2011. november 24., csütörtök

Végső Idők

„Mikor pedig ezek elkezdődnek, ... emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”
"Az Úr Jézus egyszerre beszél Jeruzsálem pusztulásáról és az utolsó napok eseményeiről. Nem történelmileg azonosítja a kettőt, hanem mélyebb összefüggésre mutat rá, amikor a szent város tragédiáját a világ végső átalakulásának és saját dicsőséges eljövetelének fényében láttatja.
Jeruzsálem ugyanis szimbóluma lehet egy nemzetnek, politikai vagy vallási közösségnek, sőt egyéni életünknek is. Szükségszerű, hogy mindezekben bekövetkezzék az összeomlás, ha csupán önmagukra épültek, mert semmi sem állhat fönn önmagában. Ami nem Krisztusra épül, az összedől, nem isteni bosszú folytán, hanem egyszerűen a teremtés belső logikájából következően, mert az Atya benne teremtett mindent a mennyben és a földön, és minden benne áll fenn.
Jeruzsálem pusztulásáról nem kárörömmel beszél a mi Urunk, és nem is rideg közömbösséggel, mint egy fizetett jövendőmondó. Ő, aki megsiratta ezt a várost, azért látja előre a katasztrófát, mert újra meg újra tapasztalja Izrael ellenállását az evangéliummal szemben. A bűn magában hordja büntetését, az önmagával meghasonlott ország, város, ember vége közel van. Isten nem akarja, de megengedi az összeomlást, hogy a romok alól új élet sarjadhasson. Össze kellett dőlnie a zsidó templomnak, meg kellett szűnnie az áldozatbemutatásnak, hogy az egyetlen és tökéletes engesztelő áldozatnak, Krisztus megváltó halálának és feltámadásának ereje nyilvánvalóvá legyen.
Az összeomlás mindig a kegyelem forrása is egyben. Arra indít bennünket, hogy többé ne toldozgassunk-foldozgassunk, hanem egészen az alapokig lenyúlva kezdjünk valami újat építeni. Minden földi összeomlás az Úr dicsőséges eljövetelének fényében áll, amikor az ég és föld elmúlnak, s ő újjáalkot mindent. Az utolsó ítélet méri le életünk, szellemi építményeink, közösségeink belső szilárdságát, és alakítja át örökkévalóvá, ami örökkévalóságra érdemes. Ami egyszer már összedőlt, afölött nincs mit siránkozni. Amit viszont most építünk, azt úgy kell építenünk, nehogy később összeomoljon és maga alá temessen minket is."
barsitelekmm.blogspot.com

Kadarkúti Égi Üzenetek 126-128. Szűzanya, Szentlélek, Jézus: A hét főbűn

2011.11.09
ÉGI ÜZENETEK
Szűzanya:  A hét főbűn  I.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok.
Ma nagy örömmel tapasztalom, mint mindig, hogy újra itt vannak az én leghűségesebb, legszeretettebb gyermekeim. Ezért most körbemegyek, mindegyiketek előtt megállok, átölellek benneteket két karommal, és a homlokotokra egy édesanyai szerető csókot lehelek. És máris visszajöttem a helyemre.
Ma a hét főbűnről foglak benneteket tanítani. Az áteredő bűnből származik a hét főbűn, és ezek a következők: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Pontosan ellentétei az erények, amíg az erények az emberekben a jócselekedeteket indítják el, addig a főbűnök a rossz cselekedeteket. A főbűn általában nem is bűn önmagában, csak a belőlük származó rossz gondolat, szó, cselekedet, az, ami bűnné teszi. Egy példát hozok fel: Van egy gimnazista kislány, aki állandóan nézegeti magát a tükörben, gyönyörködik magában. Tényleg nagyon bájos, szép kislány, azzal hogy nézegeti magát még nem követ el bűnt, viszont ha elmegy az iskolába, és ott olyan gondolatai támadnak, hogy ő a legszebb ebben az osztályban, hogy milyen csúnya kövér az a lány, vagy hogy neki mennyivel szebb haja van, mint annak a másiknak, akkor már bűnt követett el.
Így értsétek, hogy nem maga a főbűn a bűn, hanem ami belőle származik. A főbűnök közül az első hárommal foglalkozunk a mai napon. Tehát a kevélység, a fösvénység és a paráznaság. (1) A kevélység nem más, mint önmagunk fölött érzett helytelen, túlzott szeretet. Erre egy életből vett példát mondok: Julianna egy 55 éves hivatalnoknő, aki még mindig nagyon jól tartja magát, még mindig megfordulnak utána a férfiak, amikor megy az utcán, sokat ad a külsejére. Ha csak ennyi lenne a baja, nem lenne komolyabb baj belőle. Amikor megérkezik a munkahelyére, akkor is olyan, mint egy karácsonyfa, a füleiben nagy színes karika fülbevalók vannak, a karja tele van karkötőkkel, minden ujján van egy gyűrű. Látszik, hogy neki a külseje a legfontosabb. A baj ott kezdődik, hogy a munkatársaival, és mindenkivel, aki körülötte van lekezelő, öntelt, gőgös. Azt hiszi, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a legjobb, aki mindig a társaság középpontja, ha valaki megszólal, azt rögtön leállítja, hogy az nem úgy van, mindenben csak neki lehet igaza. Azon kívül nem értékeli a többi ember munkáját, csak a sajátját. A lányát nagyon szereti, és a kis unokáját. Állandóan dicsekszik, hogy a lánya adjunktus az egyetemen, és hogy micsoda megbecsült ember, és milyen szép, hódító jelenség, a kis unokája minden versenyt megnyer az iskolában. Tele van dicsekvéssel, és ráadásul hatalomra tör. A főnökét mindenáron ki akarja billenteni a helyéről. Ezért aztán elmegy a vezérigazgatóhoz, előveszi az összes női hódító bájait, leül az igazgató elé összetett lábakkal, és elmeséli, hogy az ő főnöke milyen erénytelen, nem fogad szót neki senki, nem veszik semmibe, nem tud rendet tartani, nem is ért a feladataihoz. Ő mennyire jobban el tudná látni azokat, de hát hiába ő a főnök. Teljesen elbűvöli a vezérigazgatót a megjelenésével, a beszédstílusával és alig telik el egy hét, és  az osztályvezető székben már ő ül a régi helyett. Akkor kezdődik csak a probléma! Mert még szívtelenebb, még gonoszabb, még igazságtalanabb a beosztottjaival. A Mennyei Atya nem nézi ezt jó szemmel, és ezt a báránykáját is szeretné megmenteni a gőgtől, a kevélységtől, amivel tele van a lelke, és akkor megpróbáltatást küld neki. Éppen a legérzékenyebb oldalán keresztül. Megengedi a Mennyei Atya, hogy a lánya beleszeressen egy nős férfiba, akinek 3 gyermeke van. Elszakítja a családjától, ő is otthagyja a jó férjét, a kislányát, és összeköltöznek. Ez Juliannát nagyon idegesíti, de nem azért, mert félti lánya lelkét, ő a lélekkel nem törődik. Hanem az idegesíti, hogy a lánya őt most az egész vállalat előtt lejáratja. Elmegy hozzájuk, próbálja lebeszélni, nagy patáliát csap, de nem sikerül, ők ketten együtt maradnak. Haza megy a lakásába, és dühroham jön rá, össze-vissza dobálja a tárgyakat, vázákat tör el, ajtót csapkod és káromkodik. Istent hibáztatja a lánya ballépéséért, pedig saját magát hibáztathatná, hiszen nem valláserkölcsi alapon nevelte. Ezt látván a Mennyei Atya még egy megpróbáltatást küld neki. Most a lánya hátsófali szívinfarktust kap, élet-halál között van, a mentő viszi a lányát, és ő is vele megy a mentőautóban. Teljesen összeomlik, borzasztó nagy fájdalom, mert igazán szereti a lányát. És mikor este hazajön a korházból, akkor átgondolja, hogy mit is mondott az orvos. Hogy azonnal meg kell műteni, 50% az életben maradás, 50% hogy meghal. Idegileg teljesen összeomlott, rádől az asztalra, arcát a két kezébe temeti és rázza a zokogás. De a Mennyei Atya megint közbeszól. Ugyanis megszólal a telefon, és egy 10 évvel ezelőtti barátnője hívja fel, aki mélyen vallásos, annakidején éppen ezért szakított vele. És megkérdezi:  ̶ Julikám! Hát miért sírsz, csak nincs valami baj? Juli elmesél neki mindent. A barátnő ezt mondja:  ̶  Julikám, nyugodj meg, beülök az autóba és már ott is vagyok nálad.
Amikor megérkezett, elmondta, hogy mi a teendő. Mivel az orvos nem tudja, hogy életben marad-e vagy nem. Először is minden bűnödet meg kell bánni, az abortuszaidat, a rendetlen kapcsolataidat, azt hogy a lányodat nem Isten felé fordítva nevelted. El kell menni gyónni, még ma este, gyere velem, viszlek az autóval, keresünk egy szentmisét, egy papot. Meg kell gyónni, és ezután minden vasárnapi szentmisén részt kell venni. És miután megtisztultál és megtértél, csak utána lehet kérni az Urat, hogy segítsen meggyógyítani a lányodat, ha Ő is úgy akarja. Julianna, aki eddig soha senki tanácsát el nem fogadta, most hallgatott barátnőjére, mindent úgy tett, ahogy tanácsolta. És este 11 tájban felhívta az orvost, sikerült a műtét, megmentették a lányát, és lassan pár hónap leforgása alatt teljesen meg fog gyógyulni.
Gyermekeim, a kevélység nagyon veszélyes a főbűnök közül, oda kell figyelni rá. Ha van valaki a családban, vagy ismerőseitek közül, aki öntelt, gőgös, akkor beszélni kell vele, meg kell változnia, mert különben borzalmas nagy szenvedés vár rá a figyelmeztetéskor.  A másik főbűn a (2) fösvénység. A fösvénység a pénz iránti imádatot jelenti, amikor valaki a vagyont, a pénzt, a sikert, a hatalmat teszi az értékrendje elejére, és csak azután jön a család, a munka, egészség stb.
A keresztény embernél Isten van első helyen. A fösvény a pénzt isteníti. Most hallgassátok meg Lukács evangéliumából, hogy a fösvénységről, hogy is vélekedik az Én Szent Fiam: „Ekkor valaki megszólalt a tömegben: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De Jézus elutasította: „Ember ki hatalmazott fel, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?” Majd a tömeghez fordult, és így szólt: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Drága Gyermekeim, Jézusnak most is igaza van, mint mindig. Az élet nem a pénztől, a gazdagságtól függ  ̶  földi élet sem és az Örök Élet sem  ̶ , mert ha valaki olyan gazdag, hogy degeszre tömi az orvosa zsebét, és közben nagyon súlyos áttétes betegségben a halál előtt áll, nem tud egy orvos semmit sem tenni, nem tudja megvásárolni az egészségét. Vagy ha valaki nem kap viszont-szeretetet attól, akit nagyon szeret, akármennyit költ rá, csak hízelkedést kap, szívből jövő szeretetet nem tud megvenni.
Ugyanígy van az Örök Élettel, ha valaki haldoklik, felhalmozott egy hatalmas vagyont, az örököseire hagyja, egy fillért nem tud belőle elvinni magával, csak a lelki kincseket. Ezért mondja az Én Szent Fiam, hogy ne a földi kincseket gyűjtsétek, amit a rozsda mar, és a moly rág, hanem a lelki kincseket. Könnyebb átjutni a tevének a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a Mennyei Országába. Ezt is Ő mondja.
Most pedig a (3)paráznaságról szeretnék nektek beszélni. A paráznaság a testi élvezeteknek a túlhajszolása. Pontosabban a házasságon kívüli testi élvezetek gyakorlása. Ötven-hatvan évvel ezelőtt egész más erkölcsi normák voltak, mint ma. Akkor, ha szétnéztünk egy negyedikes gimnazista osztályban, akkor a fiatalok többsége tiszta, önmegtartóztató volt. Akkor talán, ha egy lány volt, aki elbukott, aki állandóan fiúzott, és aki az éjszakában csavargott, azt a lányt kerülték, megvetették. Vagy ha a házaspárok rendeztek egy partit, és a meghívottak közé keveredett egy asszony, aki megcsalta a férjét, akkor annak ott nem volt tekintélye, a nők ujjal mutogattak rá: ̶ Látod, ez az a nő, aki megcsalta a férjét! Akkor ez még ilyen ritkaság volt.
Milyen más a mai világ, mennyivel romlottabb! Hogyha ma bemegyünk egy hetedikes osztályba, ahol 13-14 éves gyerekek vannak, és ha a lányok között egy olyan van, aki tiszta, szűz, érintetlen, nem foglalkozik fiúkkal, nincs barátja, akkor a lányok lenézik, kinevetik, azt mondják, azért van, mert olyan ronda, nem kell senkinek. Vagy ha egy férfi a munkahelyén el kezdi dicsérni a feleségét, hogy milyen aranyos, milyen gyönyörű tisztaságot tart, és hogy milyen finom ebédeket főz, és hogy mennyire szereti, és hogy már 20 éve együtt vannak, akkor mindenki nevet, és megkérdezik: ̶ Hát neked nincs barátnőd? Sajnos ilyen a közerkölcs ma.
Az Úr Jézusnak és Nekem is vérző könnyeket kell hullatnom, annyira fáj ez. Az, aki parázna, elszakad a Jó Istentől, és nem azért szakad el, mert nem hisz a Szentháromságban, csak nem tűri, hogy beleszóljon Isten az ő szexuális életébe. Erre is mondok egy példát: Van egy kislány, hat éves korától kezdve, egész 12 éves koráig minden nap mondta a nagymamájával a rózsafüzért. Ministrált, nagyon tiszta életet élt, minden vasárnap ott volt a szentmisén, gyónt, áldozott. Ezt a kislányt az egyik barátnője csábította a rossz életre, elvitte a diszkóba, megmagyarázta neki, hogy milyen butaság, hogy így tartózkodik a fiúktól, az életet ki kell élvezni. Ez a lány sajnos bele esett a kísértésbe, azóta nagyon rendetlen az élete, most már 18 éves, de bizony váltogatja a fiúkat, és nem elég, hogy lefekszik ezzel-azzal, hanem most már összeköltözik valakivel. Egy-két hónapig együtt vannak, majd jön a következő fiú. Ez nagyon szomorú, ez a kislány elengedte az Úr Jézus kezét, aki annyira szerette.
Van egy nagyon híres választottja az Úrnak. Valtorta Mária. Az Úr Jézus látomásban mutatta meg neki egész életét, egészen a fogantatástól kezdve a feltámadásáig. Ebből szeretnék egy kis részletet kiemelni, mégpedig amikor éppen a VI. parancsról tanított:
Egy sík területen volt ez a tanítás, és elkezdett esni az eső, mindig jobban esett, és esett. Szerencsére volt ott egy fészer, az apostolok bevitték Jézust, az asszonyokat és kisgyerekeket is. A férfiak pedig kint álltak a zuhogó esőben, és úgy hallgatták Őt. És ezeket mondta: „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette mégpedig az utódnemzés céljából, nem csak az örömszerzés céljából. És amelyik ember a szentségi házasságon kívül nemi kapcsolatot létesít valakivel, súlyos bűnt követ el” A paráznaság Jézus szerint nagyon undorító, Ő magától a bűntől undorodik, nem az embertől. Azt mondja, hogy még a szentségi házasságon belül is lehet parázna valaki, mégpedig akkor, amikor valaki nem fogadja el a gyermekáldást, csak az élvezetet. Hallotta, hogy egy fiatal ember, messziről 20-25m-ről kiabál neki egy bokor mögül: „Názáreti Jézus segíts rajtam, gyógyíts meg, leprás vagyok. Nem mehetek közelebb.” Jézus azonnal abbahagyja a beszédet, az emberek pedig, a betegségtől való félelmükben köveket ragadtak, hogy elkergessék a leprást. De Jézus egy mozdulatával leintette őket, és közelebb ment, az apostolok nem engedték, hogy egészen megközelítse, pár méter távolságból beszélt vele. Ott volt a fiatal ember édesanyja is Jézus mellett, sírva, zokogva, könyörögve, hogy segítsen. És akkor Jézus így szólt a leprás fiúhoz: „A Mennyei atya tudja, hogy milyen körülmények között kaptad el ezt a betegséget, Én is tudom. Mégis arra kérlek, hogy mondd el, hogy megalázódjál az emberek előtt. És erre a fiatalember elmondta, hogy úgy történt az egész, hogy apjával egy kereskedő útra indultak, és útközben bementek egy gazdag ember házába, és annak volt egy nagyon csinos, szép felesége. Az ember kiment az apjával az udvarra beszélgetni, és ez elég alkalom volt arra, hogy egymásba habarodjanak, és sajnos engedtek a kísértésnek. Akkor úgy tűnt teljesen egészségesek, az asszonyon sem volt a betegségnek semmi jele. Mégis elkapta tőle, mert később hallotta, hogy ez az asszony leprás lett, és most már a temetőben van. Ő is rettenetesen félt a haláltól, és ezért könyörög.
És akkor az édesanyja odament egészen közel Jézushoz, átölelte a térdeit és így könyörgött: „Mester, názáreti Jézus, könyörögve kérlek, bocsáss meg az én fiamnak, töröld el szörnyű vétkét, tisztítsd meg a testét és a lelkét! És közben folyt a könnye. Jézus megsajnálta, és odafordult a fiúhoz: „Fiam, nem a te kedvedért gyógyítalak meg, hanem az anyád kedvéért, aki helyetted bocsánatot kért. Felemelte a kezét, és minden folt eltűnt a leprás fiúról. És mikor befejezte beszédét, észrevette, hogy van egy asszony, aki közeledik felé, de nem engedik oda az apostolok. Le volt borítva egy köpennyel, csak a szeme meg az orra látszott ki, de az apostolok fölismerték, hogy ez egy utcalány, nem engedték oda Jézushoz. Egy kicsit hátrébb húzódott ez az asszony, várt, és amikor Jézus és az apostolok elmentek egy másik helyre folytatni a tanítást, akkor ez az asszony tisztes távolból követte őket. És mikor megállapodtak, hogy ez a hely jó lesz, körülvették az emberek, és el kezdett tanítani. Egyszercsak az apostolok nem figyeltek eléggé, ez az utcalány odament Jézushoz átölelte a térdeit, a fejét az ölébe hajtotta, és elkezdett könyörögni. Elmondta, hogy ő milyen szörnyű életet élt eddig, hogy árulta a testét, de amióta ismeri Jézust, követi őt és hallgatja tanításait. Szakított a régi életével. És Jézus így válaszolt neki: „Kicsi lány korodban, amikor a szüleid magukkal vittek a mezőre, szedted a virágokat, és amikor meg volt egy nagy csokor, futottál anyád után és a kezébe adtad a virágokat.” Akkor még te is olyan voltál, mint egy üde virágszál, mint egy fehér virágszál, illatos és tiszta. Azután nézd, mit csináltál a szíveddel, teljesen tönkretetted, a szíved, lelked romokban hever. És mennyire vágyódtál a kisgyermekek után, de nem mertél megcsókolni egyetlen gyermeket sem, mert tudtad, hogy olyan tisztátalan vagy. A szüleid becsületét egészen tönkretetted. A testvéreid is szégyellnek rád nézni. Szívesebben érintek meg egy háromnapos hullát, vagy egy leprás embert, mint téged, aki így vétkezett. Én gyűlölöm ezt a bűnt, a legjobban ezt a paráznaságot. De most látom, ahogy folynak a könnyeid, látom, ahogy megtértél, tudom, hogy abbahagytad ezt az életed. Add a kezed! És Jézus felemelte, és szembe állt vele, és azt mondta, leányom a bűneid bocsánatot nyertek, menj, és többé ne vétkezz. És attól kezdve állandóan ott volt Jézus körül.
Gyermekeim, ha a családotokban van olyan, aki csak úgy összeköltözött a párjával, akkor kötelességetek figyelmeztetni mindkettőjüket, hogy nagy veszedelemnek teszik ki a lelküket, hogy ez súlyos bűn, Isten elleni, és saját lelkük elleni vétség. És amúgy is közeledik a figyelmeztetés, és ha nem is hisznek benne, mégis meglesz. És akkor nagyon szigorúan a Szentlélek biztos, hogy megvilágítja, és helyre teszi a lelküket. Nagy-nagy szenvedés vár rájuk, ha nem változtatnak ezen az életformán.
És most, kicsinyeim megint egy szép dolog következik. Itt ebben a teremben mellettem, itt áll a Szentháromság. Hófehér ruhában, megdicsőülten emberi formában. A Mennyei Atya kezében van egy Földgolyó, nagy és fekete, egy picike fehér folt van rajta. Mennyei Atyátok most így szól hozzátok: ̶  Drága Engesztelő Gyermekeim, látjátok, hogy itt tartom a Földet, amelyen a feketeség annak a szimbóluma, hogy mennyire jelen van a paráznaság bűne az egész Földön. Mindegy, hogy milyen országban, mindenhol ez dúl. A kicsi fehér volt azoknak a jelképe, akik a szentségi házasságban, hűségesen élnek egymás mellett, és azoknak, akik önállóak, függetlenek és megtartóztatják magukat. Gyermekeim, nézzétek mennyire sajnálom szegény gyermekeimet, akik ennyire elsüllyedtek a bűn posványában, megindult a könnyem, és könnyemmel áztatom a Földet, amit tartok a kezemben. Arra kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel a paráznákért, a házasságtörőkért, meg azokért, akik csak úgy összeköltöztek. És most pedig az Úr Jézus kiemeli a szívét, de most nem olyan, amilyen szokott lenni, töviskoszorús, lánggal, sebbel, hanem most ez az eleven dobogó piros szív telis-tele van szúrva tövisekkel. És így szól hozzátok Jézus: ̶  Drága, kicsi Gyermekeim! Együttérző, aranyos testvérkéim! Ezt a sok-sok tövist a paráznák szúrták a szívembe. Ők okozták ezt a rettentő fájdalmat. Most arra kérlek benneteket, egyenként, ahányan csak vagytok, jöjjetek ide hozzám, és gondolatban húzzátok ki mindet. Köszönöm, drága gyermekeim, mert úgy képzeljétek el, hogy mikor ki húztátok az utolsó tövist is, akkor minden seb begyógyult, amit okoztak. És most boldog vagyok, nem érzem a paráznaság bűne által okozott fájdalmat. Én is arra kérlek benneteket, hogy amikor mondjátok az Én rózsafüzéremet, az Öt Szent Seb rózsafüzért, akkor emlékezzetek meg a házasságtörőkről, a fajtalankodókról, a csak úgy együtt élőkről, hogy szabadítsuk meg őket a gonosz karmaiból. És most ott áll az Úr Jézus mellett a Szentlélek Isten, és egy csokor liliomot tart a kezében, és azt mondja: ̶ Most körbe megyek gyermekeim, mert nagyon szeretlek benneteket. Nézzétek ezek a liliomok, amiket most a szívetekbe ültetetek, ezek nem csak a paráznaság bűnével szembeni tisztaságot jelképezik, hanem minden bűnnel szembeni tisztaságot, mert meg akarlak védeni benneteket mindattól, amit a tíz parancsolat ellen véthettek bármikor. Azt akarom, hogy abszolút tisztaságban és szeretetben találjalak benneteket, mert nemsokára eljövök, és ha nem lesz egy szál bűn sem a lelketeken, akkor nagyon boldoggá teszlek benneteket.
És most Én, a Szűzanyátok búcsúzom el tőletek. Drága Kicsinyeim, Megáldalak benneteket az összes édesanyai szeretettemmel, a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.



2011.11.16
ÉGI ÜZENETEK
Szentlélek:  A hét főbűn  II.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a főbűnökről lesz szó, és közülük is a negyedik és az ötödikről.
Újra felsorolom a hét főbűnt: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Ebből most az irigységről és a haragról lesz szó. Az irigység az első ember megjelenésével jelen van. Ezért most felidézem nektek Káin és Ábel történetét. Káin földműves volt, Ábel pedig juhpásztor. Egyszer megbeszélték, hogy Istennek égő áldozatot mutatnak be. Káin a föld termését rakta az oltárára, Ábel pedig a bárányaiból a legfiatalabbakat. A legzsengébbeket. Ahogy szállt fel a füstjük, Isten Káin áldozatára nem tekintett rá, csak Ábel áldozatára. Ezért Káinban feltámadt az irigység, amely bosszúvágyat alakított ki benne. Azt mondta a testvérének, hogy menjünk ki a mezőre, és ott megölte. Isten mindezt látta, és megszólította Káint: -Hol van Ábel, Káin? Káin csak ennyit mondott válaszul: -Hát őrzője vagyok én testvéremnek? És mivel Isten tudta, hogy mit cselekedett, ezt mondta neki: -Ezután a föld nem terem neked semmit, és bujdosni fogsz egész életeden át, és egy pecsét lesz rajtad.
Gondoljatok bele, amikor valami nagyon rossz emberrel találkozunk, nekünk is Káin jut eszünkbe róla.
Mi okozza az irigységet? Először is irigy lesz az ember, ha valaki gazdagabb nála. Tudjátok, az irigység a kevélységgel szorosan összefügg. A múlt szerdán, amikor a kevély emberről volt szó, azt hallottuk, hogy a kevély tökéletesnek érzi magát, és aki őnála egy kicsit is több, arra rettentően irigy lesz. Így van az az ember, aki nézi a nála gazdagabbat, elönti a sárga irigység. Erre egy példát fogok nektek elmondani. István egy egyszerű munkás ember egy építkezési vállalatnál. Látja, hogy a szomszédja mennyivel jobban él, mint ő. Hiszen neki alig van egy kevés kis fizetése. Minimálbérből élnek a családjával, a feleségének is csak minimálbére van. Szűkölködve, de azért meg tudnak élni, ki tudják fizetni a számlájukat, van fedél a fejük fölött, tudják iskoláztatni a gyerekeiket, de szerény keretek között. Viszont a szomszéd nagyon gazdag, minden évben elviszik az egész családot tengerparti nyaralásra, a Balatonon pedig egy kacsalábon forgó nyaralója van. A felesége tele van arany és ezüst ékszerekkel, a gyerekeket pedig a legmárkásabb ruhákba, cipőkbe öltöztetik. Van egy sok milliót érő autója. István elgondolkozik ezen: -Micsoda igazságtalanság ez? Mi milyen szegényen, és szerényen élünk, az pedig tobzódik a pénzben.
Szól is Marikának a feleségének: -Nézd csak Marika, milyen jó ezeknek, milyen jól élnek! Hát Isten hogyan osztja szét a javakat? Miért nem igazságosabb?
– István, ez istenkáromlás! Isten nem oszt szét semmit, Ő nem teremtette gazdagnak és szegénynek az embereket. Ez a különbség abból adódik, hogy az egyik embernek más a természete, mint a másiknak. Az egyik fogához veri a garast, míg a családjától és saját magától is sajnálja, így aztán gyülekezik a vagyona. Van olyan is, aki hajszolja magát a munkával, éjt nappallá téve dolgozik. Nézd csak István a szomszéd, mit csinál: – Még éjszaka 2-kor is az autókat szereli. És mikor, mi vasárnap megyünk a templomba, akkor ő csak szerel és szerel. Amikor abbahagyja a munkáját, akkor már mindenki alszik. Nálad egészen más a helyzet, te amikor fáradtan hazajössz a munkából kikérdezed a gyerekektől a leckét, beszélgetsz velem, nézed a tévét, együtt imádkozunk, aztán lefekszel, hogy kipihend magad másnapra. Isten az egyszerű életet kedveli, ő azt akarja, hogy ne hajszoljuk magunkat a munkával, de azért szorgalmasak legyünk. Aki hajszolja magát Istentől is eltávolodik, és a családjától is.
Irigy lehet az ember a másikra a fizikai adottságai miatt is. Észreveszi, hogy a másik csinosabb, mint ő. Elhatározza, hogy utánozza. – Milyen jó neki, mindenhol fölveszik dolgozni, mert olyan előnyös a külseje. Én is kell, hogy tegyek valamit, hogy egy kicsit jobban mutassak-gondolja. És hogy ha egy kicsit hajlott orra van, csináltat magának a plasztikai sebésszel egy szép kis pisze orrot, hogy olyan legyen, mint a barátnője. Vagy ha egy kicsit el kezd öregedni, nézi a fiatalokat, milyen szépek, üdék, arra gondol, hogy majd ő is ilyen lesz, és elmegy, felvarratja a ráncait. Vagy ha látja a vékony, csinos embereket, és kövérnek találja magát, zsírleszívást végeztet. Valaki irigyli a másiktól, hogy az gyorsabb, ügyesebb, erősebb, jobban tudja végezni a munkát, mint ő. Valaki a szellemi adottságokra irigy, látja, hogy a másik műveltebb nála, nyelveken beszél, olyan jól tud beszélni, előadni. És ez fölöttébb bosszantja, ezen nem is tud változtatni. Van, aki élsportoló, és azt sem lehet utolérni, csak irigyelni lehet. Van, aki csodálatosan fest, vagy szobrokat készít, irigylésre méltó.
Drága Gyermekeim! Az irigység az egy nagyon csúnya tulajdonság. Egyáltalán nem szabad a másik embert irigyelni, mert mindenkinek van egy talentuma, pl. van olyan, aki nagyon jól ért a szerelő munkákhoz, igaz, hogy nem ért a nyelvekhez, de mindent meg tud javítani. Kincset ér az ilyen ember a családban. Van olyan, akinek olyan csodálatos szép a virágos kertje, és a veteményes kertje, hogy egy szál gaz nincs benne. Ő neki ehhez van érzéke. Van olyan, aki olyan gyönyörűen tud énekelni a templomban, mintha briliáns lenne a torkában. Ezek a talentumok, amelyeket nem szabad elfecsérelni, ezekkel el kell majd számolnunk Isten előtt. Van az irigységnek egy nagyon veszélyes fajtája, amikor a lelki adományokat irigyelik. Különböző lelki adományokat adok, Én a Szentlélek a választottaimnak. Pl. a látás, hallás kegyelmét, vagy hogy a gondolataiban beszélgetni tud Jézussal, a Szentlélekkel, az Atyával, a Szűzanyával, szentekkel, tehát a benső szó ajándékát kapja. Van olyan, aki gyógyító kegyelmet, prófétálást, nyelvek adományát, szabadító kegyelmet. Sok olyan pap és civil ember van, akik vallásosak, de nem tudják elfogadni ezeket a lelki adományokat, irigyelik, csak azért nem fogadják el, mert irigyek. Pedig el kellene fogadniuk, ha megegyezik a szentírással. Van egy Ibolya nevű gyermekem, aki megkapta a látás, hallás kegyelmét. Úgy beszél az Úr Jézussal és a Szűzanyával, és úgy látja őket mint ti emberek egymást látjátok és beszélgettek egymással. Ibolya nagyon boldog, amikor ez először történik vele, alig várja, hogy a legjobb barátnőjével megossza. Elmondja Katinak, aki ahelyett, hogy örült volna, elfogta az irigység, és arra gondolt, miért éppen az Ibolya kapja ezt az ajándékot, miért nem én, aki többet imádkozom. Ő azt mondja, hogy csak három rózsafüzért mond el egy nap, én öt-hat rózsafüzért mondok. És alig megy zarándokutakra, igaz hogy gyerekei vannak, de hát én meg majdnem mindegyikre jelentkezem, és mindenen ott vagyok, hát miért nem én kapom ezt az ajándékot, milyen igazságtalanság ez Istentől.
Ebből az irigykedésből kételkedés lesz. És erre gondol: – Ó, hát ez az Ibolya biztos beteg az agyával, nem hiszem, hogy látta Jézust, vagy a Szűzanyát, csak odaképzeli. Vagy pedig a sátán felveszi az alakjukat, és úgy jelenik meg neki, mert olvastam már ilyeneket is szentek életében. De sajnos nem tartja ezt meg önmagában, hanem elmegy a Katihoz és feltárja előtte a kételkedését. Ezzel nagy fájdalmat okoz a barátnőjének. Ibolya sírva fakad, és elkezd ő is kételkedni.
A harag, a másik fő bűn, amelyről szeretnélek benneteket tanítani. A harag nem más, mint az emberek közti viszály, ellentét, nem tudják egymást elviselni, valamiért megharagudnak egymásra. A túlérzékenység az egyik oka a haragnak. Vagy a félreértés, vagy egy igazi sérelem, amikor valóban megbántott valaki. Két példát emelek ki az életből. Az újszülött kisbabát hozzák haza a kórházból, az egész család odasereglik köré, gügyögnek neki, gyönyörködnek benne. Egyszer csak a nagymama, kiveszi az ágyából, ringatja, viszi körbe a szobába, beszélget hozzá, énekelget neki. Egy darabig még tűri Erzsike, a menye, de nem sokáig, és azt mondja: Mama, legyen szíves tegye vissza a kiságyba, mert még el fogja kényeztetni. Éjszaka nem tudunk aludni tőle, mindig ezt fogja kívánni, hogy ölbe legyen. És a mama sértetten visszateszi a gyereket a helyére, és kivonul a szobából. És attól kezdve soha meg nem nézi a kis unokáját, semmiben nem segít a menyének, aki bizony rászorulna a segítségére. Itt félreértésről van szó, azt hitte, hogy irigyli, hogy féltik tőle az ő saját unokáját. Egy másik példa egy házaspárról szól. Az asszony nagyon féltékeny. Pár hónapja házasodtak csak össze, nagy volt a szerelem, de most már szinte minden héten egy nagy hisztit, jelenetet csap a fiatalasszony, mert arra gondol, hogy megcsalja a férje. Elég, ha csak ránéz az utcán szembejövő nőre, ő már féltékeny. Egyszer valaki mondott neki valamit, erre neki esett a férjének, elkezdte szidni, kérdőre vonni. A férje próbálta megmagyarázni, hogy ez nem igaz, egyáltalán nem volt ezzel, vagy azzal. De hiába mondta, a feleség egyre jobban sírt, kiabált, hisztériázott. És a férje ennyiféle sértés után megsértődött, megharagudott, másnap beadta a válópert.
Gyermekeim! A harag nagyon veszélyes, mert a haragból bosszúvágy lesz, a bosszúvágyból pedig gyűlölet. És aki gyűlöl, és ebben a gyűlöletben marad, és nem engesztelődik ki azzal, akire haragszik, és meghal, akkor vagy egyenesen a pokolba kerül, vagy a tisztítótűz mélyére. Jaj azoknak, akik az én eljövetelemkor gyűlöletben lesznek, akiket úgy találok, hogy valakire haragszik, vagy gyűlöl valakit. Nagyon nagy szenvedésben lesz részük, és sokan közülük meg fognak halni. Ezért arra kérlek benneteket, drága Gyermekeim, hogy egy parányi neheztelés se legyen a lelketeken, azok felé, akik megbántanak, mert hiszen nem ti bántjátok a többieket, a lelketek már sokkal fejlettebb, mint hogy sértegessetek valakit. A bántásokat próbáljátok elviselni, és ajánljátok fel azért, aki megbántott. Ha tisztán és szeretetben talállak benneteket a Figyelmeztetéskor, akkor nagyon nagy boldogságban lesz részetek.
Most azt szeretném elmondani, hogy hogyan van jelen köztetek a Szentháromság, a Mennyei Atya hófehér ruhában veletek szemben áll, a kezében egy aranyszínű kőtábla van, rajta a tíz parancsolat. Fölemeli a magasba, és az első és az utolsó parancsolat betűi villognak, egyre jobban villognak. Azután fényt bocsátanak ki magukból, és ezek a fénynyalábok egyenesen a ti kitárt szívetekbe hatolnak. És megszólal a Mennyei Atya: -Drága Gyermekeim, Én beleírom szívetekbe az elsőt és az utolsót : „Én vagyok a te Urad, Istened. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szeressd felebarátodat, mint önmagadat”, és a tizedik „Felebarátod tulajdonát ne kívánd!” Őrizzétek meg a szívetekben, és éljetek eszerint.
És az Úr Jézust másképpen látjátok, a szenvedő Jézus van most előttetek, keresztre van feszítve. Itt áll a keresztfa az én eszközöm és a Mennyei Atya között. Jézus a kitágult sebein függ, folyik a vér a kezeiből, lábából, oldalából és a töviskorona alól, hullanak a könnyei, nagyon szomorú és szenved, és alig bírja felemelni a fejét, olyan nehéz a töviskorona, de mégis egy kicsit felemeli, hogy rátok nézzen, és megszólal: -Drága, együttérző, engesztelő Kicsinyeim! Most az irigyekért, haragosokért, gyűlölködőkért szenvedek.
Felemelem a fejemet, föltekintek Atyámra, és mondom: -Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Bocsáss meg az irigykedőknek, a gyűlölködőknek! Drága Gyermekeim, ha Én így megtudtam bocsátani a bűnösöknek, és most értük imádkozom. És megtudok bocsátani a a kevélyeknek, a fösvényeknek, a paráznáknak, az irigyeknek, a haragvóknak, gyűlölködőknek, akkor ti is tudjatok megbocsátani azoknak, akik megbántanak, mert hol vannak azok a bántások attól, amiket Én kaptam. Most arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok el ma az Öt Szent Seb rózsafüzért, a szándékaitok mellett, a gyűlölködőkért és az irigyekért. És most Én a Szentlélek szólok újra hozzátok: - Ma egy kis fehér galamb alakjában vagyok jelen, és itt ülök eszközöm jobb vállán. Az egész beszédet innen mondtam. És most felreppenek, egyre nagyobb és nagyobb leszek. A végén olyan nagy leszek, hogy teljesen beborítlak benneteket, odaszállok fölétek, és onnan felülről az én fehér ragyogó tollaimból világoskék szalagok hullanak alá, több száz szalag. Ezek egészen beborítanak bennetek, az van rájuk írva: kiengesztelődés, erre hívlak meg benneteket. Édesanyátok is itt van, odamegy a Mennyei Atya elé, letérdel előtte, összeteszi a kezét, és könyörögve kéri a Őt, hogy bocsásson meg a gyűlölködőknek, az irigykedőknek, adjon nekik bűnbánatot. Ő is arra kér benneteket, imádkozzatok ezekért a felebarátaitokért, hogy kijavíthassák ezeket a nagy-nagy hibáikat. És most Én, a Szentlélek Isten nagy szeretettel megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


2011.11.23
ÉGI ÜZENETEK
Jézus:  A hét főbűn  III.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Jézus Krisztus, a ti Uratok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy nagy szeretettel köszöntelek benneteket, és most külön odamegyek ahhoz a két gyermekemhez, Juliskához, és Margithoz, akik ma vannak most itt először.
Drága Gyermekeim, ismételjük át a hét főbűnt: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Ebből most az utolsó kettő következik, az torkosság és a jóra való restség. A torkosság az evésnek és ivásnak mértéktelen használata. Bizonyára emlékeztek arra, hogy egyszer arról volt szó, hogy vannak emberek, akik a gyomrukat tartják Istennek. Ha valahová meghívják őket ebédelni, akkor megkérdezik előzetesen, hogy mi lesz az ebéd, elmondják, hogy ők hogy szokták készíteni, mert azt ők úgy szeretik. Elmondok nektek egy történetet: Van egy Kinga nevű özvegyasszony, akit a barátnője el szokott hívni minden évben egy pár napra, hiszen olyan magányos, egyedül van. Délelőtt Kinga kimegy a konyhába,  és nézi, mi lesz az ebéd, és ha nem fogára való, akkor azt mondja: Ugye megengeded, hogy a magamét elkészítsem. És megfőzi az ebédjét. Nincs semmi probléma, de képzeljétek csak el, hogy a nagycsalád körül üli az asztalt, kezdődik az ebédelés. Van két kis unoka, meglátják, hogy Kinga előtt más van a tányérban. Rögtön kérdezik, Kinga néni mit eszik, én is olyat kérek. Kinga néni nem tudja odaadni, mert csak egy adagot készített. Ezzel nem törődik, csak azt egye, amit ő szeret.
Ő a válogatás mintaképe, az egyik ételt szereti, a másikat nem. A válogatás egy olyan tulajdonság, ami visszavezethető pici korra. Az anya úgy neveli a gyermekét, hogy csak azt adja oda neki enni, amit szeret. Amit nem szeret, azt nem is kell megkóstolnia. Így aztán van egy csomó olyan étel, amit nem is ismer. Az össze-vissza rendszertelen evés, egy másik fajtája a torkosságnak. Az ilyen ember, kinyitja a hűtőszekrényt, és végig kóstolja, amit lát, chipszeket eszik, csokoládét, süteményt, és mire kezdődik a főétkezés, addigra már nincs is étvágya. Ezt is a csecsemőkorra lehet visszavezetni, mert vannak anyukák, akik ha a gyerek megnyikkan, rögtön etetik. Nem várják ki az etetési időt, és így a kisbaba felnőtt korában is ilyen rendszertelenül fog táplálkozni.  A torkosság harmadik fajtája a falánkság, ez a legrosszabb. Kétszer-háromszor annyit eszik, mint mások. Ettől aztán gyomorégése lesz, fájnak a belei, mindenféle egészségügyi problémái lesznek, és ráadásul meghízik.
A falánkság egy súlyos bűn, míg a torkosság egy bocsánatos bűn. A falánksághoz tartozik az élvezeti cikkek mértéktelen fogyasztása a kávé, a szeszes ital, a cigaretta és a narkotikumok. Ha valaki egy-két kávét megiszik, azzal még nem árt az egészségének, egészségi állapottól függően, és nem is számít bűnnek, de ha valaki minden nap óránként, kétóránként issza, akkor már súlyos bűnt követ el, mert rongálja a szervezetét. Még szívinfarktus is lehet belőle, halálhoz is vezethet, a gyomrot is tönkreteheti a sok kávézás. A cigaretta elszívása addig  nem is bűn, amíg csak 1-2 szálat szív az illető, de ha valaki egy egész dobozzal, vagy még többet elszív, akkor teljesen tönkreteszi magát, és akkor már halálos bűnt követ el. Torokrákot, gégerákot, tüdőrákot, és más szörnyű betegséget idéz elő, megrövidíti az életét. Lassú öngyilkosság, a cigarettát viccesen koporsószögnek is szokták nevezni.
Imádkozzatok az erős dohányosokért, mert nagyon rossz úton járnak. A szeszes italok fogyasztása addig nem bűn, amíg naponta legfeljebb csak egy pohárral iszik valaki, de ha nem tud megállni az egy pohárnál és részeg lesz, az már súlyos bűn.
Elmesélem Józsi esetét. 36 éves fiatalember, aki alkalmi munkákból és az édesanyja nyugdíjából él. Amikor megy a házakhoz füvet nyírni, fát vágni vagy egyéb munkákat végezni, akkor mindig szeszes itallal kínálják. Bizony rá is szokott az ivásra, olyannyira, hogy a járdán fekszik, és alszik, piros arccal télen-nyáron. Éppen ezért, mert ennyire túlzásba viszi az italt, nagyon rövid életű lesz. Az iszákos emberek az ördög karmában vannak. Az ő megkötözöttei, megbénítja a testüket, lelküket, eltávolítja őket Istentől, hiszen nem láttok a templomban alkoholistákat, nem érdekli őket a saját lelkük. Nem gondolnak Istenre, haladnak a pokol felé a széles úton. A tisztítóhely legmélyebb fokára kerülhetnek, ha imádkoznak értük. És a pokolban, tisztítóhelyen az lesz a büntetésük, hogy hatalmas vágyat éreznek a szeszes ital iránt, és még sem ihatnak soha.
Nagyon sokat kell imádkozni az iszákos emberekért, mert meg fogják ölni magukat. A narkotikumok fogyasztása is a falánkság bűnéhez tartoznak. Mesélek nektek ezzel kapcsolatban egy történetet. Eszközöm keresztlányáról van szó, Katiról. Nem rokonok, hanem egy művésztelepen ismerkedtek meg. Eszközöm akkoriban jött meg Medugorjéből, elmesélte a művésztársainak élményeit. Hallgatták, de legmélyebben ezt a 19 éves lányt fogta meg. Azt mondta, hogy ő ateista családból származik, de ez nagyon megfogta. Elhatározta, hogy megkeresztelkedik, de nem lehet otthon, mert az apja nagyon szigorú ember, csak itt lehet megkeresztelkednie. Erre elmentek a paphoz  Évával, és megkérdezték, hogy kell-e a szülők beleegyezése a kereszteléshez. A pap azt mondta, hogy nem, mert neki  kell eldöntenie hovatartozását. Csak megbízta Évát azzal, hogy a szentségekről tájékoztassa, készítse elő. És öt nap múlva jelentkezzenek. Így is volt, visszamentek a templomba, és a pap megkeresztelte, megáldoztatta, megbérmálta. Nagyon boldog volt, szinte repülni szeretett volna. Ó, ha láttátok volna, amíg a többiek  iszogattak, eszegettek, addig ő a folyosón járkált és imádkozott, tele volt boldogsággal a lelke. Aztán vége lett a művésztelepnek és mindenki hazament. Évával 2 évig leveleztek. Egyszer Kati édesapja megtalálta az egyik levelet, és amikor látta, hogy vallásos tartalmú, rögtön dühbe gurult, és megtiltotta Katinak, hogy levelezzen Évával. Fél évig nem is írt, egyszer csak kapott egy levelet Katitól. Ebből a levélből nem lehetett érteni semmit, a sorok fölfelé, lefelé szaladtak, a betűk fordítva voltak, összekeveredve. Éva rögtön tudta, hogy itt valami nagy baj van vagy az agyával, vagy kábítószer hatása alatt van. Megkérdezte a közös ismerősüket, akivel együtt voltak művésztelepen és abban a városban lakott, ahol Kati. Kiderült, hogy Kati egy kábítószeres bandába keveredett, és azok szoktatták rá. Egy évre rá hallotta Éva a halálhírét. Hát látjátok, milyen veszélyes a kábítószerezés.
És most nézzük a jóra való restséget. Ez nem más, mint lustaság. A rest ember kényelemszerető, legszívesebben mindig a fotelben ül, vagy az ágyán heverész. Mindenféle rossz gondolat eszébe jut a múltból, hogy ki bántotta meg, hogy fogja megbosszulni. Ha belefog pl. egy könyv olvasásába, 10 perc múlva már félre is dobja. A hobbijához fog, attól is elmegy a kedve, ha imádkozni kezd, azt is gyorsan abbahagyja, mert belefárad. El is határozza, hogy ő többet nem imádkozik. Ez a legveszélyesebb a lusta embereknél, mert akkor már a vallásgyakorlatot is abbahagyják, mert akkor már nem járnak el a templomba, közösségbe imádkozni, nem áldoznak, nem gyónnak, otthon sem imádkoznak egyedül, teljesen eltávolodnak Istentől és a pokol felé haladnak.
Úgyhogy a lustákért is imádkozni kell, Gyermekeim. Majd ha az ítélőszékem elé kerülnek, akkor a mulasztásaikért fogom őket kérdőre vonni. Most elmondok nektek egy látomást, amelyben megmutatom, hogy hogyan szenved a tisztítótűzben a lusta ember. Egy köves ágyon fekszik, és arról soha nem szállhat le, borzalmas testi szenvedései vannak, lélek, de mégis úgy érzi, hogy van teste, és az összes kő beleszúródik. Nagyon óvakodjatok a lustaságtól.
Szeretném elmondani, hogyan kerültünk mi ide ebbe a terembe. Amikor gyülekeztetek, beszélgettetek, az Irgalmasság rózsafüzért mondtátok, ennek a háznak a mennyezete megnyílt, az ég is megnyílt fölötte, és a Mennyországból, az égbolton keresztül, a felhők között ezen a nyíláson keresztül leereszkedett egy nagy-nagy fényes gömb, és megállt a padlón. Volt rajta egy ajtó, amelyet belülről kinyit a Mennyei Atya, és kilép belőle. Hófehér ruha volt rajta, aranyszínű hímzésekkel. Fehér volt a haja, a szakálla és egy glória volt a feje körül. Gyönyörű szép volt, ugyanígy áll előttetek most is. Azután kilép Jézus Krisztus, rajta is fehér ruha volt és egy aranyöv, glória a fejel körül. Odaállt a Mennyei Atya mellé, most is onnan beszél hozzátok. Majd kilépett a Szentlélek Úr Isten, ő is ember alakban jött el, nagyon hasonlít hozzám. Ő is fehér ruhában van, szárnyakkal, melyek egészen a földi érnek. Utoljára kilépett a Szűzanya, fehér ruhában, fején fehér kendővel. Azért voltunk mindnyájan fehérben, mert az előző hetekben a bűnről volt szó, és a bűn ellentéte a tisztaság, és Én most azt szeretném, hogy a ti lelketek is olyan hófehér legyen, mint a mi fehér ruhánk. És most elmondom, hogy mit teszünk. A Mennyei Atya előrelép és belenyúl a keblébe, és kivette az Ő Atyai szívét, arany színű a szíve, még a töviskoszorú is rajta van, és az is aranyszínű, és így szól: Drága Gyermekeim! Olyan boldog vagyok, hogy ma is itt vagytok engesztelni, lelkeket menteni, nagyon nagy szükség van rátok, ma különösen.
Nézzétek csak, az én arany szívemen egy ajtó van, és nagyon szeretném ha ti belépnétek a szívembe. Körbemegyek, mindenkinél megállok és így szólok: Gyermekem, nyisd ki ezt a kis ajtót a szívemen, és lépj be! Ezt most azért teszem, hogy megérezd, milyen jó érzés együtt lenni velem. Mindent, amit teszel együtt teszel énvelem. Például meglocsolod a cserepes virágokat, Én is fogok egy kannát és veled együtt locsolom. Vagy mész a szentmisére, és Én is veled megyek, a gyóntatószékbe is bemegyek veled. Amikor szentáldozáshoz járulsz, akkor én is kísérlek. Ugye, milyen jó a szívemben lenni. És most vissza teszlek a helyedre. De ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok veled, hiszen csak annyit kell mondanod: „Atyám, jöjj segíts, ne hagyj magamra. És most szeretném kifejezni, irántad érzett nagy atyai szeretetemet. Ott állok veled szembe, szívemet a helyére teszem, átölellek, a szívemre szorítalak. Ha megtudnád, mennyire szeretlek, azon nyomban meghalnál. Megsimogatom a fejedet, és most emeld fel a homlokodat.
Egy atyai szeretetcsókot lehelek rá. Átadom a szót Jézus Krisztusnak.
Drága Gyermekeim, Én vagyok a ti Jézusotok, aki az előbb tanított benneteket. Atyámhoz hasonlóan kiemelem az Én szeretettől lángoló töviskoszorúval átfont, lándzsával átszúrt Szent Szívemet.
Nézzétek, hogy dobog, hogy remeg ez a szív, mert él. A töviskoszorút azok szúrták bele, akik sokat isznak, dohányoznak, a torkosak, a lusták. Akarjátok, hogy enyhüljenek a szenvedéseim. Körbe megyek közöttetek, és arra kérlek benneteket hogy mindenki húzzon ki két tövist, az egyiket a  bűnösökért, akiket az előbb mondtam, a másikat saját bűneitekért. És most, hogy kihúztátok, nem csak hogy enyhítettétek, hanem eltűnt a töviskoszorú, nem érzek fájdalmat. Köszönöm, hogy ennyire szerettek, Drága Gyermekeim, Én is szeretlek benneteket. És most megkérem Évát, hogy a lándzsasebre adjon egy csókot. Köszönöm, Évám, nézd meg ezt a sebet, teljesen begyógyult. És most átadom a szót a Szentlélek Istennek.
Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten. Megmutatom nektek, hogy a ti imáitok, amit most az 5 Szent Seb rózsafüzér alatt imádkoztok, hogyan vállnak kegyelemmé. Körbemegyek, köszöntelek mindnyájatokat, átölellek benneteket, homlokotokra egy keresztet rajzolok, kinyitom a szárnyaimat, olyan nagyra, amekkorára csak tudom, és ez kérdezem: Akartok-e repülni velem. (Akarunk!)
Nagyon boldog vagyok, hogy rögtön válaszoltatok. Most a szárnyaim közé veszlek benneteket, jól kapaszkodjatok meg, mert még a fénynél is sebesebben fogunk repülni. És most az égen lévő nyíláson átrepülünk. A világűrbe kerülünk, nézzetek körül, holdak napok csillagok keringenek körülöttünk, milyen szép ez a világ, ezt is mi teremtettük. És most lefelé mutatok, a Földre, amely kicsi kék gömbnek látszik innen. És most képzeljétek el, hogy mondjátok az 5 szent seb rózsafüzért, és a szavak vékony hosszú fénysávokká alakulnak, és ahogy találkoznak egy fényköteg lesz belőlük, amely neki ütközik a földnek. Mikor eléri, a föld felszínéről lesöpri az összes démont, a sátánnal együtt, és begyömöszöli őket a föld belsejébe, a pokolba. A démonoktól és a sátántól szabadítjátok meg szegény megkötözött lelkeket ezzel az imával. Most pedig kapaszkodjatok, visszatérünk a földre, mindenki a székén ül.
Drága Gyermekeim, köszönöm segítségeteket, hogy imáitokat felajánljátok a lustákért, a cigarettázókért, kábítószerezőkért, torkosokért. Most pedig a Szűzanya szól hozzátok:
Csatlakozom a Szentlélek kéréséhez, megígérem, hogy veletek együtt imádkozom. Most pedig odamegyek mindannyiatokhoz egyenként, és átölellek benneteket, édesanyai csókot lehelek mindkét arcotokra. Most pedig a Szentháromsággal együtt megáldunk benneteket a tisztaság és a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Felhívás a TE számodra!

Gyakran hallunk rossz híreket, hazánkkal, környezetünkkel és a magyarsággal kapcsolatban. Ezúton szeretnélek megkérni TÉGED, hogy ha megnézel egy híradót, vagy csak meghallasz egy rossz hírt Magyarországgal, nemzetünkkel kapcsolatban, akkor csak annyit tégy, hogy:

 Kérd meg az Istent és a Szentlelket, hogy az ő akaratuk teljesedjen ki ezekre a problémákra, és az általuk kiváltott hatásokra is.

Ha megnézel egy híradót, és rád borítják a szándékosan összeválogatott szörnyűségeket, akkor a műsoruk végén csak annyit mondj, hogy:

Kérem, hogy az Isten és a Szentlélek akarata teljesedjen ki ezekre a dolgokra, vagy problémákra, és az általuk kiváltott hatásokra is, amikről a híradó szólt.

Kérd ezt minden negatív, vagy nem negatív hír kapcsán. A Parlamentel, politikával, pártokkal, demokráciával, liberalizmussal, határon túli magyarsággal, IMF működésével, politikusokkal, hitelekkel, bűnözéssel, háborúkkal kapcsolatban. Mind a saját környezetedben, mind pedig globális szinten kérd az égiek segítségét. Mihelyst felbukkan a probléma, abban a pillanatban kérd a fenti segítségeket.

Mikor látod, hogy valami az ország érdekei ellen működik, akkor kérd az égiek segítségét. Többet fogsz elérni vele, mintha csak szidnád őket és átkozódnál.

Ha figyelmes leszel, az életeddel kapcsolatban is, az ilyen kérések pozitív változásokat fognak beindítani, Mert a szellem és a lélek, szemmel láthatatlan útjain keresztül, a világnak felügyelői segíteni fognak, úgy, ahogy a környezet és az emberek méltók rá.

Saját sorsomon és politikai témákon látom azt, hogy amire kértem a fentiek áldását, az jobb irányba kezdett el alakulni.

Ezért, KÉRD TE is a segítséget! Minél többen kérjük, annál inkább méltóvá lesz ez a világ, hogy jobb hellyé váljon. Egy próbát megér! KÉRD!

Az angyalok segítségül hívásával kapcsolatban pedig itt fogsz találni egy videót. Tanulj belőle és alkalmazd ezt a tudást!

 

Ha Isten velünk, ki ellenünk? Újból Istenes nemzetté kell válnunk, mint régen. Ezért kell a magyarságnak visszatérnie az Igazsághoz, mert ez lesz a felszabadulásának útja, és nem a gazdasági megszorítások, vagy pár okoska vergődése a Parlamentben.

 

Az Isten és a Szentlélek akarata teljesedjen ki a gazdasági megszorításokra, a politikusokra és az általuk kiváltott hatásokra is! Jézus Krisztus nevében kérem ezt! : )


http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/igazsag-kutatasa/767-felhivas-a-te-szamodra

Szerkesztői elmélkedés a jó médiáról

Miről adjunk hírt? Minek van értelme? Cigánybűnözés esetei, vagy a pártok harcai kerüljenek előtérbe? Mi nem butítani akarunk, hanem utat mutatni szeretnénk!

Mi értelme van egyáltalán egy hírportálnak? A balliberális oldalon, a deviancia erői által szerkesztett portálok (és úgy általában a médiumok) egyértelműen, hogy a minél szélesebb körben végrehajtott hülyítést tűzték ki célul. Ennek felismeréséhez nem kell túl sok ész, azonban azt is láthatjuk, hogy ez nem olyan manipuláció már, ami egyszerűen arról szól, hogy a zöldek, vagy a kékek támogatását kell megszerezni, hanem az ember legmélyebb értelmét célozzák meg. Az elvek és erkölcsök ellen hatnak, azokat rombolják le, majd töltik fel olyan "értékekkel", amik a Sátántól valóak. A szexuális szabadosság, a demokrácia elfogadása és imádása, a vallásosság kigúnyolása, csak a gazdasági szempontok erőltetése (materializáció) és persze a fontos hírek elhallgatása, a komolytalan hírek témává varázsolása az ő mibenlétük. A folyamatos tompítás, butítás, és az ember szellemi szintjének minél alacsonyabb szintre való süllyesztése és ezen a szinten való tartása.

Gondoljunk bele: nem elég csak először meggyőzni a tömegeket, hogy jó ez a rendszer, jó ez a demokrácia, jó a szavazgatás, és a pártok uralma, mert lehet, hogy egy-két ciklus után mindenki rájönne, hogy ez nem működik, ezért kell ez a lényegi, tudatalatti behatolás és átalakítás. A demokráciához demokraták kellenek, ezért ki kell nevelnie a rendszernek azokat a bábokat minden szinten, akik elhiszik, hogy hasznos mindenkinek ez az életvitel. Ez mára odáig gyűrűzött, hogy aki az igazi értékeket felemlegeti, azt nézik bolondnak. Az iskolák katedráiról, khmm, bocsánat, azaz a tanárok szájából (már katedra sincs, mióta kitalálták, hogy az a diákok elnyomását jelzi...) is ezen modern eszmék ömlenek kifele, megfedve a magyar diákokat akkor, ha mondjuk a cigány osztálytársukat kirekesztik, mikor az folyamatosan ellopja az uzsonnájukat, büdös és különben is alacsonyabb szinten van náluk. Ennél is sötétebb, hogy a nebulókat is folyton szavaztatják mindenféle kérdésekben már az általános iskola alsós osztályaiban, beleszólást biztosítva nekik az iskola életének menetébe, mondván, hogy fel kell őket készíteni az "állampolgári" öntudatosságra.

Ezen, talán nem hiába való kitérő után, szögezzük le, hogy a Szent Korona Rádió nem kívánja azt az utat járni, mint a balliberális médiumok, még csak módszereiben sem. Azaz, mi nem dolgozunk hírdömpinggel, mert egyszerűen mi, szerkesztők sem tudnánk átolvasni napi 100 hírt, még úgysem, hogy egésznap a monitort vagyunk kénytelenek nézni. Ezért nem is célunk, hogy tartsuk ezt az iramot.

Van-e értelme naponta 50, ugyanolyan tartalmú és célú cigánybűnözésről szóló hírt megjelentetni? Véleményem szerint szerencsére az olvasóink jelentős része tisztában van ezen a téren a helyzettel, és míg 2004-2005 táján megérte valóban, első helyen foglalkozni a témával, addig mára csak a nagyon kirívó esetekről tudósítunk mi is, már csak azért is, mert döbbenetes módon olyanannyira elszaporodtak ezek az esetek, hogy nem is lehet mindegyikről beszámolni, illetőleg a legfrissebb hírek rész másról sem szólna, pedig másról is szólnunk kell. Ráadásul a cigánykérdést nem tudjuk megoldani csak azzal, ha a cigányság jelentős részének mélyen emberalatti viselkedését bemutatjuk - egy idő után sajnos csak hányingert fogunk érezni velük kapcsolatban.

Szerencsére vannak más olyan nemzeti radikális hírportálok is rajtunk kívül, ahol megjelenik minden cigánybűnözéssel kapcsolatos hír, így ebben a témában pontosabb képet nyújtanak mint mi.

Ugyanez az álláspontunk a pártokrácia szintjén zajlódó küzdelmekről is. Nagyon fontos a Jobbik kíválóan megszerkesztett álláspontjairól, éleslátó közleményeiről hírt adni (mivel egy váltani képes erőt látunk a pártban kibontakozni, amennyiben önmagát is így definiálja), és fontos, hogy a jelenlegi kormány visszaéléseit is bemutassuk, de ez csak a felszín. Az aktuálpolitika szintjén is inkább koncentrálnánk a rendszer tarthatatlanságának bemutatására, az ellenforradalmi, királyságpárti érvek hirdetésére, mintsem arra, hogy éppen egy részkérdésben melyik párt melyik képviselői mire szavazott. A cirkuszi bűvészkedést, szemfényvesztést nem akarjuk bemutatni valóságnak. Nem akarjuk az olvasóval egy percig sem elhitetni, hogy amit ez a köztársaság mutat magából, annak van létjogosultsága, de pláne nem szeretnénk azt a tévképzetet sem erőltetni, hogy pusztán egy-egy báb kiütésével lényegi változás érhető el. Ennél jóval többre tartjuk a olvasóközönségünket.

Tehát nem akarjuk főellenségnek beállítani Orbán Viktort, Lázár Jánost, vagy éppen Mesterházy Attilát, vagy bármelyik felszínen lévő politikust, mert tudjuk, hogy ők a rendszer kiszolgálói, és nem ők maguk a rendszer alkotói elemei. Cserealkatrészek, amiket a háttérerők úgyis le fognak előbb-utóbb cserélni. Így velük sem foglalkoznánk, csak annyira, amennyire a hírszolgáltatás felvállalása kötelez minket. Egyébként sem érezzük méltónak a Szent Koronával fémjelzett oldalt ilyen kicsinyes témákkal megtölteni.

Viszont felelősnek érezzük magunkat minden egyes honfitársunkért, ezért kapnak kiemelt jelentőséget az elszakított területekről származó hírek, a külhoni magyarságról való beszámolók, mert a Kárpát-medence megmaradásának zálogát ők képezik, akik az ellenséges tengerben mint szikla állják ki a hullámcsapásokat.

Szívesen hírt adunk azokról az utcai harcokról is, amik vagy szimbolikus jelentőséggel bírnak (pl.: köztársaság kövének megrongálása), vagy olyan ellenforradalmi események katalizátoraként (Tv-ostrom) is működhetnének, amiket csak támogatni tudunk. Tesszük ezt azért, mert a modern, puhatestű, pipogya embertípussal szemben áll a nemzeti oldal harcosa, aki bátran, a túlerővel szemben is képes felvállalni a harcot a céljai elérése érdekében, még akkor is, ha ez egzisztenciálisan érintheti, sőt, szabadságvesztéssel is járhat. A hősies önfeláldozás, halvány, XXI. századi példáit meg kell becsülnünk az utókor számára.

A hírszolgáltatásunk, a műsoraink és a megjelenő anyagok összessége a hazai és a világ folyamatainak megértését kell, hogy szolgálják, és nem ezen folyamatokról való figyelemelterelést.

A minőségre törekszünk. Ami nem (csak) azt jelenti, hogy a megjelenő cikkeken többet és többen dolgozunk, videókkal és képekkel ellátva őket, kidomborítva a történések minden egyes szálát. Sokkal inkább az üzenet milyenségének megváltoztatására törekszünk. Mi mélyen tiszteljük az olvasóinkat, ezért nem egyszerű fogyasztónak nézzük őket abból az aljas megfontolásból, hogy a mi látogatottságunk minden áron növekedjen, és ezáltal minél nagyobb befolyásra tegyünk szert a nemzeti oldalon. Célunk az, hogy szellemi táplálékkal is ellássuk az idelátogatókat. Olyan cikkeket és műsorokat nem egyszer emeltünk már ki és fogunk még kiemelni, amik mély ideológiai mondanivalóval bírnak, illetőleg a hit kérdéseit boncolgatják, netán metafizikai síkra terelnék a befogadó felet, ha az valóban befogadóként és nem elutasítóként viselkedik. Persze, a nagyon komoly anyagokat -amik elsőre nem biztos, hogy olyan könnyen emészthetőek-, főként blogokban, illetve célzott műsorokban jelentetünk meg, hiszen nem akarjuk a most először velünk ismerkedőket elriasztani.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy lazább, már-már szórakoztató témákkal ne foglalkoznánk, hiszen kell egy kis kikapcsolódás is azoknak, akik minden percüket a harccal töltik, de ennek a szórakozásnak is minőségében kell másnak lennie, mint az átlag liberális tömeg "bulizásának". Egy igényes filmművészeti alkotásra való figyelemfelhívást ugyanúgy közzéteszünk, mint egy intelligens humorral megáldott viccet.

Az is előfordulhat persze, hogy az itt leírtaktól néha, egy-két megjelenő hír erejéig eltérünk: kicsit vulgárisabb szóhasználat, alpáribb megfogalmazás, netán át nem dolgozott, nem megfelelő megvilágításban íródott hír kerül ki, esetenként helyesírási hibák felbukkanása. Ezekért előre is elnézésüket kérjük: vagy az aktuális szerkesztő felkészületlensége, fáradtsága, esetlegesen túlzott leterheltsége okán történik ilyesmi.

A jó médiáról alkotott képünk megegyezik az állam szerepéről alkotott véleményünkkel, tehát a jó médium, nem arra törekszik, hogy kiszolgálja az őt néző, hallgató, olvasó közönséget, és ha ez a közönség éppen mondjuk igénytelen liberális, akkor olyan műsort is nyújtson neki, hanem első sorban az igazságalapú tájékoztatás, a tények felfedése és a nevelés is. Ez ugyanúgy működik nálunk, mint ahogy egy jó államnak is működnie kellene nagyban: a társadalom felett őrködve, azt irányítva a helyes (nem pusztán földi) cél felé.

A Szent Korona Rádiónak van tehát egy felvállalt keresztény-ellenforradalmi-arisztokratikus missziója is - mégha ez nem is lehet az internet korlátai miatt teljes-, ami értelmet ad annak, hogy pénz nélkül, csak a hallgatók támogatásából (lásd kapcsolódó linkek) harcoljunk a sötétség erőivel szemben, még akkor is, ha nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy akár még csak a nemzeti oldalt is irányítsuk - nem is irányítani szeretnénk, csak felvillantani az alapvető értékeket, célokat, és azokat a nemrég felébredt honfitársaink fejlődését szeretnénk segíteni, akik eddig az egész életüket szellemi sötétségben élték, és most döbbentek rá, hogy hazugság volt az életük.

Méltóak szeretnénk lenni a Szent Koronához, nem mint koronázási ékszerhez, mint egy vitrinben lévő ereklyéhez, hanem mint a történelmünket, múltunkat és élő hagyományunkat megtestesítő szentséghez. Vesszen a köztársaság, éljen a Magyar Apostoli Királyság!

(Iowa Főhadiszállás, Ostenburg - Szent Korona Rádió)

Forrás: szentkoronaradio.com/publicisztika/2011_09_20_szerkesztoi-elmelkedes-a-jo-hirportalrol-es-az-agymosasrol

Zsidóság és cionizmus - sorsforduló előtt

Zsidó világi összeesküvés?
A liberálisok, zsidók szerint antiszemita rágalom, a nemzeti, szélsőjobboldali körökben nagyjából tényként kezelt alaptétel a zsidó világi összeesküvés léte. Az egyik oldal szerint semmiféle összeesküvésről, de még csak zsidó hegemóniáról szó sincs, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei mind hazugság, a Talmud tartalmáról hallgatnak, és a zsidók politikai és gazdasági túlsúlya csupán a véletlennek, illetve azok képességeinek és érzékeinek tudható be. A másik szélsőség minden zsidót összekötő, stabil és egységes összeesküvést feltételez.
A tisztánlátás kedvéért nem árt, ha tisztában vagyunk a helyzettel. Világi összeesküvés, zsidó hegemónia, józsidók. Tekintsük át a kérdéseket, mert csapdákat rejt a témakör. Nem lehet elnézőnek és könnyelműnek lenni, de az is hiba, ha túlbecsüljük az ellenséget.
A liberális, antiszemitizmust kiáltó tagadással nem is foglalkozunk. Ez pont azoktól jön, akik kétségkívül sárosak. A céljuk pedig az, hogy a nyilvánvaló emberiség elleni bűncselekményekkel szembeni tiltakozást fajüldözésnek minősítve lejárassák. Mindemellett a téma vizsgálata nem mellőzheti a faji kérdéseket.
A zsidóság gazdasági, politikai és egyéb kulcsfontosságú területeken egyértelműen túlsúlyban van. Az érdekek érvényesítését illetően nyugodtan beszélhetünk hegemóniáról. Mielőtt összeesküvésről, háttérerőkről beszélünk, szögezzünk le egy fontos dolgot, mely némiképp más megvilágításba helyezi az egészet, szinte másodlagossá teszi a kérdést. Ugyanis annál a kérdésnél, hogy a zsidó túlsúly, illetve hegemónia képességek vagy összeesküvés révén alakult ki, van egy sokkal fontosabb szempont. Mégpedig az a kérdés, hogy a rendelkezésre álló pozíciókkal hogy élnek, mire használják a lehetőségeiket? Ha a zsidó hegemónia az emberiség javát szolgálná, ha univerzális vezető népként az emberi faj boldogulásán és a többi rassz nyugodt és békés életlehetőségein dolgoznának, valószínűleg senkit nem érdekelne, hogy dolgoznak a háttérben, sőt akár erre kiválasztott népként is tekintene rájuk az emberiség. Ha önmagukra így tekintenek, akkor viszont a felelősségük óriási, mert visszaéltek ezzel, nem az emberiségért, hanem kizárólag saját hasznukért dolgoztak. Háborúk, melyből ők profitálnak, a népekre kényszerített romboló eszmék, abortusz és egyéb módon elkövetett népirtás, igazságtalan törvények, kizsákmányolás és a népek elnyomása. A zsidó hegemónia semmi jót nem hozott!
Innentől fogva az összeesküvés kérdésének – pontosabban annak mértékének – vizsgálata nem abból a szempontból érdekes, hogy jogos-e az ellene való küzdelem. Hanem hogy tisztában legyünk az ellenség erejével, és a kockázati tényezőkkel.
Az egység mítosza
Az írás terjedelme nem engedi, hogy részletesebb elemzésbe menjünk bele arra nézve, hogy a túlsúly illetve hegemónia kialakulásában mennyire játszottak szerepet adottságbeli képességek, illetve hogy mikor és milyen módon kezdődtek a háttérbeli szervezkedések, titkos társulások, összeesküvések. A lényeg, hogy háttérerők, a nyilvánosság elől rejtve dolgozó társaságok vannak, pont úgy, mint az ismert nemzetközi hatalmi szervezetek, pl. IMF. A titkos társaságok sem maradtak teljesen titkosak, például a szabadkőművességről a bevallott célok mellett is lehet tudni kevésbé nyílt tevékenységről is. Nyilván vannak olyan csoportok, társaságok is, melyek teljes homályban működnek.
A zsidó világi összeesküvésről, a titkos társaságokról és általában a zsidóságról saját dokumentumaik ismertetése (Talmud, Cion bölcseinek jegyzőkönyve) mellett a múlt század első felében rengeteg tanulmány született, magyar nyelven is. Ezek a ma reneszánszukat élő kiadványok abban az időben fontos felvilágosító szerepet töltöttek be, hogy népek ráébredjenek, valami nem stimmel a zsidóság körül. Ellenségképet adtak, de mai szemmel (különösen a nemzetiszocializmus elvesztett szabadságharca után) fel is nagyították azt. Központosított világi összeesküvésről, egyként érző és gondolkodó népről alakítottak ki egy képet, ami ma szinte legyőzhetetlennek mutatja a világhódítókat.
Némiképpen ellene fogunk beszélni az ősöknek, de ezt a képet meg kell, hogy törjük. Vannak a zsidó népnek jellegzetes faji tulajdonságai, van összetartása. Vannak felsőbbrendűséget hirdető, kifejezetten gyűlölködő és megdöbbentően embertelen vallási tételeik. Vannak titkos szervezetek, és mint említettük, egyértelműen van túlsúlyuk, van zsidó hegemónia. Egy valami azonban nincs: egységük.
Tévedés azt hinni, hogy a zsidó nép egésze részese valami nagy összeesküvésnek, mely egységes falanxként legyőzhetetlen közösséget alkot. Ugyanakkor az is botorság lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a zsidóság erős faji identitástudatát és összetartását.
Felejtsük el a legyőzhetetlen, egységes ellenség képét! Ilyen nincs! Tudni kell, hogy a zsidóság egyáltalán nem egységes. Vallási, faji, világnézeti, politikai, érdekbeli megosztottságok egyaránt vannak. Az ortodox zsidó elutasítja a neológ zsidó „vívmányait”, jó részük pedig egyszerűen ateista. A fajtiszta zsidó lenézi a félzsidót. Az eredeti cionizmus eszmének köze nincs a maihoz. Különböző titkos társaságok léteznek, melyek saját érdekeiket képviselik, például a különböző rítusú szabadkőműves páholyok sem egy irányba mennek. Tehát koránt sincs egységes zsidóság. Még csak azzal a zsidó hegemóniával (vagy inkább annak módszereivel) sem feltétlenül ért egyet minden zsidó, mely ellen élethalál harcot vív a világ.
Faji szolidaritás
Meglehetősen túlfantáziált dolog lenne azt gondolni, hogy minden egyes zsidó beavatott részese valami gigantikus összeesküvésnek. Ugyanakkor az úgynevezett kis zsidók nyilván sikerként élik meg vezető rétegük hatalmi helyzetét, és adott helyzetben szolidaritást vállalnak azzal, azaz hallgatólagosan beleegyeznek tevékenységükbe – annak ellenére, hogy amazok akár fel is áldozzák őket, ha érdekeik úgy kívánják. Természetesen adódhat olyan helyzet is, amikor inkább megtagadnák a közösséget – főleg amikor a helyzet világossá válik, és fajtestvéreik vesztésre állnak.
A faji szolidaritást viszont soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Előfordulhat, hogy zsidók jó oldalra állnak (ugyanis még egyszer hangsúlyozzuk, nem faji, hanem erkölcsi háborúról van szó), akár elszántan is kardoskodhatnak a többséggel szemben (pl. holokauszt revizionisták), ám egy adódó döntéshelyzetben (ha zsidó és nem zsidó érdek között kell választani) szinte mindig a faji szolidaritás győz (Reiner-jelenség), a nem teljesen zsidó származásúak esetében is.
Ezért utasítjuk vissza a nemzeti oldal józsidóit, és minősítjük cionista érdekűnek a zsidó származásukkal tisztában lévő és azt felvállaló személyeket befogadó szervezeteket. Annak ellenére, hogy ezek a (fél)zsidók nem feltétlenül cionisták. De nem megbízhatóak, adott helyzetben győzedelmeskedő faji szolidaritásuk veszélyes lehet. Ennél tisztább a helyzet még azokkal is, akik zsidó érdekeket képviselő szervezetek tagjai, mindenki tudja, hányadán áll.
A józsidó kérdést eszerint kell kezelni. Nem lehet kategorikusan kijelenteni azt, hogy egy zsidó ne lehetne jó szándékú, vagy akár ne lehetne jó ember. Azonban figyelembe kell venni bizonyos emberi és faji (népi) tulajdonságokat. Mi alaptételként kezeljük például, hogy minden zsidó hazudik. (Nem véletlenül hiányzik a tízparancsolatból pont a hazugság tilalma.) Ez olyan faji/népi jellemtulajdonság, mint például a cigányok hajlama a lopásra, vagy a mediterrán népek vérmérséklete. Lehetnek kivételek, de általánosságban jó a népi tulajdonságokat szem előtt tartani. (Volt olyan félzsidó olvasónk, aki nyíltan beszámolt a belsejében folytatott harcokról az öröklött tulajdonságokkal.)
Nem minden cápa eszik embert, de attól nem fürdünk cápákkal. Ugyanígy fenntartással kezelünk minden állítást, ami zsidótól jön. A jóakaratú zsidókkal a fent említett erős faji szolidaritás miatt ugyanez a helyzet. Tegyük hozzá, hogy ez az erős faji tudat nem egy negatív tulajdonság. Az pedig a legtermészetesebb emberi késztetés, hogy mindenki a sajátjainak (családjának, népének) érdekeit védi, azt helyezi mindenek elé. Ennek tagadása akkora képtelenség, amit maguk az ezt hirdető liberális zsidók sem hisznek el.
Sorsforduló előtt
Ezért a zsidó érdekeket képviselő, azt megjelenítő csoportokat teljesen természetes jelenségként kell kezelnünk – bár már ma még ezek nem válnak el a cionista köröktől. Pontosan ez lesz majd a zsidó körök és általában a zsidóság vízválasztója. Sorskérdésük lesz, hogy meg tudják-e különböztetni a zsidóság érdekeit a cionizmus érdekeitől? Ez idáig a kettőt lehetett egyként kezelni (de súlyos hiba volt), a már zajló fordulatokat szemlélve azonban ez végzetesen rossz helyzetértékelés lenne azok részéről, akik zsidóként valóban a zsidó közösségek érdekeit képviselik. Ez újabb tragédiát hoz a zsidóság egésze számára – amit a leginkább bűnös réteg ezúttal sem bánna.
Tudjuk – közvetett és közvetlen jelzésekből tapasztaljuk – hogy a zsidóság józanabbul gondolkodó része látja a zajló folyamatokat. Igyekeznek felmérni azok következményeit, és lehetőségeiket. Pozícióik megőrzésére, de a puszta túlélésre is. Tudják, hogy nagy a baj.
A zsidóság vezető (cionista) rétege már elkeseredett harcot vív a hatalom megtartásáért – őket a zsidóság sorsa, mint olyan, igazából nem érdekli. A népek között elszórva élő zsidó közösségek számára viszont akár a túlélés és az újabb népi tragédia elkerülése lehet a tét. Koránt sem biztos, hogy a két érdek azonos lesz.
A teret vesztő cionizmusnak a mai formában leáldozott. Gyakorlatilag haláltusát vív, amivel okozhat még károkat az emberiségnek – a zsidóságnak is. Utolsó utáni próbálkozás lesz, hogy a harcot elvesztve magukra húzzák a győztes mezét (óriási veszteségek után). Ezért szorgoskodnak az úgynevezett nemzeti pártok második vonalában. A hatalom ilyen átmentése a kis zsidóknak persze nem biztos, hogy olyan jó lesz. Minden további nélkül be fogják őket áldozni bűnbakként. Persze vesztes helyzetben ugyanezt tennék, ahogy tették a második világháború során is, új fegyvert és összetartó erőt kovácsolva ezzel a jövőre.
Tehát a zsidóság józanabb, nem cionista része nincs könnyű helyzetben, ha kiutat keres. A cionizmus nemzeti színekbe csavart vagylagos hatalomátmentése során bűnbakok lesznek. Vagy a cionizmussal együtt elsöpri őket a népharag. Ami a küszöbön áll, az véres történelmi forduló lesz, amit meg fognak szenvedni a népek. A zsidók is.
A jövő
Enyhülést csak az hozhat, ha minél hamarabb helyreáll a rend. Nem valami rendszerűség, és pláne nem a korábban fennálló rend. A természetes rend, az isteni és emberi alapértékekre építve, melyet kemény kéz tart fenn. Mindenkinek az érdeke, hogy a rend alapú erő kerekedjen felül, méghozzá minél előbb. Nem az átmentett cionizmus sajátjait feláldozó álsága, de nem is nemzeti és faji indulat bosszúhadjárata. Az új világ alapja a világosan látó, érző, de indulatmentes, kemény, de igazságos erő érvényesülése lesz.
Ez a zsidó hegemóniát végleg fel fogja számolni, és eltörli a cionizmust a föld színéről. Ha a zsidóság a hatalmához ragaszkodik, akkor vége. Ha újabb történelmi tragédiáját akarja elkerülni, akkor ez az egyetlen esélye.
A zsidóság józanabb része jelenleg hezitál, és keresi a túlélés módját. A fent vázolt lehetőség számukra még mindig súlyos, eszük ágában sincs azt támogatni. Nem is tehetnék meg, hisz a szóban forgó irányzat teljes mértékben aszemita. Nem bízik a zsidókban, támogatásukat sem fogadná, ráhatásuk pedig egyáltalán nem lehet. Ennek ellenére talán már sokan sejtik, hogy a sorsuk rajtuk múlik majd.
Az ország sorsa tulajdonképpen szintén e két vonal között fog eldőlni. Az eddigi világrendet képviselő zsidókon és az új rendet hozó hungaristákon (az adott történelmi helyzetben a magyar érdeket képviselők) kívül más meghatározó tényező nem lesz. Hazánk további sorsáról magunk kívánunk gondoskodni. A zsidóság további sorsa pedig nagyban saját közeljövőbeli döntéseiken múlik.
János Pál

Magyarországot a zsidók árulása miatt kebelezte be az imperialista Nyugat

Oldalunkon már többször foglalkoztunk hazánk két évtizeddel ezelőtti elárulásával, és az 1989-es fordulattal, amelyet a szabadkőműves „kerekasztal-tárgyalások” során öntöttek formába. Ám minden esetben csupán általánosságban beszéltünk ezekről a magyar nép érdekeivel köszönőviszonyban sem lévő háttér-megállapodásokról és az ebben résztvevő személyekről, érdek-körökről. Most egy kicsit tovább megyünk ennél, és a helyszíni szemle szakszerű elvégzése során alkalmazott „általános összképrögzítő” művelet után áttérünk a „speciális, részletező” szakaszra, és a korabeli eseményekről szóló forrásokat idézünk.
1990-ben az egyik legsarkalatosabb kérdéskör a külföldi államadósság volt (amely akkor még kezelhető mértékű lett volna), de ennek elengedésének fölvetése gyorsan lekerült a napirendről a szabadkőműves SZDSZ-es zsidók és a szabadkőműves Antall és körének aknamunkájának köszönhetően. Mint tudjuk, az államadósság mértéke 21 milliárd dollár volt 1990-ben, amelyet az 1982-ben az akkori kormányzat által kezdeményezett, IMF-el és Világbankkal megkötött szerződéskötés után halmozott föl a Magyar Népköztársaság. Az összeesküvésnek minősíthető szervezkedés felelevenítése céljából az abban résztvevő személy visszaemlékezését közöljük, mely jól rávilágít arra, milyen módon és körülmények között zajlott le ez a magánszemélyek által megvalósított hazaárulás, amely hangsúlyozottan illegitim művelet volt, mivel semmilyen állami hivatalos szerv nevében nem tárgyalhattak volna, népi felhatalmazással pedig különösen nem. Csodák csodájára népünk „jó barátja”, Soros György itt is kulcsfiguraként szerepelt, és levezényelte ezt a hazánkat eláruló zsidó-szabadkőműves összeesküvést...
Miért fontos felidéznünk mindezt? Nos, csak azért, mert ismét fordulat előtt áll a világ, és benne Magyarország, a hazánk elárulásáért és katasztrofális állapotáért felelőssé tehető körök újfent arra készülnek, hogy szabálytalan előzéssel újra „nemzetmentőként”, útmutatóként lépjenek elő és álljanak a folyamatok, a változás élére. Ezt természetesen népünk nem engedheti meg nekik, és most hosszú idő után lehetőségünk nyílik arra, hogy végleg megszabaduljunk tőlük. Ezért tudomására hozzuk a jelenlegi politikát meghatározó köröknek – helytelen kifejezéssel „elitnek” - és a rendszerben résztvevő politikai pártoknak, hogy semmilyen beleszólásuk nem lehet a jövő alakításába, történelmi léptékben mérve ők már múltidőnek tekintendők és így is kezeljük őket. De most vissza múltba.
Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyminisztere írja:
Antall József szólt nekem 1990 februárjában, hogy lesz Londonban egy tárgyalás, melyet Soros György szervez, és témája a magyar adóssághiány lehetséges kezelési módja. A meghívót Soros György elküldte az akkor alakuló pártok közgazdasági szakértőinek. Tardos Márton fogta össze az utazási ügyeket, s tőle kaptam egy előkészítő anyagot, amelyet tudomásom szerint Szalkai István, az MNB korábbi elnökhelyettese készített. Az írást áttanulmányoztam, és konzultáltam róla Tardos Mártonnal. Ezután ment ki a csapat Londonba. A látogatás magánjellegű volt, noha azon az akkori kormány néhány szakértője is részt vett. Az angol fővárosba Tardos Márton, Surányi György, Csillag István, Szalkai István, valamint jómagam utaztunk el, és Antall József kérésére csatlakoztak hozzánk az ő külföldi szakértői: Tar Pál és Osváth György. Az 1990-es választások előtt esélyesnek tekintett pártok képviselőiből és a velük már kapcsolatban álló kormányzati szakértőkből tevődött össze a csoport.
A megbeszélések nemcsak az adósság kezeléséről, hanem a követendő privatizációs stratégiáról is zajlottak. A kétnapos londoni vizit keretében a Rothschild Bankházzal kizárólag a privatizációról tárgyaltunk. A második napon Soros György a Wallburg Bankház szakértőit hívta meg, és e társaságban ismertette az adósságállománnyal kapcsolatos téziseit...
Az elképzelés gerince az előzetes tanulmányban is szerepelt már, lényege egy "debt equity swapping" művelet volt, azaz az adósságért a hitelezőknek magyar tulajdonnal fizettünk volna. Ez szorosan kapcsolódott a privatizáció kérdéséhez, hiszen a részvénytársasággá alakított magyar vállalatok papírjait kellett volna a hitelezők rendelkezésére bocsátani... Önkéntes hitel- vagy kamatelengedésre nem volt esélyünk. A velünk csak kicsit is szimpatizáló külföldi bankárok egyértelművé tették: az adósságelengedési kérelmek csak rontanának a helyzeten."
(...)
„Rabár Ferenc önvallomása azonban nem volt egészen őszinte. Mint Szakolczai György, a Budapesti Műszaki Egyetem közgazdászprofesszora később rámutatott a Rabár-interjú brilliáns analízisében ("Kik és hol tárgyaltak adósságainkról '90-ben?", Magyar Nemzet, 1995. augusztus 26.), nem felelt meg a valóságnak Rabárnak az a kijelentése, hogy "az 1990-es választások előtt esélyesnek tartott pártok képviselőiből és... kormányzati szakértőkből tevődött össze a csoport." "A lista..., amelyet (Rabár) megad, nem erősíti meg ezt az állítást - írja Szakolczai. - Az SZDSZ-t valóban képviselte Tardos Márton, a párt vezető gazdaságpolitikusa, ugyanakkor azonban Osváth György, Rabár Ferenc és Tar Pál nem voltak az MDF tagjai, hanem Antall József későbbi miniszterelnök személyes barátai vagy ismerősei. Hiába keressük itt a Fidesz, a kisgazdák és a kereszténydemokraták képviselőit, és jó lenne tudni, mi van Rabár úr azon mondata mögött, hogy Soros György 'a meghívót elküldte az akkor alakuló pártok közgazdasági szakértőinek'. Mely pártok mely közgazdasági szakértőinek: Ezek mit válaszoltak?... és így tovább."
"Ki vett tehát részt a tárgyalásokon? -  feszegeti a kérdést Szakolczai. - Azt kell mondanunk, hogy a Kék szalag bizottság. (A monetáris elmélet és a szélsőséges liberális gazdaságpolitika elveit valló közgazdászok.) E bizottság 1990. április keltű gazdasági programjavaslatának címlapján ott találjuk Osváth Györgyöt, Soros Györgyöt, Surányi Györgyöt és Tardos Mártont, a héttagú csoport négy tagját. Köztudomású, hogy a Kék szalag-bizottság tagja volt Rabár Ferenc is. A bizottság társelnökének, Tardos Mártonnak kiemelkedő szerepére ismételten utal Rabár professzor úr: ő fogta össze az utazási ügyeket és ő adta át az előkészítő anyagot. Ez az utazás tehát az SZDSZ-hez közelálló Kék szalag bizottság vállalkozása volt, úgy, hogy a delegációban helyet kaptak a későbbi miniszterelnöknek azok a személyes barátai, akik tagjai voltak a bizottságnak, és egyetértettek a Kék szalag bizottság elképzeléseivel."
A fentiek megértéséhez a magunk részéről arra is rá kell mutatnunk, hogy 1989 tavaszán kiadott programtézisben az SZDSZ még maga is javasolta az államadósság könnyítését, de röviddel azután, bizonyára nyugati pártfogói intésre, ettől sürgősen visszakozott. A londoni megbeszélés idején tehát az SZDSZ-t már nem kellett meggyőzni az államadósság maradéktalan visszafizetésének szükségességéről, nagy vetélytársán, az MDF-en kívül pedig más esélyes politikai pártot meg sem invitáltak Londonba.
Vagyis mi történt valójában? A bankárok biztosítani akarták magukat az MDF választási győzelme esetére, ezért magyarországi vezérképviselőjük, Soros György és az általa protezsált Tardos Márton útján meghívták az oroszlánbarlangba az esélyes miniszterelnök-jelölt hozzájuk egyébként is közelálló és megfelelő "előkészítő anyaggal" már előzőleg agymosott közgazdasági szakértőit, hogy őket az akkori reformkommunista kormány küldötteivel egyetemben meggyúrják, és a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának irányelveit előre lefektessék.
A Rabár-vallomásból az is kitűnik, hogy a bankárokat elsősorban a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósságnak állami tulajdonnal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult, a bankárok hunyorítottak egyet, hogy "sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, - és - de az adósságot pontosan fizessétek" intéssel, útjára bocsátották az Antall-csapatot.
Ezek után meg is tették a dolgukat idehaza. Mint Szakoczai professzor rámutat, "ezek a magánjellegűnek mondott beszélgetések meghatározták az ország sorsát!" Rabár Ferenc lett az Antall-kormány első pénzügyminisztere, a csapat másik tagja, Tar Pál pedig mint összekötőtiszt, a washingtoni magyar nagyköveti széket nyerte el. Antall József maga a legcsekélyebb közgazdasági ismeretekkel sem rendelkezett, könnyű volt hajlítani. A bankárok nyeregben ültek.
"A helyzet tehát az - összegezi Szakolczai György fentebb idézett cikkében -, hogy a Kék szalag bizottság által megszervezett és semmiféle alkotmányos felhatalmazással nem rendelkező és tárgyalásainak tartalmát mindeddig szigorúan homályban tartó csoport megbeszéléseinek (vagy akár hallgatólagos megállapodásainak) folytán alakultak ki a rendszerváltás utáni magyar gazdaság - sőt társadalompolitika - legfontosabb alapelvei!
Ezek szerint Magyarország - és egyedül Magyarország
a) nem kezdeményez adósságkönnyítést;
b) elutasítja a reprivatizáció minden formáját;
c) kizárja a széles rétegeket a nemzeti termelőtőke tulajdonából; és
d) megindítja a nemzeti termelőtőke külföldiek javára való nagy volumenű értékesítését bevételszerzési célból."
Így is történt 1990-ben, az Antall-kormány első száz napja alatt, becsapódott kis Magyarország mögött az adósok börtönének kapuja.”
Forrás: hazankert.com
Folytatjuk...
Újszászi István