2013. szeptember 20., péntek

Magyarország is szerepet vállalna egy többnemzeti katonai repülési kiképző központ létrehozásában

Magyarország is szerepet vállalna egy többnemzeti katonai repülési kiképző központ létrehozásában - erről írt alá szándéknyilatkozatot Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium (HM) védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkár szeptember 20-án, pénteken a csehországi Ostravában.
A helyettes államtitkár útban hazafelé telefonon nyilatkozva az MTI-nek elmondta: a NATO - képességek és költségek megosztásáról szóló - okos védelem nevet viselő koncepciójának keretében állapodott meg korábban egy közös repülési kiképző központ kialakításáról Horvátország, Csehország, Szlovákia és az Egyesült Államok. Most ötödikként Magyarország is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. A cél, hogy közösen képezzenek ki helikopterpilótákat, később esetleg más típusú légi járművekre is. Ugyanis - mint Siklósi Péter kifejtette - ezek a pilóták külföldi műveletekben, például Afganisztánban már eddig is együtt dolgoztak, ugyanakkor minden pilóta, attól függően, hogy mely országból érkezett, más tudással rendelkezett.



A tervezett központban egységes tematika alapján folyna a kiképzés, amellyel erősödne a különböző nemzetekből érkezett katonák interoperabilitási képessége, vagyis hatékonyabbá válna a katonák műveleti területen való együttműködése. Ezenfelül pedig a közös kiképzéssel a tagországok jelentős költségeket takaríthatnának meg.

A tervek szerint a közös kiképzést nem egy központban, hanem több helyszínen végeznék. A jövőbeli tárgyalások során döntenék el, hogy a kiképzés egyes részeit mely országokban bonyolítanák le - fejtette ki a helyettes államtitkár, kiemelve: azt szeretnék, ha Magyarország, a szolnoki helikopter bázis is szerepet kapna ebben a feladatban.

Siklósi Péter elmondta, hogy most első körben azok az országok működnek együtt, amelyek ugyanazt a - volt szovjet - helikoptertípus-családot használják, de a jövőben azt szeretnék, ha minden típus bekerülne az együttműködésbe, hogy a katonák a lehető legtöbbféle helikopterrel tudjanak repülni. A helyettes államtitkár közlése szerint más országok is érdeklődnek a kezdeményezés iránt.



Siklósi Péter egy, a cseh légierő napján megrendezett konferencia megnyitóján vett részt, amelyen a cseh, a szlovák és a horvát védelmi miniszterek is jelen volt. A négy ország védelmi vezetői ezt követően egyeztettek a regionális együttműködésről, az aktuális biztonságpolitikai kérdésekről, köztük Szíriáról is. Ezzel kapcsolatban Siklósi Péter csak annyit mondott, hogy a négy ország hasonlóan ítéli meg a szíriai helyzetet.

Eredetileg Hende Csaba honvédelmi miniszter vett volna részt az ostravai rendezvényen, de csütörtöki autóbalesete miatt lemondta részvételét.

http://www.honvedelem.hu/cikk/40126_magyarorszag_is_szerepet_vallalna_egy_tobbnemzeti_katonai_repulesi_kikepzo_kozpont_letrehozasaban

Miért nem a lényeggel foglalkoznak Ózdon?

Győzött a Jobbik, lemondott a városvezetés a cigány kulturális központ projektjéről - adja hírül a média. Abba most ne menjünk bele, hogy a független önkormányzati képviselők által kezdeményezett tiltakozásból végül a Jobbik profitált - ez várható volt, erre előre figyelmeztettük az illetékeseket. A Jobbik pedig ellenben jól politizált és dolgozott. 
Arra sem térünk most ki, hogy a "városvezetés visszalépése" mögött jóval magasabb szintű döntések kell, hogy álljanak, elvégre a projekt befogadására irányuló utasítás a legmagasabb kormánykörökből jött, választási lehetőség nélkül. A visszalépés tehát szintén kormányszintű - ha egyáltalán volt mitől visszalépni, és az egész cirkusz nem a párhuzamosan folyó, jóval súlyosabb "projekt" megvalósításának takarását szolgálta. 
Ugyanis, mint arról - egyedüliként - hírt adtunk, pontosan a cigánysátor körüli huzavona időtartama alatt a legnagyobb titokban megkezdődött egy másik cigányprogram megvalósítása. Szintén a kormány "felkérésére" cigányok tömegeit telepítették (és talán telepítik még most is folyamatosan) Ózdra a dunántúli régiókból. Ez az elmúlt hónapok alatt több ezer betelepülő cigányt jelent Ózdnak, akik az éj leple alatt, autóbuszokkal, rendőri biztosítás mellett érkeztek meg új otthonukba. (Részletekkel még hamarosan jelentkezünk!) 
A nagy kérdés tehát: a politikailag jól hasznosítható cigánysátras ellenállás helyett miért nem ezzel foglalkoznak az illetékesek? Miért hallgatnak a nemzeti radikális politikusok arról, amiről gyakorlatilag már egész Ózd beszél? 
Juhász Pál

Nettolvajlás konzervesdobozzal!

Ilyet sem láttunk még! Parabola antennára erősített konzerves dobozzal lopják az internetet Kazincbarcikán. Parabola antennára erősített kutyakonzerves dobozzal csatlakozott az internetre egy 24 éves kazincbarcikai férfi – tájékoztat csütörtöki közleményében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság.
A corpus delicti Egy internetszolgáltató tett bejelentést a rendőrségre, hogy az általuk üzemeltetett rendszert feltehetően valaki jogosulatlanul használja. Ugyanis több előfizető is jelezte, hogy gyakran egyáltalán nem tudnak csatlakozni az internetre.
A cég a rendőrséget segítette azzal, hogy a tolvaj lakókörnyezetét körülbelül be tudta határolni. A járőrökkel közösen vizsgálták meg a szakemberek az adott területet, ahol feltűnt a különös parabola antenna. A rendőrök a házban 2013. szeptember 17-én tetten érték az ott lakó fiatal férfit, aki jogosulatlan belépéssel játszotta ki az információs rendszert.
Az elkövető elismerte tettét, de elmondta, hogy ő azt gondolta csak lassítani fogja az előfizetők számára az internet hozzáférést, nem akarta őket kizárni tettével a rendszerből.
A Kazincbarcika Rendőrkapitányság, információs rendszer vagy adat megsértésének vétségének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást a 24 éves H. Richárddal szemben.
(penzcentrum)

Ételt adományoz az éhező gyerekeknek a Baptista Szeretetszolgálat

Élelmiszert és tanszereket oszt a Baptista Szeretetszolgálat a nyírségi Kótajban élő családoknak szombaton. A szeretetszolgálat négyezer csomag mélyhűtött élelmiszert visz a hátrányos helyzetű térség családjainak, illetve iskolások és szüleik által gyűjtött tanszereket osztanak szét a diákok között. Az élelmiszeradomány egy részét, a frissen főtt szilvás gombócot az Ibrányi-Frater-kúria kertjében felállított ideiglenes konyhapultnál fogyaszthatják el a gyerekek – közölte a karitatív szervezet pénteken az MTI-vel.
Becslések szerint ma Magyarországon 30-40 ezer gyermek éhezik, a lakosság közel 40 százaléka él a létminimum alatt. (Egyetlen éhező gyermek is sok. 30-40 ezer egyenesen elborzasztóan rengeteg. Sajnos viszont ez a szám sem fedi a valóságot. Naponta legalább százezer gyermek éhezik, és legalább kétszer ennyi alultáplált!) Hétvégén, amikor nincs iskola, sok családnak okoz nehézséget, hogy étel kerüljön az asztalra. Vannak gyerekek, akiknek rémálom a hétvége, mert két napig nem biztos, hogy tudnak eleget enni – olvasható a közleményben.
Az ilyen-olyan pártszinekben, kiskirályok által eluralt Nyirségben és Borsodban elképesztő állapotok uralkodnak.
Sajnálatos módon azonban a “szűlölködő folt” egyre terjed a még nem is oly régen Európa éléskamrájának nevezett Magyarországon. Nincs már régió, ahol a szembetűnő nélkülözés ne jelent volna meg.
És még előtte állunk a télnek!

Válasz egy nagyon ostoba embernek

Kedves Ostoba!
Nem én vagyok cigánygyűlölő hanem Te vagy nagyon ostoba-sajnos még mindig. Hiába olvasod nemcsak a postaimre honlapot, a kurucot, hiába van előtted Bándy Kata gyalázatos halála, a rengeteg információ mellett Te mégsem fejlődsz. A hozzád hasonló mentalitású emberek miatt nem lehet ebben a nyomorult országban semmit tenni, mert ti vagytok iszonyú sokan, mi értelmes, a politikát és a világot összefüggéseiben értő emberek nektek hiába magyarázunk ahogy Jézus is hiába tanított. Taníthatatlanok vagytok.



Egyelőre a fehér Európa ott tart, hogy az emberek dolgoznak, tanulnak, gyereket már lassan egyáltalán nem vállalhatnak, mert eltartják az esztelenül szaporodó, alacsonyabb vagy végzettséggel egyáltalán nem rendelkező színeseket, akik közül a legprimitívebb szinten a cigányok állnak.

Munka és iskolázottság hiányában a cigányok már soha nem fognak tudni fejlődni, de amint látod, Európa kormányai direkt nem teremtenek munkahelyeket, inkább néhány iszonyúan gazdag személy kezébe rakja a gazdaságot, hogy ezáltal még növelje a munkanélküliséget. Közben direkt támogatja a színesek Európába történő bevándorlását, és szándékosan segélyezi őket. Ők pedig munka és értelmes elfoglaltság híján szaporodnak és bűnözésből élnek. Mert másból nem tudnak.

És akik ezeket az intézkedéseket hozzák, bár a régi házasodások útján fehér bőrűek, de nem európaiak, annak ellenére hogy felveszik csalás céljából a neveinket. Gyűlölik a fehér Európát, és minden intézkedésükkel a fehér ember kiirtását tették céljukká, illetve az európai kereszténység gyökeres felszámolását. Cion bölcseinek jegyzőkönyve ezt részletesen leírja, de rengeteg hasonló nyilatkozatot is tettek azóta is.

A színes bőrűek amint elvesztik vallási-kulturális gyökereiket, hasonlóan viselkednek a világon mindenhol. Városokat, gépkocsikat gyújtogatnak, gyilkolnak, rabolnak, fosztogatnak, nőket erőszakolnak meg, rendőrökre, hivatalos személyekre támadnak. Svédországban a színes bevándorlók évente 60 ezer szőke svéd nőt erőszakolnak meg, de a média nem engedi kimondani hogy bevándorló. Mert a média is kezükben van.



És itthon mit csinálnak a cigányok? Öreg néniket vernek össze és erőszakolnak meg, volt akinek erőszakolás közben kinyomták a szemét és utána levágták az egyik lábát. Hétesen megölték az utolsó magyart, aki egy 96 éves öreg néni volt. Cigányok mennek "öregezni", ők ezt így hívják, mert az idős embereket könnyebb megtámadni, megölni, kifosztani, kirabolni. Rátámadnak orvosokra, mentősökre, tűzoltókra, rendőrökre, még a Hatvani Rendőrkapitányságot is megostromolták. Bándy Katát is ők ölték meg. A pécsi polgármester lányát is cigány személy kapta el. Szögi Lajos tanárurat cigányok lincselték meg. Folytassam? Engem a nyóckerben cigány akart megerőszakolni. 6 éve nem lakhatom a lakásomat cigányok miatt. És elüldözve is fizetnem kell a 73.000.- Ft hitelt meg a 6300 Ft közös költséget és a szolgáltatók állásdíjait. A nyócker a cigányok miatt élhetetlen és veszélyes. És a Lujza u. 15-ben sem a magyarok öntötték ki rendszeresen az ajtóból a társasház udvarára a fekáliát és vizeletet. Borsodban és az ország különböző településein élő tiltakozók, demonstrálók mindig magyarok és nem fordítva.

Nem magyarok rabolják le a földeket, erdőket, kiskerteket. Nem a magyarok járják csapatostól a szórakozóhelyeket, megfélemlítve az ott szórakozó magyarokat, és nem magyarok ölték meg Marian Cozmát.



Nem magyarok járnak éjjel betörni és megölni, megerőszakolni öreg embereket. Nem a magyarok ültek az árvízek idején a házakban röhögve, míg a magyarok gárdistákkal és rendőrökkel hordták a homokzsákokat, és nem a magyarok lopták el a tűzoltó gépkocsikból a felszerelést. Nem a magyarok lopják ki a mentőautókból a gps-t. Nem a magyarok lakják le a társasházakat, és nem a magyarok halmoztak fel Gyöngyös -Durándán 60 tonna szemetet a patakban . És ugyanitt 3 cigány ölt meg egy magyar bácsit és gyújtotta rá a saját házát. Nem magyarok voltak.

A Gárda sem magyarok miatt jött létre, hanem a cigányok által terrorizált magyarok kétségbeesett segélykiáltásaira.

És a fehér bőrű, de fajilag nem magyarsághoz tartozó jogvédőknek nevezett bűnvédők sem a magyarokat védik hanem cigányokat.



A magyar jogkövető, törvénytisztelő, még ha az életébe kerül is. Nézd meg mennyi magyar hajléktalan van. Szótlanul fásultan veszik tudomásul hogy nem kellenek az országban. Mert ők magyarok. Őket nem védi sem az állam, sem a jogvédők. Menj el vidékre, nézd meg hogy a szegény, özvegy öreg nénik halálukig virágot ültetnek, kertet gondoznak, rendben, tisztán tartják portájukat. Nem mennek el lopni, rabolni, gyilkolni. A magyar fiatalok sem.

A magyar , dolgozó, művelt, kulturált, értékteremtő, hazát alapító magyar embereket családostól kilakoltatják, gyerekeit elveszik, országából elűzik, vagy öngyilkosságba kergetik.

A cigány lakást kap, - kevés kivételtől eltekintve - ingyen él. És szaporodik esztelenül, míg környezetét teleszemeteli, lelakja, fenyegeti.



Ezek tények, mindennapi tények.

Az is, hogy a gárdisták még soha senkinek nem adtak egy pofont sem, de engem is ők kísérgettek, ingyen és bérmentve.



De az "idegenek" nem engedik hogy a magyar megvédje magát, pont azért mert kiirtásra van szánva.



És ha már a tényeknél tartunk: Romániában, Csehországban, Szlovákiában, Olaszországban, Franciaországban ugyanez a helyzet. Már Anglia és Hollandia is rázza vészcsengőt. Kanada pedig bevezette vízumkényszert, ugyancsak a cigányok miatt.



Nem szégyelled magad? Nem én vagyok cigánygyűlölő hanem Te vagy egy végtelen ostoba ember, és áruló, mert a tönkretett, kifosztott meggyilkolt magyar emberekért nem emeled fel a hangod. Annyi magyar embert gyilkoltak meg a cigányok, hogy felháborító. És ha szerinted Isten előtt minden ember egyforma: nagyon tévedsz. Nem a bőrszín dönti el egy ember értékét hanem a tettei, cselekedetei. Sorold fel, hogy a cigányság milyen értéket adott hozzá az ország értékeihez. És nagyon megkérlek, hogy ne gyere a 100 tagú cigányzenekarral. Mert a kivétel erősíti a szabályt, főleg ha számbeli arányt nézem. Mit tudnak felmutatni a rengeteg meggyilkolt halotton, letarolt erdőkön, iszonyúan szemetes környezetükön és a felsorolt bűneiken kívül? Még a vezetőjük is bűncselekményeket elkövetett ember aki köztársasági elnöki kegyelmet kapott.



Mint elmondtam, cigányok áldozata vagyok magam is, és segítség híján egy otthon nélküli, kifosztott, jogaitól teljesen megfosztott ember. Hányszor emelted fel értem a hangod? Írtál-e valahová levelet értem? Mert a már halott Bándy Katán nem tudsz segíteni, az élőn viszont nem akarsz. Csak a marhaságaidba belerángatni.



És nem én vagyok kulturálatlan, ha az erőszakos és részvétlen karattyolásod miatt megszakítom a telefonbeszélgetést, hanem Te vagy érzéketlen, részvétlen velem az áldozattal szemben. Te vagy a sértő fél.



A vendégedet pedig nem provokáltam- állításod szerint, mert én veled beszéltem telefonon, egyrészt nem tudtam hogy van vendéged, semmi közöm sincs hozzá. De ha esetleg az a bajod, mint feltételezem, hogy cigány származású, akkor neki javaslom, hogy gondolja végig azt a sok gyalázatos bűntényt amit a cigányok művelnek, és igyekezzen ő erre megoldást találni.

Ne kívánjátok hogy az áldozatok ünnepeljék hóhéraikat. Érezzen felelősséget a cigányság iránt, jelöltesse magát parlamenti képviselőnek és követelje hogy vonják felelősségre visszamenőleg azokat, akiknek egész Közép-kelet Európában az az érdeke, hogy a cigányságot mentálisan mégjobban lenyomja és esztelenül szaporítsa, majd ráuszítsa a kulturáltabb őslakó , befogadó népre és annak javaira.



Javaslom továbbá hogy keresse meg azt a csekély , elenyésző létszámú diplomás művelt cigányembert, pl. Forgách Istvánt, akiket pl. a hatalom nem enged megszólalni, vagy elhallgat. Keresse meg a régi cigányság tisztességes példáit akiket valóban példának állíthatna a többiek elé.



De megnyugtatlak: nem fog menni neki. Már túl késő.



És ne rám haragudjon a tényekért.



A tények nem gyűlölet. Azok tények. A valóság.



Tippeld hogy kik azok, akik miatt erről nem szabad nyilvános társadalmi vitát rendezni. És ezért nem lehet megoldani sem.



És még egyszer: NEM AZ ÁLDOZAT A BŰNÖS !!!


Repülőszőnyeg

Erőszak: 43 rendőrt találtak bűnösnek

Törökországban a belügyminisztérium elismerte, hogy a rendőrség esetenként túllépett hatáskörén a nyáron kezdődött kormányellenes tüntetések során. Az aránytalanul nagy erő alkalmazásában eddig 43 rendőrt találtak bűnösnek – írta csütörtökön a Hürriyet című török napilap.

A témában született határozatok értelmében 6-tól 16 hónapig terjedően befagyasztják a felelősségre vont rendőrök előléptetését. A büntetettek között van egy olyan rendőrtiszt is, aki fél szemére megvakította az egyik demonstrálót, amikor könnygázt irányított az arcára.

„Tizenhat hónapnyi büntetést nem lehet összehasonlítani a szemem világának elvesztésével. Remélem, hogy a bíróság súlyosbít a büntetésen. Szeretném, ha a rendőr ellen előre megfontolt gyilkossági szándék miatt indítanának eljárást. Meg is halhattam volna a kórházban” – mondta el újságíróknak a 18 éves áldozat.

Törökországban nyáron az isztambuli Gezi park tervezett beépítése miatt kezdődtek tiltakozó megmozdulások, amelyek aztán kormányellenes tüntetésekbe csaptak át.

Az országossá szélesedett tüntetéshullámban hatan – köztük egy rendőr – vesztették életüket, és több mint tízezren sebesültek meg, utóbbiak közül 11-en fél szemükre megvakultak. Jelenleg még 169 rendőr ellen folyik eljárás.
http://mno.hu/kulfold/eroszak-43-rendort-talaltak-bunosnek-1185252

Csaba László: A gazdasági válságok elkerülhetetlenek

A gazdasági válságokat nem lehet elkerülni, a katolikus tanítás szerint nem több, hanem kevesebb állami beavatkozásra lenne szükség – mondta a Kurírnak Csaba László közgazdász, aki rámutat, hogy sajnos az egyház társadalmi tanítása nem jelenik meg a tudományos köztudatban. A professzor részt vesz a Katolikus Társadalmi Napok egyik kerekasztal-beszélgetésén, ez alkalomból kérdeztük.
Miért ment közgazdásznak?
Mert a történelmi és politikai kérdések érdekeltek, de polgári családban nőttem fel, ahol mindenki mondta, hogy ilyen pályára nem szabad menni – akkor még kommunizmus volt. Külföldön élő rokonaim mondták, hogy aki a gazdaság kérdéseivel foglalkozik, az számokkal, mértékekkel, arányokkal foglalkozik, amelyek a világ minden táján ugyanolyanok. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem viszonylag szabad szellemű intézmény volt, vitákat rendeztek, egymással feleselő nézetek szerepeltek a tananyagban. Azután a Világgazdasági Intézetbe kerültem, aminek a vezetője egy korábbi kisgazdapárti volt. Majd jött a rendszerváltás, így többször újra kellett tanulni a szakmát. Emellett külön siker a közgazdásznak, ha a politikai döntéseket befolyásolni tudja – bár azok meghozatala a politikusok dolga. Ez egy jó munkamegosztás: végső soron a politikus viszi a bőrét vásárra, ha nem jól teszi a dolgát, előbb vagy utóbb a választók megbüntetik. Én meg mint elemző, üldögélek itt, írom a cikkeket, és maximum annyit mondanak, hogy tévedtem vagy előre jeleztem valamit. A közgazdaságtanban sosem mondhatom, hogy mindent értünk, mindig van mit vizsgálni. Olyan területet ismertem meg, ami érdekes és van hatása az emberek életére.
Csaba László (Budapest, 1954) közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a világgazdaságtan, ezen belül az összehasonlító gazdaságtan, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok. 1976-ban szerzett közgazdászdiplomát, 1978-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében kezdett el dolgozni. 1984-ben az intézet főmunkatársa lett. 1988-ban átkerült a Kopint-Datorghoz, amelynek tudományos munkatársaként tevékenykedett 2000-ig. Antall József kormányzása alatt a gazdasági rendszerváltást kidolgozó Híd-csoport tagja volt. 1991-ben a Külkereskedelmi Főiskola címzetes tanára lett. 1997-ben habilitált és kinevezték a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem összehasonlító tanszékének (ma: Budapesti Corvinus Egyetem), 1999-ben a Debreceni Egyetem (1999 júniusától 2012 januárjáig tanított itt), 2000-ben pedig a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanárává. Utóbbinál a nemzetközi és európai tanulmányok tanszékének vezetője is lett. Több külföldi egyetem vendégprofesszora volt: Bocconi Egyetem (Milánó, 1991), Helsinki Egyetem (1993), a Frankfurt an der Oder-i Europa-Universitätnek (1997), illetve a berlini Freie Universitätnek (1998–2000). 1994-ben megjelent Az összeomlás forgatókönyve című könyve, amivel 1996-ban az MTA doktora címet nyerte el. 1985-ben az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottságának lett tagja, 1996-ban társelnökévé, 2003-ban elnökévé választották. Tisztségét 2008-ig töltötte be. Emellett 2000-ben a Nemzetközi Tanulmányok Bizottságába is bekerült, amelynek társelnökévé választották 2006-ban. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. 1990 és 1994, valamint 1996 és 1998 között az Európai Gazdaság-összehasonlító Társaság alelnöke, 1999 és 2000 között pedig annak elnöke volt. Többek között az Acta Oeconomica, a Közgazdasági Szemle, a Külgazdaság, a Russian and East European Finance and Trade, a Europe–Asia Studies, az Intereconomics című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. Több mint kétszáz tudományos közleménye összesen tizennyolc országban jelent meg. Publikációiból számos könyv, illetve gyűjteményes kötet formájában adták ki. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Nős, felesége Ónody Gabriella irodalomkritikus. Házasságukból egy fiú- és egy leánygyermek született.
Sosem akart politikus vagy üzletember lenni?
Külkereskedelmi és pénzügyi szakon végeztem. Láttam, hogy aki az üzleti életben helyezkedik el, mennyivel többet keres, mint én az akadémián, például a volt csoporttársam, Simor András. De kezdettől fogva láttam, mit jelent ez az életmód, ezért nem irigyeltem. 24 órás készenlét, bármikor hívhatnak a telefonon. Én erre nem vágytam. Dolgoztam egy holland vállalatnál, ami nyugati céget csinált egy görög vállalkozásból az akkor legkorszerűbb menedzsmentismeretek segítségével. Stimuláló volt, de meggyőzött, hogy ez nem az én pályám. Nekem sosem volt elég, hogy ha mindent jól csinálok, akkor több lesz a fizetésem – volt egy olyan ambícióm, hogy legyen transzcendens, a fizetésemen túlmutató jelentősége munkámnak. Emellett persze nagyra értékelem az üzletembereket, csak ez nem az én pályám. A politikába tanácsadóként elég hamar beleláttam. Nem hiába mondta Bismarck, hogy aki szereti a kolbászt, az ne nézze, hogy miként készül. Belelátok, hogy készül a kolbász, ezért nem szükséges számomra semmiféle önmegtartóztatás, hogy bármikor könnyedén nemet mondjak, amikor politikai tisztséget ajánlanak a számomra. Nagyon igaz, hogy író embernek nem való a hivatal. Láttam kollégákat, akik bekerültek a döntéshozatalba – felőrlődtek. A kutatói alkat vertikális, az okokat, mozgatórugókat keresi; a döntéshozatal horizontális agyberendezkedést igényel, ahol a gyorsaságnak nagy szerepe van, s ott nem akarunk missa solemnist alkotni.
A tanácsadókat meg szokták vádolni azzal, hogy úgy sugdosnak a fejedelem fülébe, hogy nem választották őket és nem ők viselik a felelősséget a tanácsaikért.
Ez azért méltatlan kritika, mert a modern társadalomban a döntéshozónak egyszerre kell Rómeó és Júlia szerepét is eljátszania. Nincs módja arra, hogy egyszerre legyen a legjobb férj, a legjobb feleség és a legjobb anya. Mindig mást kell elővennie, és abból a témából felkészülnie – jobb esetben van mögötte egy csapat, ami támogatja, még jobb esetben vannak mögötte emberek, akiket megkérdez. Az európai bankunió kérdése például annyira bonyolult, hogy attól még nem fog hozzá érteni a miniszterelnök úr, hogy fél évet politikai filozófiát tanult Amerikában a Heritage Foundationnél. Ez is mutatja: ha egy témában megkérdez engem egy szabadon választott kormányfő, kötelességem válaszolni neki. Úgyis meg fogja kérdezni az apparátust és a pártját is, valamint az EU-ban azokat, akik vele hasonlóan gondolkodnak. A tanácsadó feladata annyi, hogy válaszoljon, ha kérdezik.
Melyik közgazdaságtani irányzathoz sorolja magát?
Nehéz megmondani. Leginkább az ordoliberalizmus áll hozzám közel; ebből nőtt ki a szociális piacgazdaság elmélete. Van kapcsolódása az intézményi közgazdaságtanhoz és van köze a kontinentális viszonyokhoz. Az ordoliberális iskolát jól megismertem, amikor Németországban voltam ösztöndíjjal ’88-89-ben, az Alexander von Humboldt Alapítvány jóvoltából. Az elméletnek fontos üzenetei lettek volna azzal kapcsolatban, hogy hogy kell csinálni a rendszerváltozást. Ezzel szemben nálunk az amerikai tanszéki közgazdaságtant próbálták bevezetni, ami szükségszerűen kudarcot vallott. Az ordoliberalizmus intézményi irányzat, tehát van benne jelentősége a politikai-intézményi kereteknek. Nem gondolja azt, hogy a közjó nélkül az egyéni érdek bárhova vezetne. Persze az ordoliberalizmus mélyen kötődik Németországhoz, s ezen túl kell lépni – így született meg az új politikai gazdaságtan, ami figyelembe veszi a globális pénzpiacot, szegénységet, fenntarthatóságot, de az ordoliberalizmus alapvonásaiban ma is érvényes.
Mivel foglalkozik mostanában?
Nemrég adtam le egy új könyv kéziratát, a címe: Európai közgazdaságtan. Azt vizsgálom benne, miként kellene végiggondolni azt a válság miatt, ami közgazdaságtan címén folyik a vezető folyóiratokban és egyetemeken, s hogy milyen újítások lennének szükségesek. Az első része a közgazdaságtannal foglalkozik, a második része a szociális piacgazdasággal. Például vizsgálom, hogy a szociális piacgazdaság elmélete hogy viszonyul a német gyakorlathoz – elég távol volt tőle 2004-5-ig, mivel a német gyakorlat sokkal szociáldemokratább, sokkal inkább beavatkozott az állam és sokkal több jövedelmet osztott újra, mint ahogy a szociális piacgazdaság elmélete jónak tartja. Azóta közeledtek a németek a szociális piacgazdasághoz, nem véletlen, hogy olyan jól vészelték át a válságot. A könyvben azt is vizsgálom, hogy miként lehet ezt értelmezni, kinek mit üzen a szociális piacgazdaság elmélete. Körülbelül ugyanarra jutottam, mint XVI. Benedek a Caritas in veritate enciklikában, hogy ez jobb modell, mint az amerikai, a kínai, az iráni, szóval jobb a többi alternatívánál. A harmadik rész a rendszerváltás megítélésével foglalkozik, a negyedik rész pedig azt vizsgálja, a rendszerváltás közgazdaságtani kutatása milyen tanulságokkal szolgált eddig. Emellett nemrég publikáltam egy cikket Németországban az elmúlt három év magyar gazdaságpolitikájáról, és nemsokára a lengyeleknél lesz egy konferencia a gazdasági növekedés kérdéséről. Európa elakadt, s erre számos tankönyv azt a magyarázatot adja, hogy elértük azt e fejlettséget, hogy már alig lehet növekedni, miközben Európa jelentős része nyilvánvalóan nem ért el ilyen szintet. Magyarország is beért az EU kikötőjébe, de ez nem annyira biztonságos kikötő. Olyan átalakulások sorozata megy végbe, amelyek ellentmondanak számos uniós alapelvnek, például a szubszidiaritás elvének, amit a katolikus egyháztól vett át az EU.
Elkerülhető lett volna a világválság?
Válság volt és lesz is, a hatása csökkenthető, de nem kerülhető el. 2008-ban nem történt semmi szokatlan. Kellemetlen, hogy bekövetkezett, mert mindenki azt hitte, hogy több gazdasági világválság nem lesz, mivel 1929 óta nem volt. De szerintem nem kerülhető el. Csúnya dolog a tengeribetegség, de navigare necesse est, hajózni kell, és akkor kalkulálni kell a tengeribetegséggel is. Jó hajóra és kapitányra van szükség. A válságot nem lehet kizárni vagy előre jelezni, de a következményeket lehet tompítani, ha hagyják, hogy kiessenek a rendszerből azok, akik a legnagyobbat lőtték mellé. Ha kimentünk minden bankot a felelősök közül, akkor nem gyógyítjuk az üszkös sebet.
Számos vita van arról, hogy a gyakorlatban hogyan lehet konkretizálni az egyház társadalmi tanítását. Hajlamosak vagyunk gyakran ezt a tanítást a kapitalizmus és szocializmus közti „harmadik útnak” feltüntetni. Erről van szó?
Nem értek egyet. A kompendiumból indulnék ki, amit annak a vietnami bíborosnak a vezetésével állítottak össze, aki nyolc évet volt a kommunisták börtönében. Aki azt megjárta, az nem fogalmaz meg olyan naivitásokat, hogy szabad társadalom elképzelhető lenne magántulajdon, verseny és teljesítményelv nélkül. Naivitás azt gondolni, hogy amit kisközösségben meg lehet csinálni, azt a nagyközösségben is meg lehet. Ez episztemológiai tévedés. A civitas Dei nem valósítható meg a Földön. Persze ettől még fel kell lépni az oligarchikus döntések vagy az állam fetisizálása ellen, ha egyszer a katolikus tanítás nem állam-, hanem személyelvű. A katolikus tanítás, amint azt a II. János Pál-féle Centesimus annus enciklika is írja, harmadik út abban az értelemben, ahogy Wilhelm Röpke mondta: az államelvű totalitarianizmussal és az anyagelvű, materialista, önszabályozó piacgazdasággal szemben, amely nem ismer el semmi mást. Magántulajdonra, versenyre viszont szükség van, ehhez pedig tisztességes játékszabályokra, azokhoz pedig bíró kell. Ezek a tanok Magyarországon kevéssé érvényesülnek. A környezetvédők naiv módon próbálják átalakítani a világot, a zéró növekedés elve pedig elfogadhatatlan, főleg egy olyan országban, ahol a lakosság 40 százaléka szegény, és javítana az életszínvonalán. Ha az anyagi szükségletek kielégíttettek, akkor pedig jönnek a nem anyagi szükségletek.
Nem vádolták még meg azzal, hogy neoliberális?
A probléma az, hogy ezt a szót rosszul használják. A kifejezést Alexander Rüstow, az ordoliberális iskola egyik személyisége találta ki, az ordoliberalizmus szinonimájaként, szembeállítva azt a mindent elintéző piacban hívő paleoliberalizmussal. Akik ma a neoliberális jelzőt használják, azok viszont ezt a paleoliberalizmust látják mögé. Pedig a neoliberalizmus pont az az irányzat, ami tudja, hogy a piachoz kell egy értékrendileg megalapozott, a közjó iránt elkötelezett állam. Én sosem kételkedtem benne, hogy a gazdaság számos kérdését csak liberális módon lehet megközelíteni. Persze a liberalizmus kiürült, mert természetessé és evidenssé vált. Nálunk viszont sajnos elmaradt az az önvizsgálat, ami számos európai ország konzervatív mozgalmaiban végbement, s ami elvezetett az államelvűségtől a piacelvűségig. Ez a piacelvűség egyébként szövegszerűen benne van a katolikus társadalmi tanítás kompendiumában. A szociális piacgazdaság elve nem akarja, hogy az állam meghatározzon mindenféle részleteket. Nem hiszek abban, hogy az államnak tulajdonolnia kellene olyasmiket, amiket jobb a piaci szereplőknél hagyni, például hogy nemzeti tulajdonba kell venni egy gáztározót. Inkább a cigányok integrálásával kellene foglalkozni, ösztönzőket teremteni, óvodákat építeni. Az államnak épp elég feladata van, például a jogrend fenntartása, oktatásügy, szabályozás… emellett nem jó ötlet állami mobilszolgálatót alapítani sem, főleg ha már van három. Kevés állami erőforrásunk van, jól meg kell gondolni, hogy mire fordítjuk. Az ordoliberális, azaz konzervatív felfogás szerint az államnak van néhány kiemelt feladata, amit jól el kell látnia, és nem kell emellett nemzeti légitársaság, állami zserbóbolt meg állami jegygyűrűgyártás. Az elmúlt időszakot jellemző forradalmi hevület szerintem távol áll a konzervativizmus mentalitásától, sok tekintetben annak az ellentéte. Az állandó átalakítás, megszüntetés, alapítás, aktivizmus forradalmi mentalitás, nem konzervatív.
Van olyan ország ma a világon, amely megfelel a szociális piacgazdaság ordoliberális eszméjének?
A legtöbb helyen nagyobb a szabályozás. De Svájc és Belgium közel van hozzá. Más ideológiával, de a skandináv gyakorlat, főleg a dán és a finn is olyasmi. A skandinávoknál működik a protestáns munkaetika, amit mi hirdetünk, de kevéssé követjük. Az őshonosoknál ez működik, a bevándorlóknál nem, mert miért kellene dolgozni, ha megkapjuk az átlagbért segélybe. Németország és Lengyelország is az ordoliberális modell felé halad, ahogy a csehek és a szlovákok is. Dél-Kelet-Európa, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Írország és az Egyesült Államok nem ezen az úton halad. Hollandiában sok az állami okvetlenkedés, ott állandóan nevelni akarják az embert, hogy hova üljön, mikor fizessen bankkártyával, mikor mit igyon. De kétségkívül van példa az ordoliberalizmus működésére, ez nem olyan, mint a kommunizmus, amit valaki kitalált és sosem működött. A neoliberális ikonoknak tartott Margareth Thatcher és Ronald Reagan törekvései egyébként csak arra voltak jók, hogy megállítsák az állami újraelosztás növekedését, de azt csökkenteni nem tudták. Az újraelosztás mértékét csak Oroszországban, Romániában, Bulgáriában és Szlovákiában sikerült visszagöngyölni. Azt is hozzá kell tenni, hogy a modern társadalom igényei miatt nem tud 30-40 százalék alá menni az állami újraelosztás, ami a 20. század elejéig ennél jóval alacsonyabb mértékű, 10-15 százalék volt. Szóval ma nagy államban élünk mindenképp, az említettnél kisebb nem nagyon lehet.
Tehát a jóléti állam lebonthatatlan?
A jóléti állam és a szociális piacgazdaság logikailag egymás ellentétei. Az utóbbi magántulajdon- és versenyelvű, valamint perszonalista; az állam szabályoz. A jóléti állam nem csak szabályoz, hanem termel is, valamint egyenlősdít és feltétel nélkül juttat mindenkinek. Persze nem arról van szó, hogy vissza kéne menni a manchesteri kapitalizmusba és megvonni mindenkitől mindent – akik a neoliberális jelzőt osztogatják, azok ezzel érvelnek. Aki szerint egy kapitalista nem akarja orvosi ellátásban részesíteni a szegényeket, az legalábbis csúsztat. A történet arról szól, hogy a 40-45 százalékot újraosztó állam kinek mit ad és milyen feltételekkel. Reinhard Marx bíboros, müncheni érsek, aki A tőke címmel írt egy magyarul is megjelent, népszerű könyvet, a szociális piacgazdaság mellett teszi le a voksát a személyelvűség jegyében. Ezért síkra száll többek közt a segélyfüggőség elkerüléséért, hogy ne legyenek rétegek, amelyek a segélyből élnek, hanem legyenek személyek, akiknek időnként segéllyel segítünk. De nehogy már valaki, aki egyszer bejelentkezett, ötven éven át kapja a segélyt! Fontos a diverzitás hirdetése, hogy különféle dolgokban vagyunk tehetségesek, és azt kell egyenként kibontakoztatni.
A katolikus társadalmi tanítás jelen van a közgazdászok tudatában, megjelenik az egyetemi és tudományos életben?
Egyáltalán nem. Már ahhoz bátorság kell, hogy az ember beszéljen erről. Benedek pápa az interjúkötetében említi, hogy van egyfajta negatív tolerancia: egyes álláspontokat kötelező elfogadni, másfajtákat meg sem lehet említeni. A homoszexualitás vállalása természetes, de hogy valahova ki van téve egy kereszt, az nem. Így van ez talán a katolikus társadalmi tanítással is. Pedig releváns üzenete van, s nyilván nem lesz többségi nézet egyhamar, de jó lenne, ha legalább egy hangként megjelenne. Talán érdemes lenne több mindenkinek vállalni, hogy ő ebben az értékrendben gondolkodik, és ez alapján fogalmaz meg javaslatokat. Nem vagyok pesszimista, mivel amikor májusban köszöntöttük Böjte Csabát az egyetemen, a tudományos élet jelentős alakjai voltak jelen. Amit Csaba testvér mondott az árva gyerekek neveléséről, az annak volt a gyakorlata, aminek én itt az elméletét elmondtam: személyelvűség. Az ünnepségen jó beszélgetések voltak, asztali áldást adott Csaba testvér, és a Miatyánkot mindenki el tudta mondani. Szóval a helyzet nem reménytelen.
Kapcsolódó:
Csaba László honlapja

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Nem csak a Pető Intézettel akadnak gondok, úgy tűnik, országos a válság.

Amikor az ember gyereket vár, egyre gondol, hogy egészséges legyen. Az imák nem mindig hallgattatnak meg, és sok szülőnek most szeptemberben nem a könyvbeszerzés volt a legnagyobb problémája. Sokan jól ismerik a helyzetet, milyen az, amikor a gyermek minden lépését figyelni és támogatni kell, mert még a saját cipőfűzőjét sem tudja bekötni. Ez egy egész életen át tartó feladat.
Kép forrása: Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ
Az utóbbi hetekben nagy publicitást kapott a Pető Intézet, ami nincs mit szépíteni, bajban van. De nem ez az egyetlen intézmény Magyarországon, ami problémákkal küzd, hanem például a szombathelyi Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ is. A hét elején egy neve elhallgatását kérő érintett anyuka – több szülő nevében is – kereste meg a szerkesztőséget a problémával kapcsolatban. Szeptemberben tudatosult a központba járó gyerekek szüleiben, hogy az egyénre szabott fejlesztés körül súlyos gondok vannak, nagyon sok képzés leáll, vagy fontos terápiás fejlesztések szűnnek meg.
Az intézményről
Az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ, ami nemrég az önkormányzattól állami kezelésbe került, fennállása során nagy hírnévre tett szert. Az intézményben a nevelői-oktatói munkának és a terápiás céloknak is megfelelő helyiségek és eszközök állnak rendelkezésre, mint például speciális gyógytornaterem, tornaeszközökkel. Az itt dolgozó szakemberek is speciális gyógypedagógiai ismeretekkel és végzettséggel rendelkeznek. A magas színvonalú oktatásnak köszönhetően a halmozottan sérült fejlesztő iskolai oktatás ügyében még törvénymódosítást is sikerült elérniük.
Eddig teljes körű, átfogó rehabilitációs foglalkozások folytak az intézményben, de jelenleg több terápia is megszűnt. A mozgássérültektől, illetve a halmozottan sérült gyerekektől megvonták a számukra legfontosabb fejlesztéseket, valamint az autista gyermekek mentális és fizikai javulását elősegítő, heti egyszeri gyógylovaglást. A járóképtelen gyerekek izomtónusát speciális gyógymasszázzsal aktiválják, de a mozgássérült piciknek a vízben történő kezelések is sokat segítettek az első lépések megtételében.
A súlyos és hajmeresztő problémákat jól jellemzi az is – és erről természetesen nem az intézmény tehet -, hogy egy elsős autista kisgyereknek kötelező elmennie erkölcstanórára, ami nagyjából akkora elemi baklövés, mintha egy kerekes székesnek balett órát írnának elő.
Mi a baj?
A törvény kimondja, hogy a sérült gyerekeknek joga van megkapni minden kezelést, amit megállapítanak számukra. A folyamat maga azzal kezdődik, hogy a kisgyerek egy szakértői bizottság elé kerül, akik meghatározzák első körben, hogy milyen terápiára van szüksége, és milyen terápia jár neki.
Ehhez képest amikor az idei tanév megkezdődött, a szülők megdöbbenve értesültek arról, hogy az iskolában 17 szakirányú végzettségű gyógypedagógusra lenne szükség, de az év elején csak négy helyet tölthettek be, vagyis a kezeléseket és terápiákat egész egyszerűen lehetetlen a hiányzó munkaerő miatt biztosítani a mozgássérülteknek és a gyerekeknek.
Szintén az egyik érintett anyuka Facebook-oldalán az alábbi poszt olvasható, melyet változtatás nélkül közlünk: “Mostanában gyakran emlegetett idézetem: „Minden társadalom tükre, ahogy szegényeivel, elesettjeivel, fogyatékkal élőivel bánik.” A Pető Intézetben is, ahogy a szombathelyi Aranyhíd Egységes Módszertani Nevelési-Oktatási Központban is azon dolgoznának, hogy ez a tükör ne homályos, hanem csillogó, ragyogó képet mutasson…. A mi kislányunk is halmozottan sérült, és jelenleg nálunk állnak a fejlesztések… (De semmi baj, majd az új stadionban biztos tartanak „esélyegyenlőségi napot”, esetleg lesznek majd para-versenyek, ahova kislányunk kitolja kerekesszékes társát, mivelhogy a mi kislányunknak még sikerült idejében és gyorsan megtanulnia járni.) Hát, igen, a cirkusz és a kenyér…”
Nem utolsó szempont az sem, hogy az idei tanévben bevezetett pedagógus-béremelés szintén a gyógypedagógusokat diszkriminálja leginkább, mert amit eddig túlóraként kifizettek nekik, azt most nem kapják meg.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ már ígért segítséget, de három hete tart a tanév, és még mindig nem történt semmi.
“Lassan és könyörtelenül végzik ki a gyerekeket” Forrásunk azt is elmondta lapunknak, hogy van olyan kisgyerek, akinek néhány éve van hátra, és nagyon nem mindegy, hogy ezt az időt milyen körülmények között tölti, milyen életminőség jut neki, állandó fájdalom vagy nyugodt gyerekkor.
Üres kerekesszékek a szombathelyi intézetben
A szülők szerint ez felér egy modern kori Taigetosszal, azzal a különbséggel, hogy nem gyorsan és hirtelen, hanem nagyon is lassan, könyörtelenül és fájdalmasan végzik ki a gyerekeket. Eddig a kormányzat azzal takarózott, hogy nincsen pénz a támogatásra. Ehhez képest a szombathelyi közbeszéd egyik nagy kérdése, hogy hogyan nevezzék el az új, 9,6 milliárd forinttal támogatott stadiont. Habár terveket még nem látott senki,  a nevéről már élénk vita folyik a városatyák között.
Most, hogy a szombathelyi szülők szembesültek azzal, amit eddig is sejtettek, úgy döntöttek, hogy összefogásra lesz szükség, és a gyerekeik nevében megküzdenek az őket megillető jogokért.
(F)

http://balrad.wordpress.com/2013/09/20/lassan-es-konyortelenul-vegzik-ki-a-serult-gyerekeket-szombathelyen/

Akasztófa után vasvilla: türelmük határán a bábonyi gazdák

Bábonymegyer | Ne jöjjön ide senki kerítést bontani, mert finoman tudtára adjuk, hogy áttoljuk rajta a vasvillát! Horváth János bábonymegyeri gazdálkodó mondta ezt csütörtökön a bábonyi határban tartott sajtótájékoztatón, melyen kiderült: Horváth gazdatársa, Gál Ferenc (ők az akasztófa-állításról elhíresült bábonymegyeri gazdálkodók) bírósági perben első fokon elveszítette az általa tizennyolc éve művelt másfél hektáros földterületet.
akasztófa után vasvilla, türelmük határán a bábonyi gazdák, nemzeti földalapkezelő, nfa, Schiffer András, Gazdatanácsok Szövetsége, földosztás
Marad az “útszéle” (Ahol senkit nem hagynak!)
– Huszonhárom marhám volt, már csak tizenegy van, de lesz öt borjú is; tovább kell csökkentenem az állományt, ha ezt a házam mögötti földet sem művelhetem – így Gál gazda, aki ellen a nemzeti földalapkezelő (NFA) indított pert a másfél hektár elbirtoklása miatt. Azt a földet más meg se tudja közelíteni és 2006 óta nincs bejegyezve rá földhasználó – tette hozzá Gál Ferenc. – 1995-ben, amikor belevágtam, úgy gondoltam: egy kis háztáji gazdaság meg fog itt élni. Így is történt, az állatállományt és a gépparkot is fokozatosan fejleszteni tudtam. Odahordták a faluból a szemetet a házam mögé, én meg bekerítettem a területet, azon legeltettem tizennyolc évig, meg amit még béreltem; három hektáron neveltem huszonhárom marhát. A kiskertekben levágott csutát, az ocsút is föletettem az állatokkal. De úgy látszik, ez így nem jó. Most azt a másfél hektárt is elveszítem, a földpályázaton se nyertem, be leszek szorítva az udvaromba? Schiffer András LMP-elnök vállalta el a jogi védelmemet. Lehetne más a politika, ha kisembert is emberszámba vennék, ha nem harmadrangú állampolgárnak néznék és nem csak azok érvényesülhetnének, akiknek kapcsolata van. Mint Bábonymegyeren Ágh János. – A faluban ma már minden úgy történik, ahogyan a képviselő-testületbe is bekerült Ágh János akarja – vette át a szót Horváth János. – Több mint 800 hektárt kapott először egyéves használatba, azután 350 hektárt pályázaton nyert el ő és a családja. Mi 8-10 hektárral is megelégedtünk volna. Az elnyert földjeit persze nem művelte, kétéves szotyolamag kelt ki, meg parlagfű nőtt, most nagyhirtelen, hogy hírét vette ennek a sajtótájékoztatónak, betárcsázta a földjeit. Fölveszi azonban a területalapú támogatást, meg az állatok után járó pénzt, a kettő együtt 80 ezer forint hektáronként. Úgy, hogy ezért semmit sem kell csinálnia. Ajándék pénz, de inkább rablás. Vagy visszaosztás. Sok ilyen van az országban, nálunk Ágh Jánosnak hívják. A múltkor aki a földjein lévő fákról a diót szokta leszedni, azt is elzavarta. Új földesurak lesznek, nekik kell majd dolgozni a magunkfajtának, különben nem lesz kenyerünk? Ez a jövő, ezt akarják?
– Az akasztófa-állításra akadt, aki azt mondta: meredek volt – emlékeztetett a bábonyi határban Boór Ferenc, a Gazdatanácsok Szövetségének titkára. – Nos, azóta Gál Ferenc állatállománya felének eladására kényszerült és most az általa művelt földet is elbitorolja tőle az NFA, mely arra sem hajlandó, hogy haszonbérbe ajánlja föl neki.
– Ha nem lesz hajlandó az NFA a megegyezésre, mi ezt a másfél hektárt nem leszünk hajlandók jószántunkból odaadni – szólt közbe Horváth gazda. – Ha kell, megvédjük!
A Gazdatanácsok Szövetsége – jelentette be Boór Ferenc titkár – fölszólítja a bábonymegyeri polgármestert és a helyi képviselőket: közösen lépjenek fel a helyi gazdálkodók érdekeiért. – Ágh Jánost pedig arra, hogy a falu érdekeiért és ne a földek elbitorlásán dolgozzon. Egyben fölkérjük, hogy lépjen be a gazdatanácsba, ahol ugyanúgy egy szavazata lesz, mint Gál Ferencnek vagy Horváth Jánosnak. Törvényjavaslatot fogalmazunk, miszerint egyetlen helyi birtokpolitikai ügyet se lehessen eldönteni a helyi gazdatanácsok beleszólása nélkül. A valódi, helyi gazdálkodókat kell bevonni a döntésekbe, nem az üzleti  vállalkozásokat. Ha a föld nem a helyben élőkhöz kerül, akkor mi ez az ország? Üzleti vállalkozás, aminek Magyarország a neve?
Kerestük a sajtótájékoztatón gyakran emlegetett Ágh Jánost is, de nem tudtuk elérni.
Jobbik-MSZP egyetértés a bábonyi határban
Ritka pillanat: jobbikos és szocialista országgyűlési képviselő is hasonló álláspontot képviselt csütörtökön. – Az előző kormányok vidékpolitikájával nagyon nem értettünk egyet, 2010-ben még támogathatónak tűnt a mostani kormány elképzelése – így Magyar Zoltán (Jobbik). – A gyakorlat azonban mást mutat, mint az elmélet: az állami földek kétharmada oligarchák, maffiacsaládok, politikus-rokonok kezébe került. És ez semmiféle törvénybe nem ütközik, mert a jogszabályokat is ehhez igazítják. A földszerző oligarchák ellen csak összefogással, ilyen, a bábonymegyerihez hasonló bátor kiállással léphetnek föl a gazdák, mert különben ki lesznek semmizve.
– Az NFA ellenőrző bizottsága is feltárta a hasonló kirívó eseteket, a bizottság elnöke azonban néhány hét múlva már nem volt a helyén – állította Harangozó Gábor (MSZP). – Ez a kiválasztott családok kormánya. A takarékszövetkezetek átjátszása is egy magán agrárbank irányába mutat, hogy megmondhassák: ki kaphat pénzt agrárfejlesztéshez. Új hűbéri rendszer van kiépülőben, először földet kapnak a kiválasztottak, majd utána pénzt is e bankon keresztül. A jogállam megszűnt, hiszen jogorvoslat sincs e kirívó esetekre. Ha kormányváltás lesz, elővesszük ezeket az ügyeket és a törvénytelenül kiosztott földeket a helyi gazdáknak adjuk.
(sonline)