2008. október 10., péntek

A jövedelmek 30 százalékkal csökkennek Oroszországban


Nyezaviszimaja Gazeta
Az orosz nagyipar legérzékenyebb és legsérülékenyebb területein máris jelentkeznek a gazdasági világválság jellemző tünetei. A magnitogorszki Vasipari Kombinát bejelentette a termelés radikális csökkentését, és kilátásba helyezett elbocsátásokat is. A hazai megrendelések elmaradása miatt októberben 25 százalékkal fogják vissza a termelést. A hónap végén legalább háromezer alkalmazottnak kell számolnia felmondással. A Kamaz autógyárban négy napra csökkentik a heti munkanapok számát; a GAZ teherautógyár is termeléscsökkentést jelentett be és alkalmazottai kényszerszabadságoltatását.
A pénzügyi és hitelválság máris átalakul szélesebb gazdasági válsággá – nyilatkozta a moszkvai napilapnak az Orosz Gyáriparosok és Vállalkozók Szövetségének (RSPP) elnökhelyettese, Fedor Prokopov. A munkanélküliek száma szerinte akár egymillióval is nőhet. Először a piaci szereplőket és a pénzügyi szektort sújtották az események, de előbb-utóbb megjelenik hatásuk a többi ágazatban is, elsősorban az építőiparban. A leginkább érintett területek a főbb ipari központok lesznek – jósolta Prokopov.
Némileg más véleményen van Jevgenyij Gontmaher, az Orosz Tudományos Akadémia Gazdaság- és Szociálpolitikai Központjának vezetője. Nyilvánvalóan nagyarányú termeléscsökkenés következik be, de az elbocsátások száma nem lesz katasztrofális méretű – jelentette ki. Viszont fájdalmas jövedelemcsökkentésre lehet számítani, aminek ráadásul voltak előzményei a válságot megelőzően, már ez év első felében is, főként a nagy ipari övezetekben, így Csukcsföldön, a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben, Habarovsz körzetben és magában Moszkvában.
A Foglalkozáskutató Intézet igazgatója, Vlagyimir Giplemszon a Nyezaviszimiaja Gazeta kérdésére kijelentette: „Nem látjuk még a válság végét, de könnyen elképzelhető, hogy az alkalmazotti jövedelmek egyharmadával csökkennek majd.” Annál is inkább, mert – Gimpelszon szerint – míg az Egyesült Államokban és Európában általában racionalizálással, nagymértékű átmeneti elbocsátásokkal reagál a gazdaság az ilyen helyzetekre, Oroszországban hagyományosan nem a munkahelyeket csökkentik, hanem a jövedelmeket.
Szerinte a munkavállalók legfeljebb 5 százalékát fenyegeti az a veszély, hogy állása megszűnik. De fizetésének legalább a 30 százalékát biztosan el fogja veszíteni. A terhek legnagyobb részét a középosztály viseli majd – jelentette ki a kutató.


http://www.ng.ru/economics/2008-10-10/1_crisis.html?mthree=2

Amerika nagyhatalom marad


The Wall Street Journal
Egyre többen jósolják, hogy véget ér az amerikai hegemónia, és az Egyesült Államok az Ottomán és a Brit Birodalom sorsára jut. A baljós előrejelzések azonban elhamarkodottak - írja a New York-i lap. „Biztosnak látszik, hogy az amerikai dominancia nem esik a hitelválság áldozatául."
Tény, hogy az amerikai tőzsdék nagyot estek az elmúlt hetekben: a Dow Jones 25 százalékkal zuhant. De a világ jelentős tőzsdéi még ennél is jobban megszenvedték a krízist: a német DAX 28, a kínai sanghaji index 30, a japán NIKKEI 38, a brazil BOVESPA 41, az orosz RTSI 61 százalékot veszített az értékéből ugyanezen időszak alatt. Az amerikai indexek tehát felülteljesítették a világ nagy tőzsdéit.
Ami a bankoknak nyújtott állami támogatásokat illeti, az Egyesült Államok 700 milliárd dolláros csomagja a nemzeti össztermék arányában eltörpül az európai kormányok segélyei mellett. Amerika a GDP 5, míg Németország 12-16, Nagy-Britannia 30 százalékát költi a bankok megmentésére. Ráadásul Amerika még mindig kevésbé eladósodott, mint európai országok és Japán. Amerikában az államadósság a GDP 62 százalékát, míg az eurozónában 75, Japánban 180 százalékát teszi ki.
A The Wall Street Journal arra is felhívja a figyelmet, hogy a pénzpiaci válsággal párhuzamosan zuhan az energiahordozók világpiaci ára. Az olajat már 80 dollár alatt jegyzik, ami rendkívül súlyos veszteséget okoz az olajexportőr országoknak: Oroszországnak, Venezuelának és Iránnak.
Kétségtelen, hogy a pénzügyi válság komoly gazdasági kihívás elé állítja az Egyesült Államokat, de a világ többi vezető gazdaságának még nagyobb nehézségekkel kell szembenéznie. „Amikor a hullámok Gulliver melléig érnek, a liliputiak már régen méterekkel a víz alatt lesznek."

http://online.wsj.com/article/SB122394103108030821.html

Kissinger realista optimizmusa

„Katasztrófájához vezet, ha nem fékezzük meg az atomfegyverek terjedését”
 
Mit kell tennie Amerikának, hogy megakadályozza az újabb közel-keleti válságot? Miért különösen veszélyes a nukleáris fegyverek elterjedése, és miért aggasztó a pániszlám radikalizmus térnyerése? Robert Satloff, a Washington Institute for Near Eest Policy igazgatója Henry Kissinger volt külügyminiszterrel beszélgetett az Egyesült Államok Közel-Kelet politikájáról.
A Nobel-békedíjas külpolitikai szakértő szerint az Egyesült Államoknak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy se Irán, se az iszlamista terrorszervezetek ne jussanak tömegpusztító fegyverekhez. A hidegháború idején állandó volt ugyan a fenyegetés, de atomháború mégsem tört ki. A kölcsönös fenyegetés idején a nukleáris arzenállal rendelkező államok ugyanis tisztában voltak vele, hogy maguk is elkerülhetetlen válaszcsapásra számíthatnak, amennyiben atomfegyvereket vetnek be. „Most azonban olyan országok tesznek szert nukleáris fegyverekre, amelyek számára az öngyilkos merénylet elfogadott stratégiának számít, és amelyek máshogyan mérik az emberi élet értékét: nem az fontos számukra, hogy mi történik ezen a világon, hanem az, hogy a túlvilág mivel kecsegtet." Ezért aligha lehet az elrettentéssel és a válaszcsapás kilátásba helyezésével elrettenteni az iszlám fundamentalistákat.
„Az Egyesült Államok számára rövid távon Irán és az atomfegyverek elterjedése jelenti a legnagyobb kihívást. Különösen nagy veszélyt jelentene, ha az iszlám fundamentalisták nukleáris arzenálra tennének szert. „Katasztrófájához vezet, ha nem fékezzük meg az atomfegyverek terjedését" - véli Kissinger.
Mivel Irán már nagyon közel került az atomfegyverek kifejlesztéséhez, a diplomáciai megoldásra kevés az idő. Amennyiben az elkövetkező másfél évben nem vezetnek sikerre a tárgyalások és az esetleges szankciók, akkor Amerikának keményebb eszközökhöz kell nyúlnia - véli a veterán politikus.
Az iszlamista terrorszervezetek megfékezése azonban sokkal nehezebb feladatnak tűnik. A nemzetközi rendszer alapegységei a 17. század óta a szuverén nemzetállamok. A dzsihádista szélsőségesek viszont éppen a nemzetállami kereteket akarják lebontani: „olyan egyetemes filozófiát képviselnek, amely egyesített kalifátus létrehozására törekszik." Nem csak a muszlim országokban szeretnék a vallási előírások alapján megreformálni a politikát, hanem a nyugati világra is ki akarják terjeszteni az iszlám teokráciát. A dzsihádista fundamentalisták  az egyetlen igazság nevében fel akarják számolni a szuverén nemzetállamok sokszínűségét, és vele a fennálló világrendet.
„Tudom, hogy nagyon divatos Bush elnököt kritizálni, de szerintem ő megértette, hogy mi a kor legnagyobb kihívása, bár nem mindig a megfelelő taktikát választotta" - állítja Nixon elnök külügyminisztere. Bush felismerte, hogy az iszlám szélsőségesekkel mielőbb le kell számolni, mert ha megerősödnek, akkor sokkal nehezebb lesz szembeszállni velük.
Az izraeli-palesztin viszonnyal kapcsolatban Kissinger nem túlzottan derűlátó. Nem ért egyet azokkal a felfogásokkal, amelyek szerint a térség stabilitásának kulcsa az izraeli rendezés lenne. A palesztin radikálisok ugyanis nem Izrael határait vitatják, hanem a zsidó állam létezését nem hajlandóak elismerni. Még ha sikerülne is egyezségre jutni egy mérsékelt palesztin vezetéssel, a radikális palesztin csoportok azonnal elszigetelnék az Izraelt elismerő politikusokat. A kérdés ezért inkább az, hogy a térség jelenlegi stabilitását inkább a status quo fenntartása, avagy a független palesztin állam kikiáltása szolgálja-e. Mindkét lehetőség feltétele, hogy Izrael lemondjon a ciszjordániai kibucokról, és a palesztin hatóság kézben tartsák a ciszjordániai területeket, nehogy a gázai övezethez hasonló káosz alakuljon ki. És persze fontos lenne az is, hogy az arab vezetés felhagyjon az Izrael elleni propagandahadjárattal.
Kissinger Bush utódjának is tartogat néhány jó tanácsot. Irakkal kapcsolatban kiemeli, hogy nem szabad megakasztani a jelenleg zajló folyamatokat, amelyek jó irányba haladnak. Már látni az alagút végét, és ha sikerül stabilizálni az országot, akkor mindenekelőtt a területi egységét kell garantálni. 
A következő amerikai elnöknek rendeznie kell Irán kérdését is. Nem csak az atomfegyverek elterjedését kell megakadályozni, de egyúttal elejét kell venni Irán birodalmi törekvéseinek is. Az Egyesült Államoknak világossá kell tennie, hogy hajlandó Iránnal tárgyalni mindaddig, amíg az iszlám állam lemond a térség geopolitikai rendjének átalakításáról. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy Irán felhagyjon a nemzetállamokat fenyegető pániszlám ideológia támogatásával.
A veterán elemző végül szót ejt a pénzügyi válság lehetséges következményeiről. Kissinger nem ért egyet azokkal a vélekedésekkel, amelyek szerint Amerika elveszíti vezető szerepét. Elismeri, hogy az Egyesült Államok a jövőben valószínűleg nem vállalhatja a globális rendőr feladatát. A globális rend fenntartásában minden bizonnyal nagyobb feladatok hárulnak majd a világ többi országára. „De azért az Egyesült Államok marad a világ legerősebb állama. Nekünk lesz a legütőképesebb hadseregünk és a legerősebb gazdaságunk." Amerika a jövőben is képes lesz a legfontosabb geopolitikai teendők, most például az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására. „Optimista vagyok - zárja az interjút Kissinger -, bízom benne, hogy megtesszük, amit meg kell tennünk."

http://www.washingtoninstitute.org/templateC05.php?CID=2937

Egy áráért kettőt – a spanyol Riviérán


El País
„Az árak zuhannak, a lehetőségek nőnek!” – ezzel a reklámszöveggel csábítja ingatlanvásárlásra az új klienseket annak a tizenhét közvetítőcégnek a szövetsége, melyek így próbálják túlélni a válságot. A reklámhadjárat megindítására az immáron ötödik alkalommal megrendezett malagai ingatlanvásáron (Salón Inmobiliario del Mediterráneo, Simed) került sor.
A cégek Malaga elit, zöldövezeti részén kínálnak megvételre luxuslakásokat 780.000 euróért (valamivel több, mint 200 millió forint). Aki rááll az üzletre, az egy-egy luxuslakás mellé kap „ajándékba” egy másik apartman-lakást is a környéken. Az üzlet mögött nyilvánvalóan a Costa del Solt sújtó, immáron jó ideje tartó recesszió áll, amit a vásár volumene is jelez. Tavaly még 109 kiállító volt jelen, idén már csak 30; tavaly még 16.500 négyzetméteren zajlottak az események, most mindössze 3.500 négyzetméteren.
Ráadásul, míg az előző években nem csak eladásokat, de jelentős vételeket is lebonyolított a vásár, addig az idein már csak eladni akartak a résztvevők.
A lakásértékesítések száma az elmúlt másfél évben 70 százalékkal zuhant. Ennek megfelelően az árak ma 20 százalékkal kisebbek, mint akár egy évvel ezelőtt. Malagában 24.000 vadonatúj ingatlan vár vevőre, de a kilátások nem túl rózsásak. Arra viszont nem lehet számítani, hogy a tulajdonosok belemenjenek nagyobb árcsökkenésbe – hangzott el a tulajdonosokat tömörítő csoport részéről –, inkább igyekeznek új megoldásokat találni. Ha nem lehet az ingatlanokat lakásként értékesíteni, úgy – kis átalakítással – más fukcionalitást keresnek neki.
Vagy pedig összekapcsolják az adásvételt olyan akciókkal, mint a mostani: egy luxuslakás mellé a vevő még egy – bérbe adható – kis apartmannal is gyarapodik.

http://www.elpais.com/articulo/economia/casas/precio/elpepieco/20081010elpepieco_8/Tes

A franciákat nem rémítette meg a válság


Le Figaro
A párizsi lap által megrendelt legfrissebb közvélemény-kutatás azt mutatja, a franciákat egyelőre nem ejtette pánikba a világméretű pénzválság. Igaz, e téren sok múlik Nicolas Sarkozyn is, aki nem szalasztja el, hogy országa gazdasági és financiális biztonságát bizonygassa. Nemrég Toulonban jelentette ki, hogy „egyetlen frankot sem veszítenek el a befektetők”.
Az OpinionWay által elvégzett kutatás azt mutatja, hogy a franciák 79 százaléka nem tart a válság közvetlen és drasztikus következményeitől, és ezt az eredményt egyelőre a banki pénzmozgások is visszaigazolják. Ugyanakkor 82 százalékuk elégségesnek véli, hogy a kormányintézkedések a külföldi hitel és pénzválság hatásait igyekeznek kivédeni, az ezekből fakadó szélesebb körű gazdasági kihatásokban nem hisz, így nem is fél azoktól. De azt mindenképpen elvárja, hogy az efféle intézkedések határozottan és gyorsan megtörténjenek.
Arra a kérdésre, hogy a folyamatok eszkalálódása láttán számított-e arra, hogy a világ tőzsdéi bedőlnek, 64 százalék válaszolta azt: nem lepték meg őket a történtek.
Meglepően magas azoknak a száma is – 72 százalék –, akik megbíznak saját bankjaik pénzügyi szilárdságában; azok körében, akik a felsőbb osztályokhoz tartoznak az arány egyenesen 80 százalék felé emelkedik. Igen magas azok száma is, akik arra a kérdésre, hogy ha mégis bajok adódnak, számíthatnak-e bankjuk szolidaritására, igennek feleltek (67 százalék).
Ugyanakkor a francia társadalom megosztott a tekintetben, hogy milyen intézkedések lennének a legalkalmasabbak a válság gyors felszámolására. Fele a lakosságnak a nemzeti kormányok intézkedéseit tartja erre a legalkalmasabbnak, másik felük közös uniós intézkedéseket sürget.

http://www.lefigaro.fr/economie/2008/10/10/04001-20081010ARTFIG00258--des-francais-croient-en-la-solidite-de-leur-banque-.php