Francia lapok a londoni csúcsról
A konzervatív Le Figaro
„Teljesített vállalás" című vezércikkében írja: bár még kissé korai
lenne teljes bizonyossággal leszögezni, hogy végre az olyannyira várt
„reménysokk" következett be Londonban a G20 tanácskozásán, a pénzpiacok
eufóriája láttán nem fér kétség ahhoz, hogy szokatlan dolog történt. A
G20 eredményeit nyilvánvalóan megkönnyebbüléssel vagy éppen
lelkesedéssel fogadták. A nagy találkozót jellemző súrlódások és
feszültségek után az az érzés uralkodott el, hogy ez a pénzügyi csúcs
szakítást jelez a kapitalizmus eddigi formájával. Ez után lesz „G20
előtt" és „G20 után". Anélkül, hogy legyőzte volna a válságot, ami nem
is volt célja, a londoni tanácskozás vitathatatlanul egy új korszak,
esetleg egy új világrend kezdetét jelezheti, ahogy arról a brit
fővárosban összegyűlt államfők meg akarták győzni magukat - írja a lap,
az eredmények közül kiemelve a pénzügyek rendszabályozására hozott
intézkedéseket és a nagy nemzetközi pénzügyi intézmények rendelkezésére
bocsátott 1100 milliárd dolláros keretet. A londoni G20 nem vált azzá
az elrontott randevúvá, amelyet a hivatásos Kasszandrák jósoltak, sőt
talán történelmi csúcsként emlékeznek majd rá. http://www.lemonde.fr/la-crise-financiere/article/2009/04/03/matthieu-pigasse-ce-g20-n-est-ni-un-succes-ni-un-echec_1176142_1101386.html
A liberális Le Monde
hasonló hangnemben ír. A G20 sikeresen vizsgázott. Ez korántsem volt
előre biztosított. Az északi gazdaságok és a Dél feljövő hatalmai
között bőségesen akadt konfliktus, vita és összeütközés, az április 2-i
londoni csúcs könnyen fulladhatott volna kakofóniába. A közös érdek
azonban felülkerekedett: összehangolt akcióra volt szükség az 1945 óta
legsúlyosabb gazdasági-pénzügyi válság felszámolásához. Londonban a
világ azt láthatta, hogy a nemzetközi színtérre egy kicsit visszatér az
állam. Más szóval a G20 felvázolta a világkapitalizmus új szabályait. A
világ egy szabályozásoktól megfosztott (totalement déréglementé)
pénzügyi globalizációt élt át, amelynek vad irama a jelenlegi válságba
torkollott. A londoni találkozó - amelyet elsőként 2008 szeptemberében
Nicolas Sarkozy követelt - bevezette a szabályozást, vagyis az
óvatosságot a világ pénzügyeiben, új felügyeleti szerepet bízott a
Nemzetközi Valutaalapra az államok pénzügyi és monetáris tevékenysége
fölött, megbízva azzal, hogy szükség esetén adjon vészjelzést. További
eredmény, hogy London megölte a G8-at, az amerikai-japán-európai
találkozók éves rendszerét, amely úgy próbálta intézni a bolygó ügyeit,
hogy annak egyáltalán nem volt reprezentatív képviselője. Azonban a G20
informális szervezet. Ha a globalizáció által megkövetelt
világkormányzás embriójává akarják változtatni, intézményesíteni kell,
először egy állandó titkárság felállításával - véli a lap. http://www.lemonde.fr/opinions/article/2009/04/03/que-vive-le-g20_1176180_3232.html
A Le Monde „A G20 se nem siker, se nem kudarc" címmel teljes terjedelmében közli a Lazard bank egyik vezetőjének, Matthieu Pigasse-nak,
a „Monde d'après, une crise sans précédent (kb. A világ ezután - egy
példátlan válság) című könyv szerzőjének értékelő internetes fórumáról
készült jegyzőkönyvet. Pigasse szerint az IMF-nek biztosított
kiegészítő alapok nem elegendőek, de hasznosak. Vagy szegény, vagy
fejlett és „hozzánk közel álló" országok fogják megkapni, amire a
legjobb példát a kelet-európai országok jelentik. De ez nem jelent
gazdaságösztönző tervet, csak egy lépést. A tőzsdék lelkesedése nem fog
sokáig tartani, ha nem következnek gyors intézkedések a határozatok
végrehajtására. Kína megjelenése nagy fontosságú változás, egy új
világ-direktórium alakul ki, már nem az Egyesült Államok a világot
egymagában domináló hatalom. Már nem a 7-8 leggazdagabb ország vezeti a
világot, a kiszélesített direktóriumban 12 feljövő ország is részt
vesz. Ez új nemzetközi egyensúlyt tükröz, aminek csak örülni lehet. A
pénzügyi paradicsomok megfékezésére irányuló szándék helyes, az ördög a
részletekben van: a listákon túl a kérdés az, hogy milyen szankciókat
lehet hozni a megnevezett országokkal szemben és hogy kimaradnak fontos
helyek, mint az amerikai Delaware vagy például Hongkong - nagy tehát az
eltérés a cél és a megvalósítás között. http://www.lemonde.fr/la-crise-financiere/article/2009/04/03/matthieu-pigasse-ce-g20-n-est-ni-un-succes-ni-un-echec_1176142_1101386.html
A Libération
szerint érdemes ugyan fogadni arra, hogy a G20 bekerül a jövő gazdasági
tankönyveibe, elsősorban a történelmi pénzügyi válság, Barack Obama
európai látogatása és a példátlan konfrontáció miatt, amelynek
színhelye volt a számadást és reformokat követelő francia-német páros
fellépésével - de ezután felteszi a kérdést: vajon ez „egy új világ
eljövetelét" jelenti-e? A válasz: világos, hogy nem. Legfeljebb
kijelölték a reformok útját, de már ez is sokat jelent - bizonyítja,
hogy a nemzetközi közösség a G20 keretében nem csak a nagy elvek
tekintetében képes egyetértésre jutni, de konkrét és pontos döntések
meghozatalára is képes. A lap emlékeztet arra, hogy a dolgok rosszul
kezdődtek, Párizs és Berlin ellenezte a gazdaság fellendítésére
irányuló költségvetést, az előbbi mert nem rendelkezett erre
eszközökkel, Németország pedig mert ellenzi az adósságnövelést akkor
is, ha jó ügyet szolgál - Amerika ellenezte a pénzügyek szabályozását.
Végül minden jól végződött, az Egyesült Államok elérte a Nemzetközi
Valutaalap eszközeinek megháromszorozását, az európaiak a pénzügyi
rendszer szabályozására teendő lépéseket, még ha nem is lehet csodát
várni a fedezeti alapok átláthatóvá tétele tekintetében. Még fontosabb
lehet a G20 egyáltalán nem kellemetlen multilateralizmusa, amelyben
bizonyosan szerepe volt Obama fellépésének. - olvasható a Libérationban. http://www.liberation.fr/economie/0101559899-pas-de-nouveau-monde-mais
