Az európai magyarellenesség gyökerei
- Szégyenletes az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése -
mondta felháborodottan svájci történész ismerősöm, akivel hajdanán
együtt jártam a genfi egyetemre. - Ezer év óta a magyarság az európai
keresztény műveltség kihagyhatatlan elemét képezi. Magyarország hosszú
évszázadokon át Európa védőbástyája volt, ugyanakkor tudósaival és
művészeivel jelentős szerepet játszott az európai műveltség kimagasló
eredményeiben. Már egyedül az 1956-os szabadságharc áldozatvállalásáért
Európa hálás lehetne a magyaroknak, hiszen ti indítottátok el azt a
folyamatot, amely végül is a Szovjetunió és az európai kommunizmus
összeomlásához és Európa rabnemzeteinek a felszabadulásához vezetett.
Történészként soha nem értettem meg, hogy az első világháború után a
győztes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai
Egyesült Államok miért éppen azt a népet büntették meg a legjobban,
akinek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához. Kegyetlenül
feldarabolták, elvették területének legnagyobb, leggazdagabb részét és
több millió magyart kényszerítettek idegen, ellenséges fennhatóság alatt
élni, ahol üldözés, megalázás és léleknyomorító soviniszta törvények
örökös rabszolgaságába kerültek. A magyarokat képmutató módon a
kisebbségek elnyomásával vádolták meg azok a nagyhatalmak, amelyek
országaikban betiltották a kisebbségek nyelvhasználatát, gyarmataikon
véres kézzel kormányoztak és szörnyű népirtásokat követtek el!
-
Mindezek ismeretében teljesen érthetetlen az Európai Unió vezető
politikusainak hisztérikus magyarellenes viselkedése az ország
alkotmánya miatt. Részletesen tanulmányoztam az új magyar alkotmányt,
amely minden bizonnyal Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvénye,
mégis az európai politikusok jelentős hányada antidemokratikusnak
találja, ugyanakkor elfogadja, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is
törvényben tartsa a II. Világháború után megfogalmazott magyarok és
németek kollektív bűnösségét kimondó, fajgyűlölő Benes-dekrétumokat. Ez
nem más, mint egy elfogadhatatlan kettős mérce alkalmazása, amely
veszélyezteti az Európát meghatározó szellemiséget és jogrendet - mondta
határozottan a tényeket kiválóan ismerő svájci történész, aki a
doktorátusát az I. Világháborút lezáró békeszerződésekből írta.
-
Ezt senki sem érti, kivéve a magyar balliberális ellenzék képviselőit,
akik sugallói és lelkes szövetségesei a Magyarország elleni rágalmazások
megfogalmazóinak.
- Hogyan létezhet egy nemzetellenes ellenzék
Magyarországon? Ha ez nálunk Svájcban megtörténne, az egész ország
egyöntetűen fellépne ellenük és hazaárulóknak bélyegezné őket.
- Nem ismernek se Istent, se embert, se hazát, ha pénzről és hatalomról van szó - válaszoltam leverten.
- A pénz és a hatalom minden politikus éltető kenyere, de van egy
meghúzandó határ a becsület, a becstelenség, a hazaszeretet és a
hazaárulás között, amelyet, ha a politikus átlép, nemzetének érdekeit
jövőbeli boldogulását veszélyezteti. A magyarokkal szembeni ellenséges
európai magatartásnak azonban egy mélyebb, rasszista oka is van.
- Mélyebb, rasszista oka? Mit jelentsen ez? - néztem megdöbbenten a történészre.
- Keleti nép vagytok. Az európaiak mindig rasszisták voltak, soha nem
kedvelték a más fajú népeket. A keletieket a legkevésbé, mert féltek
tőlük.
- De hiszen már több mint egy évezrede európaiak és keresztények vagyunk!
- Emlékezz vissza egyetemi tanulmányinkra. Carl Gustav Jung azt mondta,
hogy a népek közti rokonszenv és ellenszenv kialakulását a közösségi
tudatalatti évezredes előítéletei okozzák. A harcias keletiektől, a
keleti inváziótól mindig félt Európa, ti pedig, ha akarjátok, ha nem,
Európa számára keleti nép vagytok! Ez viszont ne ijesszen meg
benneteket, vállaljátok keleti származásotokat és a szövetségeseiteket
elsősorban keleten keressétek - mosolyodott el vigasztalóan a magyar
történelmet és a magyar lélektant is jól ismerő svájci történész
ismerősöm.
Napokig visszhangzott bennem ez a beszélgetés, hosszan elgondolkodtatott és fájdalmas kérdések sorozatát indította el bennem.
Mi történt velünk, magyarokkal? Hogyan jöhetett létre ez a borzalmas
törésvonal a nemzeti oldal és a balliberális oldal között, amely már a
XIX. század vége óta megmérgezi a magyar közéletet? Miért dolgozik a
balliberális ellenzék Károlyi Mihály és Jászi Oszkár óta az ország
érdekei ellen? Miért állnak inkább az ellenségeink oldalára és miért
segítették elő hataloméhes tevékenységükkel az ország trianoni
tragédiáját? - záporoztak bennem a szívfájdító megválaszolhatatlan
kérdések.
A balliberális oldal felelőtlen nemzeti érdekeket semmibe
vevő magatartása mellett azonban az európai nagyhatalmak magyarellenes
politikája még fájdalmasabb, még nehezebben megválaszolható kérdéseket
vetett fel. Miért bánik velünk ellenségesen Európa már hosszú évszázadok
óta? Mi a bajuk velünk? Az, hogy magyarok vagyunk? Igaza lenne a svájci
történésznek, hogy az európaiak rasszisták és ellenszenvük fő oka az,
hogy keleti népnek tartanak bennünket?
Trianon: őslakókat kiirtó, kisebbségeket megsemmisítő háborús bűnös hatalmak magyarellenes bűnténye
Sokat vívódtam magamban a svájci történész feltételezéséről, keleti
eredetünk ellenségességet kiváltó jelentéséről. Trianon az európaiak
évszázados atavisztikus előítéleteinek következménye lett volna,
amelyben keleti eredetünk szerepet játszott? Trianon ugyanakkor a
hazugság és a magyarellenes propaganda diadala volt, az igazságukat
naivul védő magyarokkal szemben.
A győztes nyugati hatalmak -
Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok - magyarellenes
magatartásukat képmutató módon a magyarok elnyomó, türelmetlen,
magyarosító kisebbségi politikájával magyarázták. A magyarok szemében
meglátták a szálkát, a sajátjuk pedig véres vasgerendával volt tele! Az
igazság, a történelmi tények nem érdekelték őket. A magyarság a
történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, ezért maradtak fenn a
szlovákok és a rutének és ezért fogadták be Erdélyben a tízezrével
betelepülő oláhokat (románokat) és Délvidékre a szerb menekülteket. A
szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták nemzeti
sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat, iskoláik és
templomaik voltak.
Mi történt ugyanakkor Franciaországban a más
nyelvű kisebbségekkel? 1850-ben Franciaország lakosságának a fele nem
francia anyanyelvű volt: németül beszélő elzásziak, lotaringiaiak,
flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provansziak, olaszok. 50 évvel
később, a XX. század elején a francia kisebbségek nagy többsége
elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. Mi történt? A franciák
egyszerűen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv
kötelezővé vált. A francia kultúrfölényre hivatkozva elnyomták a
kisebbségeket és megszüntették nemzeti azonosságukat. Ugyanezt tették az
angolok a szomszédos kelta népekkel, a welsziekkel, a skótokkal és az
írekkel. Rájuk támadtak, elfoglalták területüket, leverték
szabadságharcaikat, betiltották anyanyelvüket, vallásilag megosztották
(az északír probléma) és végül elangolosították őket. Az amerikaiak még
radikálisabban oldották meg az Egyesült Államok őslakóinak a
nyelvhasználatát: egyszerűen kiirtották őket és a helyükre Afrikában
összefogdosott rabszolgákat telepítettek.
A nagy
gyarmatbirodalmakat építő angolok és franciák még kíméletlenebbül
viselkedtek ázsiai, afrikai és óceániai gyarmataikon élő őslakókkal.
Borzalmas kegyetlenséggel bántak velük, a földjeiket elvették az
ellenállókat lemészárolták, nemzeti kultúrájukat lerombolták. Afrikában,
Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában, Polinéziában, Új-Zélandon több
millió ember életébe került az angol, francia gyarmatosítás.
Kínával
az angolok jól jövedelmező ópiumkereskedelmet folytattak, majd amikor a
kínai császári hatóságok betiltották a kínai lakosságot lelkileg és
testileg tönkre tevő ópiumfogyasztást, az angolok háborút indítottak a
Kínai Birodalom ellen (1839-1842 és 1856-1860) és kikényszerítették,
hogy a kínai kormány engedélyezze továbbra is az ópium fogyasztását,
kereskedelmi fogalmazását.
Az igazság az, hogy Trianon fő felelősei -
Franciaország, Anglia, Egyesült Államok - igazi háborús bűnösként
viselkedtek az I. Világháborút megelőző évtizedekben, szörnyű
népirtásokat végeztek az általuk ellenőrzött, elfoglalt területeken.
A magyarok ugyanakkor emberségesen és toleránsan viselkedtek, nem
támadtak egyetlen szomszédjukra sem, nem vettek részt a
rabszolga-kereskedelemben és nem mészároltak le egyetlen őslakost sem,
sőt, évszázadokon át védték Európát a keletről és délről jövő támadások
ellen. Mindezek után az angolok, a franciák és az amerikaiak képesek
voltak megvádolni a magyarokat a kisebbségek elnyomásával! A gyilkos
megvádolta áldozatát, hogy életben akart maradni. 1919-ben egy évvel a
magyarokra kényszerített békediktátum aláírása előtt az angolok
Új-Delhiben belelőttek az indiai függetlenségért tüntető békés
fegyvertelen tömegbe és több ezer ártatlan embert megöltek. Ugyanezt
tették a franciák Afrikában és Indokínában és a hollandok Jáva és Bali
szigetén.
Trianonban mégis a magyarokat ítélték el a kisebbségek
feltételezett elnyomásáért és az igazi bűnösök emberiség ellen
elkövetett bűntettei büntetlenek maradtak.
Gazdasági gyarmatosítás Afrikában és Magyarországon
A látszólag függetlenné vált afrikai országok továbbra is szenvedik a
gyarmatosítás szellemi és anyagi következményeit. Gazdasági függőségük
tovább súlyosbodott az angol, francia, amerikai érdeket képviselő
multinacionális vállalatok kizsákmányoló tevékenysége következtében.
Magyarországon hasonló folyamat zajlott le: az ország a szovjet
gyarmati függőségből a nyugati multinacionális vállalatok függőségébe
került. Amerikaiak, franciák, angolok, hollandok, olaszok, németek
fillérekért felvásárolták a jól jövedelmező banki-, biztosítási- és
energia szektort, az ipari, kereskedelmi, vendéglátó és
telekommunikációs cégeket. A virágzó magyar élelmiszeripar teljes
egészében a kezükbe került és megtévesztő zsebszerződésekkel
megszerezték a legjobb dunántúli és alföldi termőföldeket. Gyakran
előfordult, hogy a könnyen megszerzett magyar vállalatokat bezárták és a
magyar termékeket a saját termékeikkel helyettesítették. Nincs nagy
különbség a függetlenné vált afrikai országok függősége és Magyarország
nyugattól való függősége között. Afrikában is, mint Magyarországon a
nyereségéhes nyugati vállalatok, gyarmattartóként a kezükben tartják úgy
a gazdasági hatalmat, mint a nagy tömegeket befolyásoló médiákat.
Ha a félrevezetett emberek mégis rájönnek, hogy mi történik velük és egy
olyan kormányt merészelnek választani, amely a nemzet érdekeinek
megfelelően kormányoz, és nem veszi tekintetbe a multinacionális
nagyvállalatok nyereségérdekeit, akkor azonnal elindul a hazug lejárató
kampány az ország és a kormány ellen. Ha ez Afrikában vagy Ázsiában
történik, a multinacionális világhatalom még radikálisabban jár el.
Katonai puccs, lázadás, polgárháború kirobbantásával vagy emberi jogokat
védő direkt katonai beavatkozással büntetik meg a népet és buktatják
meg a kormányt.
A XIX. és a XX. században a gyarmatosítók lőfegyvert
használtak az ellenállás megtörésére. A XXI. században viszont a médiák
tudatmódosító, hazugsággal mérgezett manipulációs technikájával és a
fogyasztói társadalom áruözönének csábos ajánlataival törik meg a
bennszülöttek ellenállását.
Kettős mérce alkalmazása
Az Európai Unió és az európai intézményrendszer magyarellenes
magatartása érthetetlen módon már a rendszerváltozás után ismét újra
indult. Először is sorozatos szerződésszegésekkel és súlyos
jogsértésekkel igyekeztek háttérbe szorítani a magyar gazdasági
érdekeket és megakadályozni, hogy a magyarok gyorsabban az unió tagjai
legyenek, mint szomszédaik, a csehek, a szlovákok, a lengyelek és a
szlovénok.
Az Orbán-kormány magyar érdekeket képviselő intézkedései
és törvényei felerősítették a magyarellenes európai támadásokat,
amelyeket álságos és képmutató módon igyekeztek a magyar demokráciát és a
magyar sajtószabadságot féltő magatartásként álcázni. Valójában a
nyugati multinacionális vállalatok könnyen megszerzett extranyereségét
féltették. Szemérmetlenül azt állították, hogy a magyar alkotmány és a
magyar törvények sértik az európai demokratikus normákat és az emberi
méltóságot, ugyanakkor szemet hunytak a II. Világháború óta
Csehországban és Szlovákiában érvényben lévő Benes-dekrétumok felett.
A szlovák jogrend továbbra is helyesnek és törvényesnek találja a
kollektív háborús bűnösnek tekintett magyarok II. Világháború utáni
lemészárlását, vagyonának elkobzását, a magyar családok földönfutóvá
való tételét. A magyarokat kisemmiző kínzó, gyilkoló szlovák és cseh
háborús bűnösök egyszer és mindenkorra mentesültek a felelősségre vonás
alól. A szlovák parlament ezzel megerősítette, hogy az etnikai
tisztogatás, a nemzeti kisebbségek megsemmisítése elfogadható magatartás
lehet egy európai államtól. Az Európai Unió mindezért a szlovákokat, a
szlovák alkotmányt nem ítélte el, viszont a magyarokat elmarasztalta,
mert a magyar alkotmány diszkriminálja a homoszexuális kisebbséget és
nem fogadja el az egyneműek házasságát.
Mi okozza az európaiak
magyar ellenességét, az igazságtalan kettős mérce alkalmazását, amely
ugyanúgy tetten érhető ma az Európai Unió részéről, mint ahogyan már
megnyilvánult Trianonban és a Trianon előtti évszázadok során? 907-ben,
nem sokkal a honvisszafoglalás után, a német püspökök által vezetett
európai keresztes sereg hadiparancsa világosan mutatta az iszonyatos
célkitűzést: Irtsátok ki a magyarokat! (Hunguros eleminandos esse!).
Árpád fejedelem vitéz lovasíjászainak köszönhetően azonban a népirtásra
buzdító hadiparancsot nem tudták végrehajtani. A kereszténység felvétele
ellenére a nyugati előítéletek továbbra is fennmaradtak a magyarok
ellen. A német-római császár már Szent István korában a magyarokra
támadt. A későbbi évszázadokban sem változott a helyzet, sem a
tatárjárás, sem a török háborúk idején. 1526-ban Mohácsnál Szulejmán
szultán I. Ferenc francia király szövetségeseként indította a támadást a
magyar haderő ellen. A török idők után az osztrák elnyomás következett.
A szabadságharcainkat nyugat jóváhagyásával vérbe folytatták és
következett a trianoni tragédia, a II. Világháború szörnyűsége és a
szovjet gyarmati sorsot felváltó nyugati multinacionális világcégek
lélekölő gyarmatosítása.
A kérdést tehát jogosan tehetjük fel: mi
baja Európának velünk?Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európai
gondolkodás hagyományosan rasszista és nem befogadó?
Vitathatatlan
tény, hogy az utóbbi évszázadok történelme, a felsőbbségüket
tűzzel-vassal hirdető európai rasszizmus története is. Más fajú, más
vallású népeket mélyen lenézték, kirekesztették, legyenek azok fekete
afrikaiak, ázsiaiak, arabok, zsidók, indiaiak vagy keletiek. Az európai
rasszizmus megnyilvánult minden olyan földrészen, ahol az európaiak
megjelentek Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Ázsiában. Az őslakókat
megfélemlítették, ellenállásukat fegyverrel letörték, rabszolgaként
dolgoztatták és ellenállás esetén tömegesen lemészárolták őket. A
magyarokat keleti népnek tekintették, évszázadokon át a lovas műveltségű
szkítákkal és hunokkal azonosították.
A magyarok ellen
megnyilvánuló évszázados európai ellenségességben, minden bizonnyal a
keleti népek ellen érzett tudatalatti rasszista előítéletek jelentős
szerepet játszották.
Keleti népek: hunok, avarok, magyarok
A IV. és az V. században a keletről érkezett lovas műveltségű hunok
mély lelki traumát okoztak ellenfeleiknek. Könnyedén térdre
kényszerítették a kor két európai nagyhatalmát, a Kelet-Római Birodalmat
(Bizáncot) és a Nyugat-Római Birodalmat, de a harcias germán népeket, a
gótokat, a gepidákat, a vandálokat, a frankokat és a burgundokat is.
Atilla, a hun uralkodó (tengrikút hunul) jóságos és kegyelmes volt a
legyőzött népekkel. Meghagyta földjüket, politikai és vallási
intézményeiket és a királyaikkal barátsági szerződést kötött. Udvarában
több tucat kisebb-nagyobb hatalmú germán király és fejedelem
tartózkodott. A rómaiakkal ellentétben a hunok a legyőzött ország
lakosságát nem vittél el rabszolgának, hanem meghagyták szabadságukat. A
dekadens Római Birodalom az V. századi fennmaradását a hunoknak
köszönhette. A római császároknak hun testőrsége volt és a
legütőképesebb légiókat hun segédcsapatokból állították össze, melyeket
Atilla bocsátott a császár rendelkezésére. Hun segítség nélkül a Római
Birodalom már régen összeomlott volna, a sorozatos germán támadások
következtében. A kereszténnyé vált Római Birodalomban azonban a főpapok
nagy része beleértve a pápát, veszélyesnek tekintette a pogány hunok
befolyását a növekedésnek induló fiatal keresztény egyház számára.
Ekkor kezdődött a hunok démonizálása, a lehető legijesztőbbre való
lefestése, nehogy előfordulhasson, hogy az erőszakkal és
megfélemlítéssel megkeresztelt, gondolkodásában még félig, pogány
tartományok lakossága rokonszenvezzen a keletről érkezett pogányokkal.
A hungyűlölő római főpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem
látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és hazug
rágalom-hadjáratok legismertebb történelmi személyisége lett. A
kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta
le a hunokat, akik öldöklésből és rablásból élnek, mindent nyersen
fogyasztanak, ismerik a főzési és sütési eljárásokat. A nyereg alatt
puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A
hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltő rágalmazásokat
később átvették ugyanúgy a középkori történészek, mint a modern
történetírók, hivatkozva az Írott forrás mágiaként elfogadtatott
dogmájára.
A hunok után a VI. században keletről érkezett lovas
műveltségű avarokat és a IX. században szintén keletről érkezett lovas
műveltségű magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a
hunok leszármazottainak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és
a magyarok a hunok utódainak tartották magukat és büszkén vallották hun
származásukat. A magyarság sohasem tekintett Atillára és népére nyugat
gyűlölködő szemével, nemcsak vérrokonsági meggyőződése, hanem közös
lovas műveltségű szellemi és lelki értékrendszere miatt is. Atillát és
hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg - írta Eckhardt
Sándor a Magyar Szemlében (1940.).
A több mint ezer éves
Kárpád-medencei magyar történelem során a hun-magyar rokonság mindig a
magyar nemzettudat alapját képezte. Zrínyi Miklós Atillát, mint az első
magyar királyt méltatja (1651.) és Kölcsey Ferenc a Himnuszban
megemlékezik a hun ősökről: általad nyert szép hazát Bendegúznak vére
(Bendegúz Atilla atyja volt).
A magyarságra visszasugárzó évszázados
hun és lovas műveltségű népellenes európai előítéletek
visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finn-ugor
nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelőbbnek a nyugati ellenséges
magatartás ellensúlyozására. Feltételezéseik szerint a finn-ugor
nyelvészeti elmélet nagy előnye az, hogy tagadja a hun-magyar rokonságot
és az európaiak számára egy elfogadható rokonszenves kis északi néppel,
a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a magyarokat. A rendszerváltozás
után a finn-ugor rokonság erőszakos dogmatikus terjesztése még jobban
felerősödött. Az egyetemeken, a főiskolákban, a középiskolákban a
finn-ugor rokonságot megmásíthatatlan tényként tanítják. A magyar
történelmet bemutató külföldieknek szánt kiadványokban erőteljesen
kiemelik és aláhúzzák a magyar-finn-ugor rokonság dogmáját. A
kilencvenes évek elején a magyar bulvársajtó hosszan beszámolt a magyar
köztársasági elnök finn-ugor rokonnépeknél tett látogatásáról, amelynek
során az őstörténelmünket kevéssé ismerő elnök meghatódva részt vett egy
közös ősöket felidéző medvetoron(!). Azóta Magyarország több finn-ugor
világkongresszust rendezett és 2013. tavaszán a magyar parlament
elfogadta, hogy ezen túl minden év októberében finn-ugor napot fog
ünnepelni az ország. A finn-ugor rokonság külföldi terjesztése azonban
nem állította meg az európai előítéletek magyarság ellenes
megnyilvánulásait. Nyugatot nem érdekli, hogy finn-ugornak hirdetjük
magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekintenek ránk.
A
külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finn-ugor rokonság hirdetése,
viszont hatalmas károkat okozott a magyar lélekben. Már Gárdonyi Géza
megjegyezte,hogy a hamis finn-ugor rokonság erőszakolása a magyar
nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja ősi legendáink,
mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit. Minden népnek szüksége van az
ősök által tovább adott mítoszra és nemzeti történelem tudatra. A
mítosz, az ősi történelemtudat a nemzeti megmaradás fontos feltétele. Ha
a mítoszt és az ősöktől örökölt történelemtudatot szétzúzzák, akkor a
nemzetet összetartó érzelmi és történelmi értékeket is szétzúzzák, a
nemzet torzsalkodó és megosztott tömeggé válik és ügyes manipulátorok
azt tesznek vele, amit akarnak. Ez mégsem lehet a finn-ugor elmélet
terjesztésének a célja! Vagy mégis?
Mindenesetre a finn-ugor elmélet
terjesztésével jól összekuszálták az amúgy is súlyosan sérült nemzet
tudatát és egyáltalán nem befolyásoltuk vele a külföldi célközönséget.
Ha tetszik, ha nem, az európai tudatalattiban élénken él az évszázados
lelki beidegződés a magyarság keleti gyökereivel kapcsolatban, amely
továbbra is látványosan megnyilvánul az európai intézmények
politikusainak magatartásában.
Magyarság: kelet és nyugat összekötő hídja
Az európai tudatalattiban erőteljesen működő kelet-ellenesség kisebbségi érzése gátlásokra és atavisztikus félelmekre épül.
Az európai kelet-ellenesség azonban nemcsak a keletről érkezett ősi
lovas műveltségű népeket érinti, hanem a gazdaságilag megerősödött
távol-keleti népeket, a kínaiakat, a japánokat, a koreaiakat és a
dél-kelet ázsiaiakat is. Igaza van a svájci történésznek, hogy az
európaiak ellenséges magatartása a magyarság keleti népekhez kötődő
szellemi és lelki gyökerei ellen érzett ellenszenvre épül.
Az
európaiak a keleti népekre a leggyakrabban meg nem értéssel, irigységgel
és félelemmel tekintettek. Csodálták őket és féltek is tőlük. A nagy
inváziók mindig keletről érték Európát és az esetek nagy többségében a
keletiek legyőzték a nyugatiakat.
A XXI. század gazdasági
háborújában kelet ismét győzelemre áll. Kína, Japán, Korea, Dél-kelet
Ázsia, sőt az olaj- és energia-gazdag közép-ázsiai török népek áruikkal
elfoglalják és legyőzik az európai gazdaságot. Európa kelettel szembeni
gazdasági vereségét beképzelt kulturális és civilizációs magasabb
rendűségével igyekszik minimalizálni és ellensúlyozni. Szándékosan
elhallgatva a keleti civilizációk több ezer éves kulturális és
tudományos teljesítményét, amely jóval Európa előtt járt. A folyamatos
erkölcsi, társadalmi és gazdasági krízisben vergődő Európát kelet
látványos gazdasági előtörése nagyon zavarja, mert érezteti vele, hogy a
jövő végérvényesen keleté és a keleti szellem győzedelmeskedik a
nyugati szellem felett.
Mindezek tudatában eljött az ideje, hogy
megüzenjük a magyarokkal ellenségesen viselkedő Európának, büszkék
vagyunk keleti gyökereinkre, nincs szükségünk a finn-ugor nyelvészeti
feltételezésekkel bizonygatni európaiasságunkat. Elég bizonyítéknak
tatjuk, hogy több mint ezer éven át az európai kereszténység keleti védő
bástyája voltunk és hatalmas véráldozatok árán bizonyítottuk
hovatartozásunkat.
Keleti gyökerű európaiként őszintén együtt
szeretnénk működni minden európai néppel Európa felvirágoztatásáért.
Ugyanakkor testvéri kezet nyújtunk keleti lovas kultúrájú rokonainknak, a
törököknek, a kazahoknak, az üzbégeknek,a kirgizeknek, a türkméneknek, a
tatároknak, a mongoloknak és Távol-Kelet népeinek, a kínaiaknak, a
japánoknak, a koreaiaknak, a dél-kelet ázsiaiaknak.
Így
teljesíthetjük az Isten által ránk bízott küldetést, Eurázsia keleti és
nyugati népei szellemi és lelki összekötő hídjának a felépítését, kelet
és nyugat szellemi és lelki összhangjának a megteremtését.
http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=5466