A magyar kormány is támogatja az amerikaiakat Szíriában

A Fehér Ház hétfőn jelentette be, hogy eddig 25 ország támogatja, hogy a szíriai vezetést felelősségre vonják. Hogy a támogatás pontosan mit jelent, azt nem lehet tudni. Mondjuk nem valószínű, hogy az Egyesült Államoknak a magyar hadseregre lenne szüksége, hogy lerakétázza Aszadékat.

Akikről eddig lehet tudni:

Észtország, Horvátország, Dánia, Németország, Honduras, Magyarország, Koszovó, Lettország, Litvánia, Marokkó, Románia, Quatar, Egyesült Arab Emirátusok, Anglia.

(444.hu)

Bal-rad komm: “Mondjuk nem valószínű, hogy az Egyesült Államoknak a magyar hadseregre lenne szüksége, hogy lerakétázza Aszadékat.” – Hogyne lenne már szüksége. A magyarországi repülőterekre a logisztikához nagy valószínűséggel, ezen kívül feltünő a listában az, – hogy elsősorban a kis államok támogatják Amerikát ebben az imperialista agresszióban.

Egyedül Anglia, melynek számottevő ereje van még Amerikán kívül ebben a felsorolásban, – de Angliának ott vannak a maga muszlimjai. És az ő reakciójuk egy ilyen háború esetén, minimum is kérdéses. Ez nagyon gyengíti Angliát.

Senkinek sem szabad elfelejtenie a saját országának társadalmi és geopolitikai helyzetét. Mint, ahogy Magyarország vezetőinek sem. Egy ilyen nyíltan, s végeredményben orosz ellenes koalícióba belépni a részükről, – több mint hiba!

Elfelejtik a valós tényeket, melyekről azért tudjuk; eléggé makacs dolgok: Amerika innen elég messze van. És, ha Ukrajna belép az Eurázsiai Unióba, akkor az bizony határossá válik Magyarországgal. A Medve itt lesz már a szomszédban.

És a medvével nem szerencsés szemelenkedni, pimaszkodni, mert a medve nem felejt. És ha valaki naivnak, vagy hülyének nézi, – az igencsak meglepődhet később, mikor onnan kapja az irtózatos pofonokat, – ahonnan nem is várja.

És meg is fogja érdemelni…

B-R

Magyarország semleges kell maradjon a szíriai konfliktusban

A Fehér Ház hétfői bejelentése szerint eddig 25 ország támogatja a "szíriai vezetés felelősségre vonását" a vegyi fegyverek civilek elleni állítólagos bevetése miatt. Egyáltalán nem meglepő, hogy köztük van Magyarország is; az atlantista kormány még mindig igyekszik a vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni. Hogy ezek vélt vagy valós elvárások, az az igazi kérdés, mert az Egyesült Államok tegnap óta már kitáncolt a saját maga által meghirdetett katonai beavatkozás kezdeményezése mögül. A Szíria elleni agressziót támogató országok pedig magukra maradtak a Szíria elleni agresszív külpolitikájukkal.
Mivel a kezdeményezést többnyire kis országok és NATO perifériaállamok támogatták, valamennyi, a kezdeményezést támogató ország politikusainak érdemes elgondolkozni azon, mennyire megbízható és mennyire jelent stabil alapot országuk NATO-tagsága és az amerikai külpolitika melletti feltétlen kiállás. Új szelek fújnak és a nagypolitikában korábban vezető pozíciót betöltő "amerikai birodalom" ma már egyik pillanatról a másikra is meghátrálhat. El kell gondolkozni azon, mi történne, ha a katonai beavatkozás meghirdetése nem egy tengeren túli, egyik NATO tagállamra sem veszélyt jelentő ország ellen történik, hanem egy a NATO-val szárazföldön is határos ország ellen, ami valamelyik NATO-tagállam számára valós katonai fenyegetettséget jelent. Mert ebben az esetben - a NATO fő csapásmérő erejét képező Egyesült Államok egyik napról a másikra kihátrált egy meghirdetett katonai agresszió terve mögül - a katonailag legjelentősebb erőt képviselő NATO országot támogató kis országok bizony támogatás nélkül maradtak egy nyilvánvalóvá tett agresszív külpolitikával.
Mire lennének képesek ezek a kis államok egy valós konfliktus esetén; Litvánia, Magyarország, vagy akár Horvátország mihez kezdene, ha diplomáciai sakkjátszma helyett valós konfliktus veszi kezdetét, és az Egyesült Államok azt követően hátrál ki? Nyilvánvalóan védtelen, védhetetlen pozícióban várnák az elkerülhetetlent, mert azon kívül, hogy a beavatkozást támogató államok listáján eggyel több igent jelentenek, nem képviselnek olyan, számottevő katonai erőt, ami miatt a részvételüknek jelentősége lenne egy ilyen konfliktusban.
Ezért a Szíria elleni beavatkozást támogató, számottevő katonai erő nélküli kis országok (pl. Magyarország) számára a tegnapról mára történt fordulat (a szír vegyi fegyverek nemzetközi ellenőrzés alá helyezése és a katonai beavatkozás lefújása) a Nyugat egy újabb árulását jelenti, ami egyben a NATO vezetés valós, köpönyegforgató természetére is újból felhívta a figyelmet.
Ennek ellenére Magyarország feltűnően gyorsan alkalmazkodott a kialakult helyzethez, - talán mert a magyar politikát éppen olyan köpönyegforgató alakok mozgatják, mint a nyugati politikát. Emiatt Martonyi mai bejelentése - katonai agresszió helyett - már a szír konfliktus békés politikai megoldását támogatja. Az egyik napról a másikra történt teljes külpolitikai fordulat ellenére továbbra is fennáll a probléma, hogy a magyar külpolitika egy idegen ország másik idegen ország elleni agresszióját támogatta a haszon reményében, és ezen agresszív külpolitikai állásfoglalást csak amiatt volt kénytelen megváltoztatni, mert az idegen ország kifosztása egyik napról a másikra lett lefújva és önerőből végrehajtani azt képtelen lenne. A fenti okok miatt követeljük a külügyminiszter és a teljes külügyi gárda lemondatását, a magyar külpolitika új alapokra helyezését, az átmeneti időszakban a külföldön szolgálatot teljesítő magyar katonák hazahívását. Követeljük a NATO-ból való azonnali kilépést és védelmi egyezmény lefektetését a posztszovjet országok biztonságát szavatoló Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetével.
Magyarországot a Nyugat számtalanszor elárulta már. A magyar külpolitika emiatt nem alapozhat a nyugati országok külpolitikai állásfoglalásaira, az azokhoz való semmiféle viszonyítás nem megengedett. Ahogyan az is megengedhetetlen, hogy Magyarország vazallusként csapatokat küldjön egy idegen országba, miközben saját határainak megvédésére is képtelen.
Molnár István