2013. szeptember 10., kedd

Szíriai helyzetjelentés

Amint a mellékelt térképen is látható, az orosz hadiflotta már most fölényben van az USA és szövetségesei hadiflottájával szemben Szíria partjainál. A kínai hadihajókról nincs megbízható adat, de számos egysége szintén ebben a térségben várakozik.
A kínai partraszálló hajók is útban vannak, és mostanában fognak áthaladni a Szuezi-csatornán. Az iráni haditengerészeti egységek is ott állomásoznak már egy ideje. Ez a második világháború ota a legnagyobb tengeri erőösszpontosítás. Ennek ismeretében érthető, hogy az USA szövetségesei egymás után lépnek vissza a megígért támogatás beváltásától.
Hídfő.net

Kényszerpályán mozog mindenki - mondhatnánk ezt is a jelenlegi világpolitikai helyzetre Szíria kapcsán. Ha az érintett országok vonatkozásában áttekintjük mindezt, akkor látható, hogy nem sok választásuk van.
USA
Obama döntése meglehetősen nagy melléfogás volt. Az egész világ lélegzet visszafojtva figyelte a sajtót egy-két héttel ezelőtt, amikor bejelentette a Szíria elleni katonai fellépést. Beindult a háborús propaganda gépezet, aztán pedig Obama a szenátusra bízta a háború eldöntését. Ezzel Obama egy gyengekezű államfő képét mutatta fel az egész világ előtt, és presztízse összeomlott. Érthető természetesen Obama döntése, eltolta a felelősséget, mert ugye a demokrácia alapja, hogy soha semminek nincs felelőse, amint meg kell szavazni valamit. A háborús lendület megtört, és az emberek kérdéseket tettek fel. Ha így van, akkor az elnök, aki minden információ birtokosa, nem biztos a dolgában? Obama döntése természetesen annyit jelent, hogy kihúzhatja magát a beavatkozás terhe alól. Ha a szenátus leszavazná, akkor hivatkozhat arra, hogy én megtettem mindent, de az amerikaiak nem akarják. Ez egy jó kibúvó lehetne.
Az USA ebből a helyzetből semmiképpen sem tud jól kijönni. Itt már csak két rossz között választhat és azt latolgathatja, vajon melyik rossz lesz a kisebbik rossz. Amennyiben nem támad, akkor a gyengeséget bizonyítja. Hozzájön még ehhez az afganisztáni és az iraki háborúk elvesztése, amely kimondatlanul is egyértelmű, és így együtt pedig azt mutatja, nincs már erő, elfogyott az energia az USA hadserege mögül. Hivatkozhat a békére, vagy a szenátusi leszavazásra, akár a világháborús veszélyre, de mindenképpen ez a döntés a gyengeséget bizonyítja. Ha támadni fog, akkor gyors és hatékony támadást kell intéznie, mert ellenkező esetben a technikáját nevetteti ki, amelyet így is sok kritika ér az utóbbi időben. Azonban még egy eshetőségre fel kell készülnie a nyugatnak, az pedig az az hihetetlen merész és veszélyes helyzet lenne, ha az orosz fél beavatkozna tevőlegesen. Ha átgondoljuk logikusan, akkor Amerika mindenképpen támadni fog. A gyengeségét nem bizonyíthatja, azonban a legnagyobb veszély az orosz fél tevőleges beavatkozása a legkisebb eshetőség valamennyi közül. A sikereket pedig a propaganda arra forgatja ki, amerre csak akarja, a média a kezükben van, lehet hazugságokkal etetni a népeket nemlétező sikerekről is. A kényszerpálya jól látható, a maguk teremtette helyzetben kénytelenek lesznek támadni, ha nem akarnak nevetségessé válni.
Libanon
Libanon érintettsége már így is egyértelmű. Vallási okokból avatkozott közbe, állítja a nyugat, amely amúgy is vallásháborús színezetet kíván adni a történteknek, persze ebben vajmi kevés igazságtartalom van. A vallási színezet sokkal később alakult ki, mint maga a háború. Libanon politikai alapon avatkozott be. Történelmi tény, hogy Szíriát és Libanont voltaképpen egy területnek lehet számítani, közigazgatásilag szedték csak szét két országra és így is maradt. A két ország között folyamatosan működött egy kölcsönös segítség, és az arab-izraeli konfliktusok után kialakult nehéz helyzetben majdnem hogy Szíria tartotta életben Libanont. Az ország legjelentősebb koncentrált ereje a Hezbollah mozgalom. Szíriai kötödése erős, mind az anyagiak, mind a fegyverek beszerzése terén. A Hezbollah nem tehette meg, hogy Asszad szorult helyzetében nem avatkozik közbe, ezzel elárulta volna azt a szövetségesét, amely évtizedeken át pártolta és segítette. A Hezbollah az arab terület legjobban felkészült és kiképzett hadereje. A szíriai harcokba bekapcsolódott 7000 Hezbollah önkéntes hetek alatt megfordította a harcok kimenetét. Most ennek köszönhetően Asszad és csapatai minden területen sikereket érnek el, lassan de biztosan számolják fel a banditák állásait. Egy USA beavatkozás esetén Libanon nem tud kimaradni a további eseményekből sem. Területéről nagy valószínűséggel indítanának mind az amerikai hajók ellen (amennyiben azok közelbe merészkednének), mind Izrael felé rakétákat. Libanon jelenleg további önkénteseket toboroz a szíriai harcokhoz.
Törökország
Törökország valószínű kimarad majd a támadásokból. Főleg a szárazföldi akciókból, amennyiben arra sor kerülni. Elképzelhető, hogy repülők szállnának fel a török repterekről, de hogy Törökország beavatkozzon, nem valószínű. Törökország belső politikai egyensúlya is rossz. A kisebbségben levő radikálisabb iszlám ágazat erőteljesen kezd politizálni, és nagyobb hangsúlyt kap, mint az a valódi súlya szerint kijárna neki. Ez nagyon rossz irányba befolyásolja a politikai döntéseket, főleg azért, mert inkább a szunnita irányzat érvényesül. Az a vonal, amelyet ma Erdogan igyekszik erőltetni, egy elzsidósodott (a judeo-kereszténységet ajnározó politikai pártokhoz hasonlatos iszlám irányzat) iszlám ágazat, amely a Kemal Attatürk irányzatot kívánja leváltani és háttérbe szorítani. Az Attatürk által szorgalmazott irányzat egy mérsékelten vallási ágazat, amely jobbára világi alapokon kezeli az államot és főleg a hadsereget, és amelyben a hadsereg sokkal nagyobb szerepet kap, mint általában más államok esetében. Ez a két fő irányzat nagyon erőteljesen írtja egymást. Sorozatos letartóztatások, az egész tisztikar kirúgása, belpolitikai harcok és gazdasági visszaesés követkelezett be miatta.
Törökország a legnagyobb örömmel avatkozott volna bele a szíriai harcokba akár nyílt katonai erővel is, de Erdogan elbaltázta az egész akciót. Sorozatosan rossz lóra tett, felült a nyugati hazug dezinformációs titkosszolgálati értesüléseknek, így sorozatosan rossz döntéseket hozott. Erdogannak két fő szándéka volt. Elsőként a szír partok közelében lévő hatalmas tengeri olaj- és gáz tartalékokra Izraellel együtt rátegye a kezét. Arra a tartalékra, melyet Izrael már most elkezdett kitermelni. Másrészről az arab iszlám világban kivívni az elsőséget, és a vezető szerepre törekedni. Ehhez azonban ki kell iktatni Iránt és szövetségeseit, mert az ő első számú riválisa Irán. Erdogan azonban elkövetett egy nagy hibát. A kurd területek megtartása miatt lekezelte, elutasította a kurd vezetőket, és a Törökországban kiképzett terroristáik letörtek a fennhatóságuk alá került területeken minden kurd kezdeményezést. Asszad azonban egy évvel ezelőtt kijátszotta az aranytálcán felkínált lehetőséget, a kurd kártyát, és úgy tűnik az egyik aduász tarolt is rendesen. Teljes autonómiát adott a kurdoknak, saját hadsereggel, ezáltal szövetséget kötött az iraki kurd autonóm területtel is. Abban az esetben, ha török hadsereg beavatkozna, az egyet jelentene a kurd függetlenedési törekvések letörésével, vagyis azzal, hogy a kurdok egy népként esnének neki a törököknek. Ezzel fellángolna a kurd háború, Erdogan a szír front megnyitásával azonnal két frontot nyitna meg. Mivel a törökök igen rossz kapcsolatban vannak az örményekkel, ezért Örményország (és az örményeken keresztül az oroszok) olyan minőségű és mennyiségű fegyverrel látnák el őket, ami a PPK és a kurd fegyveres erők hirtelen és jelentős megerősödését jelentené. A szíriai, az iraki és a törökországi kurd lakosság közel 25-30 millió ember. Jelentős fegyverzettel megerősítve képes lenne szembeszállni Törökországgal, és ezen keresztül Örményország is revansot vehetne a sok sérelemért, így a rejtett örmény beavatkozás is megtörténne kiképzőkkel, kiképzési területek biztosításával, fegyverzeti támogatással. Az örmény-kurd határ több száz kilométer hosszú, ellenőrizhetetlen határvonal. A Törökországban tavasszal történt merénylet csak egy figyelmeztetés volt, jobb ha kimaradnak az eseményekből, mert elszabadulhat a pokol. A robbantás 40 halálos áldozatot követelt, a kormány háborús retorikája megtört, a nehéz belpolitikai helyzetben a nép azonnal a kormányt okolta a merénylet miatt. Törökország tehát az érintettséget semmiképpen sem tudja levakarni magáról, azonban a nyílt harcokból kimaradhat és jobban is teszi.
Irán
Irán elkötelezett Szíria mellett. Katonái kisebb létszámban már így is harcolnak Szíriában. Abban az esetben, ha létrejönne egy kurd állam, és az Irán-barát lenne, az iráni vezetés nagy valószínűséggel lemondana az Iránban lévő kurd területekről (ezek nagyon kis területek, és kevés emberről is van szó). Ez a gesztus egy hosszútávú kapcsolatot eredményezne az államok között. Egy Irán-Kurdisztán-Szíria tengely kialakulása olyan katonai egységet hozna létre, amely sikeresen venné fel a harcot elsősorban az USA csatlósaival, akár Szaúd Arábiával, akár Katarral és a többi talpnyalóval, és amely képes lehet erős keleti támogatással Izrael állam eltörlésére is. Amennyiben azonban Szíria elesik, a következő célpont egészen biztosan Irán lenne. Efelől jóformán egyetlen témával foglalkozónak sincs szemernyi kételye sem. Irán tehát kénytelen minden erejével támogatni Szíriát, mert ezzel saját területét is védi. Így Irán háborúba sodródása csak elméleti kérdés, gyakorlatilag már megtörtént.
Kína
Kína beavatkozása szinte kizárható gyakorlati formában. Fegyvereket szállít Szíriának, valószínűleg alkatrészeket és egyéb technológiákat, de harci beavatkozás nem valószínű. Kína jól tudja, hogy Irán lesz a következő áldozat. Líbiában Kína 18.8 milliárd dollár értékű üzletet bukott el azzal, hogy beleegyezését adta egy légtérzár létrehozásába, ami első pillanatban is hazugság volt. Az ENSZ BT beleegyezése után a légtérzár helyett megkezdődött Líbia bombázása. Még egyszer nem fogják átvágni őket, erről a kínai vezetés biztosította az ENSZ tagországokat és a közvéleményt, soha nem fognak beleegyezni a bombázásokba semmilyen indokkal sem. Iránban sokkal nagyobb üzleti érdekeltségei vannak Kínának. Ráadásul ezek hosszútávú üzleti befektetések. Kína másik nagy érdekeltsége a nyersanyag beszerzése. Az USA ilyen fajta háborús banditizmusa szépen lassan elvágja Kínát a nyersanyagoktól. Kínának természetesen lenne mivel visszavágnia gazdaságilag, de az már a világháborús helyzet kategóriába tartozna. Tehát Kína érthető módon szintén gazdasági kényszerből támogatja a szíriai rendszert.
Oroszország
A legkényesebb kérdéskör. Annak ellenére, hogy Putyin elnök kijelentette, minden körülmények között segítik Szíriát, a közvetlen beavatkozásnak nagyon kicsi az esélye. Oroszország a beavatkozással nagy valószínűséggel a III világháború kitörését indítaná el. Vagy éppen Obama támadási parancsa lenne a világháború kitörésének konkrét oka? Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a III. világháborúnak semmilyen más befejezése nem lehetséges, mint az atomháború. Bármelyik fél állna vesztésre, utolsó lehetőségként nem támaszkodhat másra, mint az atom arzenáljára. Ezzel egy időre félbe szakadna az emberiség történelme, és egy pár évtizedes, vagy akár évszázados mélyálom követezne, mely semmi másról nem szólna, mint a túlélésről. Oroszország beavatkozásának tehát nagyon nagy a súlya. Azt is hozzá kell tenni, hogy jelenleg a civil társadalmi támogatottsága sokkal nagyobb az orosz hozzáállásnak, mint a háborús uszítás támogatása. A világpolitikai porondon jelenleg Oroszország sokkal jobb pozícióban van, a kérdés az, hogy ezt mire tudja felhasználni.
Oroszországnak megvannak a saját belső gondjai. Putyin nemzeti megmentési műveletei még messze nem értek véget. A társadalmi támogatottsága hatalmas, viszont a 20 évig tartó nemzetrombolás nem múlik el pillanatok alatt. A magán tőke befurakodott a hadi iparba, és ennek káros hatásai érezhetőek. Ráadásul van egy belső pártbeli törésvonal is, melynek egyensúlyban tartása sok energiát emészt fel. Mivel egyértelműen a vezető párt liberálisabb irányzata került háttérbe, így a liberális szavazók a nyíltan liberális, nyugatról pénzelt és bomlasztó ellenzékre szavaznak, ez eredményezte országszerte az ellenzék némi megerősödését. Ez semmi eredményt számukra nem fog hozni, de létük veszélyforrás egy háborús helyzetben a vezetés számára, és valószínű, hogy egy nagy háború ugyanazt az eredményt hozná az ellenzék számára, mint a sztálini időkben.
Ha Oroszország nem segíti meg Szíriát, akkor az egész világ el fog fordulni Moszkvától. A tartusi kikötő, mint hadi bázis, a legmagasabb fokú együttműködés jele. Ha egy ország a legmagasabb fokú együttműködő partnerét nem tudja megvédeni, akkor milyen partner számíthat bármire tőle? Egyáltalán azok után van-e értelme bármiféle szövetségre is lépni vele? Oroszország tehát minden gondja ellenére ebben kérdésben a többi államhoz hasonlatosan kényszerpályára került. Moszkvának ebből a kényszerpályából egyetlen módon van kiút. Ha biztosra vehető, hogy a szírek számára adott légvédelem elegendő mennyiségű, és megfelelő technikai színvonalú, hogy elhárítsa a támadás jelentős részét. Ebben az esetben egyszerűen csak annyit kell mondaniuk, mi megtettünk mindent, semmi szükség ránk, hogy beavatkozzunk, a szír légvédelem megoldja ezt a kihívást. Az orosz technológia ezzel kiütné a nyugati rettegett csúcstechnológiát, akár repülőgépről, akár irányított manőverező rakétáról van szó. A Ria Novosti tájékoztatása szerint a Pantshir S1 légvédelmi rendszer, amellyel Szíriát a közelmúltban nagy számban felszerelték képes a Tomahawk rakéták lelövésére. Oroszországban tesztelték manőverező rakéták ellen, és kiválóan teljesített. A S-300 rendszerek pedig több hírforrás szerint telepítés alatt állnak és a személyzet kiképzése folyik. Hogy maguk a rendszerek milyen szinten állhatnak, azt nem lehet tudni - nyilvánvalóan titkolják. Ebben az esetben Oroszország megússza a beavatkozás felelősségét, magas biztosítékkal szolgál szövetségesei számára, hogy komoly segítséget tud nyújtani, és stabilizálni tudja helyzetét a legnagyobb nyugati katonai nyomással szemben is. Ezzel az egypólusú USA világrendnek és világcsendőri képzelgéseknek végérvényesen befellegzik.
Ezek mindegyike olyan kényszerpályák, melyek jószerével megszabják ezen országok részvételét, vagy cselekedeteit. A helyzet jelen esetben rákényszeríti őket arra, hogy ki kell állniuk amellett, amit képviselnek. Ez egy komoly és tiszta helyzet, amely színvallásra kényszeríti az országokat.
Kemény Gábor

Ez a leghatékonyabb dohányzás elleni reklám

Három hónapig futott tavaly az amerikai csatornákon a „Tippek korábbi dohányosoktól” elnevezésű, a dohányzásról való leszokást népszerűsítő reklámkampány, amelynek hatására becslések szerint közel százezren végleg letették a cigarettát.
Nem operált szenzációhajhász képi eszközökkel az Egyesült Államokban tavaly három hónapig futó dohányzásellenes reklámkampány, mégis példátlanul ütősnek bizonyult. A rövid reklámokban korábbi dohányosok mesélték el, milyen életet kénytelenek élni egy olyan betegség után, amely a dohányzás számlájára írható. A szereplők között láthatunk végtagjukat elvesztett embereket, egy önmagát ellátni képtelen, egyedül még wécézni sem tudó, stroke-on átesett asszonyt, vagy egy daganat miatt gégeeltávolításon átesett nőt is, aki emiatt már sosem énekelhet vagy beszélhet eredeti hangján unokájával.
Az Egyesült Államok járványügyi hatósága (CDC) a The Lancet orvosi folyóiratban most hozta nyilvánosságra a kampány hatékonyságára vonatkozó jelentését. Ebből kiderül, hogy a tévéreklámok hatására 12 százalékkal megnőtt a leszokási kísérletek aránya, ami számszerűsítve közel 1,6 millió amerikait jelent. Közel 220 ezren a kampány befejezése után sem gyújtottak rá, ám a hatóság becslése szerint a leszokók az első időszakban gyakran visszaesnek, így hosszú távon 100 ezerre teszik a kampány miatt a cigarettát végleg letevők számát.
A reklámok egyébként igen figyelemfelkeltőnek bizonyultak: a 3 ezer megfigyelt dohányos 80 százaléka látta a „Tippek korábbi dohányosoktól” kampány valamelyik reklámját. A jelentés szerint a kampány hatására érezhetően nőtt a nemdohányzók által a családtagokra vagy barátokra gyakorolt nyomás is a leszokásukat illetően. Az ehhez hasonló figyelemfelkeltő kampányok ugyan komoly befektetést igényelnek, de ha a költségeket egy főre lebontjuk, kiderül, hogy egy évnyi élet kevesebb, mint 200 dollárból megmenthető – így mindenképpen az egyik legolcsóbb megelőzési forma.
(origo)
Ha egy bank nem adott devizát a vele „devizahitelezéses szerződést” aláíró hitel felvevőnek, akkor ez árfolyamkülönbség változáson alapuló tudatos csalási bűncselekmény a szerződést aláíró banki alkalmazott személy részéről, s miatta a bank felelős valamennyi "árfolyamváltozási káráért". Az illető banki alkalmazott elleni büntetőeljárás eredményének ismerete nélkül a polgári bíróság nem jogosult arra, hogy megállapítsa a hamis hitelszerződést aláíró banki alkalmazott munkáltatójának, az adott banknak a csalás miatti kártérítési felelősségét. Tehát mindenki fel kell jelentse tudatos személyes csalás vádjával a szerződését aláíró banki alkalmazottat, mielőtt a polgári kártérítési igényét érvényesítené (lásd: Btk. 55. § és 212. §.). Ha az ügyész nem hajlandó vádat emelni, pótmagánvádra is van lehetőség.
Verőce, 2013. 09. 10.
Tejfalussy András
(/**/tudomanyos.rendorseg.pjt@gmail.com)
www.tejfalussy.com

Lesz pénz - öröm és boldogság a Fidesznél

Lázár sikeres tárgyalásokat folytatott Brüsszelben. Az EU által leállított magyarországi kifizetéseket újraindítják. A felsorolt leállítási és újraindítási indokok összességében mind hazugságok. Nyelvi tudatlanságra, vagy félretájékoztatottságra hivatkozni ilyen összegek viszonylatában már egyszerűen a vicc kategóriába tartozik. Az EU tökéletesen tisztában volt vele, hogy az az összeg, amellyel nem tudtak elszámolni (a teljes kifizetések 10-15 százaléka) lenyúlások formájában egyszerűen a Fidesz kasszájában landolt. Behúzták a kéziféket, mikor Orbán bank- és EU ellenes megnyilvánulásokba kezdett. 
Orbán azonban nem az a félresikerült hülye gyerek, akit csak így a pálya szélére lehet állítani. Nagyon is jól tudja, hol van az EU gyenge pontja - melyet sikerrel megtalált - és amelyet néha-néha a két gatyaszár között jól meg is szorongat. Még pedig az, hogy az egész EU vezetés tudja, csak a Szentlélek (no és a keleti megrendelések) tartják életben az egész kócerájt. Egy belső megingás, egy lázadás, ne adja Isten (már őnekik) egy forradalom, ami futótűzként terjedne át az elégedetlen régiókra, az egész tákolmány végét jelentené. Vagyis elég, ha Lázár annyit közöl: „Tisztelt EU vezetés, nálunk éppen nagyon nehéz a helyzet. Könyöradományokkal tartjuk pórázon a cigányainkat, de már ezt sem bírjuk. Esik szét az egészségügy, emelkednek az árak bármit is teszünk, az ipari teljesítmény csökkent, az adók az egeket verik kényszerűségből. Ha nem folytatják a kifizetéseket, akkor mi sem tudjuk folytatni, jön a cigány lázadás, a jobboldali terrorcsoportok meg válaszolnak rá (horogkereszt, náci jelszavak, kattogó vonatkerekek és füstölgő kémények sejtetése), jön a forradalom meg a polgárháború. A cigányaink elözönlik Európát, a forradalom átterjed Szerbiára meg Szlovákiára. Kell ez maguknak? Ha nem, akkor pofa be és lehet tovább tejelni!". Az egyórás tárgyalás lényege nagyjából ennyi lehetett. És az EU fizet. Már hogyne fizetne, ha jönnek a nácik meg a füstölgő kémények? 
Ha bárki ennél többet gondol az ügy mögé, akkor kezdjen gondolkodni pusztán a józan paraszti ész segítségével, logikusan, hogy mire is lehetne hivatkozni. Arra, hogy a magyar ipar fejlődik és jól teljesít? Arra, hogy a nyugati cégek keleti piacra történő becsempészése nem sikerült, a keleti nyitás egy csőd lett az állam számára? (Pár mezőgazdasági dolgon kívül semmit sem tud az EU rajtunk keresztül eladni kifelé, az eddigi kereskedelem összege szinte semmit nem változott mostanáig). A szállító cégek sarcolásával tovább nőttek az előállítási árak, a magyar ipar tökéletesen versenyképtelen, nemhogy Orbán szándékai szerint Kínával, de még EU szinten is. Nincs egyetlen fejlődést mutató szegmens sem. Vagy stagnálás, vagy csökkenés van. Ilyen körülmények között mégis mire lehetne hivatkozni? Arra, hogy majd ha lesz pénz, lesz fejlődés meg stabilitás? Jól tudja mindenki, hogy nem lesz, mert nincs rá lehetőség, a magyar államrendszer, adórendszer, sarcolási rendszer ahogy van, egy csődtömeg. Semmi esély, s a legkisebb lehetőség a javításra, mert ahhoz nincs a fejekben semmi a felső szinteken, mert ott csak üresfejű zsidók ülnek. Őket viszont nem lehet onnan kirúgni, mert az már nyílt antiszemitizmus lenne, és még a végén maga az EU lenne az antiszemita. Róka fogta csuka ez, inkább fizetnek, az egyszerűbb - és ezt Orbán is tudja. Valószínűleg röhög a markába. Ebben a vonatkozásban igaza is van. Van egy ország, amely akkora marha, hogy állandóan megszavazzák a legnagyobb banditákat a fejük fölé, önként és dalolva, és van egy EU, amit meg sikerrel lehet zsarolni. Mindenesetre ez jobban bejött neki, mint a foci akadémia.  
Tálas András

Győztek a bankok, elbukott a ráncba szedésükre tett kísérlet

A hét végén lesz öt éve, hogy a Lehman Brothers összeomlása nyomán elmélyült a pénzügyi válság, ám a legnagyobb amerikai bankok továbbra is éppen olyan kockázatokat hordoznak, mint a krízis előtt. A megregulázásukra tett kísérletek nem jártak kellő sikerrel.

A hat legnagyobb amerikai bank ugyan megduplázta tőkéjét 2008 óta, ám a szabályozó hatóságok döntéshozói és számos Wall Street-i veterán szakértő szerint ez messze nem elég ahhoz, hogy elkerüljenek egy az öt évvel ezelőttihez hasonló totális csődöt. Még mindig túl kiterjedt hitelből finanszírozott (tőkeáttételes) tevékenységük, a pénzügyi rendszer továbbra is bonyolult, az intézmények olyan szorosan összefonódnak, hogy egyikük megrendülése dominószerűen döntené el a többit és a felügyeleti hatóságoknak nincs elég eszközük egy pánik kezelésére. Más szóval lényegében fennmaradtak a 2007-2008-ban kirobbant válság megismétlődésének feltételei.
A Bloomberg Newsnak nyilatkozó 50 bankár, a pénzügyi hatóságnál dolgozó tisztviselő, politikus és közgazdász teljesen mást gondol arról, mit kellene tenni ebben a helyzetben. Sokan emlékeztetnek arra, hogy a hat nagybank csak még nagyobb lett 2007 óta - együttes eszközértékük 28 százalékkal emelkedett -, így még inkább igaz rájuk az a szabály, amely szerint túl nagyok ahhoz, hogy az állam hagyja bedőlni őket. Mások nem csinálnának nagy ügyet ebből, mondván: elkerülhetetlen a világ minden pontján jelen lévő, hatalmas vagyont kezelő - és ezekből fakadóan lényegében átláthatatlan - óriásbankok létrejötte, mert ezek nélkül nem lehet finanszírozni a világgazdaságot.
Az adófizető néha fizet
A bankok túl nagyok, de úgy gondolom, ilyennek kell lenniük - véli David Komansky, aki 1996 és 2002 között a Merrill Lynch vezérigazgatója volt, jelenleg a BlackRock Inc., a világ legnagyobb vagyonkezelőjének igazgatója. Ő ugyan nem tapasztalta meg az "állami beavatkozás szörnyű ízét", ám a bankok nagyságát elfogadó szakértők abban is egyetértenek, hogy a rendszer elkerülhetetlen tökéletlensége nyomán bekövetkező zavarok miatt az adófizetők időnként kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy eltakarítsák a hosszabb idő alatt felgyülemlő szemetet. Ez az ára annak, hogy két rendcsinálás között azért ők is haszonélvezői lehetnek a pénzintézetek működésének.
Barack Obama elnök azt ígérte választóinak, hogy megelőzik a válság megismétlődését. Ebben a a Dodd-Frank-törvénynek adott főszerepet. Ez elvileg lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy birtokba vegyék és leépítsék akár a legnagyobb bankokat is, mielőtt azok bedőlése magával rántaná az egész pénzügyi rendszert, ami azután maga alá temetné a gazdaságot. A jogszabály hatékony ellenőrzés érdekében összekötő csoportot állítana fel a felügyeleti hatóságok munkájának összehangolására.
Bizantikus viszonyok
Mindez azonban kevés lehet, mivel a legnagyobb bankok bizantikus képet mutatnak. Több száz leányvállalatuk működik a világon, ami lehetetlenné teszi összezsugorításukat, a hatóságok együttműködését pedig az kérdőjelezi meg, hogy hatáskörük átfedésben van egymással, ami nem teszi barátságossá viszonyaikat, emellett a pénzintézeti szektor jól fizetett lobbistáinak folyamatos ostroma alatt állnak.
A bankok a Dodd-Frank-törvény érvényesítését minden eszközzel igyekeznek késleltetni, illetve amennyire csak tehetik felvizezik a szabályait. Arról az egyszerűnek látszó passzusról, amely korlátozná a bankok úgynevezett saját számlás tevékenységét - azaz amikor saját betéteket és más módon gyűjtött forrásaikat fordítják kockázatos ügyletekre, ahelyett, hogy a nagyobb kockázatvállalástól nagyobb hasznot remélő, kockázatkedvelő ügyfeleik pénzével játszanak - 700 meetingen vitatták meg a hatóságok embereivel. A szabály bevezetésével kapcsolatos 2011. októberi javaslat nyomán 18 ezer levél érkezett a bankoktól, amelyekben azt fejtegették, hogy a javasolt megoldás túl bonyolult és elfogadása fékezné a gazdasági növekedést.
Kivételek
Végül a Paul A. Volcker volt Fed-elnökről elnevezett szabályt nem fogadták el, és mostanra annyi kivétellel egészítették ki, hogy maga Volcker sem biztos abban, hogy ha mégis érvénybe lépne, akkor elérné-e a célját. És nem ez az egyetlen lyuk a szabályozáson. A Dodd-Frank-törvény elfogadása után három évvel részletes szabályainak még mindig csak 40 százaléka készült el.
Az egyik jó példa a 633 ezer milliárd dollár értékű származékos piac szabályozására tett kísérlet. A Dodd-Frank-törvény előírja, hogy ezeket az ügyleteket központi elszámolóházakon keresztül kell lebonyolítani, ami növelné átláthatóságukat és arra kényszerítené a pénzintézeteket, hogy biztosítékot helyezzenek el az ügyletek veszteségeinek fedezésére. A kivételek, köztük az, amely kivonja a szabály alól a devizacsere-ügyleteket, az üzletek 80 százalékát mentesítik a szigorítás alól.
Hamis nyugalom
Látva, hogy a Dodd-Frank törvény végrehajtásával gondok vannak (akárcsak a bázeli nemzetközi bankfelügyeleti szervezet új, a korábbinál keményebb biztonsági elvárásainak teljesítésével), Obama elnök a múlt hónap magához kérette az illetékeseket, hogy tudassa velük: elvárja az új pénzügyi szabályok csorbítatlan bevezetését. A Fed és az amerikai betétbiztosítási alap, a FDIC néhány vezetője elő is állt javaslatokkal: egyikük a bázeli szabályoknál is jobban korlátozná a tőkeáttételes (hitelből finanszírozott) ügyleteket, másikuk emelné azoknak a bankoknak a tőkekövetelményeit, amelyek túl erősen támaszkodnak rövid futamidejű finanszírozási forrásokra.
A Wall Street nem változik olyan erőteljesen, ahogy az elvárható lenne - mondja John Reed, a Citigroup volt társ-vezérigazgatója, aki segítette levezényelni az USA harmadik legnagyobb bankját létrehozó fúziót. A szakember attól tart, hogy a megindult gazdasági kilábalás, a rekordszinteket ostromló tőzsdei árfolyamok és magas banki profitok túlzottan elégedetté teszik a döntéshozókat. Vannak olyan bankok, amelyek úgy látják, a dolgok most elég jól állnak, minek sietni a változtatással. Csakhogy a helyzet mindig ilyen, mielőtt elromlik.
(napi gazdaság)

Vállalkozók fizették az önkormányzati dolgozók bérét

Nincs pénz bérekre Ásotthalmon, a vállalkozókat kérte a polgármester, fizessék meg határidő előtt az iparűzési adójukat. Az elbocsátottak végkielégítésére még így sem futja.

Önkormányzati csődhelyzet: előre kérik az adót a bérekre

A tüzelőt sem tudja kifizetni
Nem elég, hogy megszűnt a munkahelye, de még a végkielégítését sem kapta meg egy neve elhallgatását kérő ásotthalmi. „Megvettem a téli tüzelőt, a héten kellene kifizetni, nagyon számítottam a végkielégítésemre. Tudom, hogy a másik, hozzám hasonló helyzetbe kerülő is kiforgatta már a zsebeit, ők egy építkezés kellős közepén vannak, minden fillér számít.”
„Vállalkozói kölcsön”?
A vállalkozókat kértem – mondja Petró Ferenc – fizessék be határidő előtt az iparűzési adót. Ebből kifizettük a béreket, de a végkielégítésekre nem telt még ebből sem.” Június közepén a polgármester már jelezte, hogy súlyos nehézségekkel számol, az egyik gond a gyermekétkeztetés volt, amiről az állam megfeledkezett.
Nevezetesen az addig megyei fenntartású szakiskola étkeztetését is az önkormányzat nyakába varrta, úgy kalkulálva, hogy ez a korábbi költségvetésben tételként kellett, hogy szerepeljen. Ezt a tévedését az állam a júniusban utalt pénzzel elismerte, kompenzálta. A település, azonban, így is alulfinanszírozott. Több mint 8 millió forintot kellett volna bérként kifizetni, de tartalékkal együtt is csak 5 millió forint volta a falu kasszájában.
Vészharang
Már hónapokkal ezelőtt megkongatták a vészharangot a falvak, az új feladat finanszírozási rendszer mellett csődbe mehetnek a kistelepülések. Az idei évtől a települések csak a meghatározott feladatokra kapnak pénzt, a fejlesztéseket a megyei közgyűlésekhez rendelték, az oktatást az állam vette át. Ez utóbbiak központi finanszírozása fejében elvonták a gépjárműadó és az iparűzési adó egy részét is. A polgármesterek úgy számolják, hogy jóval több pénzzel csökkentették a finanszírozást, mint amennyi feladatot el kell látniuk. Egy júniusi belügyminisztériumi rendelet szerint: A nehéz helyzetben levő települések három részletben pótpénzt kaptak a Szerkezetátalakítási Tartalék terhére. Ebből az összesen 44 milliárd forintnyi összegből 17 milliárdot csoportosított át az állam, az utolsó részletet novemberben utalják. Az önkormányzatok többsége már akkor jelezte, nem lesz elég a pénz még az alapvető kiadások fedezésére sem, szeptemberben sorra bedőlnek a falvak.
Szlavkovits Rita - Szeged.hír24.hu
Bal-Rad komm : Az államnak minden pénzre szüksége volt a Valataalap idő előtti kifizetéséhez. – Pedig bizony az is uzsorakamat volt, – ne gondolja azt senki, hogy a nagy nemzetközi bankárok egy kicsit is különbek, a hazai uzsorás bankárbűnözőknél. – Sőt, még egy fokkal náluk is rosszabbak.
De legalább már nem tartozunk már a Valutaalapnak. - Lehet ünnepelni Phürhosszi győzelmet. “Még egy ilyen győzelem Viktor és nem marad több katonád.” – Nem marad egyetlen fideszes önkormányzatod sem.
De az önkormányzatok funkcionáriusainak ez nem lesz akkora baj! – Mert jönnek az “Eurorégiók” – melyek elkezdik pénzzel tömni a helyi önkormányzatokat.
Viszont így már nem marad ország sem. Az Unió szétszabdalja, és elosztja “Eurorégiók” gyanánt a környező államokkal együtt.
(B-R)

A magyar kormány is támogatja az amerikaiakat Szíriában


Szíria állami lobogójaA Fehér Ház hétfőn jelentette be, hogy eddig 25 ország támogatja, hogy a szíriai vezetést felelősségre vonják. Hogy a támogatás pontosan mit jelent, azt nem lehet tudni. Mondjuk nem valószínű, hogy az Egyesült Államoknak a magyar hadseregre lenne szüksége, hogy lerakétázza Aszadékat.
Akikről eddig lehet tudni:
Észtország, Horvátország, Dánia, Németország, Honduras, Magyarország, Koszovó, Lettország, Litvánia, Marokkó, Románia, Quatar, Egyesült Arab Emirátusok, Anglia.
Bal-rad komm: “Mondjuk nem valószínű, hogy az Egyesült Államoknak a magyar hadseregre lenne szüksége, hogy lerakétázza Aszadékat.” – Hogyne lenne már szüksége. A magyarországi repülőterekre a logisztikához nagy valószínűséggel, ezen kívül feltünő a listában az, – hogy elsősorban a kis államok támogatják Amerikát ebben az imperialista agresszióban.
Egyedül Anglia, melynek számottevő ereje van még Amerikán kívül ebben a felsorolásban, – de Angliának ott vannak a maga muszlimjai. És az ő reakciójuk egy ilyen háború esetén, minimum is kérdéses. Ez nagyon gyengíti Angliát.
Senkinek sem szabad elfelejtenie a saját országának társadalmi és geopolitikai helyzetét. Mint, ahogy Magyarország vezetőinek sem. Egy ilyen nyíltan, s végeredményben orosz ellenes koalícióba belépni a részükről, – több mint hiba!
Elfelejtik a valós tényeket, melyekről azért tudjuk; eléggé makacs dolgok: Amerika innen elég messze van. És, ha Ukrajna belép az Eurázsiai Unióba, akkor az bizony határossá válik Magyarországgal. A Medve itt lesz már a szomszédban.
És a medvével nem szerencsés szemelenkedni, pimaszkodni, mert a medve nem felejt. És ha valaki naivnak, vagy hülyének nézi, – az igencsak meglepődhet később, mikor onnan kapja az irtózatos pofonokat, – ahonnan nem is várja.
A medve nem felejtÉs meg is fogja érdemelni…
B-R


Magyarország semleges kell maradjon a szíriai konfliktusban
A Fehér Ház hétfői bejelentése szerint eddig 25 ország támogatja a "szíriai vezetés felelősségre vonását" a vegyi fegyverek civilek elleni állítólagos bevetése miatt. Egyáltalán nem meglepő, hogy köztük van Magyarország is; az atlantista kormány még mindig igyekszik a vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni. Hogy ezek vélt vagy valós elvárások, az az igazi kérdés, mert az Egyesült Államok tegnap óta már kitáncolt a saját maga által meghirdetett katonai beavatkozás kezdeményezése mögül. A Szíria elleni agressziót támogató országok pedig magukra maradtak a Szíria elleni agresszív külpolitikájukkal.
Mivel a kezdeményezést többnyire kis országok és NATO perifériaállamok támogatták, valamennyi, a kezdeményezést támogató ország politikusainak érdemes elgondolkozni azon, mennyire megbízható és mennyire jelent stabil alapot országuk NATO-tagsága és az amerikai külpolitika melletti feltétlen kiállás. Új szelek fújnak és a nagypolitikában korábban vezető pozíciót betöltő "amerikai birodalom" ma már egyik pillanatról a másikra is meghátrálhat. El kell gondolkozni azon, mi történne, ha a katonai beavatkozás meghirdetése nem egy tengeren túli, egyik NATO tagállamra sem veszélyt jelentő ország ellen történik, hanem egy a NATO-val szárazföldön is határos ország ellen, ami valamelyik NATO-tagállam számára valós katonai fenyegetettséget jelent. Mert ebben az esetben - a NATO fő csapásmérő erejét képező Egyesült Államok egyik napról a másikra kihátrált egy meghirdetett katonai agresszió terve mögül - a katonailag legjelentősebb erőt képviselő NATO országot támogató kis országok bizony támogatás nélkül maradtak egy nyilvánvalóvá tett agresszív külpolitikával.
Mire lennének képesek ezek a kis államok egy valós konfliktus esetén; Litvánia, Magyarország, vagy akár Horvátország mihez kezdene, ha diplomáciai sakkjátszma helyett valós konfliktus veszi kezdetét, és az Egyesült Államok azt követően hátrál ki? Nyilvánvalóan védtelen, védhetetlen pozícióban várnák az elkerülhetetlent, mert azon kívül, hogy a beavatkozást támogató államok listáján eggyel több igent jelentenek, nem képviselnek olyan, számottevő katonai erőt, ami miatt a részvételüknek jelentősége lenne egy ilyen konfliktusban.
Ezért a Szíria elleni beavatkozást támogató, számottevő katonai erő nélküli kis országok (pl. Magyarország) számára a tegnapról mára történt fordulat (a szír vegyi fegyverek nemzetközi ellenőrzés alá helyezése és a katonai beavatkozás lefújása) a Nyugat egy újabb árulását jelenti, ami egyben a NATO vezetés valós, köpönyegforgató természetére is újból felhívta a figyelmet.
Ennek ellenére Magyarország feltűnően gyorsan alkalmazkodott a kialakult helyzethez, - talán mert a magyar politikát éppen olyan köpönyegforgató alakok mozgatják, mint a nyugati politikát. Emiatt Martonyi mai bejelentése - katonai agresszió helyett - már a szír konfliktus békés politikai megoldását támogatja. Az egyik napról a másikra történt teljes külpolitikai fordulat ellenére továbbra is fennáll a probléma, hogy a magyar külpolitika egy idegen ország másik idegen ország elleni agresszióját támogatta a haszon reményében, és ezen agresszív külpolitikai állásfoglalást csak amiatt volt kénytelen megváltoztatni, mert az idegen ország kifosztása egyik napról a másikra lett lefújva és önerőből végrehajtani azt képtelen lenne. A fenti okok miatt követeljük a külügyminiszter és a teljes külügyi gárda lemondatását, a magyar külpolitika új alapokra helyezését, az átmeneti időszakban a külföldön szolgálatot teljesítő magyar katonák hazahívását. Követeljük a NATO-ból való azonnali kilépést és védelmi egyezmény lefektetését a posztszovjet országok biztonságát szavatoló Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetével.
Magyarországot a Nyugat számtalanszor elárulta már. A magyar külpolitika emiatt nem alapozhat a nyugati országok külpolitikai állásfoglalásaira, az azokhoz való semmiféle viszonyítás nem megengedett. Ahogyan az is megengedhetetlen, hogy Magyarország vazallusként csapatokat küldjön egy idegen országba, miközben saját határainak megvédésére is képtelen.
Molnár István




Jeruzsálemi, Máltai szabadkőműves valagrendek, mint katasztrófaelhárítók?

Olvassátok össze az anyagot. Szépen kikerekedik belőle a sátánista illuminátusakodás. http://www.kmfap.hu/index.php?article_id=469

Társrendek és partnereink

Baptista Szeretetszolgálat

Pro Concordia Populorum Order

Order Bene Merenti

Nemzetközi Szent György Lovagrend

Sárkányos Lovagrend

Szent Lázár Lovagrend - Szent István Kommendatura

Magyarországi Fehér Asztal Lovagrend

Máltai Spirituális Rend

IBSSA - International Bodyguard and Security Services Association
Fővárosi Tűzoltó parancsnokság

EFUS

Hat tévhit az egészségről

A New Scientist összegyűjtötte és tisztázta az egészségmegőrzéssel kapcsolatos legnépszerűbb tévhiteket és féligazságokat.

Tévhit: Az antioxidáns tabletta a hosszú élet titka
Az 1970-es években új őrület söpört végig a világon: hódító útjukra indultak a vitaminkészítmények és antioxidánstartalmú étrend-kiegészítők. Az embert érő káros környezeti hatások és az egészségtelen táplálkozás eredményeként a szervezetben felhalmozódó káros szabadgyökök hosszú távon betegségek kialakulását okozhatják, ám szerencsére bizonyos vegyületek antioxidáns hatásuk révén semlegesíteni tudják ezeket a szabadgyököket. A szakemberek számára egyértelműnek tűnt: ha valaki ilyen készítményekkel "támogatja meg" étrendjét, jó eséllyel csökkenti a betegségek kialakulásának kockázatát is.
Akkoriban elismert szakemberek - köztük Nobel-díjasok - buzdítottak lelkesen minél több vitamin és egyéb étrend-kiegészítő szedésére, így nem csoda, hogy a hosszú élet reményében emberek milliói tömték - és tömik azóta is - magukba marokszám e tablettákat.
Az étrend-kiegészítők kontroll nélküli szedésének hatásait csak az 1990-es években kezdték komolyabban vizsgálni, és egyre több kutatás állapította meg, hogy a legnépszerűbb termékek, így a béta-karotin, az A-, D- és E-vitamin túlzásba vitt szedése gyakran többet árt, mint használ. 2007-ben egy átfogó tanulmány közel 70 korábbi, a témában megjelent kutatás eredményeit alapul véve azt állapította meg, hogy az A- és az E-vitamin, valamint a béta-karotin túlzott pótlása növeli a halálozás kockázatát. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a mesterséges készítmények deaktiválják a szervezet saját antioxidánsaira épülő védekező mechanizmusait, a "készen kapott" védelem pedig jóval gyengébb, mint a természetes.

Tévhit: Túlsúllyal mindig rövidebb az élet
Az nem kérdés, hogy az elhízás egészségtelen: 40-es testtömeg-index (BMI) fölött a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegségek és egyes daganattípusok kialakulásának, valamint a halálozásnak a kockázata is jóval magasabb. Az azonban nem igaz, hogy túlsúlyosan ne lehetne hosszú ideig élni.
Egy nemrég közzétett, nagy mintaszámon elvégzett kutatás szerint a túlsúly (25 és 29 közötti BMI-érték) védelmező hatással is bírhat: ebben a csoportban 6 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázatot mértek a normál testsúlyú (18,5-25 közötti BMI-érték) emberekhez képest. Azt a szakemberek sem tudják, hogy ez miért lehet így: elképzelhető, hogy a néhány plusz kiló nyújtotta tartalék segíti a szervezetet a fertőzések és betegségek elleni harcban, de az is lehet, hogy a túlsúlyos emberek alaposabb orvosi kivizsgálásban részesülnek, így korábban fény derül a kezdődő betegségeikre.

Tévhit: Táplálkozzunk úgy, mint az ősember
Két amerikai szakember, egy orvos és egy antropológus 1985-ben írt először az úgynevezett paleolit táplálkozásról és életmódról, amely azóta világszerte óriási népszerűségnek örvend. Az elmélet szerint az emberi gének 50 ezer éve változatlanok, és nem tudtak igazodni a modern mezőgazdaság megjelenésével átalakult táplálkozási szokásokhoz, valamint a mozgásszegény, ülő életmódhoz. A két szakember ezt az "evolúciós disszonanciát" teszi felelőssé számos betegség, többek között a cukorbetegség és a daganatos megbetegedések térnyeréséért, és a megoldást az ősemberek étrendjéhez és mozgási szokásaihoz minél inkább közelítő életmódban látják.
Bár a főként vadhúsok, halak, magvak, zöldségek és gyümölcsök fogyasztásán alapuló, a gabonaféléket, finomított cukrokat, tejtermékeket, olajat és sót kizáró paleoétrend bizonyos elemei egybevágnak a dietetikusok által elfogadott ajánlásokkal, a tejtermékek, teljes kiőrlésű gabonák és hüvelyesek mellőzése a szakma szerint nem elfogadható.
Az ősemberelméletet az evolúcióbiológusok több ponton is kifogásolják. Például nem igaz, hogy az ember emésztése ne alkalmazkodott volna a mezőgazdasági termeléshez: erre bizonyíték, hogy a legtöbb ember szervezetében extra génmásolatok találhatók a gabonafélékben lévő keményítő megemésztésére, és a felnőttek tehéntejfogyasztását lehetővé tevő laktóztolerancia is függetlenül fejlődött a populációkban.
Emellett nincsenek bizonyítékok arra, hogy őseink a modern emberhez képest az életmódjuk hatására sokkal egészségesebbek lettek volna, továbbá nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az őskorban fogyasztott növények és állatok, valamint a mai tenyésztett állatok és nemesített növények között többnyire csekély a hasonlóság. A kritikák hatására a paleolit diéta kidolgozói az elméletet nemrég felülvizsgálták, és a javasolt élelmiszerek közé bekerültek a zsírszegény tejtermékek és a teljes kiőrlésű gabonafélék is.

Tévhit: A szervezetnek szüksége van a rendszeres méregtelenítésre
Mérgezett a levegő, amit belélegzünk, az ételeink növényvédőszer-maradványokkal vannak tele. Vérünkben és vizeletünkben nehézfémek, dioxinok, PCB-k és ftalátok találhatók. Mit lehet tenni? Népszerű ajánlás, hogy méregtelenítsünk, és a világhálón rengeteg módszert is találunk rá. Ám a legtöbb tudós a méregtelenítést feleslegesnek tartja.
Eleve méregtelenít ugyanis a máj, a vese és az emésztőrendszer is. A káros vegyületek nagy részét tehát lebontja a szervezet, és távozik a széklettel néhány órán belül. Tény azonban, hogy vannak olyan vegyületek is, különösen a zsírban oldódók, például a dioxinok és a PCB-k, amelyek kiürülése hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is eltarthat. Ha nagyobb ütemben vesszük magunkhoz ezeket a kemikáliákat, mint ahogy kiürülnek, akkor az évek során a zsírszöveteinkben felhalmozódnak.
A méregtelenítő programok általában azt ígérik, hogy néhány napos böjtölés vagy vízkúra után ezektől a méreganyagoktól megszabadulhatunk. Pedig egy gyors fogyással járó böjt során ezeknek a méreganyagoknak a koncentrációja épphogy drasztikusan megugrik a vérünkben, befolyásolva ezzel a hormontermelést, az étvágyat vagy az energiaszintet. Lehet, hogy egy gyors böjt némiképp csökkenti ezeknek a méreganyagoknak a szintjét, ám ha valaki az életmódján nem változtat, amikor újra enni kezd, a méreganyagok szintje előbb-utóbb újra növekedik.
Egyes számítások szerint egy átlagosan élő nyugati emberből a zsírszövetekben elraktározott méreganyagok zéró bevitel mellett 6-10 év alatt ürülnének ki. Ezért a kutatók inkább a folyamatos méregtelenítést ajánlják: azaz próbáljunk meg minél tisztább, vegyszer- és tartósítószer-mentes élelmiszereket fogyasztani.

Tévhit: Naponta 8 pohár vizet kell inni
Az ajánlás valószínűleg 1945-ből, az USA-ból származik. Az Amerikai Tudományos Tanács ekkor ajánlotta a lakosságnak, hogy minden elfogyasztott kalória után igyon 1 milliliter vizet, ami a férfiak esetében napi 2500 kalóriányi bevitelt számolva 2,5 liter vizet jelent, nők esetében pedig napi 2000 kalóriányi étellel számolva 2 liter víz elfogyasztását jelenti. Ez az USA-ban 8 unciás (kb. 3 deciliteres) poharakkal számolva hozzávetőlegesen 8 pohár víz elfogyasztását jelenti.
Az ajánlás gyengéje, hogy nem veszi figyelembe a táplálékkal, elsősorban levessel, gyümölcsökkel, zöldségekkel elfogyasztott vizet. Ezeket is beszámítva, átlagos táplálkozás esetén már körülbelül 1,2 liter folyadék is elegendő, amihez, ha továbbra ragaszkodunk a 8 pohárhoz, már csak 1,5 deciliteres poharakra van szükség.
Az ajánlás azonban támadható amiatt is, hogy egyértelműen víz fogyasztását tanácsolja. Az elmúlt évtizedek kutatásai ugyanis igazolták, hogy folyadékpótlásra kiváló a tea és a kávé is, hiába vízhajtó hatásúak. A tudomány mai állása szerint a vízhajtó hatás még egy-két alacsony alkoholtartalmú ital esetében sem jelentős, ezeket is beleszámíthatjuk a napi folyadékbevitelbe.
Végül ugyancsak tévhit a folyadékfogyasztással kapcsolatban, hogy a nap során egyenletesen, folyamatosan kell inni, mert amikor a szomjúságérzet jelentkezik, már jelentősen dehidráltak vagyunk. A kutatások szerint a szomjúságérzet bőven az előtt jelentkezik, hogy elkezdenénk kiszáradni.

Tévhit: A cukortól a gyerek hiperaktív lesz
Sok szülő ismeri azt a jelenséget, ahogy édességevés után a gyerek felpörög, és ördögfiókává válik. Ennek ellenére tévhit, hogy a sok cukortól a gyerek hiperaktívvá válik.
1996-ban egy metaelemzés, amelyben 12 kettős vak, kontrollált vizsgálat eredményét összegezték - azaz se a szülők, se a gyerekek, se a kutatók nem tudták, hogy melyik gyerek kapott cukrot, és melyik placebót -, nem támasztotta alá, hogy a gyerekek a cukortól hirtelen megváltoztak.
Sőt egy kutatás eredménye szerint a "cukorhatás" a szülők fejében létezik. A kutatásban 5 és 7 év közötti gyerekeket két csoportba osztottak, az egyik csoport szülei úgy tudták, hogy a gyerek placebót kapott, a másik csoportba sorolt szülőket pedig úgy tájékoztatták, hogy a gyerek cukrot kapott. Valójában mind a két csoport cukormentes ételt kapott. Ezután a kutatók a szülőkkel együtt figyelték a gyermek viselkedését játék közben, és azt tapasztalták, hogy azok, akik úgy tudták, hogy a gyerek cukrot kapott, nagyobb valószínűséggel értékelték gyermekük viselkedését hiperaktívnak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a cukor nem hat a gyerek agyára. Egy 9-11 év közöttiekkel végzett angol vizsgálat szerint édességfogyasztás után fél órával a gyerekek teljesítménye, koncentrációja javult, azaz pont a hiperaktivitás ellentéte következett be.
A cukor tehát valóban felpörgeti a gyereket, ám élethelyzettől függ, hogy ezt a pluszenergiát a játékra vagy a tanórára koncentrálva vezeti-e le.
(origo)

Terrorháború: az USA az új képlete

Mi a nagyobb ocsmányság erkölcsileg? A tény, hogy több mint 300 civil meghalt egy vegyi fegyver támadásban, vagy a tagadhatatlan tény, hogy több mint 100.000 szíriait meggyilkoltak (nagy részük civil) egy előre eltervezett céllal, ami nem más, hogy polgárháborút robbantsanak ki egy független államban. Az amerikai védelmi miniszter erkölcsi okokra hivatkozva akar beavatkozni Szíria belügyeibe, és a nyugati országok csapatai katonai agressziót kezdeményeznek Szíria ellen.
Ahelyett, hogy az amerikai kormány és a nemzetközi humanitárius intézetek a morál, a tisztesség, az igazság kérdéseit feszegetnék, inkább azokkal a folyamatban levő nyomozásokkal kellene foglalkozniuk, amelyek az USA háborús bűneivel és emberiség ellen elkövetett bűntetteire fókuszál. Ezeket többnyire azon népek ellen követték el, amelyek ellent mertek állni az amerikai terjeszkedési politikának. Cirkálórakéták és egyéb légicsapások az Assad-rendszer ellen nem fognak mást eredményezni, mint a civilek szenvedéseinek fokozását, ahogy szekuláris terroristák csapnak össze iszlamista terroristákkal a maradék szír állam feletti ellenőrzésért. Ez az államon belüli polgárháború nemsokára régiós szintre fog emelkedni.

Obama szerint tehát mivel a szírek szíreket ölnek, ezért az USA-nak még több szírt kell megölnie, hogy a szírek befejezzék egymás gyilkolását. Érthető logika.
Ez nem egy vallási jellegű polgárháború, ahogy a nyugati médiák előszeretettel aggatják rá ezt a jelzőt. Ennek nincs más célja, csak hogy félrevezessék az olvasót, miközben papagájként ismétlik a begyakorolt mondókájukat az iszlámról. Ezt a mondókát nem más adta a szájukba, mint a CIA. Ez semmi más, csak egy az USA-ra egyébként jól jellemző birodalmi terjeszkedési politikát kiszolgálandó, mesterségesen kirobbantott háború, elsőként a közel-keleti államok ellen, majd világméretűre növelve. Ez egy civilek elleni háború.
A remek félrevezető média hadműveleteknek köszönhetően a kedves konzumidióta a televízió előtt azt hiszi, hogy az amerikai hadsereg harcol egy másik állam hadseregével. Nem ez a helyzet. A Pentagon vezette haderő nem egy olyan erő ellen harcol, ami képes lenne ellentámadásra, vagy huzamosabb ellenállásra. A szír nemzet katonai védekező potenciálját kiiktatják, hogy a nyugati hadseregek kényelmesen be tudjanak vonulni és terrorizálni a lakosságot, akik a “védelmük” alá kerülnek, ha tetszik nekik, ha nem. Ez tökéletesen beleillik az USA és Nagy-Britannia már a második világháborúban kifejlesztett taktikájába, amikor japán és német városok civil lakosságát bombázták gyújtóbombákkal (Drezda) és nukleáris fegyverekkel (Hiroshima, Nagasaki). Az ötlet az ilyen fajta tömeggyilkosságoknál egyszerű: irtsd addig a civileket, amíg nem kezdenek lázadni a saját kormányuk ellen. A CIA ilyenkor jelenik meg az adott államban, és kezdi el felfegyverezni a civil lakosságot különböző csatornákon keresztül. Ha ez nem elég, nemzetközi zsoldos bandákkal is megtámogatják az akciót. Tökélyre fejlesztették már azt a fajta hadviselést a minimális befektetés - maximális “haszon” elve alapján.

Drezdai áldozatok: nő, fiatal, öreg, gyerek. A plutokratáknak mindegy.
A Pentagon háborús terveibe tökéletesen beleillik az a fajta hadviselés. A terror alapú hadviselés kezdődik azzal, hogy a félig-meddig békés célok mentén ellentéteket addig éleznek társadalmi csoportok között és mélyebben ülő társadalmi ellentétek mentén, hogy azok hajlandóak legyenek fegyveresen is fellépni egymás ellen (figyelem, itt még mindig civilek harcolnak egymás ellen!). Egy ilyen terror alapú háborúhoz jó alap lenne Magyarországon a magyar-cigány ellentét. (Ez persze a megfelelő CIA aktában már szerepel, gondolom most nem tettük meg a Nagy Leleplezést).
Évek hosszú sora alatt a Pentagon kiépítette politikai előkészítő akciók teljes repertoárját a terror alapú háborúk kirobbantásához szerte a glóbuszon. Ehhez adalékanyagnak a Pentagon kialakított egy nemzetközi csempész és kommunikációs hálózatot, aminek segítségével a célba vett országot rövid időn belül “alá tudják aknázni”, értsd, fegyvercsempészek odahordják előre rejtett raktárakba a fegyvereket és lőszert, ne adj’ isten még biológiai fegyvereket is (hogy utána legyen mire hivatkozva megkezdeni a repüléstilalmi zóna kialakítását). Párhuzamos lépésként “oktatási” célú alapítványok segítenek kilistázni az össze nyugati ideológiákra vagy devianciára fogékony embert a célba vett országban. Az ő felkészítésüket már megkezdik ezek az “alapítványok”, különféle “oktatásokon” keresztül. Ismerős?
A foglalkozások és képzések az “aktivisták” részére “gyakornoki” programok formájában valósulnak meg. (itthoni példákat lásd: közösségszervezés és HAHA, igen, az a HAHA) Ezek a naiv és figyelemre vágyó fiatalok lesznek majd a destabilizáció első lépésének a talpasai, akiket a kedves “szakértők” ingyen és bérmentve, pusztán az ügyükkel való “szimpatizálás” miatt kiképeznek a legújabb kommunikációs technikákkal.
Ehhez a Pentagon gyakran még eszközbeli segítséget is nyújt: hordozható szerverek, Iridium műhold hálózat a maga 66 műholdjával. A készülékek már pár száz dollárért kaphatóak, azonnal tudnak csatlakozni a bárhonnan a hálózatra GPS adóval és saját nagy sebességű wi-fi hálózat létrehozásának a képességével.
Az előkészítés ezzel meg is volt. Hogy kezdődik?
Első lépésként az “aktivisták” és “gyakornokok” arra szánják az idejüket (és külföldi patrónusaik pénzét) hogy az adott országban élő állampolgárokból a velük szimpatizálókat laza és befolyásolható csoportokba gyűjtsék, hogy társadalmi elégedetlenséget szítsanak a jelenleg regnáló kormány ellen.
Második lépés: ha elég csoport lett megszervezve, az “aktivisták” akcióba lendülnek (teljes meggyőződéssel, hogy ők a jó ügy érdekében cselekszenek). Az “aktivistákat azonban figyelik a hivatásos provokátorok, akiknek a feladata a tüntetések alatt a fizikai erőszak kibontása. Eleinte kisebb törések-zúzások, egy-két pofon elcsattan az ellentábor szereplőivel szemben. Ezeket a fizikai atrocitásokat addig fokozzák, amíg a hatalom rendvédelmi szervei be nem avatkoznak. Itt érünk el a kulcsponthoz, mert ha a hatalom szerveivel való összecsapást sikerül “véresre” fokozni, akkor széles társadalmi nyilvánosságot kap az ügy, és indulhat a lavina. Minél véresebb ez a provokáció, annál jobb. Ha a hadsereget is be kell vetni a tüntetések megfékezésére, még jobb a provokáló szervezetek szempontjából. Az adott ország civiljei csapnak össze vérre menően az adott ország rendvédelmi szerveivel. Az idegenek egy embert se vesztenek.
Indulhat a show!
Jöhetnek az éles fegyverek a tüntetők kezébe az előző bekezdésekben említett, már korábban az országba csempészett fegyverek kiosztásának következményeképpen. (Hogy is volt 56’-ban? “Senki nem tudja honnan jöttek a fegyverek, egyszer csak ott voltak”).
Szíria pontosan ebben a fázisban tart a terrorháború ördögi megvalósításában. Csak ott a kevés civil felkelőt már megtámogatták egy jóval nagyobb nemzetközi zsoldossereggel, mert a hatalom nem omlott össze kártyavárként, Assadnak túl nagy volt a társadalmi támogatottsága. Köszönhető a terroristáknak, hogy most már még nagyobb. Minél tovább marakodnak a koncon, annál gyorsabban fogják a szír kormányerők felmorzsolni a maradék erőiket is. Nem hiába, hogy sürgető lett Amerikának az a beavatkozás. Hát így hogy fogják visszafizetni Szaúd-Arábiának a terroristákba fektetett dollármilliárdjait? Nem csoda, hogy a szaúdi király már lemondott fia javára. Az új uralkodót se kell félteni, pedofil és homoszexuális egyben, tökéletesen passzol a nyugati pénzkultúra mintapéldányai közé.

John Kerry 1970 szeptember 7-én beszédet mond a vietnami amerikai csapatok mielőbbi kivonását szorgalmazók előtt. Mivé lett a cserebogár...
Hol is van ebben a morális képtelenség, az erkölcsi ocsmányság, tisztelt John Kerry? Pontosan ott, ahol Ön áll. Nehéz lehet egykori háborúellenes, fiatal, életszerető egyénből a cionisták kiszolgálójává avanzsálni, de a pénz, a genetikai örökség, a vágyódás a figyelemre, amire csak egy meg nem értett fiatalember képes, megtette a hatását.
Nagy Kálmán