A válság napos oldala

„Nehéz idők jönnek, de legalább kijózanodunk"

Newsweek

A lassan világgazdasági válsággá szélesedő pénzügyi krízis lehetőséget teremt az Egyesült Államok számára, hogy véget vessen az elmúlt évtizedek mértéktelen lakossági és állami eladósodásának - véli Fareed Zakaria, a Newsweek szerkesztője. Ha sikerül változtatni az amerikai fogyasztási szokásokon, akkor még előnyös is lehet a válság - feltéve, hogy sikerül idejében megfékezni, és nem dől össze a világgazdaság.

„Történelmi időket élünk, a valaha volt egyik legsúlyosabb pénzügyi válság zajlik a szemünk előtt. Olyan válság, amelyet csak az 1907-es és 1929-es krízisekhez lehet hasonlítani, bár még nem tudjuk, hogy a mostani pániknak pontosan milyen pénzügyi, gazdasági és társadalmi következményei lesznek" - írja Zakaria, hogy aztán egy merész fordulattal kijelentse: „fogadni mernék rá, hogy a világ kormányai felül fognak kerekedni a pánikon." Ha máshogy nem, akkor a veszélybe került nagyvállalatok államosításával, a bankok ideiglenes bezárásával és a hitelszerződések felülvizsgálatával. Elképzelhető, hogy a jegybankok kénytelenek lesznek pénzt nyomni, hogy enyhítsék a likviditáshiányt. Az ilyen válságkezelő lépéseknek súlyos következményei lesznek, de még mindig kisebbek, mint amekkorával a teljes pénzügyi és gazdasági összeomlás járna.

Ha Zakaria jóslata valóra válik, akkor biztos, hogy jelentősen átalakulnak az amerikai fogyasztási szokások. „Nehéz idők jönnek, de legalább kijózodunk."

A nyolcvanas évektől kezdődően drámaian nőtt az amerikai eladósodottság mértéke. A háztartások, az önkormányzatok és a szövetségi állam egyaránt rengeteg hitelt vett fel. A háztartások adóssága 1974-ben 680 milliárd dollár volt, ma már 14 000 milliárd dollár. Egy átlagos amerikai családnak összesen 13 hitelkártyája van. Az önkormányzatok sem különbek: miközben egyre több feladatot látnak el és egyre több beruházást kezdenek, a költségeket nem terhelik az adófizetőkre. Amit lehet, adók helyett inkább hitelekből finanszíroznak. Ezáltal persze összességében minden drágább lesz, hiszen nem a költségeken túl még kamatokat is kell fizetni. Az amerikai jegybank és a kormány is hasonló politikát folytatott. A költségvetési hiányt nem adóemeléssel, hanem az alapkamat csökkentésével és az államadósság növelésével igyekeztek betömni. Az államadósság az 1990-es 3000 milliárd dollárról mára 10200 milliárd dollárra nőt. „Az elmúlt hónapban 11 számjegyűvé nőtt az adósság. A New York-i adósságórát le kell cserélni, mert ilyen nagy számot egyszerűen nem tud már megjeleníteni."

A válság kirobbanásában jelentős szerepe volt a magas kockázatú tőkepiaci ügyleteknek. A befektetők az elmúlt években előszeretettel vettek fel hitelt, amit aztán a pénzpiacokon fektettek be. Nem is volt baj, amíg a tőzsde szárnyalt és az indexek emelkedtek, bár mindenki tisztában volt vele, hogy ez nem tarthat örökké. Warren Buffett Hamupipőke báljához hasonlította a helyzetet: mindenki tudta, hogy előbb-utóbb esni kezdenek az indexek, de mindenki kivárt, azt remélve, hogy elég az utolsó pillanatban megszabadulni a papíroktól. Persze aztán amikor beütött a krach, már késő volt.

„Egyszer véget kellett hogy érjen a könyvelési mágia korszaka. Egyszer abba kellett hogy maradjon a hitelek terhére történő költekezés. Egyszer el kellett hogy jöjjön a pillanat, amikor a kormánynak is szembe kell néznie az eladósodottsággal"- írja Zakaria.

Rövid távon elkerülhetetlen, hogy az állami adósságállomány tovább nőjön, hiszen a bankoknak és vállalatoknak nyújtott garanciák és támogatások csak hitelből fedezhetők. De valószínű, hogy véget ér az adócsökkentések időszaka. És az is elképzelhető, hogy a kormány a hitelekből olyan infrastrukturális beruházásokba és fejlesztésekbe kezd, amelyek hosszú távon gazdasági hasznot hozhatnak.

Közép-és hosszú távon azonban növelni kell a megtakarításokat. Zakaria szerint véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a kormány a fogyasztást ösztönzi: elfogadhatatlan például, hogy adókedvezménnyel támogatja a lakáshitelek törlesztését. Sokkal inkább a megtakarításokat kellene ösztönzi az amerikaiakat. Ehhez persze a hitelezési szabályok szigorítása is szükséges. Ha Barack Obama nyeri az elnökválasztást, akkor nagy előrelépésre lehet számítani ezen a téren - véli a baloldali publicista.

Zakaria úgy gondolja, hogy Amerikának még akár geopolitikai szempontból is előnyére válhat a válság. Az Egyesült Államok a hidegháború lezárulta óta egyeduralkodóvá vált a világban, hatalmát semmi sem ellensúlyozta, így bármit megtehetett. Ebben a helyzetben Amerika „arrogánssá, lustává és óvatlanná" vált. Stratégiai partnerségek kialakítása helyett hibát hibára halmozott, szembekerült a szövetségeseivel, és háborúkat indított. Oroszország határai mellett rakétavédelmi rendszert kiépítésébe fogott, és NATO-tagsággal kecsegtette Grúziát és Ukrajnát, miközben egyúttal azt is elvárja, hogy Oroszország támogassa Irán-politikáját.

A pénzügyi válság után aligha lehet arra számítani, hogy a világ feltörekvő államai minden további nélkül meghitelezik Amerika költekezését. Ha lecseng a krízis, a most dollárba és amerikai államkötvényekbe fektető keleti nagyhatalmak függetlenedni akarnak majd az Egyesült Államoktól, és kevesebbet fektetnek be Amerikában. „Nem prédikálhatunk a világnak a demokrácia és a kapitalizmus értékeiről, miközben a mi házunk táján nincsenek rendben a dolgok."

A pénzügyi szférában minden bizonnyal leépítések jönnek. Zakaria úgy véli, ez egyáltalán nem nagy veszteség. Ha kevesebben élnek spekulációból, akkor talán többen fordulnak majd a gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fontos reálgazdasági területek felé. „Mindenki jól járna vele, ha néhány tehetséges ember elhagyná a Wall Streetet, és inkább az energiagazdálkodás problémáival kezd foglalkozni."

http://www.newsweek.com/id/163449/page/1