Az IMF 'megoldásai' a problémákat erősítik

Az NBC oldalán megjelent cikk a következő IMF nyilatkozatokat közli:

A globális gazdaság lassulása egyre erőteljesebb, az USA vigyázzon, hogy elkerülje a „fiskális szakadékot” … Az IMF szerint a globális gazdaság egyre jobban lassul, így a Valutaalap április óta másodszor rontott a növekedési kilátásokon és arra figyelmeztet, hogy, amennyiben az amerikai és európai vezetők nem képesek orvosolni a gazdasági bajokat, a lassulás elhúzódhat. A globális növekedés nem elég a munkanélküliségi adatok javítására, az egyetlen lendületet a központi bankok intézkedései jelentik, nyilatkozta az IMF legújabb, Világgazdasági Kilátások címen kiadott jelentésében.

Mit üzennek ezúttal számunkra? „Az IMF aggódik.”

Az igazság viszont, hogy a saját jelentésében megfogalmazott aggodalmas kilátások nagyon is jól jönnek a Valutaalapnak.

„A legfontosabb kérdés, hogy vajon csak újabb bukkanóhoz értünk a lassú és nehézkes kilábalás során vagy egy tartós jelenségről van szó. A válasz attól függ, hogy az európai és amerikai törvényhozók proaktívan kezelik-e legfontosabb rövidtávú kihívásaikat.” – áll a jelentésben.

Ez egy tipikus elit mém, ami szerint a gazdasági kérdésekkel csak a „törvényhozók” képesek megbirkózni. Az IMF vezetősége még csak felvetni sem hajlandó, hogy a piac önállóan is elintézhetné ezeket a gazdasági kérdéseket.

Számos alkalommal hangsúlyoztuk, hogy az egész EU válság, kezdve a 2008-as gazdasági válsággal, nem más, mint egy irányított rombolás. Egy határozott elképzelés szerint kivitelezett banki hitelezési akcióval indult és „szuverén válság” lett belőle.

Az EU vezetői már évtizedekkel ezelőtt a nyilvánosság előtt hangoztatták, hogy a politikai egység megerősítéséhez egy gazdasági válság létrehozására lesz szükség.

Az IMF-nek pedig fontos szerep jutott ebben az akcióban, hiszen a déli EU tagállamokra a „megszorítások” mindent átfogó címszava alatt ráerőltetett feltételeket is a Valutaalap vázolta fel, gazdaságilag lassan kivéreztetve ezeket az országokat.

Néhány további szemelvény a fenti cikkből:

Angela Merkel, német kancellár, a válság kirobbanása óta először látogatott Görögországba, hogy a tüntetések jelentette veszélyekkel dacolva személyesen adja át üzenetét, amelyben támogatásáról biztosítja a görögöket. A támogatás ezúttal csupán szavakat, nem további pénzeket jelent.

Az NBC-nek adott interjúban Christine Lagarde, IMF vezér, azonnali intézkedésre szólítja fel a törvényhozókat, hogy megfordítsák az USA gazdaságát, kijelentve, hogy az automatikus adóemelések és kiadáscsökkentések óriási veszélyt jelentenek a gazdaság számára.

Az IMF 3,5-ről 3,3 százalékra módosította a globális termelésre vonatkozó 2012-es kilátásokat. Az amerikai háztartások átlag 3500 dolláros (770,000 forint) adóval lesznek kénytelenek szembenézni, ha a kongresszus nem lesz képes elkerülni a „fiskális szakadékot”.

A Kínára vonatkozó kilátásokon is rontott 2012-re és 2013-ra nézve, de figyelmeztetett, hogy túl pesszimistának sem szabad lenni ezeknek az országoknak a gazdasági kilátásait illetően, hiszen ezek jelentik a növekedés legfőbb motorjait a globális válságban.

Az IMF szerint „ismerős” erők tartják vissza a növekedést a fejlett gazdaságokban: a fiskális konszolidáció és a még mindig gyengélkedő pénzrendszer. Ugyanazok az erők, amik a válság 2008-as kirobbanása óta sújtják a világot.

„Többről van itt szó, mint csupán mechanikus erőkről, név szerint általánosan eluralkodó bizonytalanságról,” mondta Olivier Blanchard, az IMF vezető-közgazdásza.

A gazdaságot visszatartó „ismerős” erők nem egyebek, mint a nyugati hatalmak központi bankjai, amelyek túl sok pénzt nyomtatnak, hogy fenntartsák a válságok és összeomlások egymást követő ciklusait.

Az európai gondokért az euró és a központi bankok monopol helyzete a felelős. Ezt a „válságot” szándékosan indították.

Arról nem is beszélve, hogy az USA „fiskális szakadéka” a (rosszul) irányított társadalmi-gazdasági irányelvek eredménye. Akárhová nézünk, a modern pénzrendszer felelős azokért a károkért, amikre az IMF figyelmeztet.

Lépjünk hátra egy kicsit és láthatjuk, hogy a világ valamennyi nagy gazdasága válsággal, recesszióval és inflációval küzd. A BRICS országok, Európa vagy az Egyesült Államok még egy darabig hiába várja a gazdasági megújulást.

Az IMF intézkedései cseppet sem javítanak a helyzeten. Adót emelni rossz gazdasági körülmények között, ahogyan azt az IMF követeli, csak ront a helyzeten.

Tudva, hogy az IMF mögött álló elit és a jelenlegi pénzrendszer, a globális kormányt és a globális valutát részesíti előnyben, a most zajló események rögtön új értelmet nyernek.

Miközben a világgazdaság problémái miatti aggodalmát fejezi ki, az IMF tovább gyártja és erősíti ezeket a gondokat.

A Keynes-féle központi banki környezetben a gazdasági bajokra adandó válasz a pénznyomtatás. Ugyanakkor a túlzott pénznyomtatás okozza a fellendülések és összeomlások ismétlődéseit, ami a gazdaság jelenlegi állapotáért felelős.

Az IMF orvosságától a beteg állapota súlyosbodik. A likviditás növelése további árinflációt eredményez.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az IMF által „javasolt” változtatások, intézkedések a globális problémák elmélyülését okozzák.

Érdemes elgondolkozni miért teszik, amit tesznek.

Forrás: The Daily Bell

Nyelvvizsga pénzért

A budapesti Corvinus Egyetemen 300 ezerért lehetett több tanár tudtával eredeti nyelvvizsga bizonyítványokhoz jutni. Az ügyet még csak most göngyölítik fel, de visszamenőleg több évre találhatnak ilyen "hamis" papírokkal rendelkező diákokat. Ami egyrészről azért furcsa, mert a tavalyi évben a parlament elfogadta azt a felsőoktatási törvényt, miszerint 2016-ig az intézmények dönthetnek arról, hogy saját vizsgát írnak ki, saját követelményrendszerrel diákjaiknak. Így elkerülhetik azt, hogy a tanulók bár megvédték diplomájukat, az mégis a tanulmány osztályon porosodik, mert nyelvvizsga hiányában nem adható ki.

Egy-egy diplomához közép, vagy felsőfokú nyelvvizsga szükséges, intézménytől függően. Másrészt pedig egy nyelvtanfolyam és egy vizsgadíj közel sincs az itt említett 300 ezerhez. Persze jelen esetben megint csak azt látjuk, hogy az egyik fél nem akar tanulni, "dolgozni" a másik pedig munka nélkül teszi zsebre a pénzt. Hova jut már az ifjúság is, ha az életpályát csalással kezdi?

No ezek aztán nem nagyon mennek külföldre se dolgozni, mert rögtön kiderülne az igazság. Mondjuk egy felsőfokúval meg se tud szólalni. Az azonban nem véletlen, hogy pont Győrből vitték a vizsgázni nem akarókat Budapestre. Már a 2000-es évek elejétől a nyelv-vizsgázni akarók inkább Sopronba utaztak, az ottani vizsgákra. Nem azért, mert fizetni kellett a papírért, hanem mert már akkor könnyebb volt az írásbeli, szóbeli ott, mint a győri vizsgákon. Az sem mellékes, hogy egy-egy bukás után mennyit kellett fizetni Győrben a következő vizsgákra. Ha többször bukott a diák, több órát vett, és több vizsgadíjat fizetett. Kellett a bevétel. Valószínűleg a több százezret fizetők ezért most a biztosra mentek.

Kárpáti Judit

Bartolomaiosz pátriárka: reméljük, hogy Jézus Krisztusban gyökerezve megvalósul az egység

I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója és a hit évének ünnepélyes megnyitása alkalmából bemutatott szentmisén köszöntő szavakat intézett XVI. Benedek pápához és a hívekhez.

Krisztus a Getszemáni kert eseményeire készülve így imádkozott: „Szent Atyám, tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi” (Jn 17,11). A hosszú évszázadok során valóban védelmet nyújtott nekünk Krisztus ereje és szeretete, a történelem megfelelő pillanatában pedig a Szentlélek alászállt, amellyel megkezdtük a Krisztus által kívánt látható szeretetközösségre vezető utat – idézte az Unitatis Redintegratio zsinati határozatot a pátriárka. A Szentlélek kegyelme által megszületett az a törekvés, amellyel a keresztények egységéért tevékenykedünk napról napra.

A II. Vatikáni Zsinat abból a valóságból merített, miszerint a Fiú, a Logosz ott van, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében (Mt 18,20); a Szentlélek pedig elvezet a teljes igazságra (Jn 16,13). Az elmúlt ötven évben sokszor megvitattunk zsinati döntéseket püspökökkel, teológus szakértőkkel tanulmányaink során a Pápai Keleti Intézetben; személyesen is részt vettünk a zsinat egyes ülésein. Szemtanúi vagyunk a nagy egyházi események. Ígéretes, reményekben gazdag időszak volt a katolikus egyházon belül és kívül egyaránt.

Az ortodox egyház számára ez az időszak a várakozások és a véleménycserék ideje volt. Az első rodoszi pánortodox találkozók elvezettek a zsinat előtti összejövetelekre, találkozókra az Ortodox Egyház Nagy és Szent Zsinatára készülve. Ezek az események tanúságot tesznek a modern világnak az ortodox egyházak nagy szeretetközösségéről.

Ez idő alatt megszületett a Katolikus Egyház és az Összes Ortodox Egyház közötti Teológiai Párbeszédre létrehozott Nemzetközi Vegyes bizottság is elődeinknek, Boldog II. János Pál pápának és Dimitrosz pátriárkának köszönhetően. A bizottság számos eredményt ér el az utóbbi évtizedekben, amelyeket konstitúciók, nyilatkozatok és dekrétumok tükröznek.

A lelki megújulást és a gyökerekhez való visszatérést liturgiai, biblikus szempontból, valamint az egyházatyák tanításai alapján vizsgáltuk. Sikerült megszabadulnunk azon akadályoktól, amelyek az ökumenikus párbeszédre való nyitottság által az 1054-es nagy egyházszakadáskor leszögezett kiközösítések érvénytelenítésére, kölcsönös jókívánságok kifejezésre, az egyes ereklyék visszaszolgáltatására és fontos találkozókra vezettek.

Utunk nem mindig volt könnyű. A fundamentális teológia és a II. Vatikáni Zsinat fő tanításai nehezen megvalósíthatóak, és csak nagy erőfeszítések, eltökélt gyakorlat, valamint az egész Egyház tevékenysége által lehet befogadni őket. Ezért még elmélyültebb lelkipásztori szolgálatra és továbbra is a zsinat részletes egyháztani értelmezésére van szükség.

Ezen az úton tovább haladva, hálánkat fejezzük ki az élő Istennek, dicsőítve Őt, hogy a püspökök nagy gyűlése elismerte a testvéregyházaink közötti párbeszéd és közös elmélkedés jelentőségét. Mindannyian reméljük, hogy megszűnnek az akadályok a keleti és a nyugati egyház között, és Jézus Krisztusban gyökerezve végleg megvalósul az egység.

Jézus Krisztussal és közös hagyományainkkal az isteni kegyelem által képessé válunk Krisztus Testének még nagyobb értékelésére és teljesebb megértésére. Erőfeszítéseink által tapasztalatot szerezhetünk arról a látható szeretetközösségről, amely majd megvalósul.

Jelenlétünk arra szólít minket, hogy együtt tegyünk tanúságot a megváltás és a gyógyulás üzenetéről testvéreinknek. Imádkozzunk továbbá a békéért és keresztény embertársaink egészségéért a Közel-Keleten. Szűnjön meg az erőszak és a megosztottság, a nemzetek és népek között a szeretet uralkodjon egymás megértésének szellemében. Imádkozzunk, hogy együtt tudjunk munkálkodni a fájdalmak legyőzése érdekében, különösen ott, ahol az emberek éhségtől, természeti katasztrófáktól, betegségektől, háborúktól szenvednek.

Az Egyház elkövetkezendő feladatainak és az együtt megtett út nagyra értékelésének jegyében nagy megtiszteltetés számunkra a meghívás erre az ünnepélyes alkalomra. Nem véletlen egybeesés, hogy ez az évforduló egyben a hit évének kezdetét is jelenti. A hit világos jele eddigi közös utunknak a kiengesztelődés és a látható szeretetközösség ösvényén. Nagy szeretettel köszöntünk Téged, Szeretett Testvérünk ezen örömteli esemény alkalmából – fogalmazott I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója és a hit évének ünnepélyes megnyitása alkalmából bemutatott szentmisén, október 11-én.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Nagy Botond - A magyar népi gyógyászat és alkalmazásai

Nagy Botond előadása a 2012-es Kolozsvári Magyar napokon.

Iraki miniszterelnök: A NATO maradjon ki a Szíria konfliktusból

Az iraki miniszterelnök Nouri al-Maliki figyelmeztette Törökországot és a NATO-t, hogy ne legyen katonai beavatkozás Szíriában. Al-Maliki a szerdai Oroszországi látogatása alatt azzal vádolta meg Ankarát, hogy megpróbálja bevonni a nyugati katonai szövetséget a konfliktusba a szomszédos Szíriával.

Felszólította a NATO-t, hogy az ne avatkozzon bele Szíria belügyeibe azzal az ürüggyel, hogy Törökországot védik. Erőteljesen bírálta Ankara verzióját Szíria által török földön végrehajtott támadásokkal kapcsolatban. "Nem kell, hogy ösztönözzék a háborút, és nem kell felkérni a NATO-t arra, hogy megvédjék Törökországot. Semmi sem fenyegeti Törökországot!" hangsúlyozta az iraki vezető.

Al-Maliki kifogásolta Ankara "szemtelen viselkedését" a szíriai konfliktussal kapcsolatban mondván: "Nem Törökországnak kell a problémát megoldani Szíriában, hanem a szíriai népnek."

Korábban Andres Fogh Rasmussen a NATO főtitkára azt nyilatkozta, hogy a nyugati katonai szövetség kész megvédeni Törökországot Szíriával szemben. Közben Törökország katonai vezetője azzal fenyegetőzött, hogy országa még erősebben katonai csapással fog válaszolni, ha a jövőben támadás éri országát.

Szíriában 2011 márciusa óta tapasztalható nyugtalanság. Damaszkusz szerint szabotőrök, fegyveres terroristák, és nyugati zsoldosok a felelősek a kialakult helyzetért, továbbá mindazok akik támogatják őket. Szíriai elnök Bashar al-Assad úgy fogalmazott, hogy országa egy "létfontosságú és hősies" csatát vív, amely meghatározza a nemzete további sorsát.

Völgyesi Szabolcs 

A szíriai gázvezeték a NATO célkeresztjében

A NATO csapatok bevetésére ad hoc szövetség alakult, különösen a mobil stratégiára. Az igazi cél a konfliktus, nem a rendszerváltás. Az, hogy bezárják az iráni gáz-terminálokat, és a Földközi-tengeren ellenőrzés alá vonják a szíriai gázkészleteket. A hadüzenet már nem általános gyakorlat. A háborúhoz szükség van viszont egy casus bellit találni. Mivel a szíriai lövedékek öt áldozatot követeltek Törökországban, Ankara ágyútűzzel válaszolt, míg a Parlament és az Erdogan-kormány felhatalmazást adott a katonai műveletek Szíriában történő elvégzésére. Ez egy biankó csekk a háborúhoz, amit a NATO beválthat, és az USA-nak még mindig nem kell megszavaztatni a háborút a szenátussal.

Az Atlanti Tanács elítélte az "agresszív fellépést a szíriai rezsim részéről a NATO délkeleti határán", és kész , hogy az 5. cikk értelmében, egy megtámadott szövetséges tagjának biztosítsa a katonai támogatást. De már az 5. cikk sem mértékadó, mert Jugoszlávia,Afganisztán és Líbia esetén az 5. cikk nem tette lehetővé a szövetség területen kívüli beavatkozását, mégis találtak indokot (évi 4000 tonna kábítószer eladásából származó haszon nyomós indok lehetett Afganisztánban). Igaz, a rabló sem szokott azon töprengeni, hogy melyik rendőrség illetékességi területén fog fosztogatni (főleg, ha a "bűnüldöző szerv" részesedik a haszonból).

Ékesen szóló képeket lehet találni a nagy hatóerejű robbanóanyagtól megsemmisült épületekről Damaszkuszban és Aleppoban. Nem egyszerű "mezei lázadó" fellépésének látszik. Az viszont észrevehető, bahogy "rutinos szakemberek" műve. Mintegy 200 "ilyen szakember" van Szíriában a brit SAS és az SBS elit egységektől, valamint az amerikai és francia egységek - számolt be a Daily Star. Sok fegyveres iszlám csoport áll készenlétben (Washington által "besorolt" terroristák), akik már bizonyítottak Afganisztánban, Boszniában, Csecsenföldön, Líbiában és más országokban is. A csoportoknak, ahogy erről beszámoltak a Guardian-ban, parancsot adtak arabul, de le kellett fordítani csecsen, tadzsik, török, szaúd-arábiai nyelvjárás, urdu, francia, és néhány más nyelvre is.

Hamisított útlevéllel (különleges CIA által felszerelt), "harcosok" özönlöttek a török (??) tartomány Adana és Hatay felé, és a szíriai határon a CIA állított fel katonai képzési központokat. A fegyverek többnyire Szaúd-Arábiából és Katarból jönnek, mely utóbbi, Líbiába is küldött különleges erőket. A művelet irányító NATO hajók kikötője Alexandretta. Eközben bővült a NATO Cassiusberg (El Jebel Aqra) Szíria határán, egy új elektronikus kémrendszernek beállított berendezésparkkal, ahogy a Kisecik radar állomás és az Incirlik légi bázis is.

Isztambulban propaganda központ nyílt, ahol az USA által kiképzett szíriai ellenzékiek "termelnek" híreket és videókat, amelyet a műholdas hálózatokon át sugároznak, de erről a "nagy megtévesztésről" már korábban beszámoltam. Ez a lépés több mint várható volt...
Szíria háborúja a NATO ellen már folyamatban, de a hivatalos ok még mindig az Assad-rezsim megdöntése. Mint Líbia esetében, egy belső ék okozhatja az állam összeomlását, és a nép tragédiáját.

A cél ugyanaz: Szíria , Irán és Irak megállapodást írt alá 2011. júliusában a földgázvezetékről, amely azután 2016-ban az iráni South Pars tartalékokat képezi, és amely legnagyobb a világon, ami Szírián keresztül csatlakozik a Földközi-tengeren keresztül a fogyasztókhoz. Szíriában felfedezhető egy másik nagy tartalék Homs közelében, és ez is lehet alternatív csatlakozási pont az energia folyosók számára Törökországtól távol, és más módon, jelenleg még nem ellenőrizhetően az amerikai és európai vállalatok számára.

Törökországban 129 képviselő (1/4) van, akik egyértelműen a háború ellenes és a több ezer ember skandálja a szlogent: "Nem kell az imperialista beavatkozás Szíriában!"

Elgondolkodtató, hogy egy-egy ország lerohanásához manapság, ebben a minden egyezményt, jogot felrúgó világban már az is elég, ha kihozzák a börtönökből a bűnözőket, a nem lefogott bűnözőknek is szabad rablást hirdetve felfegyverzik őket, és ellenzéknek kiáltják ki az adott országban. A módszer ismerős a "Francia Forradalom" idejéből, amikor a Wikipédiában és a történelemkönyvekből ismertekkel ellentétben, valójában a Párizs-környéki csőcseléket fegyverezték -és lázították fel, hogy egy bizonyos népcsoport letelepedési jogot szerezzen Európában.
Mondhatnánk, " a történelem ismétli önmagát", de mivel ugyanarról a népcsoportról van szó most is, így csak a bűnismétlés módszere tekinthető enyhén szólva "hagyományápolásnak"...

Tulok

A szíriai válság és a török politika

 

Október elején a szíriai válság fordulóponthoz érkezett. Miután a kormányerők kiheverték a júliusi fegyveresek által elkövetett váratlan támadásokat Damaszkusz és Aleppo városa ellen, megkezdték az ellenzéki erők visszatartását az országban. Bizonyos részeken, mint például a főváros, ez több sikerrel. Aleppóban és az északi tartományokban azonban a kormányerők nehézségekkel küszködnek.
Északon a harcok rendkívül kegyetlenek. Ezen kívül, a Bassár el-Aszadhoz hű csapatok visszatartó erejét képezi Törökország, ahol sok menekült húzta meg magát, és akik között vannak civilek és a szíriai rezsim fegyveres ellenzékének tagjai is. A török-szíriai határon keresztül folyamatos a fegyveráramlás, amely az ellenzéki erők motorját képezi.
Végül Ankara az akcakalei incidens után, taktikát váltott és tüzet nyitott a török határ közelében állomásozó szíriai csapatokra. Természetesen, formálisan, a török áldozatok lehetőséget bíztosítanak Törökország számára egy ilyen reakcióra, habár Damaszkusz elismerte, hogy hibázott és bocsánatot kért. Ugyanakkor el kell ismerni valami mást is: Törökország azzal, hogy támogatja a szíriai ellenzéket, maga is táplálja az erőszakot az országban és bizonyos szinten felelőssé tehető a következményekért is.
A helyzet elemzése azonban azt mutatja, hogy Törökország nem törekszik háborúra Szíriával. Amennyiben a török vezetésnek lennének ilyen szándékai, akkor ezt már rég megtette volna a június 22-i incidens után, amikor a szíriai légvédelem lelőtt egy török kémrepülőgépet. Egyelőre nincs szó határokon átnyúló hadműveletekről, amelyre a hadseregnek a török parlament adott felhatalmazást.
Még a szíriai Moszkva-Damaszkusz járat elfogását sem lehet légiblokádnak minősíteni (ez egy háborús hadüzenettel lenne egyenértékű). Törökország valószínűleg csak nyomást gyakorol Damaszkuszra, többek között pszichológiai úton.
Törökországban rendkívül kiéleződött a helyzet a török hadsereg és a kurd fegyveres csoportok között. Egyelőre semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs arra nézve, hogy emögött Szíria vagy Irán állna. Sokkal valószínűbb, hogy a török kurd vezetők a régió általános viszonyaira reagálnak, és úgy vélik, hogy hamarosan eljöhet az a várva várt pillanat, amikor elérhetik céljaikat.
Ilyen viszonyok között igen kétséges, hogy Törökország háborút akarna Szíriával. Különösen most. A helyzet, természetesen, már a közeljövőben megváltozhat, hiszen a Damaszkusz körüli játék, amelyben igen sok játékos vesz részt tele geopolitikai ambíciókkal, messze nem ért még véget.

Alekszej Pilko - Oroszország Hangja

Heteken belül megtámadhatják Iránt!

Szakértők szerint egyre reálisabb az esélye egy Irán elleni támadásnak. Bár nyilvánosan eltérések vannak az izraeli és az amerikai hatóságok álláspontjai között az Irán elleni katonai akció tekintetében, az utóbbi napokban ezek egyre inkább közeledtek, ami elképzelhetővé teszi az akció megvalósítását. A témában David Rothkopf, a nemzetközi politikában elismert szaktekintélynek számító amerikai elemző publikált cikket a Foreign Policy folyóiratban. A katonai akció Barack Obama kezére játszik. Obama most pontokat vesztett a republikánus Mitt Romney elleni az amerikai választási küzdelemben. Romny bírálja Obamát külpolitikai programja miatt, amely Irán kapcsán szerinte „nem elég kemény”, ugyanakkor „nem veszi figyelembe Izrael érdekeit”. Irán bombázásakor Romney-nak be kell ismernie, hogy nem volt igaza, és kénytelen lesz támogatni Obamát.

Izrael eddig hiába feszegette az Irán elleni támadás lehetőségét, eddig nem kapott zöld jelzést rá. A zsidó állam és az Amerikai nagy testvér is tisztában van egy esetleges támadás következményeivel. A képlet olyan szinten bonyolult, hogy katonai elemzők szerint gyakorlatilag megjósolhatatlan annak végkifejlete.

Az iráni vezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy az Iszlám Köztársaság elleni bármilyen támadásra vagy beavatkozásra azonnali és rendkívül súlyos válaszokat fog adni. Az iráni elnök kifejtette, hogy kész Izraelt eltörölni a térképről, vagy kirobbantani a harmadik világháborút, de nem fogják tűrni a békés célú nukleáris programjukba való katonai beavatkozást.

Eddig mindkét fél megmaradt a fenyegetés szintjén, egyik sem kívánta nyíltan kísérteni az ördögöt, azonban most úgy tűnik elég nagy a tét ahhoz, hogy ezt Obama mégis megtegye. A karrierjéről és az elnöki pályafutásáról van szó. Ha csak néhány tized százalékot is remélhet a beavatkozástól, akkor nagy a kísértés rá, hogy ezt a lépést meg is lépje. Nem törődve a szerény becslések szerint is több tízezres izraeli és amerikai áldozatokkal vagy esetleg egy globális szintű konfliktusra.

Csak remélni lehet, hogy a világ igazságért küzdő része nem hagyja magára a fiatal Iszlám Köztársaságot. Isten óvja Iránt, isten óvja az emberiséget!

Szekeres Pál