2013. augusztus 8., csütörtök

Öt évvel ezelőtt tört ki a orosz-grúz háború.

Öt évvel ezelőtt, Augusztus 7-én támadta meg a grúz hadsereg Dél-Oszétiát, és annak fővárosát Chinvalit. A támadás elrettentő és brutális volt. A grúz rakéta-csapásmérő erők lőtték otthonaikban az éppen kezdődő olimpiai játékokat néző civil lakosságot. A támadás este indult meg, aminek kétezer ember esett áldozatul, gyerekek, nők, idősek, apák és anyák. Ezek után indult meg a támadás a főváros ellen. Az oszét haderő némileg felkészült volt a helyzetre, de semmiképpen sem dacolhatott az amerikai irányítás alatt álló, kiválóan felszerelt grúz haderővel. Ennek ellenére hősies helytállással kitartott a főváros. Támadás érte az orosz békefenntartók laktanyáját is, 24 orosz katona halt meg a támadásban. A többiek a főváros védelmében avatkoztak be a harcokba. 
Az orosz kormány egyetlen pillanatig sem tétovázott. Azonnali légicsapást rendeltek el, a harci helikopterek pedig a Kaukázuson átvezető egyetlen hágót biztosították. Mozgósították a tengerészgyalogságot és az Észak-Kaukázus területén lévő katonai körzet alakulatait és 24 óra múlva a csapatok már a hágón haladtak Chinvali felé. Ekkor a városban már rendkívül elkeseredett harc dúlt. A grúz vezetés felmérte, hogy ha nem sikerül hamar elfoglalni a várost, komoly problémáik lehetnek. Mivel a védelem rendkívül hősiesen helytállt, a bajok be is következtek a grúzok számára. 
Az orosz légierő nem bajlódott azzal, hogy a városban célpontokat keressen, hanem módszeresen esett neki a grúz infrastruktúra rombolásának. Számos grúz rádiókommunikációs eszközt kiiktattak, hidakat, útvonalakat bombáztak. Miközben a grúz haderő Abháziában és Oszétiában megosztva harcolt, az orosz haderő jó összpontosítással erős súlypontot tudott képezni. A második napon már az orosz tüzérség aprította az ellenséget, és folyamatosan lőtte az előrevonuló gépesített egységek előtt a területeket. A légierő pedig az elsődleges célpontok után célzott csapást mért oda, ahonnan a hadmozdulatokat irányították az amerikai tanácsadók, és a Tbiliszi mellett lévő repülőteret bombázták. Öt nappal később grúzia kapitulált. 
Az orosz haderő hatékony hadmozdulatokat és deszant akciókat hajtott vére ez alatt az öt nap alatt. Katonai szakértők az orosz haderő gyengeségeinek felszínre kerüléséről beszélnek, hogy sokkal hatásosabban is lehetett volna, a grúz vezetés pedig hibát hibára halmozott, pedig milyen jó lehetett volna, - és a sok-sok volna. De nem volt. Egy valami volt. Hősies helytállás a nyugati agresszióval szemben. Azután pedig olyan nem várt orosz beavatkozás, hogy azt sem tudták, merre kapják a fejüket. Miközben gyenge kísérleteket tettek az orosz gépesített gyalogság feltartóztatására, az orosz desszant egységek elfoglalták Poti kikötőjét, ahol hatalmas károkat okoztak, infrastruktúrát romboltak le, hajókat süllyesztettek el. Az amerikaiak orra előtt foglaltak le titkos haditechnikákat.
A grúz háború örök iskolapéldája lesz annak, hogy a Nyugat mennyire képes háborúzni szemtől szembe az orosz gőzhengerrel, a szokásos hadviselési eszközökkel. Kár arra hivatkozni, hogy Grúzia nem rendelkezett a nyugati csúcstechnológiákkal. De igen. Izrael és az USA együttesen készítették fel őket a háborúra, és ők is vezényelték le. Illetve vezényelték volna. 
Abházia, és Dél-Oszétia öt éve szabad ország. Jelenleg pedig nem Abházia szeretne a Nyugat felé közeledni, hanem Grúzia kezd kuncsorogni visszafelé, Oroszország felé. A birodalom visszavágott, elég hatékonyan. Két pici ország, ahol sikerült az atlantista gyarmattá válást megakadályozni. Oroszország azóta is állomásoztat ott katonákat, de a belpolitikába nem szól bele. Az akkori elnök azóta már megbukott a választásokon, a gazdaság is átalakulóban van - mivel túlontúl függött Grúziától - de az országok helyzete azóta is stabilnak mondható, bár meglehetősen kevés ország ismerte el őket önálló államnak. 
Kemény Gábor

A banki ügyintéződ többet keres, mint az orvosod

A GYEMSZI felmérése szerint tavaly az egészségügyben dolgozók bruttó átlagkeresete 203 ezer forint volt, a nettó átlagbér 131 ezer. Kevés, és főleg igazságtalan! Egy bank ügyfélkapcsolati menedzser 372 ezer bruttót visz haza, de még ügyfélszolgálati munkatárs is kap 209 ezret.

Virtuális deviza

A bankok minél nagyobb profit elérésében érdekeltek, és súlyos, irracionális kockázatokat is bevállalnak ennek érdekében. Működésükre vannak tőkekövetelménybeli szabályok, amely alól szeretnének kibújni. A Devizában nyilvántartott hitel (DH) egy innovatív termék, amelyben van egy keletkeztető és egy szétosztó funkció. A lényege, hogy a bank keletkeztet egy hitelt, majd cash-flow-ját eladja egy speciális társaságnak, aki ezeket átcsoportosítja, és így jönnek létre a jelzálog alapú értékpapírok, amelyek egy több szereplős, több termékes finanszírozási formák.
Magic wand and moneyFogalmak:
1./ ARM: változó kamatozású hitelek: ez a beetetés része: megtévesztő THM-el, alacsony induló kamatokkal szedik rá a bankok áldozataikat, majd az első kamatperiódus után magasabbra váltanak.
2./ OTC-derivatívák: származékos ügyletek, számtalan variációja ismert, mi a swapokkal találkoztunk. Ezekkel „fedezik” a bankok a nem létező devizát. A swapok egyik része mérlegen belüli tétel, a másik része mérlegen kívüli. A kívüli tételekre nincs kötelező tartalékképzés. A bankok az OTC-vel kereskedve a kockázatokat is eladják, ezért nincs kockázatkezelés. A mérlegen kívüli tételek eltüntetésére számtalan banki trükk van, pl. anyabanknak , SPV, SPE-nek való átadás. Ez utóbbi speciális célra létrehozott vállalatot jelöl.
3./ ALT-A hitelek: jövedelemigazolás nélküli hitelek és olyan hitelek, amelynél az adósság jövedelemhez viszonyított arány magas.
A Nagy Üzlet
2004-et írunk, magas a Ft-kamat, prosperál a gazdaság, a kereslet növekedése függvényében nőnek az ingatlanárak. Ideális terep a CHF-ben nyilvántartott hitelek kihelyezéséhez, változó kamatozású, annuitásos konstrukcióban. Először a prime a kiváló adósok becserkészésével indul a „játék”, hatalmas üzlet van kialakulóban a nyugati székhelyű kereskedelmi bankoknak. A konjunktúra 2006-ig tart. Akkor megtorpan a gazdaság, és az Öszödi beszédből ismert gondokra a kormány hamar megtalálja a gazdaság felpörgetésének alapját, az “Öszödi csodafegyvert”, a devizahitellel történő fogyasztásnövelést. A bankok csak ezt ajánlják: „öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást” akkor terjedt el. A bankok hihetetlen ütemben nyomultak a hitelpiacon, mivel az elsőrendű adósok már nem voltak, a célkeresztbe a II. és III. osztályú adósok kerültek, irracionálisan lazítva a feltételeken, jövedelemigazolás nélkül adva a hiteleket. Ekkor tarolt a hitelgyár: ügynökök-értékbecslők-bankok-közjegyzők-végrehajtók kiépülésével kétszer annyi devizahitelezés történt, mint a korábbi években. A bankárok bonusa nem a kockázatokhoz, hanem a túlhitelezéshez kapcsolódott. A pénzszivattyú és a bankárok bónusa csúcsra volt járatva. Annak ellenére, hogy tudták, hogy a II.III. osztályú adósok bedőlésének időzített bombáját a szerződés aláírásával egyidejűleg beélesítették, és idő kérdése a bedőlés. Aztán jött a válság, és a swapok megújítási kockázata nőtt, és Izland után a Ft-elleni spekuláció a bankokat Magyarországon csőd közeli állapotba hozta. Ezért kellett az IMF-hitel, hogy a bankok likviditási problémáját tőkeinjekcióval orvosolják, miközben a lakosságnak csak a megszigorítások jutottak, a devizahiteleseknek meg mese jutott habbal. Bár az IMF-hitelt erre a célra vették fel, ahogy a bankok megállapodását is a devizahitelesek megsegítésére hozták tető alá. Csak erről az adósokat elfelejtették értesíteni.
Azóta az élesített bombák felrobbantak, és a hitelbedőlések beindultak, akkor kezdődött a közös gondolkodás, hogy ezekkel a hitelekkel valami nem stimmel. A pénzszivattyú el kezdett akadozni, és bár a bankok előrelátóan létrehozták a saját végrehajtó rendszerüket, a kifosztó gépezetbe porszem került. Eljött az igazság pillanata, amikor nyilvánvaló, hogy a devizában nyilvántartott hitelek csak virtuálisan léteznek, és az adós Ft-ot kapott, és Ft-ban törlesztett, a többi árfolyamjáték az csak banki spekuláció, mert valóságos alapja nincs, annak ellenére, hogy ezt bankok által tollba mondott rendelettel fedezték. Az adósok egyre kevésbé tudták fizetni a virtuális árfolyamokkal és indokolatlan kamatokkal duplájára felturbózott törlesztő részleteket. A kormány a bankokkal karöltve árfolyamgáttal és kilakoltatási kvótákkal megpróbálta késleltetni az adósság-dominó effektust, de a dolgok tehetetlensége győzött a spekuláció fölött. A devizahitelnek nevezett tőzsde és spekulációs játéknak vége.
Mára kiderült ez csalás-sorozat: előre megtervezetten, bűnszövetkezetben elkövetett deviza-szemfényvesztés, vagy ahogy a BTK ismeri, csalás minősített esetei. Szomorú tény, hogy a bűnszövetkezetben a Hitelgyár valamennyi résztvevője, és az akkori kormányok vezetői, MNB-elnökök is érintettek. Ezért mondhatta Varga István, hogy ez az évszázad csalása, mert a bankok a hitelnyújtással adósságot teremtenek, amit értékpapírba csomagolnak és eladnak. Ez a trükk lényege. De ez a lufi Magyarországon is kipukkadóban van, és maga alá fog temetni sok embert. Reméljük, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon először, ha van bűn, lesznek felelősök, és lesz felelősségre vonás is. De hogy a becsapottak számára lesz-e igazi happy-end, az hamarosan kiderül.
Mert mindenre fény derül egyszer, és afelé tartunk, hogy még a banktitok sem lesz titok többé. Az Ügyészség és a Bíróság előtt mára ezzel a trükkel nem lehet védekezni, mert megfordult a bizonyítási kényszer. A védekezéshez pedig fel kell lapozni a sok titkot tudó és elfedő virtuális “tőzsdekönyvet”, de a banki könyvek kinyitása csak a vádirathoz lesz elég, a védelemhez már nem!
Nagy Éva

Semmisek a szerződések? – Semmisek a bűntények?

Kezdődhet elölről miden, hiszen semmi nem is történt, kijött egy kis pénz, bement egy kis pénz, és keletkezett egy jó nagy követelés…
Ja, és a tartozáselismerő aláírása által az Adós teljes vagyonával felel.
Persze csak azért, mert a közjegyzőket nem érdekli, hogy az Adós mit kapott.
Kapott, amit kapott, a Bank majd megmondja, mennyi a tartozás. A tartozáselismerőben lévő devizaösszeget tekintik kiindulási pontnak, miközben az aláíráskor nem kapott még semmit az Adós.
Igaz ugyan, hogy a törvény rendelkezése az, hogy a tartozáselismerő aláírása által az Adósé a bizonyítási teher, hogy
…tartozása nem áll fenn
…bírósági úton nem érvényesíthető
…a szerződés érvénytelen
Tehát kié a bizonyítási teher?
Az Adósé?
Akkor kinek a bizonylatai kell legyenek a meghatározók , hogy megállapítsuk, keletkezett-e a tartozáselismerő szerinti kölcsöntartozása az Adósnak?
Netán a Bank belső bizonylatai, amelyek banktitkot képeznek?
Nem.
Talán az Adós bizonylatai, amelyek azt igazolják, hogy az adós forintot
kapott? És emiatt nincs a deviza vonatkozásában pénzkölcsön tartozása?
És kinek is kell bizonyítani azt, hogy a szerződés érvénytelen?
Az Adósnak?
Az Adós azt mindenképpen be tudja bizonyítani, hogy forint került a számlájára.
És mivel övé a bizonyítási teher, nem kell neki segíteni.
Ha a banki nyilvántartás esetleg azt igazolná is, hogy a Banknak többel tartozik, mint amit felvett, mert a nyilvántartásba vett devizaösszeg, ami a forint devizában történő nyilvántartása, megfiadzott, akkor sem kell ezt komolyan venni.
Csak cipelje a bizonyítás terhét az az Adós.
Olyan jogi helyzet nincs, hogy az Adósé a bizonyítási teher, de nem nézik meg, mit tud felmutatni.
Ehelyett a háta mögött, más bizonyítékok felhasználásával , a bank általi követelésre alapozva, nyilvántartásokra alapozva kölcsöntartozást
szimulálnak együtt a Bank és a közjegyző és meg sem nézik, hogy az Adós által aláírt tartozáselismerőben szereplő devizaösszeg át lett-e adva az Adósnak.
Pedig az Adós bizonylatait a Bank készítette, és ezen kívül az Adós más bizonyítékkal nem rendelkezik .
Tehát ezt kell elfogadnia a közjegyzőnek, mert ekkor tesz eleget a törvényi előírásnak, hogy az Adóst számoltatja el.
Talán László Andrea is vezet valamilyen belső bizonyítékrendszert, amiről senki más nem tudhat. De azt kell elfogadni. És azt ám el is fogadják, miért is ne? sokkal érdekesebb, ha titokzatos valami. Éppen mint a mi kis devizatitkunk.
Titeket érdekel?
Engem nem érdekel a kis deviza-titok. Nekem van banki kivonatom, nem titkos, fel tudom mutatni.
Az a baj, hogy engem igazol?
Az a baj, hogy nem titokzatos?
Hát ne titokzatoskodjon a Bank a közjegyzővel meg a bíróval az én hátam megett, hogy aztán egy titokban vezetett számlán lévő törvénytelen kölcsönösszeggel elvehessék a teljes vagyonomat, az örök időkig beérkező esetleges bevételeimet, meg a nyugdíjamat, meg a férjemét.
Az AXA Bank már küldött ilyen értelmű levelet ügyfélnek, miszerint, ha nem fizet, kiforgatják a teljes vagyonából a tartozáselismerővel..
A titok lehullt. Nem az a helyzet, hogy titkolózzunk, az a helyzet, hogy színvallás van.
Mindenkinek.
Mindenki eldöntheti, hogy eltűri-e, hogy titkos viszonyt folytathat-e a közjegyző és a Bank a háta mögött, amelynek eredményéért neki kell helytállnia, vagy előáll azzal, hogy
a törvény nevében
álljanak le, és vegyék tudomásul azt, hogy szétverték az országot, hogy szétverték a családokat, hogy külföldről ide áramlik a kint dolgozók bére a bankoknak, hogy közokirat hamisított minden egyes felmondás és minden egyes végrehajtási záradék, hiszen kölcsönbe semmit nem kaptunk, de kölcsöntartozást igazolnak le a közjegyzők és emiatt történnek a felmondások, végrehajtások, hogy jogellenesen veszik el a házakat, autókat, béreket, nyugdíjakat.
Magyarországot titkos paktummal meg akarják venni. Titkos banki nyilvántartásokkal. Titokzatos bankárok titokzatos közjegyzőkkel .
Ha nem állunk elő a rendelkezésünkre álló bizonylatainkkal, és nem követeljük NYILVÁNOSAN, hogy az elkövetett bűnökért felelniük kell, akkor Magyarország ketté fog szakadni.
És jelenleg mi a vesztes oldalon állunk.
A HAZA NEM ELADÓ! – 2013. AUGUSZTUS 19.
Töviskesné Dsupin Judit


TALÁLKOZUNK 2013. AUGUSZTUS 19-ÉN BUDAPESTEN A NEMZETGYŰLÉSEN
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről:
Általános elvek
1. §2 (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
A közjegyzői szolgálat keletkezése
16. § (1) 31 A közjegyzőt a miniszter nevezi ki határozatlan időre.

Ezen törvényhelyek bizonyítják azt, hogy a magyar állam felelőssége minden egyes devizaalapú hitelszerződés esetén bizonyított.
Ugyanis minden egyes esetben a közjegyzők azok, akik fizetési meghagyást állítanak ki a bank felkérésére gépjárműhitelek miatti elmaradás esetén, és szabad felhasználású hitelek esetén, és az ingatlanos szerződések felmondását a közjegyzők foglalják okiratba, majd ez az alapja a tartozáselismerő közjegyzői okiratok végrehajtási záradékkal való ellátásának, amit a végrehajtás követ bírósági eljárás nélkül.
Amennyiben a közjegyzők kicsit is elgondolkodnának azon, hogy olyan tartozásokat foglalnak közokiratba, ahol több év fizetés ellenére az Adós többel tartozik, mint amennyit kapott,megtagadnák a fizetési meghagyás és a tanúsítvány kiállítását a kölcsöntartozásról.
Csak a törvénynek vannak alárendelve.
Még a miniszternek sincsenek alárendelve, aki kinevezte őket.
Ellenben a miniszter, ha azt látja, hogy a közjegyzők sorra törvénysértő módon állítanak ki ténytanúsítványokat, fizetési meghagyásokat , hivatalból megteheti azt, hogy megbeszélik, mi történik kis hazánkban, amely nem eladó.
Mert ha a miniszter sem látja azt, hogy a hitelszerződések felmondása kapcsán olyan ténytanúsítványokat állítanak ki a közjegyzők, amelyekben nincs figyelembe véve az Adósok számlakivonata, akkor kijelenthető , hogy a törvény figyelmen kívül hagyása a miniszterrel bezárólag megtörténik a közokiratok elkészítésekor.
A polgári törvénykönyv egyértelműen rendelkezik, és tartozáselismerő közjegyzői okirat aláírása esetén az Adós az, akinek bizonyítania kell, ha tartozása nem áll fenn.
Ebből két dolog következik a BAÉSZ álláspontja szerint.
Az egyik az, hogy az Adós megkérdezése, bizonylatainak megtekintése nélkül a ténytanúsítványok nem állíthatók ki .
A másik az, hogy elegendőnek kell lennie a történt gazdasági események megvizsgálásához az Adósok banki kivonatainak, hiszen a törvény lehetővé tesz, hogy bizonyítson az Adós, ha tartozása nem áll fenn. Titkos banki nyilvántartásokkal pedig az Adós nem tud bizonyítani, és nem is kötelezhető erre.
Ezért az Adós azon bizonylatain kívüli bizonylatok, amelyeket a Bank belső , nyilvántartást szolgáló bizonylatokként kiállít, nem támaszthatnak alá eltérő eredményt a tartozást illetően, mint amit az Adós bizonylatai alátámasztanak.
Márpedig a mi bizonylataink, Bankszámla kivonataink hitelt érdemlően bizonyítják azt, hogy a tartozáselismerő szerinti kötelezésünk a deviza kölcsön jogcímen történő megfizetésére jelen pillanatban is a vállalás szintjén áll, mert forintfolyósítás történt, ezért kölcsön jogcímen nem áll fenn senkinek tartozása a bankjával szemben.
A BAÉSZ munkája mindezen dolgok feltárása, a törvénysértések hatóságokkal történő megvizsgáltatása, az Adósok érdekeinek képviselete .
Mivel azonban KÖZVETLEN MÓDON nem vezetett eredményre a küzdelmünk, ezért szerveződött meg A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM.
Minden, ami az országban jelenleg történik, kapcsolatban van a BAÉSZ munkájával, Kásler Árpád munkájával, eddigi rendíthetetlen kiállásával az Adósok érdekképviseletéért.
A BAÉSZ nélkül , a BAÉSZ-hoz fordult Adósok problémáinak tanulmányozása és a megoldásra való törekvés nélkül , a BAÉSZ tagjainak felvetései, igyekezete nélkül nem sikerült volna feltárni a történteket ilyen mélységben, mint ahogyan megtettük.
A kialakult helyzet csak együttes fellépéssel oldható meg.
Ezt Árpád minden lakossági fórumon hangsúlyozza.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy amit feltártunk, ne lenne lényeges, mert mindannyiunknak tisztán látnunk kell, hogy mi történt , és az együttes fellépésünk hiányában mi történhet ezek után.
Mindenkit kérek, hogy a 2013. augusztus 19-20-i Nemzetgyűlésen vegyen részt és mozgósítson!
A HAZA NEM ELADÓ! – SEMMI PÉNZEN!
A győzelem reményében

Töviskesné Dsupin Judit

Bankcsalások világszerte

1., Romániában
Nyolcvanöt millió euró (24 milliárd forint) értékű bankcsalást leplezett le a román ügyészség, amelyben bankigazgatók, hivatalnokok, közjegyzők és ingatlanérték-becslők is érintettek. A román szervezett bűnözés ellen fellépő ügyészség csütörtöki közlése szerint a hatóságok 48 házkutatást végeztek Bukarestben és Románia három másik megyéjében annak a bűnszövetkezetnek a leleplezése érdekében, amely csaknem hatvan emberből állt, tevékenységük pedig bankkölcsönök törvénytelen módon való megszerzésére irányult.
2., Nagy-Britanniában
A brit Súlyos Visszaélések Hivatala (SFO) közölte, hogy három brit állampolgárt tartóztatott le a Libor-ügyben London közelében. Ez az első alkalom, hogy letartóztatások történtek az eddig kizárólag a bankokra fókuszáló ügyben. Jelenleg legalább tucatnyi bank ellen folyik vizsgálat, és közülük legalább négy állítólag együttműködött a Barclays-zal, a brit bankok korábban már 453 millió dolláros bírság megfizetésére kötelezték a londoni bankközi kamatláb, a Libor manipulálása miatt.
3., Amerikában
A néhány hónapja kirobbant LIBOR-csalási botrány után, 2012. október 25-én New Yorkban adták be az USA történelmének a legnagyobb keresetét a bankárok szervezett bűnözési és pénzmosási tevékenysége ellen a joghatósághoz. A csalást a legmagasabb kormánypozíciókban lévők, és a bankárok követték el önérdekből. Az összeg, ami a bankok, amerikai partnereik, és vegyesvállalatok elleni keresetben szerepel, és amely összeget láthatóan nem a legügyesebben próbáltak tisztára mosni, 43.000 milliárd dollár. Nem írtam el! 43 billió dollár, vagy leírva betűkkel, negyvenháromezer milliárd dollár. A pert, a Spire Law Group, LLP ügyvédi iroda kezdeményezte, melyről a CNBC az iroda által kiadott sajtóközleményt megjelentetve számolt be. Másnap a CNBC vezérigazgatójának két gyermekét meggyilkolták. /Heti Válasz/
4., Németországban
Reggel negyed tízkor özönlötte el, közel 500 egyenruhás a Deutsche Bank frankfurti ikertornyait. Két busz és 20 csapatszállító jármű kellett az egységek helyszínre szállításához. Időszakosan lezárták az épületben található felvonókat is. A bejáratnál nyolc állig felfegyverzett rendőr mellett lehetett csak átjutni. A fellelt adatok kiértékelése hónapokig is eltarthat. A forgalmi adóval kapcsolatos csalási botrányban összesen 170 vádlott ügyében folyik nyomozás. Ebben az ügyben 6 kereskedőt már elítéltek, de a többiek ügyében még folyik a nyomozás. Összesen 800 milliós károkozás miatt nyomoznak a hatóságok, amiben a Deutsche Bank is mélyen érintett. Az adócsalási botrányban a CO2-kötvényeket utaztatták több esetben is külföldre és vissza, így elfedve a nyomokat. Volt aki állítólag londoni, mások arab ügyfelek nevében kereskedtek. Az ügyészség szerint a Deutsche Bank a külföldre transzferálásban játszott fontos szerepet. A banknak jelentenie kellett volna a pénzmosás gyanús ügyleteket.
5., Olaszországban
November 14-i hatállyal minden olaszországi tevékenységét felfüggesztette a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő a formális közlemények kiadásán túl, miután vezető munkatársai ellen ügyészségi büntetőeljárás indult piacbefolyásolás vádjával. A dél-olaszországi Trani városának ügyészi hivatala a hét elején jelentette be, hogy vádat emelt a Standard & Poor’s és a Fitch több vezetője ellen piaci információkkal elkövetett visszaélés címén. A Fitch szerdai londoni közleményében “példátlan és minden alapot nélkülöző manővernek” nevezte a jogi eljárást. A hitelminősítő közölte, hogy azonnali hatállyal csak formális elemzések közzétételére szűkíti az Olaszországgal kapcsolatos piaci kommunikációját. 6./Magyarországon? Ha van bűn, vajon lesz felelősség, és lesz következmény
6., Iránban
Az iráni hatóságok letartóztatták egy 2,6 milliárd dolláros bankcsalás 19 gyanúsítottját, jelentette be Hosszein Mohszeni Edzsehei államügyész. Az ország történetében ez a legnagyobb pénzügyi korrupciós ügy. Számos helyi lap, közte a Sark (Kelet) című reformpárti újság idézte az ügyészt, aki szerint további embereket vesznek őrizetbe. A parlamentbe hétfőre berendelték a pénzügyminisztert és a központi bank elnökét, hogy megvitassák az ügyet. Tisztségviselők elmondták, az ügyben hamis dokumentumokat használtak fel hitelkérésre Irán egyik vezető pénzintézeténél, hogy érdekeltségeket vegyenek cégekben, többek között állami kézben lévő vállalatokban.
Nagy Éva

Gazdag István: Mibe kerül a ramadán az arab világnak?

A muszlimok legnagyobb ünnepe, a csaknem egy hónapig tartó ramadán kapcsán – amely idén július 9. és 31. közé esett – utólagos ünneprontásnak tűnhet általános alulfejlettségük legfőbb okára emlékeztetni, pedig Tunézia néhai elnöke, Habib Burgiba maga mondta, hogy az arab világ lemaradása főleg annak tudható be, hogy a ramadán alatt a muszlimok improduktívak. Az iszlám vallás 14 évszázaddal ezelőtti megjelenése óta az arabok tehát 1400 hónapot töltöttek henyéléssel, és így több mint 116 éves lemaradásba kerültek a nem muszlim társadalmakkal szemben. Ráadásul Burgiba nem vette számításba az imával töltött órákat, a mekkai zarándoklatok költségét és a muszlimok közötti vallásháborúkat sem.
A vallásosság gazdasági költségei azért terhelik főleg az arab világot, mert ott a nőknek általában tiltják a házon kívüli munkavégzést, tehát a nemzeti javak megtermelésében való részvételt. Lényegénél fogva a vallási iga gátolja a muszlimok kutatási és újítási hajlandóságát is, holott a fejlődés egyik legfontosabb tényezője éppen az innováció. Arról nem is beszélve, hogy az iszlám vallásgyakorlata túl sok energiát követel meg és túl sok időt pazarol el, ezért a muszlim országok termelékenysége a legalacsonyabbak között van.
Egy „jó” muszlim naponta ötször imádkozik, ebből legalább kétszer a munkahelyén, és az ájtatoskodása kb. egy és negyed órát vesz el a munkaidejéből, tehát a napi 8 óra 15 százalékát. Feltéve, hogy az arab dolgozók egynegyede megszakítja munkáját imádkozással (amely Szaúd-Arábiában és az emírségekben kötelező, ott tehát ez az arány sokkal magasabb), az összes munkaidő minimum 5 százaléka megy veszendőbe. Nem meglepő, hogy a ramadán alatt a vállalatok termelékenysége 78 százalékkal csökken az arab világban, elsősorban a munkaidő-pazarlás, a hiányzások és a betegszabadságok miatt. Ugyanakkor a koleszterinnel és diabétesszel kapcsolatos megbetegedések 27,65 százalékos növekedést mutatnak az egész napos böjtöt követő éjszakai torkoskodás nyomán, miközben a vérbűncselekmények száma 1,5 százalékkal, a lopásoké 3,5 százalékkal nő, elsősorban a dohányzástól való kényszerű tartózkodás következményeként (forrás: az Arab Világ Társadalomkutató Intézete / Kairó). A böjtölés negatív hatásai alapján megállapítható, hogy a munkatermelékenység szempontjából a ramadán hava egy „üres” hónap, és feltételezve, hogy a muszlimok 70 százaléka betartja az ünnepi előírásokat, az elveszett munkaidő aránya majdnem 6 százalékra tehető. A napi ima és az egy hónapos böjt következtében az arab országok teljes munkaidő-vesztesége tehát legalább 11 százaléknyi, összegszerűen több mint 200 milliárd dollár évente.
Tavaly 12 millió hívő kereste fel az iszlám szent helyeit Szaúd-Arábiában az október végi Hadzs vagy az év közbeni Omra (kis zarándoklat) alkalmából. Becslések szerint útiköltségük alsó hangon 80 milliárd dollárt emésztett fel, ebből 50 milliárdot Szaúd-Arábia kasszírozott, amely számára immáron a vallási turizmus jelenti a második legfőbb bevételi forrást az olaj után (évi 81 milliárd dollár). A jövőben ez az arány nyilván megfordul, hiszen az olajforrások fokozatosan kimerülnek, nem úgy az emberi hiszékenység, amelynek következtében a világ muszlim népessége a jelenlegi másfél milliárdról 2050-re 2,5 milliárdra fog nőni. Ezek után érthető, hogy Szaúd-Arábia miért támogatja bőkezűen az iszlám fundamentalizmust világszerte: busásan megtérülő befektetésnek tartja a jövőre nézve, amikorra kimerülnek olajtartalékai.
Tudományos vizsgálatok egész sora kapcsolatot állított fel a nők foglalkoztatása és a gazdaságok teljesítőképessége között. Jellemző módon a Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőtlenséget tárgyaló jelentésében egyetlen arab ország sem szerepel az első 100 között, viszont valamennyi az utolsó helyeken osztozik. Szaúd-Arábiát és Jement, ezt a két szomszédos országot például fényévek választják el egymástól a GDP tekintetében, de csak négy hely a nemek közötti egyenlőtlenség rangsorában. Konkrétan az utolsó, 135. helyet foglalja el Jemen, ahol a nők 79 százaléka nem dolgozik, 55 százalékuk pedig analfabéta. A Világbank 2007-es statisztikája szerint 2000 és 2005 között az arab népességen belül a nők foglalkoztatási aránya alig 27 százalékos volt, az iszlamista mozgalmak térnyerésével azonban valószínűleg romlani fog a helyzet. Összességében megállapítható, hogy az arab országokban a nők 70 százalékát henyélésre kárhoztatják, más szóval a munkaképes lakosság 35 százaléka nem végez hasznos munkát a nemzetgazdaságok számára.
Nem számítva a muszlimok közötti vallásháborúkat, az arab világ a termelőképessége csaknem felét herdálja el vallása miatt, amelyet nem hajlandó a modern világra adaptálni. Drámai paradoxon az is, hogy az iszlám nevében a legszegényebb országok tovább gazdagítják a leggazdagabbat, Szaúd-Arábiát, a mekkai zarándoklat ugyanis kiapadhatatlan pénzforrás egy középkori és szektás vallási irányzatot, a vahabizmust terjesztő bigott potentátok kezében. Tudvalévően a leggazdagabb arab országok olaj- és földgázvagyonuk járadékából élnek, ugyanakkor nem fejtettek ki semmiféle erőfeszítést és nem találtak fel semmilyen technológiát, amely igazolná a jólétüket. Idegenekkel kapartatják ki a gesztenyét: nyugati know-how és harmadik világbeli munkaerő révén. Miközben a kitermelt fekete arany oroszlánrészét angolszász uraiknak engedik át, a szegény muzulmán országokat jobbára csak színes üveggyöngyökkel támogatják – kivéve a vallási célú „beruházásokat”.
Beszédes tény, hogy az arab világ összesített GDP-je alig haladja meg Franciaországét, ami azt jelenti, hogy 340 millió arab nem termel többet 60 millió franciánál, más szóval egy arab termelékenysége ötször alacsonyabb, mint egy franciáé. Nem is csoda, hiszen vallásuk miatt az arabok már 1400 éve kénytelen nélkülözni produktív és innovatív képességeik csaknem felét. Ez a kumulált veszteség felmérhetetlen, és nagyrészt megmagyarázza az arab országok jelenlegi állapotát és a modern világgal szembeni lemaradásukat, amely a jelenleg zajló erőltetett iszlamizálódás nyomán valószínűleg csak fokozódni fog.
MD 2013. VIII. 7.

A Magyarországon történtek

Valaki felelős azért, hogy az állam és a nép teljesen eladósodott: MNB-elnökök, akik rengeteget tettek a haza és a lakosság eladósításáért Gold bars1./ Surányi György
(Bildenberg-csoport tagja) A jegybank 1990-es döntése értelmében az addigi 65 tonnás aranykészletet rövid idő alatt szinte teljes egészében értékesítették. Akkor főleg dollárt vásároltak az unciánként 370 dolláros áron eladott aranyért. A jegybank a lépést az akkori nemzetközi tendenciákkal magyarázta, és arra hivatkozott, hogy az arany hozama jóval kisebb, mint az érte kapott devizáé. Később az amerikai valuta értékének romlása miatt a jegybank fokozatosan áttért a dollárról az euró-alapú tartalékokra, így védekezve a dollár árfolyam-csökkenéséből adódó veszteségek ellen. Szakértők szerint az eladás csak rövidtávon hozhatott pozitív eredményt, középtávon és hosszú távon azonban – az arany drágulása miatt – több százmillió dolláros veszteséget okozott
2./ Járai Zsigmond
(Bildenberg-csoport tagja) Tisztában vannak a magyar adósok a devizahitelek árfolyamának kockázataival? – tette fel a kérdést Jean-Pierre Roth, a Svájci Nemzeti Bank elnöke 2004. július 2-án Járai Zsigmondnak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori elnökének küldött levelében. ( Forrás: Magyar Nemzet) Már az is szegénységi bizonyítvány, hogy más ország jegybank elnökének kell figyelmeztetni Magyarországot erre. De senki nem tett semmit 2004-2010 között. Aki a közéletben vezető pozícióban volt, nincs erkölcsi alapja a közéletbe való visszatéréshez!
3./ Simon András
2008.február 25. Ft-sáv eltörlése elszabadította a Ft-ot, soha sem látott mélységekbe a devizákhoz képest. Az ÁSZ elnöke a jelentés ismertetésében kitért az MNB szerepére is. Domokos László szerint mérhetetlen magasságba nőttek a jegybank devizatartalékai, a 2008-2009-es IMF-hitelből is komoly források jutottak a jegybanknak. Ezek a források jelenleg nem a kormány látókörében vannak, hanem “a monetáris szféra élvezi az előnyeit, az országgal együtt”. Fizetni az Országgyűlés fizet, az MNB pedig gazdálkodik a pénzzel, kontroll nélkül, mivel a jegybank független – mondta Domokos. Az ÁSZ elnöke emellett azt is megjegyezte, hogy akkoriban a kormány engedte, hogy az MNB-be menjenek a pénzek, és nem az adósság törlesztésére fordították ezeket a forrásokat. Forrás: ÁSZ-jelentés Hová tűnt 20mrd euros IMF-hitel, amit a devizahitelek forintosítására kapott az állam 2008-ban? Ki volt Magyarország miniszterelnöke, akkor most ne kampányoljon, hanem számoljon el az összeggel! Ki volt az, aki aláírta az IMF szándéknyilatkozatot? Ki volt az, aki részt vett a kidolgozásában? Ki volt az, aki a devizahitelesek megsegítése érdekében 8 kereskedelmi bankkal aláírta a megállapodást? Ezek a személyek a Róna Péter által megnevezettek, akiket elsődleges felelősség terhel az ország és lakossága kifosztásáért!
Nagy Éva
Forrás: diosdifidesz.hu

A nyers valóság: így nyomorognak a magyarok Orbán országában

Amikor az Orbán-rendszer morális lesüllyedése már olyan nyilvánvaló jelekben is megmutatkozik, mint az ózdi romák közkifolyóinak hatósági lezárása és korlátozása (nehogy már a szegények lopják az állam vizét) és a Fideszes klientúra zsebeinek közpénzekkel való teletömése, a rezsim erkölcsi rothadása az egész világ szemében egyértelművé válik.
szegenyek.JPG
Elmondhatjuk: ez az ország már nem a miénk! Magyarország 2013 –ban nem a tisztességes embereké, nem azoké, akik nap mint nap munkába indulnak, nevetséges fizetésekért gürcölnek, hiteleket nyögnek, rezsire és a mindennapi vacsorákra kuporgatnak, és küszködve boldogulnak. Ugyan ők alkotják a többséget, a jövőt mégis elvették már tőlük. Kétszeresen is. Egyrészt akkor, amikor olyan rendszert építettek számukra, melyben a felemelkedés lehetőségét kiiktatták, másrészt akkor, amikor ugyanezt a rendszert leválthatatlanná változtatták. Sorsuk jobbra fordításának esélye nagyjából akkor veszett el, amikor a munkalehetőségeket beszűkítették (a külföldi befektetők elüldözésével és a helyi vállalkozások ellehetetlenítésével), amikor az igazságtalan adókkal rabszolgák lettek saját hazájukban, amikor a továbbtanulás vagyoni kérdéssé változott, és amikor a kitörés lehetőségénél a politikai hovatartozás is szempont lett.
Az ország 2010 –ben vitathatatlanul a Dél-Amerikára és a harmadik világ országaira jellemző, legrosszabb fajta kapitalizmus útjára lépett, melyben a legigazságtalanabb törvények diktálnak, és amelyben a 90% számára csak a legfelső kaszt dogmatizmusa marad, afféle szellemi táplálék, mely kárpótolja őket a folyamatos nyomorért. Ez a szellemi táplálék részint a keresztény – nemzeti – konzervativizmus (melyben együtt élhetjük át magyarságunk felemelő katarzisát, miközben közösen szidhatjuk a szemét nyugatot, dicsőítve múltunkat, és visszakövetelve a Trianon előtti országunkat), másrészt a mocskos baloldal egyetemleges és felemelő csoportos gyűlölete, harmadrészt pedig a felülről jövő aktuális „ajándékok” élvezete, mint például a foci stadionok, nemzeti létesítmények és slágertémák (zsidók, cigányok, komcsik, liberálisok elítélése, hazaárulózása)! Itt tartunk! De alapvetően nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy a többség mindezt nem is veszi észre. Vagy elfogadja fenntartás nélkül, vagy alkalmazkodik hozzá, és túlélése érdekében azonosul vele. (A francia forradalom rendőrminisztere, Fouché mondta: „a farkasokkal együtt kell üvölteni” – Il faut hurler avec les loups”) Persze az emberek nagyobb része ezzel a felfogással mintegy bele is törődik lehetőségei korlátozásába, és kényszerből elfogadja a neki szánt szerepet: “dolgozz, küszködj, ne pofázz a rendszer ellen”. Ez most a helyzet, de közben ne felejtsük el: hónapról hónapra nagyobb embertömegek tartoznak azok közé, akik veszítenek az Orbán-rezsim működésével. Egyre többen szegényednek el, csúsznak le, vagy lehetetlenednek el. De nézzük a számokat a KSH és a Tárki felmérései alapján:
Magyarországon 2013 –ban összesen 4,6 millió ember él  létminimum alatt. Az ország végzetesen kettészakadni látszik: a legjobb helyzetben levő egymillió ember több pénzből él, mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévő négymillió ember összesen. (Tegyük hozzá: statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik az átlagjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek.) A nettó átlagkereset hazánkban 144 ezer, ennek a hatvan százaléka 86 400 forint. A nettó minimálbér viszont nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 64 190 forint (bruttó 98 000) tehát ez azt jelenti, ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor 25 százalékkal a szegénységi szint alatt élt. Egészítsük ki a dolgot azzal, hogy bár a nemzeti átlagkereset 144 ezer Ft, a mediánjövedelem (vagyis a leggyakoribb kereseti összeg) mégis csak 110 ezer Ft –ot tesz ki! Ez a különbség úgy jön ki, hogy a felső jövedelmi tizedben élők keresete sokszorosan kompenzálja a többség jövedelmét. Egyértelműen megindult az alsó középosztály lecsúszása. Az alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a családoknak száma, ahol még közmunkás sincs. Ennek az a következménye, hogy az átlagjövedelem felénél kevesebb pénzből 1,4 millió ember él, és ők a teljes kilátástalanság és reménytelenség szintjén tengetik napjaikat. Ezekből a csoportokból egyre kevesebben lesznek nyugdíjasok, mivel el sem érik a nyugdíjkorhatárt, ezért keletkezik az a hamis látszat, hogy a nyugdíjasok között csökkent a létminimum alatt élők száma.
Az említett elkeserítő számoknak pedig a hétköznapi életben jól látható gyakorlati jelei vannak. Vidéken, főleg a falvakban egyre gyakoribb, hogy a boltosok hitelben kénytelenek kenyeret, tejet, cukrot adni az egyes települések lakóinak, a nagyvárosokban pedig drasztikusan csökken a boltok húsforgalma (a frissen vágott tőkehús fogyasztás idén felére csökkent). A nélkülözők aránya 2007-hez viszonyítva 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra megélhetési gondokkal küzdők aránya 18 százalékról 26 százalékra nőtt. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A háztartások 80 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan nagyobb, százezer forintos kiadást állni tudjon. Ez az érték 2007-ben még nem érte el a 60 százalékot. A fűtés hiánya húszról 27 százalékra nőtt az elmúlt két év alatt. Saját bevallásuk szerint a családok 45 százaléka még kétnaponta sem képes húsfélét fogyasztani, ez az érték 2007-ben negyven százalék alatt volt. A helyzetet jól érzékeltetik a következő számok:
  • Létminimum alatt élők: 4,6 millió fő
  • Mélyszegénységben élők (átlagjövedelem fele alatt): 1,4 millió fő
  • Regisztrált munkanélküliek: 0,5 millió fő
  • Közmunkások: 0,3 millió fő
  • Minimálbérből élők: 0,3 millió fő (becsült)
  • Törlesztés-képtelenné vált devizahitelesek: 0,23 millió fő
  • Közüzemi számlabefizetésekkel tartósan tartozók: 0,3 millió fő
  • Éhező gyermekek: 40 ezer fő
  • Hajléktalanok: 30 ezer fő
  • Nemzeti átlagjövedelem: 144 ezer Ft (nettó)
  • A nemzeti átlagjövedelem alatt keresők: 65%
  • Nemzeti medián jövedelem (leggyakoribb kereset): 110 ezer Ft
Zárásul nehéz bármit is mondani. Talán csak a következő kérdést érdemes feltenni: ha az ország 80-90 százaléka veszít Orbán-rendszerével, és ennek a tömegnek legalább a fele 2010 óta mind jobban nyomorog, akkor miért nem radikálisan kormányváltó az országos közhangulat? Adódik a válasz: mert nem hisznek abban, hogy az ellenzékkel jobb lenne a helyzet. Pedig ha ezen nem változtatnak az ellenzéki pártok, akkor hiába mutogatnak később egymásra (az E14 az MSZP –re, és fordítva) az mindannyiuk közös kudarca lesz. Ebbe a kudarcba pedig belerokkanhat az ország, ugyanis egy újabb négy éves Fidesz-uralom állandósíthatja és megszilárdíthatja a most még csak kiépülő, terjeszkedő latin-amerikai mutyi-rendszert. Ezt pedig nem hagyhatjuk! És nem is fogjuk!
(democrat.blog)

CIA-vezető: Amerikának Szíria a legnagyobb veszély

A szíriai polgárháború jelenti fő veszélyt az Egyesült Államok biztonsága számára – vélte szerdán a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) második számú vezetője a The Wall Street Journal című lapnak adott interjúban.

Michael Morell szerint több külföldi iszlamista harcos állt a felkelők oldalára, mint az iraki háború legrosszabb időszakaiban. Morell úgy vélte: a szíriai polgárháborúval kapcsolatban a veszélyt az jelenti, hogy a konfliktus átterjed a határokon, vagy Bassár el-Aszad elnök rendszere összeomlik, és Szíria az al-Kaida új menedéke lesz. - Megvan a veszélye annak, hogy a kormány kezében lévő fegyverek, beleértve a vegyi fegyvereket is, szabad prédává válnak – figyelmeztetett a CIA-vezető, aki a héten távozik tisztségéből.

A Morell által felsorolt többi veszélyforrás között szerepel Irán, az al-Kaida, Észak-Korea és a számítógépes hadviselés. Az al-Kaida kapcsán a CIA igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok "jelentősen" csökkentette a szélsőséges terrorhálózat jelentette veszélyt, ám a szervezet "elért bizonyos győzelmeket is". Ez utóbbi kapcsán arra utalt, hogy az Ajman az-Zavahíri vezette szervezet különböző, egyre önállóbb csoportokból áll.

Eközben ENSZ-szakértők egy jelentésben úgy vélték: csökkent az al-Kaida mint globális terrorhálózat miatti fenyegetés, de az al-Kaidával és hozzá csatlakozott szervezetekkel kapcsolatban álló, "fertőző eszmék" által radikalizált sejtek és egyének jelentette veszély továbbra is fennáll, sőt módszereik egyre kifinomultabbak.

Az al-Kaida elleni ENSZ-szankciókat megfigyelő szakértők a Biztonsági Tanács számára készült jelentésükben szerdán hangsúlyozták, hogy az al-Kaidával kapcsolatban álló egyének és sejtek egyre innovatívabbak a célpontokat, a taktikákat és a technológiát illetően. Rámutattak, hogy egyre kifinomultabb módszerekkel és egyre szélesebb körben terjesztik a terrorista propagandát az interneten.
HVG

Százötvenezer törökkel néztek farkasszemet a magyarok

Százötvenezer török nézett farkasszemet 2300 magyar védővel Sziget falai alatt. Zrínyit nem lehetett megvenni, utolsó 700 katonájával inkább a halált választotta. 1566. augusztus 6-án kezdődött az ostrom.
Bár Szulejmán 1566 januárjában, a hadjárat előkészületei idején már túllépte 72. életévét, mégis személyesen vezette seregeit, bár a hadműveleteket Szokollu Mehmed nagyvezír irányította. Májusban 150 ezer katonával indultak Magyarországra, céljuk Eger meghódítása volt, de miután a szultán Nándorfehérvárnál találkozott vazallusával, János Zsigmond erdélyi fejedelemmel, úgy döntött, inkább más irányban kerekíti ki a hódoltságot – írja a Rubicon.hu.
Hatvanszoros túlerő
Elképzelhető, hogy – miként 1532-ben is – Szulejmán Bécs bevételére készült, mindenesetre a nyugati hadműveletek elképzelhetetlenek voltak a dunántúli erősség, Szigetvár elfoglalása nélkül. Az útvonal módosításában az is szerepet játszhatott, hogy a fent említett vár kapitánya, Zrínyi Miklós gróf az év során rövid időre felszabadította Siklóst, így akár arra is esélye nyílt, hogy a Dráván túlra szorítsa vissza az oszmánokat.
Zrínyi, miután I. Miksa királytól (ur. 1564-1576) nem számíthatott segítségre, mindössze 2300 fős – horvát és magyar végvári vitézekből toborzott – védősereggel készült a szultán ellen. Sziget ebben az időszakban korszerű erődítménynek számított. Szulejmán seregei már az ostrom első napján, augusztus 6-án megpróbálkoztak egy általános rohammal, a kísérletet azonban a magyarok visszaverték. A következő hetek hadi eseményei aztán a törököknél „megszokott módon" alakultak: az ágyúk több napon át tűzárral borították el a védőket, aknákat ástak, és augusztus során lassan elfoglalták az ó- és újváros erődítményét.
Utolsó leheletükig harcoltak
Szulejmán fenyegetések és ígéretek révén többször próbálta megadásra kényszeríteni Zrínyit – nem kevesebbet ígért neki, mint Horvátország koronáját –, ám a kapitány a nyomasztó túlerő és Bécs érdektelensége dacára sem nyitotta ki Szigetvár kapuit. Az ostrom a szeptember 6-i végső rohammal vezetett eredményre: a szultán roppant hadereje a délelőtt során hadrendbe állt a vár kapuja előtt, Zrínyi azonban megelőzte az ellenséget, és 700 katonájával váratlanul kirontott a várból.
A híres „kirohanás" a védők csekély létszáma ellenére komoly zavart idézett elő az oszmánok soraiban, akik csak hosszas küzdelem – és Zrínyi Miklós halála – árán jutottak be az erődbe, de a védők még a termekben is az utolsó emberig kitartottak. A török veszteségeket még tetézte, hogy a kirohanás előtt Zrínyi felgyújtatta a lőporraktárat, mely éppen akkor robbant fel, amikor a győztesek bevonultak a várba. A Szigetvárt romba döntő tüzes csapda több ezer katona – és kis híján Szokollu Mehmed pasa – életét követelte. Ezzel a török veszteségek körülbelül 25 000 főre emelkedtek.
Megmentették Európát
Ismeretes, hogy a 17. századi költő és hadvezér, Zrínyi Miklós híres eposzában úgy örökítette meg a szeptember 6-i eseményeket, hogy Szulejmán a hős kapitány kardjától vesztette életét. A szultán valóban meghalt, ám ennek oka vélhetően a megerőltető utazás volt. A váratlan esemény mindenesetre kellemetlen fordulat volt a törökök számára, ezért a vár bevétele után a szultáni haditanács úgy döntött, befejezi a hadjáratot.
Zrínyi önfeláldozása a szultán megölése nélkül is komoly jelentőséggel bírt, ugyanis Szigetvár kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól. A kapitány tettének jelentőségét már a kortársak és a későbbi századok politikusai is felismerték, Richelieu francia bíboros – és államminiszter – például úgy vélte, Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól.
(kultura.facepress.hu )

Üldözi áldozatát a rabszolgatartó

Mezőkövesd — Csodás megmenekülése után sem reménykedhet megnyugvásban Tóth Szilvia (43), akit egy hónapig tartott rabszolgaként egy magyar férfi Madridban. D. Lajost végül nyakon csípték a rendőrök, pár hetes őrizet után azonban kiengedték. A könyörtelen rabszolgatartó most újra felbukkant.
Szilvia
A férfi szabadulásának híre pánikrohamot váltott ki Szilviából. A rettegésre meg is van az oka a nőnek. Fogsága alatt a férfi ütötte-verte, éheztette, majd kétszer is arra kényszerítette, hogy kábítószert csempésszen Spanyolországból Marokkóba. – Eleinte azt sem hittem el, hogy túléltem – mesélte a nő, aki az életveszélyes kaland óta szinte képtelen aludni. – Végül megszöktem, hazajutottam, és igyekeztem elfelejteni az egészet. Madridban egy másik magyar nővel együtt voltunk bezárva egy sötét szobába. Akkor ő is megmenekült, de néhány hete írt, hogy Lajos újra szabad.
A férfi anno többször is megfenyegette a nőket, hogy végez a családjukkal, ha bárkinek is beszélnek róla. A bosszú ideje Szilvia szerint most érkezett el.
– Azt hittem, megáll a szívem, amikor a napokban egy közösségi portálon levelet kaptam tőle. Megtalált. Más néven kezdett írogatni – mondta Szilvia, aki rögtön értesítette a rendőrséget.
Az eset óta a nőt újra szörnyű rémálmok gyötrik. Számtalan helyen kért már segítséget, rimánkodása azonban eddig süket fülekre talált.
A nő felkereste a Nemzeti Nyomozó Irodát is, válaszokat a kérdéseire nem kapott. Végső elkeseredésében levelet küldött az Igazságügyi Minisztériumba, de segítséget onnan sem kapott.
Megkerestük Magyarország madridi konzulját – aki korábban azt mondta, a két magyar nő védelem alatt áll, míg az ügy folyamatban van – lapzártánkig azonban nem kaptunk kérdést a válaszainkra. D. Lajos másik áldozata még mindig Spanyolországban van. Mint mondta, retteg a férfitól, ezért kerüli a nyilvánosságot.
(Blikk)

Bulgária: politika és oligarchia kéz a kézben

Az oligarchák összefogtak az alvilággal
Bulgáriában a politika vegetál, az oligarchia virágzik a rendszerváltás óta. Nincsen olyan szegmense a gazdaságnak, amelyet nem állna az alvilággal összenőtt politikai elit irányítása alatt. A demokrácia válságáról azért nem beszélhetünk, mert 1989 után nem is alakult ki ilyen politikai irányzat. A két hónapja tartó tüntetésekről a politikusok nem kívánnak tudomást venni, ellentüntetéseket szerveznek, de valójában a lakosság nem nagyon zavarja a pénzek szétosztását.

Az Európai Unió egyik legszegényebb tagállamában egyértelműen társadalmi válság van. A napokban nemzeti gyászt hirdettek Bulgáriában egy bányaszerencsétlenség miatt, amelyben öt bányász vesztette életét. A beomlás természetesen a bányában uralkodó súlyos mulasztások következtében alakulhatott ki és az ott dolgozóknak esélyük sem volt, hogy megmeneküljenek. A legkirívóbb az egész esetben az volt, hogy a bolgár hatóságok részéről kijelentették, ezen nem kell meglepődni, hiszen nincs olyan bolgár bánya, ahol betartanák a törvény által előírt munkaszabályokat. A bányában dolgozók a rendkívül veszélyes munkafeltételek ellenére attól félnek, hogy ha bezárják a bányákat, veszélybe kerül a megélhetésük.


A bolgár bányákat általában kis- vagy középméretű, alvilághoz közel álló vállalkozások (ritkább esetben egyéni vállalkozók) üzemeltetik. Ezek a vállalkozások első látszatra veszteségesen működnek, ugyanis a nyersanyagot felvásárló erőművek többnyire milliókra rugó tartozást halmoztak fel velük szemben. Az igazság viszont az, hogy a bányák és az erőművek egy kézben összpontosulnak – a bolgár energiát irányító néhány nagy „vállalkozó” kezében. Ezen befolyásos személyeknek az érdekei tükröződnek vissza a bolgár energiahatóságok, valamint a törvénykezés döntéseiben. Az egész álhierarchiában az a legaggasztóbb, hogy minden szinten több milliós tartozások halmozódtak fel, és ezen bevételek kiesésének a hatása a bolgár munkásokon csapódik le. Az erőművekben dolgozók fizetése átlagosan bruttó 75-80 ezer forintnak megfelelő leva, míg a rendkívül veszélyes és egészségtelen körülmények között dolgozó bányászok még ennél is kevesebbet keresnek.

Ha földrengés vagy bányaomlás kapcsán a széles közönség elé kerülnek ezek a frappáns hiányosságok, akkor a felelős miniszterek, vagy azok beosztottjai nagy buzgalommal bezárják a bányát, viszont az ügyek ezzel lezárulnak. Nem történik felelősségre vonás (hiszen mindenki benne van a körben), nem történik modernizáció (nincsen arra szándék, hogy ilyen dolgokra költsenek) és nem történik semmilyen előrelépés, amíg be nem következik az újabb katasztrófa.

Általánosságban – a lakosság helyett az üzlet a fontos

Az energiaszektor csak egy a sok gazdasági szegmens közül, amelybe a lakosságnak nincsen beleszólása. Bulgáriában a demokráciának egy torz változata alakult ki 1989 után, a korábbi Állambiztonsághoz közel álló személyek, szervezetek vették át a hatalmat (függetlenül melyik kormány került a hatalomra) – ők irányítják a médiát, a gazdaságot és természetesen a politikát. 2013-ban váratlan változás történt, a lakosság azon része, amely eléggé képzett volt, hogy ezt a sanyarú helyzetet megértse, kinyilvánította nem tetszését – immáron több mint 50 napja folyamatos tüntetések söpörnek végig az országon. A cél: demokráciát akarnak, egy másik demokráciát, amelynek nem része az energiamaffia, nem része a médiabirodalmakat irányító oligarchák világa és ahol a politikusoknak nincsen alvilági neve. A mostani kormányoldal és az ellenzék összenőtt, abból a szempontból nincs különbség köztük, hogy ki irányítja őket. Az irányítók a két–három erős gazdasági kör, amely mögött külföldi (orosz és nyugat-európai) tőke áll. Néven lehet nevezni a főbb irányítókat,nyílt titok, viszont ennek ára is lenne – Bulgáriában az igazságügyi reform csak annyira haladt előre, hogy azzal Brüsszel szemét el lehessen takarni, ugyanakkor látványosan nem különültek el a főbb hatalmi ágak a Balkán ezen szegmenségben.
A tüntetések immáron több mint 50 napja tartanak

Köszönhetően a külföldi kiszivárogtató portáloknak (Wikileaks, Balkanleaks, Bivol) az utóbbi években a bolgár állampolgárok korlátozottan, de hozzáférhettek politikai vezetőik múltjához. A nyugati nagykövetségek évek óta készítettek lajstromokat a legbefolyásosabb politikusokról, vállalkozókról és mágnásokról, amelyek felfedték, hogy a legkülönbözőbb bűncselekmények elkövetésén keresztül jutottak hatalomhoz, valamint szoros kapcsolatokat ápolnak a még mindig hatalmon lévő volt állambiztonsági ügynökökkel. A kérdés az, hogy a lakosság miért nem képes változtatni ezen a helyzeten. Nincsen meg az alkotmány adta lehetősége – a választási rendszer konzerválja, hogy ugyanazok irányítsák az országot, akik a fő döntéseket hozták már 1990 előtt is. Teljesen elhanyagolható, hogy ma Boriszovnak, Sztanisevnek, vagy Oresarszkinak nevezzük-e a miniszterelnököt, ha a háttérben a gazdasági érdekek ugyanazokhoz az erőcsoportokhoz vezetnek.

Eddig a politikai–gazdasági körök könnyen manipulálhatták a közvéleményt – a hagyományos médiát a mai napig befolyásos pártpolitikai érdekeket kiszolgáló és megtervező személyek birtokolják (például Deljan Peevszki, Cvetan Vaszilev, Irena Kraszteva stb.). A 2013-as tüntetések az Interneten keresztül szerveződnek, a résztvevők szociális hálók oldalain osztják meg egymással az információkat és többek között ennek köszönhető, hogy a politikai elit nem volt képes arra, hogy (teljes mértékben) manipulálja azokat. Azért nem teljes mértékben, mert ugyan történnek kísérletek, hogy a Facebookot is manipulálják (pl. felvásárolják a közösségi érdeklődési oldalak jogát és ott pártpropagandát folytassanak, vagy online média csoportokon keresztül hassanak a lakosokra). Kérdéses, hogy meddig mennek el a tüntetők, hiszen láthatóan a politikusok nem kívánnak reagálni érdemben a lakossági haragra. A kormány sztoikusan kinyilvánítja azon szándékát, hogy nem kíván lemondani, ugyanakkor konkrét lépést nem tud megtenni – a kivárásra játszik, hátha az idő előrehaladtával a több tízezres tömeg megunja a parlament előtti tüntetést.

2013-ban egy olyan kormány alakult Bulgáriában, amely nem rendelkezik valós koncepcióval arról, hogy a pénzek érdekcsoportok közötti elosztásán túl, mit is szeretne elérni. A szakértőnek nevezett kormány minden, csak nem pártpolitikától mentes formáció – a miniszteri szintnél lejjebb ugyanazokat az arcokat ismerheti fel az átlag bolgár állampolgár, akik 2001 óta vezették az országot. A megrendelők is maradtak, az egyetlen változás, hogy új pénzek és új projektek jelentek meg a láthatáron. Az Európai Unió sok forrást tartogat, amelyek elosztásáért a pártok versenyeznek egymással és Oroszország felől is sok lehetőség érkezett/érkezhet Bulgáriába (Déli Áramlat, energiaipar, Gazprom befektetései a bolgár sportban stb.)

A 2014-es előrehozott választások lehetőségének erősödésével a lakossági ellenszenvet érezve a szocialista-török-szélsőjobboldali kormány hihetetlen költekezésbe kezdett. Az Oresarszki-kormány az alacsony, 1,5 százalék körüli államháztartási hiány növelésével kíván több szociális támogatást adni egyes társadalmi rétegeknek. A lépés igen kockázatos, ugyanis Bulgária egyetlen erőssége a gazdasági mutatók terén a fiskális stabilitás. Igaz, nagyon alacsony a szociális juttatások mértéke, viszont az ország gazdasági teljesítménye sem teszi lehetővé a költségek határtalan (ebben az esetben kb. 1 milliárd levás ¬~ 150 milliárd forintos) növelését. Az extra hitelek felvétele ellen a köztársasági elnök, Roszen Plevneliev is felemelte hangját és minden bizonnyal elnöki vétóval fog élni. Az államfő szerepvállalása az elmúlt fél évben látványosan megnőtt, ezzel szemben a volt kormányfő, Bojko Boriszov és általában véve pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) médiajelenléte drasztikusan lecsökkent. Ezt a változást nem Plevneliev önállósodásával lehet véleményem szerint magyarázni, hanem a GERB vezetői stratégiai okokból vetik be a legnépszerűbb politikust, a GERB-es háttérrel rendelkező elnököt. Plevneliev könnyen irányítható, ugyanakkor jó reputációval rendelkező közszereplő és a tüntető lakosság az ő személyén keresztül ismét visszapártolhat a 16 százalékos népszerűséggel bíró jobboldali GERB-hez. Érdekes lesz megfigyelni, hogy Plevneliev mire használja fel ezt a megnövekedett népszerűséget és központi szerepet – még néhány éve határozottan visszautasította Boriszov ajánlatát, hogy miniszterelnök legyen, most ismét ilyen döntési helyzetbe kerülhet (bár az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy elnöki mandátuma lejárta előtt pártpolitikai pozíciókat töltsön be).

Bulgáriában kiszámíthatatlan a politikai események sodrása, a forró nyár után, egészen 2014 májusáig fordulatokban gazdag belpolitikai átalakulások várhatóak. Még nem világos pontosan, hogy ki(k)nek fognak ezek a változások kedvezni, valamint hogy milyen irányt vesznek a lakossági tüntetések.
Kitekintő

Jön az alapjaitól kezdve újraépített, a kormányzatok által megfigyelhetetlen internet

Mint azzal legkésőbb az amerikai netmegfigyelési botrány kirobbanása óta mindenki tisztában van: az internet - jelenleg ismert formájában - se nem szabad, se nem biztonságos kommunikációs csatorna, hanem gyakorlatilag gátlástalan kormányzatok saját polgáraik és más országok polgárainak megfigyelésére és ellenőrzésére tartott játékszere. Ezen kíván változtatni aktivisták egy csoportja, akik az alapjaitól kezdve építenék újra a világméretű hálózatot annak úgy, hogy azt senki ne hajthassa hasonló módon ellenőrzése alá.
A megoldást szerintük a "Meshnet"-ek kialakítása képezheti - egy olyan hálózaté, amely teljesen szükségtelenné teszi, sőt, kifejezetten kizárja az internet-szolgáltatókat és a centralizáció bármilyen formáját az adatcseréből. A meshnet ehelyett a felhasználók által üzemeltetett Wi-Fi-elérési pontokból felálló hálózaton keresztül forgalmazza az adatokat.
Bár minden az internethez rendkívül hasonlóan történik, mivel azonban az adatok nem egy erősen hierarchikus hálózati modellben, hanem maguk a polgárok által üzemeltetett és birtokolt eszközök nagy halmazán kerülnek forgalmazásra, a kormányzatok nem lehetnek képesek egy az adatforgalom szisztematikus lefigyelésére vagy éppen az adatcsere bizonyos típusainak korlátozására alkalmaz mechanizmusokat építeni a rendszerbe - vélik a koncepció kigondolói.
Az első kísérletek biztatónak tűnnek: Spanyolországban például már az ezredforduló óta kerül kiépítésre egy meshnet, amelynek mostanra már több mint 21.000 csomópontja van, de az NSA-botrány miatt egyre több helyen indulnak be hasonló kezdeményezések másfelé is. A meshneteken gyakorlatilag ugyanazok a szolgáltatások éppen úgy működhetnek, mint a hagyományos interneten is (beleértve a webtől kezdve a videómegosztáson át egészen a chatig) - azzal az apró különbséggel, hogy ezeket senki sem tudja központilag lefigyelni vagy blokkolni.
Addig amíg nem valósítanak meg teljes lefedést, a meshnetek egyébként az internetet is felhasználhatják az egymással történő kapcsolattartásra, ahol azonban természetesen titkosítva forgalmazzák az adatokat.


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/figyelnek/2757-joen-az-alapjaitol-kezdve-ujraepitett-a-kormanyzatok-altal-megfigyelhetetlen-internet