2012. november 10., szombat

Ellopták tőlünk a karácsonyt!

Mimmo Muolo, az Avvenire vatikánszakértője könyvet írt Ellopott ünnepek – fedezzük fel újra az ünnep keresztény értelmét címmel. Annak a hosszú ideje fennálló kulturális jelenségnek a hatásait vizsgálja, hogy a fogyasztói társadalom elveszi a keresztény ünnepek igazi tartalmát.
Az előszót Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke írta: „A könyv megmutatja azt a lassú, de fékezhetetlennek tűnő folyamatot, amely elfeledteti azt, ami szent, és újpogány látásmódot állít a helyébe. Nem tudjuk, hová vezet ez a hullámverés. Ami biztos, hogy ez a jelenség a hit által táplált kulturális alapban gyökerező  azonosságtudat széthullásához vezet, egyéni és társadalmi szinten is.”
A szerzőt az indította a vizsgálódásra, hogy kisfia, Giuseppe egyszer megkérdezte tőle: „Ha a karácsony a gyermek Jézus ünnepe, akkor miért beszélnek olyan sokat a Télapóról és olyan keveset a gyermek Jézusról?” Megértette, hogy a gyermekek olykor természetesebb módon képesek a dolgok mélyére látni, amíg mi, felnőttek igazodunk a megszokásokhoz, a felszínhez, néha pusztán azért, mert egyéb dolgainkkal vagyunk elfoglalva.
Ez a széles körben elterjedt jelenség sajnos nemcsak a karácsonyt érinti, hanem a többi ünnepünket is: a húsvét tavaszünneppé válik, mindenszentek ünnepére a fiatalok körében rátelepszik a Halloween.
Muolo úgy fogalmaz, hogy ellopták az ünnepeinket. Mintha az uralkodó kultúra genetikai mutációt idézet volna elé a keresztény ünnepek DNS-ében, megtartotta nevüket, felszíni struktúrájukat, mégis a legmélyebb szinten változtatta meg lényegüket.
A karácsonyi üdvözlőlapokon az emberek nagy része már meg sem említi Jézus születését. Jó példa erre a Google is: ha egy híresség születésének, halálának van évfordulója, látványosan jelzik, rá lehet klikkelni a figyelemfelkeltő ikonra. 2011. december 25-én az aktuális, piros sapkát és havazást ábrázoló logó mellé csak az volt írva: Kellemes ünnepeket! „Jézust cenzúrázta a Microsoft? Nem csak a Microsoft. 2010-ben az Európai Bizottság több mint hárommillió példányban nyomtatta ki az Európai Uniós naptárt az iskolások számára: ebben szó sem esett a karácsonyról, pedig szerepeltek benne zsidó, muzulmán, sőt még hindu és szikh ünnepek is” – írja le megdöbbenését a szerző.
A nagyböjt esetében az történt, hogy átformálódott a szó jelentése, a hangsúlyt a pszichológiai tartalmakra, a viselkedésre helyezték. A húsvétra való felkészülésnek ily módon elveszett a spirituális tartalma, és az örömökről való lemondássá változott. A szerző Aranyszájú Szent Jánost idézi, aki szerint ez az időszak „olyan, mint egy tornaterem, ahol gyakorlatokat, edzéseket végzünk”. Olyan korban élünk, amelyben virágzik a test kultusza, zsúfolásig telnek az edzőtermek. Miért nem próbálunk egy kicsit a lélek tornatermében is edzeni, táplálni hitbeli életünket? Ebben az esetben a lemondások nem maradnak öncélúak. Ahogy a sport komoly gyakorlása is sok lemondással, életmódváltoztatással jár, úgy az önmegtartóztatás ennek a lelki edzésnek a velejárója.
A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét immár a húsvéti tojás és a kirándulások ideje lett. Az iskolás gyerekek számára tavaszünnepet jelent, amikor a természet felébred téli álmából. Az iskola nem támogatja az ünnep valódi értelmének közvetítését, vagyis nem adja át kultúránk alapjait a diákoknak. Pedig hogyan lehet megérteni a művészettörténet, az irodalom, a zene, a filozófia nagy alkotásait a húsvét misztériuma nélkül? Hogyan lehet megérteni az elmúlt 2000 év történelmét? A szerző szerint ez olyan, mintha úgy tanítanánk matematikát, hogy kihagytuk a szorzótáblát.
Magyar Kurír

Nápoly érseke kitiltotta a templomokból a camorra tagjait

Felemelte szavát a nápolyi bűnszövetkezet, a camorra ellen a város érseke Crescenzio Sepe, aki a szombati olasz sajtó szerint kiátkozta az egyházból a bűnözőket.
„Térjetek meg! Aki halált vet, csakis halált fog aratni! Ha a klánok tagjai nem bánják meg bűneiket, nem tehetik be többet lábukat a templomokba, még holtan sem” juthatnak be – írta a camorra tagjaihoz intézett nyílt levelében Crescenzio Sepe.
A nápolyi érsek közölte, hogy megvonja a szentségeket a camorra tagjaitól, sem ők, sem családtagjaik nem részesülhetnek a keresztség, az áldozás, a házasság és az utolsó kenet szentségében, ha nem térnek meg.
A bíboros a bűnszervezet által meggyilkolt áldozatok emlékére rendezett vallásközi felvonulás alkalmából lépett fel a Nápolyt és egész Campania tartományt uraló camorra ellen.
A mélyen vallásos dél-olaszországi város egyházát 2006 óta vezető Sepe a szervezett bűnözés számára is szent értékeket hangsúlyozva „szabályos átokkal sújtva a camorra embereit” - értékelték az újságok.
„Őszintén bánjátok meg kegyetlen tetteiteket, ti vagytok az igazi vesztesek, élő halottak vagytok, akiket ti magatok ítéltetek halálra. Nem csak a törvény, a város és az emberiség ellen is cselekedtek. Részünkről nincsen megbocsátás, tegyétek le a fegyvert, az ítélet napja benneteket is elér és semmiféle engedményt nem kaptok!” – fogalmazott Sepe.
Sepe szavai II. János Pál 1993-as beszédét idézték: a pápa akkor a szicíliai Agrigentóban a Cosa Nostra maffiaszervezet tagjait szólította fel megtérésre a gyilkosságok beszüntetését követelve.
MTI/Magyar Kurír

Terrorizmus vagy hazaárulás



Terrorizmus vagy hazaárulásMinden nemzetnek el kell döntenie, hogy vagy Usraellel van, vagy terroristának bélyegezve lerohanják. A kanadaiknak jogukban áll megtudni, hogy Stephen Harper aktusa - szintén jogilag - a hazaárulás definícióját teljes mértékben kimeríti, mert titokban tárgyal az Egyesült Államokkal Kanada szuverenitásának feladásáról, amely sérti a királynő és az ország érdekeit. A kanadai büntető törvénykönyv 46-1c szakasza meghatározza, ahogy sok más ország esetében is hasonló törvények, hogy mi minősül hazaárulás bűncselekményének.
Az amerikai kormány hivatalosan hadat üzent Kanadának és minden szabad népnek a Földön, amikor George W. Bush kijelentette: "a terrorizmus ellen háborút hirdet". A kongresszus különleges közös ülésén hamis zászló alatt, a 2001. szeptember 11-es eseményekre hivatkozva 2001. szeptember 20-án, Bush menetparancsot adott, miszerint az USA támogatja a "War on Terror" célkitűzéseket.

Ez végül a háborúk burkolt agressziójához vezetett, az afganisztáni és iraki amerikai zsoldos háborúkhoz, Líbia és Szíria minden eszközzel megtámadásához. Az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy Amerika folytatja a nemzetek "támogatását", vagy biztonságos menedéket nyújtani számukra a terrorizmus ellen. Ez azt jelenti, minden cél, szándék, és a nyilatkozatok ellenére a hadiállapot ellen, hogy háborút jelent minden nemzet számára, beleértve Kanadát is. A kereskedelmi szankciók háborús cselekmények - a blokád és az áruk lefoglalása egy "harci cselekedet". Az Egyesült Államok kereskedelmi szankcióknak nevezi a NAFTA rendelkezéseit, de pontosan ez a NAFTA akadályozza az áruk ki -és bevitelét Kanada esetében.

Ez egy blokád. Cselekszi ezt a háborút viselő, aki megakadályozza a hozzáférést, vagy árú indítást az ellenség határainak egy meghatározott részén. A hadviselő kereskedelmi szankciókat ró ki közvetlenül azelőtt, hogy elkezdődne az invázió és a megszállás. A kereskedelmi szankciók eszközei a hadviselésnek, hogy a célzott országot mind politikailag, mind gazdaságilag gyengítse.
Stephen Harper és Barack Obama hivatalosan hadat üzent a katonai blokáddal Kanadának. 2011. február 4-én Harper és a Washington DC megszüntették Kanada szuverenitását egy titkos alkuval, és létrehoztak egy katonai blokádot Kanada körül. Az Egyesült Államok értesítés útján nyilatkozott, hogy fenn akarja tartani a fegyveres erőit végig a kanadai határon, mert nem tartja elég erősnek Kanada haderejét, hogy megakadályozzák a be -vagy kijutást Kanada kikötőinél.

Ez a katonai blokád a kanadai Stephen Harpert egy hazaárulóvá teszi, mivel Ő titokban egy külföldi kormány megbízásából dolgozik Kanadában. Titkos tárgyalások folynak a Parlament vagy az emberek bevonása nélkül Kanadában. Ez egy antidemokratikus elárulása Kanada minden állampolgárának. Jogellenes cselekmény, hazaárulás.

Az első kanadai hazaáruló Brian Mulroney volt az egyéni politikusi árulások sorában, amikor az Észak-amerikai Szabad-kereskedelmi törvényt létrehozták, amely a nemzeti rendőri erőknek már súlyos gondot okozott feladataik ellátásában. Ezért Mulroney szuverén hatalmat adott az Egyesült Államok számára.
Mulroney tudta, mit tett árulásával és lemondott 1993. június 25-én, mindössze két nappal azután, hogy Mulroney, a konzervatív kormány és Parlament elfogadta a NAFTA bevezetését. Mulroney elárulta Kanadát és a polgárokat, amikor átadta Kanada kereskedelmének ellenőrzési jogát és a kanadai természeti erőforrások felett egy külföldi állam, az Egyesült Államok rendelkezhet.

Amióta az Egyesült Államok szabad kezet kapott, könyörtelenül végzi fosztogatási "munkáját" a kereskedelemben és a természeti erőforrások terén, és ahogy látjuk, a világ minden olyan országában, ahova betették a lábukat.

Csak 20 évvel később, egy másik áruló, Stephen Harper tette lehetővé most az Egyesült Államok kormánya számára, hogy beszivárogjanak a kanadai biztonsági erőkbe (mind a rendőrségbe és a kanadai fegyveres erőkbe). Harper titokban folytatott áruló tevékenysége, amit Kanada és az emberek ellen elkövetett, a "harmonizálás, és az együttműködés, az információcsere érdekében" hivatkozással jött létre, az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma érdekei szerint. Ez szintén hazaárulás, a következő lépcsője a szuverinitás feladásának.

Az árulás jelentős bűncselekmény, nem számít, milyen országban élünk. Ezt követik a magánszemélyek által motivált ideológiai, vallási, politikai vagy pénzügyi okok. Azok, akik vállalják az árulást, elhagyták a hűségüket a szuverén hatalomhoz, az állam népképviseleti megbízása ellenére.

Hogy nagyot ugorjunk, mit mond a hazaárulásról a magyar Büntető Törvénykönyv a definíciói szerint?

"144.§. (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával
c) háború idején
d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Elkövetési tárgy: Elkövetési tárgya kettős: egyrészt kapcsolat felvétele, másrészt kapcsolat fenntartása külföldi kormánnyal vagy szervezettel. A kapcsolat felvétele feltételezi, hogy az elkövető a fent nevezett szervvel ténylegesen érintkezésbe kerül. A cselekmény ebben az esetben akkor befejezett, ha a másik fél a közeledést elfogadja. Ez történhet bármilyen módon. Kapcsolat fenntartása esetében már a két fél közti együttműködés a lényeg. A bűncselekmény elkövetéséhez külföldi kormány vagy szervezet megléte szükségeltetik.

Befejezettség: Akkor tekinthető a bűncselekmény befejezettnek, amint az elkövető a külföldi kormány megbízottjával vagy a külföldi szervezet képviselőjével kapcsolatba kerül. Kísérlete elképzelhető.

Alanya: A bűncselekmény alanya tettesként csak magyar állampolgár lehet, vagy kettős állampolgár. Hontalan állampolgár egyáltalán nem követheti el. Felbujtó vagy bűnsegéd azonban bárki lehet.

Szándékosság, gondatlanság: Fontos a célzat fennállása. Az elkövető azért kell, hogy létesítsen vagy tartson fenn kapcsolatot, hogy ezzel sértse a Magyar Köztársaság függetlenségét, alkotmányos rendjét vagy területi épségét. Ily módon csak egyenes szándékkal követhető el: az elkövetőnek tisztában kell lennie tettével, és annak eredményét kívánja. Motívuma sokféle lehet: bosszúvágy, sértettség, netalán a fennálló rendszerrel szembeni ellenérzet.

Minősítő körülmények:
- Súlyos hátrányt okozva: itt a nemzetnek okozott súlyos hátrányt kell érteni.
- Állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával: ez lehet saját vagy más személy szolgálatának a felhasználása.
- Háború idején: rendkívüli állapot, valamint az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények miatt elrendelt szükségállapot.
- Külföldi fegyveres erő: külföldi kormány fegyveres testülete, zsoldosok stb."

Mindezeket "csak" azért említettem meg, mert Kanada viszontagságai sem most kezdődtek, hanem valamikor 1812-ben, amikor a kanadaiak visszaverték a háborúban az amerikai támadást, és azóta is számosat. Mulroney és Harper engedélyezték az Egyesült Államok számára, a támadó számára, hogy beavatkozhasson Kanada gazdaságába, pénzügyi és politikai tevékenységébe, katonai és belbiztonsági feladataiba, ezért Mulroney és Harper megérdemlik a legsúlyosabb büntetést bűneikért
.

Kanada és Magyarország között a párhuzam nyilvánvaló, bár sok más országban is hasonló a helyzet!

Az Egyesült Államok kormánya is részt vett és segített külföldi kormányok megdöntésében (újabban rendszerváltásnak nevezik) évtizedek óta, anélkül, hogy az amerikai katonai erő nyílt használatát elismernék. Kereséseket a műveletekhez általában a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) intézi. Sok esetben a demokratikusan megválasztott kormányokat katonai diktatúrák váltják a kormány megdöntésével, amihez az USA érdekeinek megfelelően nyújt segítséget. Ez az, amit az Egyesült Államok tett Kanadában is.
Az amerikai kormány manipulált a kanadai választásokon. Bizonyított tény, hogy az amerikai kormány meggyilkolta (merénylet okozta rák) 2011-ben a szövetségi NDP vezetőjét, Jack Laytont, hogy a választási kampányban Stephen Harpert tudja a miniszterelnöki székbe ültetni.

1975-ben az amerikai egyház bizottsága meghallgatásokat tartott, hogy létezik egy titkos merénylet-fegyver. A CIA kifejlesztett egy mérget, ami az áldozatnál azonnali szívrohamot okoz, vagy egy másik típus rákot. A mérget le lehet fagyasztani olyan alakúra, mint egy dart és aztán kilőni nagy sebességgel egy pisztolyból.
A fegyver képes a jeges lövedéket elég nagy sebességgel a ruhán keresztül célba juttatni, és csak egy apró piros foltot hagy. Amikor a testben a méreg felolvad, és felszívódik a vérben, szívrohamot okoz!

E módszerek sokak számára ismerősek lehetnek, mert Jack Ruby is rákban halt meg, néhány héttel az után, hogy megölte Oswaldot, Kennedy "feltételezett" gyilkosát. Matt Simmons, olajipari szakértő is gyilkosság áldozata lett, mert közérdekű bejelentésében beszámolt az Obama-adminisztráció és a Brithis Petrol (BP) Mexikói-öbölbeli manipulációiról.
A volt jugoszláv elnököt, Szlobodan Milosevicset is így gyilkolták meg. Őt holtan találták a hágai törvényszék fogolytáborában. A hágai "kenguru bíróság" kizárólagos célja az volt, hogy meggyőzze a hétköznapi embereket a világ minden táján, hogy a NATO pusztítása Jugoszláviában indokolt volt.
Milosevics meggyilkolása megakadályozta, hogy felmentő ítélet szülessen, és egyúttal lehetőséget biztosított a NATO számára, hogy Milosevicsre kenve mindent, azt állíthassák, hogy Ő volt minden okozója és a főbűnös.
Pedig hegynyi bizonyíték szól a NATO ellen, és különösen Bill Clinton amerikai elnök ellen. (Talán nem véletlenül lett Koszovó a törökországi Izmíren keresztül érkező kábítószer és szervkereskedelem tranzitközpontja, amit Clinton irányít.)

Hülye kérdéseket nem teszünk fel. Olyanokat például, hogy ki gyilkoltatja meg a számára kényelmetlen embereket célzott rákkal, vagy szívrohammal...

Charles Senseney, a CIA fegyverfejlesztője (Fort Detrick, Maryland) tanúskodott, a szenátus hírszerzési bizottsága előtt 1975 szeptemberében, ahol a leírásban egy esernyőbe rejtett mérgezett dart fegyver szerepel. Azt mondta, hogy felhasználják a tömeget álcázásnak, és kinek tűnne fel egy nyitott esernyő? A bérgyilkost a tömegben alig lehetett látni, hallani. A Dealey Plaza videó felvétele mutatja John F. Kennedy meggyilkolásánál, hogy ezt az esernyő fegyvert használják. A videó bizonyítja az 1963. november 22-i eseményen, hogy az első lövést a végzetes napon hogyan adták le. Mindig úgy tűnt, hogy ez bénító hatással volt Kennedyre. Öklét összeszorította, a feje, válla és a karja úgy tűnt, hogy megmerevedik. A boncolás kimutatta, hogy volt egy kis bejárati seb a nyakán, de nincs bizonyíték a golyó útjára a kis méret miatt.
Több, mint 50 éve hajtanak végre úgy merényleteket, hogy azt a benyomást keltik, az áldozat természetes halállal halt meg. A tanúk és összesküvők között fontos emberek találhatók. Jack Ruby (meghalt a stroke miatti agresszív rák diagnosztizált formájától, mindössze pár héttel azután, hogy beleegyezett, tanúvallomást tesz a Kongresszus előtt, a JFK merénylet kapcsán), Clay Shaw, J. Edgar Hoover, Earlene Roberts (Oswald hölgye), Marlyn Monroe, Slobodan Milosevic, Kenneth Lay (az Enron korábbi vezérigazgatója - Gorge W. Bush és Dick Cheney legnagyobb politikai kampánytámogatója), Matt Simmons, Mark Pittman (a riporter, aki megjósolta a pénzügyi válságot. Pittman harcolt a Federal Reserve kinyitásért többszöri ellenőrzéseket szorgalmazva), és Elizabeth Edwards (Hirtelen diagnosztizáltak rákot, míg férje Barack Obama és Hillary Clinton ellen kampányolt az Egyesült Államokban). A kampánybeszéd során a (Council on Foreign Relations-ben (CFR=Külügyi Kapcsolatok Tanácsa)), 2007 májusában Edwards, az úgynevezett "terrorizmus elleni háborúhoz" egy szlogent fűzött, ami politikai okok miatt jött létre... "írják ide a nevét minden politikailag szókimondó személynek, vagy tanúnak, akik váratlanul meghaltak szívrohamban, vagy akik gyorsan meghaltak gyógyíthatatlan rákban".

Stephen Harper az USA-val együtt dolgozik az amerikai Council on Foreign Relations irányításának megfelelően. A CFR az USA-ban alakult, hogy támogassa az USA külföldi érdekeit és annak valódi céljait, nem mellékesen Kanadában is. Jack Layton-nak azért kellet meghalnia, hogy Harper hazát árulhasson.
A kanadai köztisztviselők, a rendőrség és katonaság nem a kanadai alkotmányra esküszik fel, mert hűségesküt csak II. Erzsébet brit királynőnek tesznek. A lakosságnak fogalma sincs arról, hogy rendőreik, katonáik kinek tartoznak hűséggel. Valószínűleg azt sem tudják, hogy Harper nem Kanadát, mint országot szolgálja, hanem egy másik brit "koronagyarmatot", az USA-t, pedig az egész brit nemzetbirodalom "egy nagy család"...
Igaz, Kanadában is az üldözendő bűncselekmények közül az első, a 47. szakasz szerinti hazaárulás.

Felvetődik a kérdés, mi hogyan értékeljük itthon a BTK. 144. §-át? A hazaárulás az adott nemzet biztonsága ellen saját állampolgára(i) által elkövetett bűncselekmény, vagyis nem eskü kérdése, bármelyik magyar, vagy kettős, magyar állampolgársággal is rendelkező állampolgár elkövetheti. További kérdés, hogy egy nemzetgyűlés által el nem fogadott, és népszavazással nem megerősített alkotmány milyen jogalappal bír, mert a demokratikus alapokat már eleve kizárta a 2010-es szavazati 1/3-os "érdeklődés", valamint a hazaárulással több rendben vádolható parlamenti bűnbanda felszámolásánál milyen eszközöket szükséges alkalmazni ellenük?
Magyarországon a "főcím" szerinti hazaárulás társul a kormányterrorizmussal, mondjuk a kanadai helyzettől annyiban eltérve, hogy ott a brit korona egy egykor szuverén államáról beszélünk, de Magyarországon... ?


Tulok




Gazdag István: Az EU Nobel-békedíja: orwelli történet


A mára egyébként is erősen devalválódott Nobel-békedíjat akkor ítélték oda az Európai Uniónak, amikor Afganisztántól Líbiáig, Iraktól Szíriáig immáron nyíltan annak mutatkozik, amivé alapító atyái valódi szándékait megcsúfolva vált: az erősebb törvényét az egész planétára ráerőltetni akaró euro-atlanti katonai szövetség egyszerű politikai paravánjának. Ez a „kitüntetés” tehát nemcsak politikai szempontból sokkoló, és csak arra szolgál, hogy némi presztízst próbáljon adni az európai (le)építés folyamatának, amelynek a következményei ma már jól láthatóan katasztrofálisak szinte minden területen. A norvég Nobel-bizottság döntése azonban etikailag is botrányos. Sőt mi több, az értékek teljes megfordítását tükrözve a Nobel-békedíj EU/NATO-nak való odaítélése egyenesen orwelli jellegű, és az 1984 c. regényben bemutatott infernális univerzumra emlékeztet, amelyet a Párt hármas jelszava kondenzál: „A háború béke - A szabadság rabszolgaság - A tudatlanság erő”.
Valójában az a momentum is a döntés orwelli természetét demonstrálja, hogy a Nobel-békedíjat hivatalosan nem csak azért ítélték az EU-nak, mert úgymond a békét szolgálja, hanem azért is, mert „több mint hat évtizeden keresztül hozzájárult a demokrácia és az emberi jogok előmozdításához Európában”. Eltekintve attól, hogy „több mint hat évtizedre” kiterjedő állítólagos érdemekért egy alig két évtizede létező szervezetet honoráltak, hiszen az EU-t valójában az 1992-es maastrichti szerződés hozta létre a saját pénznemével, közös kül- és biztonságpolitikájával, föderalista jellegével stb. Nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy a demokrácia és az emberi jogok tekintetében az Európai Unió a „felvilágosult despotizmus” elve szerint működik, amit - egyes prominens vezetőinek ezt megerősítő időnkénti elszólása mellett - az is bizonyít, hogy gyakorlatilag érvénytelennek és meg nem történtnek tekinti mindazokat a népszavazásokat, amelyek eredményei ellentétesek az akaratával, mint a 2005. május 29-i francia, a 2005. június elsejei holland és a 2008. június 12-i ír referendumok. Ugyanakkor alkalmanként nyíltan megsérti a saját szerződéseit, mint az EU Működési Szerződésének 125. cikkelyét, amely tiltja az államok kölcsönös pénzügyi szanálását. Ráadásul „finánckápókat” ültet az engedetlen államok nyakára, vagyis olyan helytartókat, akiket a Európai Bizottság és a Goldman Sachs kooptál az általános választások mellőzésével, mint Papadémoszt Görögországban és Mario Montit Olaszországban. Mindennek a tetejébe az EU kiüríti a demokráciák értelméből azt is, ami még eddig megmaradt belőle, nevezetesen a Stabilitásról, Koordinációról és Kormányzásról szóló 2012. március elsejei egyezménnyel, amely a költségvetés tekintetében lényeges előjogokat von el a nemzeti parlamentektől.
De lépjünk túl ezen a vérlázító cinizmuson, és vizsgáljuk meg közelről a díj odaítélése által terjesztett állítást, miszerint földrészünk békéjét az európai építkezés biztosítja. Ezt az állítást nagyon körültekintően kell értékelni, mert az EU-propaganda egyik leghatékonyabb érvéről van szó. Hasznot húzva abból, hogy 1945 óta nem volt fegyveres konfliktus Franciaország és Németország között, az uniós propaganda azt sulykolja, hogy ez az idillikus állapot kétségtelenül az európai egységfolyamat vívmánya, és csak eszelős háborús uszítók vonhatják kétségbe. Az „EU egyenlő béke” érv azonban egyszerre hamis és veszélyes. Lássuk, hogy miért.
A propagandisztikus szólamokkal ellentétben az európai integrációnak egyáltalán nem volt szerepe 1945 óta a kontinens békéjének fenntartásában (pontosabban annak nyugati részén, mert a volt Jugoszláviában több véres vallási/etnikai konfliktus is zajlott). Mi bizonyítja ezt? Először is a tények egyszerű kronológiája. Ha a híres Schumann-nyilatkozat 1950. május 9-én született is, a Római Szerződést csak 1957. március 25-én írták alá, a közösségi intézmények pedig csak fokozatosan épültek ki. Ennek az a logikus következménye, hogy 1945 és mondjuk a ’60-as évek kezdete között képtelenség olyasvalami javára írni a békét, ami akkoriban még nem létezett. Így tehát az sem a csak lassanként megszilárduló Montánuniónak vagy az akkor még nem létező Római Szerződésnek köszönhető, hogy Berlin 1953-as blokádja vagy az 1956-os magyar felkelés nem torkolt világháborúba. Franciaország és Németország egész egyszerűen azért nem keveredett egymással konfliktusba az ’50-es években, mert teljesen más volt a pillanat témája. Akkoriban ugyanis nem a Rajna-menti „ősellenségek”, hanem sokkal inkább az amerikai befolyás alatt álló nyugati blokk és a szovjet befolyás alatt álló szocialista tábor szembenállása fenyegette Európa és a világ békéjét.
Ami a békét megóvta, az nem volt más, mint a terror egyensúlya, vagyis „egymás garantált elpusztításának” perspektívája - magának a stratégiai koncepciónak is ez volt a neve (Mutual Assured Destruction) a NATO és a Varsói Szerződés haderői között - egy nukleáris apokalipszis során, amely megsemmisítette volna a földrészt és kétségtelenül az egész Földet. Ha tehát 1945 és a berlini fal 1991-es lerombolása között béke uralkodott Európában, ez annak köszönhető, hogy a megosztott földrész a vasfüggöny két oldalán állig fel volt fegyverkezve. Tagadhatatlan tény, hogy a termonukleáris bombák, a stratégiai légierők és a ballisztikus rakéták garantálták a békét Európában, nem pedig a gépkocsik világításának, a görögdinnyék méretének vagy a kakaóvaj zsírtartalmának harmonizálásával bíbelődő Európai Bizottság bürokratái.
Látnunk kell azt is, hogy a második világháború vége óta három rendkívül fontos strukturális változás következett be Nyugat-Európában. Először is a fejlett országok között véget ért a klasszikus háborúk korszaka. A reneszánsz és különösen a harmincéves háborút lezáró 1648-as westfáliai béke óta egészen 1945-ig az európai történelmet a klasszikus háborúk alakították, amelyekben államok hadseregei csaptak össze egymással. Márpedig ez a fajta háború egyre inkább eltűnik, legalábbis a fejlett országokból. Miért? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem a közösségi intézmények hatására.
Ha a klasszikus háborúk eltűnnek a fejlett országok gyakorlatából, ez egyrészt az életszínvonal növekedéséből és az oktatás általánossá válásából következő alapvető szemléletváltozásnak, másrészt a vizuális és azonnali kommunikációs eszközök (televízió és internet) széleskörű elterjedésének kettős hatására következik be. Az Egyesült Államok 1975-ben mindenekelőtt azért volt kénytelen feladni a vietnami háborút, mert az amerikai nép egyre kevéssé viselte el harctéri veszteségeik mindennapos látványát a tévéképernyőkön, és mert az egyetemes lelkiismeret (meg persze a Szovjetunió) nem tűrte volna, hogy Washington ebben az esetben bevesse az atomfegyvert. Az információ azonnalisága és mindenhatósága teszi a klasszikus háborút egyre elfogadhatatlanabbá a fejlett országok közvéleménye számára, nem pedig a brüsszeli bürokratikus intézmények.
Ez a tényállapot két fő következménnyel jár. Egyrészt azzal, hogy a fejlett államok többé már nem keveredhetnek klasszikus háborúkba egymás ellen, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem háborúskodnak egymással, csupán azt, hogy más módszerekkel, mint a klasszikus háborúk. Sokkal alattomosabb, az utca embere számára láthatatlan módszerekkel. Többé nincsenek hadüzenetek, a klasszikus fegyverek sem játszanak már szerepet, az anyagi és emberveszteségek is nagyon csekélyek. A XXI. századi háborúk sokkal álnokabb és kifinomultabb eszközökkel folynak: fegyvereik a médiumok, a propaganda-kampányok, a dezinformációs műveletek, a pszichológiai manipulációk, az alvállalkozókkal végrehajtatott terrorakciók, célpontjaik pedig az emberi agyak, hogy elfogadtassanak velük olyan változásokat és gyakran sokkal teljesebb alávetettségeket, mint amilyeneket a múlt klasszikus háborúival sikerült elérni.
Erről az új típusú háborúról, erről az „árnyékháborúról”, amelyet elsősorban USrael visel a „világ maradéka” ellen, Francois Mitterrand francia köztársasági elnök is beszélt politikai végrendeletében, amelyet néhány héttel a halála előtt bízott rá egy újságíróra. „Franciaország nem tudja, de háborúban állunk Amerikával. Igen, ez egy állandó, életbevágó, gazdasági és látszólag halottak nélküli háború. Igen, az amerikaiak nagyon kemények és nagyon mohók, korlátlan hatalmat akarnak a világ fölött... Ez egy ismeretlen háború, egy állandó háború, látszólag halottak nélkül és mégis élet-halálra szóló háború!” (Georges-Marc Benamou: Le dernier Mitterrand, Plon, 1997).
Másrészt látni kell azt is, hogy amikor a fejlett országok katonai intervenciókhoz folyamodnak, többnyire a világ periférikus zónáiban teszik, amelyek a média számára nehezen megközelíthetők, és többé már nem vetnek be sorköteles állományt, hanem csak hivatásos katonákat, a saját soraikban lehetőleg „zéró veszteséget” célozva meg, tehát a földi hadműveletek helyett a légibombázást részesítve előnyben, és arra törekedve, hogy a konfliktus minél rövidebb legyen, a sajtónyilvánosság lehető legteljesebb kizárásával. Ez a fajta háború zajlik a világ több régiójában, nevezetesen Afganisztánban, Irakban vagy Líbiában, ahol egyébként az EU-tagországok hadseregei tömegesen vesznek részt a NATO hadműveleteiben.
A második strukturális változás az európai országok születési arányszámának a hanyatlását érinti, ami évek óta a népesség gyorsuló elöregedésével jár. Ez a változás különösen látványos Németországban, mivel az egyik valószínű demográfiai forgatókönyv azzal számol, hogy 2050-re Németország lakossága csaknem 14 millió fővel csökken, dacára az évi százezres bevándorlásnak. 2050-ben 60 évesnél idősebbek fogják alkotni a német népesség több mint 40 százalékát, és így csaknem háromszor annyian lesznek, mint a 20 év alattiak. Ezek a népesedési adatok döntő fontosságúak, mert minden történész tudja, hogy a háborúk általában gyorsan növekvő népességű szegény zónák és gyönge demográfiai nyomású gazdag zónák között robbannak ki. Ebből a szempontból egyetlen történész sem hiheti komolyan, hogy valószínű lehet egy háború a nyugat-európai országok között, miközben denatalitás fenyegeti mindegyiket és egyre inkább elöregszik a lakosságuk.
Végül a harmadik strukturális változás pontosan az afrikai országok demográfiáját érinti. Az említett okok miatt egyetlen komoly szakértő sem tagadhatja, hogy a Földközi-tenger északi és déli partja közötti népesedési és gazdasági különbség jelenti Európa számára a fő háborús kockázatot a következő évtizedekre. Márpedig a történelem furcsa fintoraként maga az európai integráció eszméje abból áll, hogy az európai övezeten kívül tartsa az afrikai országokat - egyébként nagyon helyesen és teljes joggal, hiszen ezeknek semmi helyük az EU-ban. Más kérdés, hogy ez az elv távolról sem a békét, sokkal inkább a háborút fogja jelenteni Európa számára.
Ha az eurokraták őszintén azt képzelik, hogy a brüsszeli Bizottságtól eredő harmonizációs direktívák akadályoztak meg egy újabb háborút Európában fél évszázad óta, akkor a saját(ságos) logikájukhoz híven a lehető leghamarabb fel kellene ajánlaniuk az afrikai országoknak, hogy csatlakozzanak ehhez a politikai építményhez, amely állítólagosan a béke garanciája. Ha nem így tesznek, csupán nyilvánvaló következetlenségükről tesznek tanúbizonyságot, és akarva-akaratlanul elárulják, hogy az európai építkezés, legalábbis a jelenlegi formájában, valójában egy Washingtonban kitalált művelet, azzal a céllal, hogy Európát az amerikai geostratégiai játszma engedelmes kiszolgálójává tegye. Ez a művelet globális szinten az apartheid minden jellegzetességét magán viseli, hiszen két kategóriába sorolja az országokat: egyik oldalon az euro-atlantista csatlósokkal, másikon a potenciális ellenségekkel. Ez a politikai alávetettség egyenesen a „civilizációk összecsapásához” vezeti Európát, ahogyan azt Washington eltervezte. Azzal, hogy a Nobel-békedíjat odaítélték az Európai Uniónak, amely csak annak az éremnek a civil oldala, amelynek katonai oldalát NATO-nak hívják, a norvég Nobel-bizottság és gazdáik a világbékére nézve legveszélyesebb és legnyugtalanítóbb gondolatot és stratégiát honorálták. Knut Hamsun pedig foroghat a sírjában...
MD 2012. XI. 1-7.

A zsidódemokrácia pártrendszerében nem a nemzet érdekei és jogai döntenek, hanem az, hogy a pártoknak mennyi pénze van. Ez önmagában a korrupció melegágya, hiszen nem a nemzeti pártprogramok versengenek egymással, hanem az győz amelyiket a háttérben lévő nagybankok és cégek jobban pénzelnek. Hálából ezek a bűnpártok a győzelmük után a nép kirablásával fizetnek vissza a bűnöző bankoknak és cégeknek. (Morales)

Külföldön is folynak a kilakoltatások

Spanyolországban 2012. november 9-én lett öngyilkos egy 53 éves nő, akit ki akartak lakoltatni otthonából. A nő a harmadik emeletről vetette le magát a végrehajtók megjelenésekor. Spanyolországban ez a második hasonló eset. Kormányadatok szerint ott már napi 500 kilakoltatásra kerül sor! Halkan megjegyezzük, hogy mi is Európa felé tartunk...
A halálesetet követően Madridban százak tüntettek a bankok ellen. Megjegyezzük, hogy Magyarországon több tucatnyian (!) lettek már hasonló körülmények között öngyilkosok, amit a média általában bűnös módon elhallgat. Tömegtüntetés meg aztán végképp nincs - de "békemenet" az van!
Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök bejelentése szerint hétfőn tárgyalnak a kilakoltatások ideiglenes felfüggesztéséről, bár mint mondta, ez "nehéz eset". Nehéz eset - az embertelen, kapitalista, gyilkos rendszerekben! Mert egy normális világban egyetlen törvény kérdése lenne az egész, amit egy kormányülés alatt meg lehet alkotni! Mert a lakhatás alapjog!
Bányai Péter

Polgárháborús körülmények Athénban

2012. november 7-én, valószínűleg a "Nagy Októberi Forradalom" mintájára a parlamenti vitát követően, viharos fejleményekre került sor. A 13,5 milliárd eurós brutális megszorító csomag "puccs-szerű helyzetet" teremtett.
A kormány meghatározta a vita 10 órás maximális idejét, és az azt követő szavazást közvetlenül. A képviselők megkapták a 279-oldalas dokumentumot, mindössze két nappal a szavazás előtt. A két ellenzéki párt, a "Független Görögök" és SYRIZA 2, indítványozta a napirendre hozását. Az megszorító intézkedések egyikének sem vittatták az alkotmányosságát, de kifogásaik szerint senki sem tud két napon belül 279 oldalt alaposan áttanulmányozni.

Az ezt követő vita Alexis Tsipras (SYRIZA) részéről azt taglalta, hogy az ország "mély és elhúzódó recesszióba" fog süllyedni. A kommunista helyettes, Athanasios Pafilis, a teljes kormányzati hozzáállást "törvénytelennek minősítette", és felszólított békés polgári ellenállásra. Miután egy új szavazás javaslatát ismét negatívan fogadták a kormánypártok, a SYRIZA képviselő elhagyta a termet tiltakozásul, mert az ismétlés jogellenes intézkedés.

A parlamenti személyzet beszüntette a munkát, és a béreket is drámaian lehúzták. Ezek az események kerültek központjába egy általános sztrájknak. Este több mint 100.000 ember özönlött a parlament elé, hogy tiltakozzanak a megszorítások ellen.

A múlt héten a görög Bíróság már bejelentette, hogy a memorandum nagy része törvénytelen. Ma ez a bíróság úgy határozott, hogy a bírák és ügyészek fizetéscsökkentése is törvénytelen, mert képviselők is kötődnek a bérekhez. Mindazonáltal ezek talán az egyetlen embercsoport Görögországban, akiknek a fizetésük nem csökkent.

Tulok