„Katasztrófájához vezet, ha nem fékezzük meg az atomfegyverek terjedését”
Mit kell tennie Amerikának, hogy megakadályozza az újabb közel-keleti
válságot? Miért különösen veszélyes a nukleáris fegyverek elterjedése,
és miért aggasztó a pániszlám radikalizmus térnyerése? Robert Satloff, a Washington Institute for Near Eest Policy igazgatója Henry Kissinger volt külügyminiszterrel beszélgetett az Egyesült Államok Közel-Kelet politikájáról.
A Nobel-békedíjas külpolitikai szakértő szerint az Egyesült Államoknak
mindent el kell követnie annak érdekében, hogy se Irán, se az
iszlamista terrorszervezetek ne jussanak tömegpusztító fegyverekhez. A
hidegháború idején állandó volt ugyan a fenyegetés, de atomháború
mégsem tört ki. A kölcsönös fenyegetés idején a nukleáris arzenállal
rendelkező államok ugyanis tisztában voltak vele, hogy maguk is
elkerülhetetlen válaszcsapásra számíthatnak, amennyiben atomfegyvereket
vetnek be. „Most azonban olyan országok tesznek szert nukleáris
fegyverekre, amelyek számára az öngyilkos merénylet elfogadott
stratégiának számít, és amelyek máshogyan mérik az emberi élet értékét:
nem az fontos számukra, hogy mi történik ezen a világon, hanem az, hogy
a túlvilág mivel kecsegtet." Ezért aligha lehet az elrettentéssel és a
válaszcsapás kilátásba helyezésével elrettenteni az iszlám
fundamentalistákat.
„Az Egyesült Államok számára rövid távon Irán és az atomfegyverek
elterjedése jelenti a legnagyobb kihívást. Különösen nagy veszélyt
jelentene, ha az iszlám fundamentalisták nukleáris arzenálra tennének
szert. „Katasztrófájához vezet, ha nem fékezzük meg az atomfegyverek
terjedését" - véli Kissinger.
Mivel Irán már nagyon közel került az atomfegyverek kifejlesztéséhez, a
diplomáciai megoldásra kevés az idő. Amennyiben az elkövetkező másfél
évben nem vezetnek sikerre a tárgyalások és az esetleges szankciók,
akkor Amerikának keményebb eszközökhöz kell nyúlnia - véli a veterán
politikus.
Az iszlamista terrorszervezetek megfékezése azonban sokkal nehezebb
feladatnak tűnik. A nemzetközi rendszer alapegységei a 17. század óta a
szuverén nemzetállamok. A dzsihádista szélsőségesek viszont éppen a
nemzetállami kereteket akarják lebontani: „olyan egyetemes filozófiát
képviselnek, amely egyesített kalifátus létrehozására törekszik." Nem
csak a muszlim országokban szeretnék a vallási előírások alapján
megreformálni a politikát, hanem a nyugati világra is ki akarják
terjeszteni az iszlám teokráciát. A dzsihádista fundamentalisták az
egyetlen igazság nevében fel akarják számolni a szuverén nemzetállamok
sokszínűségét, és vele a fennálló világrendet.
„Tudom, hogy nagyon divatos Bush elnököt kritizálni, de szerintem ő
megértette, hogy mi a kor legnagyobb kihívása, bár nem mindig a
megfelelő taktikát választotta" - állítja Nixon elnök külügyminisztere.
Bush felismerte, hogy az iszlám szélsőségesekkel mielőbb le kell
számolni, mert ha megerősödnek, akkor sokkal nehezebb lesz
szembeszállni velük.
Az izraeli-palesztin viszonnyal kapcsolatban Kissinger nem túlzottan
derűlátó. Nem ért egyet azokkal a felfogásokkal, amelyek szerint a
térség stabilitásának kulcsa az izraeli rendezés lenne. A palesztin
radikálisok ugyanis nem Izrael határait vitatják, hanem a zsidó állam
létezését nem hajlandóak elismerni. Még ha sikerülne is egyezségre
jutni egy mérsékelt palesztin vezetéssel, a radikális palesztin
csoportok azonnal elszigetelnék az Izraelt elismerő politikusokat. A
kérdés ezért inkább az, hogy a térség jelenlegi stabilitását inkább a
status quo fenntartása, avagy a független palesztin állam kikiáltása
szolgálja-e. Mindkét lehetőség feltétele, hogy Izrael lemondjon a
ciszjordániai kibucokról, és a palesztin hatóság kézben tartsák a
ciszjordániai területeket, nehogy a gázai övezethez hasonló káosz
alakuljon ki. És persze fontos lenne az is, hogy az arab vezetés
felhagyjon az Izrael elleni propagandahadjárattal.
Kissinger Bush utódjának is tartogat néhány jó tanácsot. Irakkal
kapcsolatban kiemeli, hogy nem szabad megakasztani a jelenleg zajló
folyamatokat, amelyek jó irányba haladnak. Már látni az alagút végét,
és ha sikerül stabilizálni az országot, akkor mindenekelőtt a területi
egységét kell garantálni.
A következő amerikai elnöknek rendeznie kell Irán kérdését is. Nem csak
az atomfegyverek elterjedését kell megakadályozni, de egyúttal elejét
kell venni Irán birodalmi törekvéseinek is. Az Egyesült Államoknak
világossá kell tennie, hogy hajlandó Iránnal tárgyalni mindaddig, amíg
az iszlám állam lemond a térség geopolitikai rendjének átalakításáról.
Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy Irán felhagyjon a nemzetállamokat
fenyegető pániszlám ideológia támogatásával.
A veterán elemző végül szót ejt a pénzügyi válság lehetséges
következményeiről. Kissinger nem ért egyet azokkal a vélekedésekkel,
amelyek szerint Amerika elveszíti vezető szerepét. Elismeri, hogy az
Egyesült Államok a jövőben valószínűleg nem vállalhatja a globális
rendőr feladatát. A globális rend fenntartásában minden bizonnyal
nagyobb feladatok hárulnak majd a világ többi országára. „De azért az
Egyesült Államok marad a világ legerősebb állama. Nekünk lesz a
legütőképesebb hadseregünk és a legerősebb gazdaságunk." Amerika a
jövőben is képes lesz a legfontosabb geopolitikai teendők, most például
az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására. „Optimista vagyok -
zárja az interjút Kissinger -, bízom benne, hogy megtesszük, amit meg
kell tennünk."
http://www.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése