Amint
a mellékelt térképen is látható, az orosz hadiflotta már most fölényben
van az USA és szövetségesei hadiflottájával szemben Szíria partjainál. A
kínai hadihajókról nincs megbízható adat, de számos egysége szintén
ebben a térségben várakozik.
A
kínai partraszálló hajók is útban vannak, és mostanában fognak
áthaladni a Szuezi-csatornán. Az iráni haditengerészeti egységek is ott
állomásoznak már egy ideje. Ez a második világháború ota a legnagyobb
tengeri erőösszpontosítás. Ennek ismeretében érthető, hogy az USA
szövetségesei egymás után lépnek vissza a megígért támogatás
beváltásától.
Hídfő.net
Kényszerpályán
mozog mindenki - mondhatnánk ezt is a jelenlegi világpolitikai
helyzetre Szíria kapcsán. Ha az érintett országok vonatkozásában
áttekintjük mindezt, akkor látható, hogy nem sok választásuk van.
USA
Obama
döntése meglehetősen nagy melléfogás volt. Az egész világ lélegzet
visszafojtva figyelte a sajtót egy-két héttel ezelőtt, amikor
bejelentette a Szíria elleni katonai fellépést. Beindult a háborús
propaganda gépezet, aztán pedig Obama a szenátusra bízta a háború
eldöntését. Ezzel Obama egy gyengekezű államfő képét mutatta fel az
egész világ előtt, és presztízse összeomlott. Érthető természetesen
Obama döntése, eltolta a felelősséget, mert ugye a demokrácia alapja,
hogy soha semminek nincs felelőse, amint meg kell szavazni valamit. A
háborús lendület megtört, és az emberek kérdéseket tettek fel. Ha így
van, akkor az elnök, aki minden információ birtokosa, nem biztos a
dolgában? Obama döntése természetesen annyit jelent, hogy kihúzhatja
magát a beavatkozás terhe alól. Ha a szenátus leszavazná, akkor
hivatkozhat arra, hogy én megtettem mindent, de az amerikaiak nem
akarják. Ez egy jó kibúvó lehetne.
Az
USA ebből a helyzetből semmiképpen sem tud jól kijönni. Itt már csak
két rossz között választhat és azt latolgathatja, vajon melyik rossz
lesz a kisebbik rossz. Amennyiben nem támad, akkor a gyengeséget
bizonyítja. Hozzájön még ehhez az afganisztáni és az iraki háborúk
elvesztése, amely kimondatlanul is egyértelmű, és így együtt pedig azt
mutatja, nincs már erő, elfogyott az energia az USA hadserege mögül.
Hivatkozhat a békére, vagy a szenátusi leszavazásra, akár a világháborús
veszélyre, de mindenképpen ez a döntés a gyengeséget bizonyítja. Ha
támadni fog, akkor gyors és hatékony támadást kell intéznie, mert
ellenkező esetben a technikáját nevetteti ki, amelyet így is sok kritika
ér az utóbbi időben. Azonban még egy eshetőségre fel kell készülnie a
nyugatnak, az pedig az az hihetetlen merész és veszélyes helyzet lenne,
ha az orosz fél beavatkozna tevőlegesen. Ha átgondoljuk logikusan, akkor
Amerika mindenképpen támadni fog. A gyengeségét nem bizonyíthatja,
azonban a legnagyobb veszély az orosz fél tevőleges beavatkozása a
legkisebb eshetőség valamennyi közül. A sikereket pedig a propaganda
arra forgatja ki, amerre csak akarja, a média a kezükben van, lehet
hazugságokkal etetni a népeket nemlétező sikerekről is. A kényszerpálya
jól látható, a maguk teremtette helyzetben kénytelenek lesznek támadni,
ha nem akarnak nevetségessé válni.
Libanon
Libanon
érintettsége már így is egyértelmű. Vallási okokból avatkozott közbe,
állítja a nyugat, amely amúgy is vallásháborús színezetet kíván adni a
történteknek, persze ebben vajmi kevés igazságtartalom van. A vallási
színezet sokkal később alakult ki, mint maga a háború. Libanon politikai
alapon avatkozott be. Történelmi tény, hogy Szíriát és Libanont
voltaképpen egy területnek lehet számítani, közigazgatásilag szedték
csak szét két országra és így is maradt. A két ország között
folyamatosan működött egy kölcsönös segítség, és az arab-izraeli
konfliktusok után kialakult nehéz helyzetben majdnem hogy Szíria
tartotta életben Libanont. Az ország legjelentősebb koncentrált ereje a
Hezbollah mozgalom. Szíriai kötödése erős, mind az anyagiak, mind a
fegyverek beszerzése terén. A Hezbollah nem tehette meg, hogy Asszad
szorult helyzetében nem avatkozik közbe, ezzel elárulta volna azt a
szövetségesét, amely évtizedeken át pártolta és segítette. A Hezbollah
az arab terület legjobban felkészült és kiképzett hadereje. A szíriai
harcokba bekapcsolódott 7000 Hezbollah önkéntes hetek alatt
megfordította a harcok kimenetét. Most ennek köszönhetően Asszad és
csapatai minden területen sikereket érnek el, lassan de biztosan
számolják fel a banditák állásait. Egy USA beavatkozás esetén Libanon
nem tud kimaradni a további eseményekből sem. Területéről nagy
valószínűséggel indítanának mind az amerikai hajók ellen (amennyiben
azok közelbe merészkednének), mind Izrael felé rakétákat. Libanon
jelenleg további önkénteseket toboroz a szíriai harcokhoz.
Törökország
Törökország
valószínű kimarad majd a támadásokból. Főleg a szárazföldi akciókból,
amennyiben arra sor kerülni. Elképzelhető, hogy repülők szállnának fel a
török repterekről, de hogy Törökország beavatkozzon, nem valószínű.
Törökország belső politikai egyensúlya is rossz. A kisebbségben levő
radikálisabb iszlám ágazat erőteljesen kezd politizálni, és nagyobb
hangsúlyt kap, mint az a valódi súlya szerint kijárna neki. Ez nagyon
rossz irányba befolyásolja a politikai döntéseket, főleg azért, mert
inkább a szunnita irányzat érvényesül. Az a vonal, amelyet ma Erdogan
igyekszik erőltetni, egy elzsidósodott (a judeo-kereszténységet ajnározó
politikai pártokhoz hasonlatos iszlám irányzat) iszlám ágazat, amely a
Kemal Attatürk irányzatot kívánja leváltani és háttérbe szorítani. Az
Attatürk által szorgalmazott irányzat egy mérsékelten vallási ágazat,
amely jobbára világi alapokon kezeli az államot és főleg a hadsereget,
és amelyben a hadsereg sokkal nagyobb szerepet kap, mint általában más
államok esetében. Ez a két fő irányzat nagyon erőteljesen írtja egymást.
Sorozatos letartóztatások, az egész tisztikar kirúgása, belpolitikai
harcok és gazdasági visszaesés követkelezett be miatta.
Törökország
a legnagyobb örömmel avatkozott volna bele a szíriai harcokba akár
nyílt katonai erővel is, de Erdogan elbaltázta az egész akciót.
Sorozatosan rossz lóra tett, felült a nyugati hazug dezinformációs
titkosszolgálati értesüléseknek, így sorozatosan rossz döntéseket
hozott. Erdogannak két fő szándéka volt. Elsőként a szír partok
közelében lévő hatalmas tengeri olaj- és gáz tartalékokra Izraellel
együtt rátegye a kezét. Arra a tartalékra, melyet Izrael már most
elkezdett kitermelni. Másrészről az arab iszlám világban kivívni az
elsőséget, és a vezető szerepre törekedni. Ehhez azonban ki kell iktatni
Iránt és szövetségeseit, mert az ő első számú riválisa Irán. Erdogan
azonban elkövetett egy nagy hibát. A kurd területek megtartása miatt
lekezelte, elutasította a kurd vezetőket, és a Törökországban kiképzett
terroristáik letörtek a fennhatóságuk alá került területeken minden kurd
kezdeményezést. Asszad azonban egy évvel ezelőtt kijátszotta az
aranytálcán felkínált lehetőséget, a kurd kártyát, és úgy tűnik az egyik
aduász tarolt is rendesen. Teljes autonómiát adott a kurdoknak, saját
hadsereggel, ezáltal szövetséget kötött az iraki kurd autonóm területtel
is. Abban az esetben, ha török hadsereg beavatkozna, az egyet jelentene
a kurd függetlenedési törekvések letörésével, vagyis azzal, hogy a
kurdok egy népként esnének neki a törököknek. Ezzel fellángolna a kurd
háború, Erdogan a szír front megnyitásával azonnal két frontot nyitna
meg. Mivel a törökök igen rossz kapcsolatban vannak az örményekkel,
ezért Örményország (és az örményeken keresztül az oroszok) olyan
minőségű és mennyiségű fegyverrel látnák el őket, ami a PPK és a kurd
fegyveres erők hirtelen és jelentős megerősödését jelentené. A szíriai,
az iraki és a törökországi kurd lakosság közel 25-30 millió ember.
Jelentős fegyverzettel megerősítve képes lenne szembeszállni
Törökországgal, és ezen keresztül Örményország is revansot vehetne a sok
sérelemért, így a rejtett örmény beavatkozás is megtörténne
kiképzőkkel, kiképzési területek biztosításával, fegyverzeti
támogatással. Az örmény-kurd határ több száz kilométer hosszú,
ellenőrizhetetlen határvonal. A Törökországban tavasszal történt
merénylet csak egy figyelmeztetés volt, jobb ha kimaradnak az
eseményekből, mert elszabadulhat a pokol. A robbantás 40 halálos
áldozatot követelt, a kormány háborús retorikája megtört, a nehéz
belpolitikai helyzetben a nép azonnal a kormányt okolta a merénylet
miatt. Törökország tehát az érintettséget semmiképpen sem tudja
levakarni magáról, azonban a nyílt harcokból kimaradhat és jobban is
teszi.
Irán
Irán
elkötelezett Szíria mellett. Katonái kisebb létszámban már így is
harcolnak Szíriában. Abban az esetben, ha létrejönne egy kurd állam, és
az Irán-barát lenne, az iráni vezetés nagy valószínűséggel lemondana az
Iránban lévő kurd területekről (ezek nagyon kis területek, és kevés
emberről is van szó). Ez a gesztus egy hosszútávú kapcsolatot
eredményezne az államok között. Egy Irán-Kurdisztán-Szíria tengely
kialakulása olyan katonai egységet hozna létre, amely sikeresen venné
fel a harcot elsősorban az USA csatlósaival, akár Szaúd Arábiával, akár
Katarral és a többi talpnyalóval, és amely képes lehet erős keleti
támogatással Izrael állam eltörlésére is. Amennyiben azonban Szíria
elesik, a következő célpont egészen biztosan Irán lenne. Efelől jóformán
egyetlen témával foglalkozónak sincs szemernyi kételye sem. Irán tehát
kénytelen minden erejével támogatni Szíriát, mert ezzel saját területét
is védi. Így Irán háborúba sodródása csak elméleti kérdés, gyakorlatilag
már megtörtént.
Kína
Kína
beavatkozása szinte kizárható gyakorlati formában. Fegyvereket szállít
Szíriának, valószínűleg alkatrészeket és egyéb technológiákat, de harci
beavatkozás nem valószínű. Kína jól tudja, hogy Irán lesz a következő
áldozat. Líbiában Kína 18.8 milliárd dollár értékű üzletet bukott el
azzal, hogy beleegyezését adta egy légtérzár létrehozásába, ami első
pillanatban is hazugság volt. Az ENSZ BT beleegyezése után a légtérzár
helyett megkezdődött Líbia bombázása. Még egyszer nem fogják átvágni
őket, erről a kínai vezetés biztosította az ENSZ tagországokat és a
közvéleményt, soha nem fognak beleegyezni a bombázásokba semmilyen
indokkal sem. Iránban sokkal nagyobb üzleti érdekeltségei vannak
Kínának. Ráadásul ezek hosszútávú üzleti befektetések. Kína másik nagy
érdekeltsége a nyersanyag beszerzése. Az USA ilyen fajta háborús
banditizmusa szépen lassan elvágja Kínát a nyersanyagoktól. Kínának
természetesen lenne mivel visszavágnia gazdaságilag, de az már a
világháborús helyzet kategóriába tartozna. Tehát Kína érthető módon
szintén gazdasági kényszerből támogatja a szíriai rendszert.
Oroszország
A
legkényesebb kérdéskör. Annak ellenére, hogy Putyin elnök kijelentette,
minden körülmények között segítik Szíriát, a közvetlen beavatkozásnak
nagyon kicsi az esélye. Oroszország a beavatkozással nagy
valószínűséggel a III világháború kitörését indítaná el. Vagy éppen
Obama támadási parancsa lenne a világháború kitörésének konkrét oka?
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a III. világháborúnak semmilyen
más befejezése nem lehetséges, mint az atomháború. Bármelyik fél állna
vesztésre, utolsó lehetőségként nem támaszkodhat másra, mint az atom
arzenáljára. Ezzel egy időre félbe szakadna az emberiség történelme, és
egy pár évtizedes, vagy akár évszázados mélyálom követezne, mely semmi
másról nem szólna, mint a túlélésről. Oroszország beavatkozásának tehát
nagyon nagy a súlya. Azt is hozzá kell tenni, hogy jelenleg a civil
társadalmi támogatottsága sokkal nagyobb az orosz hozzáállásnak, mint a
háborús uszítás támogatása. A világpolitikai porondon jelenleg
Oroszország sokkal jobb pozícióban van, a kérdés az, hogy ezt mire tudja
felhasználni.
Oroszországnak
megvannak a saját belső gondjai. Putyin nemzeti megmentési műveletei
még messze nem értek véget. A társadalmi támogatottsága hatalmas,
viszont a 20 évig tartó nemzetrombolás nem múlik el pillanatok alatt. A
magán tőke befurakodott a hadi iparba, és ennek káros hatásai
érezhetőek. Ráadásul van egy belső pártbeli törésvonal is, melynek
egyensúlyban tartása sok energiát emészt fel. Mivel egyértelműen a
vezető párt liberálisabb irányzata került háttérbe, így a liberális
szavazók a nyíltan liberális, nyugatról pénzelt és bomlasztó ellenzékre
szavaznak, ez eredményezte országszerte az ellenzék némi megerősödését.
Ez semmi eredményt számukra nem fog hozni, de létük veszélyforrás egy
háborús helyzetben a vezetés számára, és valószínű, hogy egy nagy háború
ugyanazt az eredményt hozná az ellenzék számára, mint a sztálini
időkben.
Ha
Oroszország nem segíti meg Szíriát, akkor az egész világ el fog
fordulni Moszkvától. A tartusi kikötő, mint hadi bázis, a legmagasabb
fokú együttműködés jele. Ha egy ország a legmagasabb fokú együttműködő
partnerét nem tudja megvédeni, akkor milyen partner számíthat bármire
tőle? Egyáltalán azok után van-e értelme bármiféle szövetségre is lépni
vele? Oroszország tehát minden gondja ellenére ebben kérdésben a többi
államhoz hasonlatosan kényszerpályára került. Moszkvának ebből a
kényszerpályából egyetlen módon van kiút. Ha biztosra vehető, hogy a
szírek számára adott légvédelem elegendő mennyiségű, és megfelelő
technikai színvonalú, hogy elhárítsa a támadás jelentős részét. Ebben az
esetben egyszerűen csak annyit kell mondaniuk, mi megtettünk mindent,
semmi szükség ránk, hogy beavatkozzunk, a szír légvédelem megoldja ezt a
kihívást. Az orosz technológia ezzel kiütné a nyugati rettegett
csúcstechnológiát, akár repülőgépről, akár irányított manőverező
rakétáról van szó. A Ria Novosti tájékoztatása szerint a Pantshir S1
légvédelmi rendszer, amellyel Szíriát a közelmúltban nagy számban
felszerelték képes a Tomahawk rakéták lelövésére. Oroszországban
tesztelték manőverező rakéták ellen, és kiválóan teljesített. A S-300
rendszerek pedig több hírforrás szerint telepítés alatt állnak és a
személyzet kiképzése folyik. Hogy maguk a rendszerek milyen szinten
állhatnak, azt nem lehet tudni - nyilvánvalóan titkolják. Ebben az
esetben Oroszország megússza a beavatkozás felelősségét, magas
biztosítékkal szolgál szövetségesei számára, hogy komoly segítséget tud
nyújtani, és stabilizálni tudja helyzetét a legnagyobb nyugati katonai
nyomással szemben is. Ezzel az egypólusú USA világrendnek és
világcsendőri képzelgéseknek végérvényesen befellegzik.
Ezek
mindegyike olyan kényszerpályák, melyek jószerével megszabják ezen
országok részvételét, vagy cselekedeteit. A helyzet jelen esetben
rákényszeríti őket arra, hogy ki kell állniuk amellett, amit
képviselnek. Ez egy komoly és tiszta helyzet, amely színvallásra
kényszeríti az országokat.
Kemény Gábor