Az Open Doors nemzetközi keresztény szervezet a
napokban ismerteti Üldözés a világon című éves kutatását, amely egy
komplex szempontrendszer szerint (magánélet, család, társadalom, civil
és egyházi szerveződés), országonként monitorozza a keresztényüldözés
mértékét. Egy százas skálán elnyerhető pontszám alapján a szervezet
évről évre kiállítja a keresztények számára biztosított vallásszabadság
terén legrosszabbul teljesítő ötven ország listáját.
A „szégyenlista” első helyezettje idén is Észak-Korea, ahol a
szervezet becslései szerint 300-400 ezer keresztény élhet, közülük 40-60
ezer munkatáborban raboskodik. A következő kilenc helyezett mind
muzulmán ország, Szaúd-Arábiával, Afganisztánnal és Irakkal az élen. Az
50 országból 24 esetében nemcsak a kormányok vagy a hagyományos elnyomó –
vallási vagy nem vallási típusú – rendszerek üldözik a keresztényeket,
hanem iszlamista típusú terrorszervezetek, félkatonai egységek is,
amelyek nyíltan és egyértelműen vallási jellegű tisztogatást hajtanak
végre. Egyre gyakoribb jelenség, hogy keresztény többségű országokban
még akkor is erősödő keresztényüldözés tapasztalható az iszlamista
terrorszervezetek részéről, ha a társadalom és a kormány egyáltalán nem
ellenségesek.
A Le Monde francia napilap szerint az idei ranglista két legfontosabb
következtetése „az afrikai keresztények ellen elkövetett iszlamista
típusú erőszakos cselekmények nyugtalanító száma”, illetve hogy olyan
országok robbantak be hirtelen az ötvenes „toplistába”, amelyekben
korábban elképzelhetetlen volt a keresztényüldözés. A keresztény és az
iszlám civilizációk „törésvonalain” valóban egyre markánsabban
rajzolódik ki egyes térségek (leginkább Fekete-Afrika) radikalizálódása
és az erőszakos iszlamizáció jelei. A képzeletbeli „iszlamizációs
folyosó” általában hagyományos muzulmán országokból indul, és azokra a
szomszédos régiókra terjed ki, ahol ez a két világvallás közötti
civilizációs törésvonal megtalálható.
Megjegyzendő, hogy az iszlám társadalmak radikalizálódása nemcsak helyi
vagy országos (gazdasági, szociális, demográfiai) tényezőkre vezethető
vissza, hanem olyan terrorszervezetek, iszlamista milíciák megjelenésére
is, amelyeket külföldi (közel-keleti) hatalmak pénzelnek, illetve
indítottak útnak, általában az „afgán veteránok” igénybevételével.
(Népirtások az atomkorszakban. Hetek, 2011. december 16.;
Kereszténymentes világot. Hetek, 2012. február 3.)
Az Open Doors kutatásából kiolvasható első iszlamizációs folyosó
Nyugat-Afrikában található: Algériából (29. hely), Marokkóból (39. hely)
és Tunéziából (30. hely) indul, áthalad a radikalizálódó Nigeren,
Mauritánián át egészen Maliig (7. hely) és Nigériáig (13. hely). Mali
először idén került fel a listára, miután 2012 áprilisában egy olyan
radikális tuareg iszlám köztársaság alakult az országban, amely minden
keresztény jelenlét eltüntetését tűzte ki célul. Mali egyébként egy
rendkívül békés, hagyományos fekete-afrikai, muzulmán többségű ország
volt, ahol a keresztény kisebbség ugyan korlátozott jogokkal
rendelkezett, de békében élt. A jelentés szerint északon „nagyon sok
keresztény kénytelen volt menekülni, a gyülekezeti házakat porig
égették”.
Az ezredforduló óta az egyébként keresztény többségű Nigériában is
rendkívüli feszültség alatt élnek a keresztények. Északon és
Közép-Nigériában összesen tizenkét szövetségi államban van érvényben a
saría, ahol pedig még nincs, a Boko Haram elnevezésű terrormozgalom
terrorizálja szisztematikusan a keresztényeket. Ez elsősorban pásztorok
és közösségi vezetők elleni merényletekben nyilvánul meg, valamint a
keresztény lakosság elleni pogromokban. 2012. január 1-jén a Boko Haram
minden északon élő keresztényt felszólított lakhelye elhagyására. Azóta
számos szövetségi államban katonai szükségállapot van érvényben, és
eddig több mint háromezren haltak meg a támadásokban.
A másik nagy iszlamizációs folyosó Kelet-Afrikában található. Líbiából
(17. hely), illetve Egyiptomból (25. hely) indul, és Szudánnal (12.
hely), Eritreával (10. hely), Etiópiával (15. hely), Szomáliával (5.
hely) folytatódik. A keresztény többségű, kifejezetten békés Tanzánia
soha nem szerepelt a ranglistán, mégis hirtelen a 24. helyen találta
magát a Zanzibár szigetcsoport miatt. A jelentős önkormányzati
szabadsággal rendelkező, muzulmán többségű Zanzibárban a helyi hatóságok
képtelenek megfékezni a keresztények elleni szervezett erőszakot, ezért
a keresztények fokozatosan menekülnek a szigetcsoportról.
Több év után a szomszédos Kenya is visszakerült a listára. A 40. helyet
azért érdemelte ki, mert a határos Szomáliából az iszlamista al-Sábáb
milícia gyakran átlépi a határt, hogy keresztények ellen támadásokat
intézzen a 83 százalékban keresztény többségű országban. Uganda – főleg a
fiatal muzulmánok radikalizálódása miatt – szintén először szerepel a
listán (47. hely), annak ellenére, hogy a muzulmán lakosság csak 12
százalékos. A muzulmán kisebbség nyomására mind Kenyában, mind Ugandában
felállították az iszlám bíráskodást alkalmazó családügyi bíróságokat,
ami főleg a muzulmán háttérből származó keresztényeket aggasztja.
További iszlamizációs folyosókat találunk Közép- és Délkelet-Ázsiában.
Előbbi elsősorban Afganisztánból (3. hely) indul, és a Szovjetunióból
kivált kis-ázsiai köztársaságokat érinti: Üzbegisztán (16. hely),
Türkmenisztán (19. hely), Tádzsikisztán (44. hely), Kazahsztán (48.
hely). Pontszámuk alapján tavalyhoz képest mindegyikben romlott a
keresztények helyzete.
Ami Délkelet-Ázsiát illeti, itt a muzulmán többségű Indonéziában (45.
hely) ugyan jelentős alkotmányos jogokkal rendelkezik a keresztények 38
milliós kisebbsége, mégis szaporodnak ellenük az iszlamista támadások.
Sőt, a helyi hatóságok az alkotmány megsértésével a saríát alkalmazzák
egyes körzetekben, és a központi kormánynak – egyelőre legalábbis – nem
sikerült helyreállítani a rendet. Malajziában (42. hely) az ország
nyugati részén gyakorlatilag a saría van érvényben, az iszlamizáció
pedig akadálytalanul folyik az animisták és keresztények által lakott
keleti részen.
Külön említést érdemelnek az „arab tavasz” országai, ideértve Irakot is,
amely elvileg nem tartozik a csoporthoz, de mégiscsak a régi típusú
arab diktátorok leváltását szorgalmazó hullám kiindulópontja. Irak 2003
óta folyamatosan előrébb kerül az Open Doors listáján. 2004-ben
sztenderd arab diktatúraként a 21. helyen szerepelt, az idei évre
azonban feltornázta magát a 4. helyre. Szíriával (tavaly a 36., idén a
11. helyen áll) és Líbiával (a 26. helyről a 17.-re került) bővült
tovább azoknak az országoknak a sora, ahol egyes fegyveres csoportok
nyíltan vallási tisztogatást folytatnak a keresztényekkel szemben, és
azok fizikai megsemmisítését szorgalmazzák. Tunéziában (35. hely)
romlott a vallásszabadság helyzete, s ezzel majdnem utoléri a 25. helyen
álló Egyiptomot. Irán (8. hely) és Pakisztán (14. hely) továbbra is az
üldöző országok listájának első harmadában foglal helyet. Három muzulmán
többségű ország kikerült viszont az ötvenes szégyenlistából: a Csecsen
Köztársaság, Törökország és Banglades.
A kommunista világ országai közül Kuba idén először maradt ki a
listából. Úgy látszik, Kínában tartósnak bizonyul a javulás: tíz évvel
ezelőtt még a top 10-ben volt. Idén hasonló pontszámot ért el, mint
tavaly, de a globális helyzet romlása miatt a tavalyi 21. helyről
lecsúszott a 37. helyre. A főleg az etnikai kisebbséghez tartozó
keresztényekkel szemben zajló üldözés ugyan még messze nem szűnt meg, a
kínai keresztények mégis hatalmas győzelmet arattak az Open Doors
hivatalos értékelése szerint: „Mostantól semmi kétség nem fér hozzá,
hogy a kormány de facto megtűri a házi gyülekezeteket, ahova olyan han
(a fő nemzetiség) kínaiak milliói látogatnak el, akik az állam által
hivatalosnak nyilvánított egyházakkal szemben ezt a gyülekezési formát
választják.”
Laosz (8. hely) és Vietnam (21. hely) esetében tavalyhoz képest nem
tapasztalható javulás a pontszám alapján, de tíz évvel ezelőtt a két
kommunista diktatúra még az első öt ország között szerepelt.
A buddhista–hinduista civilizációhoz tartozó országok a harmincadik
körüli helyeket tapossák (India a 31., Bhután a 28., Mianmar (Burma) a
32. helyen). Annak ellenére, hogy India jogállam, és alkotmányos jogokat
biztosít a keresztényeknek, évről évre erősödnek az ellenséges
hinduista csoportok, és ahogyan Indonézia esetében is megfigyelhető, a
központi kormány nem biztosítja megfelelő szinten a keresztény kisebbség
védelmét, hanem passzívan tűri üldöztetésüket. Még tovább bonyolítja a
keresztények helyzetét, hogy nemcsak a hinduista fegyveres csoportoktól
kell tartaniuk, hanem a több szövetségi államban jelen lévő maoista
milíciáktól is.
A területén dúló maoista gerillaháború miatt Kolumbia az egyetlen
dél-amerikai ország, amely bekerült az ötven ország közé (46. hely), és
esetében is javulás figyelhető meg a tíz évvel ezelőtti állapothoz
képest. Ez az első év, amikor a listában nem szerepel további
dél-amerikai ország. Idén először egyébként Fehéroroszország is
kimaradt, ami azt jelenti, hogy a keleti ortodox világban is javuló
tendenciáknak örülhetünk.
Hetek / Kodó Tímea
Kormányellenes tiltakozások Bahreinben
A kormány kemény megtorlásai ellenére, néhány városban Bahrein
lakosai ismét tüntetéseket tartottak, a demokrácia és a szabadság
megvalósulása érdekében.
Több helyen összecsapásra került sor, miután a bahreini erők
könnygázt és gumilövedékeket vetettek be, hogy eloszlassák a
tüntetőket, akik a bebörtönzött aktivisták szabadon engedését, valamint
Hamad bin Isa Al Khalifa király lemondását követelték.
A forradalom kezdete óta, vagyis 2011. februárjától, emberek ezrei
számtalan demonstrációt tartottak Bahrein különböző utcáin, hogy az Al
Khalifa család hagyjon fel az erőszakkal.
2011. március 14-én Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok
megszállták Bahrein utcáit, hogy a kormánypárti erőket támogassák a
tüntetők leverésében.
Helyi források szerint emberek százai haltak meg, illetve lettek
letartóztatva a megtorlások alatt. Állítólag több orvost és nővért
őrizetbe vettek, megkínoztak, sokak pedig eltűntek, mondván, hogy
bizonyítékuk lehet arra, hogy a kormánypárti erők és rohamrendőrök
jogtalanul és durván léptek fel a kormányellenes erők ellen.
(presstv.com)
Fordította: Kecskeméti Andor