2009. április 5., vasárnap

Dominique Strauss-Kahn jövőre Amerikából várja a fellendülést

Amíg nem hozzák rendbe a bankrendszert, nincs növekedés
Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója a párizsi Le Figarónak adott terjedelmes interjúban értékelte a londoni G20 értekezletet, amely kiemelt szerepet juttatott a  vezetése alatt álló intézménynek a válság további orvoslásában. Nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy 2010 első félévében az Egyesült Államokban már kibontakozhat a fellendülés.
Arra a kérdésre, hogy a világ GDP-jének több mint 80 százalékát képviselő országcsoport csúcskonferenciájának politikai sikere elegendő lesz-e a beruházók, a fogyasztók és és a vállalatok bizalmának visszaadásához, DSK (ahogy a francia és a nemzetközi sajtó emlegeti a dinamikus gazdaságpolitikust) „túlzásnak" nevezte, hogy a G20 önmagában elég lenne ehhez, de megjegyezte, hogy a válság igen nagy mértékben bizalmi válság. Az állam- és kormányfők  eltökéltsége és az általuk hozott döntések részét alkotják a bizalomhoz való visszatérésnek, ami döntő ahhoz, hogy a gazdaság újra meginduljon.
Strauss-Kahn számára, mint kifejtette, nem okozott csalódást, hogy nem születtek az eddigieken túlmenő további jelentős nemzeti gazdaságösztönző tervek, ma nem ez a legsürgősebb. 2009-re már csaknem annyi gyűlt össze, amennyit az IMF februárban sürgetett: a GDP mintegy 2 százalékának megfelelő ösztönzés. Az a fontos, hogy az államok úgy nyilatkoztak: amennyiben szükségessé válik, készek többet is tenni. Az amerikai-európai vitát eltúlozták, mert igaz ugyan, hogy az amerikai gazdaságösztönző terv nagyobb összegű, de figyelembe véve a szociális védelmet, az automatikus stabilizátorokat is - ezek erősebbek Európában -, a különbség nem olyan nagy.
Az IMF vezérigazgatója szerint a G20 állam- és kormányfőinek többsége megértette, hogy a pénzügyi rendszer megtisztítása bármiféle új gazdasági fejlődés és reguláció elengedhetetlen feltétele. Ezt leszögezték a dokumentumok, és most gyorsan cselekedni kell. Az IMF a második világháború óta, amikor létrehozták, 122 bankválságot kezelt. Minden esetben bebizonyosodott, hogy amíg a bankrendszert nem hozzák rendbe, a növekedés nem indulhat meg újra. A legjellemzőbb az 1990-es évek Japánja: tonnaszámra szórták a közpénzt a gazdaság fellendítésére, de semmire nem mentek, amíg nem szanálták bankrendszerüket.
Ami a G20-on gazdaságösztönzésre bejelentett 1100 milliárd dollárt illeti, DSK kifejtette, hogy bár „mintegy a káposztát és a répát adták össze" ezzel a számmal, az összeg jelentős: 500 milliárd az IMF számára, 250 milliárd dollárnyi SDR különleges lehívási jog, 100 milliárd a fejlesztési bankok, köztük a Világbank számára, ehhez járul 250 milliárd dollár a világkereskedelem finanszirozására - az utóbbi közvetlen áldozata volt a hitelszűkének és annak, hogy a nyugati bankok hazatelepítették tőkéjüket. Az IMF arra számít, hogy 500 milliárd dollár az év vége előtt összejön, már megvan a japán kormány és Európa 100 milliárdja, a kínaiak és oroszok jelezték szándékukat, mások is bejelentették részvételüket, így az év végére az összeg nagyjából együtt lesz.
Azzal kapcsolatban, hogy az IMF lehetőséget kapott 250 milliárd dollár értékű SDR (Special Drawing Rights - Különleges Lehívási Jogok) kibocsátására, Strauss-Kahn kifejtette, hogy ez a Nemzetközi Valutaalap tagjainak rendelkezésére bocsátott kölcsönfelvételi lehetőség, amely arányos az IMF tőkéjében való kvótájukkal. Azok a tagállamok, amelyek nem tartanak rá igényt, kölcsönözhetik más tagállamoknak. Ebben az értelemben az SDR pénzzé válik, amelyet azonban csak az országok központi bankjai használnak egymás között. Az SDR mennyiségének növelése segít a központi bankok tartalékainak növelésében és segít az államoknak valutájuk stabilizálásában. Így az afrikai országok, amelyek az IMF kvótájának 7-8 százalékával rendelkeznek, 19 milliárd dollárhoz jutnak. A fejlett országokkal kötendő további egyezmények révén ezt az összeget növelhetik. Az eredmény: kiegészítő nemzetközi likviditás keletkezik. Az egyedüli hátrány az inflációs kockázat, de ez ma korlátozott.
Az IMF így majdnem úgy működik, mint egy központi bank. Ez egyébként ösztönzést ad a nemzetközi pénz gondolatának, ami igen fontos jelképes értelemben, mert azt mutatja, hogy az Egyesült Államok, amely jóváhagyta, sőt kezdeményezte ezt a döntést, kész erősíteni az IMF kölcsönzőként és nemzetközi likviditások létrehozójaként játszott szerepét. Ez megerősíti, hogy az új amerikai kormányzat áttér a nemzetközi kapcsolatok multilaterálisabb kezelésére.
DSK egyetért a Le Figaro felvetésével, miszerint az SDR központba állítása a dollár túlzott hegemóniáját mindig is ellenző De Gaulle tábornoknak is örömet okozott volna és kedvére van a kínaiaknak is, akik a dollár helyébe lépő tartalékpénz megteremtését szorgalmazzák. Nem véletlen, hogy az utóbbiak a G20 előtt vetették fel a kérdést. Ám a nemzetközi pénzrendszerben még hosszú ideig megmarad a dollár fölénye, a 250 milliárd dollárnyi SDR abszolút összegben mérve igen kevés a forgalomban lévő sok ezer milliárd dollárhoz képest - bár jelképként fontos.
Arra a felvetésre, hogy Kínának az IMF-ben várható új szerepe nem akadályozza-e majd, hogy bírálják a jüan túlértékeltségét, DSK éppen az ellenkezőjét hangsúlyozta: könnyebb úgy adni tanácsokat, hogy mindenki ott ül az asztal körül, mint amikor valaki távol van. Az IMF hónapok óta hangsúlyozza, hogy az RMB (a jüan) túlértékelt és felértékelésének az a módja, hogy a kínai fejlődés ne csak az exportra alapozódjon, hanem vegyen irányt a belső kereslet növelésére, ami mostanában meg is figyelhető.
A regulációról szólva Strauss-Kahn kifejtette, hogy az IMF-nek ez nem feladata, ezzel - ti. a szabályok kidolgozásával - a pénzügyi stabilitási tanács és más fórumok foglalkoznak, míg az IMF a nemzeti pénzügyi szektorok korrekt működését felügyeli. A nagy országok közül az ilyen programokban eddig csak az Egyesült Államok és Kína nem volt hajlandó részt venni, de a válság óta ők is változtattak ezen.
Az új gazdasági fellendülés esetleges jeleit firtató kérdésre az IMF vezérigazgatója rámutatott, hogy a válság az amerikai ingatlanszektorból indult, és az új fellendülés is az Egyesült Államokban lesz először megállapítható. Figyelni kell az amerikai ingatlanárakat. Az áresés vége fontos jel lesz. Feltételezhető, hogy a mélyponttól már nincs messze, ebből következtet az IMF fellendülésre 2010 első félévében. A másik jel a vállalatok raktárkészlete. Ha kiürülnek a raktárak, a termelés újrakezdődhet. Ugyancsak lényeges a hitelpiacok újbóli beindulása, de ma még dermedtek. A nemzetközi kereskedelem újbóli kibontakozása szinten a válság végének tesztje lesz.
Ami magát az IMF-et illeti, feladatainak megoldásához már arra készül, hogy mintegy száz szakértőt verbuváljon - árulta el a vezérigazgató.
http://www.lefigaro.fr/economie/2009/04/05/04001-20090405ARTFIG00139-dsk-la-reprise-viendra-des-etats-unis-debut-2010-.php