2013. június 10., hétfő

Az EU miért csak az "arab tavasz" államainak adósságát akarja elengedni?

Az Európai Parlament teljességgel egyetértett abban, hogy a megbukott arab rezsimek Európában lévő vagyonát, bankbetéteit be kellett fagyasztani, és most abban, hogy a befagyasztott vagyonát, bankbetéteit vissza kell adni a "rendszerváltás" utáni országok népeinek.


Morvai: Mit kezdjünk a bukott rezsimek "sarával" az arab országokban és a posztkommunista Európában?
Erősek azok a hangok is, amelyek állítják: a (számos nyugati vezető által egyébként erősen támogatott) bukott arab vezetők által felvett kölcsönöket az "arab tavaszt" követő megújult államoknak nem kell visszafizetniük, hiszen a diktatúrák adósságainak továbbvitele igazságtalan lenne. De mindez a logika és igazságosság-felfogás miért nem érvényesült és érvényesül a bukott kommunista rendszerek vonatkozásában?

A teremnek az önök felé eső részén a kommunista diktátorok utódai ülnek, és önök remekül együttműködnek velük. Segítették és támogatták őket abban, hogy a nemzeti vagyont ellopják. Tehát mi is a pontos helyzet az egykori kommunista országokkal a mostani témánk összefüggésében? - szegezte a kérdést Morvai Krisztina Isabelle Durantnak.

Igaz-e a volt kommunista országokra is - folytatta Morvai Krisztina -, hogy azokat az adósságokat, amelyeket a kommunista diktátorok halmoztak fel, nem kell visszafizetni azon nyugatiak számára, akik pontosan tudták, hogy kikkel állnak szemben, kikkel kötnek üzletet?

A frankofón belga libsi képviselőnő és egy trockista ficsúr nem tartotta relevánsnak a kérdést.



AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSUNK CSAK KÁRT ÉS ROMBOLÁST EREDMÉNYEZETT!

Uniós csatlakozása óta 1170 milliárd forintot bukott Magyarország csak a társasági- és osztalékadó harmonizáció részleges megvalósulása miatt, miközben nyakunkon a teljes harmonizáció.
Itt az ideje, hogy a magyar kormány megpróbálja végre ráébreszteni Európa urait arra, hogy az általuk imádott négy szabadság elve mellett ott a helye az ötödiknek, az adóversenynek is. Hiszen az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő akadálytalan áramlása mellett az adóverseny – ez talán kívülálló számára is könnyen belátható – épp oly elengedhetetlen része az országok közötti, igazán szabad versenynek, miként az előbbiek. A különbség csupán annyi, hogy míg az előbbi négy szabadság az Unió nagyjainak, ez utóbbi inkább a kisebb tagországoknak jelenthet némi előnyt.
eu1
A Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke, Herich György minap egy konferencián ismertette a társasági- és osztalékadó (Tao) bevétel terén elszenvedett magyar veszteséget feltáró kutatásuk döbbenetes eredményeit. Olyan, már a maga idejében is nehezen érthető körülményekre is rávilágítva, hogy annak idején miért nem követtük Görögország, Lengyelország, Spanyolország, Csehország, Szlovákia és Litvánia, vagyis azon országok példáját, melyek kértek és kaptak különféle típusú és más-más időtartamra szóló halasztást a kamat- és jogdíj irányelv alkalmazására. Mi ugyanis csupán ezen „apró” figyelmetlenség (nagyvonalúság?) miatt az eddig eltelt időszakban közel 67,5 milliárd forint bevételkiesést szenvedtünk el.
Ami persze eltörpül az igazán fájó veszteség, a csatlakozás óta adómentesen külföldre kivitt osztalékok utáni – 1011 milliárd forintnyi – bevételkiesés mellett. Mindezzel természetesen már a belépési nyilatkozat aláírásakor tisztában lehettek az illetékesek. Mégis elfogadták azt az akkoriban még szilárdnak látszó alapvetést, amely szerint (szemben a közvetett adókkal – lásd áfa) az úgynevezett közvetlen adók – pl. Tao – kivetése és beszedése terén megmarad a tagállamok szuverenitása.
Ennek azonban hamarosan vége, hála a nagyok által olyannyira szorgalmazott, a további versenyt mind nagyobb területről kiszorító adóharmonizációnak. Adóügyekben csak minden tagország egyhangú beleegyezésével lehet bármit is lépni? Ugyan kérem, éppen erre való az úgynevezett „megerősített együttműködés” : legalább kilenc tagállam összeállhat, megegyezve például a közös, egységes Tao alap megállapításában, uniót alkotva az Unión belül, és azzal fenyegetve a jogaikkal élve kívül maradókat, hogy „aki kimarad, az lemarad”.
Mondjuk-e, vagy magától is rájön a kedves olvasó, hogy a tizenegy tagország részvételével 2014-től nagy valószínűséggel aktivizálódó kezdeményezéshez a Magyarországhoz hasonló helyzetű és méretű országok számára a csatlakozás egyértelműen hátrányos lenne?
(H.V.)

Izrael titkos szervezkedése

Szíria háborúja valóban vízválasztónak tekinthető a muszlim térségben a Közel-Keleten, és globálisan is. A Kelet és Nyugat összeütközéséről, a különböző politikai orientációk egymásnak feszüléséről már gyakran írtunk, most viszont a közel-keleti térség összetett és nehezen átlátható viszonyairól ejtünk szót, ezen belül is Izrael aknamunkájáról, amely arra irányul, hogy a térség országait egymás ellen uszítsa.
Szíriai politikai vezetők többször kifejtették már, hogy érthetetlen a Nyugat arrogáns fellépése a "demokratikus" folyamatokra hivatkozva, hiszen Szíria sokkal fejlettebb szinten állt és áll társadalmilag, mint a környező monarchikus államok, ahol ráadásul több megmozdulást nagyon véresen és brutálisan vertek le a Nyugat hathatós közreműködésével, például Bahreinben. Így a nyugatnak nincs semmi alapja demokráciára hivatkozni, főleg nem Izraelnek, ahol szó szerint népirtás, faji megkülönböztetés folyik a legmagasabb politika szintjén. Jól emlékszünk a 'szemkilövős' tüntetésekre, és azok leverésére, mint amilyenek most Törökországban is zajlanak. A Nyugat ilyen. Minden jog csak addig jog, amíg a cion-atlantisták érdekét szolgálja.  
Szíria és Líbia az elmúlt 10 évben olyan eredményeket ért el, amelyek miatt a cionisták kénytelenek voltak tönkretenni ezeket az államokat. Libanon pedig a több évtizedes polgárháborúnak nevezett nyugati bomlasztás után végre a stabilitás útjára tudott lépni. Az arab tavaszként emlegetett nyugati felforgatás valójában ezen államok elleni összeesküvés. Jól tudták a szervezők, hogy olyan államokban is lehet felfordulás, amelyek nem szereplenek a terveikben, de erre az eshetőségre is felkészülnek, és az izraeli és más nyugati cégek már jó előre legyártották a szemkilövő eszközöket, és a mérhetetlen mennyiségű könnygázt. A cél; a számukra még veszélyes iszlám államok bedöntése. Van ennek egy nagyon érdekes vonatkozása. Pontosan azokban az államokban tudtak sikeresek lenni, illetve a legnagyobb felfordulásokat okozni, amelyek anyagilag stabilizálódtak és függetlenedtek mindenféle banktól, kölcsönöktől, és mellette komoly társadalmi fejlettségre tettek szert. Hogyan lehetséges, hogy pont ezekben az országokban lettek elégedetlenek az emberek? Sehogy. Természetesen csak úgy, hogy külföldi terrorista banditaakciókról van szó, amely az intervenció egyik formája. Ugyanis ezeknek az országoknak meg lett volna a gazdasági ereje és függetlensége ahhoz, hogy ne hagyják kizsákmányolni erőforrásaikat, elrabolni nyersanyagaikat, és megőrizzék gazdasági függetlenségüket. A nyugat legnagyobb problémája az, hogy egy olyan szintű jómódot biztosított a szájukat befogó, megalázkodó népeinek a rabolt vagyonból, amelyet már fenntartani képtelen. Legfőképpen azért, mert a világ más népei is egyre inkább szeretnének részesülni a saját természeti erőforrásaikból, és követelik a rájuk eső részüket a bolygónk javaiból.
Egyetlen lehetősége maradt a Nyugatnak, mivel a gyarmatosításra, terület- és erőforrás növelésre már nyíltan nem lehet hivatkozni, hogy a demokráciára és emberi jogokra hivatkoznak. Szíria azonban sokkal demokratikusabb és békésebb, mint szomszédai, és sokkal nagyobb volt a szabadság, mint az összes nyugat-európai országban. Az a Németország, ahol politikai alapon tízezrek ülnek börtönben, az a Franciaország, amely embereket mészárol le, hogy ingyen uránt bányászhasson, ne hivatkozzon semmilyen demokráciára, meg emberi jogokra.
Vallási alapon érdekes helyzet kezd kirajzolódni a muszlim világban. Az iszlám - néhány mellékágtól eltekintve - síita és szunnita ágra oszlik. Ez a két vallási irányzat gyakran irtotta egymást, de volt idő, főleg a 60-as 70-es években, amikor a palesztin kérdés miatt képesek voltak összefogni. Újabban Izrael titkos tárgyalásokat folytat, hogy szövetségeseket keressen magának az arab világban. A szövetségeseket valamilyen oknál fogva a szunnita államokban találta meg. Az még érdekesebb, hogy a demokratikus folyamatokért kiállást zászlójukra tűző államok, mind faji elnyomó, vagy monarchista vallási elnyomó államok. Azért vallási elnyomó államok, mivel a legtöbb államban a szunnita kisebbség nyomja el a síita többséget, és uralmát erőszakkal, fegyverekkel, bebörtönzésekkel tartja fent. Ezzel szemben a síita államokban a nyugati értelemben vett demokratikus intézmények sokkal fejlettebbek. A titkos izraeli tárgyalások legfőbb témája az iráni fenyegetettség. Izraelnek ugyanis - őszintén bevallható - tele a gatyája Irán miatt. Valamennyi országot, amely atomerőművet próbált meg építeni, Izrael megtámadta és egyszerűen lebombázta az építkezéseket. Irán kivételével. Mivel Irán az ő számításaik szerint nemsokára atomfegyver tulajdonosa lesz (végül is miért ne lehetne?), a legnagyobb fenyegetést jelenti Izraelre, mivel Izrael államot nem ismerik el. A palesztin kérdés mellett töretlenül kiállnak, a zsidó állam pedig retteg, hogy a palesztinok miatt atomfegyverrel szerzik vissza a területet. Addig a cionista agy már nem jut el, hogy ha ez bekövetkezne, akkor azon a vidéken nem csak a zsidó nem tudna élni, hanem más sem.
Irán nem ezért veszélyes számukra. Hanem a síita vallási irányzata miatt – és ha Irán elkezdené anyagilag támogatni az elnyomott síita népesség fegyveres harcait az egész muszlim világban. Így pár év alatt egy új, Izrael-ellenes, síita irányultságú arab egység alakulna ki - és talán atomfegyver birtokában. Ha elbuknának a szunnita kisebbségű Izraelt támogató arab államok, a zsidó állam képtelen lenne tovább ellenállni a nyomásnak. A beteg izraeli társadalom (szinte minden második állampolgára buzi) olyan minimális mértékben szül gyerekeket, hogy mindenképpen bukni fognak. Hol vannak már az 1949 utáni 6-10 gyerekes zsidó családok? Talán egy gyereke van egy zsidó nőnek, de a buzi kapcsolatokból meg egy sincs. Máshogy nem képesek a reprodukcióra, csak ha folyamatosan visznek haza zsidókat a világ minden tájáról. Izraelnek tehát nem maradt más hátra, mint az, hogy szövetségeseket keressen a szunnita államokban, arra hivatkozva, hogy síita vallása miatt Irán a közös ellenség. Ez ugyan nekik is egy időzített bomba, mert soha nem lehet tudni, azok mikor követnek el pálfordulást, de nincs más lehetőség, és a muszáj nagy úr!
Most viszont új képlet kezd alakulni. Irán Észak-Irakkal titokban kiegyezve (kurd régió), Szíriával és Libanonnal, valamint a megalakulást már csak időszakosan eltoló törökországi kurd állammal egy olyan kelet-nyugati síita tengelyt hozott létre, amely az iszlám világot szó szerint keresztben kettévágja. Ebben vannak a cionistákkal szemben álló szunniták is, alaviták, és más felekezetek is, de Irán vezető szerepe már biztos. Talán ennek tükrében az sem véletlen, hogy a nyugat iszlám zsoldoscsapata az Al-Kaida éppen szunnita. Szíria megbuktatása tehát létkérdés a szunnita államok számára. Ha vesztenek, akkor Irán vezető pozíciója nyilvánvaló a régióban (ez a háború valahol a török és iráni hatalmi harc is). Ha Irán vezető szerepe nyilvánvaló, akkor pedig a síita népesség lázadása csak idő kérdése. A szunnita monarchikus vezetők léte függ a szíriai háború kimenetelén. Látható tehát, hogy a Hezbollah csatlakozása a szíriai rendszer támogatására éppúgy nem véletlen, mint Katar vagy Szaud-Arábia szerepe sem. A gazdasági érdekeken túlmenően ezek a közel-keleti események mozgatórugói.
Kemény Gábor

A belbiztonsági informátor szerint a szabadság végnapjait éljük

Valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben.
A gazdaság évek óta a szakadék szélén. Hivatalos bejelentés nincs, de minden adat azt mutatja, hogy az USA újabb recesszióba lépett. Az enyhe növekedést mutató hivatalos statisztikákat a Fed intézkedései generálják mesterségesen.
A közel-keleten forr a hangulat. Az oroszok elindították csendes-óceáni flottájukat, az USA pedig csapatok bevetését tervezi Szíriában, akár egy héten belül.
Az Egyesült Államok elnöke, kormánya és beosztottaik belföldi titkosszolgálati szervé alakultak és egyik ügynökséget a másik után érik utol a különböző botrányok. Egyre többen szeretnék tudni, hogy mi is történik a zárt ajtók mögött.
Egyértelmű: valami nincs rendben. Természetesen senki nem mond semmit, legalábbis hivatalos minőségben nem. Nem marad más hátra, mint megpróbálni önállóan összekötni az alternatív médián keresztül rendelkezésre álló pontokat. Arra nyilván nem számíthatunk, hogy a kormány egyszer csak bejelenti, hogy valami nagyon rossz dolog történt vagy van készülőben. Létezik azonban néhány ember a hivatalos intézmények berkein belül, akik életük kockáztatása árán is megpróbálják informálni a nyilvánosságot, hogy mindenki felkészülhessen.
Persze sokan nem veszik komolyan az anonim forrásokat, de amennyiben körbetekintve azt látjuk, hogy az események nagyon is egybevágnak a források által közvetített információkkal, talán érdemes odafigyelni.
Egy DHS (Belbiztonsági Minisztérium) forrás által 2012 decemberében közzétett hír például azt közölte, hogy 2013 tavaszán támadás indul a nemesfémek ellen, ami komoly jelzésként szolgál az események felgyorsulására. Ez az árfolyamesés megtörtént, mégpedig nem is akármilyen mértékben. A nemesfémek árfolyama 25%-ot esett néhány hónap alatt.
Bizonyára mindenki értesült az Obama kormány másik botrányáról, aminek lényege, hogy komoly eszközökkel figyelik az újságírókat és persze az egész lakosságot. Ugyanez a forrás arra figyelmeztet, hogy a kormány komoly erőkkel készül egy igazi globális ítéletnap kezelésére.
Látva a hatalom egyre alantasabb lépéseit, elképzelhető, hogy egy sokkal komolyabb válságra vagy válságokra lesz szükség a figyelemeltereléshez.
Doug Hagman alábbi beszámolójának súlyosságát az adja, hogy rólunk szól. Rólam, rólad és családjainkról.
Valami komoly dologra készülnek. Doug belbiztonsági informátora az alábbiakat közölte:
„Aki azt gondolja, hogy az amerikai megfigyelési botrány középpontjában valami külhoni ellenséggel szembeni harc lapul az nem ezen a földön jár. Azt se gondolja senki, hogy a helyzet nem lesz rosszabb. Napról napra romlani fog. Olyan komoly dologról van szó, ami az ország vezetésének és tisztségviselőinek bukását hozhatja, párttagságtól függetlenül. A Nemzetbiztonsági Hivatal és Igazságügyi Minisztérium azon munkatársainak, akik tisztában vannak a helyzettel, kötelessége lenne nyilvánosságra hozni, amit tudnak és harcolni az igazságért, azaz tenni a dolgukat. Ilyet még nem láttam.
A kormány megpróbálja elkapni a kiszivárogtatókat, a média forrásait és bárkit, akit „árulással” vádolhatnak. Ők így hívják: „árulás”. Láttál már ilyen arcátlanságot? A kormány szerint, az, aki elmondja az igazságot Bengáziról, az IRS (amerikai adóhatóság) botrányról, a pokolról, vagy bármiről, az árulást követ el,” mondta forrásom.
„De hiszen, ezt már mind tudjuk,” válaszoltam. Úgy nézett rám, mint még soha korábban és erősen mellbebökött. „Nem Jack. Nem tudod,” mondta. „Ez komolyabb, mint képzelnéd, komolyabb, mint bárki képzelné. A kormány gyűjti a források neveit, a kiszivárogtatók és családtagjaik neveit, a média forrásainak neveit és minden olyan ember nevét, akivel beszéltek. A lista hatalmas. Ha nem az MSNBC-nek vagy a CNN-nek dolgozol bizonyára rajta vagy. Ha komoly olvasótáborral rendelkező weboldalad van és konzervatív a beállítottságod, bizonyára rajta vagy. Ez a politikai disszidensek, nem pedig az ellenségek listája,” mondta.

„Mit jelent az, ha valaki rajta van a listán?” kérdeztem.
„Cenzúrát jelent. Minden olyan forrás cenzúráját, ami megpróbálja leleplezni, hogy mi történik valójában. Azt próbálják megakadályozni, hogy a számukra kompromittáló információk szélesebb körben elterjedhessenek. Próbálják menteni a menthetőt, a legkomolyabb eszközökkel. Az Internet cenzúrájáról van szó a nemzetbiztonság zászlaja alatt. A tervek már elkészültek. A „figyelő szemekről” megjelent legutóbbi híradások igazán veszélyessé tették a kormányt és a hozzá tartozó erőket. Úgy érzik, hogy sarokba szorították őket és veszélyben vannak és én olyan tervekről hallok, hogy le akarják állítani az olyan jellegű információáramlást, ami rossz fényben tünteti fel a kormányt. Rövid az idő.”
„Hogyan akarják ezt kivitelezni? Egyáltalán lehetséges?” kérdeztem.
„Először az Igazságügyi Minisztérium segítségével akarják elhallgattatni az újságírókat, mint a Rosen Ügyben, de nem fognak itt megállni. Mindenféle nemzetbiztonsági rendelkezést, törvényt, dokumentumot és bármit fel fognak használni, hogy kiiktassák a nagyobb veszélyeket,” mondta forrásom.
A következőkben valamilyen külső veszélyt fognak kihasználni, ami lehet a gazdasági összeomlás vagy egy közel-keleti háború, például Szíriában, vagy mindkettő, hogy korlátozzák az Interneten elérhető információkat. És tudod mit? Az emberek el fogják hinni!”
„Aszerint amit láttam, és amit nem lett volna szabad látnom, a Belbiztonsági Minisztérium, más szövetségi ügynökségekkel együttműködve, börtönnel kezdik fenyegetni az amerikaiakat, ha megtagadják az együttműködést. Emlékszel, hogy volt már szó színkódos listákról? Ilyeneket fognak használni. Azok az emberek a célpontok, akik leleplezik a Bengázi eseményeket, akik a dollár haláláról beszélnek vagy megkérdőjelezik Obama státuszát. Öt év alatt jutottak el erre a pontra. Az a rusnya igazság, hogy ezek a szabályozások és törvények nem Obama alatt kezdődtek, hanem sokkal korábban. Az alkotmányos köztársaság elpusztításáról van szó. Amíg egyesek el voltak foglalva bizonyos kérdésekkel nem vették észre, hogy mire is megy ki a játék. Ez a „végjáték”, minden golyó beletalál a lyukba,” mondta.
Több is jön még
„Tedd közzé ezt az információt, amíg még lehet,” kérlelt a forrásom. „Mondd el az embereknek, hogy nincs sok időnk. Az Obamát és a kongresszus tagjait leleplező legutóbb kiszivárgott információk eredményeként magasabb fokozatba kapcsolták terveik kivitelezését.
Amerika marxista hatalomátvételéről van szó. Arról van szó, hogy túlél-e az ország még egy július 4-ét. Arról van szó, hogy az eljövendő háború során milliók halnak meg a kormány tervei miatt.”
„Ezek veszélyes emberek, akik bármire képesek, hogy megállítsák a számukra negatív információk kiszivárgását, pedig az igazi információknak csupán körülbelül az egynegyedéről szólnak a hírek. A másik háromnegyed mindent megváltoztat. Először azonban tudatni kell az emberekkel, hogy még nincs vége és ezt addig kell megtenni, amíg az Internet még szabad. Ma kell megtenni.”
Forrásom egyebeket is közölt, de kérése szerint a fentieket teszem közzé. Azért írok, hogy minél több ember tudja, veszélyes idők jönnek. Háború és cenzúra a hatalom nevében, a nemzetbiztonság ürügyén. A helyzet kezd eldurvulni. Figyeljünk!
Ezen és sok másik oldalon évek óta figyelmeztetünk a megfigyelt társadalom kialakulására. Mit olvasunk a hírportálok címoldalain? 100%-ban megerősítést nyert mindaz, amit írtunk. Néhány napja még sokan azt gondolták, hogy ilyen nem történhet meg.
Figyelmeztettünk, hogy a kormány a hatalmát nem a külföldi ellenség, hanem saját állampolgárai ellen fordítja. Mára mindenki számára egyértelmű kell legyen, hogy mi vagyunk a célpont.
Arra is figyelmeztettünk, hogy ezek az események egy háborúban végződhetnek, ami egész bolygónkat megváltoztatja. Nem maradt kétely, hogy a bábuk a helyükre kerültek a sakktáblán.
Az események jönnek. Lehet, hogy nem holnap. Lehet, hogy nem a jövő hónapban, de még életünk során szemtanúi leszünk.
Nem ez lesz az első alkalom a történelemben. A kormány által szponzorált gyilkosságok százmilliók életét követelték a múltban. Egyesek szemében ez csupán a cél elérése érdekében bevetett eszköz. Statisztikai adat.
Ma sincs másként.

Forrás: shtfplan.com

Sarif: legyen vége a drón-támadásoknak!

Pakisztán új vezetője, Navaz Sarif szeretne véget vetni a pakisztáni területeken zajló amerikai drón-támadásoknak. Ezt beavatási beszédében jelentette ki.
 
navaz
Sarif nem tért ki arra, hogy miként szünteti meg az USA által az ország területén önkényesen végrehajtott támadásokat. E támadásokat a pakisztániak nagy része igen felháborítónak találja. A választások előtti hónapokban Sarif bejelentette, hogy beiktatása esetén leállítja ezeket.
Az előző vezetés a drón-támadásokat tolerálta, melyeket jórészt az ország északi részén található törzsi területeken hajtott végre az USA. A bejelentés szerint itt húzta meg magát az al-Kaida harcosainak nagy része – és emiatt szükségesnek ítélte a támadásokat, mint az al-Kaida elleni harc részét.
Államcsíny vagy nem?
Sarif a választások után hivatalosan lett a parlament élére választva; elsöprő többséggel, a 342 jelölésből 244-et szerzett meg. Sarif a Pakisztáni Muszlim Liga tagja, mely az előző hónapban megnyerte a választásokat. A korábbi nagy esélyest, a “kriketthős” Imrán Khánt ütötte ki a nyeregből.
Sarif a kilencvenes években már kétszer volt Pakisztán államfője. 1999-ben Musarraf államcsínye során eltávolították posztjáról.
Pakisztánban mondhatni hagyománya van az államcsínyeknek: az ország 66 éves történetében Sarif mostani megválasztása az első alkalom, hogy a korábbi államfő helyére demokratikus választás útján kerül a rá következő.
Bal-Rad komm: kérdés, betartja-e az ígéretét? Reméljük, igen — de sajnos a politikában ez nem nagy divat…
Z. Ribka (Hollandia)

A MERS vírus lenne az új globális veszély?

„Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: “Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.” – Máté 24:3, 7
Háborúk, éhínségek, földrengések és járványok mindig is voltak és akármikor is következtek be a történelem folyamán, mindig komoly problémát okoztak az emberiségnek. Ahogy azonban haladunk előre az időben, ezek száma és intenzitása hatványozottan emelkedik. Nem tudhatjuk, hogy az alábbi cikkben említett MERS vírus esetében csupán egy újabb félelemkeltő kampányról van szó, aminek eredményeként az emberek még több gyógyszert és vakcinát vásárolnak, vagy tényleg valós veszéllyel állunk szemben. A választól függetlenül azonban, az új vírus felbukkanása is a modern kor betegségeinek furcsamód nem csökkenő, hanem inkább egyre bővülő listáját növeli.
A National Post a következőket írta:

A MERS felbukkanása – Ország, megbetegedések és (halálesetek) száma
Az új felső légúti betegség, a MERS vírus alaposabb vizsgálatát követően kiderült, hogy hosszabb, legalább 12 napos elkülönítésre van szükség a betegség terjedésének megakadályozására, nyilatkozták az orvosok néhány napja.
A MERS először a közel-keleten bukkant fel és eddig csak Szaúdi-Arábiában legalább 40 embert betegített meg, akik közül eddig 25-en haltak bele a fertőzésbe.
A svájci Genfben tartott sajtótájékoztatóján Dr. Margaret Chan, az Egészségügyi Világszervezet igazgatója kijelentette, hogy jelenleg a MERS az elsőszámú egészségügyi aggodalma. Szerinte az egymás után felbukkanó esetek elegendők arra, hogy „megkongassák a vészharangot és a vírus az egész világ számára veszélyt jelent.” A francia Lancet folyóiratban megjelent riport szerint az első beteg egy dubai utazás során kapta el a betegséget, majd adta tovább a második fertőzöttnek, akivel három napig közös szobát béreltek.
Annyit már tudni lehet, hogy a SARS vírushoz rendkívüli módon hasonlító, de súlyosabb betegséget okozó MERS emberről emberre is terjed, és már Nagy-Britanniában, Tunéziában és Szaúdi-Arábiában is felbukkant. Egyelőre nem tudják, hogy az embereket honnan fertőzte meg, de állatokra, például tevékre vagy denevérekre gyanakszanak.
További mutációk eredményeként a vírus még veszélyesebbé és fertőzőbbé válhat, így a helyzet állandó figyelmet igényel.

A Nílus vizéért folyik a harc

Az egyiptomi külügyminiszter kijelentette vasárnap, hogy országa egyetlen csepp vízről sem mond le a Nílusból, és közölte: Addisz-Abebába utazik, hogy az Etiópiában tervezett duzzasztógátról tárgyaljon.
Kairó ellenzi a gát felépítését a Kék-Níluson, mert nemzeti létét a folyó vizével kapcsolja össze. Ha nincs Nílus, akkor nincs Egyiptom – mondta az egyiptomi hírügynökség szerint Mohamed Kamel Amr.
Az etióp kormány elutasította, hogy feladja a tervet, és a múlt hónapban már meg is kezdte a folyó elterelését. Egy szóvivő kedden komolytalannak nevezte egyiptomi politikusok fenyegetését, hogy szabotázsakcióikkal fogják leállítani a duzzasztógát építését.
 
Amr külügyminiszter azt állította vasárnap, hogy akciótervet készítettek a gátépítés ellen, amelynek végrehajtását hamarosan megkezdik. Tárgyalni fogunk Etiópiával, és meglátjuk mi történik... Etiópia azt mondta, hogy nem okoz kárt Egyiptomnak, nem tart vissza egy liter vizet sem. Figyelni fogunk, hogy ezt betartják-e – mondta, de az akcióterv részleteiről nem beszélt.
A szudáni határtól mintegy 40 kilométerre épülő, mintegy 21 százalékos készültségi szinten lévő gát elvben nem csökkenti nagy mértékben a vízhozamot, de a tározó feltöltése közben kevesebb víz jut el Egyiptomig, és a kialakuló tó párolgása is csökkenti hosszú távon a vízmennyiséget a folyó alsóbb szakaszán. Szudánban, Egyiptomban és máshol Etiópiában már vannak ilyen gátak. Az új építményre egy 6000 megawattos erőművet is terveznek építeni.
(MTI)

Rákellenes vitamint titkol a gyógyszeripar

“A gyógyszeriparnak nem érdeke meggyógyítani az embereket”

World Without Cancer című kötetében az amerikai Edward Griffin leleplezi a titkot a B17 vitaminról, amelyet a gyógyszeripar régóta próbál eltitkolni és amely rákölő hatásáról már éve óta tudni lehet. Már bizonyított tény, hogy a B17 vitamin, más nevén laetril hamar megöli a rákos sejteket. A szerző több információt is leleplez a rákgyógyításról köszönhetően a B17 vitaminnak, és felteszi a kérdést “Miért nem használja a hagyományos orvoslás ezt a vitamint?” Webhir.com információja szerint.  Griffin szerint a B17 vitamint azért nem használják a hagyományos orvoslásban, mert a gyógyszeriparnak nem érdeke meggyógyítani az embereket. Évente több milliárd dollárt költenek kutatásokra és a rák kezelésére, ugyanakkor több milliárd dollárt azokra a gyógyszerekre, amelyek felveszik a rákkal szembeni versenyt. Ezek fényében a B17 vitamin eltusolása gazdasági lépés a gyógyszergyártók által uralt világunkban.
A B17 vitamin leginkább a kajszi magjában található. Jótékony hatását már ezelőtt 35 évvel bizonyították. A Második Világháborúban, Dr. Max Gersonsikeresen alkalmazta ezt a vitamin páciensein.
 A B17 vitamin a kajszi, a mandula, a meggy, körte, szilva és az alma magjában található, de van belőle a lenmagban és szőlőmagban is.
Jelenlegi életvitelünk során rengeteg fehérlisztet, cukrot, olajat és félkész ipari terméket fogyasztunk, míg az organikus, természetes élelmiszerek egyre ritkábbak az étrendünkben. Nagyszüleink még fogyasztottak ezekből az ételekből, ez is azt bizonyítja, hogy az ő idejükben ritka volt a rákbetegség, anélkül jutottak hozzá a vitaminokhoz, hogy tudatosan tudták volna, épp a betegségektől mentik meg magukat.
A B17 vitamint ezelőtt 35 éve betiltották a rákbetegség kezelése esetén, annak ellenére, hogy sokan úgy tartják ha minden nap fogyasztunk ezekből a vitaminokból, elkerülhetjük a rákbetegségek kialakulását.
A szerző szerint az amerikai gyógyszergyártól hatalmas nyomást gyakoroltak a hatóságokra, így azok illegálisnak titulálták azokat a készítményeket, amelyek a B17 vitamint tartalmazták. Sőt, sok esetben azt a pletykát terjesztették, hogy a kajszimag ciánt tartalmaz, így megmérgezheti azt, aki fogyasztja. Az igazság az, hogy eddig senki sem halt meg a kajszimagtól, még akkor sem ha nagy adagban fogyasztott kajszimagot vagy mandulát, írja Edward Griffin könyvében.
(ujasz.hu)


A “B17 vitaminról” szóló cikket olvasva, nem voltam képes szó nélkül elmenni mellette. A helyzet ugyanis a következő: sajnos NINCS ilyen vitamin. Amit így hívnak, az voltaképpen a levomandelonitril, más néven laetril — ez egy szintetikus vegyület, nem természetes. Az a tény, hogy a vegyész Ernst T. Krebs az amerikai “vitaminőrület” idején állította azt, hogy ez igenis vitamin, egyetlen céllal történt, tudniillik hogy elkerülje a gyógyszerekre vonatkozó törvényeket, ugyanis megpróbálta “étrendkiegészítőként” prezentálni, amelyre jóval kevésbé szigorú szabályozások vonatkoznak.
A barackmagból származó amigdalint (ami nem azonos a “B17 vitaminnal”) először 1845-ben használták rákkezelésre Oroszországban, majd 1920 körül az USA-ban is, de egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy terápiás adagokban túl mérgező, veszélyesebb, mint a rák maga. A laetrilt (ami egy módosított származék, egy cukorrésszel kevesebb van rajta, mint az amigdalinon) az 1950-es években először hústartósító szerként próbálták eladni, aztán mivel nem jött be, hirtelen rákellenessé változott.
1972-ben Szugiura Kanemacu, az egyik amerikai rákkutató központ munkatársa, közvetetten a gyártó cég megbízásából végzett kutatásai során arra jutott, hogy a laetril a másodlagos áttéteket képes meggátolni egerekben, de az eredeti (elsődleges) tumort nem befolyásolta. Ezeket a kutatási eredményeket (melyek a tudományos igénynek nem voltak megfelelők, tehát nem voltak publikálhatók) az eredeti megbízók kiszivárogtatták, és hatalmas reklámot csaptak belőle. Pontosan ez is volt a szándék. Másik három kutató később, a kísérleteket megismételve, nem kapott azonos eredményeket (tehát még a másodlagos áttéteket sem gátolta.)
Szugiura eredményeinek ellenőrzésére vak-kontrollos kísérleteket végeztek, melyben az egereket úgy kezelték vagy laetrillel, vagy placebóval, hogy a kutatók nem tudták, melyik melyik. Szugiura, aki a kórbonctani vizsgálatot végezte, képtelen volt megállapítani, hogy melyik egér kapta az anyagot, melyik a placebót. Ez erősen a gyanú mellett szól, mely szerint az anyag hatástalan.
Csak hogy biztosak legyenek, később 14, referenciaként használt daganatszövet-tenyészeten tesztelték le az anyagot, amelyben a laetril semmiféle hatást nem produkált. A későbbiekben, más helyen végzett vizsgálatok is ezt erősítik meg — egy 1982-es teszt során például a 175 rákos betegből, akit ezzel kezeltek, 174-nél nőtt a daganat mérete, egynél pedig nem változott. Egyiknél sem csökkent.
A laetril mindössze hatalmas marketingje következtében maradt a piacon. Akik ezzel kereskednek, sajnos átvágják az embereket — sajnos, a rákos beteget nagyon könnyű, hiszen minden lehetőséget próbál megragadni. Valóban vannak anyagok, melyek a nyugati orvoslásban nem használatosak, bár a rák ellen _bizonyítottan_ használhatóak (mint pl. a “lingzhi” nevű gomba, más néven pecsétviaszgomba), de sajnos a laetrillel kapcsolatban csupán halálesetekről (mérgezések vagy a rákkezelés otthagyása miatti korai halálozások) tehetünk említést — bár vannak, akik állítják, hogy ettől gyógyultak meg, de sajnos ezekről minden esetben kiderült, hogy egyrészt sose voltak rákosak, másrészt pedig hatalmas pénzeket szednek össze a marketing útján.
Amennyiben ezekkel kapcsolatban kérdések merülnek fel, szívesen válaszolok, de javaslom, előtte töprengjenek el például a pí-víz, a fényevés, a homeopátia, a mindenféle csodakencék/elixírek/tapaszok stb. témáján, rájöhetnek, a hírverés leginkább azokat a dolgokat célozza, amit el akarnak adni. Nem feltételezem természetesen, hogy Önök akarták ezt eladni — de akaratlanul is kezére játszanak azoknak, akik igen.
Ha belegondolunk, amikor a Curie házaspár felfedezte a radioaktivitást, gombamód megszaporodtak a mindenféle csodatabletták, amibe radioaktív anyagot raktak a gyártók, azzal reklámozva őket, hogy ez “energiával tölti fel” a szervezetet. Gondolom, nem próbálnák ki a mai, józan ésszel. Annak idején hatalmas piaca volt. Ott volt a heroin, amit eredetileg azzal reklámoztak, hogy “szemben a morfinnal, nem okoz függést.” A középkorban rengeteg ilyen csodaszer volt, de most is felbukkannak (sajnos). Sok közülük összeesküvés-elméletek részesévé válik. Mindezek ellenére hasonló (vagy még gyengébb) bizonyítékokat tudnak felmutatni, mint az ufó-megfigyelők, a varázsvesszős keresők vagy a Metró vagy bármelyik más újság horoszkóprovata. Kérem tehát, hogy mindezek figyelembevételével vagy vegyék le a cikket, vagy rakják hozzá hozzászólásként jelen levelemet — nem kívánok senkinek sem rosszat, de ha választhatok, ez elsősorban a beteget célozza, nem pedig a nyerészkedő marketingeseket.
Tisztelettel
Z. Ribka (Hollandia)