Kadarkúti Égi Üzenetek 126-128. Szűzanya, Szentlélek, Jézus: A hét főbűn

2011.11.09

ÉGI ÜZENETEK

Szűzanya:  A hét főbűn  I.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok.

Ma nagy örömmel tapasztalom, mint mindig, hogy újra itt vannak az én leghűségesebb, legszeretettebb gyermekeim. Ezért most körbemegyek, mindegyiketek előtt megállok, átölellek benneteket két karommal, és a homlokotokra egy édesanyai szerető csókot lehelek. És máris visszajöttem a helyemre.

Ma a hét főbűnről foglak benneteket tanítani. Az áteredő bűnből származik a hét főbűn, és ezek a következők: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Pontosan ellentétei az erények, amíg az erények az emberekben a jócselekedeteket indítják el, addig a főbűnök a rossz cselekedeteket. A főbűn általában nem is bűn önmagában, csak a belőlük származó rossz gondolat, szó, cselekedet, az, ami bűnné teszi. Egy példát hozok fel: Van egy gimnazista kislány, aki állandóan nézegeti magát a tükörben, gyönyörködik magában. Tényleg nagyon bájos, szép kislány, azzal hogy nézegeti magát még nem követ el bűnt, viszont ha elmegy az iskolába, és ott olyan gondolatai támadnak, hogy ő a legszebb ebben az osztályban, hogy milyen csúnya kövér az a lány, vagy hogy neki mennyivel szebb haja van, mint annak a másiknak, akkor már bűnt követett el.

Így értsétek, hogy nem maga a főbűn a bűn, hanem ami belőle származik. A főbűnök közül az első hárommal foglalkozunk a mai napon. Tehát a kevélység, a fösvénység és a paráznaság. (1) A kevélység nem más, mint önmagunk fölött érzett helytelen, túlzott szeretet. Erre egy életből vett példát mondok: Julianna egy 55 éves hivatalnoknő, aki még mindig nagyon jól tartja magát, még mindig megfordulnak utána a férfiak, amikor megy az utcán, sokat ad a külsejére. Ha csak ennyi lenne a baja, nem lenne komolyabb baj belőle. Amikor megérkezik a munkahelyére, akkor is olyan, mint egy karácsonyfa, a füleiben nagy színes karika fülbevalók vannak, a karja tele van karkötőkkel, minden ujján van egy gyűrű. Látszik, hogy neki a külseje a legfontosabb. A baj ott kezdődik, hogy a munkatársaival, és mindenkivel, aki körülötte van lekezelő, öntelt, gőgös. Azt hiszi, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a legjobb, aki mindig a társaság középpontja, ha valaki megszólal, azt rögtön leállítja, hogy az nem úgy van, mindenben csak neki lehet igaza. Azon kívül nem értékeli a többi ember munkáját, csak a sajátját. A lányát nagyon szereti, és a kis unokáját. Állandóan dicsekszik, hogy a lánya adjunktus az egyetemen, és hogy micsoda megbecsült ember, és milyen szép, hódító jelenség, a kis unokája minden versenyt megnyer az iskolában. Tele van dicsekvéssel, és ráadásul hatalomra tör. A főnökét mindenáron ki akarja billenteni a helyéről. Ezért aztán elmegy a vezérigazgatóhoz, előveszi az összes női hódító bájait, leül az igazgató elé összetett lábakkal, és elmeséli, hogy az ő főnöke milyen erénytelen, nem fogad szót neki senki, nem veszik semmibe, nem tud rendet tartani, nem is ért a feladataihoz. Ő mennyire jobban el tudná látni azokat, de hát hiába ő a főnök. Teljesen elbűvöli a vezérigazgatót a megjelenésével, a beszédstílusával és alig telik el egy hét, és  az osztályvezető székben már ő ül a régi helyett. Akkor kezdődik csak a probléma! Mert még szívtelenebb, még gonoszabb, még igazságtalanabb a beosztottjaival. A Mennyei Atya nem nézi ezt jó szemmel, és ezt a báránykáját is szeretné megmenteni a gőgtől, a kevélységtől, amivel tele van a lelke, és akkor megpróbáltatást küld neki. Éppen a legérzékenyebb oldalán keresztül. Megengedi a Mennyei Atya, hogy a lánya beleszeressen egy nős férfiba, akinek 3 gyermeke van. Elszakítja a családjától, ő is otthagyja a jó férjét, a kislányát, és összeköltöznek. Ez Juliannát nagyon idegesíti, de nem azért, mert félti lánya lelkét, ő a lélekkel nem törődik. Hanem az idegesíti, hogy a lánya őt most az egész vállalat előtt lejáratja. Elmegy hozzájuk, próbálja lebeszélni, nagy patáliát csap, de nem sikerül, ők ketten együtt maradnak. Haza megy a lakásába, és dühroham jön rá, össze-vissza dobálja a tárgyakat, vázákat tör el, ajtót csapkod és káromkodik. Istent hibáztatja a lánya ballépéséért, pedig saját magát hibáztathatná, hiszen nem valláserkölcsi alapon nevelte. Ezt látván a Mennyei Atya még egy megpróbáltatást küld neki. Most a lánya hátsófali szívinfarktust kap, élet-halál között van, a mentő viszi a lányát, és ő is vele megy a mentőautóban. Teljesen összeomlik, borzasztó nagy fájdalom, mert igazán szereti a lányát. És mikor este hazajön a korházból, akkor átgondolja, hogy mit is mondott az orvos. Hogy azonnal meg kell műteni, 50% az életben maradás, 50% hogy meghal. Idegileg teljesen összeomlott, rádől az asztalra, arcát a két kezébe temeti és rázza a zokogás. De a Mennyei Atya megint közbeszól. Ugyanis megszólal a telefon, és egy 10 évvel ezelőtti barátnője hívja fel, aki mélyen vallásos, annakidején éppen ezért szakított vele. És megkérdezi:  ̶ Julikám! Hát miért sírsz, csak nincs valami baj? Juli elmesél neki mindent. A barátnő ezt mondja:  ̶  Julikám, nyugodj meg, beülök az autóba és már ott is vagyok nálad.

Amikor megérkezett, elmondta, hogy mi a teendő. Mivel az orvos nem tudja, hogy életben marad-e vagy nem. Először is minden bűnödet meg kell bánni, az abortuszaidat, a rendetlen kapcsolataidat, azt hogy a lányodat nem Isten felé fordítva nevelted. El kell menni gyónni, még ma este, gyere velem, viszlek az autóval, keresünk egy szentmisét, egy papot. Meg kell gyónni, és ezután minden vasárnapi szentmisén részt kell venni. És miután megtisztultál és megtértél, csak utána lehet kérni az Urat, hogy segítsen meggyógyítani a lányodat, ha Ő is úgy akarja. Julianna, aki eddig soha senki tanácsát el nem fogadta, most hallgatott barátnőjére, mindent úgy tett, ahogy tanácsolta. És este 11 tájban felhívta az orvost, sikerült a műtét, megmentették a lányát, és lassan pár hónap leforgása alatt teljesen meg fog gyógyulni.

Gyermekeim, a kevélység nagyon veszélyes a főbűnök közül, oda kell figyelni rá. Ha van valaki a családban, vagy ismerőseitek közül, aki öntelt, gőgös, akkor beszélni kell vele, meg kell változnia, mert különben borzalmas nagy szenvedés vár rá a figyelmeztetéskor.  A másik főbűn a (2) fösvénység. A fösvénység a pénz iránti imádatot jelenti, amikor valaki a vagyont, a pénzt, a sikert, a hatalmat teszi az értékrendje elejére, és csak azután jön a család, a munka, egészség stb.

A keresztény embernél Isten van első helyen. A fösvény a pénzt isteníti. Most hallgassátok meg Lukács evangéliumából, hogy a fösvénységről, hogy is vélekedik az Én Szent Fiam: „Ekkor valaki megszólalt a tömegben: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De Jézus elutasította: „Ember ki hatalmazott fel, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?” Majd a tömeghez fordult, és így szólt: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

Drága Gyermekeim, Jézusnak most is igaza van, mint mindig. Az élet nem a pénztől, a gazdagságtól függ  ̶  földi élet sem és az Örök Élet sem  ̶ , mert ha valaki olyan gazdag, hogy degeszre tömi az orvosa zsebét, és közben nagyon súlyos áttétes betegségben a halál előtt áll, nem tud egy orvos semmit sem tenni, nem tudja megvásárolni az egészségét. Vagy ha valaki nem kap viszont-szeretetet attól, akit nagyon szeret, akármennyit költ rá, csak hízelkedést kap, szívből jövő szeretetet nem tud megvenni.

Ugyanígy van az Örök Élettel, ha valaki haldoklik, felhalmozott egy hatalmas vagyont, az örököseire hagyja, egy fillért nem tud belőle elvinni magával, csak a lelki kincseket. Ezért mondja az Én Szent Fiam, hogy ne a földi kincseket gyűjtsétek, amit a rozsda mar, és a moly rág, hanem a lelki kincseket. Könnyebb átjutni a tevének a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a Mennyei Országába. Ezt is Ő mondja.

Most pedig a (3)paráznaságról szeretnék nektek beszélni. A paráznaság a testi élvezeteknek a túlhajszolása. Pontosabban a házasságon kívüli testi élvezetek gyakorlása. Ötven-hatvan évvel ezelőtt egész más erkölcsi normák voltak, mint ma. Akkor, ha szétnéztünk egy negyedikes gimnazista osztályban, akkor a fiatalok többsége tiszta, önmegtartóztató volt. Akkor talán, ha egy lány volt, aki elbukott, aki állandóan fiúzott, és aki az éjszakában csavargott, azt a lányt kerülték, megvetették. Vagy ha a házaspárok rendeztek egy partit, és a meghívottak közé keveredett egy asszony, aki megcsalta a férjét, akkor annak ott nem volt tekintélye, a nők ujjal mutogattak rá: ̶ Látod, ez az a nő, aki megcsalta a férjét! Akkor ez még ilyen ritkaság volt.

Milyen más a mai világ, mennyivel romlottabb! Hogyha ma bemegyünk egy hetedikes osztályba, ahol 13-14 éves gyerekek vannak, és ha a lányok között egy olyan van, aki tiszta, szűz, érintetlen, nem foglalkozik fiúkkal, nincs barátja, akkor a lányok lenézik, kinevetik, azt mondják, azért van, mert olyan ronda, nem kell senkinek. Vagy ha egy férfi a munkahelyén el kezdi dicsérni a feleségét, hogy milyen aranyos, milyen gyönyörű tisztaságot tart, és hogy milyen finom ebédeket főz, és hogy mennyire szereti, és hogy már 20 éve együtt vannak, akkor mindenki nevet, és megkérdezik: ̶ Hát neked nincs barátnőd? Sajnos ilyen a közerkölcs ma.

Az Úr Jézusnak és Nekem is vérző könnyeket kell hullatnom, annyira fáj ez. Az, aki parázna, elszakad a Jó Istentől, és nem azért szakad el, mert nem hisz a Szentháromságban, csak nem tűri, hogy beleszóljon Isten az ő szexuális életébe. Erre is mondok egy példát: Van egy kislány, hat éves korától kezdve, egész 12 éves koráig minden nap mondta a nagymamájával a rózsafüzért. Ministrált, nagyon tiszta életet élt, minden vasárnap ott volt a szentmisén, gyónt, áldozott. Ezt a kislányt az egyik barátnője csábította a rossz életre, elvitte a diszkóba, megmagyarázta neki, hogy milyen butaság, hogy így tartózkodik a fiúktól, az életet ki kell élvezni. Ez a lány sajnos bele esett a kísértésbe, azóta nagyon rendetlen az élete, most már 18 éves, de bizony váltogatja a fiúkat, és nem elég, hogy lefekszik ezzel-azzal, hanem most már összeköltözik valakivel. Egy-két hónapig együtt vannak, majd jön a következő fiú. Ez nagyon szomorú, ez a kislány elengedte az Úr Jézus kezét, aki annyira szerette.

Van egy nagyon híres választottja az Úrnak. Valtorta Mária. Az Úr Jézus látomásban mutatta meg neki egész életét, egészen a fogantatástól kezdve a feltámadásáig. Ebből szeretnék egy kis részletet kiemelni, mégpedig amikor éppen a VI. parancsról tanított:

Egy sík területen volt ez a tanítás, és elkezdett esni az eső, mindig jobban esett, és esett. Szerencsére volt ott egy fészer, az apostolok bevitték Jézust, az asszonyokat és kisgyerekeket is. A férfiak pedig kint álltak a zuhogó esőben, és úgy hallgatták Őt. És ezeket mondta: „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette mégpedig az utódnemzés céljából, nem csak az örömszerzés céljából. És amelyik ember a szentségi házasságon kívül nemi kapcsolatot létesít valakivel, súlyos bűnt követ el” A paráznaság Jézus szerint nagyon undorító, Ő magától a bűntől undorodik, nem az embertől. Azt mondja, hogy még a szentségi házasságon belül is lehet parázna valaki, mégpedig akkor, amikor valaki nem fogadja el a gyermekáldást, csak az élvezetet. Hallotta, hogy egy fiatal ember, messziről 20-25m-ről kiabál neki egy bokor mögül: „Názáreti Jézus segíts rajtam, gyógyíts meg, leprás vagyok. Nem mehetek közelebb.” Jézus azonnal abbahagyja a beszédet, az emberek pedig, a betegségtől való félelmükben köveket ragadtak, hogy elkergessék a leprást. De Jézus egy mozdulatával leintette őket, és közelebb ment, az apostolok nem engedték, hogy egészen megközelítse, pár méter távolságból beszélt vele. Ott volt a fiatal ember édesanyja is Jézus mellett, sírva, zokogva, könyörögve, hogy segítsen. És akkor Jézus így szólt a leprás fiúhoz: „A Mennyei atya tudja, hogy milyen körülmények között kaptad el ezt a betegséget, Én is tudom. Mégis arra kérlek, hogy mondd el, hogy megalázódjál az emberek előtt. És erre a fiatalember elmondta, hogy úgy történt az egész, hogy apjával egy kereskedő útra indultak, és útközben bementek egy gazdag ember házába, és annak volt egy nagyon csinos, szép felesége. Az ember kiment az apjával az udvarra beszélgetni, és ez elég alkalom volt arra, hogy egymásba habarodjanak, és sajnos engedtek a kísértésnek. Akkor úgy tűnt teljesen egészségesek, az asszonyon sem volt a betegségnek semmi jele. Mégis elkapta tőle, mert később hallotta, hogy ez az asszony leprás lett, és most már a temetőben van. Ő is rettenetesen félt a haláltól, és ezért könyörög.

És akkor az édesanyja odament egészen közel Jézushoz, átölelte a térdeit és így könyörgött: „Mester, názáreti Jézus, könyörögve kérlek, bocsáss meg az én fiamnak, töröld el szörnyű vétkét, tisztítsd meg a testét és a lelkét! És közben folyt a könnye. Jézus megsajnálta, és odafordult a fiúhoz: „Fiam, nem a te kedvedért gyógyítalak meg, hanem az anyád kedvéért, aki helyetted bocsánatot kért. Felemelte a kezét, és minden folt eltűnt a leprás fiúról. És mikor befejezte beszédét, észrevette, hogy van egy asszony, aki közeledik felé, de nem engedik oda az apostolok. Le volt borítva egy köpennyel, csak a szeme meg az orra látszott ki, de az apostolok fölismerték, hogy ez egy utcalány, nem engedték oda Jézushoz. Egy kicsit hátrébb húzódott ez az asszony, várt, és amikor Jézus és az apostolok elmentek egy másik helyre folytatni a tanítást, akkor ez az asszony tisztes távolból követte őket. És mikor megállapodtak, hogy ez a hely jó lesz, körülvették az emberek, és el kezdett tanítani. Egyszercsak az apostolok nem figyeltek eléggé, ez az utcalány odament Jézushoz átölelte a térdeit, a fejét az ölébe hajtotta, és elkezdett könyörögni. Elmondta, hogy ő milyen szörnyű életet élt eddig, hogy árulta a testét, de amióta ismeri Jézust, követi őt és hallgatja tanításait. Szakított a régi életével. És Jézus így válaszolt neki: „Kicsi lány korodban, amikor a szüleid magukkal vittek a mezőre, szedted a virágokat, és amikor meg volt egy nagy csokor, futottál anyád után és a kezébe adtad a virágokat.” Akkor még te is olyan voltál, mint egy üde virágszál, mint egy fehér virágszál, illatos és tiszta. Azután nézd, mit csináltál a szíveddel, teljesen tönkretetted, a szíved, lelked romokban hever. És mennyire vágyódtál a kisgyermekek után, de nem mertél megcsókolni egyetlen gyermeket sem, mert tudtad, hogy olyan tisztátalan vagy. A szüleid becsületét egészen tönkretetted. A testvéreid is szégyellnek rád nézni. Szívesebben érintek meg egy háromnapos hullát, vagy egy leprás embert, mint téged, aki így vétkezett. Én gyűlölöm ezt a bűnt, a legjobban ezt a paráznaságot. De most látom, ahogy folynak a könnyeid, látom, ahogy megtértél, tudom, hogy abbahagytad ezt az életed. Add a kezed! És Jézus felemelte, és szembe állt vele, és azt mondta, leányom a bűneid bocsánatot nyertek, menj, és többé ne vétkezz. És attól kezdve állandóan ott volt Jézus körül.

Gyermekeim, ha a családotokban van olyan, aki csak úgy összeköltözött a párjával, akkor kötelességetek figyelmeztetni mindkettőjüket, hogy nagy veszedelemnek teszik ki a lelküket, hogy ez súlyos bűn, Isten elleni, és saját lelkük elleni vétség. És amúgy is közeledik a figyelmeztetés, és ha nem is hisznek benne, mégis meglesz. És akkor nagyon szigorúan a Szentlélek biztos, hogy megvilágítja, és helyre teszi a lelküket. Nagy-nagy szenvedés vár rájuk, ha nem változtatnak ezen az életformán.

És most, kicsinyeim megint egy szép dolog következik. Itt ebben a teremben mellettem, itt áll a Szentháromság. Hófehér ruhában, megdicsőülten emberi formában. A Mennyei Atya kezében van egy Földgolyó, nagy és fekete, egy picike fehér folt van rajta. Mennyei Atyátok most így szól hozzátok: ̶  Drága Engesztelő Gyermekeim, látjátok, hogy itt tartom a Földet, amelyen a feketeség annak a szimbóluma, hogy mennyire jelen van a paráznaság bűne az egész Földön. Mindegy, hogy milyen országban, mindenhol ez dúl. A kicsi fehér volt azoknak a jelképe, akik a szentségi házasságban, hűségesen élnek egymás mellett, és azoknak, akik önállóak, függetlenek és megtartóztatják magukat. Gyermekeim, nézzétek mennyire sajnálom szegény gyermekeimet, akik ennyire elsüllyedtek a bűn posványában, megindult a könnyem, és könnyemmel áztatom a Földet, amit tartok a kezemben. Arra kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel a paráznákért, a házasságtörőkért, meg azokért, akik csak úgy összeköltöztek. És most pedig az Úr Jézus kiemeli a szívét, de most nem olyan, amilyen szokott lenni, töviskoszorús, lánggal, sebbel, hanem most ez az eleven dobogó piros szív telis-tele van szúrva tövisekkel. És így szól hozzátok Jézus: ̶  Drága, kicsi Gyermekeim! Együttérző, aranyos testvérkéim! Ezt a sok-sok tövist a paráznák szúrták a szívembe. Ők okozták ezt a rettentő fájdalmat. Most arra kérlek benneteket, egyenként, ahányan csak vagytok, jöjjetek ide hozzám, és gondolatban húzzátok ki mindet. Köszönöm, drága gyermekeim, mert úgy képzeljétek el, hogy mikor ki húztátok az utolsó tövist is, akkor minden seb begyógyult, amit okoztak. És most boldog vagyok, nem érzem a paráznaság bűne által okozott fájdalmat. Én is arra kérlek benneteket, hogy amikor mondjátok az Én rózsafüzéremet, az Öt Szent Seb rózsafüzért, akkor emlékezzetek meg a házasságtörőkről, a fajtalankodókról, a csak úgy együtt élőkről, hogy szabadítsuk meg őket a gonosz karmaiból. És most ott áll az Úr Jézus mellett a Szentlélek Isten, és egy csokor liliomot tart a kezében, és azt mondja: ̶ Most körbe megyek gyermekeim, mert nagyon szeretlek benneteket. Nézzétek ezek a liliomok, amiket most a szívetekbe ültetetek, ezek nem csak a paráznaság bűnével szembeni tisztaságot jelképezik, hanem minden bűnnel szembeni tisztaságot, mert meg akarlak védeni benneteket mindattól, amit a tíz parancsolat ellen véthettek bármikor. Azt akarom, hogy abszolút tisztaságban és szeretetben találjalak benneteket, mert nemsokára eljövök, és ha nem lesz egy szál bűn sem a lelketeken, akkor nagyon boldoggá teszlek benneteket.

És most Én, a Szűzanyátok búcsúzom el tőletek. Drága Kicsinyeim, Megáldalak benneteket az összes édesanyai szeretettemmel, a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

2011.11.16

ÉGI ÜZENETEK

Szentlélek:  A hét főbűn  II.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a főbűnökről lesz szó, és közülük is a negyedik és az ötödikről.

Újra felsorolom a hét főbűnt: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Ebből most az irigységről és a haragról lesz szó. Az irigység az első ember megjelenésével jelen van. Ezért most felidézem nektek Káin és Ábel történetét. Káin földműves volt, Ábel pedig juhpásztor. Egyszer megbeszélték, hogy Istennek égő áldozatot mutatnak be. Káin a föld termését rakta az oltárára, Ábel pedig a bárányaiból a legfiatalabbakat. A legzsengébbeket. Ahogy szállt fel a füstjük, Isten Káin áldozatára nem tekintett rá, csak Ábel áldozatára. Ezért Káinban feltámadt az irigység, amely bosszúvágyat alakított ki benne. Azt mondta a testvérének, hogy menjünk ki a mezőre, és ott megölte. Isten mindezt látta, és megszólította Káint: -Hol van Ábel, Káin? Káin csak ennyit mondott válaszul: -Hát őrzője vagyok én testvéremnek? És mivel Isten tudta, hogy mit cselekedett, ezt mondta neki: -Ezután a föld nem terem neked semmit, és bujdosni fogsz egész életeden át, és egy pecsét lesz rajtad.

Gondoljatok bele, amikor valami nagyon rossz emberrel találkozunk, nekünk is Káin jut eszünkbe róla.

Mi okozza az irigységet? Először is irigy lesz az ember, ha valaki gazdagabb nála. Tudjátok, az irigység a kevélységgel szorosan összefügg. A múlt szerdán, amikor a kevély emberről volt szó, azt hallottuk, hogy a kevély tökéletesnek érzi magát, és aki őnála egy kicsit is több, arra rettentően irigy lesz. Így van az az ember, aki nézi a nála gazdagabbat, elönti a sárga irigység. Erre egy példát fogok nektek elmondani. István egy egyszerű munkás ember egy építkezési vállalatnál. Látja, hogy a szomszédja mennyivel jobban él, mint ő. Hiszen neki alig van egy kevés kis fizetése. Minimálbérből élnek a családjával, a feleségének is csak minimálbére van. Szűkölködve, de azért meg tudnak élni, ki tudják fizetni a számlájukat, van fedél a fejük fölött, tudják iskoláztatni a gyerekeiket, de szerény keretek között. Viszont a szomszéd nagyon gazdag, minden évben elviszik az egész családot tengerparti nyaralásra, a Balatonon pedig egy kacsalábon forgó nyaralója van. A felesége tele van arany és ezüst ékszerekkel, a gyerekeket pedig a legmárkásabb ruhákba, cipőkbe öltöztetik. Van egy sok milliót érő autója. István elgondolkozik ezen: -Micsoda igazságtalanság ez? Mi milyen szegényen, és szerényen élünk, az pedig tobzódik a pénzben.

Szól is Marikának a feleségének: -Nézd csak Marika, milyen jó ezeknek, milyen jól élnek! Hát Isten hogyan osztja szét a javakat? Miért nem igazságosabb?

– István, ez istenkáromlás! Isten nem oszt szét semmit, Ő nem teremtette gazdagnak és szegénynek az embereket. Ez a különbség abból adódik, hogy az egyik embernek más a természete, mint a másiknak. Az egyik fogához veri a garast, míg a családjától és saját magától is sajnálja, így aztán gyülekezik a vagyona. Van olyan is, aki hajszolja magát a munkával, éjt nappallá téve dolgozik. Nézd csak István a szomszéd, mit csinál: – Még éjszaka 2-kor is az autókat szereli. És mikor, mi vasárnap megyünk a templomba, akkor ő csak szerel és szerel. Amikor abbahagyja a munkáját, akkor már mindenki alszik. Nálad egészen más a helyzet, te amikor fáradtan hazajössz a munkából kikérdezed a gyerekektől a leckét, beszélgetsz velem, nézed a tévét, együtt imádkozunk, aztán lefekszel, hogy kipihend magad másnapra. Isten az egyszerű életet kedveli, ő azt akarja, hogy ne hajszoljuk magunkat a munkával, de azért szorgalmasak legyünk. Aki hajszolja magát Istentől is eltávolodik, és a családjától is.

Irigy lehet az ember a másikra a fizikai adottságai miatt is. Észreveszi, hogy a másik csinosabb, mint ő. Elhatározza, hogy utánozza. – Milyen jó neki, mindenhol fölveszik dolgozni, mert olyan előnyös a külseje. Én is kell, hogy tegyek valamit, hogy egy kicsit jobban mutassak-gondolja. És hogy ha egy kicsit hajlott orra van, csináltat magának a plasztikai sebésszel egy szép kis pisze orrot, hogy olyan legyen, mint a barátnője. Vagy ha egy kicsit el kezd öregedni, nézi a fiatalokat, milyen szépek, üdék, arra gondol, hogy majd ő is ilyen lesz, és elmegy, felvarratja a ráncait. Vagy ha látja a vékony, csinos embereket, és kövérnek találja magát, zsírleszívást végeztet. Valaki irigyli a másiktól, hogy az gyorsabb, ügyesebb, erősebb, jobban tudja végezni a munkát, mint ő. Valaki a szellemi adottságokra irigy, látja, hogy a másik műveltebb nála, nyelveken beszél, olyan jól tud beszélni, előadni. És ez fölöttébb bosszantja, ezen nem is tud változtatni. Van, aki élsportoló, és azt sem lehet utolérni, csak irigyelni lehet. Van, aki csodálatosan fest, vagy szobrokat készít, irigylésre méltó.

Drága Gyermekeim! Az irigység az egy nagyon csúnya tulajdonság. Egyáltalán nem szabad a másik embert irigyelni, mert mindenkinek van egy talentuma, pl. van olyan, aki nagyon jól ért a szerelő munkákhoz, igaz, hogy nem ért a nyelvekhez, de mindent meg tud javítani. Kincset ér az ilyen ember a családban. Van olyan, akinek olyan csodálatos szép a virágos kertje, és a veteményes kertje, hogy egy szál gaz nincs benne. Ő neki ehhez van érzéke. Van olyan, aki olyan gyönyörűen tud énekelni a templomban, mintha briliáns lenne a torkában. Ezek a talentumok, amelyeket nem szabad elfecsérelni, ezekkel el kell majd számolnunk Isten előtt. Van az irigységnek egy nagyon veszélyes fajtája, amikor a lelki adományokat irigyelik. Különböző lelki adományokat adok, Én a Szentlélek a választottaimnak. Pl. a látás, hallás kegyelmét, vagy hogy a gondolataiban beszélgetni tud Jézussal, a Szentlélekkel, az Atyával, a Szűzanyával, szentekkel, tehát a benső szó ajándékát kapja. Van olyan, aki gyógyító kegyelmet, prófétálást, nyelvek adományát, szabadító kegyelmet. Sok olyan pap és civil ember van, akik vallásosak, de nem tudják elfogadni ezeket a lelki adományokat, irigyelik, csak azért nem fogadják el, mert irigyek. Pedig el kellene fogadniuk, ha megegyezik a szentírással. Van egy Ibolya nevű gyermekem, aki megkapta a látás, hallás kegyelmét. Úgy beszél az Úr Jézussal és a Szűzanyával, és úgy látja őket mint ti emberek egymást látjátok és beszélgettek egymással. Ibolya nagyon boldog, amikor ez először történik vele, alig várja, hogy a legjobb barátnőjével megossza. Elmondja Katinak, aki ahelyett, hogy örült volna, elfogta az irigység, és arra gondolt, miért éppen az Ibolya kapja ezt az ajándékot, miért nem én, aki többet imádkozom. Ő azt mondja, hogy csak három rózsafüzért mond el egy nap, én öt-hat rózsafüzért mondok. És alig megy zarándokutakra, igaz hogy gyerekei vannak, de hát én meg majdnem mindegyikre jelentkezem, és mindenen ott vagyok, hát miért nem én kapom ezt az ajándékot, milyen igazságtalanság ez Istentől.

Ebből az irigykedésből kételkedés lesz. És erre gondol: – Ó, hát ez az Ibolya biztos beteg az agyával, nem hiszem, hogy látta Jézust, vagy a Szűzanyát, csak odaképzeli. Vagy pedig a sátán felveszi az alakjukat, és úgy jelenik meg neki, mert olvastam már ilyeneket is szentek életében. De sajnos nem tartja ezt meg önmagában, hanem elmegy a Katihoz és feltárja előtte a kételkedését. Ezzel nagy fájdalmat okoz a barátnőjének. Ibolya sírva fakad, és elkezd ő is kételkedni.

A harag, a másik fő bűn, amelyről szeretnélek benneteket tanítani. A harag nem más, mint az emberek közti viszály, ellentét, nem tudják egymást elviselni, valamiért megharagudnak egymásra. A túlérzékenység az egyik oka a haragnak. Vagy a félreértés, vagy egy igazi sérelem, amikor valóban megbántott valaki. Két példát emelek ki az életből. Az újszülött kisbabát hozzák haza a kórházból, az egész család odasereglik köré, gügyögnek neki, gyönyörködnek benne. Egyszer csak a nagymama, kiveszi az ágyából, ringatja, viszi körbe a szobába, beszélget hozzá, énekelget neki. Egy darabig még tűri Erzsike, a menye, de nem sokáig, és azt mondja: Mama, legyen szíves tegye vissza a kiságyba, mert még el fogja kényeztetni. Éjszaka nem tudunk aludni tőle, mindig ezt fogja kívánni, hogy ölbe legyen. És a mama sértetten visszateszi a gyereket a helyére, és kivonul a szobából. És attól kezdve soha meg nem nézi a kis unokáját, semmiben nem segít a menyének, aki bizony rászorulna a segítségére. Itt félreértésről van szó, azt hitte, hogy irigyli, hogy féltik tőle az ő saját unokáját. Egy másik példa egy házaspárról szól. Az asszony nagyon féltékeny. Pár hónapja házasodtak csak össze, nagy volt a szerelem, de most már szinte minden héten egy nagy hisztit, jelenetet csap a fiatalasszony, mert arra gondol, hogy megcsalja a férje. Elég, ha csak ránéz az utcán szembejövő nőre, ő már féltékeny. Egyszer valaki mondott neki valamit, erre neki esett a férjének, elkezdte szidni, kérdőre vonni. A férje próbálta megmagyarázni, hogy ez nem igaz, egyáltalán nem volt ezzel, vagy azzal. De hiába mondta, a feleség egyre jobban sírt, kiabált, hisztériázott. És a férje ennyiféle sértés után megsértődött, megharagudott, másnap beadta a válópert.

Gyermekeim! A harag nagyon veszélyes, mert a haragból bosszúvágy lesz, a bosszúvágyból pedig gyűlölet. És aki gyűlöl, és ebben a gyűlöletben marad, és nem engesztelődik ki azzal, akire haragszik, és meghal, akkor vagy egyenesen a pokolba kerül, vagy a tisztítótűz mélyére. Jaj azoknak, akik az én eljövetelemkor gyűlöletben lesznek, akiket úgy találok, hogy valakire haragszik, vagy gyűlöl valakit. Nagyon nagy szenvedésben lesz részük, és sokan közülük meg fognak halni. Ezért arra kérlek benneteket, drága Gyermekeim, hogy egy parányi neheztelés se legyen a lelketeken, azok felé, akik megbántanak, mert hiszen nem ti bántjátok a többieket, a lelketek már sokkal fejlettebb, mint hogy sértegessetek valakit. A bántásokat próbáljátok elviselni, és ajánljátok fel azért, aki megbántott. Ha tisztán és szeretetben talállak benneteket a Figyelmeztetéskor, akkor nagyon nagy boldogságban lesz részetek.

Most azt szeretném elmondani, hogy hogyan van jelen köztetek a Szentháromság, a Mennyei Atya hófehér ruhában veletek szemben áll, a kezében egy aranyszínű kőtábla van, rajta a tíz parancsolat. Fölemeli a magasba, és az első és az utolsó parancsolat betűi villognak, egyre jobban villognak. Azután fényt bocsátanak ki magukból, és ezek a fénynyalábok egyenesen a ti kitárt szívetekbe hatolnak. És megszólal a Mennyei Atya: -Drága Gyermekeim, Én beleírom szívetekbe az elsőt és az utolsót : „Én vagyok a te Urad, Istened. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szeressd felebarátodat, mint önmagadat”, és a tizedik „Felebarátod tulajdonát ne kívánd!” Őrizzétek meg a szívetekben, és éljetek eszerint.

És az Úr Jézust másképpen látjátok, a szenvedő Jézus van most előttetek, keresztre van feszítve. Itt áll a keresztfa az én eszközöm és a Mennyei Atya között. Jézus a kitágult sebein függ, folyik a vér a kezeiből, lábából, oldalából és a töviskorona alól, hullanak a könnyei, nagyon szomorú és szenved, és alig bírja felemelni a fejét, olyan nehéz a töviskorona, de mégis egy kicsit felemeli, hogy rátok nézzen, és megszólal: -Drága, együttérző, engesztelő Kicsinyeim! Most az irigyekért, haragosokért, gyűlölködőkért szenvedek.

Felemelem a fejemet, föltekintek Atyámra, és mondom: -Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Bocsáss meg az irigykedőknek, a gyűlölködőknek! Drága Gyermekeim, ha Én így megtudtam bocsátani a bűnösöknek, és most értük imádkozom. És megtudok bocsátani a a kevélyeknek, a fösvényeknek, a paráznáknak, az irigyeknek, a haragvóknak, gyűlölködőknek, akkor ti is tudjatok megbocsátani azoknak, akik megbántanak, mert hol vannak azok a bántások attól, amiket Én kaptam. Most arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok el ma az Öt Szent Seb rózsafüzért, a szándékaitok mellett, a gyűlölködőkért és az irigyekért. És most Én a Szentlélek szólok újra hozzátok: - Ma egy kis fehér galamb alakjában vagyok jelen, és itt ülök eszközöm jobb vállán. Az egész beszédet innen mondtam. És most felreppenek, egyre nagyobb és nagyobb leszek. A végén olyan nagy leszek, hogy teljesen beborítlak benneteket, odaszállok fölétek, és onnan felülről az én fehér ragyogó tollaimból világoskék szalagok hullanak alá, több száz szalag. Ezek egészen beborítanak bennetek, az van rájuk írva: kiengesztelődés, erre hívlak meg benneteket. Édesanyátok is itt van, odamegy a Mennyei Atya elé, letérdel előtte, összeteszi a kezét, és könyörögve kéri a Őt, hogy bocsásson meg a gyűlölködőknek, az irigykedőknek, adjon nekik bűnbánatot. Ő is arra kér benneteket, imádkozzatok ezekért a felebarátaitokért, hogy kijavíthassák ezeket a nagy-nagy hibáikat. És most Én, a Szentlélek Isten nagy szeretettel megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.11.23

ÉGI ÜZENETEK

Jézus:  A hét főbűn  III.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Jézus Krisztus, a ti Uratok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy nagy szeretettel köszöntelek benneteket, és most külön odamegyek ahhoz a két gyermekemhez, Juliskához, és Margithoz, akik ma vannak most itt először.

Drága Gyermekeim, ismételjük át a hét főbűnt: a kevélység, a fösvénység, a paráznaság, az irigység, a harag, a torkosság és a jóra való restség. Ebből most az utolsó kettő következik, az torkosság és a jóra való restség. A torkosság az evésnek és ivásnak mértéktelen használata. Bizonyára emlékeztek arra, hogy egyszer arról volt szó, hogy vannak emberek, akik a gyomrukat tartják Istennek. Ha valahová meghívják őket ebédelni, akkor megkérdezik előzetesen, hogy mi lesz az ebéd, elmondják, hogy ők hogy szokták készíteni, mert azt ők úgy szeretik. Elmondok nektek egy történetet: Van egy Kinga nevű özvegyasszony, akit a barátnője el szokott hívni minden évben egy pár napra, hiszen olyan magányos, egyedül van. Délelőtt Kinga kimegy a konyhába,  és nézi, mi lesz az ebéd, és ha nem fogára való, akkor azt mondja: Ugye megengeded, hogy a magamét elkészítsem. És megfőzi az ebédjét. Nincs semmi probléma, de képzeljétek csak el, hogy a nagycsalád körül üli az asztalt, kezdődik az ebédelés. Van két kis unoka, meglátják, hogy Kinga előtt más van a tányérban. Rögtön kérdezik, Kinga néni mit eszik, én is olyat kérek. Kinga néni nem tudja odaadni, mert csak egy adagot készített. Ezzel nem törődik, csak azt egye, amit ő szeret.

Ő a válogatás mintaképe, az egyik ételt szereti, a másikat nem. A válogatás egy olyan tulajdonság, ami visszavezethető pici korra. Az anya úgy neveli a gyermekét, hogy csak azt adja oda neki enni, amit szeret. Amit nem szeret, azt nem is kell megkóstolnia. Így aztán van egy csomó olyan étel, amit nem is ismer. Az össze-vissza rendszertelen evés, egy másik fajtája a torkosságnak. Az ilyen ember, kinyitja a hűtőszekrényt, és végig kóstolja, amit lát, chipszeket eszik, csokoládét, süteményt, és mire kezdődik a főétkezés, addigra már nincs is étvágya. Ezt is a csecsemőkorra lehet visszavezetni, mert vannak anyukák, akik ha a gyerek megnyikkan, rögtön etetik. Nem várják ki az etetési időt, és így a kisbaba felnőtt korában is ilyen rendszertelenül fog táplálkozni.  A torkosság harmadik fajtája a falánkság, ez a legrosszabb. Kétszer-háromszor annyit eszik, mint mások. Ettől aztán gyomorégése lesz, fájnak a belei, mindenféle egészségügyi problémái lesznek, és ráadásul meghízik.

A falánkság egy súlyos bűn, míg a torkosság egy bocsánatos bűn. A falánksághoz tartozik az élvezeti cikkek mértéktelen fogyasztása a kávé, a szeszes ital, a cigaretta és a narkotikumok. Ha valaki egy-két kávét megiszik, azzal még nem árt az egészségének, egészségi állapottól függően, és nem is számít bűnnek, de ha valaki minden nap óránként, kétóránként issza, akkor már súlyos bűnt követ el, mert rongálja a szervezetét. Még szívinfarktus is lehet belőle, halálhoz is vezethet, a gyomrot is tönkreteheti a sok kávézás. A cigaretta elszívása addig  nem is bűn, amíg csak 1-2 szálat szív az illető, de ha valaki egy egész dobozzal, vagy még többet elszív, akkor teljesen tönkreteszi magát, és akkor már halálos bűnt követ el. Torokrákot, gégerákot, tüdőrákot, és más szörnyű betegséget idéz elő, megrövidíti az életét. Lassú öngyilkosság, a cigarettát viccesen koporsószögnek is szokták nevezni.

Imádkozzatok az erős dohányosokért, mert nagyon rossz úton járnak. A szeszes italok fogyasztása addig nem bűn, amíg naponta legfeljebb csak egy pohárral iszik valaki, de ha nem tud megállni az egy pohárnál és részeg lesz, az már súlyos bűn.

Elmesélem Józsi esetét. 36 éves fiatalember, aki alkalmi munkákból és az édesanyja nyugdíjából él. Amikor megy a házakhoz füvet nyírni, fát vágni vagy egyéb munkákat végezni, akkor mindig szeszes itallal kínálják. Bizony rá is szokott az ivásra, olyannyira, hogy a járdán fekszik, és alszik, piros arccal télen-nyáron. Éppen ezért, mert ennyire túlzásba viszi az italt, nagyon rövid életű lesz. Az iszákos emberek az ördög karmában vannak. Az ő megkötözöttei, megbénítja a testüket, lelküket, eltávolítja őket Istentől, hiszen nem láttok a templomban alkoholistákat, nem érdekli őket a saját lelkük. Nem gondolnak Istenre, haladnak a pokol felé a széles úton. A tisztítóhely legmélyebb fokára kerülhetnek, ha imádkoznak értük. És a pokolban, tisztítóhelyen az lesz a büntetésük, hogy hatalmas vágyat éreznek a szeszes ital iránt, és még sem ihatnak soha.

Nagyon sokat kell imádkozni az iszákos emberekért, mert meg fogják ölni magukat. A narkotikumok fogyasztása is a falánkság bűnéhez tartoznak. Mesélek nektek ezzel kapcsolatban egy történetet. Eszközöm keresztlányáról van szó, Katiról. Nem rokonok, hanem egy művésztelepen ismerkedtek meg. Eszközöm akkoriban jött meg Medugorjéből, elmesélte a művésztársainak élményeit. Hallgatták, de legmélyebben ezt a 19 éves lányt fogta meg. Azt mondta, hogy ő ateista családból származik, de ez nagyon megfogta. Elhatározta, hogy megkeresztelkedik, de nem lehet otthon, mert az apja nagyon szigorú ember, csak itt lehet megkeresztelkednie. Erre elmentek a paphoz  Évával, és megkérdezték, hogy kell-e a szülők beleegyezése a kereszteléshez. A pap azt mondta, hogy nem, mert neki  kell eldöntenie hovatartozását. Csak megbízta Évát azzal, hogy a szentségekről tájékoztassa, készítse elő. És öt nap múlva jelentkezzenek. Így is volt, visszamentek a templomba, és a pap megkeresztelte, megáldoztatta, megbérmálta. Nagyon boldog volt, szinte repülni szeretett volna. Ó, ha láttátok volna, amíg a többiek  iszogattak, eszegettek, addig ő a folyosón járkált és imádkozott, tele volt boldogsággal a lelke. Aztán vége lett a művésztelepnek és mindenki hazament. Évával 2 évig leveleztek. Egyszer Kati édesapja megtalálta az egyik levelet, és amikor látta, hogy vallásos tartalmú, rögtön dühbe gurult, és megtiltotta Katinak, hogy levelezzen Évával. Fél évig nem is írt, egyszer csak kapott egy levelet Katitól. Ebből a levélből nem lehetett érteni semmit, a sorok fölfelé, lefelé szaladtak, a betűk fordítva voltak, összekeveredve. Éva rögtön tudta, hogy itt valami nagy baj van vagy az agyával, vagy kábítószer hatása alatt van. Megkérdezte a közös ismerősüket, akivel együtt voltak művésztelepen és abban a városban lakott, ahol Kati. Kiderült, hogy Kati egy kábítószeres bandába keveredett, és azok szoktatták rá. Egy évre rá hallotta Éva a halálhírét. Hát látjátok, milyen veszélyes a kábítószerezés.

És most nézzük a jóra való restséget. Ez nem más, mint lustaság. A rest ember kényelemszerető, legszívesebben mindig a fotelben ül, vagy az ágyán heverész. Mindenféle rossz gondolat eszébe jut a múltból, hogy ki bántotta meg, hogy fogja megbosszulni. Ha belefog pl. egy könyv olvasásába, 10 perc múlva már félre is dobja. A hobbijához fog, attól is elmegy a kedve, ha imádkozni kezd, azt is gyorsan abbahagyja, mert belefárad. El is határozza, hogy ő többet nem imádkozik. Ez a legveszélyesebb a lusta embereknél, mert akkor már a vallásgyakorlatot is abbahagyják, mert akkor már nem járnak el a templomba, közösségbe imádkozni, nem áldoznak, nem gyónnak, otthon sem imádkoznak egyedül, teljesen eltávolodnak Istentől és a pokol felé haladnak.

Úgyhogy a lustákért is imádkozni kell, Gyermekeim. Majd ha az ítélőszékem elé kerülnek, akkor a mulasztásaikért fogom őket kérdőre vonni. Most elmondok nektek egy látomást, amelyben megmutatom, hogy hogyan szenved a tisztítótűzben a lusta ember. Egy köves ágyon fekszik, és arról soha nem szállhat le, borzalmas testi szenvedései vannak, lélek, de mégis úgy érzi, hogy van teste, és az összes kő beleszúródik. Nagyon óvakodjatok a lustaságtól.

Szeretném elmondani, hogyan kerültünk mi ide ebbe a terembe. Amikor gyülekeztetek, beszélgettetek, az Irgalmasság rózsafüzért mondtátok, ennek a háznak a mennyezete megnyílt, az ég is megnyílt fölötte, és a Mennyországból, az égbolton keresztül, a felhők között ezen a nyíláson keresztül leereszkedett egy nagy-nagy fényes gömb, és megállt a padlón. Volt rajta egy ajtó, amelyet belülről kinyit a Mennyei Atya, és kilép belőle. Hófehér ruha volt rajta, aranyszínű hímzésekkel. Fehér volt a haja, a szakálla és egy glória volt a feje körül. Gyönyörű szép volt, ugyanígy áll előttetek most is. Azután kilép Jézus Krisztus, rajta is fehér ruha volt és egy aranyöv, glória a fejel körül. Odaállt a Mennyei Atya mellé, most is onnan beszél hozzátok. Majd kilépett a Szentlélek Úr Isten, ő is ember alakban jött el, nagyon hasonlít hozzám. Ő is fehér ruhában van, szárnyakkal, melyek egészen a földi érnek. Utoljára kilépett a Szűzanya, fehér ruhában, fején fehér kendővel. Azért voltunk mindnyájan fehérben, mert az előző hetekben a bűnről volt szó, és a bűn ellentéte a tisztaság, és Én most azt szeretném, hogy a ti lelketek is olyan hófehér legyen, mint a mi fehér ruhánk. És most elmondom, hogy mit teszünk. A Mennyei Atya előrelép és belenyúl a keblébe, és kivette az Ő Atyai szívét, arany színű a szíve, még a töviskoszorú is rajta van, és az is aranyszínű, és így szól: Drága Gyermekeim! Olyan boldog vagyok, hogy ma is itt vagytok engesztelni, lelkeket menteni, nagyon nagy szükség van rátok, ma különösen.

Nézzétek csak, az én arany szívemen egy ajtó van, és nagyon szeretném ha ti belépnétek a szívembe. Körbemegyek, mindenkinél megállok és így szólok: Gyermekem, nyisd ki ezt a kis ajtót a szívemen, és lépj be! Ezt most azért teszem, hogy megérezd, milyen jó érzés együtt lenni velem. Mindent, amit teszel együtt teszel énvelem. Például meglocsolod a cserepes virágokat, Én is fogok egy kannát és veled együtt locsolom. Vagy mész a szentmisére, és Én is veled megyek, a gyóntatószékbe is bemegyek veled. Amikor szentáldozáshoz járulsz, akkor én is kísérlek. Ugye, milyen jó a szívemben lenni. És most vissza teszlek a helyedre. De ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok veled, hiszen csak annyit kell mondanod: „Atyám, jöjj segíts, ne hagyj magamra. És most szeretném kifejezni, irántad érzett nagy atyai szeretetemet. Ott állok veled szembe, szívemet a helyére teszem, átölellek, a szívemre szorítalak. Ha megtudnád, mennyire szeretlek, azon nyomban meghalnál. Megsimogatom a fejedet, és most emeld fel a homlokodat.

Egy atyai szeretetcsókot lehelek rá. Átadom a szót Jézus Krisztusnak.

Drága Gyermekeim, Én vagyok a ti Jézusotok, aki az előbb tanított benneteket. Atyámhoz hasonlóan kiemelem az Én szeretettől lángoló töviskoszorúval átfont, lándzsával átszúrt Szent Szívemet.

Nézzétek, hogy dobog, hogy remeg ez a szív, mert él. A töviskoszorút azok szúrták bele, akik sokat isznak, dohányoznak, a torkosak, a lusták. Akarjátok, hogy enyhüljenek a szenvedéseim. Körbe megyek közöttetek, és arra kérlek benneteket hogy mindenki húzzon ki két tövist, az egyiket a  bűnösökért, akiket az előbb mondtam, a másikat saját bűneitekért. És most, hogy kihúztátok, nem csak hogy enyhítettétek, hanem eltűnt a töviskoszorú, nem érzek fájdalmat. Köszönöm, hogy ennyire szerettek, Drága Gyermekeim, Én is szeretlek benneteket. És most megkérem Évát, hogy a lándzsasebre adjon egy csókot. Köszönöm, Évám, nézd meg ezt a sebet, teljesen begyógyult. És most átadom a szót a Szentlélek Istennek.

Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten. Megmutatom nektek, hogy a ti imáitok, amit most az 5 Szent Seb rózsafüzér alatt imádkoztok, hogyan vállnak kegyelemmé. Körbemegyek, köszöntelek mindnyájatokat, átölellek benneteket, homlokotokra egy keresztet rajzolok, kinyitom a szárnyaimat, olyan nagyra, amekkorára csak tudom, és ez kérdezem: Akartok-e repülni velem. (Akarunk!)

Nagyon boldog vagyok, hogy rögtön válaszoltatok. Most a szárnyaim közé veszlek benneteket, jól kapaszkodjatok meg, mert még a fénynél is sebesebben fogunk repülni. És most az égen lévő nyíláson átrepülünk. A világűrbe kerülünk, nézzetek körül, holdak napok csillagok keringenek körülöttünk, milyen szép ez a világ, ezt is mi teremtettük. És most lefelé mutatok, a Földre, amely kicsi kék gömbnek látszik innen. És most képzeljétek el, hogy mondjátok az 5 szent seb rózsafüzért, és a szavak vékony hosszú fénysávokká alakulnak, és ahogy találkoznak egy fényköteg lesz belőlük, amely neki ütközik a földnek. Mikor eléri, a föld felszínéről lesöpri az összes démont, a sátánnal együtt, és begyömöszöli őket a föld belsejébe, a pokolba. A démonoktól és a sátántól szabadítjátok meg szegény megkötözött lelkeket ezzel az imával. Most pedig kapaszkodjatok, visszatérünk a földre, mindenki a székén ül.

Drága Gyermekeim, köszönöm segítségeteket, hogy imáitokat felajánljátok a lustákért, a cigarettázókért, kábítószerezőkért, torkosokért. Most pedig a Szűzanya szól hozzátok:

Csatlakozom a Szentlélek kéréséhez, megígérem, hogy veletek együtt imádkozom. Most pedig odamegyek mindannyiatokhoz egyenként, és átölellek benneteket, édesanyai csókot lehelek mindkét arcotokra. Most pedig a Szentháromsággal együtt megáldunk benneteket a tisztaság és a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.