openDemocracy
Az elmúlt években számos olyan elemzés és felmérés látott napvilágot, amely a demokrácia visszaszorulásáról számolt be. Rodrigo de Almeida brazil társadalomtudós szerint azonban alaptalanok a demokrácia globális gyengülésével kapcsolatos értékelések. Az openDemocracy
webmagazinban megjelent elemzésében két tekintélyes intézet felmérését
veszi górcső alá, és arra a következtésre jut, hogy az összefoglaló
anyagokban felvázolt, a demokrácia visszaszorulására vonatkozó
kijelentéseket még az adott felmérés statisztikái sem támasztják alá.
A
közelmúltban számos jeles tudós és publicista jutott arra a
következtetésre, hogy a demokrácia globális megerősödésének a
hidegháború lezárulta és a Szovjetunió felbomlása utáni diadalmenete
kifulladni látszik. Larry Diamond, a demokrácia-elmélet szaktekintélye
tavaly arról írt a Foreign Affairsben, hogy a terrorizmus
elleni háború, az autoritárius rezsimek megerősödése és a gyenge
demokráciák kudarca miatt újra kell gondolni a demokrácia globális
térnyerésével kapcsolatos optimista feltételezéseket. A Freedom House
és az Economist Intelligence Unit éves jelentései egyaránt arra a
következtetésre jutottak az elmúlt években, hogy a demokratikus
átalakulás megtorpant a világban.
Almeida szerint azonban
elhamarkodottak a borúlátó jóslatok. Latin-Amerikától Kelet-Európán és
Dél-Afrikán át Indonéziáig számos példát találni az olyan erős fiatal
demokráciára, amely még a súlyos gazdasági válság közepette is ellenáll
az autoritárius visszarendeződésnek. Sőt, ha alaposabban szemügyre
vesszük a számokat és a pesszimista felmérések módszertanát, akkor
egyáltalán nem biztos, hogy tragikusnak fogjuk látni a helyzetet.
A
Freedom House 193 országot felölelő, 1972 óta kiadott éves jelentése a
demokrácia erősségét a politikai és a polgári szabadságjogok
függvényében méri. A 2008-as évről készült jelentés kapcsán Arch
Puddington kutatásvezető úgy nyilatkozott, hogy 2007-ben fordulat
történt, és azóta a demokrácia globális gyengülése figyelhető meg.
Almeida
azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelentésben foglalt adatok
nem igazolják a kutatásvezető pesszimista összefoglalását: 2007, 2008
és 2009-ben a Freedom House statisztikái szerint a szabad országok
száma rendre 90, 90, 89, a részben szabad országoké 41, 43, 42 volt.
Ezek alapján aligha indokolt a antidemokratikus fordulatról beszélni.
Az egyetlen mutató, amely megalapozhatja a pesszimista értékelést, az a
Freedom House által készített demokrácia trendvonal, amelyet a szabad
választásokkal és szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos
szubjektív vélemények alapján állítanak össze. Módszertani szempontból
azonban igencsak aggályos efféle trendvonalakat készíteni, és egy
ilyen, számos önkényes szempontot tartalmazó, szubjektíven értékelt
mutatóra nem helyes messzemenő következetéseket alapozni - figyelmezet
Almeida.
A Economist Intelligence Unit demokrácia-indexe sem
sokkal meggyőzőbb módszertani szempontból. Az intézet felmérésének
érdeme, hogy - ellentétben a Freedom House elemzésével - világos
különbséget tesz a szabadságjogok és a demokrácia között, és kiemeli,
hogy a szabadságjogok szükséges, ám nem elégséges feltételei a jól
működő demokráciának. Hiába szabadok a választások, ha a kampányt a
demagógia uralja, vagy a választók többsége távol marad az urnáktól. A
demokrácia akkor sem lehet teljes, ha a demokratikusan megválasztott
kormány működése nem átlátható, és a korrupció elterjedt. A demokrácia
erősségének megbecslésekor az Economist Intelligence Unit ezért a
politikai kultúrát, az átláthatóságot és a politikai részvételt is
számításba veszi.
A kutatóintézet összegzése szerint a
demokrácia globális erősödése 2006 óta stagnál. Az Economist
Intelligence Unit azt is valószínűsíti, hogy a gazdasági válság
hatására számos fiatal demokráciában - mindenekelőtt Latin-Amerikában,
Kelet-Európában és Afrikában - a gazdasági válság hatására elkezdődhet
az antidemokratikus visszarendeződés.
Az adatokat elnézve
azonban nem világos, hogy miért jut ilyen pesszimista következtetésekre
az intézet. A 2008-as felmérés szerint ugyanis a vizsgált 195 ország
közel fele demokratikusnak tekinthető: az Economist Intelligence Unit
négyes felosztásában 30 ország felel meg a teljesen demokratikus állam
kritériumainak, 50 részlegesen demokratikus, 36 vegyes
berendezkedésűnek számít, és 51 autoritárius. Igaz ugyan, hogy a
teljesen demokratikus államok között többségben vannak a fejlett
országok, de azért latin-amerikai és közép-európai államok is
bekerültek a legjobb kategóriába. Almeida szerint mindez pedig azt
jelenti, hogy a demokrácia erősségét nem határozza meg egyértelműen a
gazdasági fejlettség, és így megalapozatlan a jelentés azon
következtetése, hogy a gazdasági válság által különösen sújtott
államokban fenyeget leginkább az autoritárius fordulat. Már csak azért
is, mert a jelentés kiemeli, hogy két fejlett országban - az Egyesült
Államokban és Nagy-Britanniában - gyengült leginkább a demokrácia: a
terrorizmus elleni háború miatt hozott intézkedések a szabadságjogok
korlátozásával, és ezáltal a demokratikus intézmények gyengülésével
jártak. Globális szinten pedig az Economist Intelligence Unit számai
alapján sem mutatható ki jelentős, a borúlátó előrejelzést alátámasztó
eltérés 2006 és 2008 között a demokrácia erőssége tekintetében.
Mindezek
alapján Almeida szerint „meglehetősen problematikusak, sőt szinte
pánikkeltők a demokráciák gyengülésére vonatkozó összegzések, hiszen a
jelentésekben szereplő adatok sem támasztják alá őket."
http://www.opendemocracy.net/