Bár
felnőve rég nem emlékszünk rá, saját születésünk igen mély élményként él
tudatalattinkban. Annyira, hogy akár mindennapi életünket,
stresszhelyzeteinket is befolyásolhatja.

Traumák sora ér születés közben?
Nemcsak szülni, de megszületni is nagyon
nehéz. Miközben az anya minden erejével küzd azért, hogy gyermeke
világra jöjjön, a baba is ugyanezt teszi. Elhagyja a biztonságos
anyaméhet, átpréselődik egy borzasztóan szűk csatornán, s végül
megérkezik oda, ahol lélegezni, emészteni, hőt szabályozni, védekezni
kell a kórokozók ellen. Mindez még meghitt, szeretetteli körülmények
között is igen megterhelő, stresszes élmény, pláne akkor, ha nem
figyelnek oda a pici test igényeire. A születés ugyanis az emberi élet
első nagy változása. Szakemberek pedig állítják, hogy ahogyan ezt az
első változást megéltük, az belénk ég, s az életünk összes további
változást hozó helyzetét - többek között saját szülésünket is -
meghatározza.
Örökre belénk ég az élmény
"Születésünk életünk első és talán
legnagyobb változása, ilyenkor dimenziót váltunk, biológiailag és lelki
értelemben is. Ez a tapasztalat nagyon mélyen belénk ég, még ha a
tudatunkkal nem is emlékszünk rá. Ilyenkor tanuljuk meg, hogyan kell
átalakulni, hogyan kell alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Ezt a
tudást alkalmazzuk aztán egész életünkben, amikor olyan helyzetbe
kerülünk, hogy kénytelenek vagyunk elengedni valamit, és aztán fogadni
az újat. Lehetnek ezek apró dolgok, az iskolakezdés, költözés, új
munkakör, de nagyobb horderejűek is, mint egy betegség vagy a gyász.
Sajátos, ránk jellemző stratégiával küzdünk meg ezekkel a helyzetekkel,
ami a megfigyelések alapján nagyon összhangban van születésünk
mikéntjével. Másképpen küzd meg a változással egy császáros, egy farral
vagy vákuummal született, és egy normál úton világra jött baba.
Négy-ötéves gyermekek egyébként még emlékeznek a saját születésükre, s
egy megnyugtató közegben szakemberek le is tudják ezt velük rajzoltatni,
itt Budapesten is."
A fuldoklás élménye
Minden egyes szülés másfajta élményeket, traumákat okozhat:
"Ha egy babának a nyaka köré van
tekeredve a köldökzsinór, vagy oxigénhiány lép fel és fuldoklást él meg,
akkor később stresszes helyzetekben átélhet egy lelki, érzelmi
fuldoklást, hiszen ez az ismert érzés kapcsol be, s akár félhet is
ezektől a helyzetektől. Ha sokáig van a szülőcsatornában, később
előfordulhat, hogy nehezebben ugrik majd bele kiszámíthatatlan,
változással járó élethelyzetbe. Az sem mindegy, hogy az újszülöttet
kiérkezésekor hogyan fogadják: ha nem találkozik az anyjával, akkor azt
tapasztalhatja meg, hogy beleugrott a változásba, de nincs rá garancia,
hogy majd ettől jobb lesz, és igazából magány vár az út végén. Az anyjuk
nélkül sokáig magukra hagyott babák hosszú ideig sírnak ilyenkor, s
végül nem megnyugszanak, hanem egy idő után feladják, és megtanulják,
hogy a dolgokat egyedül kell megoldaniuk, nem számíthatnak senkire."
Fontos az azonnali kontaktus
A születés során szerzett rossz élményeken szerencsére javíthatunk:
Mi is az a gyengéd születés?
Ahhoz, hogy ezt a külvilágba tartó nagy
utat a lehető legkevesebb zökkenővel tegyük meg, biztonságra és az anyai
ölelésre van szükségünk.
"Volt idő, amikor az újszülötteken
végrehajtott műtétek alkalmával nem érzéstelenítették a kicsit, mert azt
gondolták, hogy úgysem érez semmit. Borzalmasan hangzik, pedig nem is
volt annyira régen. Ettől a szemlélettől kellett eljutni odáig, hogy egy
francia szülészorvos, Frederick Leboyer
felismerje, hogy a megszületés valójában nagyon megviseli a babákat,
mindent éreznek és felfognak, és annak, aki jelen van segítőként, arra
kell törekednie, hogy a nehéz átmenetet az egyik világból a másikba
minél elviselhetőbbé tegye számára. A babának az a jó, ha a váltás minél
kevésbé drasztikus: a meleg, sötét anyai testből kikerülve egy szintén
viszonylag meleg és sötét vagy félhomályos környezet fogadja, és
elhagyva az anyjával való élettani egységet, rögtön az ő ölelésébe
érkezik, és onnan senki ki nem szakítja. Találkozhatnak egy másik
dimenzióban, mint eddig, és a kötődés kettejük között stabilan meg tud
alapozódni. A köldökzsinóron keresztül még megkaphatja azt a muníciót,
ami jár neki, nem vágják el, amíg nem szűnt meg a pulzálása. És úgy
általában, nem végeznek felesleges (rutin) beavatkozásokat rajta, és
ezen a kapcsolaton. Ha ez így történik, akkor lehet, hogy a baba
egyáltalán nem is sír, csupán elkezd lélegezni. Akár rögtön szopni
kezdhet, ha szeretne... Ezekhez persze a szülés háborítatlansága szinte
elengedhetetlen, vagyis ha az anyán végeznek bármilyen beavatkozást
(gyógyszerek, fájdalomcsillapítás), az már megbillenti a természetes
ritmust, és több beavatkozást tehet szükségessé."
Mire figyeljünk a szülésnél?
A legtöbb leendő édesanyában azonnal
felmerül, hogy mit tehet gyermeke minél háborítatlanabb megszületéséért.
Szerencsére egyre több lehetőség áll rendelkezésünkre:
"Fontos, hogy előre informálódjunk a
szülés lehetőségeiről, hogy ne csak ismeretlen dolgok lavinájaként éljük
meg azt. Menjünk el szülésfelkészítőkre, és keressük az információkat
már a baba tervezgetésekor. A terhesség már nem feltétlenül a legjobb
időszak erre, ahogyan a fájások megindulása sem - a szülés nem a
küzdelem időszaka, kifejezetten hátrányosan hat a vajúdás érzékeny
hormonális egyensúlyára, ha az anyában a harcra jellemző, adrenalinszerű
anyagok kerülnek túlsúlyba. Érdeklődjünk a különböző kórházakban,
találjuk meg azokat az orvosokat, szülésznőket, akik - természetesen a
szakmai protokollokon belül - kicsit máshogyan gondolkoznak,
engedékenyebbek, bátrabbak, újítóak."
Antal Vali