2009. április 28., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek- 26 - Szűz Mária a 2. parancsolatról beszél


Szűz Mária: 2. parancs: „Isten nevét hiába ne vegyed!"
Én: Édes Jézusom, szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé!
Mennyei Édesanyánk! Nagy örömmel fogadjuk tanításodat.
Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts, hogy Szűzanyánk szavait méltóképpen közvetíthessem testvéreimnek.
Szűz Mária: Drága, engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok égi Édesanyátok. A 2. parancsról szeretnélek tanítani benneteket, mely így szól: „Isten nevét hiába ne vegyed!"
Ez a törvény tiszteletet parancsol nektek a leghatalmasabb Uratokkal, Istenetekkel szemben. Aki szeret valakit, az nem beszél róla csúnyán, és vele se beszél tiszteletlenül. Tehát Gyermekeim, ha az 1. parancs szerint igazán szeretitek Istent, az egész Szentháromságot, akkor Róla a legnagyobb áhítattal és komolysággal szóltok, és ha beszélgettek Vele, azt csak az összeszedettség és tisztelet hangján teszitek. Bizony nagyon sokan nem szeretik az Istent, így gátlástalanul megsértik a második parancsot. Én, a ti Mennyei Édesanyátok fájdalomtól összeszorult szívvel hallgatom nemre és korra való tekintettel a sok káromkodást és trágár, közönséges beszédet. Már egészen kicsi gyermekek szájából kiszaladnak a csúnya, közönséges szavak. Még nem is értik, mit mondanak. A felnőttek csak nevetnek rajtuk, hogy milyen jól áll nekik a káromkodás, és ezzel szinte bíztatják, hogy máskor is ezt tegyék. Melyik pici gyermek beszél így? Aki szüleitől ezt hallja. Az óvodában, iskolában is folytatja, és társai eltanulják tőle. A kamaszok között sikk, divat a durva beszéd, fiúk lányok egyaránt így társalognak. Miért ne beszélnének így? Hiszen a szülők és pedagógusok - akiknek nevelni kellene őket - szintén ezt teszik. De azért mindig vannak kivételek: finom, vallásos lelkületű, Istenszerető családok, ahol csak jó példát látnak a gyermekek.
Drága Engesztelőim, akiknek a szíve együtt fáj az Enyémmel, mikor halljátok a káromkodásokat, segítsetek nekem! Utcán, buszmegállóban, buszon utasítsátok rendre azokat, akik Isten Szent nevét vagy az enyémet szidja. Ha pedig olyan goromba ember káromkodik, akire nem mertek rászólni, akkor magatokban csak ezt a fohász mondjátok nekünk vigasztalásként: „Dicsértessék és áldassék Isten és Szűz Mária szent neve!" Gyakran imádkozzatok engesztelésül ezekért a súlyos bűnösökért!
Nemcsak akkor ejtik ki hiába Isten nevét, amikor káromkodnak. Akkor is, ha Istenhez méltatlan módon szólnak, hiába való módon, amikor lelkiállapotuk miatt semmi hasznuk nincs belőle. Például nagyon bizonygat valaki egy dolgot, és azt mondja: „Isten bizony!" Vagy pl.: „Hol az Istenben van ez az ásó?" Ez bűn, mert csak ok nélkül használja Isten nevét. De ha valaki így szól: „Istenem, segíts! Istenem, köszönöm!" Akkor már van értelme és haszna a megszólításnak.
Akkor is hiába mondják ki Isten nevét, ha ima közben akarattal, szándékosan elszórakoznak: ide-oda tekingetnek, babrálnak valamivel, akarattal másra gondolnak. Az ilyenek bűnt követnek el. De ha figyelmük - bármennyire vigyáznak - szétszóródik, az nem számít bűnnek, csak gyengeségnek. Egy régebbi tanításomban, mely az imádkozásról szól, említettem, hogyan lehet harcolni az ima alatti figyelmetlenség ellen. Például újrakezdi a rózsafüzér tizedet, vagy felajánlani azért a felebarátért, akiért elgondolkoztatok. Krónikus esetben - mikor a gonosz megkötöz benneteket, hogy ne tudjatok figyelni - elmondhatjátok a „Megszabadítás rózsafüzérét" magatokért.
Az is hiába veszi Isten nevét, akinek cselekedetei nem felelnek meg dicsőítő szavainak. Itt idézem Máté evangéliumából: „Nem mindaz, aki mondja Nekem: Uram, Uram, megy be a Mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi."
Ez azt jelenti, hogyha cserepesre imádkozza is a száját valaki a rózsafüzérekkel, attól bizony még nem üdvözül, amennyiben elhanyagolja állapotbeli kötelességeit és hiányoznak belőle a szeretet-cselekedetek. Mondok erre egy példát nektek az életből. Van egy jó erőben lévő, fiatalos nagymama, aki nagyon buzgó, vallásos asszony. Mindennap szentmisére megy, napi áldozó, minden zarándokútra elmegy, amit szerveznek. Együtt lakik leányával és annak családjával. 3 kisgyermek van és rengeteg házimunka. A mama néha összesöpröget, kicsit játszik az unokákkal, de a munka oroszlánrésze a lányára marad. Megkéri a lánya, mosogassa el az edényeket, míg ő vasal. Ó, nem lehet - mondja - mert még 2 rózsafüzér hiányzik a napi imamennyiségből. Ez az asszony csak a szájával dicséri az Istent, a tetteivel, a szeretetével nem. Az ilyen ima szinte bűnné válik Isten előtt, tehát ő is hiába veszi Isten nevét.
Van olyan fajta templomba járó és sokat imádkozó, aki elvégzi az otthoni teendőket, csak úgy ég a keze alatt a munka, de megállás nélkül ítélkezik, pletykál, rágalmaz, mindenkiről van egy rossz szava. Így aztán, amikor imádkozik, bűnös lélekkel ejti ki Isten nevét. Az ilyenek rontják a vallásos emberek hírnevét. Ezek miatt mondogatják közömbös és hitetlen felebarátaitok: a templomba-járók rosszabbak nálunk, akkor minek menjek misére? Higgyétek el az ilyen ember jobban tenné, ha nem is imádkozna, mert minden szavával sérti az Istent, lábbal tapossa - mint a farizeusok - a 2. parancsot. Ó, látom Isten méltatlankodó tekintetét, amellyel undorodva elfordul a képmutatótól, aki megszólítja. Mielőtt leül imádkozni vagy elmegy áldozni, mély bűnbánatot kellene gyakorolnia.
Akkor a bűnös már nem is szólhat Istenhez? Ne gondoljátok! A bűnösöknek segítségül kell hívni ezt a nevet, akik érzik, hogy fojtogatja őket a gonosz, és akik meg akarnak szabadulni a bűntől. A Hatalmashoz kiáltanak, hogy bocsásson meg nekik és gyógyítsa meg őket.
Tehát az a bűnös, akiben nincs bűnbánat, az bűnt követ el azzal, hogy imádkozik, Isten nevét hiába veszi. Viszont az a bűnös, aki könnyek között bánja bűneit, imájával kedves Isten előtt.
Mindig vigyázzatok, Gyermekeim, hogy ne imádkozzatok hazug módon! Ne imádkozzatok pusztán megszokásból, hanem szívből, mindent beleadva ejtsétek ki Isten nevét. Ejtsétek ki azért, hogy ne legyetek egyedül. Ejtsétek ki azért, hogy segítsen titeket. Ejtsétek ki azért, hogy mentsen meg a kísértéstől. Ejtsétek ki azért, hogy megbocsásson nektek!
Jól véssétek be, hiába veszitek Isten nevét, ha nem akartok megjavulni. De nem hiábavaló, mikor a nap minden pillanatában, cselekedeteiben, kísértésében, szenvedésében szeretettel hívjátok: Jöjj, Istenem! Akkor nem vétkeztek Isten szent nevének kiejtésével. Dicsőítsétek és imádjátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek szent Nevét és Én ehhez Édesanyai áldásomat adom. Amen.
Az 5 Szent Seb Rózsafüzér előtt
Édes Jézusom ezt a rózsafüzért arra a szándékra szeretném felajánlani, hogy engeszteljük és vigasztaljuk vele a két Legszentebb Szívet, a Tiédet és a Szűzanyáét a sok káromkodásért. Szégyenkezve állunk eléd, mert hazánk ebben a bűnben vezetőhelyet foglal el. Mi, aki szeretünk Téged hogyan enyhíthetnénk ezt a helyzetet? Amen
Jézus: Sajnos a káromkodás gyökerei nálatok nagyon mélyek. Az emberek így vezetik le idegességüket, ingerültségüket. Elég, ha kiesik a kezükből valami, elég ha megbotlanak a szőnyegbe, elég ha nem kedvükre szól valaki és már el is kanyarítják a csúnya szavakat. A türelem hiánya váltja ki a káromkodást. Ha van a családban káromkodó ember, nem célravezető a meggyőzés és szidalmazás módszere. A szavak leperegnek róla. Inkább szeretetteljes bánásmóddal, türelmes szavakkal, figyelem-eltereléssel lehet lecsendesíteni. Imádkoznotok kell érte és hívni Szent Mihály főangyalt, hogy szabadítsa meg a megkötözöttségtől. Ugyanis a káromkodást ellenségem táplálja szegény bűnös gyermekemben. A krónikus káromkodóért fel lehet ajánlani egy szentmisét, a szentáldozásaitokat. Lehet értük böjtölni, virrasztani. Meglátjátok, a kitartó ima és áldozat meghozza hatását.
Drága Gyermekeim! Mekkora öröm ez számomra, hogy káromkodó testvéreiteken segíteni akartok. Áldozataitokért kiosztom nekik kegyelmeimet, és ha megmentetek egy ilyen lelket Nekem, ajándékotok bőséges lesz. Köszönöm e rózsafüzérrel a vigasztalást Édesanyám nevében is. Hálás szeretettel küldöm ölelésemet mindnyájatoknak, egyenként. Amen.
2009. április 27.