésére vonatkozó terveket, amit eszük ágában sincs megvalósítani, de az "elemzőknek" ezt kell mondaniuk.

Tulok

 

A londoni közgazdász szerint összeomlás várható

 

Az Irán elleni gazdasági kényszerítő intézkedésekkel kapcsolatban az iráni média egyre inkább próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugati országok az iránellenes propagandával csak saját belső gondjaikról akarják elterelni a figyelmet. A Press TV interjút készített Shabbir Razvi londoni közgazdásszal, aki kifejtette, hogy a nyugati társadalmakban uralkodó állapotok már rég átlépték azt a szintet, hogy a gazdasági gondok kezelhetőek lennének. Hangsúlyozta: az Európai Uniónak teljes rendszerváltásra lenne szüksége ahhoz, hogy elkerülje az adósságválság okozta összeomlást és a közeljövőben jelentkező egyre összetettebb problémákat.
"A kapitalizmus válságát nem lehet a kapitalista szellemiség alapján értelmezni. Látni kell, hogy a kapitalista rendszer egyre mélyebbre süllyed, mert korrupt. Korrupttá tette a politikusokat is, ami korrupttá tette a teljes társadalmat. A legnagyobb bankok vezetőié a végső szó, és a görög példa nagyon jól mutatja, nekik ideális ez a közeg ahhoz, hogy a zavarosban halásszanak." Mahmud Ahmadinedzsád - aki maga is rendszeresen felhívja a figyelmet a nyugati propaganda hátterére - Teheránban az Iszlám Ébredés konferencián kijelentette, hogy a nyugati kapitalista rendszer nemsokára megtapasztalja a teljes gazdasági összeomlást, és ez saját bűneinek egyenes következménye lesz.
"A kapitalizmussal az a legnagyobb probléma, hogy önzésen alapul. A leggazdagabbak egyre önzőbbé és önzőbbé válnak, hogy egyre több nyereségre tegyenek szert, egyre magasabb fizetést kapjanak. Őket követi a láncban a politikai elit, és végül a teljes társadalom."
Eljutottunk oda, hogy a világban egyre meghatározóbb politikai erők kezdik felismerni a vészhelyzetet, de a valós kiváltó okokat - több különböző tényező miatt - még mindig nem veszik figyelembe. Nem a kapitalista rendszer teszi az embert önzővé. A kapitalizmus pusztán egy gazdasági rendszer, az önző emberek gazdasági rendszere, és nem tudott volna kibontakozni megfelelő befogadó közeg nélkül. Az egyre fokozódó önzés és birtoklási vágy a nemzetek szellemi örökségei elpusztításának következménye, és az egyre fokozódó materializmusé. A kapitalizmus a hitetlen ember rendszere, és végső soron a hitetlen ember az, aki a nyugati társadalmakat elborító önzésért és kizsákmányolásért felelős, mert az ilyen ember a teljes társadalmat kiszolgáltatottá teszi az idegen gyarmatosító törekvéseknek.
Molnár István




Kivégzik az eurót - az EKB megkezdi a pénznyomást


Az eurózóna halálán van - ez már nem kérdés. Számunkra már régóta nem, de lassan a fősodor is elkezd ráeszmélni. Hogy ezt nem a helyzetértékelés javításával, hanem eszeveszett kapkodással teszik, abból egyenesen következik, hogy az Európai Központi Bank fogja megadni a kegyelemdöfést az eurózónának - és a sors iróniája, hogy magának az eurónak is. Nem tudnak elvonatkoztatni a rendszer kereteitől, tankönyvi megoldásokban gondolkoznak, és olyan megoldásokban, amihez nem kell semmi újat elgondolni - mert arra képtelenek.
A jelenlegi pénzügyi rendszer sajátja, hogy sokkal nagyobb arányú a virtuális jegyzett tőke, mint a forgalomban lévő készpénz. A befektetők és a lakosság bizalmának elvesztésével az európai bankrendszert az összeomlás fenyegeti. Nem olyan dolog ez, ami megindul az úton, és előre jelezhető, mikor következik be. A helyzet fokozódásával akármikor akárhol előfordulhat, hogy egy széles nyilvánosságot kapott esemény miatt egy bank hirtelen készpénztartalék nélkül marad. Ha ez megtörténik, az a teljes bizalmatlanság hullámát indítja el - mindenki rohan, hogy kivegye a pénzét - és a bankok sorban készpénz nélkül maradnak.
Az EKB által megvásárolt állampapírok értéke már meghaladja az európai GDP 30%-át, ami azt jelenti, hogy nem csak az eladósodott országok függenek az EKB-tól, hanem az EKB helyzete is az eladósodott országok gazdasági teljesítményétől függ. Mivel az eladósodott országok a forrásaikat nem gazdaságélénkítésre, hanem adósságtörlesztésre fordítják, ezért a gazdaság minden eladósodott országban zsugorodik. Magyarán mondva, az EKB maga alatt vágja a fát.
Mit tesz az EKB egy ilyen helyzetben? Nekiáll pénzt nyomni. Azok a bankok, melyek veszélyeztetve érzik magukat, az EKB-hoz fordulhatnak pénzért. Az EKB eszeveszett pénznyomásba kezd, de mivel tudja ezt fedezni? Semmivel. Azoknak az országoknak a törlesztő részleteiből, ahol az EKB nagyarányú államkötvény vásárlásba kezdett. Ezek az államok, hogy fizetni tudják az adósságot, a lakosságot kénytelenek sarcolni, mert valós termelésük az nincs. Újabb és újabb megszorítások, költségcsökkentések. A bankoknál alapkamat-növelés. A lakossági tőke kevés ahhoz, hogy a gazdaság növekedésnek induljon, hogy önerőből vállalatok jöjjenek létre (élelmiszerre, számlákra sincs elég pénz), a kamatok meg túl magasok ahhoz, hogy a vállalkozások beinduljanak. Azt mondják, "recesszióba süllyed az eurózóna". De mit is jelent ez? Pontosan a fentieket. Nem jönnek létre új vállalkozások - ami van, az meg eladósodik és tönkremegy. A tönkrement vállalkozások mind-mind a munkanélküliséget növelik, ami csak gerjeszti a folyamatot. Az EKB ezzel saját helyzetét teszi instabillá, mert olyan forrásoktól teszi függővé magát, amik nem tudnak önerőből megállni. Honnan lesz ehhez fedezet? Onnan, hogy az Európai Unió tagállamai befizetik. Igen, Magyarország is. Megszorítások, kiadáscsökkentések árán - mert félnek a bankrendszer bedőlésétől. Az EKB adja meg a kegyelemdöfést az eurózónának, és nyugodtan kijelenthetjük: a félelem az, ami most megássa az eurrózóna sírját.
Így a bankrendszer teherbírása megnő. Átmenetileg. De a lakosság megint mit fog megérezni belőle? Növekvő munkanélküliség, csődbe ment vállalatok, fizethetetlen törlesztőrészletek, növekvő élelmiszerárak, fizethetetlen közüzemi számlák. Újabb és újabb hitelek - mert ne higgyük, hogy a bankok megtartják a kapott pénzt a saját biztonságuk érdekében. Újabb nyereségeket akarnak majd, és a pénz hitel formájában a lakossághoz vándorol.
Az EKB döntése hosszú távon olyan mértékben megnöveli a bankok (és saját) kitettségét, hogy az idő előrehaladtával egy pillanatnyi pánik, és a bankrendszer ugyanabban a helyzetben van, mint amit most annyira el akartak kerülni - csak ezerszeresére felnagyítva, és sokkal gyorsabban.
Lehet megreformálni a kapitalizmust, de minek. Ideje lenne végre felfogni: tankönyvi módszerekkel nincs menekvés! Az eurózóna fel fog bomlani! És nyugodtan kijelenthetjük, az orruk előtt van a megoldás, amivel megmenthetnék, de ahhoz se elég akaraterejük, se elég bátorságuk nincsen. Egy olyan megoldás, amit csakis egy olyan helyzetben lehet meglépni, amiben már nincs vesztenivaló. Magyarország nemsokára egy ilyen helyzetbe kerülhet, és ezt az EKB pénznyomása csak elősegíti, annak ellenére hogy késleltetni akarja.
Végvári Ákos

Egyre több helyen vezetik be az ingatlanadót

Egyre több önkormányzat veti ki az ingatlanadót. Legtöbb helyen eddig ezt inkább a vállalkozásokra terhelték, most kiróják a lakáscélú ingatlanokra is. Ahol korábban is volt kommunális adó címen hozzájárulás, ott is emelkedhet. Máshol telekadót, építményadót vetnek ki. A hátralékkal rendelkezők száma persze egyre nő. Arra is sor kerülhet, hogy az IMF feltételként szabja az ingatlanadó központi bevezetését.
Az önkormányzatok pedig előbb-utóbb kénytelenek lesznek élni a számukra biztosított sarclehetőségekkel, a támogatásaik apadásával párhuzamosan. Így a bevezetett, de az önkormányzatok által még ki nem vetett ebadó is életbe fog lépni – elvégre pont az önkormányzatok kieséseinek csökkentéséért hozták meg. Munka nincs, a fizetések jó esetben stagnálnak, a nyugdíjak csökkennek, az árak nőnek, újabb és újabb adók jönnek. Lassan már minden hétre esik egy áremelkedés, megvonás, sarc.
Bánfalvi Béla


A rendőröket már a fizetetlen munkára készítenék

 

Több helyről megerősített, első kézből származó információ szerint borsodi rendőrkapitányságokon olyan nyilatkozatot akartak aláíratni az állománnyal, miszerint akkor is felveszik a szolgálatot három hónapig, ha az állam már nem tudja biztosítani a fizetésüket! Ahonnan információt kaptunk, ott a rendőrök megtagadták a nyilatkozat aláírását. Nyilván az ország más kapitányságain is megtörtént ez.
A fentiek száz százalékosan igazolják azokat a meglátásokat, melyeket az országban várhatóan erre az évre datálható összeomlásról előrevetítettünk. Szorgalmazzuk a rendőröknek, hogy véletlenül se írjanak alá ilyen jellegű nyilatkozatokat! Miután tönkretették a magyar rendőr jövőképét, jogok nélkül küldik őket utcára, a társadalom előtt elvették a becsületüket, végül megvonták a nyugdíjukat, letartóztatták vezetőjüket, az állam elvárná, hogy a bedőlt rendszer romjain ők tartsanak rendet – fizetetlenül. Nyilván nem a lakosságot, hanem az államot védve – ahogy az eddig is történt. Eddig és ne tovább!
A rendszer összeomlásával várhatóan nagy szükség lesz a rendfenntartásra – a valódi rendtartásra, a nép érdekében. A bűnözés, erőszak el fog szabadulni (még inkább…), de biztosak lehetünk benne, hogy az etnikai konfliktus is. Szükség lesz a rendfenntartásra, a rendet fenntartókra. Az önkéntesekre – de ténylegesen a rendőrökre is! Szakmai tapasztalatukra, hozzáértésükre és hivatástudatukra égető szükség lesz – mind az összeomlás alatt, mind az utána kiépülő új rendszerben. Mondhat bárki bármit, saját szavaikkal élve: ha rajtuk múlna, nem két hét, de két nap alatt rend lenne ebben az országban!
Nyilván sokuknak esze ágában sem lesz felvenni a szolgálatot az adott helyzetben, még akkor sem ha többszörösét fizetnék érte. Az elhivatottak, a hazafiak, a tettre készek (szakszervezeti tagságtól függetlenül) viszont a helyükön lesznek. Nem ott, ahová az állam, hanem ahová a szükség parancsolja őket. Mert a hivatásuk a rend! Ehhez nem kell sem papír, sem parancs. Az áruló államvezetés oldja meg maga a problémáit, a rendőrökre a nemzetnek lesz szüksége.
Legalább már ott is tudja mindenki, mire kell készülni. A felelős parancsnokok nem árt, ha nyitva tartják a szemüket, keresik a rendpárti erőket, és a módjait annak, hogy adott helyzetben helyt tudjanak állni. Családjaikért, népükért, nemzetükért – a rendért! És egy új, becsületes jövőért, ahol a rendért kiálló rendőr, mint rendvédelmi munkás, a munkás társadalom teljes megbecsülését és tisztelet kapja – mert nem csupán az állam, de a társadalom biztonságának alappillérei!
Bánfalvi Béla

Vörös fénnyel jelölik meg a bűntettre készülő gyanúsítottakat

Az Associated Press arról adott hírt, hogy a New Jersey-i East Orange városában mostantól egy új orwelli technológia segítségével próbálják visszaszorítani a bűnözést a rendvédelmi szervek, aminek lényege, hogy a gyanúsítottakat vörös fénnyel jelölik meg, mielőtt azok bármilyen bűntényt elkövettek volna, amennyiben viselkedésükből a rendőrük úgy gondolják fennáll egy bűntény elkövetésének esélye. A spotlámpákat a már meglévő utcai lámpákra és egyéb közterületi szerkezetekre szerelik fel.
A rendőrök folyamatosan nyomon követik a város több száz térfigyelő kamerájából beérkező képanyagot és ezek segítségével fogják vörös fénnyel megjelölni a feltételezésük szerint bűntettre, például utcai rablásra készülő egyéneket. A lámpa egy egész háztömbnyi távolságból is képes erős vörös fényt vetíteni a gyanúsítottra.
„Londonban beszélő kamerák vannak, nekünk piros spotlámpával ellátott kameráink lesznek. Ezt hivatalosan fényalapú intervenciós rendszernek nevezik,” mondja William Robinson, East Orange rendőrfőnöke. „Azt üzenjük a bűnözőknek, hogy figyeljük őket. A rendőrség mindent rögzít és intézkedik.”
Amint azt Robinson is mondja, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és még néhány ország egy ideje alkalmaz már ilyen és ehhez hasonló bűnmegelőzési módszereket. Az angliai beszélő kamerák rárivallnak az „antiszociális” viselkedést mutató vétkesekre, az amerikai nemzetbiztonsági hivatal pedig „Intellistreet” nevű okos utcalámpákat szereltet fel, amelyek a közvilágítás mellett, az állampolgárok megfigyelésére, párbeszédek rögzítésére és a kormány által kiadott vészfelhívások megjelenítésére is alkalmasak.
Az „elkövetés előtti” (pre-crime) spotlámpák alkalmazása természetesen még messze van a filmekben látott igazi megelőző gyanúsítástól, de ez csupán egy a sok új államilag támogatott orwelli módszer közül ebben a magas bűnözési statisztikáiról ismert városban. Egyre több olyan város van ahol lassan mindenki „elkövetés előtti” gyanúsítottnak számít, amíg nem képes bizonyítani ártatlanságát.
Az Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU) szóvivője aggodalmasnak nevezte a politikai csoportokkal és aktivistákkal szemben kialakuló megfigyelési és kémkedési hangulatot. Számos napvilágra került dokumentumból például kiderült, hogy az amerikai nemzetbiztonsági hivatal a hazájukba visszatérő veteránokat vagy a két fő amerikai párttól eltérő pártokat támogató egyéneket, illetve számos más csoport támogatóit nemcsak „szélsőséges elemként” tart számon, de a rendfenntartó erők és terrorelhárító egységek adatbázisaiba is bekerültek.

 Forrás: Infowars.com