Az iraki miniszterelnök Nouri al-Maliki figyelmeztette Törökországot
és a NATO-t, hogy ne legyen katonai beavatkozás Szíriában. Al-Maliki a
szerdai Oroszországi látogatása alatt azzal vádolta meg Ankarát, hogy
megpróbálja bevonni a nyugati katonai szövetséget a konfliktusba a
szomszédos Szíriával.
Felszólította a NATO-t, hogy az ne avatkozzon bele Szíria belügyeibe
azzal az ürüggyel, hogy Törökországot védik. Erőteljesen bírálta Ankara
verzióját Szíria által török földön végrehajtott támadásokkal
kapcsolatban. "Nem kell, hogy ösztönözzék a háborút, és nem kell
felkérni a NATO-t arra, hogy megvédjék Törökországot. Semmi sem
fenyegeti Törökországot!" hangsúlyozta az iraki vezető.
Al-Maliki kifogásolta Ankara "szemtelen viselkedését" a szíriai
konfliktussal kapcsolatban mondván: "Nem Törökországnak kell a
problémát megoldani Szíriában, hanem a szíriai népnek."
Korábban Andres Fogh Rasmussen a NATO főtitkára azt nyilatkozta,
hogy a nyugati katonai szövetség kész megvédeni Törökországot Szíriával
szemben. Közben Törökország katonai vezetője azzal fenyegetőzött, hogy
országa még erősebben katonai csapással fog válaszolni, ha a jövőben
támadás éri országát.
Szíriában 2011 márciusa óta tapasztalható nyugtalanság. Damaszkusz
szerint szabotőrök, fegyveres terroristák, és nyugati zsoldosok a
felelősek a kialakult helyzetért, továbbá mindazok akik támogatják
őket. Szíriai elnök Bashar al-Assad úgy fogalmazott, hogy országa egy
"létfontosságú és hősies" csatát vív, amely meghatározza a nemzete
további sorsát.
Völgyesi Szabolcs
A NATO csapatok bevetésére ad hoc szövetség alakult, különösen a mobil stratégiára. Az igazi cél a konfliktus, nem a rendszerváltás. Az, hogy bezárják az iráni gáz-terminálokat, és a Földközi-tengeren ellenőrzés alá vonják a szíriai gázkészleteket. A hadüzenet már nem általános gyakorlat. A háborúhoz szükség van viszont egy casus bellit találni. Mivel a szíriai lövedékek öt áldozatot követeltek Törökországban, Ankara ágyútűzzel válaszolt, míg a Parlament és az Erdogan-kormány felhatalmazást adott a katonai műveletek Szíriában történő elvégzésére. Ez egy biankó csekk a háborúhoz, amit a NATO beválthat, és az USA-nak még mindig nem kell megszavaztatni a háborút a szenátussal.
Az Atlanti Tanács elítélte az "agresszív fellépést a szíriai rezsim részéről a NATO délkeleti határán", és kész , hogy az 5. cikk értelmében, egy megtámadott szövetséges tagjának biztosítsa a katonai támogatást. De már az 5. cikk sem mértékadó, mert Jugoszlávia,Afganisztán és Líbia esetén az 5. cikk nem tette lehetővé a szövetség területen kívüli beavatkozását, mégis találtak indokot (évi 4000 tonna kábítószer eladásából származó haszon nyomós indok lehetett Afganisztánban). Igaz, a rabló sem szokott azon töprengeni, hogy melyik rendőrség illetékességi területén fog fosztogatni (főleg, ha a "bűnüldöző szerv" részesedik a haszonból).
Ékesen szóló képeket lehet találni a nagy hatóerejű robbanóanyagtól megsemmisült épületekről Damaszkuszban és Aleppoban. Nem egyszerű "mezei lázadó" fellépésének látszik. Az viszont észrevehető, bahogy "rutinos szakemberek" műve. Mintegy 200 "ilyen szakember" van Szíriában a brit SAS és az SBS elit egységektől, valamint az amerikai és francia egységek - számolt be a Daily Star. Sok fegyveres iszlám csoport áll készenlétben (Washington által "besorolt" terroristák), akik már bizonyítottak Afganisztánban, Boszniában, Csecsenföldön, Líbiában és más országokban is. A csoportoknak, ahogy erről beszámoltak a Guardian-ban, parancsot adtak arabul, de le kellett fordítani csecsen, tadzsik, török, szaúd-arábiai nyelvjárás, urdu, francia, és néhány más nyelvre is.
Hamisított útlevéllel (különleges CIA által felszerelt), "harcosok" özönlöttek a török (??) tartomány Adana és Hatay felé, és a szíriai határon a CIA állított fel katonai képzési központokat. A fegyverek többnyire Szaúd-Arábiából és Katarból jönnek, mely utóbbi, Líbiába is küldött különleges erőket. A művelet irányító NATO hajók kikötője Alexandretta. Eközben bővült a NATO Cassiusberg (El Jebel Aqra) Szíria határán, egy új elektronikus kémrendszernek beállított berendezésparkkal, ahogy a Kisecik radar állomás és az Incirlik légi bázis is.
Isztambulban propaganda központ nyílt, ahol az USA által kiképzett szíriai ellenzékiek "termelnek" híreket és videókat, amelyet a műholdas hálózatokon át sugároznak, de erről a "nagy megtévesztésről" már korábban beszámoltam. Ez a lépés több mint várható volt...
Szíria háborúja a NATO ellen már folyamatban, de a hivatalos ok még mindig az Assad-rezsim megdöntése. Mint Líbia esetében, egy belső ék okozhatja az állam összeomlását, és a nép tragédiáját.
A cél ugyanaz: Szíria , Irán és Irak megállapodást írt alá 2011. júliusában a földgázvezetékről, amely azután 2016-ban az iráni South Pars tartalékokat képezi, és amely legnagyobb a világon, ami Szírián keresztül csatlakozik a Földközi-tengeren keresztül a fogyasztókhoz. Szíriában felfedezhető egy másik nagy tartalék Homs közelében, és ez is lehet alternatív csatlakozási pont az energia folyosók számára Törökországtól távol, és más módon, jelenleg még nem ellenőrizhetően az amerikai és európai vállalatok számára.
Törökországban 129 képviselő (1/4) van, akik egyértelműen a háború ellenes és a több ezer ember skandálja a szlogent: "Nem kell az imperialista beavatkozás Szíriában!"
Elgondolkodtató, hogy egy-egy ország lerohanásához manapság, ebben a minden egyezményt, jogot felrúgó világban már az is elég, ha kihozzák a börtönökből a bűnözőket, a nem lefogott bűnözőknek is szabad rablást hirdetve felfegyverzik őket, és ellenzéknek kiáltják ki az adott országban. A módszer ismerős a "Francia Forradalom" idejéből, amikor a Wikipédiában és a történelemkönyvekből ismertekkel ellentétben, valójában a Párizs-környéki csőcseléket fegyverezték -és lázították fel, hogy egy bizonyos népcsoport letelepedési jogot szerezzen Európában.
Mondhatnánk, " a történelem ismétli önmagát", de mivel ugyanarról a népcsoportról van szó most is, így csak a bűnismétlés módszere tekinthető enyhén szólva "hagyományápolásnak"...
Tulok
A szíriai gázvezeték a NATO célkeresztjében
A NATO csapatok bevetésére ad hoc szövetség alakult, különösen a mobil stratégiára. Az igazi cél a konfliktus, nem a rendszerváltás. Az, hogy bezárják az iráni gáz-terminálokat, és a Földközi-tengeren ellenőrzés alá vonják a szíriai gázkészleteket. A hadüzenet már nem általános gyakorlat. A háborúhoz szükség van viszont egy casus bellit találni. Mivel a szíriai lövedékek öt áldozatot követeltek Törökországban, Ankara ágyútűzzel válaszolt, míg a Parlament és az Erdogan-kormány felhatalmazást adott a katonai műveletek Szíriában történő elvégzésére. Ez egy biankó csekk a háborúhoz, amit a NATO beválthat, és az USA-nak még mindig nem kell megszavaztatni a háborút a szenátussal.
Az Atlanti Tanács elítélte az "agresszív fellépést a szíriai rezsim részéről a NATO délkeleti határán", és kész , hogy az 5. cikk értelmében, egy megtámadott szövetséges tagjának biztosítsa a katonai támogatást. De már az 5. cikk sem mértékadó, mert Jugoszlávia,Afganisztán és Líbia esetén az 5. cikk nem tette lehetővé a szövetség területen kívüli beavatkozását, mégis találtak indokot (évi 4000 tonna kábítószer eladásából származó haszon nyomós indok lehetett Afganisztánban). Igaz, a rabló sem szokott azon töprengeni, hogy melyik rendőrség illetékességi területén fog fosztogatni (főleg, ha a "bűnüldöző szerv" részesedik a haszonból).
Ékesen szóló képeket lehet találni a nagy hatóerejű robbanóanyagtól megsemmisült épületekről Damaszkuszban és Aleppoban. Nem egyszerű "mezei lázadó" fellépésének látszik. Az viszont észrevehető, bahogy "rutinos szakemberek" műve. Mintegy 200 "ilyen szakember" van Szíriában a brit SAS és az SBS elit egységektől, valamint az amerikai és francia egységek - számolt be a Daily Star. Sok fegyveres iszlám csoport áll készenlétben (Washington által "besorolt" terroristák), akik már bizonyítottak Afganisztánban, Boszniában, Csecsenföldön, Líbiában és más országokban is. A csoportoknak, ahogy erről beszámoltak a Guardian-ban, parancsot adtak arabul, de le kellett fordítani csecsen, tadzsik, török, szaúd-arábiai nyelvjárás, urdu, francia, és néhány más nyelvre is.
Hamisított útlevéllel (különleges CIA által felszerelt), "harcosok" özönlöttek a török (??) tartomány Adana és Hatay felé, és a szíriai határon a CIA állított fel katonai képzési központokat. A fegyverek többnyire Szaúd-Arábiából és Katarból jönnek, mely utóbbi, Líbiába is küldött különleges erőket. A művelet irányító NATO hajók kikötője Alexandretta. Eközben bővült a NATO Cassiusberg (El Jebel Aqra) Szíria határán, egy új elektronikus kémrendszernek beállított berendezésparkkal, ahogy a Kisecik radar állomás és az Incirlik légi bázis is.
Isztambulban propaganda központ nyílt, ahol az USA által kiképzett szíriai ellenzékiek "termelnek" híreket és videókat, amelyet a műholdas hálózatokon át sugároznak, de erről a "nagy megtévesztésről" már korábban beszámoltam. Ez a lépés több mint várható volt...
Szíria háborúja a NATO ellen már folyamatban, de a hivatalos ok még mindig az Assad-rezsim megdöntése. Mint Líbia esetében, egy belső ék okozhatja az állam összeomlását, és a nép tragédiáját.
A cél ugyanaz: Szíria , Irán és Irak megállapodást írt alá 2011. júliusában a földgázvezetékről, amely azután 2016-ban az iráni South Pars tartalékokat képezi, és amely legnagyobb a világon, ami Szírián keresztül csatlakozik a Földközi-tengeren keresztül a fogyasztókhoz. Szíriában felfedezhető egy másik nagy tartalék Homs közelében, és ez is lehet alternatív csatlakozási pont az energia folyosók számára Törökországtól távol, és más módon, jelenleg még nem ellenőrizhetően az amerikai és európai vállalatok számára.
Törökországban 129 képviselő (1/4) van, akik egyértelműen a háború ellenes és a több ezer ember skandálja a szlogent: "Nem kell az imperialista beavatkozás Szíriában!"
Elgondolkodtató, hogy egy-egy ország lerohanásához manapság, ebben a minden egyezményt, jogot felrúgó világban már az is elég, ha kihozzák a börtönökből a bűnözőket, a nem lefogott bűnözőknek is szabad rablást hirdetve felfegyverzik őket, és ellenzéknek kiáltják ki az adott országban. A módszer ismerős a "Francia Forradalom" idejéből, amikor a Wikipédiában és a történelemkönyvekből ismertekkel ellentétben, valójában a Párizs-környéki csőcseléket fegyverezték -és lázították fel, hogy egy bizonyos népcsoport letelepedési jogot szerezzen Európában.
Mondhatnánk, " a történelem ismétli önmagát", de mivel ugyanarról a népcsoportról van szó most is, így csak a bűnismétlés módszere tekinthető enyhén szólva "hagyományápolásnak"...
Tulok
A szíriai válság és a török politika
Október elején a szíriai válság fordulóponthoz
érkezett. Miután a kormányerők kiheverték a júliusi fegyveresek által
elkövetett váratlan támadásokat Damaszkusz és Aleppo városa ellen,
megkezdték az ellenzéki erők visszatartását az országban. Bizonyos
részeken, mint például a főváros, ez több sikerrel. Aleppóban és az
északi tartományokban azonban a kormányerők nehézségekkel küszködnek.
Északon a harcok rendkívül kegyetlenek. Ezen kívül, a Bassár el-Aszadhoz hű csapatok visszatartó erejét képezi Törökország, ahol sok menekült húzta meg magát, és akik között vannak civilek és a szíriai rezsim fegyveres ellenzékének tagjai is. A török-szíriai határon keresztül folyamatos a fegyveráramlás, amely az ellenzéki erők motorját képezi.
Végül Ankara az akcakalei incidens után, taktikát váltott és tüzet nyitott a török határ közelében állomásozó szíriai csapatokra. Természetesen, formálisan, a török áldozatok lehetőséget bíztosítanak Törökország számára egy ilyen reakcióra, habár Damaszkusz elismerte, hogy hibázott és bocsánatot kért. Ugyanakkor el kell ismerni valami mást is: Törökország azzal, hogy támogatja a szíriai ellenzéket, maga is táplálja az erőszakot az országban és bizonyos szinten felelőssé tehető a következményekért is.
A helyzet elemzése azonban azt mutatja, hogy Törökország nem törekszik háborúra Szíriával. Amennyiben a török vezetésnek lennének ilyen szándékai, akkor ezt már rég megtette volna a június 22-i incidens után, amikor a szíriai légvédelem lelőtt egy török kémrepülőgépet. Egyelőre nincs szó határokon átnyúló hadműveletekről, amelyre a hadseregnek a török parlament adott felhatalmazást.
Még a szíriai Moszkva-Damaszkusz járat elfogását sem lehet légiblokádnak minősíteni (ez egy háborús hadüzenettel lenne egyenértékű). Törökország valószínűleg csak nyomást gyakorol Damaszkuszra, többek között pszichológiai úton.
Törökországban rendkívül kiéleződött a helyzet a török hadsereg és a kurd fegyveres csoportok között. Egyelőre semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs arra nézve, hogy emögött Szíria vagy Irán állna. Sokkal valószínűbb, hogy a török kurd vezetők a régió általános viszonyaira reagálnak, és úgy vélik, hogy hamarosan eljöhet az a várva várt pillanat, amikor elérhetik céljaikat.
Ilyen viszonyok között igen kétséges, hogy Törökország háborút akarna Szíriával. Különösen most. A helyzet, természetesen, már a közeljövőben megváltozhat, hiszen a Damaszkusz körüli játék, amelyben igen sok játékos vesz részt tele geopolitikai ambíciókkal, messze nem ért még véget.
Alekszej Pilko - Oroszország Hangja
Északon a harcok rendkívül kegyetlenek. Ezen kívül, a Bassár el-Aszadhoz hű csapatok visszatartó erejét képezi Törökország, ahol sok menekült húzta meg magát, és akik között vannak civilek és a szíriai rezsim fegyveres ellenzékének tagjai is. A török-szíriai határon keresztül folyamatos a fegyveráramlás, amely az ellenzéki erők motorját képezi.
Végül Ankara az akcakalei incidens után, taktikát váltott és tüzet nyitott a török határ közelében állomásozó szíriai csapatokra. Természetesen, formálisan, a török áldozatok lehetőséget bíztosítanak Törökország számára egy ilyen reakcióra, habár Damaszkusz elismerte, hogy hibázott és bocsánatot kért. Ugyanakkor el kell ismerni valami mást is: Törökország azzal, hogy támogatja a szíriai ellenzéket, maga is táplálja az erőszakot az országban és bizonyos szinten felelőssé tehető a következményekért is.
A helyzet elemzése azonban azt mutatja, hogy Törökország nem törekszik háborúra Szíriával. Amennyiben a török vezetésnek lennének ilyen szándékai, akkor ezt már rég megtette volna a június 22-i incidens után, amikor a szíriai légvédelem lelőtt egy török kémrepülőgépet. Egyelőre nincs szó határokon átnyúló hadműveletekről, amelyre a hadseregnek a török parlament adott felhatalmazást.
Még a szíriai Moszkva-Damaszkusz járat elfogását sem lehet légiblokádnak minősíteni (ez egy háborús hadüzenettel lenne egyenértékű). Törökország valószínűleg csak nyomást gyakorol Damaszkuszra, többek között pszichológiai úton.
Törökországban rendkívül kiéleződött a helyzet a török hadsereg és a kurd fegyveres csoportok között. Egyelőre semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs arra nézve, hogy emögött Szíria vagy Irán állna. Sokkal valószínűbb, hogy a török kurd vezetők a régió általános viszonyaira reagálnak, és úgy vélik, hogy hamarosan eljöhet az a várva várt pillanat, amikor elérhetik céljaikat.
Ilyen viszonyok között igen kétséges, hogy Törökország háborút akarna Szíriával. Különösen most. A helyzet, természetesen, már a közeljövőben megváltozhat, hiszen a Damaszkusz körüli játék, amelyben igen sok játékos vesz részt tele geopolitikai ambíciókkal, messze nem ért még véget.
Alekszej Pilko - Oroszország Hangja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése