Öt
évvel ezelőtt, Augusztus 7-én támadta meg a grúz hadsereg Dél-Oszétiát,
és annak fővárosát Chinvalit. A támadás elrettentő és brutális volt. A
grúz rakéta-csapásmérő erők lőtték otthonaikban az éppen kezdődő
olimpiai játékokat néző civil lakosságot. A támadás este indult meg,
aminek kétezer ember esett áldozatul, gyerekek, nők, idősek, apák és
anyák. Ezek után indult meg a támadás a főváros ellen. Az oszét haderő
némileg felkészült volt a helyzetre, de semmiképpen sem dacolhatott az
amerikai irányítás alatt álló, kiválóan felszerelt grúz haderővel. Ennek
ellenére hősies helytállással kitartott a főváros. Támadás érte az
orosz békefenntartók laktanyáját is, 24 orosz katona halt meg a
támadásban. A többiek a főváros védelmében avatkoztak be a harcokba.
Az
orosz kormány egyetlen pillanatig sem tétovázott. Azonnali légicsapást
rendeltek el, a harci helikopterek pedig a Kaukázuson átvezető egyetlen
hágót biztosították. Mozgósították a tengerészgyalogságot és az
Észak-Kaukázus területén lévő katonai körzet alakulatait és 24 óra múlva
a csapatok már a hágón haladtak Chinvali felé. Ekkor a városban már
rendkívül elkeseredett harc dúlt. A grúz vezetés felmérte, hogy ha nem
sikerül hamar elfoglalni a várost, komoly problémáik lehetnek. Mivel a
védelem rendkívül hősiesen helytállt, a bajok be is következtek a grúzok
számára.
Az
orosz légierő nem bajlódott azzal, hogy a városban célpontokat
keressen, hanem módszeresen esett neki a grúz infrastruktúra
rombolásának. Számos grúz rádiókommunikációs eszközt kiiktattak,
hidakat, útvonalakat bombáztak. Miközben a grúz haderő Abháziában és
Oszétiában megosztva harcolt, az orosz haderő jó összpontosítással erős
súlypontot tudott képezni. A második napon már az orosz tüzérség
aprította az ellenséget, és folyamatosan lőtte az előrevonuló gépesített
egységek előtt a területeket. A légierő pedig az elsődleges célpontok
után célzott csapást mért oda, ahonnan a hadmozdulatokat irányították az
amerikai tanácsadók, és a Tbiliszi mellett lévő repülőteret bombázták.
Öt nappal később grúzia kapitulált.
Az
orosz haderő hatékony hadmozdulatokat és deszant akciókat hajtott vére
ez alatt az öt nap alatt. Katonai szakértők az orosz haderő
gyengeségeinek felszínre kerüléséről beszélnek, hogy sokkal hatásosabban
is lehetett volna, a grúz vezetés pedig hibát hibára halmozott, pedig
milyen jó lehetett volna, - és a sok-sok volna. De nem volt. Egy valami
volt. Hősies helytállás a nyugati agresszióval szemben. Azután pedig
olyan nem várt orosz beavatkozás, hogy azt sem tudták, merre kapják a
fejüket. Miközben gyenge kísérleteket tettek az orosz gépesített
gyalogság feltartóztatására, az orosz desszant egységek elfoglalták Poti
kikötőjét, ahol hatalmas károkat okoztak, infrastruktúrát romboltak le,
hajókat süllyesztettek el. Az amerikaiak orra előtt foglaltak le titkos
haditechnikákat.
A
grúz háború örök iskolapéldája lesz annak, hogy a Nyugat mennyire képes
háborúzni szemtől szembe az orosz gőzhengerrel, a szokásos hadviselési
eszközökkel. Kár arra hivatkozni, hogy Grúzia nem rendelkezett a nyugati
csúcstechnológiákkal. De igen. Izrael és az USA együttesen készítették
fel őket a háborúra, és ők is vezényelték le. Illetve vezényelték
volna.
Abházia,
és Dél-Oszétia öt éve szabad ország. Jelenleg pedig nem Abházia
szeretne a Nyugat felé közeledni, hanem Grúzia kezd kuncsorogni
visszafelé, Oroszország felé. A birodalom visszavágott, elég hatékonyan.
Két pici ország, ahol sikerült az atlantista gyarmattá válást
megakadályozni. Oroszország azóta is állomásoztat ott katonákat, de a
belpolitikába nem szól bele. Az akkori elnök azóta már megbukott a
választásokon, a gazdaság is átalakulóban van - mivel túlontúl függött
Grúziától - de az országok helyzete azóta is stabilnak mondható, bár
meglehetősen kevés ország ismerte el őket önálló államnak.
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése