Hat tévhit az egészségről

A New Scientist összegyűjtötte és tisztázta az egészségmegőrzéssel kapcsolatos legnépszerűbb tévhiteket és féligazságokat.

Tévhit: Az antioxidáns tabletta a hosszú élet titka
Az 1970-es években új őrület söpört végig a világon: hódító útjukra indultak a vitaminkészítmények és antioxidánstartalmú étrend-kiegészítők. Az embert érő káros környezeti hatások és az egészségtelen táplálkozás eredményeként a szervezetben felhalmozódó káros szabadgyökök hosszú távon betegségek kialakulását okozhatják, ám szerencsére bizonyos vegyületek antioxidáns hatásuk révén semlegesíteni tudják ezeket a szabadgyököket. A szakemberek számára egyértelműnek tűnt: ha valaki ilyen készítményekkel "támogatja meg" étrendjét, jó eséllyel csökkenti a betegségek kialakulásának kockázatát is.

Akkoriban elismert szakemberek - köztük Nobel-díjasok - buzdítottak lelkesen minél több vitamin és egyéb étrend-kiegészítő szedésére, így nem csoda, hogy a hosszú élet reményében emberek milliói tömték - és tömik azóta is - magukba marokszám e tablettákat.

Az étrend-kiegészítők kontroll nélküli szedésének hatásait csak az 1990-es években kezdték komolyabban vizsgálni, és egyre több kutatás állapította meg, hogy a legnépszerűbb termékek, így a béta-karotin, az A-, D- és E-vitamin túlzásba vitt szedése gyakran többet árt, mint használ. 2007-ben egy átfogó tanulmány közel 70 korábbi, a témában megjelent kutatás eredményeit alapul véve azt állapította meg, hogy az A- és az E-vitamin, valamint a béta-karotin túlzott pótlása növeli a halálozás kockázatát. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a mesterséges készítmények deaktiválják a szervezet saját antioxidánsaira épülő védekező mechanizmusait, a "készen kapott" védelem pedig jóval gyengébb, mint a természetes.

Tévhit: Túlsúllyal mindig rövidebb az élet
Az nem kérdés, hogy az elhízás egészségtelen: 40-es testtömeg-index (BMI) fölött a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegségek és egyes daganattípusok kialakulásának, valamint a halálozásnak a kockázata is jóval magasabb. Az azonban nem igaz, hogy túlsúlyosan ne lehetne hosszú ideig élni.

Egy nemrég közzétett, nagy mintaszámon elvégzett kutatás szerint a túlsúly (25 és 29 közötti BMI-érték) védelmező hatással is bírhat: ebben a csoportban 6 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázatot mértek a normál testsúlyú (18,5-25 közötti BMI-érték) emberekhez képest. Azt a szakemberek sem tudják, hogy ez miért lehet így: elképzelhető, hogy a néhány plusz kiló nyújtotta tartalék segíti a szervezetet a fertőzések és betegségek elleni harcban, de az is lehet, hogy a túlsúlyos emberek alaposabb orvosi kivizsgálásban részesülnek, így korábban fény derül a kezdődő betegségeikre.

Tévhit: Táplálkozzunk úgy, mint az ősember
Két amerikai szakember, egy orvos és egy antropológus 1985-ben írt először az úgynevezett paleolit táplálkozásról és életmódról, amely azóta világszerte óriási népszerűségnek örvend. Az elmélet szerint az emberi gének 50 ezer éve változatlanok, és nem tudtak igazodni a modern mezőgazdaság megjelenésével átalakult táplálkozási szokásokhoz, valamint a mozgásszegény, ülő életmódhoz. A két szakember ezt az "evolúciós disszonanciát" teszi felelőssé számos betegség, többek között a cukorbetegség és a daganatos megbetegedések térnyeréséért, és a megoldást az ősemberek étrendjéhez és mozgási szokásaihoz minél inkább közelítő életmódban látják.

Bár a főként vadhúsok, halak, magvak, zöldségek és gyümölcsök fogyasztásán alapuló, a gabonaféléket, finomított cukrokat, tejtermékeket, olajat és sót kizáró paleoétrend bizonyos elemei egybevágnak a dietetikusok által elfogadott ajánlásokkal, a tejtermékek, teljes kiőrlésű gabonák és hüvelyesek mellőzése a szakma szerint nem elfogadható.

Az ősemberelméletet az evolúcióbiológusok több ponton is kifogásolják. Például nem igaz, hogy az ember emésztése ne alkalmazkodott volna a mezőgazdasági termeléshez: erre bizonyíték, hogy a legtöbb ember szervezetében extra génmásolatok találhatók a gabonafélékben lévő keményítő megemésztésére, és a felnőttek tehéntejfogyasztását lehetővé tevő laktóztolerancia is függetlenül fejlődött a populációkban.

Emellett nincsenek bizonyítékok arra, hogy őseink a modern emberhez képest az életmódjuk hatására sokkal egészségesebbek lettek volna, továbbá nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az őskorban fogyasztott növények és állatok, valamint a mai tenyésztett állatok és nemesített növények között többnyire csekély a hasonlóság. A kritikák hatására a paleolit diéta kidolgozói az elméletet nemrég felülvizsgálták, és a javasolt élelmiszerek közé bekerültek a zsírszegény tejtermékek és a teljes kiőrlésű gabonafélék is.

Tévhit: A szervezetnek szüksége van a rendszeres méregtelenítésre
Mérgezett a levegő, amit belélegzünk, az ételeink növényvédőszer-maradványokkal vannak tele. Vérünkben és vizeletünkben nehézfémek, dioxinok, PCB-k és ftalátok találhatók. Mit lehet tenni? Népszerű ajánlás, hogy méregtelenítsünk, és a világhálón rengeteg módszert is találunk rá. Ám a legtöbb tudós a méregtelenítést feleslegesnek tartja.

Eleve méregtelenít ugyanis a máj, a vese és az emésztőrendszer is. A káros vegyületek nagy részét tehát lebontja a szervezet, és távozik a széklettel néhány órán belül. Tény azonban, hogy vannak olyan vegyületek is, különösen a zsírban oldódók, például a dioxinok és a PCB-k, amelyek kiürülése hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is eltarthat. Ha nagyobb ütemben vesszük magunkhoz ezeket a kemikáliákat, mint ahogy kiürülnek, akkor az évek során a zsírszöveteinkben felhalmozódnak.

A méregtelenítő programok általában azt ígérik, hogy néhány napos böjtölés vagy vízkúra után ezektől a méreganyagoktól megszabadulhatunk. Pedig egy gyors fogyással járó böjt során ezeknek a méreganyagoknak a koncentrációja épphogy drasztikusan megugrik a vérünkben, befolyásolva ezzel a hormontermelést, az étvágyat vagy az energiaszintet. Lehet, hogy egy gyors böjt némiképp csökkenti ezeknek a méreganyagoknak a szintjét, ám ha valaki az életmódján nem változtat, amikor újra enni kezd, a méreganyagok szintje előbb-utóbb újra növekedik.

Egyes számítások szerint egy átlagosan élő nyugati emberből a zsírszövetekben elraktározott méreganyagok zéró bevitel mellett 6-10 év alatt ürülnének ki. Ezért a kutatók inkább a folyamatos méregtelenítést ajánlják: azaz próbáljunk meg minél tisztább, vegyszer- és tartósítószer-mentes élelmiszereket fogyasztani.

Tévhit: Naponta 8 pohár vizet kell inni
Az ajánlás valószínűleg 1945-ből, az USA-ból származik. Az Amerikai Tudományos Tanács ekkor ajánlotta a lakosságnak, hogy minden elfogyasztott kalória után igyon 1 milliliter vizet, ami a férfiak esetében napi 2500 kalóriányi bevitelt számolva 2,5 liter vizet jelent, nők esetében pedig napi 2000 kalóriányi étellel számolva 2 liter víz elfogyasztását jelenti. Ez az USA-ban 8 unciás (kb. 3 deciliteres) poharakkal számolva hozzávetőlegesen 8 pohár víz elfogyasztását jelenti.

Az ajánlás gyengéje, hogy nem veszi figyelembe a táplálékkal, elsősorban levessel, gyümölcsökkel, zöldségekkel elfogyasztott vizet. Ezeket is beszámítva, átlagos táplálkozás esetén már körülbelül 1,2 liter folyadék is elegendő, amihez, ha továbbra ragaszkodunk a 8 pohárhoz, már csak 1,5 deciliteres poharakra van szükség.

Az ajánlás azonban támadható amiatt is, hogy egyértelműen víz fogyasztását tanácsolja. Az elmúlt évtizedek kutatásai ugyanis igazolták, hogy folyadékpótlásra kiváló a tea és a kávé is, hiába vízhajtó hatásúak. A tudomány mai állása szerint a vízhajtó hatás még egy-két alacsony alkoholtartalmú ital esetében sem jelentős, ezeket is beleszámíthatjuk a napi folyadékbevitelbe.

Végül ugyancsak tévhit a folyadékfogyasztással kapcsolatban, hogy a nap során egyenletesen, folyamatosan kell inni, mert amikor a szomjúságérzet jelentkezik, már jelentősen dehidráltak vagyunk. A kutatások szerint a szomjúságérzet bőven az előtt jelentkezik, hogy elkezdenénk kiszáradni.

Tévhit: A cukortól a gyerek hiperaktív lesz
Sok szülő ismeri azt a jelenséget, ahogy édességevés után a gyerek felpörög, és ördögfiókává válik. Ennek ellenére tévhit, hogy a sok cukortól a gyerek hiperaktívvá válik.

1996-ban egy metaelemzés, amelyben 12 kettős vak, kontrollált vizsgálat eredményét összegezték - azaz se a szülők, se a gyerekek, se a kutatók nem tudták, hogy melyik gyerek kapott cukrot, és melyik placebót -, nem támasztotta alá, hogy a gyerekek a cukortól hirtelen megváltoztak.

Sőt egy kutatás eredménye szerint a "cukorhatás" a szülők fejében létezik. A kutatásban 5 és 7 év közötti gyerekeket két csoportba osztottak, az egyik csoport szülei úgy tudták, hogy a gyerek placebót kapott, a másik csoportba sorolt szülőket pedig úgy tájékoztatták, hogy a gyerek cukrot kapott. Valójában mind a két csoport cukormentes ételt kapott. Ezután a kutatók a szülőkkel együtt figyelték a gyermek viselkedését játék közben, és azt tapasztalták, hogy azok, akik úgy tudták, hogy a gyerek cukrot kapott, nagyobb valószínűséggel értékelték gyermekük viselkedését hiperaktívnak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a cukor nem hat a gyerek agyára. Egy 9-11 év közöttiekkel végzett angol vizsgálat szerint édességfogyasztás után fél órával a gyerekek teljesítménye, koncentrációja javult, azaz pont a hiperaktivitás ellentéte következett be.

A cukor tehát valóban felpörgeti a gyereket, ám élethelyzettől függ, hogy ezt a pluszenergiát a játékra vagy a tanórára koncentrálva vezeti-e le.

(origo)