2013. augusztus 8., csütörtök

Öt évvel ezelőtt tört ki a orosz-grúz háború.

Öt évvel ezelőtt, Augusztus 7-én támadta meg a grúz hadsereg Dél-Oszétiát, és annak fővárosát Chinvalit. A támadás elrettentő és brutális volt. A grúz rakéta-csapásmérő erők lőtték otthonaikban az éppen kezdődő olimpiai játékokat néző civil lakosságot. A támadás este indult meg, aminek kétezer ember esett áldozatul, gyerekek, nők, idősek, apák és anyák. Ezek után indult meg a támadás a főváros ellen. Az oszét haderő némileg felkészült volt a helyzetre, de semmiképpen sem dacolhatott az amerikai irányítás alatt álló, kiválóan felszerelt grúz haderővel. Ennek ellenére hősies helytállással kitartott a főváros. Támadás érte az orosz békefenntartók laktanyáját is, 24 orosz katona halt meg a támadásban. A többiek a főváros védelmében avatkoztak be a harcokba. 
Az orosz kormány egyetlen pillanatig sem tétovázott. Azonnali légicsapást rendeltek el, a harci helikopterek pedig a Kaukázuson átvezető egyetlen hágót biztosították. Mozgósították a tengerészgyalogságot és az Észak-Kaukázus területén lévő katonai körzet alakulatait és 24 óra múlva a csapatok már a hágón haladtak Chinvali felé. Ekkor a városban már rendkívül elkeseredett harc dúlt. A grúz vezetés felmérte, hogy ha nem sikerül hamar elfoglalni a várost, komoly problémáik lehetnek. Mivel a védelem rendkívül hősiesen helytállt, a bajok be is következtek a grúzok számára. 
Az orosz légierő nem bajlódott azzal, hogy a városban célpontokat keressen, hanem módszeresen esett neki a grúz infrastruktúra rombolásának. Számos grúz rádiókommunikációs eszközt kiiktattak, hidakat, útvonalakat bombáztak. Miközben a grúz haderő Abháziában és Oszétiában megosztva harcolt, az orosz haderő jó összpontosítással erős súlypontot tudott képezni. A második napon már az orosz tüzérség aprította az ellenséget, és folyamatosan lőtte az előrevonuló gépesített egységek előtt a területeket. A légierő pedig az elsődleges célpontok után célzott csapást mért oda, ahonnan a hadmozdulatokat irányították az amerikai tanácsadók, és a Tbiliszi mellett lévő repülőteret bombázták. Öt nappal később grúzia kapitulált. 
Az orosz haderő hatékony hadmozdulatokat és deszant akciókat hajtott vére ez alatt az öt nap alatt. Katonai szakértők az orosz haderő gyengeségeinek felszínre kerüléséről beszélnek, hogy sokkal hatásosabban is lehetett volna, a grúz vezetés pedig hibát hibára halmozott, pedig milyen jó lehetett volna, - és a sok-sok volna. De nem volt. Egy valami volt. Hősies helytállás a nyugati agresszióval szemben. Azután pedig olyan nem várt orosz beavatkozás, hogy azt sem tudták, merre kapják a fejüket. Miközben gyenge kísérleteket tettek az orosz gépesített gyalogság feltartóztatására, az orosz desszant egységek elfoglalták Poti kikötőjét, ahol hatalmas károkat okoztak, infrastruktúrát romboltak le, hajókat süllyesztettek el. Az amerikaiak orra előtt foglaltak le titkos haditechnikákat.
A grúz háború örök iskolapéldája lesz annak, hogy a Nyugat mennyire képes háborúzni szemtől szembe az orosz gőzhengerrel, a szokásos hadviselési eszközökkel. Kár arra hivatkozni, hogy Grúzia nem rendelkezett a nyugati csúcstechnológiákkal. De igen. Izrael és az USA együttesen készítették fel őket a háborúra, és ők is vezényelték le. Illetve vezényelték volna. 
Abházia, és Dél-Oszétia öt éve szabad ország. Jelenleg pedig nem Abházia szeretne a Nyugat felé közeledni, hanem Grúzia kezd kuncsorogni visszafelé, Oroszország felé. A birodalom visszavágott, elég hatékonyan. Két pici ország, ahol sikerült az atlantista gyarmattá válást megakadályozni. Oroszország azóta is állomásoztat ott katonákat, de a belpolitikába nem szól bele. Az akkori elnök azóta már megbukott a választásokon, a gazdaság is átalakulóban van - mivel túlontúl függött Grúziától - de az országok helyzete azóta is stabilnak mondható, bár meglehetősen kevés ország ismerte el őket önálló államnak. 
Kemény Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése