Az eurózóna felbomlása előtti pillanatokban az uniós vezetőség még mindig abban a hamis illúzióban van, hogy a gazdasági gondok az erősebb központosítással és kivárással majd maguktól megoldódnak. Miközben foggal-körömmel ragaszkodnak a jelenlegi rendszerhez, és a központosítás is annak fenntartását szolgálja, ez a rossz helyzetértékelés fogja a vesztüket okozni. Az Európai Bizottság még mindig abban reménykedik, hogy majd 2013-ra a gazdaság növekedési pályára áll (addigra 1,5%-os növekedést várnak), és azt gondolják, hogy a makrogazdasági mutatók javulásával majd biztos jobb lesz.
Az orosz gazdasági és fejlesztési miniszter Elvira Nabiulina arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai államok már nem kerülhetnek ki a válságból pusztán az államadósságok rendezésével, mert az Európai Uniónak olyan, fizikai jellegű válsággal kell szembenéznie, amik köszönőviszonyban nincsenek az egyszerű makrogazdasági mutatókkal. Arról van szó ugyanis, hogy az európai termékek minősége odáig romlott, hogy teljes egészében elveszítik versenyképességüket a világkereskedelemben, és ha a pénzügyi helyzetet irányítás alatt is tartják, az exportbevételek fokozatosan csökkennének a következő években.
Magyarul értéktelen, eladhatatlan kacatokat gyártunk, miközben a világ más gazdasági térségeinek termelése minőségileg fokozatosan javul. Ide vezetett a munka egyszerű pénzszerzési tevékenységgé leminősítése, a fogyasztás fokozása miatt beépített elévülés, és a felelőtlen világmegváltási téboly. Ugyanis mikor egy európai ország csatlakozik az Európai Unióhoz, az ország vezetésének olyan feltételeket szabnak, ami célzottan ellehetetleníti az unióból való kilépést, mivel az ország termelését olyan mértékre csökkentik, hogy az lehetetlenné teszi az önállósodást, a hazai termelést (egy-két központi országot kivéve). Arra azonban nem gondoltak, hogy egy gazdaságilag gyenge lábakon álló szövetségi rendszer maga is gyenge lesz. A jelenlegi gazdasági helyzet igazolja a legjobban, hogy az Európai Uniót az Egyesült Államok felvásárló piacának tervezték, nem arra, hogy önálló lábakon álljon.
Nem csak a rendszerre más alternatívát mutató európai szervezetek nézik szánakozva az Európai Unió vergődését, hanem orosz szakértői körökben is közmegvetés tárgya lett az eurózóna. Nabiulina azt is kiemelte, hogy a pénzügyi válságot már nem lehet megoldani határozottabb pénzügyi szabályzással, mert a jelenlegi pénzügyi válság a gazdasági válság előtti növekedési modellel van kapcsolatban (ez alatt a fentieket kell érteni).
Alexei Kudrin korábbi orosz pénzügyminiszter szerint a következő 16 hónapban az euró lehanyatlik és a haszonlesők várakozásaival ellentétben nem kell készülni nagy áringadozásokra, az euró csak fokozatosan elértéktelenedik és teljesen háttérbe szorul. Kudrin 90%-ra becsüli annak valószínűségét, hogy ennyi idő alatt 2 vagy 3 tagállam elhagyja az eurózónát. Kudrin szerint 2012-ben a világgazdasági növekedés alul fogja múlni a legalacsonyabb elvárásokat is, de a valós problémát nem a makrogazdasági mutatók jelentik, azok majd akkor jelennek meg, mikor elkezd érződni a gazdaság zsugorodásának hatása és egyre több alapvető hétköznapi szükséglet ára emelkedik meg drasztikusan.
Molnár István2012-ben az euró megszűnik létezni, az EU-ban pedig drasztikusan visszaesik az áruk és nyersanyagok iránti kereslet, ami nagyszabású recessziót vált ki. A DAE (Deloitte-Access Economics), ausztráliai tanácsadó társaság szakértői szerint "az európai hatóságok egyelőre nem reagálnak kellőképpen ezekre a kihívásokra", bár a kihívás és az öszeomlás szavak nem ekvivalensek. A nyomorult bankok, miközben leállították a hitelezést, extraprofitot "takarítanak be", mert a jólvégzett csalás, fosztogatás után "ez jár nekik", mint ragyásképű némbernek a "Loreál vakolat"!
Az "eurogeddon" fogalma 2011 végén alakult ki, amikor az euró-övezetben megsűrűsödtek a Goldmansachs, Izrael, és az EKB támogatású IMF és Világbank által genererált válságproblémák. Az uniós vezetők egyik csúcstalálkozót rendezték a másik után, az EKB új elnöke, Mario Draghi csaknem hetente újabb nyilatkozatokkal lépett a nyilvánosság elé, szövegíróit csapágyasra hajtva, a hitelminősítő ügynökségek pedig sorra leminősítették az euróövezeti tagországok gazdaságait. Egy nagyszabású recesszió már-már elkerülhetetlennek látszik, de megvalósulásához nagyon sok adót, szociális jutattatást kellett elsikkasztani. A pénzügyi bloggerek "eurógeddonról" írtak. Nem csoda, hogy ez a hangzatos meghatározás egyből bekerült a szóhasználatba, bár bizonyos szintű palgizálás gyanuja is felmerült.
Az "eurogeddon" fogalma 2011 végén alakult ki, amikor az euró-övezetben megsűrűsödtek a Goldmansachs, Izrael, és az EKB támogatású IMF és Világbank által genererált válságproblémák. Az uniós vezetők egyik csúcstalálkozót rendezték a másik után, az EKB új elnöke, Mario Draghi csaknem hetente újabb nyilatkozatokkal lépett a nyilvánosság elé, szövegíróit csapágyasra hajtva, a hitelminősítő ügynökségek pedig sorra leminősítették az euróövezeti tagországok gazdaságait. Egy nagyszabású recesszió már-már elkerülhetetlennek látszik, de megvalósulásához nagyon sok adót, szociális jutattatást kellett elsikkasztani. A pénzügyi bloggerek "eurógeddonról" írtak. Nem csoda, hogy ez a hangzatos meghatározás egyből bekerült a szóhasználatba, bár bizonyos szintű palgizálás gyanuja is felmerült.
A DAE előrejelzése szerint „a rendszer egyelőre feltételesen tartja az egyensúlyt és működik, amennyiben egyensúlynak lehet nevezni a szakadékban való zuhanást, és működésnek az akaratlan sebességgyűjtést. Azonban a káosz akár hirtelen is bekövetkezhet, és nagyon nehéz kiszámítani azt a tényezőt, amelyik előidézi a becsapódást. Azonkívül rámutatnak, hogy az euró jövője el fog dőlni az év végéig. Megjegyzendő, hogy ilyen előrejelzések 2011-ben is elhangzottak, méghozzá a legtekintélyesebb pénzügyi szakemberektől, de 2011.11.11. is volt annyira egyedi dátum, mint az armageddon előre jelzett idei időpontja, vagy a 2012.12.12.
A DAE közgazdászai rámutatnak, hogy az összeomlás elkerülése végett az euróövezeti hatóságoknak csökkenteni kell az államadósságot és radikálisan emelni a pénzügyi rendtartás szigorát. Az államadósság csökkentése, mint tudjuk, egy olyan lyukas zsák, aminek az alján tölcsér van. Az adóbevételek a nemzeti pénzintézetekből, az EKB-hoz vándorolnak, és utána eltűnnek valakiknek a zsebében, miközben az infláció ellensúlyozza a befizetéseket. Azonban ez a megközelítés máris bizonyítja korlátozottságát, illetve az ilyen ügymenetet elrendelők korlátoltságát.
A DAE közgazdászai rámutatnak, hogy az összeomlás elkerülése végett az euróövezeti hatóságoknak csökkenteni kell az államadósságot és radikálisan emelni a pénzügyi rendtartás szigorát. Az államadósság csökkentése, mint tudjuk, egy olyan lyukas zsák, aminek az alján tölcsér van. Az adóbevételek a nemzeti pénzintézetekből, az EKB-hoz vándorolnak, és utána eltűnnek valakiknek a zsebében, miközben az infláció ellensúlyozza a befizetéseket. Azonban ez a megközelítés máris bizonyítja korlátozottságát, illetve az ilyen ügymenetet elrendelők korlátoltságát.
Először is, a legtöbb adósság kapcsolódik egymáshoz - ennek több mint 50%-át az európai országok korrupt kormányai halmozták fel, ami ugyanott csapódik le, mint a másik fele. Ezen a többi részen megosztoztak a bankok, a politikusok egyéb begyűjtő csatornái, kiszolgálóik, és a megbízóik. Másodszor, jelenleg nem az adósságprobléma a legnagyobb gond, hanem a gazdasági növekedés alacsony, mi több, negatív üteme, ami elméleti síkon a "központi rendeleti keretből" táplálkozik, mivel már 2010. év elején elrendelték a most fellendíteni, és megmenteni szándékozott gazdaságok leépítését. Gondolom a "központi rendeleti keret" meghatározás ismeretlen fogalom még sokaknak, mivel most találtam ki. Azt jelenti, hogy külön "rendeleti keretből" lehet elővadászni a hivatkozásokat, ürügyeket, félrevezetési módszereket (remélhetőleg nem kamatoztathatóan). Ezt az "alapot" az EKB külföldi "segítséggel" hozta össze, mert "ez a műsor nem jött volna létre", ha bankárkasztnak "nem jut az eszébe".
Az alacsony önköltség ne tévesszen meg senkit! Nagyon sokba kerül ez majdnem mindenkinek, mert szédületes "árat kell érte fizetnünk", érte is meg miatta is, meg miattuk is!
Az alacsony önköltség ne tévesszen meg senkit! Nagyon sokba kerül ez majdnem mindenkinek, mert szédületes "árat kell érte fizetnünk", érte is meg miatta is, meg miattuk is!
Ha folytatják a mostani politikát, vagyis a tagországok csakis a költségvetési hiánnyal foglalkoznak, akkor ez adósságspirált eredményez: az állami kiadások csökkentése a növekedés tempóját is csökkenti, illetve a csökkenés tempóját növeli, addig, amíg az országok nem esnek recesszióba, a lakosság meg kétségbe. Az USA ennek az ellenkezőjét választotta és bizonyos sikert ért el ezen a téren. A gazdasági elmzők egyik ámulatból a másikba esve találgatják, hogy miként lehet gazdasági produktum növekedése nélkül gazdasági növekedést és javulást elérni, bár alighanem ennek is megvan a módja, és technikája! Ha csak a növekedést ehetné meg a Bilderberg, nem kellene harcolni ellenük.
Az európai adósságválság körül kibontakozott legutóbbi események az „eurógeddon” forgatókönyve híveinek kedveznek. Brüsszel és a hitelezők nem képesek megállapodásra jutni Athénnal a régi kötvényeknek újabb állami kötvényekre cseréjéről, amelyeknek hosszabb lesz a lejárati idejük. Mindezt német adó és költségvetési itéletvégrehajtóval biztosítanák, hogy el ne csessze az üzletet vagy üzekedést valami hiányosan kiképzett tisztosz. Az uniós vezetők azon döntése, hogy csatlakoznak az Iránnal szembeni olajembargóhoz, keresztül húzhatja a gazdaság újjáépítésére vonatkozó terveket, amit eszük ágában sincs megvalósítani, de az "elemzőknek" ezt kell mondaniuk.
Az európai adósságválság körül kibontakozott legutóbbi események az „eurógeddon” forgatókönyve híveinek kedveznek. Brüsszel és a hitelezők nem képesek megállapodásra jutni Athénnal a régi kötvényeknek újabb állami kötvényekre cseréjéről, amelyeknek hosszabb lesz a lejárati idejük. Mindezt német adó és költségvetési itéletvégrehajtóval biztosítanák, hogy el ne csessze az üzletet vagy üzekedést valami hiányosan kiképzett tisztosz. Az uniós vezetők azon döntése, hogy csatlakoznak az Iránnal szembeni olajembargóhoz, keresztül húzhatja a gazdaság újjáépítésére vonatkozó terveket, amit eszük ágában sincs megvalósítani, de az "elemzőknek" ezt kell mondaniuk.
Tulok
A londoni közgazdász szerint összeomlás várható
Az Irán elleni gazdasági kényszerítő intézkedésekkel kapcsolatban az iráni média egyre inkább próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugati országok az iránellenes propagandával csak saját belső gondjaikról akarják elterelni a figyelmet. A Press TV interjút készített Shabbir Razvi londoni közgazdásszal, aki kifejtette, hogy a nyugati társadalmakban uralkodó állapotok már rég átlépték azt a szintet, hogy a gazdasági gondok kezelhetőek lennének. Hangsúlyozta: az Európai Uniónak teljes rendszerváltásra lenne szüksége ahhoz, hogy elkerülje az adósságválság okozta összeomlást és a közeljövőben jelentkező egyre összetettebb problémákat.
"A kapitalizmus válságát nem lehet a kapitalista szellemiség alapján értelmezni. Látni kell, hogy a kapitalista rendszer egyre mélyebbre süllyed, mert korrupt. Korrupttá tette a politikusokat is, ami korrupttá tette a teljes társadalmat. A legnagyobb bankok vezetőié a végső szó, és a görög példa nagyon jól mutatja, nekik ideális ez a közeg ahhoz, hogy a zavarosban halásszanak." Mahmud Ahmadinedzsád - aki maga is rendszeresen felhívja a figyelmet a nyugati propaganda hátterére - Teheránban az Iszlám Ébredés konferencián kijelentette, hogy a nyugati kapitalista rendszer nemsokára megtapasztalja a teljes gazdasági összeomlást, és ez saját bűneinek egyenes következménye lesz.
"A kapitalizmussal az a legnagyobb probléma, hogy önzésen alapul. A leggazdagabbak egyre önzőbbé és önzőbbé válnak, hogy egyre több nyereségre tegyenek szert, egyre magasabb fizetést kapjanak. Őket követi a láncban a politikai elit, és végül a teljes társadalom."
Eljutottunk oda, hogy a világban egyre meghatározóbb politikai erők kezdik felismerni a vészhelyzetet, de a valós kiváltó okokat - több különböző tényező miatt - még mindig nem veszik figyelembe. Nem a kapitalista rendszer teszi az embert önzővé. A kapitalizmus pusztán egy gazdasági rendszer, az önző emberek gazdasági rendszere, és nem tudott volna kibontakozni megfelelő befogadó közeg nélkül. Az egyre fokozódó önzés és birtoklási vágy a nemzetek szellemi örökségei elpusztításának következménye, és az egyre fokozódó materializmusé. A kapitalizmus a hitetlen ember rendszere, és végső soron a hitetlen ember az, aki a nyugati társadalmakat elborító önzésért és kizsákmányolásért felelős, mert az ilyen ember a teljes társadalmat kiszolgáltatottá teszi az idegen gyarmatosító törekvéseknek.
Molnár IstvánKivégzik az eurót - az EKB megkezdi a pénznyomást
Az eurózóna halálán van - ez már nem kérdés. Számunkra már régóta nem, de lassan a fősodor is elkezd ráeszmélni. Hogy ezt nem a helyzetértékelés javításával, hanem eszeveszett kapkodással teszik, abból egyenesen következik, hogy az Európai Központi Bank fogja megadni a kegyelemdöfést az eurózónának - és a sors iróniája, hogy magának az eurónak is. Nem tudnak elvonatkoztatni a rendszer kereteitől, tankönyvi megoldásokban gondolkoznak, és olyan megoldásokban, amihez nem kell semmi újat elgondolni - mert arra képtelenek.
A jelenlegi pénzügyi rendszer sajátja, hogy sokkal nagyobb arányú a virtuális jegyzett tőke, mint a forgalomban lévő készpénz. A befektetők és a lakosság bizalmának elvesztésével az európai bankrendszert az összeomlás fenyegeti. Nem olyan dolog ez, ami megindul az úton, és előre jelezhető, mikor következik be. A helyzet fokozódásával akármikor akárhol előfordulhat, hogy egy széles nyilvánosságot kapott esemény miatt egy bank hirtelen készpénztartalék nélkül marad. Ha ez megtörténik, az a teljes bizalmatlanság hullámát indítja el - mindenki rohan, hogy kivegye a pénzét - és a bankok sorban készpénz nélkül maradnak.
Az EKB által megvásárolt állampapírok értéke már meghaladja az európai GDP 30%-át, ami azt jelenti, hogy nem csak az eladósodott országok függenek az EKB-tól, hanem az EKB helyzete is az eladósodott országok gazdasági teljesítményétől függ. Mivel az eladósodott országok a forrásaikat nem gazdaságélénkítésre, hanem adósságtörlesztésre fordítják, ezért a gazdaság minden eladósodott országban zsugorodik. Magyarán mondva, az EKB maga alatt vágja a fát.
Mit tesz az EKB egy ilyen helyzetben? Nekiáll pénzt nyomni. Azok a bankok, melyek veszélyeztetve érzik magukat, az EKB-hoz fordulhatnak pénzért. Az EKB eszeveszett pénznyomásba kezd, de mivel tudja ezt fedezni? Semmivel. Azoknak az országoknak a törlesztő részleteiből, ahol az EKB nagyarányú államkötvény vásárlásba kezdett. Ezek az államok, hogy fizetni tudják az adósságot, a lakosságot kénytelenek sarcolni, mert valós termelésük az nincs. Újabb és újabb megszorítások, költségcsökkentések. A bankoknál alapkamat-növelés. A lakossági tőke kevés ahhoz, hogy a gazdaság növekedésnek induljon, hogy önerőből vállalatok jöjjenek létre (élelmiszerre, számlákra sincs elég pénz), a kamatok meg túl magasok ahhoz, hogy a vállalkozások beinduljanak. Azt mondják, "recesszióba süllyed az eurózóna". De mit is jelent ez? Pontosan a fentieket. Nem jönnek létre új vállalkozások - ami van, az meg eladósodik és tönkremegy. A tönkrement vállalkozások mind-mind a munkanélküliséget növelik, ami csak gerjeszti a folyamatot. Az EKB ezzel saját helyzetét teszi instabillá, mert olyan forrásoktól teszi függővé magát, amik nem tudnak önerőből megállni. Honnan lesz ehhez fedezet? Onnan, hogy az Európai Unió tagállamai befizetik. Igen, Magyarország is. Megszorítások, kiadáscsökkentések árán - mert félnek a bankrendszer bedőlésétől. Az EKB adja meg a kegyelemdöfést az eurózónának, és nyugodtan kijelenthetjük: a félelem az, ami most megássa az eurrózóna sírját.
Így a bankrendszer teherbírása megnő. Átmenetileg. De a lakosság megint mit fog megérezni belőle? Növekvő munkanélküliség, csődbe ment vállalatok, fizethetetlen törlesztőrészletek, növekvő élelmiszerárak, fizethetetlen közüzemi számlák. Újabb és újabb hitelek - mert ne higgyük, hogy a bankok megtartják a kapott pénzt a saját biztonságuk érdekében. Újabb nyereségeket akarnak majd, és a pénz hitel formájában a lakossághoz vándorol.
Az EKB döntése hosszú távon olyan mértékben megnöveli a bankok (és saját) kitettségét, hogy az idő előrehaladtával egy pillanatnyi pánik, és a bankrendszer ugyanabban a helyzetben van, mint amit most annyira el akartak kerülni - csak ezerszeresére felnagyítva, és sokkal gyorsabban.
Lehet megreformálni a kapitalizmust, de minek. Ideje lenne végre felfogni: tankönyvi módszerekkel nincs menekvés! Az eurózóna fel fog bomlani! És nyugodtan kijelenthetjük, az orruk előtt van a megoldás, amivel megmenthetnék, de ahhoz se elég akaraterejük, se elég bátorságuk nincsen. Egy olyan megoldás, amit csakis egy olyan helyzetben lehet meglépni, amiben már nincs vesztenivaló. Magyarország nemsokára egy ilyen helyzetbe kerülhet, és ezt az EKB pénznyomása csak elősegíti, annak ellenére hogy késleltetni akarja.
Végvári Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése