I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus
pátriárka a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója és a hit
évének ünnepélyes megnyitása alkalmából bemutatott szentmisén köszöntő
szavakat intézett XVI. Benedek pápához és a hívekhez.
Krisztus
a Getszemáni kert eseményeire készülve így imádkozott: „Szent Atyám,
tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint
mi” (Jn 17,11). A hosszú évszázadok során valóban védelmet nyújtott
nekünk Krisztus ereje és szeretete, a történelem megfelelő pillanatában
pedig a Szentlélek alászállt, amellyel megkezdtük a Krisztus által
kívánt látható szeretetközösségre vezető utat – idézte az Unitatis
Redintegratio zsinati határozatot a pátriárka. A Szentlélek kegyelme
által megszületett az a törekvés, amellyel a keresztények egységéért
tevékenykedünk napról napra.
A II. Vatikáni Zsinat abból a
valóságból merített, miszerint a Fiú, a Logosz ott van, ahol ketten vagy
hárman összegyűlnek az Ő nevében (Mt 18,20); a Szentlélek pedig elvezet
a teljes igazságra (Jn 16,13). Az elmúlt ötven évben sokszor
megvitattunk zsinati döntéseket püspökökkel, teológus szakértőkkel
tanulmányaink során a Pápai Keleti Intézetben; személyesen is részt
vettünk a zsinat egyes ülésein. Szemtanúi vagyunk a nagy egyházi
események. Ígéretes, reményekben gazdag időszak volt a katolikus
egyházon belül és kívül egyaránt.
Az ortodox egyház számára ez az
időszak a várakozások és a véleménycserék ideje volt. Az első rodoszi
pánortodox találkozók elvezettek a zsinat előtti összejövetelekre,
találkozókra az Ortodox Egyház Nagy és Szent Zsinatára készülve. Ezek az
események tanúságot tesznek a modern világnak az ortodox egyházak nagy
szeretetközösségéről.
Ez idő alatt megszületett a Katolikus Egyház
és az Összes Ortodox Egyház közötti Teológiai Párbeszédre létrehozott
Nemzetközi Vegyes bizottság is elődeinknek, Boldog II. János Pál pápának
és Dimitrosz pátriárkának köszönhetően. A bizottság számos eredményt ér
el az utóbbi évtizedekben, amelyeket konstitúciók, nyilatkozatok és
dekrétumok tükröznek.
A lelki megújulást és a gyökerekhez való
visszatérést liturgiai, biblikus szempontból, valamint az egyházatyák
tanításai alapján vizsgáltuk. Sikerült megszabadulnunk azon
akadályoktól, amelyek az ökumenikus párbeszédre való nyitottság által az
1054-es nagy egyházszakadáskor leszögezett kiközösítések
érvénytelenítésére, kölcsönös jókívánságok kifejezésre, az egyes
ereklyék visszaszolgáltatására és fontos találkozókra vezettek.
Utunk
nem mindig volt könnyű. A fundamentális teológia és a II. Vatikáni
Zsinat fő tanításai nehezen megvalósíthatóak, és csak nagy
erőfeszítések, eltökélt gyakorlat, valamint az egész Egyház tevékenysége
által lehet befogadni őket. Ezért még elmélyültebb lelkipásztori
szolgálatra és továbbra is a zsinat részletes egyháztani értelmezésére
van szükség.
Ezen az úton tovább haladva, hálánkat fejezzük ki az
élő Istennek, dicsőítve Őt, hogy a püspökök nagy gyűlése elismerte a
testvéregyházaink közötti párbeszéd és közös elmélkedés jelentőségét.
Mindannyian reméljük, hogy megszűnnek az akadályok a keleti és a nyugati
egyház között, és Jézus Krisztusban gyökerezve végleg megvalósul az
egység.
Jézus Krisztussal és közös hagyományainkkal az isteni
kegyelem által képessé válunk Krisztus Testének még nagyobb értékelésére
és teljesebb megértésére. Erőfeszítéseink által tapasztalatot
szerezhetünk arról a látható szeretetközösségről, amely majd megvalósul.
Jelenlétünk
arra szólít minket, hogy együtt tegyünk tanúságot a megváltás és a
gyógyulás üzenetéről testvéreinknek. Imádkozzunk továbbá a békéért és
keresztény embertársaink egészségéért a Közel-Keleten. Szűnjön meg az
erőszak és a megosztottság, a nemzetek és népek között a szeretet
uralkodjon egymás megértésének szellemében. Imádkozzunk, hogy együtt
tudjunk munkálkodni a fájdalmak legyőzése érdekében, különösen ott, ahol
az emberek éhségtől, természeti katasztrófáktól, betegségektől,
háborúktól szenvednek.
Az Egyház elkövetkezendő feladatainak és az
együtt megtett út nagyra értékelésének jegyében nagy megtiszteltetés
számunkra a meghívás erre az ünnepélyes alkalomra. Nem véletlen
egybeesés, hogy ez az évforduló egyben a hit évének kezdetét is jelenti.
A hit világos jele eddigi közös utunknak a kiengesztelődés és a látható
szeretetközösség ösvényén. Nagy szeretettel köszöntünk Téged, Szeretett
Testvérünk ezen örömteli esemény alkalmából – fogalmazott I.
Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának
50. évfordulója és a hit évének ünnepélyes megnyitása alkalmából
bemutatott szentmisén, október 11-én.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése