2012. április 30., hétfő

Euro helyett

Az olasz Szardínia szigetén megjelent egy barter valuta, amelynek segítségével a helyi lakosok fizethetnek egymásnak a különböző árukért és szolgáltatásokért cserébe. Nem ez az első eset, amikor az euróövezeten belül megjelenik egy regionális pénznem. Szakértők szerint, ha ez korábban annak a jele volt, hogy a polgárok a saját valutájuk után vágyódnak, akkor most az euró iránti bizalom hiányáról beszél.
Az első barter pénzek Európában 2001-ben jelentek meg, két évvel az euró bevezetését követően. Akkor jelent meg Bremenben a ”roland”, a bajor Rosenheimben a ”chimgauery”, Münchenben pedig a ”régió”. Most csak Németország déli részén körülbelül 20 regionális valuta van érvényben. Az ötletet átvették Svájcban, majd Itáliában is. Igaz, a motiváció megváltozott. Ha korábban az emberek szívesebben tértek át saját pénznemre, mert a nemzeti valutájuk után nosztalgiáztak, akkor most ezt azért teszik, hogy minél kevesebb kapcsolatuk legyen az euróval – vélekedik Natália Szmirnova pénzügyi elemző.
Az emberek úgy értékelik a helyzetet, hogy az euró körül nincs minden rendben, különösen az euróövezetben. Ezért biztosítékot akarnak és helyi pénznemeket vezetnek be. Érdekes, hogy ez a viszonylag stabil gazdasággal rendelkező országokban zajlik. Többek között Németországban. Azt akarják rögzíteni, ami jelenleg van, hogy azt semmi se befolyásolhassa.

A barter valuták megjelenése, amíg azok nem válnak tömegessé és általánossá, nem jelentenek akkora fenyegetést a világgazdaság számára, mint az európai országok egyéb monetáris kezdeményezései – nyilatkozta Sztanyiszláv Szavinov az ”Ursa Kapital” befektetési vállalkozás elemzője.

Csak a készpénzforgalmat szolgálják ki, az pedig egyes országokban 5%, máshol 10%, azaz nem számottevő része a teljes készpénzforgalomnak. Azért sem jelentenek fenyegetést, mert az összes ilyen valuta a hivatalos kereskedelmi árfolyamhoz van kötve, és aligha szorítja ki az ottani pénznemeket. Sokkal ijesztőbb az a pletyka, hogy Németország néhány vagonnyi német márkát készítetett, és ha Németország egésze áttér erre a valutára - amely az euró bevezetéséig volt érvényben - akkor ez valóban komoly csapást mérne a globális monetáris rendszerre.

Hozzátesszük, hogy az euróval való elégedetlenség a többi országban sokkal élesebb. Toomas Hendrik észt elnök már felszólított arra, hogy készüljenek fel az euróövezet felbomlásának lehetőségére.

Bécsben a Dunában sodródva találták meg a volt líbiai olajminisztert

Bécsben a Dunában sodródva találták meg a volt líbiai olajminisztert. Az esetről csak annyit, hogy Sukri Ganem korábban a Kadhafi-rendszerben volt kormányfő, majd olajügyi miniszter. A NATO-invázió során elárulta a líbiai vezetést és átállt a megszállók oldalára, üzletkötőként és politikai vezetőként is.
Egy ideig a NATO csapatok által elfoglalt olajfinomítók újra üzembe helyezését vezette és a nyugati olajvállalatok összekötőjeként működött. A hivatalos változat szerint később elhagyta az országot és Tunéziában húzódott meg. A bécsi rendőrség szóvivője szerint viszont partra sodorta a Duna.
Valószínűleg túl sokat tudott. Úgy végezte, ahogy az árulók végezni szokták. A megszállók nem tartják megbízhatónak mert áruló, ezért csak rövid távon használják, aztán elteszik láb alól. Akár a NATO emberei végeztek vele mert túl sokat tudott, akár az elárult vezető hívei, azért kellett meghalnia, mert ez jár az árulóknak.
Fenyvesi Áron

A spanyol összeomlás veszélyét nem szabad félvállról venni

Az S&P két fokozattal, BBB pluszra rontotta Spanyolország hitelbesorolását, negatív kilátással, figyelmeztetve, hogy romlik a kormányköltségvetés helyzete és a bankok állami megtámogatása szükségessé válhat. A hitelminősítő a spanyol gazdaság zsugorodását várja 2012-ben és a jövő év során is, újabb kihívások elé állítva az ország vezetőit. Esther Barranco, a spanyol gazdasági minisztérium szóvivője a Reuters-nek nyilatkozva elmondta, hogy „a hitelminősítő nem vette figyelembe a spanyol kormány által életbe léptetett reformokat, amelyek komoly hatással lesznek a spanyol gazdaságra.” Az S&P szerint az eurózóna intézkedései nem voltak képesek növelni a bizalmat a gazdasági kilábalást illetően, sem pedig stabilizálni a tőkeáramlást. A monetáris uniónak meg kell találnia a módot, hogy direkt támogatást nyújtson a bankoknak, hogy ez a teher ne a kormányokra háruljon. – UK Telegraph
Az elit üzenetének lényege, a fenti és hasonló cikkeken keresztül, hogy a spanyol leminősítés csupán átmeneti bukkanó az ország gazdasági helyzetének alakulásában.
Vajon nem inkább arról van szó, hogy elkezdődött Spanyolország és vele együtt az egész EU összeomlása?
Több mint ezer esztendőn keresztül Spanyolország Európa központjának számított és sorsa meghatározta az egész kontinens helyzetét. Amerre pedig Európa halad, arra halad az egész nyugati világ.
A leminősítés tulajdonképpen a spanyol helyzet megerősítése. Önmagában nem sok hatással van az összképre, csupán a hitelfelvételt nehezíti meg.
Spanyolország gondjai azonban messze túlmutatnak a hitelfelvételi gondokon, ami egyébként lassan elképzelhetetlen méreteket ölt. A spanyol problémák mélyek és egyúttal veszélyesek, mint ahogyan a többi dél-európai PIIGS ország helyzete is.
A spanyol összeomlás kérdésében három tényező játszik fontos szerepet. Először is ott vannak a Mariano Rajoy által vezetett Populáris Párt (PP) által kieszközölt „megszorítások”. Mindössze 100 nappal Rajoy megválasztását követően ezek az intézkedések általános sztrájkhoz vezettek. A kormány állítása szerint mindössze 800.000 dolgozó vett részt az országszerte szervezett mintegy 100 tüntetésben, de a szakszervezetek szerint milliók vonultak az utcákra. A megmozdulások helyenként erőszakba torkollottak.
Másodszor a fiatalok tömegesen hagyják el az országot. A fiatalok körében jellemző 50 százalékos munkanélküliség miatt a nem megállapodottak könnyebb helyzetben vannak. Ők egyszerűen fogják magukat és elmennek. Többféle célállomás létezik, de sokan Dél-Amerikába, például Argentínában és Chilébe költöznek.
Harmadszor pedig az autonóm területeken egyre erősebb az elégedetlenség és nő a nyugtalanság. Spanyolország hihetetlen történelmének köszönhetően az ország számos etnikai szubkultúra otthona. A sokféle etnikumból „kirakott” ország szétszakadni látszik a szuverén adósságválság hatására.
Katalónia, Baszkföld, Galícia és Andalúzia saját önkormányzattal rendelkező autonóm területek és mindegyikben, de különösen a baszkoknál egyre erősebb nyugtalanság tapasztalható. Madrid fekete lyukként szippantja el a forrásokat, gyorsabb ütemben, minthogy újratermelődhetnének.
Ott van akkor még a király személye is. A spanyolok mostanában igen dühösek Juan Carlosra, aki elefántvadászatra Afrikába ruccant néhány héttel ezelőtt. Nem tudni a király miért akar elefántokra lövöldözni, de az időzítés ennél rosszabb nem is lehetett volna.
A Guardian a következőket írta az esetről:
„Miközben a munkanélküliség elérte a 24 százalékot, a megszorító intézkedések mindenki elevenébe vágnak és a gazdaság másodszor is válságba merült, a 74 éves uralkodó a médiának nyilatkozva elmondta, hogy éjszaka nem tud aludni a fiatal munkanélküliek kétségbeesett helyzete miatt. Azonban egy szerencsétlen esés egy botswanai exkluzív szafari táborban, a fürdőszobába menet, egészen másról árulkodik. Az uralkodó elefánt, bivaly és egyéb különleges állatok vadászatára érkezett az afrikai országba.”
A király vadászkalandja napi 10.000 euróba (majdnem 3 millió forint) került és Szíria és Szaúdi-Arábia egyaránt szóba kerültek az utazás finanszírozóiként. Függetlenül attól, hogy ki állta a számlát, a király rosszabb időpontot nem igen választhatott volna egy bokarándulásra.
A Guardian szerint az utazás annyira feldühítette a király iránt egyébként igen elnéző spanyol sajtót, hogy azóta folyamatosan a királyi család ügyeit firtatják.
Szokatlan idők köszöntöttek Spanyolországra, a hihetetlen (és jelentősen alábecsült) munkanélküliségtől, az egyre fojtóbb megszorításokon keresztül az autonóm területek növekvő nyugtalanságáig van min rágódni. Egyelőre nem tudni, hogy Spanyolország a görögök sorsára jut-e, de a jelek nem túl bíztatóak.
Spanyolországot nem szabad Görögországhoz hasonlítani. Spanyolország, Franciaországgal és Németországgal egyetemben Európa gazdasági tengelyének fontos része, és egykor, nem is olyan régen, a világ egyik kimagasló nagyhatalma volt. Egy spanyol csőd nem kis esemény lenne. Biztos, hogy valaminek a végét és egy másik valaminek a kezdetét jelentené.
Annak a bizonyos új valaminek pedig az EU, de legalábbis az euró nem valószínű, hogy része lenne. 


 Forrás: The Daily Bell


Kiütik a spanyol gazdaságot

 

Az elmúlt hetek híreiből úgy tűnik, az uniós vezetők nem merik megvárni a görög választások eredményeit, ugyanis az elmúlt két hétben összehangolt támadás alá került a spanyol gazdaság. Kérdéses, hogy melyik oldalon volt a kiváltó ok, de jelenleg nagyhatalmi egyetértés van a spanyol gazdaság szétverésében.
Hetekkel ezelőtt napvilágot látott a hír, hogy a spanyol bankrendszert az összeomlás fenyegeti, és az ország újabb hitelt vesz fel, amit a bankok feltőkésítésére kell fordítania. A következő lépés a latin-amerikai országokon végigsöprő újabb államosítási hullám volt, ami érzékeny ponton ütötte a spanyol gazdaságot, mert olyan energetikai cégek lettek államosítva, melyek nem csak a latin-amerikai államok, hanem Spanyolország esetében is stratégiai jelentőségűek. Spanyolországnak az elektromosság és az olajimport terén is nehézségei lesznek, nem is beszélve a káoszról, amit az energetikai cégek közti egyensúly felbomlása okoz. Tegnap a spanyol részvények kezdtek zuhanórepülésbe, ugyanis az újabb hírek hallatán a magánbefektetők is menekülnek. Számos spanyol vállalatnak vannak kitettségei olyan térségekben, ahol a politikai viszonyoknak köszönhetően egyik pillanatról a másikra állami tulajdonba lehetnek véve.
Ahogy a Repsol esete is mutatja, az államosítások olyan cégeket is kiiktathatnak, melyek eltűnése a spanyol gazdasági teljesítményben is érezteti hatását. A Repsol esetében gyakorlatilag az történt, hogy a termelés 60%-át kiiktatta egy államosítás, és jelenleg úgy áll az ügy, hogy Argentína aligha fog kárpótlást adni a cégnek, mivel az piaci manipulációval jutott hozzá a privatizált argentin vállalathoz. Ez a példa elgondolkodtató volt a piaci szereplők számára, és a spanyol tőzsdén olyan pénzmozgások kezdődtek, ami újabb forráspontot teremtett. Az esetben az az érdekes, hogy a láncreakció nem közvetlenül az államosítások bejelentése után pörgött fel, arra uniós bejelentések is rátettek egy lapáttal.
A spanyol részvények árának leütése az Európai Unió érdeke is. Ugyanis Görögországban nemsokára lezajlanak a választások, ami vezető görög politikusok szerint arról is dönt, hogy Görögország kilép-e az eurózónából. Ha Görögország elhagyja az eurózónát, abban az esetben - az egyre népszerűbbé váló dominóelmélet alapján - Spanyolország a következő állomás, ami az európai gazdasági vezetést is azonnal lépésre kényszeríti. Nem véletlen tehát, hogy a spanyol részvények ára mélyrepülésbe kezdett. Valaki fel fogja vásárolni őket. És aki felvásárolja a részvényeket, az nem akar érte sokat fizetni, hanem alacsonyabb áron akarja megvenni.
Ha a spanyol bankok készpénztartaléka kínosan alacsony szintre süllyed, egyre lényegesebbé válik, hogy a stratégiai ágazatok kinek a kezében vannak. Ha az európai uniós érdekeltségek felvásárolják a leütött árú részvényeket és irányítás alatt tartják a gazdaság motorjait, Spanyolország úgy végzi mint Görögország: uniós adószedőkkel, az EKB volt munkatársával a miniszterelnöki székben.
A jelenlegi helyzet azonban felvet egy újabb kérdést. A dél-amerikai államok a lehető legjobb pillanatban kezdtek a spanyol energetikai cégek államosításába. Akármilyen mennyiségű nyersanyagról és nemzetgazdasági stratégiai vállalatokról van szó, ezekkel az államosításokkal az uniós vezetés dolgát könnyítették meg, mivel kisebb költségekkel jár a továbbgyűrűző válsághullám következőállomása, Spanyolország gazdaságának irányítás alatt tartása.
Azonban ez egy hatalmas lehetőség is Latin-Amerika nemzetei számára. Kárpótolhatják magukat azokért az évszázados sérelmekért, amit a cionista befolyás alatt lévő európai cégek okoztak valamennyi dél-amerikai nemzetnek. Argentína, Venezuela, Bolívia befolyásoló tényezővé válhat az államosításokkal, de nem az államosított cégeken keresztül. Nem. Az államosítások miatt mélypontra zuhant az európai anyavállalatok részvényeinek ára. Ha lépéselőnyben akarnak lenni, felvásárolják az olcsó részvényeket, mielőtt még az uniós pénzemberek teszik meg. Most egy olyan lehetőség teremtődött meg, amit ha Dél-Amerikai kormányai kihasználnak, és bevásárolják magukat a spanyol energiaszektorba, közvetlen sakkban tarthatják a velük szemben fellépő gyarmatosító erőket. A lehetőség adott - hogy élni fognak-e vele? Ez Argentína, Venezuela, Bolívia vezetőinek bölcsességén múlik.
Molnár István

A szolgáltatók zsarolják a görög kormányt

Görögország ismét egy tökéletes példát szolgáltat arra, hova vezet az alapvető társadalmi szükségletek terén a piaci rendszer. A stratégiai ágazatok nincsenek állami kézben, így az állam képtelen kezelni a kialakult helyzetet és a lakosságon felül még az állami költségvetést is megsarcolják a nagy energetikai magánvállalatok.
Az országban energiakrízis van, mivel a növekvő energiaigényen és egyre növekvő üzemanyagárakon felül a Görögország Nagypáholya a kormány még pluszban adót vetett ki az energiaszolgáltatókra. Az eset amiatt jelzésértékű, mert az Orbán-kormány is ezt tette, és a magyarországi viszonyokat csak és kizárólag a mediterrán mentalitás hiánya választja el a görög helyzettől.
A görög kormány (is) olyan pozícióban van, hogy egyszer az EU sarcolja meg, egyszer a zsidó magánvállalatok - és nincs hova fordulni az újabb adag pénzért, mert mindenki visszarúg! A kivetett adó ugyanis oda vezetett, hogy az energiaszolgáltatókra kivetett összeget a szolgáltatók egyszerűen ráterhelték a lakosságra. Emiatt az átlag görög állampolgár már nem tudja fizetni a villanyszámlát. Olyan mennyiségű számlabefizetés marad el, hogy az már a szolgáltató működését veszélyezteti. A nagyobb áramszolgáltatók most sorra csődöt jelentenek, ami természetesen elkerülhető, ha az állam fizet. A szolgáltatók persze olyan pozícióban vannak, hogy zsarolhatják az államot. Ha nincs pénz, nincs áram! Káoszt akartok, vagy fizettek?
A görög kormány azonnal meg is szavazta, hogy 250 millió eurót ad az energiaszolgáltatóknak, hogy "elkerüljék a kaliforniai-típusú energiakrízist".
Az Orbán-kormány szintén a magánkézben lévő szolgáltatóktól akar plusz pénzhez jutni. Hogy a helyzet mikor fajul odáig, hogy a villanyszámla a felső középosztály-bélinek is befizethetetlen lesz? Csak idő kérdése. A kormány reakciója pedig egyértelmű: megegyezni az IMF-el. Az IMF fizet, a kormány fizet a szolgáltatónak - hogy az IMF-nek majd ki fizet, az meg senkit nem érdekel. A Fideszt azért nem, mert addigra már sehol nem lesz, minket meg azért nem, mert ez nem a lakosság tartozása, hanem majd a papír aláírói lesznek elővéve.
A görög kormányt most az a szolgáltató zsarolja, ami egymaga az ország áramtermelésének 23%-át adja. Egy normális országban ilyenkor a kormányszóvivő már bejelentette volna, hogy rendben, nincs áram, de akkor nektek nincs cég, mert holnap reggeltől állami tulajdonban van... Máris megoldódna az a csődhelyzet!
Fenyvesi Áron

A Harmadik Birodalom és a Háttérhatalom

Pénz, paripa, fegyver! – A Birodalomban, a háború alatt mindvégig működő egyes amerikai multik, – a saját országukra támadó fegyverek és logisztika előállításában is részt vettek…


A General Motors Németországgal való együttműködése hatásos és tartós voltI. rész: Hitler amerikai üzleti kapcsolatai


Ez a dokumentumfilm felfedi azt szövetséget, mely a Harmadik Birodalom és számos amerikai multinacionális nagyvállalat között köttetett, az elejétől fogva. – Mely nélkül Németország nemhogy háborút nem tudott volna indítani, – de évekig folyamatosan hadat viselni sem lett volna képes.

Henry Ford, a Ford elnök-vezérigazgatója, (ki később nagy amerikai hazafi és antifasiszta lett), -James D. Mooney, a General Motors alelnöke, és a Thomas Watson, az IBM elnök-vezérigazgatója – mindannyian megkapták a Német Sasrend Nagykeresztjét, melyet Hitler személyesen adományozott nekik.

Ezt a kitüntetést elsősorban külföldiek részére alapította 1937. május 1-én, A birodalmi kancellár, Adolf Hitler, a birodalmi külügyminiszter; báró von Neurath és a birodalmi belügyminiszter; Wilhelm Frick. – És azok kapták, akik kiemelkedően hozzájárultak a Harmadik Birodalom sikereihez.

Ám nemcsak ezek az amerikai nagyvállalatok segítették a Birodalom talpraállását, megerősödését, felfegyverzését és hadba szállásást, majd az ezt követő Második Világháború kirobbantását.

Ma is működő és hatalmas profitot bezsebelő amerikai multinacionális nagyvállalatok szoros üzleti kapcsolatban álltak a Harmadik Birodalommal. Legkevesebben is legalább 500-an voltak. – A birodalmi statisztikában; “Amerikai érdekeltségű ellenséges vállalatoknak” hívták őket. – Már amennyire ellenségesnek nevezhető például egy olyan olajcég, (Standard Oil, a későbbi Esso), – melyet a háttérből ugyan a Rockefellerek irányítottak, – de a panamai lobogó alatt hajózó tankereik számtalanszor megtankolták az amerikai szárazföld közelében portyázó német tengeralattjárókat.

Aztán a Coca-Cola, a Kodak, az American Express, az IBM, a Ford Művek, a General Motors, (ez utóbbi három vezetője a Német Sasrend Nagykeresztjével), – bizony a jelek szerint nélkülük Hitler nem tudott volna háborút indítani. Hiszen megkapta tőlük; a pénzt, paripát és fegyvert.

Megdöbbentő történetek. – Ezek a multik, a saját országukra támadó fegyverek és logisztika előállításában is részt vettek… Hiszen ez volt a legjobb üzlet.

Még a háború alatt Amerikában olykor elhangzott a kérdés: Na, de mi lesz akkor, ha a németek győznek? – Mi lenne? Megnyílik előttünk Európa és Ázsia. – És mi lesz akkor, ha nem? – Semmi. Ugyanúgy fogunk pénzt keresni, mint eddig.



Szabad Riport Tudósító Iroda

Spurgeon mondta el a következő illusztrációt. Egy ősi példázat szerint a galamb szomorúan panaszkodott a madaraknak, hogy a héja szomjazik a vérére. Az egyik madár azt tanácsolta, hogy szálljon alacsonyabban  de a héja lecsaphat prédájára. Egy másik ajánlotta, hogy magasan repüljön  de a héja még magasabbra is tud szállni. A harmadik azt mondta neki, hogy rejtőzködjék el az erdőben  de a héja otthona az erdő. Végre egyikük azt mondta neki, hogy bújjék el a sziklahasadékban. A jelentés világos. A galamb szegény, védtelen lény. A Sátán a héja. A szegénység nem véd meg tőle. A gazdagság nem ad biztonságot. A visszavonulás sem ment meg, mert vannak bűnök, amelyek különösen a nyugalomban támadnak. Csak egyetlen védelem van, Krisztus, a Kőszikla.