The
Telegraph, The New York Times, The Washington Post, The Jerusalem Post,
Slate, Commentary, The Guardian, The Wall Street Journal, Middle East
Times, The New York Post, Le Figaro, Le Monde
Izrael és a Hamász kölcsönösen elutasította a tárgyalásokat, majd
egyoldalú tűzszünetet hirdetett, hogy aztán mindkét fél győztesként
ünnepelhesse magát. Izrael világossá tette, hogy a jövőben is keményen
megtorolja az palesztin iszlámista szervezet agresszióit: ha a Hamász
továbbra is rakétákkal támad, Izrael kész újabb hadjáratot indítani. A
Hamász vezetői pedig a tűzszünet bejelentésekor közölték, hogy máris
újra fegyverkezésbe kezdenek. Van esély a tartós békére, vagy csak
rövid fegyverszünetre számíthatunk?
„Iszmail Hanije, a Hamász gázai vezetője népének elsöprő győzelmeként
ünnepelte a tűzszünetet. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kevésbé
bombasztikusan fogalmazott: úgy nyilatkozott, hogy országának sikerült
minden célját elérnie, sőt, még többet is" -
számolt be a
The Telegraph
az Izrael illetve a Hamász által bejelentett egyoldalú tűzszünetekről.
A londoni lap szerint kétség sem fér hozzá, hogy katonai értelemben a
Hamász veszített: míg a palesztin iszlámista szervezet számos vezetője
elesett, Izrael alig néhány katonát veszített. „De hogy Izrael
győzött-e, az csak hónapok múlva derülhet ki." A hadjárat hosszú távú
sikere nem csak a Hamász meggyengítésén és az Izrael-ellenes
palesztinok elrettentésén múlik, hanem azon is, hogy sikerül-e
megakadályozni a palesztin szervezeteket az újabb fegyverkezésben.
Már csak azért is -
világít rá
a londoni konzervatív lap egy másik cikkében -, mert az izraeli
hírszerzés adatai szerint a 20 000 fős Hamász alig néhány száz tagját
sikerült likvidálni. A
The New York Times vezércikkéből
kiderül,
hogy ennek oka elsősorban az, hogy a Hamász katonái a veszteségek
minimalizálása érdekében igyekeztek kerülni a nyílt összecsapást a
túlerőben lévő izraeli hadsereggel.
A béke garanciája ezért mindenekelőtt a gázai-egyiptomi határ biztosítása. A
The Washington Post már a múlt héten
felhívta rá a figyelmet,
hogy az izraeli-palesztin béke legfőbb akadálya az, hogy a két fél nem
tud egyetértésre jutni az egyiptomi határ alatt ásott
fegyvercsempész-alagutak kérdésében. Izrael számára az alagutak
felszámolása jelenti a garanciát arra hogy a Hamász nem kezd újra
fegyverkezésbe. Az Izrael által embargó alá vont Gázai-övezet
lakosainak számára viszont az alagutak jelentik az egyetlen kapcsolatot
a külvilággal.
David Horowitz, a
The Jerusalem Post főszerkesztője emlékeztet rá, hogy az izraeli biztonsági erők információi
szerint
csak az elmúlt negyedévben 100 tonna robbanószert, 20 000 puskát és
6000 páncéltörő rakétát csempésztek az egyiptomi határ alatti
alagutakon a gázai övezetbe - gyakran az egyiptomi határőrök aktív
közreműködésével. Decemberben a Hamász olyan nagy hatótávolságú
rakétákra tett szert. A háromhetes hadjárat során sikerült a több száz
csempészalagút egy jelentős részét felszámolni, de még mindig számos
járat használható - figyelmeztet Horowitz. A gázai béke kulcsa így
Egyiptom: ha Kairó nem tudja vagy nem akarja biztosítani a gázai
határt, akkor aligha számíthatunk tartós békére. Ha nem sikerül Gáza
déli határát ellenőrzés alá vonni, akkor a fegyverropogás csak addig
szünetel, amíg a Hamász újra megerősödik.
William Saletan, a
Slate webmagazin kolumnistája
úgy véli,
hogy több lehetőség is kínálkozik a csempészalagutak felszámolására. A
jelenlegi biztonsági zóna kiszélesítése, földalatti betonfal építése,
vizesárok kialakítása, radarok telepítése, vagy akár a rendszeres,
félévenkénti szőnyegbombázás egyaránt megakadályozhatná, hogy a
szélsőségesek fegyvereket szállíthassanak Gázába.
Ariel Cohen, a konzervatív Heritage Foundation kutatója
szerint
viszont csak akkor köszönhet be tartós béke a Gázai övezetben, ha a
Hamászt eltávolítják a térségből. „A Hamászt evakuálni kellene
Szíriába, Líbiába vagy Iránba" - írja Cohen a Washingtonban megjelenő
Middle East Timesban.
„Izraelnek rendkívül nehéz lesz újrakezdenie a hadműveletet. Ha a
Hamász vezetői taktikusak, akkor egy hétig visszafogják magukat, és
megvárják, hogy Izrael kivonul a térségből - ekkor a Hamász győzelmi
ünnepet tarthat, és újrakezdheti a rakétatámadásokat. Akkor aztán majd
kiderül, hogy Izrael kész-e egy héttel a csapatkivonás után újabb
hadműveletekbe kezdeni. A Hamász így az elmúlt három hét látványos
vereségét a dzsihádista bátorság győzelmének állíthatja be, és porig
alázhatja Izraelt" -
írja Noah Pollak a
Commentary magazinban.
A tűzszünet a terroristák malmára hajtja a vizet -
jegyzi meg Ralph Peters is a
The New York Post
véleményrovatában. Az amerikai hadsereg nyugalmazott alezredese szerint
a napokban megindul a zsidó állam elleni propaganda-hadjárat: miután az
újságírók visszatérhetnek a Gázai övezetbe, a médiából dőlni fognak a
szétlőtt palesztin településekről készült tudósítások, amelyek azt a
benyomást keltik majd, hogy Izrael barbár pusztítást vitt végbe. Csak
éppen arról nem esik majd szó, hogy a rombolásért és a civil
áldozatokért az Izrael elleni rakétatámadásokat beszüntetni nem
hajlandó Hamász a felelős. Hamarosan újraindulhatnak a gázai
humanitárius programok, a „Hamász- és terroristabarát ENSZ" újabb
segélyeket juttathat a térségbe, amelyek eredményeképpen minden marad a
régiben.
„Ha felelőtlenül rövidlátó módon viszonyulunk a nemzetbiztonsághoz,
akkor azt mondhatjuk, hogy a katonai akciónak köszönhetően a Hamász
rakétáinak egy jelentős része megsemmisült, és a palesztinokat sikerült
elrettenteni az Izrael elleni támadásoktól. De milyen áron? Izrael
szövetségesei meggyengültek, és a keményvonalas, Izrael-ellenes erők
népszerűsége nőtt" -
figyelmeztet Amjad Atallah és Daniel Levy a
The Guardian
hasábjain. A New America Foundation Közel-Kelet szakértői attól
tartanak, hogy a Hamásznak aligha áll majd érdekében az Izrael által
meghirdetett egyoldalú tűzszünet betartása. Izrael azért nem hajlandó
tárgyalásokat kezdeni az iszlámista szervezettel, mert ezzel sem akarja
a Hamász legitimitását növelni - a tartós fegyvernyugvásra azonban
nincs remény, ha a palesztin szervezet nem hajlandó beszünteti a
harcokat. Atallah és Levy arra is felhívja a figyelmet, hogy az izraeli
akció után a Hamász által felállított működőképes kormány
szétzilálódott, ezért nem kizárt, ha egy még szélsőségesebb, az
al-Kaidához hasonló szervezet erősödhet meg Gázában, hacsak a Nyugat
nem vállal nagy szerepet a humanitárius segítségnyújtásban és az
újjáépítésben. Már csak azért is, mert - mint az a
The Wall Street Journal összefoglalójából
kiderül
- a Hamász a Hezbollah 2006-os receptjét követve már pénzosztásba is
kezdett, hogy ezzel is növelje népszerűségét és legitimitását a
palesztinok körében.
A
The Guardian egy másik cikkében szintén arra
hívja fel a figyelmet,
hogy az Izrael illetve a Hamász által kihirdetett egyoldalú tűzszünet
igencsak ingatag lehet: bármilyen kisebb atrocitás miatt kiújulhatnak
az összecsapások. A tartós fegyvernyugváshoz a gázai csempészalagutak
felszámolása mellett elengedhetetlen az Izrael által meghirdetett
embargó feloldása és az iszlámista palesztin csoportok nemzetközi
elszigetelése is.
A párizsi Le Figaro értesülése szerint az Elysée-palota a
közeljövőben Párizsban nemzetközi értekezletet kívánna szervezni „a
tartós béke" érdekében.
Párizs ki szeretné használni a gázai kettős, izraeli majd palesztin
tűzszünet által teremtett dinamikát. Vasárnap Sarm-es-Seikben Nicolas
Sarkozy elnök annak a véleményének adott hangot, hogy az
ellenségeskedések befejeződése csak egy állomás, „ennél tovább kell
menni".
A találkozón" a francia államfő, élve azzal a lehetőséggel, hogy a
német, a brit, a spanyol és az olasz vezetők is jelen voltak, jelezte
egy olyan „nagy nemzetközi konferencia" tervét, amely végre lehetővé
tenné a béke megteremtését „ebben az évben."
Sarkozy elgondolása szerint az első előkészítő találkozót Egyiptomban
kellene megtartani, feltehetően február elején, külügyminiszteri
szinten. Maga a nagy nemzetközi konferencia „néhány hetes lenne",
mondják a francia elnökhöz közel álló források, nem titkolva, hogy
színhelyéül Párizst szánják.
A Népi Mozgalom Uniója , az UMP, Sarkozy elnök politikai támasza,
hétfőn üdvözölte Franciaország „kezdeményező szerepét" és nyíltan annak
az óhajának adott hangot, hogy a nagy közel-keleti konferencia
Párizsban legyen. A párt szóvivője, Frédéric Lefebvre kiemelte a
„francia-egyiptomi páros" diplomáciai hatékonyságát. „Egyiptomnak
mozgósítania kell maga mögött az arab világot, Franciaországnak
továbbra is mozgósítania kell az európaiakat" - fűzte hozzá a szóvivő,
utalva arra a szerepre, amelyet Nicolas Sarkozy játszott a
Sarm-es-Sejk-i csúcstalálkozó létrehozásában.
A Le Figaro értesülése szerint a habozó Angela Merkelt és Gordon Brownt Sarkozy vette rá, hogy részt vegyen a Sarm-es-Sejk-i megbeszélésen.
A Le Monde „Miféle győzelem Izraelnek?" című elemzésében
Michel-Bôle Richard szembeállítja Ehud Olmert nyilatkozatát, miszerint
az Öntött ólom hadművelet elérte céljait és még többet is azoknál,
valamint az izraeli sajtó győzelmi jelentéseit azzal, hogy az izraeli
fegyverszünet életbe lépése után még újabb rakétákat lőtt ki a Hamász
és hogy a Sin Bét izraeli titkosszolgálat vezetője szerint a Hamász
néhány hónap alatt újjáépítheti a lerombolt alagutakat és újrakezdheti
a csempészetet. A lap idézi a katonai becsléseket, melyek szerint az
500 alagútnak csak mintegy a felét rombolták le, az egyoldalú
fegyverszünet bejelentését ellenző Likud egyik vezetője szerint pedig
„a harcok kirobbantásakor bejelentett célok egyikét sem érte el"
Izrael.
Michel Bôle-Richard a háború diplomáciai mérlegéről szólva utal
arra, hogy Venezuelán és Bolívián kívül Mauritánia is felfüggesztette
kapcsolatait Izraellel, Katar bezáratja az izraeli kereskedelmi irodát
Dohában, Asszad szíriai elnök a 22 arab állam által 2002 márciusában
elfogadott szaúdi béketervet érvénytelennek minősítette, Törökország
pedig közölte, nem közvetít többé Izrael és Szíria között. Mahmud
Abbasznak, a Palesztin Hatóság vezetőjének és Izrael
tárgyalópartnerének a helyzete komolyan romlott a gyilkos háború
nyomán, amely ugyan jelentősen meggyengítette az iszlámisták katonai
erejét, de néhány kivételtől eltekintve nem semmisítette meg
kádereiket. Ha a Hamász meg is gyengült, az iszlám ellenállás továbbra
is él, kitartása megkerülhetetlen szervezetté tette akkor is, ha Izrael
és a nyugati világ továbbra sem hajlandó tárgyalni vezetőivel - írta a Le Monde.