A muszlimok
legnagyobb ünnepe, a csaknem egy hónapig tartó ramadán kapcsán – amely
idén július 9. és 31. közé esett – utólagos ünneprontásnak tűnhet
általános alulfejlettségük legfőbb okára emlékeztetni, pedig Tunézia
néhai elnöke, Habib Burgiba maga mondta, hogy az arab világ lemaradása
főleg annak tudható be, hogy a ramadán alatt a muszlimok improduktívak.
Az iszlám vallás 14 évszázaddal ezelőtti megjelenése óta az arabok tehát
1400 hónapot töltöttek henyéléssel, és így több mint 116 éves
lemaradásba kerültek a nem muszlim társadalmakkal szemben. Ráadásul
Burgiba nem vette számításba az imával töltött órákat, a mekkai
zarándoklatok költségét és a muszlimok közötti vallásháborúkat sem.
A
vallásosság gazdasági költségei azért terhelik főleg az arab világot,
mert ott a nőknek általában tiltják a házon kívüli munkavégzést, tehát a
nemzeti javak megtermelésében való részvételt. Lényegénél fogva a
vallási iga gátolja a muszlimok kutatási és újítási hajlandóságát is,
holott a fejlődés egyik legfontosabb tényezője éppen az innováció. Arról
nem is beszélve, hogy az iszlám vallásgyakorlata túl sok energiát
követel meg és túl sok időt pazarol el, ezért a muszlim országok
termelékenysége a legalacsonyabbak között van.
Egy
„jó” muszlim naponta ötször imádkozik, ebből legalább kétszer a
munkahelyén, és az ájtatoskodása kb. egy és negyed órát vesz el a
munkaidejéből, tehát a napi 8 óra 15 százalékát. Feltéve, hogy az arab
dolgozók egynegyede megszakítja munkáját imádkozással (amely
Szaúd-Arábiában és az emírségekben kötelező, ott tehát ez az arány
sokkal magasabb), az összes munkaidő minimum 5 százaléka megy
veszendőbe. Nem meglepő, hogy a ramadán alatt a vállalatok
termelékenysége 78 százalékkal csökken az arab világban, elsősorban a
munkaidő-pazarlás, a hiányzások és a betegszabadságok miatt. Ugyanakkor a
koleszterinnel és diabétesszel kapcsolatos megbetegedések 27,65
százalékos növekedést mutatnak az egész napos böjtöt követő éjszakai
torkoskodás nyomán, miközben a vérbűncselekmények száma 1,5 százalékkal,
a lopásoké 3,5 százalékkal nő, elsősorban a dohányzástól való kényszerű
tartózkodás következményeként (forrás: az Arab Világ Társadalomkutató
Intézete / Kairó). A böjtölés negatív hatásai alapján megállapítható,
hogy a munkatermelékenység szempontjából a ramadán hava egy „üres”
hónap, és feltételezve, hogy a muszlimok 70 százaléka betartja az ünnepi
előírásokat, az elveszett munkaidő aránya majdnem 6 százalékra tehető. A
napi ima és az egy hónapos böjt következtében az arab országok teljes
munkaidő-vesztesége tehát legalább 11 százaléknyi, összegszerűen több
mint 200 milliárd dollár évente.
Tavaly
12 millió hívő kereste fel az iszlám szent helyeit Szaúd-Arábiában az
október végi Hadzs vagy az év közbeni Omra (kis zarándoklat) alkalmából.
Becslések szerint útiköltségük alsó hangon 80 milliárd dollárt
emésztett fel, ebből 50 milliárdot Szaúd-Arábia kasszírozott, amely
számára immáron a vallási turizmus jelenti a második legfőbb bevételi
forrást az olaj után (évi 81 milliárd dollár). A jövőben ez az arány
nyilván megfordul, hiszen az olajforrások fokozatosan kimerülnek, nem
úgy az emberi hiszékenység, amelynek következtében a világ muszlim
népessége a jelenlegi másfél milliárdról 2050-re 2,5 milliárdra fog
nőni. Ezek után érthető, hogy Szaúd-Arábia miért támogatja bőkezűen az
iszlám fundamentalizmust világszerte: busásan megtérülő befektetésnek
tartja a jövőre nézve, amikorra kimerülnek olajtartalékai.
Tudományos
vizsgálatok egész sora kapcsolatot állított fel a nők foglalkoztatása
és a gazdaságok teljesítőképessége között. Jellemző módon a
Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőtlenséget tárgyaló
jelentésében egyetlen arab ország sem szerepel az első 100 között,
viszont valamennyi az utolsó helyeken osztozik. Szaúd-Arábiát és Jement,
ezt a két szomszédos országot például fényévek választják el egymástól a
GDP tekintetében, de csak négy hely a nemek közötti egyenlőtlenség
rangsorában. Konkrétan az utolsó, 135. helyet foglalja el Jemen, ahol a
nők 79 százaléka nem dolgozik, 55 százalékuk pedig analfabéta. A
Világbank 2007-es statisztikája szerint 2000 és 2005 között az arab
népességen belül a nők foglalkoztatási aránya alig 27 százalékos volt,
az iszlamista mozgalmak térnyerésével azonban valószínűleg romlani fog a
helyzet. Összességében megállapítható, hogy az arab országokban a nők
70 százalékát henyélésre kárhoztatják, más szóval a munkaképes lakosság
35 százaléka nem végez hasznos munkát a nemzetgazdaságok számára.
Nem
számítva a muszlimok közötti vallásháborúkat, az arab világ a
termelőképessége csaknem felét herdálja el vallása miatt, amelyet nem
hajlandó a modern világra adaptálni. Drámai paradoxon az is, hogy az
iszlám nevében a legszegényebb országok tovább gazdagítják a
leggazdagabbat, Szaúd-Arábiát, a mekkai zarándoklat ugyanis
kiapadhatatlan pénzforrás egy középkori és szektás vallási irányzatot, a
vahabizmust terjesztő bigott potentátok kezében. Tudvalévően a
leggazdagabb arab országok olaj- és földgázvagyonuk járadékából élnek,
ugyanakkor nem fejtettek ki semmiféle erőfeszítést és nem találtak fel
semmilyen technológiát, amely igazolná a jólétüket. Idegenekkel
kapartatják ki a gesztenyét: nyugati know-how és harmadik világbeli
munkaerő révén. Miközben a kitermelt fekete arany oroszlánrészét
angolszász uraiknak engedik át, a szegény muzulmán országokat jobbára
csak színes üveggyöngyökkel támogatják – kivéve a vallási célú
„beruházásokat”.
Beszédes
tény, hogy az arab világ összesített GDP-je alig haladja meg
Franciaországét, ami azt jelenti, hogy 340 millió arab nem termel többet
60 millió franciánál, más szóval egy arab termelékenysége ötször
alacsonyabb, mint egy franciáé. Nem is csoda, hiszen vallásuk miatt az
arabok már 1400 éve kénytelen nélkülözni produktív és innovatív
képességeik csaknem felét. Ez a kumulált veszteség felmérhetetlen, és
nagyrészt megmagyarázza az arab országok jelenlegi állapotát és a modern
világgal szembeni lemaradásukat, amely a jelenleg zajló erőltetett
iszlamizálódás nyomán valószínűleg csak fokozódni fog.
MD 2013. VIII. 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése