Amint az várható volt, a Kadhafi helyére ültetett nyugat-bérenc Átmeneti Kormány, mivel azóta sem szerezte meg az országa fölötti ellenőrzést, így nem is tudja megtartani azt.
Nekünk, magyaroknak ismerősen hangzik a történet: Bengáziban, ahol a tavalyi Kadhafi-ellenes lázadás kitört, összegyűlt körülbelül háromezer ember és kikiáltották a keleti országrész autonómiáját. Ez a Szirtétől keletre az egyiptomi határig, és a Földközi-tengertől délen Csád és Szudán határáig terjedő területeknek a központi „hatalom” befolyása alóli kivonását jelenti.
Líbia átmeneti kormányának vezetője, Musztafa Abdel Dzsálil felháborodásának adott hangot, mondván: „Bizonyos arab testvér-államok sajnos segítik és anyagilag támogatják a lázadást az ország keleti részén”, de nem nevezte meg konkrétan a felbujtókat.
A brit sajtóban sajnálkozva értesítenek az eseményekről, úgy beállítva a dolgot, mintha azok roppant károsan érintenék az USA, Nagy-Britannia, és csatlósaik szándékait… Ezt a nótát ismerjük. A tények viszont azt mutatják, hogy miután Líbiát szinte a lakhatatlanságig lebombázták (és itt különösen a nyugati és központi területek szenvedték a legnagyobb veszteségeket), a törzseket végletesen egymás ellen fordították, és képtelenek úrrá lenni a saját maguk által gerjesztett káoszon, már elég lenne nekik az olajban gazdag keleti országrész a finomítókkal, olajvezetékekkel és a tengeri kikötőkkel. A többiről leveszik a kezüket, dehogy lesz ott újjáépítés, felemelkedés, mellesleg az eddig oly fontos szövetségeseiknek, az átmeneti kormánynak a támogatása is csak eddig tartott. Csak azt viszik, ami nekik kell, a romok maradnak.
Már a további rombolás hajtja őket tovább Szíria, Irán felé.
Bartha LászlóLíbia hivatalosan is két részre szakad
Ez az elhúzódó háború gyümölcse. A NATO területfoglaló hadjárata mindvégig csak a partvidék és a főbb erőforrások megszerzését célozta, soha nem törekedtek igazán az ország teljes területének ellenőrzésére. Az általuk létrehozott Átmeneti Nemzeti Tanács fennhatósága is csak a fővárosra korlátozódik, illetve igyekeznek egy reptér és két északi kikötő feletti ellenőrzést megtartani, hogy a nyugati szövetségesekkel a "kapcsolattartás" gördülékenyebben menjen.
Kadhafi korábbi ellenzői közül sokan a stabilitást remélték a nyugati katonai segítségtől. Azt hitték, elmozdíthatják az ország vezetését, majd ölükbe hull a hatalom, mert a NATO biztosítja az ország fölötti ellenőrzést. Ehhez hozzájárult úgy a NATO katonai erejéről kialakult hamis kép mint a szándékos megtévesztés - a megtévesztettekkel nyilván nem közölték, hogy a számukra értéktelen területeken maradhat az anarchia.
Ez az Átmeneti Nemzeti Tanács sorait is összezavarta. Közülük sem sokan gondolták, hogy csak a nemzetközi színpadként használt főváros megtartására, díszletnek használják majd őket. A csalódottság felerősíti az önállósodási törekvéseket. Kedden Bengáziban összegyűltek a helyi milíciák és a szövetséges törzsi vezetők, és fél-autonóm területté nyilvánították Kelet-Líbiát.
A Szirte városától az egyiptomi határig húzódó terület katonailag is az ellenőrzésük alatt van, így az ÁNT a szócséplésen kívül nem sok mindent tehet ezügyben. A nyugati szövetségesek által importált Musztafa Abdel-Dzsalíl párbeszédre szólította fel a keleti térség erőit, ami csak az előbbi állítást igazolja. A kelet-líbiai térség olajban gazdag, ami megfelelő gazdasági alapot termet a térség önállósodására. A katonai ellenőrzés adott, a politikai ellenőrzés még kérdéses, ugyanis a keleti szövetségi rendszer élére kinevezett Ahmed az-Zubair asz-Szenúszi maga is az ÁNT tagja.
Ez betudható a már megszokott köpönyegforgatásnak is. Az ÁNT korábban olyan személyeket tömörített, akik Kadhafi uralma alatt nem kerülhettek befolyásos pozícióba, így a formálódó új Líbiában is ahhoz az erőhöz igyekeznek, ahol nagyobb befolyásra tehetnek szert. A kinevezett vezető ÁNT tagsága egyben részét képezheti a keleti térséget uraló szövetségi rendszer szándékos időhúzásának. Gazdaságilag és katonailag önállóak maradnak, de miután az Iszlám Együttműködési Szervezet felszólította a líbiaiakat területi egységük megőrzésére, a keleti blokkot uraló törzsi vezetés azt nyilatkozta, hogy a nemzetközi ügyek irányítójaként továbbra is az Átmeneti Nemzeti Tanácsot ismerik el.
A kérdés csak az, hogy célzottan emiatt választottak-e meg olyan vezetőt, aki egyben az ÁNT tagja is - mert ha igen, az annyit jelent, hogy a térség maga akarja a végezni a közigazgatást, a rendfenntartást, a belső politikai vezetést, de a nemzetközi kapcsolatokkal egyelőre nem kívánnak foglalkozni. Az ÁNT tag vezető egyfajta legitimitást is ad az új vezetésnek az országban tartózkodó NATO erők felé, ami jelenleg az egyetlen potenciális katonai fenyegetés az egységesülő keleti blokkra nézve. Ha az új vezető kinevezésének ilyen szerepköre is van, az egyben igazolja is, hogy sokan amiatt állnak át a formálódó keleti blokk mellé, mert a NATO beavatkozás egy másfajta rend helyett az általuk nem várt káoszt hozta, és az új törzsi szövetségi rendszer célja elsősorban a rend fenntartása. Vagyis Kelet-Líbia függetlensége a kelet-líbiai lakosság érdekében történik.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése