Szíriai helyzetjelentés

Amint a mellékelt térképen is látható, az orosz hadiflotta már most fölényben van az USA és szövetségesei hadiflottájával szemben Szíria partjainál. A kínai hadihajókról nincs megbízható adat, de számos egysége szintén ebben a térségben várakozik.

A kínai partraszálló hajók is útban vannak, és mostanában fognak áthaladni a Szuezi-csatornán. Az iráni haditengerészeti egységek is ott állomásoznak már egy ideje. Ez a második világháború ota a legnagyobb tengeri erőösszpontosítás. Ennek ismeretében érthető, hogy az USA szövetségesei egymás után lépnek vissza a megígért támogatás beváltásától.

Hídfő.net

Kényszerpályán mozog mindenki - mondhatnánk ezt is a jelenlegi világpolitikai helyzetre Szíria kapcsán. Ha az érintett országok vonatkozásában áttekintjük mindezt, akkor látható, hogy nem sok választásuk van.

USA

Obama döntése meglehetősen nagy melléfogás volt. Az egész világ lélegzet visszafojtva figyelte a sajtót egy-két héttel ezelőtt, amikor bejelentette a Szíria elleni katonai fellépést. Beindult a háborús propaganda gépezet, aztán pedig Obama a szenátusra bízta a háború eldöntését. Ezzel Obama egy gyengekezű államfő képét mutatta fel az egész világ előtt, és presztízse összeomlott. Érthető természetesen Obama döntése, eltolta a felelősséget, mert ugye a demokrácia alapja, hogy soha semminek nincs felelőse, amint meg kell szavazni valamit. A háborús lendület megtört, és az emberek kérdéseket tettek fel. Ha így van, akkor az elnök, aki minden információ birtokosa, nem biztos a dolgában? Obama döntése természetesen annyit jelent, hogy kihúzhatja magát a beavatkozás terhe alól. Ha a szenátus leszavazná, akkor hivatkozhat arra, hogy én megtettem mindent, de az amerikaiak nem akarják. Ez egy jó kibúvó lehetne.

Az USA ebből a helyzetből semmiképpen sem tud jól kijönni. Itt már csak két rossz között választhat és azt latolgathatja, vajon melyik rossz lesz a kisebbik rossz. Amennyiben nem támad, akkor a gyengeséget bizonyítja. Hozzájön még ehhez az afganisztáni és az iraki háborúk elvesztése, amely kimondatlanul is egyértelmű, és így együtt pedig azt mutatja, nincs már erő, elfogyott az energia az USA hadserege mögül. Hivatkozhat a békére, vagy a szenátusi leszavazásra, akár a világháborús veszélyre, de mindenképpen ez a döntés a gyengeséget bizonyítja. Ha támadni fog, akkor gyors és hatékony támadást kell intéznie, mert ellenkező esetben a technikáját nevetteti ki, amelyet így is sok kritika ér az utóbbi időben. Azonban még egy eshetőségre fel kell készülnie a nyugatnak, az pedig az az hihetetlen merész és veszélyes helyzet lenne, ha az orosz fél beavatkozna tevőlegesen. Ha átgondoljuk logikusan, akkor Amerika mindenképpen támadni fog. A gyengeségét nem bizonyíthatja, azonban a legnagyobb veszély az orosz fél tevőleges beavatkozása a legkisebb eshetőség valamennyi közül. A sikereket pedig a propaganda arra forgatja ki, amerre csak akarja, a média a kezükben van, lehet hazugságokkal etetni a népeket nemlétező sikerekről is. A kényszerpálya jól látható, a maguk teremtette helyzetben kénytelenek lesznek támadni, ha nem akarnak nevetségessé válni.

Libanon

Libanon érintettsége már így is egyértelmű. Vallási okokból avatkozott közbe, állítja a nyugat, amely amúgy is vallásháborús színezetet kíván adni a történteknek, persze ebben vajmi kevés igazságtartalom van. A vallási színezet sokkal később alakult ki, mint maga a háború. Libanon politikai alapon avatkozott be. Történelmi tény, hogy Szíriát és Libanont voltaképpen egy területnek lehet számítani, közigazgatásilag szedték csak szét két országra és így is maradt. A két ország között folyamatosan működött egy kölcsönös segítség, és az arab-izraeli konfliktusok után kialakult nehéz helyzetben majdnem hogy Szíria tartotta életben Libanont. Az ország legjelentősebb koncentrált ereje a Hezbollah mozgalom. Szíriai kötödése erős, mind az anyagiak, mind a fegyverek beszerzése terén. A Hezbollah nem tehette meg, hogy Asszad szorult helyzetében nem avatkozik közbe, ezzel elárulta volna azt a szövetségesét, amely évtizedeken át pártolta és segítette. A Hezbollah az arab terület legjobban felkészült és kiképzett hadereje. A szíriai harcokba bekapcsolódott 7000 Hezbollah önkéntes hetek alatt megfordította a harcok kimenetét. Most ennek köszönhetően Asszad és csapatai minden területen sikereket érnek el, lassan de biztosan számolják fel a banditák állásait. Egy USA beavatkozás esetén Libanon nem tud kimaradni a további eseményekből sem. Területéről nagy valószínűséggel indítanának mind az amerikai hajók ellen (amennyiben azok közelbe merészkednének), mind Izrael felé rakétákat. Libanon jelenleg további önkénteseket toboroz a szíriai harcokhoz.

Törökország

Törökország valószínű kimarad majd a támadásokból. Főleg a szárazföldi akciókból, amennyiben arra sor kerülni. Elképzelhető, hogy repülők szállnának fel a török repterekről, de hogy Törökország beavatkozzon, nem valószínű. Törökország belső politikai egyensúlya is rossz. A kisebbségben levő radikálisabb iszlám ágazat erőteljesen kezd politizálni, és nagyobb hangsúlyt kap, mint az a valódi súlya szerint kijárna neki. Ez nagyon rossz irányba befolyásolja a politikai döntéseket, főleg azért, mert inkább a szunnita irányzat érvényesül. Az a vonal, amelyet ma Erdogan igyekszik erőltetni, egy elzsidósodott (a judeo-kereszténységet ajnározó politikai pártokhoz hasonlatos iszlám irányzat) iszlám ágazat, amely a Kemal Attatürk irányzatot kívánja leváltani és háttérbe szorítani. Az Attatürk által szorgalmazott irányzat egy mérsékelten vallási ágazat, amely jobbára világi alapokon kezeli az államot és főleg a hadsereget, és amelyben a hadsereg sokkal nagyobb szerepet kap, mint általában más államok esetében. Ez a két fő irányzat nagyon erőteljesen írtja egymást. Sorozatos letartóztatások, az egész tisztikar kirúgása, belpolitikai harcok és gazdasági visszaesés követkelezett be miatta.

Törökország a legnagyobb örömmel avatkozott volna bele a szíriai harcokba akár nyílt katonai erővel is, de Erdogan elbaltázta az egész akciót. Sorozatosan rossz lóra tett, felült a nyugati hazug dezinformációs titkosszolgálati értesüléseknek, így sorozatosan rossz döntéseket hozott. Erdogannak két fő szándéka volt. Elsőként a szír partok közelében lévő hatalmas tengeri olaj- és gáz tartalékokra Izraellel együtt rátegye a kezét. Arra a tartalékra, melyet Izrael már most elkezdett kitermelni. Másrészről az arab iszlám világban kivívni az elsőséget, és a vezető szerepre törekedni. Ehhez azonban ki kell iktatni Iránt és szövetségeseit, mert az ő első számú riválisa Irán. Erdogan azonban elkövetett egy nagy hibát. A kurd területek megtartása miatt lekezelte, elutasította a kurd vezetőket, és a Törökországban kiképzett terroristáik letörtek a fennhatóságuk alá került területeken minden kurd kezdeményezést. Asszad azonban egy évvel ezelőtt kijátszotta az aranytálcán felkínált lehetőséget, a kurd kártyát, és úgy tűnik az egyik aduász tarolt is rendesen. Teljes autonómiát adott a kurdoknak, saját hadsereggel, ezáltal szövetséget kötött az iraki kurd autonóm területtel is. Abban az esetben, ha török hadsereg beavatkozna, az egyet jelentene a kurd függetlenedési törekvések letörésével, vagyis azzal, hogy a kurdok egy népként esnének neki a törököknek. Ezzel fellángolna a kurd háború, Erdogan a szír front megnyitásával azonnal két frontot nyitna meg. Mivel a törökök igen rossz kapcsolatban vannak az örményekkel, ezért Örményország (és az örményeken keresztül az oroszok) olyan minőségű és mennyiségű fegyverrel látnák el őket, ami a PPK és a kurd fegyveres erők hirtelen és jelentős megerősödését jelentené. A szíriai, az iraki és a törökországi kurd lakosság közel 25-30 millió ember. Jelentős fegyverzettel megerősítve képes lenne szembeszállni Törökországgal, és ezen keresztül Örményország is revansot vehetne a sok sérelemért, így a rejtett örmény beavatkozás is megtörténne kiképzőkkel, kiképzési területek biztosításával, fegyverzeti támogatással. Az örmény-kurd határ több száz kilométer hosszú, ellenőrizhetetlen határvonal. A Törökországban tavasszal történt merénylet csak egy figyelmeztetés volt, jobb ha kimaradnak az eseményekből, mert elszabadulhat a pokol. A robbantás 40 halálos áldozatot követelt, a kormány háborús retorikája megtört, a nehéz belpolitikai helyzetben a nép azonnal a kormányt okolta a merénylet miatt. Törökország tehát az érintettséget semmiképpen sem tudja levakarni magáról, azonban a nyílt harcokból kimaradhat és jobban is teszi.

Irán

Irán elkötelezett Szíria mellett. Katonái kisebb létszámban már így is harcolnak Szíriában. Abban az esetben, ha létrejönne egy kurd állam, és az Irán-barát lenne, az iráni vezetés nagy valószínűséggel lemondana az Iránban lévő kurd területekről (ezek nagyon kis területek, és kevés emberről is van szó). Ez a gesztus egy hosszútávú kapcsolatot eredményezne az államok között. Egy Irán-Kurdisztán-Szíria tengely kialakulása olyan katonai egységet hozna létre, amely sikeresen venné fel a harcot elsősorban az USA csatlósaival, akár Szaúd Arábiával, akár Katarral és a többi talpnyalóval, és amely képes lehet erős keleti támogatással Izrael állam eltörlésére is. Amennyiben azonban Szíria elesik, a következő célpont egészen biztosan Irán lenne. Efelől jóformán egyetlen témával foglalkozónak sincs szemernyi kételye sem. Irán tehát kénytelen minden erejével támogatni Szíriát, mert ezzel saját területét is védi. Így Irán háborúba sodródása csak elméleti kérdés, gyakorlatilag már megtörtént.

Kína

Kína beavatkozása szinte kizárható gyakorlati formában. Fegyvereket szállít Szíriának, valószínűleg alkatrészeket és egyéb technológiákat, de harci beavatkozás nem valószínű. Kína jól tudja, hogy Irán lesz a következő áldozat. Líbiában Kína 18.8 milliárd dollár értékű üzletet bukott el azzal, hogy beleegyezését adta egy légtérzár létrehozásába, ami első pillanatban is hazugság volt. Az ENSZ BT beleegyezése után a légtérzár helyett megkezdődött Líbia bombázása. Még egyszer nem fogják átvágni őket, erről a kínai vezetés biztosította az ENSZ tagországokat és a közvéleményt, soha nem fognak beleegyezni a bombázásokba semmilyen indokkal sem. Iránban sokkal nagyobb üzleti érdekeltségei vannak Kínának. Ráadásul ezek hosszútávú üzleti befektetések. Kína másik nagy érdekeltsége a nyersanyag beszerzése. Az USA ilyen fajta háborús banditizmusa szépen lassan elvágja Kínát a nyersanyagoktól. Kínának természetesen lenne mivel visszavágnia gazdaságilag, de az már a világháborús helyzet kategóriába tartozna. Tehát Kína érthető módon szintén gazdasági kényszerből támogatja a szíriai rendszert.

Oroszország

A legkényesebb kérdéskör. Annak ellenére, hogy Putyin elnök kijelentette, minden körülmények között segítik Szíriát, a közvetlen beavatkozásnak nagyon kicsi az esélye. Oroszország a beavatkozással nagy valószínűséggel a III világháború kitörését indítaná el. Vagy éppen Obama támadási parancsa lenne a világháború kitörésének konkrét oka? Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a III. világháborúnak semmilyen más befejezése nem lehetséges, mint az atomháború. Bármelyik fél állna vesztésre, utolsó lehetőségként nem támaszkodhat másra, mint az atom arzenáljára. Ezzel egy időre félbe szakadna az emberiség történelme, és egy pár évtizedes, vagy akár évszázados mélyálom követezne, mely semmi másról nem szólna, mint a túlélésről. Oroszország beavatkozásának tehát nagyon nagy a súlya. Azt is hozzá kell tenni, hogy jelenleg a civil társadalmi támogatottsága sokkal nagyobb az orosz hozzáállásnak, mint a háborús uszítás támogatása. A világpolitikai porondon jelenleg Oroszország sokkal jobb pozícióban van, a kérdés az, hogy ezt mire tudja felhasználni.

Oroszországnak megvannak a saját belső gondjai. Putyin nemzeti megmentési műveletei még messze nem értek véget. A társadalmi támogatottsága hatalmas, viszont a 20 évig tartó nemzetrombolás nem múlik el pillanatok alatt. A magán tőke befurakodott a hadi iparba, és ennek káros hatásai érezhetőek. Ráadásul van egy belső pártbeli törésvonal is, melynek egyensúlyban tartása sok energiát emészt fel. Mivel egyértelműen a vezető párt liberálisabb irányzata került háttérbe, így a liberális szavazók a nyíltan liberális, nyugatról pénzelt és bomlasztó ellenzékre szavaznak, ez eredményezte országszerte az ellenzék némi megerősödését. Ez semmi eredményt számukra nem fog hozni, de létük veszélyforrás egy háborús helyzetben a vezetés számára, és valószínű, hogy egy nagy háború ugyanazt az eredményt hozná az ellenzék számára, mint a sztálini időkben.

Ha Oroszország nem segíti meg Szíriát, akkor az egész világ el fog fordulni Moszkvától. A tartusi kikötő, mint hadi bázis, a legmagasabb fokú együttműködés jele. Ha egy ország a legmagasabb fokú együttműködő partnerét nem tudja megvédeni, akkor milyen partner számíthat bármire tőle? Egyáltalán azok után van-e értelme bármiféle szövetségre is lépni vele? Oroszország tehát minden gondja ellenére ebben kérdésben a többi államhoz hasonlatosan kényszerpályára került. Moszkvának ebből a kényszerpályából egyetlen módon van kiút. Ha biztosra vehető, hogy a szírek számára adott légvédelem elegendő mennyiségű, és megfelelő technikai színvonalú, hogy elhárítsa a támadás jelentős részét. Ebben az esetben egyszerűen csak annyit kell mondaniuk, mi megtettünk mindent, semmi szükség ránk, hogy beavatkozzunk, a szír légvédelem megoldja ezt a kihívást. Az orosz technológia ezzel kiütné a nyugati rettegett csúcstechnológiát, akár repülőgépről, akár irányított manőverező rakétáról van szó. A Ria Novosti tájékoztatása szerint a Pantshir S1 légvédelmi rendszer, amellyel Szíriát a közelmúltban nagy számban felszerelték képes a Tomahawk rakéták lelövésére. Oroszországban tesztelték manőverező rakéták ellen, és kiválóan teljesített. A S-300 rendszerek pedig több hírforrás szerint telepítés alatt állnak és a személyzet kiképzése folyik. Hogy maguk a rendszerek milyen szinten állhatnak, azt nem lehet tudni - nyilvánvalóan titkolják. Ebben az esetben Oroszország megússza a beavatkozás felelősségét, magas biztosítékkal szolgál szövetségesei számára, hogy komoly segítséget tud nyújtani, és stabilizálni tudja helyzetét a legnagyobb nyugati katonai nyomással szemben is. Ezzel az egypólusú USA világrendnek és világcsendőri képzelgéseknek végérvényesen befellegzik.

Ezek mindegyike olyan kényszerpályák, melyek jószerével megszabják ezen országok részvételét, vagy cselekedeteit. A helyzet jelen esetben rákényszeríti őket arra, hogy ki kell állniuk amellett, amit képviselnek. Ez egy komoly és tiszta helyzet, amely színvallásra kényszeríti az országokat.

Kemény Gábor