2011. december 2., péntek

A csendes-óceáni térség az USA és Kína katonai vetélkedési terepévé válikv

A kínai külügyminisztérium a hidegháborús stratégiához való visszatérésnek minősítette az Egyesült Államok jelenlétének a csendes-óceáni térségben való fokozását. A nyilatkozatnak Washington és Canberra azon egyezménye szolgáltatott ürügyet, amelynek értelmében az észak-ausztráliai Darwin városban 2,5 ezer tengerészgyalogost helyeznek el.
Megfigyelők a csendes-óceáni katonai versengés fokozódásának tendenciájára mutatnak rá: a kínai gazdaság erősödésével és a kínai fegyveres erők modernizációja felgyorsulásával párhuzamosan nagyobb aktivitást fejt ki a térségben az Egyesült Államok. Nyilvánvaló a két nagyhatalom stratégiai szembenállása.
Miközben a tengerészgyalogosok elhelyezésének viszonylag jelképes szerepe van a szövetségesi kötelezettségek teljesítése terén, az amerikaiak jelenléte a Malakka-szorosban lehetővé teszi számukra annak az „üvegnyaknak” eldugaszolását, amelyen át olaj érkezik a csendes-óceáni térségbe a Közel-Keletről. Az ellenkező irányban viszont iparcikkeket szállítanak. Az amerikaiak nem kívánják csökkenteni a Csendes-óceán nyugati részén elhelyezett számos kontingenseiket sem. Japánban ugyanis 80 ezer, Dél-Koreában 28 ezer katona állomásozik. Jellemző Hillary Clinton államtitkár mianmari látogatása is. Az amerikai diplomácia vezetője nem járt ott 1955 óta. De amint a helyi hatóságok bemutatták, hogy hajlandók demokratikus reformokat megvalósítani, Washington azonnal élt a lehetőséggel, de a látogatás lényege nem ez volt. A legfontosabb bemutatni Kínának, hogy mianmari érdekei nem mindenben egyeznek az amerikaiakkal.
A Pentagon vezetője, Leon Panetta, aki a közelmúltban a térségbe látogatott, lakonikusan kijelentette: az amerikaiak nem kívánják csökkenteni jelenlétüket a térségben. Stratégiájuk arra irányul, hogy ellensúlyt alakítsanak ki Kína, úgymond, „állító” politikájának. Ez alatt Washington Kína és szomszédjai közötti területi viták kiéleződését, a katonai kiadások fokozását érti – hangoztatta Viktor Baranyec katonai szakértő.
„Kína fokozott ütemben növeli katonai erejét úgy szárazföldön, mint tengeren is, és már a világűrbe is kijut. Kína repülőgép-hordozó anyahajót vett Oroszországtól és máris kipróbálja, ami rendkívül felzilálja az USA idegeit. Amerika tengeri uralma a térségben lassan letűnőben van, paritás alakul ki a kínai fegyveres erőkkel. Mivel Kína atom-tengeralattjárókkal, felszíni hajókkal és tengeri légierővel is rendelkezik.”
A szembenállás a térségben kirobbanható újabb katonai konfliktusok veszélyét tartalmazza – véli Vlagyimir Jevszejev katonai elemző.
ruvr.ru

USA: mosakodás, sárdobálás, könyörgés

A pakisztáni katonai bázis ellen elkövetett USA terrorakció kivizsgálásában Pakisztán nem kíván részt venni. Ezt a legmagasabb kormánykörök jelentették ki. Ezek szerint nem kíváncsiak az USA újabb mosakodására és felelősség terelésére.
A Pentagon mindvégig abban a hiszemben tevékenykedett, hogy az iszlamabadi vezetés a zsebében van, és azt csinál amit akar. Ez a súlyos provokáció azonban komoly népharagot váltott ki. Pakisztánnak ráadásul olyan kapcsolatrendszere alakult ki mára, hogy nincs szüksége az USA pár milliójára, továbbá sokkal többet vár el az USA azért a pénzért, mint amit ér.
A pakisztáni vezetés azt is kijelentette, hogy a Brüsszelbe tervezett Afganisztán konferencián sem vesz részt. Pakisztán felülvizsgálja a NATO-val kötött valamennyi megállapodását. A konferencia lemondása jelzés arra, hogy Iszlamabad nem foglalkozik tovább az afganisztáni rendezési tervvel.
Pakisztán a megállapodások között elsőként az utánpótlások biztosítását mondta fel. A határokat lezárta, sok kilométeres konvojsor áll a határon. Mivel az USA-nak nem sikerült egyelőre megállapodni egyetlen szomszédos országgal sem, pillanatnyilag csak a méregdrága légi utánpótlás maradt.
A Pentagon vezetése tehetetlenségében sárdobálásba kezdett. Először a pakisztáni katonákat akarták felelőssé tenni. Miután kiderült, hogy a hadsereg folyamatosan rádiózott, jelezte hogy a pakisztáni hadsereget támadják, a felelősséget nem sikerült másra terelni. Ezek után a pakisztáni politikai vezetésre akarták kenni a felelősséget, mondván tudniuk kellett a támadásról. Ezzel azonban csak olajat locsolnak a tűzre, a vezetés azonnal visszautasította a meggyanúsítást, és még inkább szembehelyezkedett a NATO álláspontokkal.
Az amerikai vezetés ezek után nem lát más lehetőséget, Oroszországgal akar egyezkedni. Ez az egyetlen lehetőség, hogy biztosítani tudják a megfelelő utánpótlást. Oroszországnak ugyanis jelentős befolyása van azokban az országokban. Azok után, ahogy az USA nyíltan Oroszországgal szembeni akciókat folytat, nem valószínű, hogy ez a megoldás sikerre vezetne.  Oroszország már többször kijelentette, hajlandó segíteni, és van is lehetősége, de cserébe komoly intézkedéseket, és engedményeket vár el. Ezt eddig egyszer sem kapta meg.
Az amerikai könyörgésnek valószínűleg most nem lesz foganatja. Ahhoz fel kellene adnia Grúziát, a kaukázusi bomlasztó törekvéseit és az európai rakétavédelmi pajzzsal kapcsolatos terveit.
Ezek hiányában azonban könnyen lehet, hogy fel kell adnia Afganisztánt, ha nem tud Pakisztánnal megegyezni. Elhelyezkedése alapján egyetlen szomszédos ország sincs, amellyel igazából jóban lennének. Ez a háború most lesz igazán drága szórakozás.
Kemény Gábor

Pakisztán pusztító csapással válaszol a NATO-nak

A pakisztáni katonai parancsnokság „szabad kezet” adott a hadseregnek arra az esetre, ha a NATO újabb csapást mérne az ország területére. A katonáknak megengedték, hogy a körülményekhez igazodva cselekedjenek a rendelkezésükre álló arzenál birtokában – közölték ma a helyi médiák. Idézik a szárazföldi csapatok vezérkari főnökét, Asfak Pervez Kianit, aki parancsot adott, hogy az újabb agresszióra pusztító csapással válaszoljanak, függetlenül a következményektől és az ártól, amelyet fizetni kell majd ezért.

ruvr.ru

Rácok, oláhok, muszkák, burkusok

Köztudomású, hogy a világ minket, magyarokat – önelnevezésünkkel ellentétben – ungárnak, hungariannak, vengernek emleget. Időnként mi is más néven tartjuk számon az évszázadokon át velünk és szomszédságunkban élő népcsoportokat, nemzeteket. Most sorra vesszük őket.
„Vadrác”, Rózsa Sándor, a „rácok ostora” – ilyesfajta módon bukkan fel a szerbek régies elnevezése, ha például 1848-49 magyarországi sajtóját tanulmányozzuk. Településneveink őrzik az egykori szóhasználatot, elég csak Rácalmásra, Ráckeresztúrra, Ráckevére gondolnunk. Maga a rác szó eredetileg a szerbiai Raška területre, pontosabban a Ras városából származó emberre utal. Létezik egy olyan magyarázat is, amely szerint a ras a meghódított területek törzsi vezetőjét jelölte volna (és ebből eredne a különböző szláv nyelvekben gyakori Radoslav, Raslav, Rastislav személynév). A hazánkba több hullámban betelepülő szerbeket egészen a 19. századig rácnak nevezték, de az elnevezésen olykor egyszerűen ortodox hitű, délről érkezett telepeseket, például görögöket is értettek. A dualizmus korában már kissé pejoratív a rác elnevezés, a török alól felszabaduló Szerbia nevének elterjedésével pedig a szóhasználat gyakorlatilag kiszorult a magyar nyelvből. Megjegyzendő, hogy a magyarság a hazánk területén élő délszlávok között finom különbséget tett, hiszen egyes horvát csoportokat katolikus rác néven is emlegetett.
Hasonlóan kalandos a tót kifejezés története. A magyar középkorban nem a szlovákokat, hanem a latin sclavonius honosított formájaként a szlávokat nevezték így. Eredetileg a germánok „thuat” elnevezéséből származik: a 4-5. századi Kárpát-medencei gepidák is használták a tótot, de mindmáig fennmaradt – általában a germánokra értve –, például a teuton szóban. A középkori Magyarországon Tótországnak nem a Felvidéket, hanem a déli, szlavóniai területet nevezték, és hosszú időnek kellett eltelnie, mire a délszlávokról lekopott, és a szlovákokra „ráragadt” a tót jelző. Az elnevezést a mai Szlovákia magyarul tudó polgárainak egy része sérelmesnek érzi, míg a magyarországi szlovákság, például a Békés megyeiek büszkén vállalják a tót elnevezést, nem érzik megbélyegzőnek. (A politikai korrektség jegyében mindenesetre Tótkomlós hivatalos szlovák elnevezése, amelyet a település határában kétnyelvű táblán is olvashatunk: Slovenský Komlóš).
Minden bizonnyal a néma szóból származik a magyar nyelv német elnevezése, pontos kölcsönhatásban a környező szláv népekével (nemec), nyilvánvalóan olyan emberre értve, aki a „mi” nyelvünket nem beszéli. Hasonlóan a hazai szlovákság tót elnevezéséhez, a magyarországi németség sem tartja sérelmesnek a sváb kifejezést, amelyet egyébként pontatlanul alkalmazunk a dunai németekre, tekintve, hogy őseik Ausztriából és Németországból, különböző tartományokból érkeztek hozzánk, nem csak a svábok földjéről. A szintén magyar népnyelvi burkus poroszt jelent, és a nyelvészek gyanúja szerint a brandenburgi melléknév latinos alakjának, a brandenburgus-nak a rövidüléséből keletkezett. A burkus király népmeséink gyakori alakja, burkus gyereknek pedig a csintalan, rossz magaviseletű nebulót hívták még száz évvel ezelőtt is.
Az oláhról a Pallas Nagylexikonban ezt olvashatjuk: „Magyarország erdélyi, továbbá Máramaros, Szatmár, Bihar, Arad, Békés, Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyéiben elterjedt népfaj neve.” Sokáig nem pejoratív kifejezés, és egészen a legutóbbi időkig szívósan tartotta magát a magyar köznyelvben, különösen Erdélyben. Az oláh szó kétségkívül a blak (vlach) néphez kapcsolódik, és történetileg pontosabb is, mint a román önelnevezés, amely a mindmáig be nem bizonyított, így felettébb kétséges római eredetre utal. Az oláh nyilvánvalóan a vlach szó mássalhangzó-torlódását feloldó magyaros változata. Érdekesség, hogy a kora középkorban hazánkba betelepülő vallon eredetű „olaszokat” is vlachnak nevezik az írott források, akárcsak a románokat, tehát az olasz és az oláh szó közös tőről, a vlachból fakad. Az olaszok magyar népi elnevezése, a talján, pedig kétségkívül a német Italien-italienisch-re vezethető vissza. Évtizedek óta használjuk a határozottan megbélyegző, gúnyos digót, ennek eredete az északolasz digo (irodalmi dico), vagyis ‘mondok, mondom’ jelentésű szóra vezethető vissza.
Szinte egyedülálló a magyarság ‘lengyel’ elnevezése, tekintve, hogy országukat maguk az érintettek is Polskának hívják, és a világban a Poland, Polen féle alakok terjedtek el. A magyar nyelv is ismeri a polyákot, mégis a lengyel szót használjuk, az egykori Lędzian törzsre utalva. Hogy mi lengyelnek hívjuk a baráti szláv nemzetet, pontosan megfelel annak, mintha honfoglalás kori „kétoldalú kapcsolataink” miatt a lengyelek mondjuk Nyéknek vagy Jenőnek hívnák a magyarságot, ha történetesen a szóban forgó magyar törzzsel érintkeztek volna.
Moszkva város nevét őrzi a magyarok muszka megjelölése. Az első világháború fronttudósításaiban még bőszen használták, de 1945 után – könnyen megfejthető okból – teljesen visszaszorult a népnyelvbe. Jassznyelvinek és pejoratívnak érezhetjük a zsidók biboldó elnevezését, pedig eredetileg ennek sincsen gúnyos felhangja. Cigány szó, és egyszerűen meg nem keresztelt embert jelent.
Az pedig, hogy a magyarságnak vannak-e a bevezetőben felsoroltak mellett más elnevezései a szomszédos népek nyelvén, szintén megérne egy részletesebb vizsgálódást.




Népnevek a nép nyelvében Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Ady Endre: Magyar jakobinus dala (részlet)

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.
Itt félve jár az úri kisgyerek.
Mérges virágok, nyiszlett emberek.
Egy távol torony ferde lángolásba.
Méreggel mart, fehér, virágos orcák.
Lánggal rikító selymek, rác mennyország.
Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (részlet)

„Curiosum!” ezen kitétellel jött ki f. é. nov. 24-én Bécsben a „Slowenské nowiny” (Tót ujság) 140-ik számában Kis-Hontból közlött egy félszeg tudósitás, mellyben nékem, mint kraszkó-lukovistyei evang. papnak gunyosan szememre vettetik, hogy magamat a Rima-Brezón nov. 2-án tartott esperességi gyülés alkalmával honi, s bevett szokás szerint magyar nyelven iktattam be. Én ugyan születésemre nézve tót vagyok s nem restelem nyelvemet s nemzetségemet, de mint gömöri fi s magyarhon polgára, a hazafiui érzelmek iránt sem vagyok idegen. Azt azonban elfeledé a tót ujság tudósitója, hogy ugyanazon esperesség kebelében vannak tősgyökeres tót papok, kik a Kriván alól, Zólyom, Liptó stb. megyékből hozzánk kerülve, magukat a mi esperességünkbe sept. 10-én szintén magyar nyelven iktatták be. De ezuttal a „Curiosumot” szépen elhallgatták. Van szerencsém ez esetet a közönség józan biráló széke elé állitani. Kraszkó dec. 3. Genyethay Samu lelkész.
Vasárnapi Újság, 1857. december 27.

– Fodri! - kiáltottam háromszor is.
De biz az én hangomat a csata pokoli lármája elnyelte. Jól marokra fogtam hát a kardomat; – és be a muszkák közé! Vágtam jobbra, balra, mint a tüzes istennyila. Húll a muszka, mint a tök. De mi történik? A lovam megvadul és kiront oldalra. Mingyárt láttam, hogy ebből baj lesz, de azért csak vágtam akkorákat, hogy a karom majdcsaknem kificamodott a helyéből.
- Hazudik! – hangzik akkor egy nyers férfihang a szomszédasztalnál.
A hallgatók felpillantanak. Látják, hogy közös hadseregbeli tisztek ülnek ott: valami négy hadnagy, meg egy öreg kapitány.
Mócs Zsiga meghökken, el is sábad, de csakhamar úgy tesz, mintha nem hallotta volna a megjegyzést. Egyet-kettőt szippant a cigarettáján, aztán folytatja:
– Hát az ebadtát, úgy húll a muszka, mint a karalábé. Én se nem láttam, se nem hallottam, mint a fajdkakas, az alakok csak kékesszürke árnyakként tüntek föl mellettem.
A lovam utcát rombolt a muszkák között, én meg dolgoztam veszettül, úgy, hogy tetőtőltalpig egy csurom vér voltam.
Gárdonyi Géza: Két menyasszony (részlet)

Az oláhok, az oláhok facipőben járnak.
Azok élik világukat, kik párosan hálnak.
Lám én szegény szolgalegény csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.
Magyar népdal

Szabadkőműves eszmék, szabadság-egyenlőség-testvériség jellegű mondandó, mindent átható mennyiségi szemlélet.A látszat kedvéért fellelhetőek utalások a minőségi szemlélet kialakítására, ami éles ellentmondásban van azzal, hogy mindezt a mennyiségi szemlélet gyakorlatával kívánják elérni. A felajánlott jövőkép el nem érhető a mennyiségi szemlélet gyakorlatával, mivel egy ilyen rendszernek mindenféleképpen tömegek kellenek a kibontakozásához. Aki ebben a kibontakozásban részt vesz, az - mivel elismeri a demokratikus rendszert, a mennyiségi szemléletet - a mennyiségi szemléletet viszi tovább a politikai gyakorlatban. A társadalom minőségi áthangolását pedig nem tudja véghez vinni egy olyan csoport, ami a jelenlegi rendszer hatása alatt van, vagyis értékrendjét a mennyiségi szemlélet határozza meg.

Szabadkőműves eszmék, szabadság-egyenlőség-testvériség jellegű mondandó, mindent átható mennyiségi szemlélet.
19 pontban foglaltam össze azt, milyen világban élhetnénk. Az elképzelés nincs kőbe vésve, a cél, hogy minél többen hozzászóljanak, elmondják a véleményüket, és széles alapokon nyugvó egyetértés jöhessen létre egy új fajta társadalom működésének szabályzatáról. A megvalósítás csak eztán következhet.
Sosem valami ellen, hanem valamiért kell tenni!
A jelenlegi rossz rendszert csak egy jobb válthatja le, de a jobbat közösen kell kitalálnunk és megvalósítanunk! 

Ősi magyar gyümölcsfajták, amelyeket tilos forgalmazni.

Göcsej egyik néhány száz fős településén, Pórszombaton él Kovács Gyula erdész, aki a helyi hagyományok megőrzéséért tevékenykedik. Ennek ékes bizonyítéka több száz darabból álló gyűjteménye, amelyet a tájegység jellegzetes, mára szinte kihalt, elfeledett gyümölcsfáiból állított össze kitartó munkával. Ugyancsak a hagyományok megőrzését és felelevenítését szolgálja a Medesi-kör, az a „nem hivatalos" hagyományőrző szerveződés is, mely különböző rendezvényekkel, programokkal segíti elő célul kitűzött feladatát. Idén Kovács Gyula ezen tevékenységét a megyei közgyűlés a „Zala megye kistelepüléseiért és hagyományaiért” díjjal ismerte el. Ennek apropóján beszélgettünk a pórszombati erdésszel. A kezdetekhez visszanyúlva először, elkanyarodva a gyümölcsfáktól, Pórszombat múltjába és a Medesi-kör létrejöttébe tekinthetünk be. Ez a lokálpatrióta baráti társaság céljának tűzte ki a település történetének, történelmének megismerését, néprajzi, építészeti emlékeinek, gasztronómiai hagyományainak megőrzését. Ennek érdekében olyan irodalmi esteket, előadásokat, kultúrprogramot szerveznek, ami lehetőséget biztosít a régi idők egy-egy jellegzetességének bemutatására hozzáértő szakemberek által. Ilyen például a Gasztronómia a hadak útján sorozat, mely keretén belül többek között felelevenítették a kenyér és a bor évezredekre visszanyúló történetét, vagy egy erdélyi fejedelem gombás lakomáját. Legutóbb pedig egy igen sikeres főzőversenyen a helyi specialitások felhasználásával szinte az egész falu apraja-nagyja kereste a medesi borokhoz legjobban illő ételeket. 2002-ben állítottuk fel a hatalmas medesi fakeresztet, amely a török korban a térségben elpusztult 67 magyar falunak, köztük Medesnek állít emléket. Régóta foglalkoztatott ez a kor, sok elbeszélést hallottam a régiektől. Szíjj Pista bácsival, aki sajnos már nincs közöttünk, határoztuk el, hogy emléket állítunk azoknak, akik a nagy szorongattatások idején meghaltak, rabságba estek, vagy elbujdostak – mesél a kezdetekről a pórszombati erdész. - A kereszt felállítása sok ember munkájának, tehetségének, jóakaratának gyümölcse, eredménye. Ez a példátlan összefogás élményt jelentett a falu közösségének és engem is magával ragadott. A gondviselés azóta is sok-sok jóakaratú emberrel hozott össze, tudósok, művészek, vagy éppen fizikai munkát végző emberek „építik” a Medesi Kört.
Kovács Gyula részéről az ősi hagyományok ápolása nem merül ki ennyiben. A természettől elszakadva, a boltok polcairól levett gyümölcsöket fogyasztva nem is gondolnánk, hogy térségünk, Göcsej, Hetés és az Őrség milyen „gyümölcsös” kincseket rejt. Ma már szinte ismeretlennek tűnik a berkenye, a naspolyával talán többen találkoztunk, ám vannak még, egykor bő termést hozó alma, körte, szilva fajták, melyek mára eltűntek a gyümölcsösökből és csak szüleink, nagyszüleink emlékeznek rájuk. Ennek a negatív folyamatnak szeretné Kovács Gyula elejét venni és megmenteni a kihalóban lévő fajtákat a jövő számára.
A nyolcvanas évek elején a göcseji tanyák többsége még lakott volt. Ekkor még gondozták, becsben tartották a gyümölcsfákat. Itt voltam erdész, ezeken a tanyákon olyan fajtákat találtam, amik máshonnan már eltűntek. Valószínű, hogy korábban máshol is léteztek ezek, de kivágták őket és újat telepítettek a helyükre, vagy elhagyták a területet, és a gazda nélkül maradt gyümölcsösök kipusztultak – tárta fel az okokat Kovács Gyula. Őseink a fajták szelektálásánál először a termésbiztonságot tekintették a legfontosabb választási szempontnak. Éhínség vagy háború idején, ha a termés elpusztult, az állatokat elhajtotta az ellenség, a gyümölcs még akkor is biztos táplálékot nyújtott. Később bizonyos célra szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pálinkának mind- mind megvoltak a saját gyümölcsfajtái. Egykor minden községnek megvoltak az egyedi, régi fajtái, és megvannak most is, csak fogyóban. Ezeket kell összegyűjteni. Génbankot lehetne létrehozni a régi gyümölcsfafajtákból és így fennmaradnának, a települések pedig továbbvihetnék őseik hagyományait - fűzte hozzá. - Korábban a gyümölcsfákat megbecsülték. A múlt század fordulóján Göcsejben még gyümölcsfa számlálást tartottak. Sajnos felgyorsult világunkban kíméletlenül gázolunk át a múlt értékein. Régi gyümölcsfajtáink pusztulása, pusztítása jó példa erre. Még megbecsülni sem lehet, hogy hány fajta pusztult ki az elmúlt évtizedekben, de ezen már nem tudunk segíteni. A meglévők megóvása viszont a mi felelősségünk. Próbálok a gyűjtés során mindent megtudni ezekről, mint a felhasználásuk módját, hozzájuk kapcsolódó hagyományokat – magyarázza a szakember, aki gyűjteményében, a Medes - hegyi birtokon eddig több mint fél ezer fajtát különített el, fajtákon belül pedig több változatot.
Magyarországon a jelenlegi törvényi szabályozás sajnos - Európában egyedülálló módon - ezeknek az értékeknek pusztítását segíti, és gátolja megőrzésüket. Hazánkban nincsen lehetőség arra, hogy a termelő a saját gyümölcséből gyümölcslét készítsen eladásra, mert nem felel meg az uniós kritériumoknak, így tönkremegy, míg máshol, például a Szlovéniában ezt megtehetik a gazdák. Őrzik és védik a fáikat, mert hasznosítják, míg mi magyarok ettől a lehetőségtől meg vagyunk fosztva. Holott ezáltal ösztönözni lehetne a falusi embereket a környezetükben lévő öreg fák megtartására. Amíg ez nem változik, pusztulni fognak a fák és a hagyományok is. A göcseji, az őrségi és a hetési lokálpatrióta közösségeknek felajánlottam, hogy akik településükön, vagy éppen a szőlőhegyen összegyűjtik a régi fajták oltóvesszőit, én készítek ezekről oltványokat és nekik ajándékozom, ha cserébe ők ezekről a régi fajtákról mindent lejegyeznek és vállalják, hogy közterületen elültetik és gondozzák őket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen idén tucatnyi közösség hozta el régi fajtáit – beszélt lelkesen az eredményekről és az összefogásról. Ennek a kitartó fajta-megőrző munkának az eredményeként olyan gyümölcsfafajtákat sikerült megmenteni, mint például az aszalókörte, aminek nevéből is következtethetünk felhasználására. A kemény, íztelen gyümölcsöt eleink nem frissen fogyasztották, hanem megaszalták, ez lett hasznosításának módja. De olyan körtét is talált már a pórszombati erdész, ami mínusz 10 fokon is eláll télen, majd áprilisra megpuhult. A házi berkenye - Göcsej jellegzetes gyümölcse - a 18. században meghatározó volt a népi gyógyászatban, ám mára alig van két tucat fája. Ezeket szintén oltással próbálja a szakember tovább szaporítani.
A gyűjtemény elsősorban a Göcsej, Őrség és Hetés régi fajtáinak megmentésére irányult, ám mára kilépett a tájegység határai mögül. Érkeztek fajták az ország több pontjáról, a Felvidékről és Erdélyből is. Medes-hegyen a Kárpát-medence ősi fajtáinak gyűjteményét szeretnék létrehozni. A vállalkozáshoz szükséges terület biztosításához a helyi önkormányzat is felajánlotta segítségét. Nemrég a Felvidékről érkeztek oltóvesszők, de kaptam Erdélyből, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról is. Az énlakai-gyűjteményt kiegészítve kezdtem elkészíteni Tündérország (Erdély) gyümölcsöskertjét. Cseréljük is más gyűjtőkkel az oltványokat, így van esélyük a fennmaradásra, de sajnos kevesen vagyunk – tette hozzá Kovács Gyula, aki befejezésül arról is beszélt, hogy mekkora meglepetésként érte a megyei elismerés. Azok az eredmények, sikerek, amikben az elmúlt időben részünk volt, sok jóakaratú ember munkájának eredménye. Segítségüket ezúton is szeretném megköszönni. Természetesen nem tudnám ezt a munkát feleségem és három fiam támogatása nélkül csinálni. A Medesi Kör sikereinek kulcsa az ő áldozatvállalásuk - mondta, majd további terveiről elárulta: az egykori, a török által Medes faluval együtt elpusztított további 67, több száz éve még lakott falvak neveinek felkutatásába fogott bele, melyeknek kopjafával állítanának emléket a medesi temetőben.
Hernád Völgye Háztáji Közösség gyűjtése