Győztek a bankok, elbukott a ráncba szedésükre tett kísérlet

A hét végén lesz öt éve, hogy a Lehman Brothers összeomlása nyomán elmélyült a pénzügyi válság, ám a legnagyobb amerikai bankok továbbra is éppen olyan kockázatokat hordoznak, mint a krízis előtt. A megregulázásukra tett kísérletek nem jártak kellő sikerrel.

A hat legnagyobb amerikai bank ugyan megduplázta tőkéjét 2008 óta, ám a szabályozó hatóságok döntéshozói és számos Wall Street-i veterán szakértő szerint ez messze nem elég ahhoz, hogy elkerüljenek egy az öt évvel ezelőttihez hasonló totális csődöt. Még mindig túl kiterjedt hitelből finanszírozott (tőkeáttételes) tevékenységük, a pénzügyi rendszer továbbra is bonyolult, az intézmények olyan szorosan összefonódnak, hogy egyikük megrendülése dominószerűen döntené el a többit és a felügyeleti hatóságoknak nincs elég eszközük egy pánik kezelésére. Más szóval lényegében fennmaradtak a 2007-2008-ban kirobbant válság megismétlődésének feltételei.

A Bloomberg Newsnak nyilatkozó 50 bankár, a pénzügyi hatóságnál dolgozó tisztviselő, politikus és közgazdász teljesen mást gondol arról, mit kellene tenni ebben a helyzetben. Sokan emlékeztetnek arra, hogy a hat nagybank csak még nagyobb lett 2007 óta - együttes eszközértékük 28 százalékkal emelkedett -, így még inkább igaz rájuk az a szabály, amely szerint túl nagyok ahhoz, hogy az állam hagyja bedőlni őket. Mások nem csinálnának nagy ügyet ebből, mondván: elkerülhetetlen a világ minden pontján jelen lévő, hatalmas vagyont kezelő - és ezekből fakadóan lényegében átláthatatlan - óriásbankok létrejötte, mert ezek nélkül nem lehet finanszírozni a világgazdaságot.

Az adófizető néha fizet

A bankok túl nagyok, de úgy gondolom, ilyennek kell lenniük - véli David Komansky, aki 1996 és 2002 között a Merrill Lynch vezérigazgatója volt, jelenleg a BlackRock Inc., a világ legnagyobb vagyonkezelőjének igazgatója. Ő ugyan nem tapasztalta meg az "állami beavatkozás szörnyű ízét", ám a bankok nagyságát elfogadó szakértők abban is egyetértenek, hogy a rendszer elkerülhetetlen tökéletlensége nyomán bekövetkező zavarok miatt az adófizetők időnként kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy eltakarítsák a hosszabb idő alatt felgyülemlő szemetet. Ez az ára annak, hogy két rendcsinálás között azért ők is haszonélvezői lehetnek a pénzintézetek működésének.

Barack Obama elnök azt ígérte választóinak, hogy megelőzik a válság megismétlődését. Ebben a a Dodd-Frank-törvénynek adott főszerepet. Ez elvileg lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy birtokba vegyék és leépítsék akár a legnagyobb bankokat is, mielőtt azok bedőlése magával rántaná az egész pénzügyi rendszert, ami azután maga alá temetné a gazdaságot. A jogszabály hatékony ellenőrzés érdekében összekötő csoportot állítana fel a felügyeleti hatóságok munkájának összehangolására.

Bizantikus viszonyok

Mindez azonban kevés lehet, mivel a legnagyobb bankok bizantikus képet mutatnak. Több száz leányvállalatuk működik a világon, ami lehetetlenné teszi összezsugorításukat, a hatóságok együttműködését pedig az kérdőjelezi meg, hogy hatáskörük átfedésben van egymással, ami nem teszi barátságossá viszonyaikat, emellett a pénzintézeti szektor jól fizetett lobbistáinak folyamatos ostroma alatt állnak.

A bankok a Dodd-Frank-törvény érvényesítését minden eszközzel igyekeznek késleltetni, illetve amennyire csak tehetik felvizezik a szabályait. Arról az egyszerűnek látszó passzusról, amely korlátozná a bankok úgynevezett saját számlás tevékenységét - azaz amikor saját betéteket és más módon gyűjtött forrásaikat fordítják kockázatos ügyletekre, ahelyett, hogy a nagyobb kockázatvállalástól nagyobb hasznot remélő, kockázatkedvelő ügyfeleik pénzével játszanak - 700 meetingen vitatták meg a hatóságok embereivel. A szabály bevezetésével kapcsolatos 2011. októberi javaslat nyomán 18 ezer levél érkezett a bankoktól, amelyekben azt fejtegették, hogy a javasolt megoldás túl bonyolult és elfogadása fékezné a gazdasági növekedést.

Kivételek

Végül a Paul A. Volcker volt Fed-elnökről elnevezett szabályt nem fogadták el, és mostanra annyi kivétellel egészítették ki, hogy maga Volcker sem biztos abban, hogy ha mégis érvénybe lépne, akkor elérné-e a célját. És nem ez az egyetlen lyuk a szabályozáson. A Dodd-Frank-törvény elfogadása után három évvel részletes szabályainak még mindig csak 40 százaléka készült el.

Az egyik jó példa a 633 ezer milliárd dollár értékű származékos piac szabályozására tett kísérlet. A Dodd-Frank-törvény előírja, hogy ezeket az ügyleteket központi elszámolóházakon keresztül kell lebonyolítani, ami növelné átláthatóságukat és arra kényszerítené a pénzintézeteket, hogy biztosítékot helyezzenek el az ügyletek veszteségeinek fedezésére. A kivételek, köztük az, amely kivonja a szabály alól a devizacsere-ügyleteket, az üzletek 80 százalékát mentesítik a szigorítás alól.

Hamis nyugalom

Látva, hogy a Dodd-Frank törvény végrehajtásával gondok vannak (akárcsak a bázeli nemzetközi bankfelügyeleti szervezet új, a korábbinál keményebb biztonsági elvárásainak teljesítésével), Obama elnök a múlt hónap magához kérette az illetékeseket, hogy tudassa velük: elvárja az új pénzügyi szabályok csorbítatlan bevezetését. A Fed és az amerikai betétbiztosítási alap, a FDIC néhány vezetője elő is állt javaslatokkal: egyikük a bázeli szabályoknál is jobban korlátozná a tőkeáttételes (hitelből finanszírozott) ügyleteket, másikuk emelné azoknak a bankoknak a tőkekövetelményeit, amelyek túl erősen támaszkodnak rövid futamidejű finanszírozási forrásokra.

A Wall Street nem változik olyan erőteljesen, ahogy az elvárható lenne - mondja John Reed, a Citigroup volt társ-vezérigazgatója, aki segítette levezényelni az USA harmadik legnagyobb bankját létrehozó fúziót. A szakember attól tart, hogy a megindult gazdasági kilábalás, a rekordszinteket ostromló tőzsdei árfolyamok és magas banki profitok túlzottan elégedetté teszik a döntéshozókat. Vannak olyan bankok, amelyek úgy látják, a dolgok most elég jól állnak, minek sietni a változtatással. Csakhogy a helyzet mindig ilyen, mielőtt elromlik.

(napi gazdaság)