Az USA-ban egyre gyakrabban merül fel az ötlet, hogy ellenőrzés alá kellene vonni a magánkézben levő aranykészleteket, ami (egyelőre) annyit jelentene, hogy az arany tulajdonosa köteles lesz bizonyítani, hogy "tisztességes", adózás utáni jövedelméből vásárolta az aranyat. Ez a lépés elvileg az adócsalások meggátolására lett kitalálva, mert aki nem tudja bizonyítani, hogy legálisan vásárolta az aranyát, az a potenciális adócsalók listájára kerülhet. (Olaszországban a rendőrök már ma is ellenőrzik a luxusautók tulajdonosait, hogy legális jövedelemből vette-e a járgányt – ennek egyetlen látható eredménye egyelőre a Ferrari-eladások durva esése...)
Ebben talán lehet is némi ráció, bár az is világos, hogy "valakiknek" (és gyaníthatóan megint "azoknak") majd most is sikerül kibújniuk a törvény szigora alól. A valóság azonban az, hogy Kína, az USA legnagyobb hitelezője egyre kevésbé bízik az amerikai gazdaságban és a jüan fedezetét egyre inkább aranyban és nem amerikai államkötvényekben tárolja. Ami katasztrófa az USA számára. Mit lehet tenni, hogy visszatérjen a befektetői bizalom? Hát vissza kell térni legalább részben az aranyfedezethez (mert az a dollárnak Nixon elnöksége, 1971 óta nincs). Az ötlet egyszerűségében is nagyszerű, csupán egy apró hibája van: arany kell hozzá. Az pedig az USA-nak lehet, hogy még annyi sincs, mint amennyit hivatalosan deklarál magáról – annak idején elhangzottak olyan vélemények, hogy Dominik Strauss-Kahn kurta-furcsa eltávolításának egyik vagy fő (vagy akár egyetlen) oka az volt, hogy elkezdett nyugtalankodni a Fort Knoxban őrzött nemzeti aranytartalék megléte felől.
Ámde manapság, amikor már mindenkinek nyilvánvaló, hogy egy nagy gazdasági krízis szakad rövidesen a nyakunkba – hála a globalizációnak szinte mindenhol a világon – minden szakértő két dolgot szokott javasolni: 1, farmot kell venni (nomeg fegyvert), ahol az ember meg tudja magának termelni a legszükségesebbeket és 2, aranyba kell fektetni a pénzt. Aki mostanában aranyat vesz, az tehát nem feltétlenül adócsaló, hanem egyszerűen megpróbál felkészülni a krízisre. Ha hozzánk most bekopogtatnának a rendőrök, én sem tudnám bizonyítani, hogy adózott pénzen vettem az esküvői gyűrűmet. Sőt azt sem, hogy egyáltalán vettem és nem loptam.
Hasonló helyzetet azonban már ismerünk az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idejéből. Az ok akkor is hasonló volt, mint ma. A bankármaffia krémje 1913-ban megalapította a Fed-et (Federal Reserve System), s ennek létrejötte után már nem az amerikai államkincstár adta ki a pénzt és garantálta annak értékét aranyban, hanem a Fed. És mivel a Fed nevével ellentétben nem szövetségi, hanem magánintézmény, természetesen ezeket a szinte semmilyen fedezettel (talán ha egy harmaduknak volt fedezete, de azért rájuk hazudták, hogy van) nem rendelkező kis ronda papírdarabkákat kamatra adta kölcsön az államnak. A húszas években a rendszerbe ilyen módon hirtelen bekerült pénz felpörgette a gazdaságot és vele a kölcsönöket is, ám logikus módon ez nem tarthatott a végtelenségig. Ekkor "kitört" a válság, milliók mentek tönkre, kerültek nyomorba vagy lettek öngyilkosok. Akkor is a pórnép szenvedte meg legjobban a mesterségesen előidézett krízist, majd amikor már az egész társadalom kellőképpen kivérzett, Franklin Delano Roosevelt 1933-ban gyakorlatilag elkobozta (rendkívül lenyomott áron, unciánként 20,67 dollár ellenében kötelező volt beszolgáltatni) az állampolgárok tulajdonában levő aranyat – hogy aztán "kisegítse" vele az amerikai jegybankként (is) működő Fed-et. S láss csudát: amikor a Fed az aranyat már bezsebelte a néptől, hirtelen majdnem kétszeresére, 35 dollárra ugrott az ára. Roosevelt akkor egy 1917-es, "az ellenséggel való kereskedelmről" szóló törvény kiskapuit használta ki, Obamának pedig többek szerint az egészségügyi törvénybe (!) eldugott 9006-os pont fog segíteni. Meg bizonyára más "törvények" is.
Néha leporolhatnánk a mondást: "historia est magistra vitae" – a történelem az élet tanítómestere.
Kürti Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése