2012. március 7., szerda

Elkezdődött Líbia feldarabolása

Amint az várható volt, a Kadhafi helyére ültetett nyugat-bérenc Átmeneti Kormány, mivel azóta sem szerezte meg az országa fölötti ellenőrzést, így nem is tudja megtartani azt.
Nekünk, magyaroknak ismerősen hangzik a történet: Bengáziban, ahol a tavalyi Kadhafi-ellenes lázadás kitört, összegyűlt körülbelül háromezer ember és kikiáltották a keleti országrész autonómiáját. Ez a Szirtétől keletre az egyiptomi határig, és a Földközi-tengertől délen Csád és Szudán határáig terjedő területeknek a központi „hatalom” befolyása alóli kivonását jelenti.
Líbia átmeneti kormányának vezetője, Musztafa Abdel Dzsálil felháborodásának adott hangot, mondván: „Bizonyos arab testvér-államok sajnos segítik és anyagilag támogatják a lázadást az ország keleti részén”, de nem nevezte meg konkrétan a felbujtókat.
A brit sajtóban sajnálkozva értesítenek az eseményekről, úgy beállítva a dolgot, mintha azok roppant károsan érintenék az USA, Nagy-Britannia, és csatlósaik szándékait… Ezt a nótát ismerjük. A tények viszont azt mutatják, hogy miután Líbiát szinte a lakhatatlanságig lebombázták (és itt különösen a nyugati és központi területek szenvedték a legnagyobb veszteségeket), a törzseket végletesen egymás ellen fordították, és képtelenek úrrá lenni a saját maguk által gerjesztett káoszon, már elég lenne nekik az olajban gazdag keleti országrész a finomítókkal, olajvezetékekkel és a tengeri kikötőkkel. A többiről leveszik a kezüket, dehogy lesz ott újjáépítés, felemelkedés, mellesleg az eddig oly fontos szövetségeseiknek, az átmeneti kormánynak a támogatása is csak eddig tartott. Csak azt viszik, ami nekik kell, a romok maradnak.
Már a további rombolás hajtja őket tovább Szíria, Irán felé.
Bartha László


Líbia hivatalosan is két részre szakad


Ez az elhúzódó háború gyümölcse. A NATO területfoglaló hadjárata mindvégig csak a partvidék és a főbb erőforrások megszerzését célozta, soha nem törekedtek igazán az ország teljes területének ellenőrzésére. Az általuk létrehozott Átmeneti Nemzeti Tanács fennhatósága is csak a fővárosra korlátozódik, illetve igyekeznek egy reptér és két északi kikötő feletti ellenőrzést megtartani, hogy a nyugati szövetségesekkel a "kapcsolattartás" gördülékenyebben menjen.
Kadhafi korábbi ellenzői közül sokan a stabilitást remélték a nyugati katonai segítségtől. Azt hitték, elmozdíthatják az ország vezetését, majd ölükbe hull a hatalom, mert a NATO biztosítja az ország fölötti ellenőrzést. Ehhez hozzájárult úgy a NATO katonai erejéről kialakult hamis kép mint a szándékos megtévesztés - a megtévesztettekkel nyilván nem közölték, hogy a számukra értéktelen területeken maradhat az anarchia.
Ez az Átmeneti Nemzeti Tanács sorait is összezavarta. Közülük sem sokan gondolták, hogy csak a nemzetközi színpadként használt főváros megtartására, díszletnek használják majd őket. A csalódottság felerősíti az önállósodási törekvéseket. Kedden Bengáziban összegyűltek a helyi milíciák és a szövetséges törzsi vezetők, és fél-autonóm területté nyilvánították Kelet-Líbiát.
A Szirte városától az egyiptomi határig húzódó terület katonailag is az ellenőrzésük alatt van, így az ÁNT a szócséplésen kívül nem sok mindent tehet ezügyben. A nyugati szövetségesek által importált Musztafa Abdel-Dzsalíl párbeszédre szólította fel a keleti térség erőit, ami csak az előbbi állítást igazolja. A kelet-líbiai térség olajban gazdag, ami megfelelő gazdasági alapot termet a térség önállósodására. A katonai ellenőrzés adott, a politikai ellenőrzés még kérdéses, ugyanis a keleti szövetségi rendszer élére kinevezett Ahmed az-Zubair asz-Szenúszi maga is az ÁNT tagja.
Ez betudható a már megszokott köpönyegforgatásnak is. Az ÁNT korábban olyan személyeket tömörített, akik Kadhafi uralma alatt nem kerülhettek befolyásos pozícióba, így a formálódó új Líbiában is ahhoz az erőhöz igyekeznek, ahol nagyobb befolyásra tehetnek szert. A kinevezett vezető ÁNT tagsága egyben részét képezheti a keleti térséget uraló szövetségi rendszer szándékos időhúzásának. Gazdaságilag és katonailag önállóak maradnak, de miután az Iszlám Együttműködési Szervezet felszólította a líbiaiakat területi egységük megőrzésére, a keleti blokkot uraló törzsi vezetés azt nyilatkozta, hogy a nemzetközi ügyek irányítójaként továbbra is az Átmeneti Nemzeti Tanácsot ismerik el.
A kérdés csak az, hogy célzottan emiatt választottak-e meg olyan vezetőt, aki egyben az ÁNT tagja is - mert ha igen, az annyit jelent, hogy a térség maga akarja a végezni a közigazgatást, a rendfenntartást, a belső politikai vezetést, de a nemzetközi kapcsolatokkal egyelőre nem kívánnak foglalkozni. Az ÁNT tag vezető egyfajta legitimitást is ad az új vezetésnek az országban tartózkodó NATO erők felé, ami jelenleg az egyetlen potenciális katonai fenyegetés az egységesülő keleti blokkra nézve. Ha az új vezető kinevezésének ilyen szerepköre is van, az egyben igazolja is, hogy sokan amiatt állnak át a formálódó keleti blokk mellé, mert a NATO beavatkozás egy másfajta rend helyett az általuk nem várt káoszt hozta, és az új törzsi szövetségi rendszer célja elsősorban a rend fenntartása. Vagyis Kelet-Líbia függetlensége a kelet-líbiai lakosság érdekében történik.
Molnár István

Letartóztatták az egyházat gyalázó feminista punkegyüttes tagjait

Sikeresen elfogták és őrizetbe vették a "Pussy Riot" nevezetű feminista punk együttes tagjait. Az aktivisták huliganizmus gyanújával állnak a bíróság elé, miután nemrég Moszkvában bevonultak a Megváltó Krisztus templomába és az oltárnál kezdtek zajongani. Az Orosz Pravoszláv Egyház némely vezetője súlyos büntetéseket helyezett kilátásba és várhatóan a bíróság sem lesz elnéző - mivel van, ahol a rend még működik.
A feminista (szabadkőműves eredetű) eszmét hirdető csoportosulás tagjait azért nem tudták azonnal elfogni, mert a beazonosítással voltak gondok - ugyanis a bűncselekmény elkövetésekor maszkot húztak a fejükre, és két személyt kivéve egy ideig tisztázatlan volt az elkövetők kiléte. A csoport több hétig szökésben volt, a rendőrség először a Rusznyovoszti rádiónál kereste a tagokat, ahol korábban interjút adtak. A rádió főszerkesztője akkor a szólásszabadságra hivatkozva nem adta ki a forrás adatait. Ez csak néhány nappal késleltette a letartóztatásukat, a rendőrök hétfőn sikeresen elfogták a csoport négy tagját. Többen "a művészet szabadságára" hivatkoztak a rendőri intézkedés alatt, illetve azt követően egyikük éhségsztrájkba kezdett és követelte, hogy szüntessék meg az előzetes letartóztatást. Vlagyimir Putyin elfogásukat követően elismerését fejezte ki a rendőrség munkatársai felé és megköszönte a sikeres kézre kerítést.
Oroszországban még ilyesmire számíthat az, aki az egyház tekintélyét nyíltan rombolni akarja. A csoport tagjainak jutalma valószínűleg több év börtönbüntetés lesz. Nyugati országokban, ahol az egyházat már teljesen lejáratták és hiteltelenítették a kikeresztelkedett zsidó papok a média által felfújt pedofil-botrányokkal, egy ilyen eset már elképzelhetetlen lenne. Kíváncsiak lennénk, Magyarországon mit szólnának egy hasonló esethez. Esetleg még egyet is értenének vele, és egy-két pap gördeszkára pattanna a frissen forgatott klipben, hogy az egyház "ne tűnjön olyan maradinak".
Molnár István

Börtönben az Anonymous vezetője


Már tavaly letartóztatták az Anonymus egyik jelentős tagját, de nem tudták, hogy valójában kit is fogtak el. Ugyanis az a személy, akit az FBI éppen egy bank elleni hacker tevékenység közben azonosított és tartóztatott le, az addig rábizonyított bűnök alapján 10 év börtönbüntetésre számíthatott. A múlt héten azonban az Anonymous öt tagját is letartóztatták, és ők egyértelműen a már letartóztatott Hector Xavier Monsegurt (Sabu) nevezték meg szellemi vezetőként. Őt tekintik más hackercsoportok értelmi szerzőjének és vezetőjének is, kapcsolatba hozták az Internet Security, és a LulzSec neveken futó csoportokkal is - ezek alapján Xavier 124 év börtönre számíthat az ügyészség szerint.
Mielőtt bárki hatalmas sajnálatát fejezné ki, pár dolgot tudni kell róla. Xavier - a képen látható színesbőrű - egy anarchista gondolkodású személy. Támadásait alapvetően jó célpontok ellen hajtotta végre, de azok indítéka messze sem mondható értelmesnek.
A 28 éves fiatalember életvitele messze sem tükrözte azt, amiért szavakban harcolt. Viszont a letartóztatása alatt maximálisan együttműködött az FBI ügynökökkel, ennek köszönhetően letartóztatták a hackercsoport öt legkeresettebb személyét. Ezzel Sabu a saját csapdájába esett, ugyanis mind ellene vallottak. Most az Anonymous fekete báránnyá kiáltotta ki a volt vezetőt (mégiscsak volt vezetőjük?), és azt nyilatkozták: mi folytatjuk a harcot, és bebizonyítjuk, hogy Sabu (Xavier) egy senki.
Az Anonymous nemrégiben a magyar népnek is üzenetet küldött, amelyben politikai ellenállásra szólította fel a magyarokat, elmondva azokat a dolgokat, amit itt minden épeszű ember már régen tud. Ami feltűnő volt, hogy kiemelten felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon van egy nagyon erős és vészterhes rasszista gyűlöletcsoport, amelytől óva intett mindenkit. Felmerül a kérdés: kire gondolhattak? Az Athena Intézet "gyűlöletcsoport-adatbázisában" ugyanis a Jobbik nem szerepel, így az "erős" alatt a demokrata maszlag ellenére sem a kiterjedt szavazóbázist kell érteni. Kérdéses marad az is, hogy kinek az érdeke felszólítani a magyarokat a politikai ellenállásra, mindezt olyan köntösben, ami az Occupy mozgalommal is összekapcsolódik (tudható, hogy az Occupy tömegmozgalmat Soros György és más "befektetők" is pénzelik).
Ennek azonnal értelme van, ha megnézzük az Anonymous bemutatkozó levelét, melyben kijelenti: Mi vagyunk a légió. "Nekünk nincs vezetőnk, és nem is lesz soha." Nyilatkozataikban többnyire az anarchizmus, és sokkal inkább a felforgató, neobolsevista ideológia jelenik meg, de miközben a "szabadság" is jelszavaik közé tartozik, összességében nem lépnek túl az egyébként is terjesztett szabadkőműves eszmeiségen (egyenlőség, demokrácia).
Azonban azt is tudni lehet az ilyen szervezetekről, név és arcok nélküli csoportokról, hogy ha egy elkezdi, ennek sosem lesz vége. Az Anonymous eddigi egyik legnagyobb eredménye egy minisztériumi telefon lehallgatás volt, ahol egy magas beosztású angol politikus elmondja, hogy egyik katonájuk, aki Irakban több civilt megölt, miként úszta meg, és él büntetlenül szabad lábon. Ennek a felvételnek a nyilvánosságra hozatala után az FBI magasabb sebességre kapcsolt a nyomozásban.
Az Anonymous működésének még van egy másik vonatkozása is, ami általában nem kerül elő a csoportosulás kapcsán. A 2011 júniusában Svájcban rendezett Bielderberg találkozót követően megkezdődtek a szokásos "kiszivárogtatások" a találkozó főbb témáiról Jim Tucker és más oknyomozó újságírók "informátorain" keresztül. Akkor előkerült a közeljövőben bevezetendő internetcenzúra, amire a globalista ideológiával ellentétes eszmék gyors terjedésének megállítása miatt van szükségük. Az azt követő hónapokban előkerült a SOPA, PIPA, az ACTA, és az Anonymus is magasabb fokozatra kapcsolt. Azóta a napi hírekben is hallani a szervezetről, az üzeneteiről, a támadásairól, és a letartóztatott tagokról.
Bárki magára öltheti az Anonymous álarcos képét, és ott folytatja, ahol elődje abbahagyta, senki sem tudja eldönteni, ki mikor jött vagy ment a csoportosulásban. Maguk is ekként nyilatkoztak: "emberek, csoportok jönnek és mennek, de az ötletek maradnak". A jelentéktelenebb személyek büntetlenül harcolhatnak a "szabadságért", a megvezetettek még komolyan is gondolják, viszont összességében a szervezet valahogy úgy kerül felhasználásra, mint az iraki vagy afganisztáni terroristák. Mutogatnak rájuk, hogy "ott vannak, veszélyesek", majd kezdődhet is a terrorizmus elleni háború. Ezúttal nem egy ország területére fognak lépni idegen erők, hanem beavatkoznak minden állampolgár magánéletébe. Ugyanis a "hackerek elleni harc" zászlaja alatt majd előtérbe kerülnek a "fokozott biztonsági intézkedések", majd az internet névtelenségének előnyeit felszámolva könnyebben ellenőrizhetővé válnak az internetet terjeszkedésre felhasználó politikai ellenfelek, a globalizmus ellenségei. Nem csodálkoznánk, ha e mögött a szerveződés mögött is ott lenne a Soros tőke.
Juhász Pál

Az USA-ban már a magánkézben levő aranykészleteket mustrálgatja a kormány

Az USA-ban egyre gyakrabban merül fel az ötlet, hogy ellenőrzés alá kellene vonni a magánkézben levő aranykészleteket, ami (egyelőre) annyit jelentene, hogy az arany tulajdonosa köteles lesz bizonyítani, hogy "tisztességes", adózás utáni jövedelméből vásárolta az aranyat. Ez a lépés elvileg az adócsalások meggátolására lett kitalálva, mert aki nem tudja bizonyítani, hogy legálisan vásárolta az aranyát, az a potenciális adócsalók listájára kerülhet. (Olaszországban a rendőrök már ma is ellenőrzik a luxusautók tulajdonosait, hogy legális jövedelemből vette-e a járgányt – ennek egyetlen látható eredménye egyelőre a Ferrari-eladások durva esése...)
Ebben talán lehet is némi ráció, bár az is világos, hogy "valakiknek" (és gyaníthatóan megint "azoknak") majd most is sikerül kibújniuk a törvény szigora alól. A valóság azonban az, hogy Kína, az USA legnagyobb hitelezője egyre kevésbé bízik az amerikai gazdaságban és a jüan fedezetét egyre inkább aranyban és nem amerikai államkötvényekben tárolja. Ami katasztrófa az USA számára. Mit lehet tenni, hogy visszatérjen a befektetői bizalom? Hát vissza kell térni legalább részben az aranyfedezethez (mert az a dollárnak Nixon elnöksége, 1971 óta nincs). Az ötlet egyszerűségében is nagyszerű, csupán egy apró hibája van: arany kell hozzá. Az pedig az USA-nak lehet, hogy még annyi sincs, mint amennyit hivatalosan deklarál magáról – annak idején elhangzottak olyan vélemények, hogy Dominik Strauss-Kahn kurta-furcsa eltávolításának egyik vagy fő (vagy akár egyetlen) oka az volt, hogy elkezdett nyugtalankodni a Fort Knoxban őrzött nemzeti aranytartalék megléte felől.
Ámde manapság, amikor már mindenkinek nyilvánvaló, hogy egy nagy gazdasági krízis szakad rövidesen a nyakunkba – hála a globalizációnak szinte mindenhol a világon – minden szakértő két dolgot szokott javasolni: 1, farmot kell venni (nomeg fegyvert), ahol az ember meg tudja magának termelni a legszükségesebbeket és 2, aranyba kell fektetni a pénzt. Aki mostanában aranyat vesz, az tehát nem feltétlenül adócsaló, hanem egyszerűen megpróbál felkészülni a krízisre. Ha hozzánk most bekopogtatnának a rendőrök, én sem tudnám bizonyítani, hogy adózott pénzen vettem az esküvői gyűrűmet. Sőt azt sem, hogy egyáltalán vettem és nem loptam.
Hasonló helyzetet azonban már ismerünk az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idejéből. Az ok akkor is hasonló volt, mint ma. A bankármaffia krémje 1913-ban megalapította a Fed-et (Federal Reserve System), s ennek létrejötte után már nem az amerikai államkincstár adta ki a pénzt és garantálta annak értékét aranyban, hanem a Fed. És mivel a Fed nevével ellentétben nem szövetségi, hanem magánintézmény, természetesen ezeket a szinte semmilyen fedezettel (talán ha egy harmaduknak volt fedezete, de azért rájuk hazudták, hogy van) nem rendelkező kis ronda papírdarabkákat kamatra adta kölcsön az államnak. A húszas években a rendszerbe ilyen módon hirtelen bekerült pénz felpörgette a gazdaságot és vele a kölcsönöket is, ám logikus módon ez nem tarthatott a végtelenségig. Ekkor "kitört" a válság, milliók mentek tönkre, kerültek nyomorba vagy lettek öngyilkosok. Akkor is a pórnép szenvedte meg legjobban a mesterségesen előidézett krízist, majd amikor már az egész társadalom kellőképpen kivérzett, Franklin Delano Roosevelt 1933-ban gyakorlatilag elkobozta (rendkívül lenyomott áron, unciánként 20,67 dollár ellenében kötelező volt beszolgáltatni) az állampolgárok tulajdonában levő aranyat – hogy aztán "kisegítse" vele az amerikai jegybankként (is) működő Fed-et. S láss csudát: amikor a Fed az aranyat már bezsebelte a néptől, hirtelen majdnem kétszeresére, 35 dollárra ugrott az ára. Roosevelt akkor egy 1917-es, "az ellenséggel való kereskedelmről" szóló törvény kiskapuit használta ki, Obamának pedig többek szerint az egészségügyi törvénybe (!) eldugott 9006-os pont fog segíteni. Meg bizonyára más "törvények" is.
Néha leporolhatnánk a mondást: "historia est magistra vitae" – a történelem az élet tanítómestere.
Kürti Balázs