Mimmo Muolo, az Avvenire vatikánszakértője könyvet írt Ellopott ünnepek – fedezzük fel újra az ünnep keresztény értelmét
címmel. Annak a hosszú ideje fennálló kulturális jelenségnek a hatásait
vizsgálja, hogy a fogyasztói társadalom elveszi a keresztény ünnepek
igazi tartalmát.
Az
előszót Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának
elnöke írta: „A könyv megmutatja azt a lassú, de fékezhetetlennek tűnő
folyamatot, amely elfeledteti azt, ami szent, és újpogány látásmódot
állít a helyébe. Nem tudjuk, hová vezet ez a hullámverés. Ami biztos,
hogy ez a jelenség a hit által táplált kulturális alapban gyökerező
azonosságtudat széthullásához vezet, egyéni és társadalmi szinten is.”
A
szerzőt az indította a vizsgálódásra, hogy kisfia, Giuseppe egyszer
megkérdezte tőle: „Ha a karácsony a gyermek Jézus ünnepe, akkor miért
beszélnek olyan sokat a Télapóról és olyan keveset a gyermek Jézusról?”
Megértette, hogy a gyermekek olykor természetesebb módon képesek a
dolgok mélyére látni, amíg mi, felnőttek igazodunk a megszokásokhoz, a
felszínhez, néha pusztán azért, mert egyéb dolgainkkal vagyunk
elfoglalva.
Ez a széles körben elterjedt jelenség sajnos nemcsak
a karácsonyt érinti, hanem a többi ünnepünket is: a húsvét
tavaszünneppé válik, mindenszentek ünnepére a fiatalok körében
rátelepszik a Halloween.
Muolo úgy fogalmaz, hogy ellopták az
ünnepeinket. Mintha az uralkodó kultúra genetikai mutációt idézet volna
elé a keresztény ünnepek DNS-ében, megtartotta nevüket, felszíni
struktúrájukat, mégis a legmélyebb szinten változtatta meg lényegüket.
A
karácsonyi üdvözlőlapokon az emberek nagy része már meg sem említi
Jézus születését. Jó példa erre a Google is: ha egy híresség
születésének, halálának van évfordulója, látványosan jelzik, rá lehet
klikkelni a figyelemfelkeltő ikonra. 2011. december 25-én az aktuális,
piros sapkát és havazást ábrázoló logó mellé csak az volt írva:
Kellemes ünnepeket! „Jézust cenzúrázta a Microsoft? Nem csak a
Microsoft. 2010-ben az Európai Bizottság több mint hárommillió
példányban nyomtatta ki az Európai Uniós naptárt az iskolások számára:
ebben szó sem esett a karácsonyról, pedig szerepeltek benne zsidó,
muzulmán, sőt még hindu és szikh ünnepek is” – írja le megdöbbenését a
szerző.
A nagyböjt esetében az történt, hogy átformálódott a szó
jelentése, a hangsúlyt a pszichológiai tartalmakra, a viselkedésre
helyezték. A húsvétra való felkészülésnek ily módon elveszett a
spirituális tartalma, és az örömökről való lemondássá változott. A
szerző Aranyszájú Szent Jánost idézi, aki szerint ez az időszak „olyan,
mint egy tornaterem, ahol gyakorlatokat, edzéseket végzünk”. Olyan
korban élünk, amelyben virágzik a test kultusza, zsúfolásig telnek az
edzőtermek. Miért nem próbálunk egy kicsit a lélek tornatermében is
edzeni, táplálni hitbeli életünket? Ebben az esetben a lemondások nem
maradnak öncélúak. Ahogy a sport komoly gyakorlása is sok lemondással,
életmódváltoztatással jár, úgy az önmegtartóztatás ennek a lelki
edzésnek a velejárója.
A kereszténység legnagyobb ünnepe, a
húsvét immár a húsvéti tojás és a kirándulások ideje lett. Az iskolás
gyerekek számára tavaszünnepet jelent, amikor a természet felébred téli
álmából. Az iskola nem támogatja az ünnep valódi értelmének
közvetítését, vagyis nem adja át kultúránk alapjait a diákoknak. Pedig
hogyan lehet megérteni a művészettörténet, az irodalom, a zene, a
filozófia nagy alkotásait a húsvét misztériuma nélkül? Hogyan lehet
megérteni az elmúlt 2000 év történelmét? A szerző szerint ez olyan,
mintha úgy tanítanánk matematikát, hogy kihagytuk a szorzótáblát.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése