2011. június 17., péntek

A zöld levelek és a levélzöldségek szerepe az egészséges táplálkozásban

Amikor elemzem az állapotfelmérőket, mindig megdöbbenek azon, hogy mennyire nem esznek az emberek nyers zöldféléket! Pláne nem leveleket!  Rá kellett jönnöm, hogy sokan - beleértve néhány orvost és dietetikust is - nincsenek tisztában a zöldségek evésének fontosságával, még kevesebben ismerik a különbséget a különféle zöldség részek között. Téves ugyanis az a nézet, hogy minden "zöldség" és annak minden része egyforma.
Ugyanis a zöldségek legértékesebb része a levél, amely tápanyag összetételben jelentősen különbözik a termés illetve a gyökér résztől. Nem hiába termesztünk kimondottan levélzöldségeket is, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy a gyökérzöldségek levele is fogyasztható, sőt kiváló tápanyagforrás.
A levelek legkiválóbb összetevője a klorofill, amely igen erőteljes méregtelenítő és lúgosító hatással van a szervezetre. A levelek további jellemzője, hogy magas ásványi anyag tartalommal rendelkeznek (kivétel nélkül mindegyiknek igen magas a kálcium tartalma!), így jelentős szerepük van a szervezet mikrotápanyag ellátásában. A zöld levelek legtöbbjének az értékes antioxidánsként számontartott karotinoid tartalma sem elhanyagolható. A másik fontos különbség, hogy a levelekben ugyan nincs keményítő (amely viszont a gyökerekben pl. van), ellenben a levelek kalóriára vetítve értékes fehérje (aminosav) tartalommal bírnak. A változatos és egészséges táplálkozásban napi szinten kellene ezeket a csodálatos növényi részeket fogyasztani akár főve, de inkább nyersen, hisz nyersen nagy részük kiváló emésztést helyreállító, lúgosító, béltisztító és gyomor regeneráló - a káposztafélékkel az élen. Ehhez képest a bélflóra problémákkal küszködők esetében az általános gyógyászat pont a nyers levélzöldségeketől tiltja el a beteget.
Készítettem egy kis összefoglalót arról, hogy melyek a leggyakoribb és legfontosabb Magyarországon is termő és beszerezhető zöldek, és összegyűjtöttem pár tippet arra vonatkozóan, hogyan csempésszük be (nyers állapotban) őket a mindennapokba.
Tartalom:
petrezselyem.jpgAz egyik leggyakoribb és legismertebb zöld, számtalan fajtája van. Tápanyag tartalma igen jelentős. Hozzáférhetősége kiváló: kora tavasztól késő őszig termeszthető, de szárítva is megőrzi tápanyagainak nagy részét. Felhasználása nagyrészt fűszerként ismert köretekhez pl. a klasszikus petrezselymes krumpli, vagy salátákban, pedig gyógyhatása sem elhanyagolható, sőt az egyik legjobb lugosító növényünk, táplálékként pedig az egyik legerősebb, legtartalmasabb zöldségfélénk.
Rendkívül jó hatással van a vér tisztítására, és ezzel az allergia elleni küzdelem egyik leghatásosabb gyógyszere. Hat a hörgők munkájára és öntisztulására, valamint csökkenti a rájuk ható ingereket. Nagyon hatásos az allergiás tüsszögés ellen.
Erős vízhajtó és vizelethajtó, tisztítja a húgyhólyagot és a veséket, valamint serkentőleg hat a vesék működésére. Ezt elsősorban nagymennyiségű káliumtartalmának köszönhetjük. Serkenti a természetes szex hormonok képződését a szervezetben, és ezzel támogatja a normális menstruációs ciklust, valamint csökkenti a menstruációs fájdalmakat és normalizálja a kóros folyást. Ezt vastartalma biztosítja, amire különösen akkor van szükség, amikor erős a vérzés.
Pozitívan hat a látás és a látással kapcsolatos idegekre. A benne lévő nagymennyiségű A vitaminnak köszönhetjük, hogy csökkenti a szürkületi vakságot, valamint javítja a látást.
Szintén kálium tartalmának köszönhetjük, hogy a petrezselyem tisztítja az emésztő rendszert, valamint serkenti a máj munkáját. Mint tudjuk, a májnak nagyon sok feladata van, köztük az egyik, a szervezetbe jutó mérgek tárolása és semlegesítése. De ha a máj már túl van terhelve, a szervezetbe jutó mérgek elterjedése ellen nem történik semmi. A petrezselyem segít a szervezet tisztításában, különösen higanyszennyezés esetén ajánlatos a kúraszerű fogyasztása. Olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek segítik megszüntetni az inzulin érzékenységet, illetve késleltetik a cukorbaj kialakulását.
A petrezselyem kiváló immunerősítő, kúraszerű fogyasztásával fokozhatjuk a szervezet ellenálló képességét szinte bármely betegséggel szemben.
Különösen kisgyereknél jelenthet gondot az étvágy, amit a rossz étkezési szokásokkal alakíthatunk ki. A kicsi általában nem kap elegendő nyers gyümölcsöt, de még inkább nyers zöldséget. Holott a főtt sárgarépánál sokkal táplálóbb a nyers sárgarépa-lé. És ha a kicsi megszokja az ízeket, később is jobban elfogadja a zöldségféléket, akár főve, akár nyersen. Igaz, abban az esetben nem jelentene gondot az étvágytalanság. A petrezselyem nemcsak kitűnő étvágygerjesztő a gyerekek számára, de nagyon tápláló is.
A petrezselyemben sok a vas, hatékonyabb mint a vastabletták, mert a természetes környezetből illetve a táplálékunkból származó hatóanyag felszívódása a "táplálék kötés" miatt sokkal jobb! A petrezselyem továbbá olyan agyagot tartalmaz, amely elősegíti a vérkötődést.
A petrezselymet önmagában nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani, pláne a kismamák bánjanak vele elővigyázatosan. De kis mennyiségben, nagyon ajánlott akár a napi fogyasztása is. A leghatásosabb nyersen fogyasztani, a kicentrifugázott levét, felhígítva bármely más zöldség lével, így sárgarépával is lehet. Hatékony a petrezselyem lé fokhagymával, de akkor is hígítani kell, mert mindkettő igen tömény összetételű. Nyersen a tisztított petrezselymet ajánlatos belekeverni a salátába, a levelet szintén. És ha a hús mellé dísznek petrezselyem zöldjét adnak, vegyük komolyan a kínálást, mert a klorofilles zöldségféle gátolja a testben a rákkelő anyagok felszívódását, amiben a sült hús, a konzervek és a készételek ugyancsak bővelkednek.
Alternatív felhasználása: zöld turmixokban, nyers salátákban is merjük mennyiségben alkalmazni! A legízletesebb felhasználása a nyers lecsó: érett paprika, paradicsom és sok-sok petrezselyem nyersen leturmixolva.
fejessalata.jpgA saláta a tavasz első újdonsága az asztalon. A téli saláta még az ősz folyamán a földbe kerül, hogy a húsvéti ünnepekre elérje a fogyasztható méretet. A tavasz első heteitől kezdve a különböző fajta saláta szinte mindennapos az étkezésünkben. Ha el tudjuk látni a családot a kiskertünkből salátával egész évben, azzal megalapozzuk a jó egészség feltételeit. S minél levelesebb a salátánk, és minél zöldebb, annál értékesebb. A fejbe borult fakó színű saláta kevésbé értékes a vitaminok és az ásványok szempontjából.
A salátalevelekben a kalcium és a magnézium előfordulási aránya a szervezetben való hasznosításához a legideálisabb. Kiemelkedő a K-vitamin tartalma és ha megfigyeljük a saláta vitamintartalmát, megállapíthatjuk, hogy a zöldségfélékhez viszonyítva nagyon gazdag B-vitaminokban, amely az agy és az idegek egyik legfontosabb tápanyaga. Ennek a vitaminnak egyik tulajdonsága az is, hogy nyugtatja az idegeket, és pozitív hatással van az összes agyi és idegi működésre, ezért bátran fogyasztható minden idegi eredetű zavarra vagy betegségre. Alvászavar esetén, ha már elegünk van a szintetikus altatókból, amelyeknek számos mellékhatását tapasztaltuk, próbálkozzunk meg a salátalé fogyasztásával. A fejfájáson is segít belsőleg, de külsőleg alkalmazva is:
A kicentrifugázott saláta-lébe ha belecsöppentünk néhány csepp rózsaolajat, és külsőleg használva bekenjük halántékunkat és a végtagok hajlatait, a legmélyebb szorongás is eltűnik, és nyugalom veszi át a helyét. Ez a "gyógyszer" a stresszt is feloldja.
Szintén a B-vitaminoknak köszönhető, hogy a saláta kitűnően támogatja az emésztést és a bélflóra munkáját. Serkenti a kiválasztást, a keményítő és a fehérjék emésztését, valamint az anyagcserét. A K-vitamin teszi lehetővé, hogy négy féle fehérje előállításában is segédkezhet.
A kalcium és magnézium megfelelő arányának köszönhetően a saláta jótékonyan hat az izmok és a csontozat fejlődésére és karbantartására. A magnézium meggátolja a kalcium kioldását a szervezetből, ami akkor következik be, ha a vér elsavasodik. Ha az izmokban van elegendő kalcium, a szív működése is jobb, valamint ez hatással van a vesék működésére.
Az A- és C-vitamin kombinációjának köszönhető, hogy rendkívül jó hatással van a salátalé a légzőszerv nyálkahártyáira. A köhögés csillapodik és csökken az inger a tüdők hörgőiben egy-egy pohár salátalé elfogyasztása után.
A magas kálium tartalmának köszönhetjük, hogy a saláta hozzájárulhat a tavaszi méregtelenítéshez is, ha beillesztjük a tisztítókúra részeként. A sav-lúg egyensúlyt állíthatjuk helyre, amivel megteremthetjük a gyógyulás, illetve az egészségünk alapjait. A salátával nemcsak tisztítjuk, de ritkítjuk is a vért, valamint arra ösztönözzük a szervezetet, hogy új vérsejteket állítson elő, ugyanakkor a vér kötődése is erősödik a saláta fogyasztásával. Mindezt K-vitamin tartalmának is köszönhetjük.
A saláta általában nyersen, vagy kissé meglankasztott formában kerül az asztalra (ez emeli B vitamin tartalmát). Igyekezzünk minél zöldebb leveleket használni, különösen, ha kicentrifugázzuk. Ha ugyanis csupán a lét fogyasztjuk, annak a külső, kissé keményebb levelek is megfelelnek, amelyeket általában le szoktuk fejteni. Használjuk az egész növényt, de ne áztassuk sokáig vízbe. (Soha egyik élelmünket se áztassunk, kivéve az arra javasolt száraz hüvelyeseket, gabonákat és bizonyos magvakat.)
Rózsaszirommal, citromfű levéllel, tisztított vízzel vagy Tündérvízzel, egy kevés rózsavízzel, és egy pici mézzel összeturmixolva kiváló idegnyugtató és fejfájás csillapító üdítőitalt készíthetünk. Bármilyen zöldturmixba kiváló!
Salátaként lehetőleg citrommal vagy balzsamecettel, almaecettel és valamilyen szűzolajjal ízesítsük, ne pedig a hagyományos cukros-ecetes salátalével, mert a cukor agyoncsapja a saláta sav-bázis egyensúly beállító hatását.
jegsalata.jpgSzintén nagyon ismert és főként tavasszal népszerű zöldekről van szó. Tápanyag tartalmuk fajtánként változó, nagyjából olyan, mint a fejessalátáé. Azonban érdemes folyamatosan fogyasztani őket, hisz számtalan fajtája kapható szinte egész évben a fejes salátán kívül is: római saláta, jégsaláta, metélő saláta, tépősaláta, fodros saláta, stb.
Felhasználása salátaként a leggyakoribb, bátran keverjük más levelekkel/zöldségekkel a salátában. Öntetnek citrom levét, zöld fűszereket, és nagyon kevés olajat javaslok. Bátrak kísérletezhetünk a salátaféléket turmixokban is felhasználni. A saláták (főleg minél haragos zöldebb levelű) keserűek lehetnek, de más zöldeket/több gyümölcsöt felhasználva elnyomható a túlzott keserűség.
cikoria.jpgAhol a cikóriát ismerik, ott egyike a legkeresettebb téli zöldségnövényeknek. Európában ma mindenfelé terjed, különösen Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában ismert. A XVIII. században még gyökeréért termesztették, melyet kávé készítéséhez használtak.
A cikória gazdag ásványi sókban, főleg mészben, foszforban. C-vitamin-tartalma nem jelentős, viszont karotin tartalma még 3 héttel a szedés után is számottevő. A cikória azon túl, hogy igen kedvező beltartalmi értékkel bír, kedvezően befolyásolja emésztésünket is.
A cikória formája hosszúkás, színe halvány, ugyanis sötétben nő. Színe egyben ízéről is tanúskodik, ugyanis minél világosabbak a levelei, annál kevésbé van keserű íze.
A példányok kiválasztásánál vegyük figyelembe leveleinek színét, amely az előzőekben ismertetettek miatt minél világosabb legyen, illetve, hogy leveleinek szerkezete lehetőleg minél tömörebb, zártabb legyen. Szedés után hűvös, sötét helyen hetekig tárolható és sokáig friss marad.
A cikória a salátáknál megszokott előkészítést igényli. Eszerint torzsáját egy éles késsel vágjuk körbe és távolítsuk el. Szintén távolítsuk el hibás, sérült leveleit, majd alaposan mossuk át, illetve törlőruhán szárítsuk meg.
A cikória természetesen nyersen is fogyasztható, ilyenkor adjunk hozzá valamilyen lédús gyümölcsöt, azonban leggyakrabban pirítva, vagy rövid ideig főzve fogyasztják.
zeller.jpgFőként a gyökerét szokták fogyasztani levesbe, párolt zöldségként. Kiváló lúgosító hatása van (nyersen). Gyökerénél a szárzeller része még értékesebb, hisz tápanyagokban sokkal gazdagabb, mint a gumó. Hozzáférhetősége szinte egész évben biztosított, ezért télen is az egyik legstabilabb tápanyagforrásunk.
A zellerszár fogyasztása jót tesz a gyomornak, a lépnek és a hasnyálmirigynek, javítja az emésztést, tisztítja a bélrendszert és a vért, valamint izzasztó, méregtelenítő hatást gyakorol a szervezetre. Segíti a vizeletürítést, és vízhajtó hatással rendelkezik, emellett hűti a máj és a gyomor belső melegét, amely rendszerint fejfájásban, nem utolsósorban pedig mértéktelen étvágyban nyilvánul meg.
Az étkezések között fogyasztott nyers zellerszár szabályozza az étvágyat, emellett az evés lelassítására, az alaposabb rágás érdekében is célszerű zellerszárat ropogtatni az egyes fogások mellé. A zellerszár továbbá azon kevés zöldségek egyike - a fejes saláta a másik -, amelyeket gyümölccsel is bátran fogyasztható, ugyanis ebben az esetben nem terheli meg az emésztést, és nem okoz erjedési folyamatokat a két különféle táplálék együttes hatása. Ezért kiváló adalék a gyümölcs alapú zöldturmixokba!
A zellerlé magában vagy citromlével keverve hasznos diabétesz esetén is, segít szabályozni a vércukorszintet, ugyanakkor a savtúltengést is megszünteti. A rendkívül sok szilíciumot tartalmazó zellerszár hozzájárul az ízületek, az ütőerek és a kötőszövetek megújulásához, emellett megszünteti az emésztőrendszerben zajló erjedési folyamatokat, illetve a vér savasságát, mely rendszerint gyulladást vált ki a szövetekben. Érdemes elfogyasztani mindennap legalább egy zellernyi szárat vagy egy pohár tisztított vízzel hígított zellerlevet.
A zellergumó préselt leve kiváló böjti ivókúrákhoz (más zöldségek - sárgarépa, petrezselyemgyökér, pasztinák, paradicsom, hagymafélék - levével  gazdagítva), a szárzellert bátran lehet használni salátákba, finom ízt kölcsönöz minden ételnek, krémleves és egytálétel is készülhet belőle. A szár és a levél rendszeres használata zöld-turmixba is javallott. A zellergumót nyersen lereszelve joghurttal és fokhagymával ízesítve salátaként fogyaszthatjuk.
spenot.jpgAz 1950-es években sok szülő spenóttal etette a gyermekét, abban a hiszemben, hogy attól erős és egészséges lesz. A paraj "szuperegészséges" tévhitét elsősorban Popeyenek, a népszerű rajzfilmfigurának köszönhette, valamint annak a táplálkozástudósnak, aki a vastartalmát egy tizedesvesszővel elírta. Még ha a mese nem is teljesen igaz, a spenót vagy paraj az egyike a legértékesebb leveles zöldeknek, tápanyag tartalma (nyersen) az egyik legkiemelkedőbb, fehérje tartalma is igen értékes. Sajnos a köztudatban a paraj felhasználása többnyire a főzelékre korlátozódik, pedig nem kéne hogy így legyen. Meg kell jegyezni hogy oxálsav tartalma a hőkezelés hatására csapódik ki, ha nyersen fogyasztjuk nincs ilyen probléma. Több fajtája létezik: hagyományos spenót mellett az új-zealandi, és mustár spenót fajtája is igen elterjedt. Kora tavasztól késő őszig könnyen beszerezhető.
Fajtája szerint téli, illetve nyári spenótot ismerünk. A paraj szabad földön telelő, és csak a márciusban vagy áprilisban leszedett téli spenót levelének az állaga tömör. A nyári, illetve őszi spenót zsenge. Főszezonja márciustól novemberig tart. Vásárláskor figyelni kell arra, hogy a frissen szedett paraj levelei ropogósak legyenek, gyökérrésze nem lehet fonnyadt. A parajt a vásárlást követően azonnal, frissen fel kell dolgozni, mert gyorsan megfonnyad. A kiválogatott, egészséges leveleket nedves ruhába kell csavarni, és így a hűtőszekrény zöldségrekeszében maximum 12 óra hosszat tárolhatjuk. A parajt feldolgozva, mélyhűtve is tárolhatjuk.
A paraj fontos szerepet játszott a népi gyógyászatban, alkalmazása e téren nagy múltra vezethető vissza. Ajánlották például magas vérnyomás, vérszegénység és székrekedés ellen.
Magas karotinoid és klorofill tartalmánál fogva ajánlható rákos megbetegedések megelőzését szolgáló étrendekbe. Egyes kutatások szerint a paraj a rákbetegségek ellen leghatékonyabban védő zöldségfélék közé tartozik. Alacsony energiatartalmának köszönhetően a fogyókúrás étrendben bátran fogyasztható. További előnye, hogy jó folsavforrás, így a várandós nők étrendjéhez is hozzátartozik.
A paraj sok káliumot tartalmaz, amely pedig bizonyítottan igen fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában. Hátránya, hogy oxálsav tartalma gátolhatja a vas, illetve benne lévő más ásványi anyagok felszívódását, így a közhiedelemmel ellentétben a paraj nem különösebben jó vasforrás. Oxálsav tartalma miatt az arra érzékeny embereknél elősegítheti a vese-, illetve hólyagkő képződését. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a paraj nitrát tartalmáról sem.
Felhasználása: a zsenge leveleket beletépkedhetjük a salátába, mennyiségi fogyasztása viszont csak zöld turmixokban lehetséges, így is számolnunk kell erős ízével, melyet más erős aromájú zöldek mint zeller, petrezselyem harmonizálhat. Kiváló tisztító hatással van a szervezetre, nem véletlen, hogy iparilag a spenótból vonják ki a klorofillt.
Kisbabáknak két éves korig heti egy alkalommal javasolt a fogyasztása.
mangold.jpgA spenótnál kevésbé ismert zöld, amely szintén igen gazdag tápanyag tartalommal rendelkezik. Magyarországon nem találkozunk gyakran mángolddal sem a piacokon, sem a zöldségesnél. Talán azért nem népszerű, mert nem vagyunk tisztában értékeivel. A mángold íze a spenóthoz hasonló, de a répafélékhez tartozik, és a cékla a legközelebbi rokona. Amolyan "3in1" táplálék, ugyanis mindhárom növény értékeit magában őrzi.
Az egyik legértékesebb zöldségek közé sorolják a táplálkozáskutatók.
Kiváló a K-, A-, C-, E-vitamin, magnézium, mangán, kálium, vas és étkezési rosttartalma. Nagyon jó forrása a réznek, kalciumnak, triptofannak (esszenciális aminosav), B2- és B6-vitaminnak, valamint proteinnek.
Jelentős mennyiségben tartalmaz még foszfort, cinket, folátot, B1-, B3-, B5-vitamint és biotint (H-vitamin).
Magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt hatásosnak tartják a kutatók és az orvosok az emésztőrendszeri daganatok megelőzésében. Állatkísérletek már igazolták ezt a feltevést, sőt a cukorbetegek veséjét is védi, mert csökkenti a kreatin és karbamid szintet. 
Magas K-vitamin tartalma miatt napi egy-egy adag mángold elfogyasztásával már sokat tettünk csontjaink egészségéért. A fiatalok és a változó korban lévő nők számára ezért fontos lenne minél gyakrabban fogyasztani. A K1-vitamin egyrészt megakadályozza azoknak a sejteknek működését, amelyek lebontják a csontot, másrészt az emésztőrendszerben lévő egyik jótékony baktérium a K1-vitamint átalakítja K2-vé, amely aktiválja a csont egyik legfontosabb fehérjéjét, és az megköti ott a kalciumot.
A mángold másik nagyon jelentős ásványi anyaga a magnézium, ami segíti az idegrendszer és az izmok működését azzal, hogy a kalcium tevékenységét szabályozza. Azzal, hogy a magnézium megakadályozza a kalcium idegsejtekhez történő szabad áramlását, nyugodt, ellazult állapotban tudja tartani az idegrendszert, a vérereket és az izomzatot is.
Ha táplálkozásunkkal túl kevés magnézium jut szervezetünkbe, akkor a kalcium szabadon áramlik az idegsejtekhez, így az túl aktív lesz, túl sok üzenetet küld. Magas vérnyomást, migrént, fejfájást és izomgörcsöket is okozhat a kevés magnézium.
A mángold sok A-vitamint, béta-karotint tartalmaz. Mindkettő nagyon fontos a szem egészségének megőrzéséhez, szerepet játszanak a szürkehályog megelőzésében. A béta-karotin és más karotinszármazékok is csökkentik a bőrrák kialakulásának kockázatát.
A mángold sok C-vitamint tartalmaz, amely eredményes harcos a szabadgyökök sejtkárosító, és fájdalmas gyulladáskeltő hatásával szemben. Az immunrendszer megfelelő működéséhez is szükségünk van C-vitaminra, megelőzhetjük a megfázásokat, légúti fertőzéseket.
A káliumban és vasban is gazdag mángold fontos a szívbetegségek megelőzésében is, mert szabályozza a vérnyomást és a szívműködést, biztosítja a szervezet oxigénellátottságát, támogatja az immunrendszert, energiával látja el a szervezetet. A vas és a fehérje együtt építi fel az oxigén szállításához nélkülözhetetlen hemoglobint.
Elkészítési módjában kiélhetjük kreativitásunkat, hasznosíthatjuk fantáziánkat. Leveléből és szárából is ízletes ételeket készíthetünk. Olaszos tésztákhoz a leveleket a spenóthoz hasonlóan pároljuk, olíva olajjal, fokhagymával ízesítjük. Főzeléket, egytálételt is készíthetünk belőle, ugyanúgy, mint a spenótból. A szárakat sokan eldobják, pedig a spárgához hasonlóan lehet köretnek főzni, párolni, amit aztán reszelt parmezánnal megbolondíthatunk. Kompóttal is próbálkozhatunk, a reberbara receptjét használva. Elmondható, hogy minél zsengébb a levele, annál finomabb. Az egészen zsenge hajtások bátran használhatóak salátába, zöld-turmixba is kiváló alapanyag. Nincs olyan markáns íze mint a spenótnak, igen leveses, hálás zöld, és finom. A spenóthoz hasonlóan kora tavasztól az őszi fagyok megjelenéséig termeszthető, fogyasztható.
kinai_kel.jpgFőleg a késő őszi, téli, kora tavaszi szezon zöldje. Télen a nagy ínségben csillapítja zöld éhségünk. Sokan csak főzeléknek, leves betétnek ismerik, pedig nyersen is nagyon finom. Íze nem erőteljes, nem rágós, könnyen fogyasztható értékes tápanyagokban gazdag zöld. Két fajtája is létezik: a pak-choi és a pe-tsai.
Biológiai, táplálkozási értéke jelentős, mert nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, háromszor annyit, mint a fejes káposzta. Fehérjéje könnyen emészthető. Sok C-vitamint és karotint tartalmaz. Ásványisó-tartalma is magas.
Élettani jelentőségét az okozza, hogy télen is kapható, így garantálva a hideg hónapokban a vitaminszükségletünket. Alacsony energiatartalma és magas telítő értéke miatt fogyókúrás és vegetáriánus ételek kitűnő nyersanyaga lehet.
A kínai kellel valamilyen oknál fogva könnyű dolgunk van, mert a boltokban - ha lehet kapni - legtöbb esetben friss példányokat találunk. A levelek legyenek halványzöldek, hibátlanok, egyenesek, szakadásoktól mentesek. Az egész kel állaga pedig kemény, ropogós.
A kínai kel külső leveleit - amelyek nem fogyaszthatók - már szedéskor eltávolítják, így felhasználás előtt legfeljebb a levelek alsó végét célszerű levágni, ahol rostosabb a főér. Ezzel elérjük azt is, hogy a külső levelek szétesnek, és így alaposabban megmoshatók és gondosan eltávolítható a közéjük került szennyeződés. Ha nem használjuk fel az egész kelt, akkor hosszában vágjuk ketté, és így használjuk az egyik felét, a másikat meg csomagoljuk vissza a fóliába.
Felhasználását főként salátákba javaslom, de önállóan fogyasztva is megállja a helyét főtt ételekhez. Ha kínai kelből készítünk salátát, mindig gazdagítsuk a salátánk többféle zöldséggel, használjunk zöld fűszereket, citrom levét az ízek kiemeléséhez, mert amúgy elég jellegtelen. Természetesen köretként is fogyasztható, vagy akár levest is főzhetünk belőle. (A kínai kel jó helyettesítője a kelkáposztának.) Színe és tetszetős formája miatt pedig jól használható díszítésekhez. Téli zöld turmixunkba is rakhatunk egy-egy levelet, almával és banánnal is finom.
kelkaposzta.jpgNyár végétől tavaszig van a fő szezonja. Főként főzelékként és rakott káposztaként ismert az elkészítése, pedig számtalan más módon is fogyaszthatjuk. Két fajtáját ismerjük: az egyik kékesszürke levelű, a másiknak zöld levelei vannak. A kelkáposzta levelének ásvány- és vitamintartalmát zöld színe határozza meg.
Kevesen tudják, hogy kiváló kalcium forrás, de más mikrotápanyagokban is gazdag. Téli vitaminbomba. A magas kálcium tartalom mellett A-vitamint tartalmaz.
A kelkáposzta remek csonterősítő. Kalciumtartalmát a szervezet ideálisan fel tudja használni a magnéziummal és a káliummal együtt. A kelkáposztában előforduló kálium a kalciummal együtt szabályozza a vérnyomást, valamint jótékonyan hat a szívizom működésére, a szabályos szívverésre. A kelkáposzta (a káposztafélékkel egyetemben) kitűnő rákellenes élelmünk. A növényben nagy mennyiségű béta-karotint találunk. Ez lényegesen elősegíti az immunrendszer működését, és ezzel az egész szervezet védelmét.
Gyulladásos betegségekre is ajánlják a kelkáposztát, hiszen a benne található A-vitamin hasznosítását E-vitamin-tartalma még jobban elősegíti. B-vitamin-tartalma pozitív hatással van az emésztésre és az idegrendszerre. Ha a B-vitaminhoz csatlakozik még egy-két ásvány (mint a magnézium és a mangán), akkor többszöri fogyasztás után kiegyensúlyozott személyiségnek érezzük magunkat. És a kelkáposztában egyszerre van meg a B-vitamin és a szükséges ásványi csatlakozók. Előnye még, hogy nátriumban szegény, és 100 gramm energiaértéke csak 30 kcal.
Ameddig a káposzta félék valamennyi tagját az ételkészítés területén a legváltozatosabb módon felhasználják: salátának, köretnek, levesek készítéséhez, kitűnő előételek alapanyagai, addig a kelkáposzta szerepe kimerül a belőle készülő főzelék elkészítésével. A zsenge kelkáposztából kitűnő saláták készíthetők, ízes lében főzött levelei bundázva, rántva is kitűnőek, ha egy kis tartármártást is kínálunk hozzá. Számtalan önálló étel is készíthető belőle, és lehet újszerű színfolt, egy eddig kevésbé ismert ízvilág terített asztalunkon.
Húsos, erőteljes aromájú levelei rágósak, nyersen fogyasztása csak zöld-turmixban lehetséges. A legízletesebb kombináció a narancs-kelkáposzta párosítás egy kis gyömbérrel jól összeturmixolva. Nyáron kapható zsengébb változata a fodros vagy leveles kel.
Vásárláskor kemény, zárt fejeket válasszunk. A kelkáposzta fűszere a fekete üröm, a majoránna, a kömény, a koriander, a petrezselyem és a fekete bors. Aki hajlamos a puffadásra, elkészítésekor csak a világosabb belső leveleit használja, vagy 3 percig főzze elő a leveleket, és az első főzővizet öntse le.
fejeskaposzta.jpgNem csak konyhakerti növény, és ételalapanyag, hanem elismert gyógynövény is. Szinte egész évben kapható zöldféleség. Bár nem kifejezetten lágy a textúrája, mégis elkészítése számos variációban ismert. Az egyik legváltozatosabban elkészíthető levélzöldségünk. Több fajtája ismert: sima zöld káposzta, vörös káposzta.
A káposzta metil-cisztein-szulfoxidot, glükozinolátokat (glükobrasszicint) tartalmaz. A-, C-, E-, és K-vitaminban gazdag, jelentős a folsav tartalma, de viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz még káliumot, jódot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, vasat és nátriumot is. 
Tápanyagokban gazdag, magas rosttartalmának köszönhetően megtisztítja az emésztőrendszert, lékúrákhoz is javasolják. Igen jó hatással van az emésztőrendszerre, segít helyreállítani a bélflórát. A nyers káposztalé gyorsítja a gyomor- és nyombélfekély gyógyulását, védi a gyomor-nyálkahártyát, és igen hatékony méregtelenítő. A savanyú káposzta leve alkalmas emésztési panaszok, főként székrekedés mérséklésére, mert hashajtó hatású, de arra érzékenyeknél enyhén puffasztó is lehet. A gyulladásos fogínyre jótékony hatással bír. Antioxidáns, immunserkentő, vírus- és baktériumölő, rákellenes hatású. Nem bizonyított, de feltételezhetően antioxidáns tartalma miatt lassítja a karcinogén (rákkeltő) anyagok felszívódását a szervezetben.
A népi gyógyászatban a hörghurutos megbetegedésekre használják, valamint a növény összetört vagy savanyított leveleit enyhe bőrgyulladások, bőrsérülések kezelésére ajánlották (szoptatós anyukák mellgyulladására is bevált a káposztaleveles borogatás).
Főzve levesek, főzelékek, rakottasok formájában fogyasztjuk, de nyersen is bátran fogyasztható, apróra reszelve salátaként, vagy saláták alkotórészeként. Érzékeny gyomrúak felpuffadhatnak tőle, de ez csak annyit jelent nem elég jól működik az emésztőrendszerünk. Zöld fűszerekkel, köményfélékkel kitűnően harmonizál. Turmixolni magas rost tartalma és erőteljes íze miatt kevésbé javasolt, de préselt leve kúraszerűen fogyasztható.
A túlzásba vitt káposztalé fogyasztás az arra érzékenyeknél pajzsmirigy megnagyobbodást okozhat!
sargarepa_level.jpgÁltalánosan ismert felhasználás szerint az emberek csak a sárgarépa gyökeret használják, a zöldjét értéktelen hulladékként kidobják. Pedig nem kéne, hogy így legyen, hisz a sárgarépa levele is fogyasztható, sőt azt kell mondjam igen értékes tápanyag forrás. Mivel nem ismert zöldjének felhasználása, sajnos tápérték táblázatot nem tudok mellékelni, de hasonlónak gondolom a petrezselyem tápértékével. Igen erőteljes, markáns íze korlátozza a felhasználását, de a friss hajtások a turmixban nagyon finom ízhatásokat tudnak előhozni, mindenképp javaslom más zöldekkel együtt használni turmixban.
rebarbara.jpgA rebarbara ritkábban, de nálunk is előforduló zöldségféle a kiskertekben. Van egyéves és többéves növény. A rebarbarának a levelét és a gyökerét is használhatjuk, de magas oxálsav tartalma miatt csak módjával és mértékkel, főleg saláták összetételeként és zöldturmixokban. Lehetőleg nyersen fogyasszuk, mert főve a magas oxálsav tartalom miatti oxalát lerakódások terhelhetik a veséket és az ízületeket.
A rebarbara gyökere és levelei is egyaránt gyógyhatásúak. A rebarbara ásványianyag tartalma igen jelentős, bővelkedik A -, B-, C-vitaminokban, és számottevő mennyiségű szelén is van benne.
Kis adagokban való fogyasztása gyógyhatású is lehet. Számos kivonata kapható a gyógyszertárakban is, amelyet máj és epebajokra, valamint aranyeres fájdalmakra írnak fel.
A rebarbara mindenek előtt azokon segít, akiknek az emésztése renyhe, vagy hanyatlóban van (főleg az idősebb korosztály esetében). Ha a salátához egy nagyobb tenyérnyit elfogyasztunk egyszerre, az untig elég ahhoz, hogy ne érezzük, hogy az étel megállt a gyomrunkban. Oxálsav tartalma folytán nyers állapotban segíti és szabályozza a belek perisztaltikus mozgását, valamint astringent tartalma folytán megszünteti a hasmenést.
A gyökérből készült rebarbara por azok számára ajánlatos, akik valamilyen szájbetegséggel küzdenek, s akiknek barnásak és kilazultak a fogai. A port külsőleg, fogmosásra használjuk.
A rebarbara-lé sebek lemosására is alkalmas, azokon is segíthet, akiknek nehezen gyógyuló, nagy terjedelmű, vagy fekélyes sebük van. A rebarbara kicentrifugázott levét kissé felhígítjuk, egy kis mézet vagy cukrot teszünk bele, és óvatosan lemossuk vele a sebet. Gyökerét pépesítve kevés mézzel elkeverjük és rátesszük a sebre borogatásnak. Addig váltjuk, amíg be nem gyógyul a seb. Ha nincs friss rebarbaránk, gyökérből készült rebarbara port is higíthatunk melegvízzel, ezzel helyettesíthetjük a friss pépet. Ez a pép a vérző aranyérre is jótékony hatással van.
A rebarbara nagy mennyiségben és töményen használva veszélyes lehet belsőleg, ha főzzük. De csak nagy mennyiségben! Kis mennyiségben havi 2-3 alkalommal bátran fogyaszthatjuk. Ha naponta szeretnénk fogyasztani, akkor csak nyersen használjuk.
metelohagyma.jpgA kínai orvoslás szerint a metélőhagyma felerősíti a testben az energiaáramlást, emellett jótékony hatással van a vesére, a májra és a gyomorra is. A friss, intenzív ízű zöldségféle ezenkívül erősíti az emésztést, megszünteti a renyhe bélmozgás tüneteit, és segíti a bélrendszer salakanyagoktól való megtisztulását is.
Természetes vízhajtó hatással bír, mindemellett gazdag C-vitamin- és vastartalommal rendelkezik, aminek köszönhetően jó hatással van az anyagcsere-folyamatokra. Amellett pedig, hogy elősegíti a súlyvesztést és a szervezet méregtelenítését, számos más módon is szerepet játszik az egészségmegőrzésben.
A népi gyógyászat úgy tartja, enyhíti az ízületi gyulladásokkal járó fájdalmat, akár külsőleg, akár belsőleg alkalmazzuk. Vitamintartalmánál fogva továbbá erősíti az immunrendszert, és megóv a fertőzésektől. Keleten előszeretettel használják a szexuális energia növelésére is. Fogyaszthatjuk nyersen vagy enyhén átfőzve, illetve a zöldjéből préselt lé, vagy tea formájában.
mezei_soska.jpgA mezei sóska szinte mindenhol megtalálható. Már kora tavasztól a konyhaasztalokra kerülhet, és ez azért is örvendetes, mert immunerősítő tulajdonságának köszönhetően a hosszú téli hónapok után kellemesen friss és savanykás ízével valósággal felpezsdítheti a zöld ízekre kiéhezett szervezetünket.
A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. C-vitamin tartalma jelentős.
Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.
A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező-képességét, így kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító szerként alkalmazzák.
Tavaszi kúráknál a fiatal, friss leveleket salátában, levesben fogyasztják. Kivonatát gyógyszerkészítményekben is felhasználják.
A sóska savanykás ízének étvágygerjesztő hatása van. A friss, gyenge sóskát egyébként a gyerekek is kedvelik. Salátának, levesnek és főzeléknek kiváló. A feldarabolt sóskalevél a savanykás ízű levesnek kellemes pikáns ízt kölcsönöz. Sok háztartásban a mezei sóskát spenóttal készítik el, és sóval, paprikával, tejföllel ízesítik.
Nyersen kiváló saláta alapanyag, reggeli zöld turmixunkba is tehetünk egy kis maréknyi levelet. Őszibarackkal, mentalevéllel és egy kevés mézzel kiváló!
Ha gyakran, illetve ha nagy mennyiségben fogyasztjuk, akkor az oxálsav- és a káliumbioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott - főleg kisgyermekeknél.
kapor.jpgA kapor ismert kerti zöldfűszer, de talán nem tudunk róla annyit, amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig különleges, finom íze mellett, amelyet magas illóolaj tartalmának köszönhet, jótékonyan hat szervezetünkre is.
Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozik, közismert fűszer- és gyógynövény. A Földközi-tenger vidékéről származik, hazánkban nem őshonos, de régóta termesztik. Az biztos, hogy már az ókorban ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik kedvenc fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is használták gyógynövényként.
A kapor illóolaja enyhíti a puffadást, a gyomorfájást, szélhajtó, és csillapítja a bélgörcsöket. Nagyon jó vizelethajtó. A nők régóta kihasználják a kapor jótékony hatását az altesti fájdalmak, a menstruációt kísérő tünetek enyhítésére, a szoptatós anyukák pedig tejképződés serkentésére fogyasztják, a kismama-teák jellegzetes ízt adó, kedvelt összetevője.
Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van, de tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy az olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.
A tökfőzelék tipikus fűszere, de több más zöldségfőzelékhez is jól illik. Használható tej-alapú mártásokhoz és halakhoz is. A savanyúságok - kovászos uborka, savanyú káposzta, tök - elkészítésénél is előszeretettel használják. Uborkasalátáknak is kedvelt fűszere, a görög tzatziki kapor nélkül nem is lenne az igazi. Joghurtos salátaöntetek elmaradhatatlan alkotó része. Önmagában is készíthetünk belőle mártást, levest, főzeléket, vagy túróval kombinálva kenőkét. Érdemes egy keveset kipróbálni belőle a zöld turmixunkban is!
Elsőre abszurdnak tűnhet az ötlet, pedig akár természetes is lehetne. Régen az emberek a megtermelt élelmiszerek hiányában a vadon növényeit gyűjtögették be, hogy túléljék az ínséges időket. Ma a városiasodás korában természetesen a vadnövények fogyasztása kuriózum számba megy, ez nem is csoda, hisz a városban ki merné leszakítani a szennyezett növényt.
Aki mégis ilyen csemegére vágyik érdemes odafigyelni, hogy tiszta helyről, lehetőleg minél távolabb a város szennyezettségétől, erdőn-mezőn gyűjtse be ezeket a növényeket, amelyek értékes tápanyagokban gazdagok. Én rendszeresen fogyasztom őket, érdemes megismerni, hogy melyik az ehető, hisz nem is gondolnánk, hogy gazolás közben milyen értékeket dobunk ki.
pitypang.jpgA pitypang nem más, mint a mindannyiunk gyermekkorából jól ismert gyermekláncfű, így külső megjelenésének bemutatása feltehetően nem annyira szükséges. Ízét azonban valószínűleg már kevesebben ismerik. Elmondható, hogy nagyban hasonlít az endíviához. A pitypang nemesített változatát nevezzük ruccolának!
Az 1600-as évek elejei könyvek már tartalmaznak utalást a növényre, eredetéről azonban nem szólnak. Európában úgyszólván mindenütt előfordul, hazánkban vadon szintén igen gyakori gyomnövény. Francia neve - Pissenlits - nem mást jelent, mint ágyba pisilést, köszönhető ez a növény közismerten jó vízhajtó hatásának.
Magas a B2-, és C-vitamin tartalma, inulinban, szaponinban, keserűanyagokban, értékes savakban és cseranyagokban gazdag, ásványianyag tartalma példaértékű.
Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, amelyben viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik. Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb.
A pitypangot már az ókorban is használták a gyógyászatban, ma is gyűjtik ilyen célból levelét és gyökerét. Gyomor- és bélbetegségekben étvágyjavító és emésztést elősegítő. Magas kálium- és savanyú triterpénszaponin-tartalma miatt jó vizelethajtó is.
A népi gyógyászatban több mint 500 különböző néven ismerik. A gyökeret keserű tea készítésére használják, amely jót tesz epe és májbántalmakban szenvedőknek. Emésztési zavarok miatt kialakult ekcémák és sömörök ellen is hatásos, illetve mint azt már említettem, levelei kitűnő vízelhajtók. Tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső gyógynövények egyike, amelyekkel megkezdhetjük a szervezet (elsősorban a vese és a máj) méregtelenítését.
Gyűjtésekor figyeljünk a levelek hibátlanságára, illetve arra, hogy még bőven virágzás előtti növényt válasszunk, mert virágzás után a levelek megkeserednek! Az őszi gyüjtésű gyökérből (pörkölve) kiváló kávépótló szer készíthető.
A többi salátafajtához hasonlóan legtöbbször nyersen, olajjal, ecettel és fűszerekkel keverve fogyasztjuk. Nemcsak nagy (4-5%) káliumtartalmú levele, hanem feldarabolt gyökere is kiváló főzelékalapanyag, például párolva.
csalan.jpgA csalánt inkább gyógynövénynek tartjuk számon, mint zöldségfélének. Az ok, hogy itt is tárgyalunk róla az, hogy párját ritkító vitamin  és ásvány tartalma van. Régen része volt a konyhakerti növényeknek, főleg a szegények főztek belőle gyakran levest és főzeléket. Aki kúraszerűen alkalmazza, biztos sikert ér el.
Csak vadon élő növénynek lehet ekkora tápértéke, mint a csalánnak van. Ha meggondoljuk, hogy erdőn, mezőn, árokparton vadon él a leghatásosabb és a legkitűnőbb táplálék-gyógyszerek egyike, és mi mégsem használjuk föl, nem találunk kifejezést mulasztásunkra.
Az egyik legkiemelkedőbb alkotórésze a szelén, amely ekkora mennyiségben ritkán fordul elő a zöldségfélékben. Már csak emiatt is érdemes lenne rendszeresen nyers csalánlevet fogyasztani. Óriási mennyiségben tartalmaz klorofillt, de nem elhanyagolható a B- és C-vitamin, valamint változatos ásványisó tartalma sem. Bővelkedik glükokininben, amely egy természetes vércukor csökkentő vegyület.
Hatóanyagainak köszönhetően a csalánlé jótékonyan hat a test bármely részén felhalmozódott víz eltávolítására. Ezt a tünetet általában veseelégtelenség okozza, amelynek szembetűnő ismertető jele a szem alatti táskák. Segít továbbá kihajtani a végtagokból is a felgyülemlett folyadékot. S mindez észrevétlenül történik, a legkisebb mellékhatás nélkül. Szívödéma esetén napi fél pohárnyi mennyiség enyhíti a nehézlégzést és a fulladást, az ebben szenvedőknek könnyebb lesz a járás és a beszéd.
Vérzés csillapítására elsősegélyként nyugodtan használhatunk csalán levelet. A felső hajtásokat leszedve műanyag zacskóba tesszük és pépesítjük egy tiszta kővel vagy kalapáccsal. A pépet tiszta ruhára tesszük és ráhelyezzük a vérző sebre. (Ugyanezt megtehetjük egy csomó spenóttal is). A vérzésnek perceken belül el kell állnia. Akár pépes, akár csalánléből készült borogatással, az ütéssel járó fájdalmakat is csillapíthatjuk, valamint az ütés után megdagadt testrészeket.
Antioxidáns, a vitaminok segítségével megvéd az oxigén szabadgyökök sejtromboló hatásától Az A-vitaminnal az immunrendszerünk éberségén őrködik, valamint serkenti a hormontermelést.
A nyers csalánlével hathatunk még a:
  • csontok és az izmok egészségére,
  • szív működésére és az idegrendszerre,
  • vérkötődésre és a vérnyomásra,
  • fehérje, szénhidrát és a keményítő anyagcseréjére,
  • vese működésére,
  • izmok felépítésére,
  • idegek működésére,
  • véredények izomzatára,
  • energiaképződésre és átvitelre,
  • öröklődési anyag egészséges képződésére,
  • oxigén képződésére a vérben,
  • immunrendszer állapotára, stb.
Ha elolvad a hó, a csalán az első megjelenő zöld meghúzódva enyhe helyeken a fák tövében. Ezeket a friss és üde hajtásokat kell gyűjteni, egy jó csokorra valót, annyit, hogy egy fél pohár lé legyen belőle.
A nehézség nem az elkészítésben, hanem a szedésben van. Könnyebb azoknak, akik reumatikus betegségben szenvednek, mert számukra a csalánszedés puszta kézzel a gyógyulás első lépése. Igyekezzünk olyan kesztyűt használni, amin nem szúr keresztül a csalán.
Mossuk meg a növényt és csurgassuk le. Ha pépnek használjuk, törjük össze. Ha inni szeretnénk, akkor centrifugázzuk, de egyszerre elegendő fél csészével, mert a túlzás sohasem jelenti a jobbat.
Láthatjuk, hogy a zöldek fogyasztásának számtalan lehetősége van szinte az egész évben, fogyasztásával értékes tápanyagokhoz juthatunk a szervezetünk számára legkönnyebben feldolgozható formában. Akik még nem barátkoztak meg a salátákkal, azoknak nagyon javaslom a zöld turmixok fogyasztását, amiről korábban már részletesen írtam. Bízom, abban hogy egyre több ember ismeri fel a zöldek egészségben betöltött szerepét és egyre nagyobb részt kap a mindennapi táplálkozásban.
Egy amerikai, öregedéssel és egészséggel fogalakozó szervezet (CHAP) ajánlása szerint fogyasszunk minden nap zöld leveles és sárga zöldségeket, mert ezzel 40%-kal lassíthatjuk az öregedéssel járó szellemi hanyatlást. A tanulmány a Neurology című folyóiratban jelent meg.
Rajtam nem múlik, én fogyasztom őket rendszeresen!
Jó zöldevést kívánok: Antal Vali