A magyarok a bajban összefognak!

Pedig milyen sokat hazudták, hogy mi széthúzó nemzet vagyunk... A magyar nagyon is össze tartó nép, csak köztünk élnek idegenek, akik mesterségesen széthúznak és megosztanak bennünket a politikájukkal, megtévesztéseikkel.

Szűcs Annamária: "Sziasztok! Én egy éjjel-nappali boltban dolgozom. Ma olyan dolgok történtek, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Bejött egy lány ahogy néhányan mondják olyan "mű" nő. Vett egy karton tejet, egy rúd szalámit, 8 kg kenyeret, vajat, meg nescafe-t.

Fura volt a 8 kg kenyér, ezért megkérdeztem: "nagy a család?" Mire ő! Nem, az iskolába viszem az itt rekedteknek. Elgondolkodtam. Aztán jött egy srác. Audival. Kért 30 db zsemlét, 10 kg kenyeret, egy egész doboz sport szeletet. Kérdeztem is. Ennyire szereti a csokit? (persze sejtettem hogy hova lesz) erre ő: "nem a rádióba hallottam h elkel a segítség"! És oda viszi. Nem sokkal később megint jöttek. Elvitték az összes mentes ásványvizet. Már tudtam hova lesz, vagy legalábbis azt hittem. Megkérdeztem. A válasz: A vasút állomásra viszem, most hallottam hogy sokan itt maradtak. De!!!!!!!!!!!!!!!!!! A a legszebb dolog csak ezután jött. 4 fősulis készült az esti bulira, ehhez való bor és chips készletért jöttek. Nálunk hallották a rádióba, hogy a hajléktalan szállóra is el kelne a segítség. Vissza minden. Összedobták a fejenként 1500 Ft.jukat és kérték hogy adjak nekik bármit ami ebből kikerül és hasznát vennék. Hát ez engem nagyon megérintett. De még sorolhatnám. Egy néni süteményt vett amit a fiával küldött el az autókhoz stb. Nagyon jó volt ma a napom. Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom hogy tudja mindenki: A magyarok a bajban összefognak. Büszke vagyok ma hogy Magyar lehetek."

Egy rendkívüli helyzet tanulságai

Nemzeti ünnepünkön, március 15-én nem várt hóhelyzet okozott komoly szükséghelyzeteket hazánk útjain. "Nem várt", mert a várható időjárást előre jelezték, azonban mégis teljesen felkészületlenül érte az országot.

A rendkívüli helyzet kezelése meglehetősen lesújtó képet adott az államról. Annak, hogy az előrejelzés ellenére ilyen elégtelen hozzáállás mutatkozott az államvezetés részéről, két oka lehet: vagy ennyi a felelősségérzet, vagy egyszerűen erre telik az állam anyagi és infrastrukturális lehetőségeiből. Egyik sem jó.

A honvédséget, katasztrófavédelmet, rendőrséget, sőt a TEK-et mozgósították, bár jelentősen elcsúszó kármentésre, felkészülés nélkül. A mozgósított erők tagjainak - mondhatni már megszokott, de kellően el nem ismert - áldozatkészségét minden elismerés megilleti!

Állami szinten viszont a rendkívüli helyzetekre való felkészültség és lassú reagálás meglehetősen elszomorító. Csodálkozni persze nem kell, egy olyan országban, ahol tíz centis hó már fennakadásokat okoz a tömegközlekedésben. Láthatólag sem elképzeléssel, sem eszközrendszerrel, tartalékokkal nem rendelkezik az államirányítás.

A "felszabadító" géppark is Ausztriából érkezett meg. (A sors fintora, hogy március 15-én az osztrákok nyújtanak segédkezet...) Nyilván a kormány közbenjárása, de a legnagyobb jóindulattal is csak úgy lehet kommentálni: a kormány megtette, ami Ausztriától telik...

Gyors és megszervezett mentés, fogadásra kész melegedők és szálláshelyek, felállított ellátó- és elsősegélyközpontok sehol, de még egy elégséges takarókészlet sem volt!

Volt azonban pozitív tanulsága is a történteknek. Mégpedig a magukra utalt emberek összefogása, az önzetlen, segítőkész megmozdulás. Nemcsak az utakon rekedt emberek segítették egymást, de a környékbeliek is mozdultak. Terepjárók, traktorok indultak menteni, meleg teát, élelmiszert, takarókat vittek, melegedni invitálták saját lakásukba a bajba kerülteket, szállást kínáltak. Az odafigyelő távol élők az interneten osztották meg a segítségkéréseket, felajánlásokat.

Meg kell említeni, hogy a multi üzletek is kinyitottak, teával várták az átfagyott embereket. Azt, hogy ezt minimálisan elvárható szociális érzékenység, vagy üzleti megfontolás vezette (ha már betértek az emberek, nyilván volt forgalom is), nem célunk vizsgálni.

A kellemes tapasztalat és biztató tanulság, hogy a magyar még mindig képes összefogni a bajban, egyik pillanatról a másikra! Ez a várható korforduló elkerülhetetlen rendkívüli eseményeire nézve némiképp megnyugtató.

Azonban nem árt a kevésbé örömteli (számunkra nem meglepő) tapasztalatból is levonni a tanulságot! Bármikor jöhet rendkívüli helyzet, és ha baj van, akkor az emberek jószerivel magukra vannak utalva. Aki képes felismerni az isteni intést, gondolkodjon hát előre, és lehetősége szerint készüljön fel a rendkívüli helyzetekre!

Jöhet hó, árvíz, áramkimaradás, vagy teljesen más jellegű katasztrófák. Kísérhetik ezeket sokkal súlyosabb körülmények is, tarthat sokkal tovább, és a segítség is lehet még kevesebb (mikor az áldozatkész rendvédelmiek a saját családjuk biztonságával vannak elfoglalva).

Az áruházak készletei kifogynak, a közművek szünetelnek, a bűnözés pedig elszabadul. Megtörténhet? Meg. Fel vagy rá készülve?

Bányai Péter