Pedig milyen
sokat hazudták, hogy mi széthúzó nemzet vagyunk... A magyar nagyon is
össze tartó nép, csak köztünk élnek idegenek, akik mesterségesen
széthúznak és megosztanak bennünket a politikájukkal,
megtévesztéseikkel.
Szűcs Annamária:
"Sziasztok! Én egy éjjel-nappali boltban dolgozom. Ma olyan dolgok
történtek, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Bejött egy lány
ahogy néhányan mondják olyan "mű" nő. Vett egy karton tejet, egy rúd
szalámit, 8 kg kenyeret, vajat, meg nescafe-t.
Fura
volt a 8 kg kenyér, ezért megkérdeztem: "nagy a család?" Mire ő! Nem,
az iskolába viszem az itt rekedteknek. Elgondolkodtam. Aztán jött egy
srác. Audival. Kért 30 db zsemlét, 10 kg kenyeret, egy egész doboz sport
szeletet. Kérdeztem is. Ennyire szereti a csokit? (persze sejtettem
hogy hova lesz) erre ő: "nem a rádióba hallottam h elkel a segítség"! És
oda viszi. Nem sokkal később megint jöttek. Elvitték az összes mentes
ásványvizet. Már tudtam hova lesz, vagy legalábbis azt hittem.
Megkérdeztem. A válasz: A vasút állomásra viszem, most hallottam hogy
sokan itt maradtak. De!!!!!!!!!!!!!!!!!! A a legszebb dolog csak ezután
jött. 4 fősulis készült az esti bulira, ehhez való bor és chips
készletért jöttek. Nálunk hallották a rádióba, hogy a hajléktalan
szállóra is el kelne a segítség. Vissza minden. Összedobták a fejenként
1500 Ft.jukat és kérték hogy adjak nekik bármit ami ebből kikerül és
hasznát vennék. Hát ez engem nagyon megérintett. De még sorolhatnám. Egy
néni süteményt vett amit a fiával küldött el az autókhoz stb. Nagyon jó
volt ma a napom. Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom
hogy tudja mindenki: A magyarok a bajban összefognak. Büszke vagyok ma
hogy Magyar lehetek."
Egy rendkívüli helyzet tanulságai
Nemzeti
ünnepünkön, március 15-én nem várt hóhelyzet okozott komoly
szükséghelyzeteket hazánk útjain. "Nem várt", mert a várható időjárást
előre jelezték, azonban mégis teljesen felkészületlenül érte az
országot.
A
rendkívüli helyzet kezelése meglehetősen lesújtó képet adott az
államról. Annak, hogy az előrejelzés ellenére ilyen elégtelen hozzáállás
mutatkozott az államvezetés részéről, két oka lehet: vagy ennyi a
felelősségérzet, vagy egyszerűen erre telik az állam anyagi és
infrastrukturális lehetőségeiből. Egyik sem jó.
A
honvédséget, katasztrófavédelmet, rendőrséget, sőt a TEK-et
mozgósították, bár jelentősen elcsúszó kármentésre, felkészülés nélkül. A
mozgósított erők tagjainak - mondhatni már megszokott, de kellően el
nem ismert - áldozatkészségét minden elismerés megilleti!
Állami
szinten viszont a rendkívüli helyzetekre való felkészültség és lassú
reagálás meglehetősen elszomorító. Csodálkozni persze nem kell, egy
olyan országban, ahol tíz centis hó már fennakadásokat okoz a
tömegközlekedésben. Láthatólag sem elképzeléssel, sem eszközrendszerrel,
tartalékokkal nem rendelkezik az államirányítás.
A
"felszabadító" géppark is Ausztriából érkezett meg. (A sors fintora,
hogy március 15-én az osztrákok nyújtanak segédkezet...) Nyilván a
kormány közbenjárása, de a legnagyobb jóindulattal is csak úgy lehet
kommentálni: a kormány megtette, ami Ausztriától telik...
Gyors
és megszervezett mentés, fogadásra kész melegedők és szálláshelyek,
felállított ellátó- és elsősegélyközpontok sehol, de még egy elégséges
takarókészlet sem volt!
Volt
azonban pozitív tanulsága is a történteknek. Mégpedig a magukra utalt
emberek összefogása, az önzetlen, segítőkész megmozdulás. Nemcsak az
utakon rekedt emberek segítették egymást, de a környékbeliek is
mozdultak. Terepjárók, traktorok indultak menteni, meleg teát,
élelmiszert, takarókat vittek, melegedni invitálták saját lakásukba a
bajba kerülteket, szállást kínáltak. Az odafigyelő távol élők az
interneten osztották meg a segítségkéréseket, felajánlásokat.
Meg
kell említeni, hogy a multi üzletek is kinyitottak, teával várták az
átfagyott embereket. Azt, hogy ezt minimálisan elvárható szociális
érzékenység, vagy üzleti megfontolás vezette (ha már betértek az
emberek, nyilván volt forgalom is), nem célunk vizsgálni.
A
kellemes tapasztalat és biztató tanulság, hogy a magyar még mindig
képes összefogni a bajban, egyik pillanatról a másikra! Ez a várható
korforduló elkerülhetetlen rendkívüli eseményeire nézve némiképp
megnyugtató.
Azonban
nem árt a kevésbé örömteli (számunkra nem meglepő) tapasztalatból is
levonni a tanulságot! Bármikor jöhet rendkívüli helyzet, és ha baj van,
akkor az emberek jószerivel magukra vannak utalva. Aki képes felismerni
az isteni intést, gondolkodjon hát előre, és lehetősége szerint
készüljön fel a rendkívüli helyzetekre!
Jöhet
hó, árvíz, áramkimaradás, vagy teljesen más jellegű katasztrófák.
Kísérhetik ezeket sokkal súlyosabb körülmények is, tarthat sokkal
tovább, és a segítség is lehet még kevesebb (mikor az áldozatkész
rendvédelmiek a saját családjuk biztonságával vannak elfoglalva).
Az áruházak készletei kifogynak, a közművek szünetelnek, a bűnözés pedig elszabadul. Megtörténhet? Meg. Fel vagy rá készülve?
Bányai Péter