Virtuális deviza

A bankok minél nagyobb profit elérésében érdekeltek, és súlyos, irracionális kockázatokat is bevállalnak ennek érdekében. Működésükre vannak tőkekövetelménybeli szabályok, amely alól szeretnének kibújni. A Devizában nyilvántartott hitel (DH) egy innovatív termék, amelyben van egy keletkeztető és egy szétosztó funkció. A lényege, hogy a bank keletkeztet egy hitelt, majd cash-flow-ját eladja egy speciális társaságnak, aki ezeket átcsoportosítja, és így jönnek létre a jelzálog alapú értékpapírok, amelyek egy több szereplős, több termékes finanszírozási formák.

Fogalmak:

1./ ARM: változó kamatozású hitelek: ez a beetetés része: megtévesztő THM-el, alacsony induló kamatokkal szedik rá a bankok áldozataikat, majd az első kamatperiódus után magasabbra váltanak.

2./ OTC-derivatívák: származékos ügyletek, számtalan variációja ismert, mi a swapokkal találkoztunk. Ezekkel „fedezik” a bankok a nem létező devizát. A swapok egyik része mérlegen belüli tétel, a másik része mérlegen kívüli. A kívüli tételekre nincs kötelező tartalékképzés. A bankok az OTC-vel kereskedve a kockázatokat is eladják, ezért nincs kockázatkezelés. A mérlegen kívüli tételek eltüntetésére számtalan banki trükk van, pl. anyabanknak , SPV, SPE-nek való átadás. Ez utóbbi speciális célra létrehozott vállalatot jelöl.

3./ ALT-A hitelek: jövedelemigazolás nélküli hitelek és olyan hitelek, amelynél az adósság jövedelemhez viszonyított arány magas.

A Nagy Üzlet

2004-et írunk, magas a Ft-kamat, prosperál a gazdaság, a kereslet növekedése függvényében nőnek az ingatlanárak. Ideális terep a CHF-ben nyilvántartott hitelek kihelyezéséhez, változó kamatozású, annuitásos konstrukcióban. Először a prime a kiváló adósok becserkészésével indul a „játék”, hatalmas üzlet van kialakulóban a nyugati székhelyű kereskedelmi bankoknak. A konjunktúra 2006-ig tart. Akkor megtorpan a gazdaság, és az Öszödi beszédből ismert gondokra a kormány hamar megtalálja a gazdaság felpörgetésének alapját, az “Öszödi csodafegyvert”, a devizahitellel történő fogyasztásnövelést. A bankok csak ezt ajánlják: „öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást” akkor terjedt el. A bankok hihetetlen ütemben nyomultak a hitelpiacon, mivel az elsőrendű adósok már nem voltak, a célkeresztbe a II. és III. osztályú adósok kerültek, irracionálisan lazítva a feltételeken, jövedelemigazolás nélkül adva a hiteleket. Ekkor tarolt a hitelgyár: ügynökök-értékbecslők-bankok-közjegyzők-végrehajtók kiépülésével kétszer annyi devizahitelezés történt, mint a korábbi években. A bankárok bonusa nem a kockázatokhoz, hanem a túlhitelezéshez kapcsolódott. A pénzszivattyú és a bankárok bónusa csúcsra volt járatva. Annak ellenére, hogy tudták, hogy a II.III. osztályú adósok bedőlésének időzített bombáját a szerződés aláírásával egyidejűleg beélesítették, és idő kérdése a bedőlés. Aztán jött a válság, és a swapok megújítási kockázata nőtt, és Izland után a Ft-elleni spekuláció a bankokat Magyarországon csőd közeli állapotba hozta. Ezért kellett az IMF-hitel, hogy a bankok likviditási problémáját tőkeinjekcióval orvosolják, miközben a lakosságnak csak a megszigorítások jutottak, a devizahiteleseknek meg mese jutott habbal. Bár az IMF-hitelt erre a célra vették fel, ahogy a bankok megállapodását is a devizahitelesek megsegítésére hozták tető alá. Csak erről az adósokat elfelejtették értesíteni.
Azóta az élesített bombák felrobbantak, és a hitelbedőlések beindultak, akkor kezdődött a közös gondolkodás, hogy ezekkel a hitelekkel valami nem stimmel. A pénzszivattyú el kezdett akadozni, és bár a bankok előrelátóan létrehozták a saját végrehajtó rendszerüket, a kifosztó gépezetbe porszem került. Eljött az igazság pillanata, amikor nyilvánvaló, hogy a devizában nyilvántartott hitelek csak virtuálisan léteznek, és az adós Ft-ot kapott, és Ft-ban törlesztett, a többi árfolyamjáték az csak banki spekuláció, mert valóságos alapja nincs, annak ellenére, hogy ezt bankok által tollba mondott rendelettel fedezték. Az adósok egyre kevésbé tudták fizetni a virtuális árfolyamokkal és indokolatlan kamatokkal duplájára felturbózott törlesztő részleteket. A kormány a bankokkal karöltve árfolyamgáttal és kilakoltatási kvótákkal megpróbálta késleltetni az adósság-dominó effektust, de a dolgok tehetetlensége győzött a spekuláció fölött. A devizahitelnek nevezett tőzsde és spekulációs játéknak vége.

Mára kiderült ez csalás-sorozat: előre megtervezetten, bűnszövetkezetben elkövetett deviza-szemfényvesztés, vagy ahogy a BTK ismeri, csalás minősített esetei. Szomorú tény, hogy a bűnszövetkezetben a Hitelgyár valamennyi résztvevője, és az akkori kormányok vezetői, MNB-elnökök is érintettek. Ezért mondhatta Varga István, hogy ez az évszázad csalása, mert a bankok a hitelnyújtással adósságot teremtenek, amit értékpapírba csomagolnak és eladnak. Ez a trükk lényege. De ez a lufi Magyarországon is kipukkadóban van, és maga alá fog temetni sok embert. Reméljük, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon először, ha van bűn, lesznek felelősök, és lesz felelősségre vonás is. De hogy a becsapottak számára lesz-e igazi happy-end, az hamarosan kiderül.

Mert mindenre fény derül egyszer, és afelé tartunk, hogy még a banktitok sem lesz titok többé. Az Ügyészség és a Bíróság előtt mára ezzel a trükkel nem lehet védekezni, mert megfordult a bizonyítási kényszer. A védekezéshez pedig fel kell lapozni a sok titkot tudó és elfedő virtuális “tőzsdekönyvet”, de a banki könyvek kinyitása csak a vádirathoz lesz elég, a védelemhez már nem!

Nagy Éva