2012. január 2., hétfő

Orbán világának vége

Úgy hiányoltam Orbán a pánk színes füzetecskéjét, amit közünk pénzéből első 100 napjáról kiadott tavaly, cinikus mosolyú fejével az elején.
A Dicsőség Füzet nyitánya 55 törvény 100 nap alatt! Tehát, van egy törvénygyárunk, ami a mennyiséggel vakít a minőség helyett. Máshol legfeljebb 4-et hoznak, abból kettőt elfogadnak, akkor ők keveset dolgoznak?
A törvények, melyeket legyártottak az emberek féken tartására és kirablására, magukat, pedig kívülre helyezték a törvényeiken. Ha nagyon büdös, akkor titkosítják az aktákat. Javaslom a bíróság nevének megváltoztatását! Állami Mosoda! Legyen már valami valósághű!
Még szerencse, hogy nem tűri Orbán a megalkuvást! Azért azt szeretik, ha mi megalkuszunk, és nem firtatjuk bizonyos pénzek, cégek, emberek hollétét!
Aztán azt mondja a Dicsőség Füzet, hogy lehet otthon pálinkát főzni. Ezt komolyan mondja? Ezt minek vegyem? Korszakalkotó reformnak?
Kibővítette a börtönöket, és a kisebb lopásokat is szigorúbban büntetik. Szerintem, készült az éhséglázadásra, meg az elkövetkezendő pánikra. Most megnyugodtam, ha lopásra kényszerülnék, napi háromszor fogok étkezni a börtönben, a fizetésből úgysem sikerült!
Növelte a rendőrség létszámát! A lopások, gyilkosságok nem csökkentek, de volt pár rendőr halál, azt is kellett pótolni, gondolom az egált sikerült megőrizni.
Azt mondja, megteremtette az alapot egy közös vállalkozáshoz! Mit ért ez alatt? Mennyi az én részesedésem ebből, ha már közösen vállalkoztunk?
Az országos összefogás abból állt, hogy megfizettette az emberekkel - lelkiismeretükre apellálva - a maguk hanyagsága által okozott természeti katasztrófák kárait? Erre kellünk mi, meg szavazat szaporítónak és kiszolgálónak?
Mi az a másodlagos élelmiszervizsgálat? A polcok tele vannak génmanipulált és egyéb mérgezett élelmiszerrel! Ezt a chips-adóval kompenzálta, mert aggódik az egészségünkért!
Eltörölte az öröklési és ajándékozási adót! Óh! Annyi módon szedik az adót, rejtetten, nyíltan, ahogy csak tudják, nem egy nagy gesztus, majd valahol visszaszerzik! Olyan, mint az akciós termék!
Lecsökkentette a politikusok számát? Inkább másképp hívják őket, nincs annyira előtérben, de ott van, meg van az! Parkol valahol, aztán egyszer csak kirántják a zsákból! Egyik kormány kirakja a kapun, a másik visszaengedi az ablakon, mint a körforgás! Rotálnak vagy mi?
Aztán, ha már kiküldözgeti ezeket a füzeteket a FIDESZ a hőstetteiről, a több választópolgár megnyerése érdekében, elvárnám, hogy minimum tudjon helyesen írni, de ez nem erősségük.
Kíváncsi lettem volna, mit ír most a Dicsőség Füzetébe?
Több ember fagyott meg kevesebb idő alatt, mint tavaly!
Több embert lakoltattunk ki, mint bármikor!
Több embert elbocsátottunk munkahelyeikről, mint az előző kormány!
Több munkahely nem lett, de munkanélküli igen!
Megőriztük az emberek éhbérét, egy forinttal sem növeltük, nem vettünk el belőle, csak árakat emeltünk! Maradandót alkottunk!
Az öröklési adó eltörlése helyett van másik adó!
Van cigány stratégiánk, mindent tolerálunk megkülönböztetés nélkül nekik, ha öl, ha lop ugyanaz, nem bántjuk! Mert nálunk béke van és szeretet!
Tákoltunk Alkotmányt, és hozzá asztalt!
Megfestettük nektek pénzeteken a magyar nép hősi múltját! Ronda, de a miénk! Nem kértétek, de mi adtuk!
A hajléktalanokat kiűzzük, semmi ne emlékeztessen a soha nem volt rendszerváltásra!
Nem emelkedik a közlekedési tarifa, csak úgy alakult, hogy egy picit mégis úgy néz ki!
Jobban éltek, mint 4 éve! Bírjátok még? Ez Orbán Új Magyarországa!
Pilisi Zsálya

"Az őrült"

Nővérke!
Igen főorvos úr!?
Mi van azzal a bolonddal, akit a gyűlésről hoztak be a fekete kabátosok?
Nyugodt, nem kellett kényszerítő eszközt alkalmazni, meg begyógyszerezni. Csak egy kis hideg fürdőre volt szüksége, mert a feketékre nagyon ki volt akadva. Megkapta, lelocsoltuk, úgy ahogy volt ruhástól. Az megtette a hatását, lenyugodott. Most csurom víz.
Adjon rá valami szárazat és hozza be. Az az ukáz a Cégtől, hogy foglalkozzak vele mihamarabb. Tudni akarják, átformálható-e az agya. Lehet-e használni a Cég érdekében. Látni akarom. Az a hír róla, hogy elfajzott beteg nemzeti gondolkodása van.
Nem tudok adni neki semmilyen öltözetet, nincs már itt a raktáros, letelt a műszakja, elment haza.
Adjon rá az én orvosi ruháimból egy nadrágot, meg egy köpenyt, és kísértesse be.
Mától van új felvigyázó, most tanítanak meg neki néhány dolgot. Egy negyedóra múlva tud jönni, de behozom én főorvos úr. Nem egy veszélyes alak, majd meglátja.
Adjon rá szárazat, nehogy tönkre tegye a vizes rongyaival a bútorzatomat, és hozza be! Azért legyen vele óvatos! Közben szóljon az őrnek, hogy ha már végzett az eligazítással jöjjön be ide az irodába. Kösse a lelkére, hogyha egészet üt az óra, fogja a beteget és vigye a helyére. Nem akarom, hogy elcsússzak ezzel a kezeléssel, mert aztán időre kell még mennem ma valahova.
Úgy lesz főorvos úr!
Tíz perc múlva egy ötven év körüli, közepes testalkatú, egyenes tartású férfiembert terelgetett a nővérke maga előtt pár lépéssel, a főorvos szobája felé. Hangtalanul, nyugodt léptekkel közeledtek az áttetsző üvegezéssel ellátott ajtó felé. A frissen vasalt fehér nadrágos, köpenyes megállt az ajtó előtt. Megvárta, amíg a nővér kinyitja azt előtte. Belépett, megállt a szoba közepén. Felemelt állal büszkén nézett az előtte megnyilvánuló pökhendi jelenségre.
Az orvos végigmérte tekintetével. Irigykedve állapította meg magában, hogy a saját munkaruházata tökéletes harmóniában volt a bekísért illető egyéniségével. Csak a bal lábán kibomlott, lógó cipőfűző rontott némileg az összhangon.
Rögtön látta, hogy a vele hasonló korabeli, és szinte ugyanolyan test felépítésű beteg semmiféle veszélyt nem hordoz rá nézve – a rátartiságát meg, megtöröm pillanatok alatt, gondolta magában, elmagyarázom neki a leckét, ne gondolja azt, hogy bármilyen esélyük lehet.
Nővérke, maga is elmehet haza, de szóljon a felvigyázónak, jöjjön be, amint teheti.
Úgy lesz főorvos úr, viszontlátásra!
Hallom, nem tetszik magának a fennálló politikai rendszer? – fordult a betegként behozott emberhez lekezelően, fölényének teljes tudatában.
Nincs, ami tetsszen rajta, mert igazságtalan, velejéig romlott – válaszolt nyugodt, tisztán hallatszó mély hangján.
Üljön le! - mutatott a vele szemben lévő fotelre. Beszélgetni fogunk!
A férfi fesztelenül helyet foglalt a felkínált ülő alkalmatosságon, és leplezetlen érdeklődéssel nézte, amint a szobaparancsnok leveti magát a másikba.
Kopogtattak.
Mindketten érdeklődve odakapták a fejüket.
Tessék! – dörrent fel éles, parancsoló hangon a főorvos.
Nyílt az ajtó, az őr volt. Nagydarab, behemót figura lépett be. Semmit mondó tekintetéből nem sok értelem sugárzott. Látszott, hogy nem az agyával kereste kenyerét. Szó nélkül megállt, közvetlen az ajtó után, ahogy betette azt maga mögött. Kissé terpesztett állásban, maga előtt összefonta a kezeit, majd mozdulatlanná merevedett, mint aki megfagyott. Nézett ki a fejéből, mint aki nem lát, nem hall.
Szóval, azt mondja velejéig romlott – fordította figyelmét a főorvos a vele átellenben ülőre, nem törődve többet az újonnan érkezettel. Elmondom magának, hogy nem is az ilyen ostoba, idealista agykárosultaknak van fenntartva ez a világ, mint maga, meg azok a félkegyelműeknek, akik egységről, meg testvériségről, közös teherviselésről, becsületes munkáról meg egyéb zagyvaságokról papolnak – folytatta enyhén emelkedett hanggal megkezdett mondókáját, a pszichiátriai intézet jeles képviselője.
Majd így folytatta:
Vegye tudomásul, hogy maguknak semmi joguk nincs már ebben az országban, feleslegesen töri magát. Elvettük azt már maguktól, legyőztük a buta népüket, mert annyi eszük sem volt, hogy észrevegyék, mi folyt itt évtizedeken keresztül a háttérben. Bevezettük a demokráciának elnevezett totális uralmi rendszert, amit a magukfajta ostoba barmok szabadságnak hittek. Nem ismerték fel, hogy a mindenkori jelöltet állítóé a hatalom. Vagyis a miénk. Azé, aki megmondja, kire lehet szavazni, és persze kire nem. Gondolhatja, hogy soha nem maguk közül kikerültek ki a döntéshozó pozícióba kerülők!
Mondja, miért látja szükségesnek a maguk csodálatosnak, demokratikusnak hívott rendszere, hogy csak és kizárólag más emberek munkáján élősködve, a természet kincseit a végtelenségig kizsigerelve, azt tönkre téve élhetik le Önök csak az életüket? – kérdezte mély rezgésű hangján, a bolondként kezelt ember.
Mert ez nekünk jár! Mert mi vagyunk a kiválasztottak! – csattant fel a pszichológus hangja, és mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk működtetni tökéletesen az egész világot. Magának fogalma sincs, mennyi mindent kell figyelembe venni ahhoz, hogy ne tudjanak belekontárkodni hozzá nem értő primitív, bugyuta lények a dolgainkba. Elmagyarázom magának a leckét. Jól figyeljen, hátha megjön a józan esze, és ténylegesen a társadalom, vagyis a mi hasznunkra lehet.
Na nézzük. Ha a látókörünkbe kerülnek olyan egyedek, mint például maga is, aki olyan szervezettekkel ápol kapcsolatot, amely nem a mi irányításunk alatt áll, haladéktalanul likvidálni kell. Persze a likvidálás nem minden esetben célra vezető, mert könnyen mártírrá válhat az illető, ami részünkről megengedhetetlen. Az ilyen embereknek állami megbízást kell adni, még pedig úgy, hogy amit ellenünk tesz, azt a mi utasításunkra, a mi igényeinknek megfelelő módon tegye. Szükség van arra, hogy azt higgye a tudatlan tömeg, hogy van, aki az érdeküket szolgálja. A fent tartandó nyugalom érdekében szükség van a színjátékra, a fejekben lévő gőz leeresztése céljából.
Vagy. Az általunk irányított pártok vezetését és tagságát, szigorú ellenőrzés alatt kell tartani. Az arra kiképzett szakértőink pontos választ adnak arról, hogy ki milyen mértékben megvesztegethető, ki milyen mértékben zsarolható, ki milyen módon fenyegethető, és ki az, aki teljesen a mi oldalunkra átállt egyén, aki élvezetből is elárulja sajátjait. Na, ezek a leghasználhatóbbak számunkra, és mi meg is becsüljük ezeket a ganékat, legalábbis ideig-óráig. Remélem, jól figyel?
Ha azonban, valami véletlen folytán mégis összeverődne, egy nem mi általunk vezérelt csoportosulás, akkor egy csokorba kell gyűjteni ezeket a hőzöngő hazafiakat. Leváltott, majd általunk delegált vezetés mellett, egy helyben topogásra, semmit tevésre kell kárhoztatni őket. Más szükséges esetben azonnal rágalomhadjáratot kell indítani ellenük. Akár úgy is, hogy a saját sírhelyeinket, emlékműveinket gyaláztatjuk meg, aztán persze rájuk fogjuk, vagy tüntetést szervezünk számukra, ahol a beépített embereink hathatós közreműködése eredménye képpen, pillanatok alatt köztörvényes bűnelkövetőket, más néven csőcseléket csinálunk belőlük. Ezután erre való hivatkozással, bíróság elé citáljuk a hangadókat, ahol aztán a mi bíróságunk, megfelelő hírveréssel, médiatámogatással, jogerősen sokévi börtönbüntetésre elítéli őket, mint gonosz terroristákat.
Aztán. Ügyelni kell arra is, hogy az általunk megalkotott törvények, rendeletek, határozatok megfelelően pontatlanok legyenek, egymásnak ellentmondjanak. Ennek okán, a majdnem kizárólagosan közülünk kikerülő ügyvédi kart folyamatosan eltartatjuk a gyarló néppel, mert állandóan szükség lesz munkájukra. Továbbá pontosan informálódhatunk ügyvédeink védenceinek legtitkosabb dolgairól.
Az irányításunk alatt lévő rendfenntartó erők vezetőinek megengedett bárminemű bűnszervezet fenntartása, és működtetése. Persze tudnunk kell róla, hogy le tudjuk venni a tevékenységből származó haszon nagyobb részét, de ugyanakkor minden egyes eleme a rendőri vezetőknek zsarolható kell legyen, mert így a sarokban lehet tartani őket.
Bizonyos néprétegeknek mindent megengedünk az ellenfelünk rovására. Azok elvégzik helyettünk a piszkos munkát. Persze aztán nekik sem lesz jövőjük ebben az országban, de ezt ők aztán végképp nem látják át.
A közhivatalokba elbutult, ostoba, rosszindulatú személyeket kell középvezetői pozíciókkal ellátni. Egyes ügyekkel, több osztálynak, alosztálynak és csoportnak kell foglalkozni, de döntést egyik se tudjon hozni a másik jóváhagyása nélkül. Semmiképpen nem engedhető meg az olajozott működésük. Így tudtuk elérni, hogy semmilyen hivatal ne legyen hatékony az országukban, ami nem a mi fajtánk érdeke.
A rabszolgatartás alaptétele, hogy minden határon belüli mezőgazdasági termelést vissza kell szorítani, tevékenységét veszteségessé kellett tenni. Így az, magától, szinte észrevétlenül, kihalásos módon elsorvadt.
Az ipart, ha már tönkre tettük, nem szabad hagyni, hogy ismét talpra álljon. Nincs munka, nincs pénz, nincs megélhetés. Csak annyi, amennyi a zsebünkbe vándorló közterhekre elegendő. Egyáltalán nem sírunk azokért, akik más országokban képzelik el jövőjüket. Had menjenek, annál kevesebben vannak, nem zavarják köreinket.
Mesterségesen ki kell vonni a pénzt a gazdaság vérkeringéséből. A jogos járandóságok kifizetését is meg kell tagadni, a helybéli vállalkozókat el kell lehetetleníteni, ki kell véreztetni. Amennyiben perekre kerül sor, úgy ügyvédeink megint jól járnak. Hirdetni kell a fizikai munka alantas jellegét. Csak a mi kezünkben lévő szolgáltató, és szórakoztató ipar működjön kedvünkre, mert így mi dönthetjük el, kinek adjunk munkát, ezáltal némi élelmet. A cserekereskedelem, a kaláka munka szigorúan tiltott. Ez a tevékenység kieshet az ellenőrzésünk alól, és így elmarad a jogos hasznunk, nem érvényesülhet felügyeletünk.
Mondanom sem kell, annyira természetes, hogy az írott és elektronikus média minden jelenleg ismert formája, tulajdonlási szinten a kezünkben van, és nem is kerülhet ki onnan semmilyen körülmények között. Mint tudjuk a médiából jövő hír szent, és a sok balga el is hiszi, amit onnét hall. Hozzá értésünkkel, magas fokú intelligenciánkkal, azt teszünk ezekkel az eszközökkel a kezünkben a képzetlen tömeggel, amit csak akarunk.
Minden tudományos kutatóintézet fokozott felügyeletet igényel. Minden egyes gazdaságilag jelentős találmány kizárólag a mi fajtánk fejéből pattanhat ki. Ha nem lehetséges az eltulajdonítás, az ötletgazdát örökre el kell némítani. Nem lehet más sikeres semmilyen téren, mert esetleg csorbulhat nagyszerűségünkben, legyőzhetetlenségünkben vetett hit.
A megélhetéshez szükséges valamennyi közmű, így az ivóvíz, energia, szennyvízelvezetés, saját fajtánk tulajdonlásában tartandó. A szolgáltatás ellenértékének mértékét, állandóan az elviselhetetlenség határán kell tartani. A felhasználó így kénytelen állandóan rettegni attól, mit hoz a holnap. A létbizonytalanság, a rabszolgasorsban tartás fontos eszköze. Ezért az egyénnek, a közmű hálózat bármely rendszeréről való lekapcsolódás nem megengedhető, aki még nincs benne, bevonandó.
A gyógyítás természet adta módszereit szigorúan tiltani kell. Nevetséges kuruzslásnak kell beállítani a természetgyógyászatot, és végső soron, ha kell, be is lehet tiltani. Kizárólag a tulajdonunkban lévő gyógyszergyárak által forgalmazott orvosságok nyújthatnak átmeneti javulást állapotukban. Tudja, a haszonnak kell a szem előtt lebegni mindenáron. Az a fejlődés, a növekedés motorja, nem számít hányan, milyen szenvedések árán teszik hozzá a magukét, csak gyarapodjunk a haszon által, csak gyarapodjunk, gyarapodjunk.
Az alantas népség élelmiszerét olyan módon kell üzlethálózatainkon keresztül az asztalukra tenni, hogy az soha ne lehessen friss, pláne nem egészséges. Hirdetni kell a konzerv és a fagyasztott áruk, a gyorskonyha nagyszerűségét. Így kellő mennyiségű, mérgező vegyi anyagot juttathatunk tartósítószer címén a szervezetükbe. Ezáltal ismételten, jelentősen növelhetjük gyógyszergyártó iparunk hasznát is.
Az ország gazdaságát és a magánszemélyeket visszafizethetetlen kölcsönökbe kell kergetni, csalogatni. Amikor ez megtörtént, olyan gazdasági körülményeket kell teremteni, hogy képtelenek legyenek a kölcsönüket visszafizetni. Ezáltal az erősebb példányok, bérlőkké válhatnak saját otthonukban, a gyengébbek mehetnek az utcára. Az így felszabadult ingatlanok kisajátíthatók a világ más részein élő, de ide betelepülni szándékozó fajta testvéreink számára.
Felállt a helyéről, megkerülte a fotelt, amiben ült, és a háttámlájára támaszkodva emelt hangon, kioktató stílusban folytatta mondandóját:
Nekünk adatott meg, hogy uraljuk a földet. Mi vagyunk képesek a pénzt - mint hatalmi eszközt -, megfelelően használni, az alsóbb rendű tömegek megfelelő irányítása érdekében. Mihez kezdene a tanulatlan, alulképzett népség a helyes útmutatás nélkül?
Talán szabadon élhetnének, a valódi életfenntartásához felesleges, csak a hatalom érdekeit szolgáló megkötöttségek nélkül – válaszolt a másik fotelben ülő, a tulajdonképpeni költői kérdésre.
Ugyan már, az alárendelteket csak arra kell használni, amire valók. Igásállatként. Dolgozzanak reggeltől estig. Ne legyen más gondjuk, mint a megélhetés. Az élet magas szintű élvezete nem nekik való. Az nekünk, kiválasztottaknak jár, mert így rendeltetett.
Ha mindenki, ha csak egy keveset is, de becsületesen dolgozna, és nem azon fáradozna, hogy a másikat különböző pénzügyi trükkökkel, vagy akár tevőlegesen is meglopja, kizsákmányolja, kifossza, kirabolja, paradicsomi állapotoknak megfelelően élhetnénk mindahányan itt ezen a csodálatos bolygón – próbálkozott egyszerű szavakkal részt venni az utcai ember a beszélgetésben.
Azt mondja, hogy mi ténylegesen dolgozzunk? – üvöltötte a főorvos. Két kézzel, a saját két kezünkkel? Netán büdös paraszt módjára túrjuk a földet? Egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszébe? – az egyik kezét ökölbe szorítva felemelte a levegőbe, hogy nyomatékot adjon a hangjának a fotel mögül. Mit gondol, minek tanulunk mi egy életen keresztül? Mi adjuk a mindenkori politikai elitet, mi vagyunk a legképzettebb bankárok, tőzsdések és egyéb pénzügyesek, kereskedők. Közülünk kerülnek ki a legsikeresebb jogi szakemberek, a jog minden ágazatában, és mi vagyunk többek között a legjobb színészek is. Mi tudjuk a legprofibb módon kihasználni a számítástechnika előnyeit, utolérhetetlen a konspiratív képességünk és mi gyártjuk a világon a legnagyszerűbb fegyvereket.
Higgye el, ha a felsorolt szakmák képviselői egyik napról a másikra eltűnnének, a világ észre sem venné a hiányukat. Rögtön normalizálódna a dolgozó emberiség számára a helyzet, minden téren – vetette közbe a kioktatott.
Áhá! Kibújt a szög a zsákból, a kis fasiszta fajgyűlölő! Szóval maga vágóhídra, mi több, gázkamrába küldene bennünket, mindahányan vagyunk, azért, mert okosabbak és képzettebbek vagyunk maguknál? Szóval, ilyen a maguk híres emberszeretete? Ezért ilyen gyalázatos ez a világ! Maguk miatt! Nincs az égvilágon semmi megértés, tolerancia. És még maguk áradoznak egységről, meg a mások elfogadásáról! Az ilyen semmire kellő alakok miatt nincs, és nem lesz nyugalom ebben a társadalomban sosem! De ne aggódjon egy cseppet sem – ordította torkaszakadtából, habzó szájjal – meg vannak a megfelelő eszközeink és módszereink, hogy véget vessünk az irányunkba vetített mérhetetlen gyűlöletüknek. A georgiai obeliszkre fel is írtuk – nem mondhatják, hogy nem szóltunk előre -, hogy nincs szükségünk több, mint 500 millió rabszolgára, akik majdan kiszolgálják igényeinket. Megépíttettük bunkereinket szerte a világon, mi biztonságban leszünk. Jöhet a háború, amiben egymásnak engedünk benneteket koszos kis férgek, ahogyan tettük eddig is, csak kisebb hatékonysággal, mint ahogyan most lesz.
A mondat végére, mint egy varázsütésre megszólalt a fali óra. Egészet ütött. Az őr hatalmas, öles karjaival, lapát méretű tenyereivel szó nélkül összenyalábolta az őrültet, és egy pillanat alatt kipenderítette az ajtón.
A fehérköpenyes a távozók után nézett. Szája szegletében megjelent, egy kis szánalommal vegyített kaján mosoly. Lehajolt, bekötötte a bal lábán kioldódott cipőfűzőjét és kiment az ajtón. Igyekezett kifelé az épületből. Sietős dolga akadt. Mennie kellett azt a sok, még szellemi kómában leledző nemzet testvérét felébreszteni, illetve - a regnáló uralmi rendszer szerint -, megbolondítani őket.
Kifelé menet még hallotta az átszűrődő zajok foszlányait. Artikulálatlan üvöltéssel a felvigyázó öblös hangja keveredett:
Hát persze, hogy te vagy….., meg Napóleon….., meg Mózes is….! Na eridj a helyedre, te egyketted kegyelmű!
Dörögve, csikorogva csapódott be valahol egy nehéz ajtó.
A fehérruhás képtelen volt nyugodtan élni abban a tökéletesnek hazudott, de a saját érték ítélete szerint élhetetlen, paraziták által uralt, nem az emberi lény valódi természetéhez igazodó világban.
Szaporán szedre lábait.
Talán nem lesz késő, és tehetek még valamit - gondolta magában.
Kiskunlacháza, 2011. december eleje
                                                                                                           Orosházi Ferenc
                                                                                                                  a Zászlós,
                                                                                              a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje

A legjobb öregedésgátló ital a világon

A legjobb öregedésgátló ital a világon
A legjobb öregedésgátló ital a világon
A szépségguru elárulta a receptet
A csodás zöld ital most Hollywood kedvence.
 

A valódi öregedésgátlás nem a krémeket jelenti, hanem azt, hogy olyan tápanyagokat juttatsz a szervezetbe, melyek lelassítják az öregedést, segítenek a sejteknek a megújulásban, antioxidáns hatással bírnak.
Hollywoodban mindenre külön ember van, és egy-egy felkapott életmód-specialista sztárok sorát látja el tanácsokkal a szépségápolás, táplálkozás vagy éppen edzés terén. Kimberly Snyder táplálkozás-szakértő, aki remek cégére saját magának, nagyon népszerű manapság.
Nemrég kiadta könyvét, melyben a méregtelenítés fontosságáról olvashatunk, de honlapján szerencsére ingyen is megoszt néhány tippet a nagyérdeművel, mégpedig alaposan megfontolandókat.
Az oldalon elolvasható a Glowing Green Smoothie receptje is, ami nélkül állítólag manapság egy nő sincs meg Hollywoodban. A ragyogó zöld turmix valóban hatásosnak tűnik, tele van növényi aminosavakkal, antioxidánsokkal.
A sötétzöld levelek és egyéb szó szerinti zöldségek tápanyagai segítenek a méregtelenítésben is. A turmix két napig eláll a hűtőben, de le is fagyasztható.

Ragyogó zöld turmix

Hozzávalók három adaghoz:

  • másfél csésze jéghideg szűrt víz
  • 6 csésze spenót
  • 5 csésze salátalevél
  • 2 szárzeller
  • 1 alma
  • 1 körte
  • 1 banán
  • egy teáskanál friss citromlé
  • fél csésze friss korianderlevél
  • fél csésze petrezselyemzöld
  • jégkocka
A nagyobb hozzávalókat vágd össze, majd turmixold össze az egészet. Kimberly Snyder azt javasolja, hogy elsőre ne igyunk többet három decinél, de ha már hozzászokott valaki, akkor emelje az adagot fél literre.
A szakértő természetesen figyelmeztet arra, hogy csak magában ez a turmix nem hozza el a boldogságot, de ha megiszod, máris sokat tettél a szépséged és egészséged érdekében.

Bencsik János újévi levele

Bencsik János újévi köszöntője

Kedves Barátom!

Pokoli esztendő vár reánk, melyet pusztító szenvedélyeinkkel és jéghideg közönyünkkel mi magunk – külön-külön és együttesen -, emberek idéztünk elő. A szeretet melegségét immáron szinte „tökéletesen” felszámolta a pénzhatalom számító ridegsége. Gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal olyan földi klímát teremtettünk, amely egyszerre perzsel és okoz fagyhalált. A szeretet melegét, mely az emberi lét optimális hőmérsékletét biztosítja, megállíthatatlanul szorítja ki kollektív érzelemvilágunk globális felmelegedése. Az Anyatermészet válasza, az általunk ismert természeti környezet dinamikus, és számunkra kiszámíthatatlannak tűnő változásával arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy ha továbbra is így éljük az életünket, akkor elveszünk. Aki azzal is tisztában van, de legalább is dereng számára, hogy fizikai testünknél többek vagyunk és lélekkel is töltekezünk, annak a felelőssége még nagyobb, s talán már azt is érzi, hogy itt már nem csak az élet, hanem a lélek elvesztésének veszélye is fennáll. Az Újesztendő nagy kérdése tehát, hogy öntudatlanul sodródunk-e tovább a megsemmisülés irányába, vagy pedig megpróbálunk sorsunk urává válni.

2012 a katarzis esztendeje lehet, mely akár vissza is terelhet bennünket vállalt sorsunk beteljesítésének útjára. Pokoljárásunknak sorscsapások sorozata vethet véget, mely természeti katasztrófák, sztrájkok, tömegmegmozdulások, fegyveres konfliktusok formájában fog az emberiség számára „segítséget nyújtani” az ébredéshez. A Világrend alaptörvénye, hogy jelen életünk kereteit korábbi tetteink, szokásaink, akarati megnyilvánulásaink állítják elő. Amennyiben a jelenleginél barátságosabb jövendőt képzelünk el magunk számára, úgy gyökeresen meg kell változtatnunk eddigi szokásainkat, új életrendet kell kialakítanunk, melyért aztán minden nap meg kell küzdenünk, amíg sorsunk alakítójává nem válik. Semmi másról nincs szó, mint visszatérni a normálishoz, és életünket a csillagok mozgásához igazítani, ahogy azt József Attila is megírta. És van még valami, ami egyedüliként képes enyhíteni az általunk előidézett törvényszerűség szorításán, s az nem más, mint a kegyelem, de először segíts magadon, és akkor Isten is megsegít!
A három esztendővel ezelőtti újévi köszöntőmben arról beszéltem, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, mely eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk gyökeres felülvizsgálatát teszi szükségessé. Arról is szóltam akkor, hogy két év múltán olyan folyamatok fognak felerősödni, amelyek a világgazdasági háló tartós felbomlásához vezethetnek. Azok számára, akik még idővel és türelemmel viseltetnek újévi gondolataim irányába, megismétlem az akkori üzeneteket, akiknek viszont már az eddigiek is elegendőnek bizonyultak, azok számára testi-lelki egészségben bővelkedő Újesztendőt kívánok!
Részlet a 2009. január 1-i köszöntőből: „Azt is látnunk kell viszont, hogy korszakhatár küszöbére érkeztünk. Közel egy évtizede beszélek és publikálok arról, hogy Földünk szerves egészet alkot, rendszerként működik, és valami megváltozott ebben a rendszerben. A kedvezőtlen, és egyre többek által érzékelt folyamatok lassításában és megállításában nekünk is szerepet kell vállalni, mert ha személyes felelősségünket lekicsinyeljük, akkor gyermekeink jövőjét hagyjuk veszendőbe menni. Ezért is állt Tatabánya a Klímabarát Települések Szövetsége létrejöttét elősegítő mozgalom élére, és alkotta meg helyi éghajlatváltozási stratégiáját. A globális és helyi szinten is egyaránt érzékelhető pénzügyi és gazdasági problémák csak tünetként értelmezendőek, a valódi okok a mára világosan kirajzolódó természeti erőforrások túlfogyasztásában érhetők tetten. Tehát a tartós megoldásokat is ezen a területen kell megtalálnunk, és merőben új gondolkodással orvosolnunk. A biztonságos jövendő, a regionális ellátó rendszerek létrehozásában körvonalazódik, melyekben a reális emberi igények kielégítése a cél. Olyan gazdasági társulásoké a jövő, amelyekben a vevő, a kereskedő és a termelő közös felelősséget vállal az igények kielégítését szolgáló valamennyi folyamatért. Közösségi tulajdonba kell vennünk a helyi- és regionális közüzemi ellátórendszereket. Az előttünk álló évtizedekben különösen nagy szerepe lesz a biztonságos energia- és vízellátásnak. Elsőbbséget kell biztosítanunk az energiahatékonysági és megújuló energia beruházásoknak. Ezért tettünk, és teszünk komoly lépéseket a szóban forgó rendszerek többségi tulajdonának megszerzésére. Elő kell segítenünk a mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási társulások térségi szintű létrejöttét, a magyar gazdák által előállított, minőségi szempontból ellenőrzött, egészséges táplálék piacra jutását.
Ma még úgy tetszik, hogy a csökkenő olajárak alapján korlátlanul állnak rendelkezésünkre a meg nem újuló természeti erőforrások. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a globális gazdaság két év múltán történő visszaerősödése a nyersolaj árát ismét az egekbe viszi majd, mely a világgazdasági háló tartós felbomlásához vezethet. Ez a folyamat, a szállítási bizonytalanságok és költségek növekedése következtében elhozhatja – és mai tudásom szerint bizton állíthatom, hogy el is hozza – a helyben gyártott minőségi áruk és helyi piacok reneszánszát. Mindeközben felértékelődik a tiszta víz és a környezet, az anyagi jólét hajszolása helyett pedig a helyi közösségek által nyújtandó biztonság, a boldogságot is magában foglaló minőségi élet kerül az első helyre. Mindez nem jelenti azt, hogy a gazdaság minden területe regionális szintre korlátozódik. Továbbra is lesznek olyan iparágak, amelyek globális szinten fogják kiszolgálni az egyre erősödő igényeket. Az infokommunikáció, az egészségügyi berendezések és segédeszközök, a víztisztítási technológiák fejlesztése, a megújuló energia előállításához szükséges berendezések előállítása továbbra is nemzetek feletti hálózat keretében fog megvalósulni. Nem véletlen az, hogy közel egy évtizede már, a város és térsége iparszerkezetét is ennek megfelelően alakítgatjuk.
Sokáig tépelődtem magamban azon, hogy a fenti gondolatokat szabad-e közreadnom. Végül arra jutottam, hogy nem csak szabad, de ez a kötelességem is. Minden külső és belső jel azt erősíti számomra, hogy emberi közösségünk egy új korszakhatár küszöbére érkezett, ahonnan már nem lehet következmények nélkül visszafordulni. Másfél évszázad kellően át nem gondolt túlfogyasztásának következményeivel szembesíteni kell önmagunkat. Amennyiben ezt elmulasztjuk, úgy a Természet öngyógyító folyamatai fognak bennünket gondolkodásunk, életformánk és társadalmi berendezkedésünk átalakítására ösztökélni. Tartok tőle, hogy mindez jelentős áldozatokat fog tőlünk megkövetelni, és a jelenleginél nagyobb válsággal kell majd szembesülnünk. Nem mindegy, hogy aktív és együttműködésre nyitott részesei, vagy elszenvedői leszünk az előttünk álló eseményeknek. Tudom azt, hogy sokan lesznek azok, akik mosolyogni fognak szavaimon, s lesznek olyanok, akik egyenesen gúny tárgyává fogják azokat tenni. Vállalom a következményeket.

Vállalom, ahogy a kilencvenes évek elején is volt bátorságom – az erőt magam is úgy kaptam hozzá – kimondani, hogy a szénre épült város jövőbeni megélhetése nem a letűnt szocialista nagyipar romjainak újjáépítésével fog biztosítottá válni. Az akkori kilátástalannak tűnő kezdeményezéseim azonban sikeressé váltak, de csak azért, mert egyre többen gondolkodtak hasonlóan, míg nem egyszer megteremtődött az a kritikus – közösségi - tömeg, mely a megújulás útjára terelte városunk jövendőjét. Együtt tapasztaltuk meg, hogy a gazdasági, és a vele járó erkölcsi mélypont nem más, mint kezdet, a megmenekülés kezdete. A válság mindig a lelkekben zajlik, és a megoldásnak is ott kell megszületnie. A válság mozgósítja a józan észt. A saját tapasztalatainknak és a régiek bölcsességének higgyünk! A rendbe vetett hitnek és a jó szándéknak kell erősödnie, nem pedig a fogyasztói indexnek! Ha a polgár változik, akkor fog változni a politika. És végezetül ne feledjük, válság idején a nevelés, és a kultúra a legjobb befektetés. Elengedhetetlen tehát a testi, lelki, és szellemi nevelés feltételeinek megteremtése. Nem véletlen, hogy közösségünk erőn felül vállalta az elődeinktől örökölt kulturális és közösségi terek, központok szellemi- és tudásközpontokká történő átalakítását. Bizakodjunk, de tegyünk is annak érdekében, hogy a testi, lelki és szellemi gyarapodásunkat segítő intézményeinkben, közösségük iránt elkötelezett, tudatos szolgálattevők is legyenek. Olyanok, akik tisztában vannak azzal, hogy nem a hatalom gyakorlása elégíti ki az embereket, hanem a közös célok megvalósítása.”

Kedves Barátom!

A fenti, három esztendővel ezelőtt közreadott gondolatok ismeretében talán jobban érthető, hogy másfél esztendővel ezelőtt miért is vállaltam kormányzati szerepet, s miért is törekedtem arra, hogy a kormányzati munkamegosztáson belül egy irányítás alá kerüljön az energia- és klímapolitika.
A másfél esztendő során előkészített, megvitatott, majd jóváhagyott Nemzeti Energiastratégia először tett kísérletet arra, hogy szinkronba hozza az ellátás-biztonsági és fenntarthatósági szempontokat. Az Országgyűlés által elfogadott dokumentum két évtizedre jelöli ki az elvégzendő feladatokat, s végrehajtásuk elősegítése érdekében cselekvési tervek elkészítését írja elő, melyekhez illeszteni szükséges a meglévő jogszabályi környezetet, és létre kell hozni a kitűzött célok megvalósítását szolgáló ösztönzési eszközrendszereket. A cselekvési tervek közül kettő – megújuló energia, valamint energiahatékonysági – már ugyancsak elkészült, melyeket a Kormány jóvá is hagyott.
A szerény, de szemléletformálásra elegendőnek mutatkozó forrásokból olyan fejlesztési programokat indítottunk el, amelyek a természeti erőforrásokkal történő felelős gazdálkodás szükségességére, és az új technológiák hordozta lehetőségekre hívták fel a lakosság, a közintézmények és a vállalkozások figyelmét. Miután az elmúlt esztendő során több mint hatvan településen jártam, módomban állt lemérni a helyi közösségek együttműködési készségét, mely a jövőre vonatkozóan reménykeltőnek mutatkozott.
Mindeközben felülvizsgáltuk a hatályos Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, melynek eredményként teljes körűen át is dolgoztuk azt. A megelőzés mellett hangsúlyossá tettük az ország alkalmazkodó képességének javítását szolgáló intézkedéseket. Egyértelművé vált, hogy a globális klímavédelmi kötelezettségvállalások legfeljebb csak lassíthatják a változás folyamatát, de annak megállítására elégtelenek. Miután Magyarország az éghajlatváltozás szempontjából a különösen érintett területek közé tartozik, számunkra elsődlegessé válik a sikeres alkalmazkodási feltételek megteremtése.
Az egységes szakpolitikai szemlélet kialakítására, és annak érvényesülését elősegítő stratégiaalkotásra, a megvalósítást elősegítő intézményrendszer létrehozására irányuló államtitkári szolgálatom a tegnapi nappal lejárt. Sokan tették fel számomra a kérdést, hogy miért is távozom, miért is hagyom cserben a szakterületet. Nos, nem szándékozom cserbenhagyni semmit és senkit, csak a szolgálatom keretei változnak. Ugyanakkor azt is tudomásul kellett vennem, hogy amíg az általunk indítványozott és a Kormány, valamint az Országgyűlés által jóváhagyott stratégiai irányokban szinte teljes körű az egyetértés, addig a megvalósítás részleteit illetően jelentős véleménykülönbség áll fenn. Legjobb tudásom szerint igyekeztem a meglévő feszültségeket feloldani, mely időnként több, máskor pedig kevesebb eredménnyel járt, végül mérlegre kellett tennem, hogy belső energiáimat itt, vagy esetleg máshol tudom eredményesebben kamatoztatni. Döntésem immáron ismertté vált.
Van még valami, ami hozzájárult döntésem meghozatalához, számomra a Rend előbbre való, mint a rendszer. A Rend az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is, hogy a bátorságot időnként felül ne írja a vakmerőség. Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. Ezért a terhek igazságos megosztása csak a mértékletesség és a méltányosság erényével együtt alkalmazandó. Mindenkire akkora terhet lehet és kell róni, amekkora elviselésére egészségi állapota és felkészültsége alkalmassá teszi.
És van még valami, amely egy nemzet életképességét és egyben vállalt sorsfeladatának sikeres végrehajtását befolyásolja, s az nem más, mint az önismeret, és az arra épülő egészséges önbizalom. Mindenkinek egyénre szabott sorsfeladata, hogy megismerje önmaga képességeit és javítandó gyengeségeit, mert ezek nélkül életfeladataink teljesítése során rendre alul maradhatunk. Tudjuk jól, hogy sorsdöntő pillanatokban mindig magunkra maradunk, de akkor sem vagyunk egyedül. Ott van bennünk a múltból eredő segítség, a korábbi sokszor átgondolt tapasztalatainkra és megismert, tovább fejlesztett képességeinkre épülő önbizalom. De ott kell még lennie a hitnek, a hitre alapuló bizalomnak is, hogy a közösségem is kiáll mellettem. E kettő egységet kell, hogy alkosson, melynek összetartó ereje a szeretet melegsége.
A politikai közéletből is hiányzik a bizalom, a hit, a szeretet melege. A pusztító szenvedély és a jéghideg közöny által épített falanszter falai itt is csak nehezen repedeznek. A 2012-es esztendő katarzisa viszont életünk e területén is változást hozhat. Évszázados pokoljárásunk végéhez közeledik. Ahhoz viszont, hogy a reánk váró eseményeket ne sorscsapásként, hanem sorsfordulóként élhessük meg, az eddigieknél nagyobb nyitottságra és megértésre lesz szükségünk egyéni és közösségi életünk minden szintjén.
Az Újesztendő személyes életemben is változást hoz. A mai naptól visszatérek a Gazdasági és informatikai Bizottság kötelékébe, ahol elsődlegesen továbbra is energetikai és fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozom majd. Az év első hónapjaiban korábbi polgármester szolgálatom idején felgyülemlett irományok feldolgozását is el kell végeznem, hogy a közérdeklődésre számot tartó dokumentumok bekerülhessenek a városi levéltár fondjai közé. Tavasztól pedig az eddigieknél is több időt és energiát kívánok fordítani az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti alkalmazkodási stratégiánk kimunkálására. Természetesen továbbra is ellátom választókerületem képviseletét az Országgyűlésben.

Kedves Barátom!

Ha eddig eljutottál az olvasásban, akkor kitartásod már is elismerendő, s egyben reménykeltő is. Az egymást erősítő bizalom jele, melyre nagy szükségünk lesz ebben az esztendőben. A nehézségek és terhek elviseléséhez elegendő mértékű testi és lelki erőt, egészségben bővelkedő Újesztendőt kívánok.

2012. január 1.

Barátsággal: Bencsik János

Fehér Kéményseprők: Elég volt

Tisztelt Miniszterelnök Úr, ELÉG volt a nagyképű, háborús politikájából, arroganciájából. Egyértelmű, hogy az Orbán-kormány felszámolta a demokráciát, majd az észak-koreai rendszert utánozva szembe halad a világgal.
ELÉG VOLT AZ ÉHEZÉSBŐL
Miniszterelnök úr, Ön és az Önt körülvevő udvara, kiváltságosai minden nap háromszori (reggeli, ebéd, vacsora) étkezésben, zsíros falatokban dúskál, míg a NEMZET az egész Ország lakossága éhezik! A gyermekek éhesen, reggeli nélkül mennek iskolába. Napi egyszeri meleg étkük csak az iskolai étkeztetésen belül megoldott naponta egyszer egy tál melegétel keretében.
Miniszterelnök úr, míg Ön és a kiváltságosai minden nap egészségesen és jóllakottan hajtják álomra fejüket, addig a nemzet és a magyar családok vacsora nélkül éhezve a fűtetlen lakásban a fagyhalállal küzdve, összebújva térnek nyugovóra.
ELÉG VOLT a HAZUDOZÁSAIBÓL
Tisztelt Miniszterelnök úr Ön azt ígérte, hogy „senki nem kerül az utcára”, jelenleg is minden felszólalásában azt ígéri, hogy „senkit nem hagyunk az utcán”
Miniszterelnök úr Ön hazudott a Nemzetnek, Miniszterelnök Úr Ön hazudott az egész magyar társadalomnak!
Jelenleg az Ön hazugságai végett, több kilakoltatás folyik, az Ön és kormánya felhatalmazásában, mint az eltelt években együttesen.
Jelenleg az Ön asszisztálásával dolgozik a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnevezésű legnagyobb bűnözői csoport, akiknek magasabb felhatalmazásuk, jogkörük van, mint a Köztársasági Elnöknek vagy a Belügyminiszternek. Miniszterelnök úr, ha nem vigyáz még Önt is, leváltják!
Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnevezésű rablóbanda, jókora hatáskörükkel és az anyagi hátterükkel akkora vagyonra tettek szert az állami költségvetés kárára, amiből az államadósság nagy része kifizethető lenne. Ma az önálló bírósági végrehajtók gazdagabbak, nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint a leggazdagabb százas lista első öt helyezettje együttesen. Komolyabb és felszereltebb technikai és informatikai eszközökkel rendelkeznek, mint Állam Biztonsági Hivatala. A jogilag NEM létező végrehajtói kamara magasabb éves költségvetésből gazdálkodik, mint az Ön vagyona összességében. A szegénység vámszedői Végrehajtók, Kiskirályok, akik 13 napos amerikai luxusutazáson vettek részt az adósoktól elrabolt pénzen.
Miniszterelnök úr, Ön a bankbűnözők mellé állt a nyilvánosság előtt is, amikor a bankok javaslatait fogadta el és hozott a Kormány a társadalom, a deviza hitelesek számára hátrányos törvényeket.
Miniszterelnök úr, Ön az egész magyar társadalmat elszegényítő gátlástalan bűnöző és gyilkos bankok MELLÉ ÁLLT
Teljes mértékben bebizonyosodott, hogy az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek.
A rendszer bedőlésért elsődlegesen a bankvezetők és a teljes bankszövetség a felelősek!
Felmerül a kérdés a leírtak alapján, mely szerint a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében „Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat” és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen?
Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal?
A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból?
A Miniszterelnök és a Matolcsi Miniszter úr miért a bankvezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége teljes mértékben megállapítható?
Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában?
Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért?
A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok?
A legfontosabb kérdés!
A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban népirtás vádjával és a teljes vagyonuk zár, valamint elkobzás alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását? MELYHEZ ÖN IS ASSZISZTÁL TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR!
Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal?
Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, nagy értékű tulajdonszerzéseket?
Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató cégekkel, önálló bírósági végrehajtókkal?
ELÉG VOLT a MAGYAR CSALÁDOK és az EGÉSZ NEMZET SZÉTVERÉSÉBŐL
ELÉG VOLT a DIKTÁTOR ORBÁN VIKTORBÓL ÉS TELJES KORMÁNYÁBÓL!
Eljött az idő, hogy minden IGAZ MAGYAR fellépjen az ORBÁNI DIKTATÚRA ellen.
EGYSÉGBE MAGYAROK! EGYSÉGBE MAGYARORSZÁG!
ZAVARJUK EL EZT a HITELTELEN, DILETTÁNS BAGÁZST!
feherkemeny.com