Százötvenezer
török nézett farkasszemet 2300 magyar védővel Sziget falai alatt.
Zrínyit nem lehetett megvenni, utolsó 700 katonájával inkább a halált
választotta. 1566. augusztus 6-án kezdődött az ostrom.
Bár
Szulejmán 1566 januárjában, a hadjárat előkészületei idején már
túllépte 72. életévét, mégis személyesen vezette seregeit, bár a
hadműveleteket Szokollu Mehmed nagyvezír irányította. Májusban 150 ezer
katonával indultak Magyarországra, céljuk Eger meghódítása volt, de
miután a szultán Nándorfehérvárnál találkozott vazallusával, János
Zsigmond erdélyi fejedelemmel, úgy döntött, inkább más irányban kerekíti
ki a hódoltságot – írja a Rubicon.hu.
Hatvanszoros túlerő
Elképzelhető,
hogy – miként 1532-ben is – Szulejmán Bécs bevételére készült,
mindenesetre a nyugati hadműveletek elképzelhetetlenek voltak a
dunántúli erősség, Szigetvár elfoglalása nélkül. Az útvonal
módosításában az is szerepet játszhatott, hogy a fent említett vár
kapitánya, Zrínyi Miklós gróf az év során rövid időre felszabadította
Siklóst, így akár arra is esélye nyílt, hogy a Dráván túlra szorítsa
vissza az oszmánokat.
Zrínyi,
miután I. Miksa királytól (ur. 1564-1576) nem számíthatott segítségre,
mindössze 2300 fős – horvát és magyar végvári vitézekből toborzott –
védősereggel készült a szultán ellen. Sziget ebben az időszakban
korszerű erődítménynek számított. Szulejmán seregei már az ostrom első
napján, augusztus 6-án megpróbálkoztak egy általános rohammal, a
kísérletet azonban a magyarok visszaverték. A következő hetek hadi
eseményei aztán a törököknél „megszokott módon" alakultak: az ágyúk több
napon át tűzárral borították el a védőket, aknákat ástak, és augusztus
során lassan elfoglalták az ó- és újváros erődítményét.
Utolsó leheletükig harcoltak
Szulejmán
fenyegetések és ígéretek révén többször próbálta megadásra
kényszeríteni Zrínyit – nem kevesebbet ígért neki, mint Horvátország
koronáját –, ám a kapitány a nyomasztó túlerő és Bécs érdektelensége
dacára sem nyitotta ki Szigetvár kapuit. Az ostrom a szeptember 6-i
végső rohammal vezetett eredményre: a szultán roppant hadereje a
délelőtt során hadrendbe állt a vár kapuja előtt, Zrínyi azonban
megelőzte az ellenséget, és 700 katonájával váratlanul kirontott a
várból.
A
híres „kirohanás" a védők csekély létszáma ellenére komoly zavart
idézett elő az oszmánok soraiban, akik csak hosszas küzdelem – és Zrínyi
Miklós halála – árán jutottak be az erődbe, de a védők még a termekben
is az utolsó emberig kitartottak. A török veszteségeket még tetézte,
hogy a kirohanás előtt Zrínyi felgyújtatta a lőporraktárat, mely éppen
akkor robbant fel, amikor a győztesek bevonultak a várba. A Szigetvárt
romba döntő tüzes csapda több ezer katona – és kis híján Szokollu Mehmed
pasa – életét követelte. Ezzel a török veszteségek körülbelül 25 000
főre emelkedtek.
Megmentették Európát
Ismeretes,
hogy a 17. századi költő és hadvezér, Zrínyi Miklós híres eposzában úgy
örökítette meg a szeptember 6-i eseményeket, hogy Szulejmán a hős
kapitány kardjától vesztette életét. A szultán valóban meghalt, ám ennek
oka vélhetően a megerőltető utazás volt. A váratlan esemény
mindenesetre kellemetlen fordulat volt a törökök számára, ezért a vár
bevétele után a szultáni haditanács úgy döntött, befejezi a hadjáratot.
Zrínyi
önfeláldozása a szultán megölése nélkül is komoly jelentőséggel bírt,
ugyanis Szigetvár kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól. A
kapitány tettének jelentőségét már a kortársak és a későbbi századok
politikusai is felismerték, Richelieu francia bíboros – és
államminiszter – például úgy vélte, Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői
1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól.
(kultura.facepress.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése