Göcsej egyik
néhány száz fős településén, Pórszombaton él Kovács Gyula erdész, aki a
helyi hagyományok megőrzéséért tevékenykedik. Ennek ékes bizonyítéka
több száz darabból álló gyűjteménye, amelyet a tájegység jellegzetes,
mára szinte kihalt, elfeledett gyümölcsfáiból állított össze kitartó
munkával. Ugyancsak a hagyományok megőrzését és felelevenítését
szolgálja a Medesi-kör, az a „nem hivatalos" hagyományőrző szerveződés
is, mely különböző rendezvényekkel, programokkal segíti elő célul
kitűzött feladatát. Idén Kovács Gyula ezen tevékenységét a megyei
közgyűlés a „Zala megye kistelepüléseiért és hagyományaiért” díjjal
ismerte el. Ennek apropóján beszélgettünk a pórszombati erdésszel. A
kezdetekhez visszanyúlva először, elkanyarodva a gyümölcsfáktól,
Pórszombat múltjába és a Medesi-kör létrejöttébe tekinthetünk be. Ez a
lokálpatrióta baráti társaság céljának tűzte ki a település
történetének, történelmének megismerését, néprajzi, építészeti
emlékeinek, gasztronómiai hagyományainak megőrzését. Ennek érdekében
olyan irodalmi esteket, előadásokat, kultúrprogramot szerveznek, ami
lehetőséget biztosít a régi idők egy-egy jellegzetességének bemutatására
hozzáértő szakemberek által. Ilyen például a Gasztronómia a hadak útján
sorozat, mely keretén belül többek között felelevenítették a kenyér és a
bor évezredekre visszanyúló történetét, vagy egy erdélyi fejedelem
gombás lakomáját. Legutóbb pedig egy igen sikeres főzőversenyen a helyi
specialitások felhasználásával szinte az egész falu apraja-nagyja
kereste a medesi borokhoz legjobban illő ételeket. 2002-ben állítottuk
fel a hatalmas medesi fakeresztet, amely a török korban a térségben
elpusztult 67 magyar falunak, köztük Medesnek állít emléket. Régóta
foglalkoztatott ez a kor, sok elbeszélést hallottam a régiektől. Szíjj
Pista bácsival, aki sajnos már nincs közöttünk, határoztuk el, hogy
emléket állítunk azoknak, akik a nagy szorongattatások idején meghaltak,
rabságba estek, vagy elbujdostak – mesél a kezdetekről a pórszombati
erdész. - A kereszt felállítása sok ember munkájának, tehetségének,
jóakaratának gyümölcse, eredménye. Ez a példátlan összefogás élményt
jelentett a falu közösségének és engem is magával ragadott. A
gondviselés azóta is sok-sok jóakaratú emberrel hozott össze, tudósok,
művészek, vagy éppen fizikai munkát végző emberek „építik” a Medesi
Kört.
Kovács Gyula részéről az ősi hagyományok ápolása nem merül ki ennyiben.
A természettől elszakadva, a boltok polcairól levett gyümölcsöket
fogyasztva nem is gondolnánk, hogy térségünk, Göcsej, Hetés és az Őrség
milyen „gyümölcsös” kincseket rejt. Ma már szinte ismeretlennek tűnik a
berkenye, a naspolyával talán többen találkoztunk, ám vannak még, egykor
bő termést hozó alma, körte, szilva fajták, melyek mára eltűntek a
gyümölcsösökből és csak szüleink, nagyszüleink emlékeznek rájuk. Ennek a
negatív folyamatnak szeretné Kovács Gyula elejét venni és megmenteni a
kihalóban lévő fajtákat a jövő számára.
A
nyolcvanas évek elején a göcseji tanyák többsége még lakott volt. Ekkor
még gondozták, becsben tartották a gyümölcsfákat. Itt voltam erdész,
ezeken a tanyákon olyan fajtákat találtam, amik máshonnan már eltűntek.
Valószínű, hogy korábban máshol is léteztek ezek, de kivágták őket és
újat telepítettek a helyükre, vagy elhagyták a területet, és a gazda
nélkül maradt gyümölcsösök kipusztultak – tárta fel az okokat Kovács
Gyula. Őseink a fajták szelektálásánál először a termésbiztonságot
tekintették a legfontosabb választási szempontnak. Éhínség vagy háború
idején, ha a termés elpusztult, az állatokat elhajtotta az ellenség, a
gyümölcs még akkor is biztos táplálékot nyújtott. Később bizonyos célra
szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pálinkának
mind- mind megvoltak a saját gyümölcsfajtái. Egykor minden községnek
megvoltak az egyedi, régi fajtái, és megvannak most is, csak fogyóban.
Ezeket kell összegyűjteni. Génbankot lehetne létrehozni a régi
gyümölcsfafajtákból és így fennmaradnának, a települések pedig
továbbvihetnék őseik hagyományait - fűzte hozzá. - Korábban a
gyümölcsfákat megbecsülték. A múlt század fordulóján Göcsejben még
gyümölcsfa számlálást tartottak. Sajnos felgyorsult világunkban
kíméletlenül gázolunk át a múlt értékein. Régi gyümölcsfajtáink
pusztulása, pusztítása jó példa erre. Még megbecsülni sem lehet, hogy
hány fajta pusztult ki az elmúlt évtizedekben, de ezen már nem tudunk
segíteni. A meglévők megóvása viszont a mi felelősségünk. Próbálok a
gyűjtés során mindent megtudni ezekről, mint a felhasználásuk módját,
hozzájuk kapcsolódó hagyományokat – magyarázza a szakember, aki
gyűjteményében, a Medes - hegyi birtokon eddig több mint fél ezer fajtát
különített el, fajtákon belül pedig több változatot.
Magyarországon
a jelenlegi törvényi szabályozás sajnos - Európában egyedülálló módon -
ezeknek az értékeknek pusztítását segíti, és gátolja megőrzésüket.
Hazánkban nincsen lehetőség arra, hogy a termelő a saját gyümölcséből
gyümölcslét készítsen eladásra, mert nem felel meg az uniós
kritériumoknak, így tönkremegy, míg máshol, például a Szlovéniában ezt
megtehetik a gazdák. Őrzik és védik a fáikat, mert hasznosítják, míg mi
magyarok ettől a lehetőségtől meg vagyunk fosztva. Holott ezáltal
ösztönözni lehetne a falusi embereket a környezetükben lévő öreg fák
megtartására. Amíg ez nem változik, pusztulni fognak a fák és a
hagyományok is. A göcseji, az őrségi és a hetési lokálpatrióta
közösségeknek felajánlottam, hogy akik településükön, vagy éppen a
szőlőhegyen összegyűjtik a régi fajták oltóvesszőit, én készítek ezekről
oltványokat és nekik ajándékozom, ha cserébe ők ezekről a régi
fajtákról mindent lejegyeznek és vállalják, hogy közterületen elültetik
és gondozzák őket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen idén
tucatnyi közösség hozta el régi fajtáit – beszélt lelkesen az
eredményekről és az összefogásról. Ennek a kitartó fajta-megőrző
munkának az eredményeként olyan gyümölcsfafajtákat sikerült megmenteni,
mint például az aszalókörte, aminek nevéből is következtethetünk
felhasználására. A kemény, íztelen gyümölcsöt eleink nem frissen
fogyasztották, hanem megaszalták, ez lett hasznosításának módja. De
olyan körtét is talált már a pórszombati erdész, ami mínusz 10 fokon is
eláll télen, majd áprilisra megpuhult. A házi berkenye - Göcsej
jellegzetes gyümölcse - a 18. században meghatározó volt a népi
gyógyászatban, ám mára alig van két tucat fája. Ezeket szintén oltással
próbálja a szakember tovább szaporítani.
A gyűjtemény elsősorban a Göcsej, Őrség és Hetés régi fajtáinak
megmentésére irányult, ám mára kilépett a tájegység határai mögül.
Érkeztek fajták az ország több pontjáról, a Felvidékről és Erdélyből is.
Medes-hegyen a Kárpát-medence ősi fajtáinak gyűjteményét szeretnék
létrehozni. A vállalkozáshoz szükséges terület biztosításához a helyi
önkormányzat is felajánlotta segítségét. Nemrég a Felvidékről érkeztek
oltóvesszők, de kaptam Erdélyből, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról
is. Az énlakai-gyűjteményt kiegészítve kezdtem elkészíteni Tündérország
(Erdély) gyümölcsöskertjét. Cseréljük is más gyűjtőkkel az oltványokat,
így van esélyük a fennmaradásra, de sajnos kevesen vagyunk – tette hozzá
Kovács Gyula, aki befejezésül arról is beszélt, hogy mekkora
meglepetésként érte a megyei elismerés. Azok az eredmények, sikerek,
amikben az elmúlt időben részünk volt, sok jóakaratú ember munkájának
eredménye. Segítségüket ezúton is szeretném megköszönni. Természetesen
nem tudnám ezt a munkát feleségem és három fiam támogatása nélkül
csinálni. A Medesi Kör sikereinek kulcsa az ő áldozatvállalásuk -
mondta, majd további terveiről elárulta: az egykori, a török által Medes
faluval együtt elpusztított további 67, több száz éve még lakott falvak
neveinek felkutatásába fogott bele, melyeknek kopjafával állítanának
emléket a medesi temetőben.
Hernád Völgye Háztáji Közösség gyűjtése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése