Izrael titkos szervezkedése

Szíria háborúja valóban vízválasztónak tekinthető a muszlim térségben a Közel-Keleten, és globálisan is. A Kelet és Nyugat összeütközéséről, a különböző politikai orientációk egymásnak feszüléséről már gyakran írtunk, most viszont a közel-keleti térség összetett és nehezen átlátható viszonyairól ejtünk szót, ezen belül is Izrael aknamunkájáról, amely arra irányul, hogy a térség országait egymás ellen uszítsa.

Szíriai politikai vezetők többször kifejtették már, hogy érthetetlen a Nyugat arrogáns fellépése a "demokratikus" folyamatokra hivatkozva, hiszen Szíria sokkal fejlettebb szinten állt és áll társadalmilag, mint a környező monarchikus államok, ahol ráadásul több megmozdulást nagyon véresen és brutálisan vertek le a Nyugat hathatós közreműködésével, például Bahreinben. Így a nyugatnak nincs semmi alapja demokráciára hivatkozni, főleg nem Izraelnek, ahol szó szerint népirtás, faji megkülönböztetés folyik a legmagasabb politika szintjén. Jól emlékszünk a 'szemkilövős' tüntetésekre, és azok leverésére, mint amilyenek most Törökországban is zajlanak. A Nyugat ilyen. Minden jog csak addig jog, amíg a cion-atlantisták érdekét szolgálja.  

Szíria és Líbia az elmúlt 10 évben olyan eredményeket ért el, amelyek miatt a cionisták kénytelenek voltak tönkretenni ezeket az államokat. Libanon pedig a több évtizedes polgárháborúnak nevezett nyugati bomlasztás után végre a stabilitás útjára tudott lépni. Az arab tavaszként emlegetett nyugati felforgatás valójában ezen államok elleni összeesküvés. Jól tudták a szervezők, hogy olyan államokban is lehet felfordulás, amelyek nem szereplenek a terveikben, de erre az eshetőségre is felkészülnek, és az izraeli és más nyugati cégek már jó előre legyártották a szemkilövő eszközöket, és a mérhetetlen mennyiségű könnygázt. A cél; a számukra még veszélyes iszlám államok bedöntése. Van ennek egy nagyon érdekes vonatkozása. Pontosan azokban az államokban tudtak sikeresek lenni, illetve a legnagyobb felfordulásokat okozni, amelyek anyagilag stabilizálódtak és függetlenedtek mindenféle banktól, kölcsönöktől, és mellette komoly társadalmi fejlettségre tettek szert. Hogyan lehetséges, hogy pont ezekben az országokban lettek elégedetlenek az emberek? Sehogy. Természetesen csak úgy, hogy külföldi terrorista banditaakciókról van szó, amely az intervenció egyik formája. Ugyanis ezeknek az országoknak meg lett volna a gazdasági ereje és függetlensége ahhoz, hogy ne hagyják kizsákmányolni erőforrásaikat, elrabolni nyersanyagaikat, és megőrizzék gazdasági függetlenségüket. A nyugat legnagyobb problémája az, hogy egy olyan szintű jómódot biztosított a szájukat befogó, megalázkodó népeinek a rabolt vagyonból, amelyet már fenntartani képtelen. Legfőképpen azért, mert a világ más népei is egyre inkább szeretnének részesülni a saját természeti erőforrásaikból, és követelik a rájuk eső részüket a bolygónk javaiból.

Egyetlen lehetősége maradt a Nyugatnak, mivel a gyarmatosításra, terület- és erőforrás növelésre már nyíltan nem lehet hivatkozni, hogy a demokráciára és emberi jogokra hivatkoznak. Szíria azonban sokkal demokratikusabb és békésebb, mint szomszédai, és sokkal nagyobb volt a szabadság, mint az összes nyugat-európai országban. Az a Németország, ahol politikai alapon tízezrek ülnek börtönben, az a Franciaország, amely embereket mészárol le, hogy ingyen uránt bányászhasson, ne hivatkozzon semmilyen demokráciára, meg emberi jogokra.

Vallási alapon érdekes helyzet kezd kirajzolódni a muszlim világban. Az iszlám - néhány mellékágtól eltekintve - síita és szunnita ágra oszlik. Ez a két vallási irányzat gyakran irtotta egymást, de volt idő, főleg a 60-as 70-es években, amikor a palesztin kérdés miatt képesek voltak összefogni. Újabban Izrael titkos tárgyalásokat folytat, hogy szövetségeseket keressen magának az arab világban. A szövetségeseket valamilyen oknál fogva a szunnita államokban találta meg. Az még érdekesebb, hogy a demokratikus folyamatokért kiállást zászlójukra tűző államok, mind faji elnyomó, vagy monarchista vallási elnyomó államok. Azért vallási elnyomó államok, mivel a legtöbb államban a szunnita kisebbség nyomja el a síita többséget, és uralmát erőszakkal, fegyverekkel, bebörtönzésekkel tartja fent. Ezzel szemben a síita államokban a nyugati értelemben vett demokratikus intézmények sokkal fejlettebbek. A titkos izraeli tárgyalások legfőbb témája az iráni fenyegetettség. Izraelnek ugyanis - őszintén bevallható - tele a gatyája Irán miatt. Valamennyi országot, amely atomerőművet próbált meg építeni, Izrael megtámadta és egyszerűen lebombázta az építkezéseket. Irán kivételével. Mivel Irán az ő számításaik szerint nemsokára atomfegyver tulajdonosa lesz (végül is miért ne lehetne?), a legnagyobb fenyegetést jelenti Izraelre, mivel Izrael államot nem ismerik el. A palesztin kérdés mellett töretlenül kiállnak, a zsidó állam pedig retteg, hogy a palesztinok miatt atomfegyverrel szerzik vissza a területet. Addig a cionista agy már nem jut el, hogy ha ez bekövetkezne, akkor azon a vidéken nem csak a zsidó nem tudna élni, hanem más sem.

Irán nem ezért veszélyes számukra. Hanem a síita vallási irányzata miatt – és ha Irán elkezdené anyagilag támogatni az elnyomott síita népesség fegyveres harcait az egész muszlim világban. Így pár év alatt egy új, Izrael-ellenes, síita irányultságú arab egység alakulna ki - és talán atomfegyver birtokában. Ha elbuknának a szunnita kisebbségű Izraelt támogató arab államok, a zsidó állam képtelen lenne tovább ellenállni a nyomásnak. A beteg izraeli társadalom (szinte minden második állampolgára buzi) olyan minimális mértékben szül gyerekeket, hogy mindenképpen bukni fognak. Hol vannak már az 1949 utáni 6-10 gyerekes zsidó családok? Talán egy gyereke van egy zsidó nőnek, de a buzi kapcsolatokból meg egy sincs. Máshogy nem képesek a reprodukcióra, csak ha folyamatosan visznek haza zsidókat a világ minden tájáról. Izraelnek tehát nem maradt más hátra, mint az, hogy szövetségeseket keressen a szunnita államokban, arra hivatkozva, hogy síita vallása miatt Irán a közös ellenség. Ez ugyan nekik is egy időzített bomba, mert soha nem lehet tudni, azok mikor követnek el pálfordulást, de nincs más lehetőség, és a muszáj nagy úr!

Most viszont új képlet kezd alakulni. Irán Észak-Irakkal titokban kiegyezve (kurd régió), Szíriával és Libanonnal, valamint a megalakulást már csak időszakosan eltoló törökországi kurd állammal egy olyan kelet-nyugati síita tengelyt hozott létre, amely az iszlám világot szó szerint keresztben kettévágja. Ebben vannak a cionistákkal szemben álló szunniták is, alaviták, és más felekezetek is, de Irán vezető szerepe már biztos. Talán ennek tükrében az sem véletlen, hogy a nyugat iszlám zsoldoscsapata az Al-Kaida éppen szunnita. Szíria megbuktatása tehát létkérdés a szunnita államok számára. Ha vesztenek, akkor Irán vezető pozíciója nyilvánvaló a régióban (ez a háború valahol a török és iráni hatalmi harc is). Ha Irán vezető szerepe nyilvánvaló, akkor pedig a síita népesség lázadása csak idő kérdése. A szunnita monarchikus vezetők léte függ a szíriai háború kimenetelén. Látható tehát, hogy a Hezbollah csatlakozása a szíriai rendszer támogatására éppúgy nem véletlen, mint Katar vagy Szaud-Arábia szerepe sem. A gazdasági érdekeken túlmenően ezek a közel-keleti események mozgatórugói.

Kemény Gábor