Borsodi rendőri “életvezetési” útmutatató

A WC nélkülözhetetlen tartozéka a WC-papírtartó a papírral együtt, a megtakarított pénzt bankszámlán, értékpapírban vagy kincstárjegy formájában kell tárolni. Egyebek mellett ez szerepel abban a rendőrségi tananyagban, amelyet a napokban tettek ki a testület internetes oldalára, és amely a közmunkások képzését bővítené. Ezúttal a borsodi rendőrök írtak életvezetési tanácsokat. Miközben megmagyarázzák például azt, hogy mire való a konyha, továbbá az epidemiológia, azaz a betegségek terjedésének rejtelmeibe is bevezetik a tanulókat, “megdöbbentő” példaként említik, hogy a magyarok 73 százalékának nincs megtakarítása.

Vélhetően a jó szándék vezérelte a borsodi rendőröket, amikor kidolgozták az életvezetési útmutatót, de a megvalósítás nem sikerült túl jól. Egy, a közmunkások képzéséhez kapcsolódó tananyagot állítottak össze, amelynek legtöbb eleme hasonlóan megalázóra sikerült, mint a már eddig nyilvánosságra került napocska-rajzolós változat. Máshol viszont olyan témákat vetnek fel, vagy tartanak természetesnek, amely alapján úgy tűnhet: soha életükben nem látták még, hogy hol és mennyi pénzből élnek a borsodi közmunkások. Pedig ez vélhetően nem igaz, hiszen ebben a térségben dolgozó rendőrök dolgozták ki évekkel korábban az írni-olvasni alig tudó embereknek azt a 10 képből álló képregényt, amelyen levezették, hogyan válnak nincstelenné az uzsorakölcsön felvételétől.
A mostani tananyag “megdöbbentő” példaként említi, hogy a magyarok 73 százalékának nincs megtakarítása, akiknek pedig van, azok 75 százaléka nem fekteti be a megtakarításait. Hasonló módon értetlenkednek azon is, hogy a fiatalok 65 százaléka nem érti az alapvető pénzügyi információkat, egyharmaduk nem is érti azt a nyelvet, amelyen a bankok, pénzintézetek, közintézmények, esetleg vállalatok szólnak hozzájuk. Ide sorolták azt is, hogy legalább 25 ezer gépkocsi-kölcsönt mondanak fel évente a pénzügyi intézmények, mert a családok nem jól mérik fel a részletfizetés terheit.
A borsodi közmunkásoknak vélhetően soha nem volt ilyen törlesztésük, hiszen esélyük sem volt arra, hogy gépkocsihoz jussanak. De mindenképpen furcsa, hogy ma, amikor egyik napról a másikra veszíthetik el az emberek a munkájukat, amikor 9 hónapról 90 napra csökkentették a munkanélküli segély összegét, és amikor az álláskeresés átlagos időtartama csaknem 20 hónap, a családokat általánosítva vádolják a rossz pénzügyi tervezéssel. Hasonlóan érthetetlen megjegyzés az is, hogy “a szomjúságot forrásvízzel is lehetne oltani, mégis nagyon sokan palackos üdítőt vásárolnak, mert ez a szokás”. Megtaníttatnák a közmunkásokkal, hogy a keresők jövedelme a bérekből és fizetésekből, nyereségrészesedésből, prémiumból, jutalékból, háztáji gazdaságban termelt áruk értékesítéséből, mellékállás vagy másodállás jövedelméből, borravalóból, hálapénzből, vagyontárgyak, értékpapírok eladásából, megtakarításokból, kötvények kamataiból, egyes munkakörökhöz kapcsolódó éves vagy negyedéves bérkiegészítő juttatásokból, ajándékból, saját termelésű fogyasztás értékéből áll. Vélhetően ezek nagyrészével még azok sem találkoztak, akik olyan szerencsések, hogy a nyílt munkaerőpiacon dolgozhatnak. A megtakarított pénz tárolására az életvezetési útmutató készítői a bankszámlát, az értékpapírt, illetve kincstárjegyet javasolják.
A tananyagban szó van a minimálbérről, mint legkisebb összegről, amelynél a teljes állásban dolgozó kevesebbet nem kereshet. De arról egyetlen mondatot sem említenek, hogy ha ez így van, akkor a közmunkások miért kapnak ennél sokkal kevesebbet, amelynek ráadául az a neve, hogy közmunkás bér. De hasonlóan sok kérdést vet fel az a rész is, amely szerint a nagyobb összegű kiadásokra fel kell készülni, “mint például a tanszerek megvásárlása, a kocsi biztosításának befizetése, vagy a lakás kifestése”. Minden háztartásban könnyen megvehető és nem túl drága berendezésként mutatják be a tűzhelyet, a hűtőszekrényt, a fagyasztószekrényt, az automata mosógépet és a porszívót. “Egy jól gazdálkodó, pénzét beosztó családnál ezek a gépek nagyban segítik a háziasszony munkáját”.
Eközben azt is tanítják, hogy a konyha – alapfunkciója szerint – az ételek elkészítési és elfogyasztási helye. “Étkezés előtt a jó étvágyat, étkezés után az egészségünkre szavakat használjuk”. Továbbá arról is szólnak, hogy a WC nélkülözhetetlen tartozéka a WC-papírtartó a papírral együtt. Ha nincs lehetőség a mellékhelyiség kialakítására, akkor az udvaron kell kialakítani, mégpedig “távol a háztól, ajtóval és tetővel ellátva kell megépíteni”. A legalapvetőbb információk után áttérnek arra, hogy a munkaegészségtan kezdetei az 1700-as évekre nyúlnak vissza, Ramazzini olasz orvos nevéhez kötődik. Tanulnak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Hivatal jogállásásáról és szervezetéről, illetve az epidemiológia fogalmával is megismerkednek.
A valóságban azonban más problémákkal küzdenek a szegénységben élő közmunkások. A KSH felmérése szerint a háztartások csaknem hatodában nem tudják megfelelően fűteni a lakást, aminek oka az alacsony jövedelem. A lakásfenntartás mellett jelentős kiadást jelentenek az élelmiszerre fordított összegek. 2012-ben a lakosság csaknem harmada nem engedhette meg magának, hogy minden második nap húst fogyasszon. A legszegényebbeknél 72 százalékos ez az arány. A gyermek nélküliek és az egy-, valamint a kétgyermekesek harmada van ebben a helyzetben, a 3 és több gyermekes nélkülözők száma viszont kiemelkedő. A háztartások többségének megtakarítási nehézségeire utal, hogy egy váratlan, nagyobb összegű kiadást jelentős részük nem tud saját erőből megfizetni. Csaknem 300 ezer lakás félkomfortos vagy komfort nélküli, 200 ezer lakásban nincs vízöblítéses WC. A magyarországi ingatlanok 70 százaléka energetikai szempontból elavult.
Tavaly 85 ezer 960 forint volt a létminimum egy egyszemélyes háztartásban, a kétgyermekes családoknak 250 ezer forintra volt szükségük ahhoz, hogy az alapvető dolgokat kifizessék. A közmunkások alig több, mint 49 ezer forintot vihettek haza, ha nyolc órában dolgoztak. A legtöbben azonban hat- illetve négy órában kaptak munkát, a közmunka átlagos időtartama pedig 3 hónap. A fennmaradó kilenc hónapban szociális segélyen tengődnek az emberek, ennek összege korábban 28 ezer 500 forint volt, amit a Fidesz-kormány 22 ezer 800 forintra csökkentett.
(Népszava)

A magyarországi bértollnokok hazugságai

Az átlagember híréhségét csillapító médiumok fontos feladatot hajtanak végre a jelenünket uraló, megszálló hatalom szempontjából. Gyakorlatilag a hírközlő szervek teljes spektrumát lefedik, mivel a manipulációs tevékenység csúcsáról van szó. Rájöhetünk arra is, hogy a hazugságok mély altatásban tartják az emberek nagy részét, esetenként pedig elfeledtetik velük a nyomort, aminek részesei, amiben kénytelenek az átvertek seregének sorait duzzasztani. A rendszerváltásnak hazudott időszaktól számítva láthatjuk, mennyire tragikussá vált a helyzet,vele együtt a mi helyzetünk. A kereskedelmi televíziók és rádiók megjelenésével elterjedő szellemi pestijárvány, gátlástalanságban kiteljesedő, torz hatása mára eszeveszett pusztítást végzett. Gyermekeink pedig ebbe a kórsággal egyenértékű, liberál-nihilista fertőbe születtek, erre ringott a bölcső, amiben aludtak, a raccsoló, magyartalan rádiós és televíziós műsorvezetők pedig szimpatikus figurákká váltak. A káosz okozóinak tudatos züllesztésének hatása könnyen bizonyítást nyer azzal, hogy néhány évvel ezelőtt, két kereskedelmi rádió műsorszórási engedélyének megvonására (valójában csak a rádiók átnevezéséről volt szó) tüntetési és elégedetlenségi hullám csapott le az országra. Itt az emberek tanúbizonyságot tettek afelől, hogy igénylik a mocskot. Kiállásuk a sátán mellett egyértelművé teszi számunkra, hogy feladatunk van, ha úgy tetszik küldetést hajtunk végre. Olyan küldetést, ami ellenpólusa a hazugságnak, a sötétségnek és megrontásnak. Mert a mi küldetésünket a szeretet hatja át és szeretet fonja körbe erejével.

Az internetes hírportálok is fontos részei a ránk ömlesztett beteg hazugságoknak. Az uszító, megosztó hazugságok és gúnyolódásuk a dolgozó, magyar nép ellen minduntalan tetten érhetőek. Az Index, Origo, Mandíner és társaik mind egy tőről fakadnak, elég csak a magyar nyelv számára idegenként hangzó neveiket végigböngészni az impresszumban. Tudjuk kik ők, a sötétség bértollnokai, Sion kígyójának propagandistái, az elferdült világ háborús bűnösei. Írásaikkal olyan hatást gyakorolnak a tömegre, ami elfeledteti velük a valós problémákat, elhiteti velük, hogy milyen nagyszerű a mai berendezkedés. Elhiszi a rezsicsökkentést, a nyugdíjemelést, belebeszélik, hogy "Magyarország jobban teljesít!". Felmagasztalják az emberben lakozó, állatias ösztönöket, ezért az sorozatos vétkeinek kalandjaiban éli meg az életét. Végül óriási ára lesz, atomizált ország, válás, depresszió és kín. Számunkra ez elfogadhatatlan. Ezért fújjuk meg a vész harsonáit, az élni akarás riadójeleit. Ezért üzenünk magyar testvéreinknek és ezért kínálunk valóságot és igazságot internetes honlapunkon. Mert az emberek egy része már nem kér a gyűlölet átjárta, hazug uszításból, nem megosztottságban, hanem szeretetben akar élni, egy olyan világban, ahol megbecsülik a munkást, a dolgozót, azt az embert, aki minden nap beáll az eszterga gép mellé vagy kiüríti a városok szemeteseit. Őket nem lehet tovább etetni hazugságokkal, mert nem kérnek a média sátánfattyaiból. Köszönjük régi és új olvasóinknak a bizalmat, ígérjük 2014-ben is folytatjuk a harcot, az igazság harcát. Nekünk kötelességünk az igazság szolgálata egy olyan világban, ahol a bűn már teljesen természetes dolog, ahol a törvény csak a felső osztályokat védi. Mi vagyunk azok akik képviseljük az elnyomottakat és árván maradtakat. Hűségünk a néphez arra kötelez bennünket, hogy az igazság kimondásával mutassunk helyes irányt.

A dolgozó népért! A magyar munkásért! Egy élhető országért!

Utunkról nem fordulunk vissza. Elég volt a média hazugságaiból. 

Dunai István

Magyarországon 18,6 ezer külföldi irányítású vállalat van. Ezek az összes vállalat 3.3 százalékát teszik ki, de a termelési érték 57,2 százalékát adják. A magyar gazdaság a külföldtől függ. De mi van, ha a világnak nem kell annyi autó, mint most? Mi van, ha a külföldi más országokban olcsóbb munkaerőt talál? Az ország jövőjét a magyar vállalkozókra kell építeni, akik itt élnek és itt boldogulnak.

Hadüzenet a marosvásárhelyi zászlóbírság

Harmincezer lejre bírságolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, mivel a marosvásárhelyi székházról nem távolították el a székely zászlót. A büntetést arra hivatkozva rótták ki, hogy ez a szimbólum reklámzászló. A szervezet vezetői felháborodásuknak adtak hangot, és hadüzenetnek tekintik a gesztust. Mint arról portálunk elsőként, december 9-én a Székely zászló sehol, román himnusz mindennap című cikkben beszámolt, harmincezer lejes bírságot szabott ki a marosvásárhelyi helyi rendőrség a Klastrom utcai marosvásárhelyi honosítási iroda üzemeltetőire, mivel a felszólítás ellenére október végén az intézmény vezetői csak az EMNT-, illetve az EMNP-lobogót távolították el, a székely zászlót viszont a helyén hagyták, mondván: az a közösség szimbóluma. „Mivel a székely zászlót nem voltak hajlandóak eltávolítani, ezért 30 ezer lejes bírságot szabunk ki a szervezetre a 2013. évi 185-ös, valamint a 2011. évi 215-ös számú törvények alapján, miszerint »Romániában a közigazgatási egységek a község, a város, a municípium és a megye«, más területi egység lobogója reklámnak minősül” – nyilatkozta akkor a helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean. Azt is elmondta, ő a „törvény betűje szerint” jár el hatáskörzetében, de szerinte hasonlóan, ugyanezekre a paragrafusokra hivatkozva bírságot kellene kiszabni például Moldova, Havasalföld vagy Mócföld zászlajának kifüggesztéséért is. A hatóság Olimpiu Sabău Pop szociál-demokrata helyi tanácsos – a hírhedt magyarellenes ügyvéd, Ioan Sabău Pop fia – feljelentése nyomán „kezdett nyomozásba”, majd a panaszos december 13-ai számonkérésére – mi lesz már az üggyel? – december 20-ai keltezésű átiratában közölte: december 10-én kiállították a jegyzőkönyvet, miszerint a kolozsvári székhelyű, Tőkés László által elnökölt EMNT-re kiszabták a 30 ezer lejes bírságot. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina elmondta, nincs tudomása arról, hogy a bírságról szóló értesítés megérkezett volna az egyesülethez, de azt semmiképpen nem fizetik ki, hanem ügyvédhez fordulnak és fellebbeznek. „Felháborító az effajta eljárás a huszonegyedik század Európai Uniójában. A román hatóságoknak túl kellene már lépniük az ilyen kicsinyességeken, és tudniuk kellene, hogy melyek az erdélyi magyarság, a székelység identitásának szimbólumai. Mondvacsinált ürügy reklámzászlónak minősíteni, csupán bujkálnak a törvény mögött. Kíváncsi lennék, hogy mikor melyik román hatóság nyilvánítja reklámzászlónak Moldova történelmi lobogóját?” – tette fel a retorikus kérdést Sándor Krisztina. Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnöke, Portik Vilmos a következőképpen reagált: „Ez hadüzenet a magyarságnak. Fogja fel Dorin Florea polgármester és a helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean is, hogy olyan harcba kezdenek, amelyből nem jönnek, nem jöhetnek ki jól. Ezekben a kérdésekben nincs különbség PDL, vagy az USL-t alkotó pártok között, a cél az, hogy a románság kiűzze otthonaiból a magyarságot, márpedig ezt nem fogjuk tűrni és szó nélkül hagyni” – mondta Portik Vilmos.

Kitekintő

Deutsch Tamás: Horváth András egy futóbolond

A közéleti paranoiás szegény, szerencsétlen futóbolond. Nem velük, hanem a kiszolgáltatottságukkal visszaélő rongy emberekkel van baj.

"Ez a Horváth nem-NAV-revizor András egy szegény, szerencsétlen futóbolond.

Aki volt már életében akár csak egyetlen napot társasházi közös képviselő, bármilyen ügyfélszolgálaton dolgozó munkatárs, pláne ha volt önkormányzati vagy parlamenti képviselő, jól ismeri a Horváth András-féle közéleti paranoiásokat.

Először is, ezek az egyébként jobb sorsa érdemes alakok időt és energiát nem kímélve leveleket irogatnak. Hosszú, terjengős, sokszor a mai napig kézzel irt leveleket, beadványokat, anyagokat gyártanak garmadával, amikben - szerintük - minden részletre kiterjedően leírják az Ügyet.

Az Ügyet, ami nem más, mint a mániájuk, a fixa ideájuk. Az Ügyet, ami a beadványaikban az esetek 99,9 %-ábán valamilyen világ- vagy országos méretű összeesküvés, visszaélés, gigantikus titkosszolgálati manipuláció. A közéleti paranoiás erről, a Nagy Disznóságról lebbenti le a fátylat kérlelhetetlen logikával, a Nagy Disznóságot leplezi le ellentmondást nem tűrő határozottsággal.

A közéleti paranoiás mindenkinek elküldi a leveleket, de a legfontosabb, hogy a Nagy Emberekhez akarja eljuttatni a beadványt. A köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, minisztereknek, államtitkároknak, a polgármesternek, az alpolgármestereknek, a főbírónak, a főügyésznek. Egyszóval a Hatalmasoknak.

Általában roppant egyszerű dolgokat szoktak kérni, követelni, javasolni a Hatalmas Nagy Emberektől: ne késlekedjenek, ne szarakodjanak tovább, ne piszmogjanak azzal, hogy mekkora orbitális marhaság, amit a közéleti paranoiás ír, azonnal számolják fel a leleplezett disznóságokat, szüntessék meg a cudar viszonyokat.

És természetesen mindig, minden Nagy Disznóságra van Bizonyítéka a közéleti paranoiásoknak. Van a csodaszer, a szent ereklyetartó, az aduász, a minden kétséget eloszlató mirákulum. A Zöld Dosszié. A közéleti paranoiás Bizonyítékai vagy olyanok, mint a Loch Nessi-i szörny, mindig beszél róla, de soha, senki nem látta, vagy olyan bombasztikus anyagok, mint évekkel korábbi újságok kivágott cikkei, a közéleti paranoiás korábbi levelei.

A közéleti paranoiást mindig üldözik. A szomszéd, a csalók, a korruptak, a főnöke, a hatóságok, a titkosszolgálatok, a földönkívüliek. Zaklatják, tönkre akarják tenni vagy már tönkre is tették, a fűtőtesten keresztül sugározzák, lehallgatják, követik.

A közéleti paranoiás szegény, szerencsétlen futóbolond.

A legszemetebb dolog politikai, üzleti, hatalmi érdekből kihasználni ezeket az embereket, tiszavirág életű közéleti celebeket gyártani belőlük, a Nagy Botrány kirobbantójaként sztárolni őket, majd amikor kiderül, hogy nem leleplezők, hanem törődést érdemlő betegek, akkor ripsz-ropsz ejteni őket.

Nem a közéleti paranoiásokkal, hanem a kiszolgáltatottságukkal visszaélő rongy emberekkel van baj."

Feljelentette a miniszterelnököt Deutsch Tamás

http://mandiner.hu/cikk/20131222_deutsch_tamas_horvath_andras_egy_futobolond?honnan=Nemzeti_Hirhalo

Töviskesné Dsupin Judit Ibolya: A Haza Nem Eladó, bankok fizessetek és menjetek haza

A HÍR TV Híradó21 című 2013. december 20-i adása:

“A Kúria a Bankok oldalára állt, a kormány azonban az emberek mellett marad” -ezt Orbán Viktor mondta Brüsszelben magyar újságírók előtt. A miniszterelnök most először mondott véleményt a Kúria döntéséről, amely jogszerűnek ítélte a devizaalapú kölcsönszerződéseket.

Védelem – Orbán Viktor szerint a Kúria csak az időt húzza, ezért Orbán Viktor azt javasolja, hogy minden devizaalapú hiteles lépjen be az árfolyamgátba.

“Szerintem a Kúria a bankok oldalára állt, pedig ott már álltak éppen elegen.”-Orbán

“Mi maradunk az emberek oldalán.”- Orbán várja , hogy az árfolyamrésről és az egyoldalúan módosított kamatoknak a jogszerűségéről döntsön a Kúria -akkor már a kabinet is megteheti a szükséges lépéseket.

“Ezeknek a jogszerűségéről várjuk az állásfoglalást, és amint ez megvan, akkor tiszta lesz jogi szempontból a kép és akkor megtehetjük a szükséges intézkedéseket.”

Az Adósok a hatályos törvények alapján meg sem gondolhatták, hogy egy kölcsönszerződés a családjuk szétesését, a fizetésképtelenségüket, a munkahelyeik elvesztését, majd a házaik és autóik elvesztését fogja jelenteni. Ez akkor is így van, ha bármelyik bíró, bankár azt mondja, hogy elmondták a kockázatokat. A több száz éves beidegződés, ami a pénzkölcsönnyújtáshoz kötődik, felülírja a kockázatra vonatkozó minden figyelmeztetést. Míg Orbán Viktor és kormánya a Kúria állásfoglalását várja az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés vonatkozásában, addig mi, devizaalapú hitelesek már tudjuk, hogy nem kaptunk pénzkölcsönt. A devizakövetelés árát adta át a Bank minden szerződéskötés után, ami azt jelenti, hogy árat fizetett. Nem magát a kölcsönt nyújtotta. Tehát nem kellett rendelkeznie a devizával, azaz a szerződés tárgyával, mert hiszen forintot fizetett helyette. De nem a devizát fizette meg forintra váltva, mert nem volt devizája, amit konvertálhatott volna. Akkor miért a nagy igyekezet az egyoldalú kamatemelésekről, hogy jogosak voltak-e? Mindaddig, míg a deviza folyósításával nem legalizálják a bankok a devizakövetelést és a devizára felszámított ügyleti kamatot, addig az Adós eddigi kötelezése jogalap nélküli volt

Úgyhogy engem nem érdekel, hogy mit fog mondani a Kúria az árrésről és az egyoldalú kamatemelésről. Árrés csak deviza adásvételnél merülhet fel, mert venni is kell és eladni is, hogy megképződhessen. És mindezidáig devizavétel és devizaeladás történt. De pénzkölcsönnyújtás nem kezdődhet a kölcsönösszeg vételével, mert éppen arról van szó, hogy a Bank rendelkezik a kölcsönösszeggel, amit átad. Ha nem rendelkezik vele, hanem megveszi, akkor nem kölcsönt nyújt, hanem fizet. Kifizeti a követelését.

Mi a jó Isten folyt itt? Követeléskezelés?

Hogy végre jogi szempontból tiszta legyen a kép, a devizát az Adósok rendelkezésére kell hogy bocsássák a Bankok késedelmi kamattal együtt. Ebből mindent visszaadunk, a devizát és a forintot is. Nincs szükségünk szánalomra. De végrehajtóra sem. A devizára van szükségünk, elvégre devizában adósodtunk el kölcsönszerződés keretében, de még kölcsön jogcímen nem tartozunk, mert a kölcsönösszeg, a deviza nem lett rendelkezésünkre bocsátva.

9 perc Áder János Köztársasági elnök:

“Én azt kértem, hogy mindenki, a kormánypártok és az ellenzék is tegyék a dolgukat”

“Különböző jelentések szerint az ország elindult kifelé a válságból, de még munka van mindig bőven. Bőven van munka, és mindenkitől azt kérem, hogy tegye a dolgát és ne kampányoljon”.

Hol vannak azok a különböző jelentések? Azok tényleg különböznek attól, ami van. A valóságtól.

A VALÓSÁG AZ, HOGY A HAZA NEM ELADÓ!
Híradó 21 óra HÍR TV adása

NEM! Nem hozhatnak törvényt a devizahitelesek problémájának megoldásához. A devizaadósság fennáll. A kölcsönszerződések alá vannak írva. Az Adósok a devizaösszeg kölcsönkamattal történő megfizetésére vannak kötelezve. A kereskedelmi árrés azonban bizonyítja, hogy a Bankok rendelkezésre bocsátás helyett

A DEVIZAKÖVETELÉS JOGÁT VETTÉK MEG, A TÖRLESZTÉS ÁRFOLYAMÁTÓL ELTÉRŐ ÁRFOLYAMON. A SZERZŐDÉSEK EGYETLEN PONTBAN NEM FELELNEK MEG A TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSOKNAK:

A Bankok nem bocsátották az Adós rendelkezésére a követelt összeget. Ha nem teszik, meg, akkor minden eddigi követelés csalásnak bizonyul. Ha a kormány törvényt módosít a bankok bűnének eltusolására, ő maga is bűnössé válik örökre. Követelni kell a deviza rendelkezésre bocsátását késedelmi kamattal együtt! Ebből vissza lehet fizetni a devizatartozást és a kapott forintot.

Ha törvényt módosítanak, az által elismerik, hogy a folyamat, ami eddig zajlott, nem a hatályos törvények szerint folyt. Ahelyett, hogy megállapítanák, mi történt, megállapítják, hogy milyen törvénymódosítás esetén lesz törvényes az, ami eddig törvénytelen volt. De ezzel AZ ALKOTMÁNYOS RENDET SÉRTIK MEG. Mert nem igazságot szolgáltatnak, hanem TÖRVÉNYT SZOLGÁLTATNAK A GAZEMBEREK TETTEINEK ELTUSOLÁSÁHOZ.

Meg vagyok győződve arról, mindezzel a mostani ténykedésükkel akarják az Adósokat megnyerni annak, hogy a kormány mindent megtesz értük. De az a baj, hogy az árrés felmerülése eleve a deviza vétel-eladás következménye, azaz annak következménye, hogy nem volt pénzkölcsönnyújtás. Emiatt pedig a kölcsönkamatnak nem a mérsékléséről eshet szó, hanem kizárólag jogtalanul felszámítható költségelemről beszélhetünk mindaddig, amíg nem történik meg a pénzkölcsön rendelkezésre bocsátása. A Kúria is kimondta, nem forintkölcsönről van szó, hanem devizában történő eladósodásról, és kijelentette az árfolyam különbözet jogos felszámíthatóságát. A deviza kölcsönkamattal történő megfizetéséhez foggal-körömmel ragaszkodnak a Bankok, a Kúria és a kabinet. De miért nem esik szó sem a pénzszolgáltatásról, amit a Bankoknak kellett volna nyújtaniuk, hogy joggal kötelezhessék devizaadósság megfizetésére az Adósokat, miközben kölcsönkamatot is felszámítanak? Bármilyen törvénymódosítás fog történni, arra nincs lehetőség, hogy a Bank szolgáltatását figyelmen kívül hagyjuk a követeléseinek jogos volta szempontjából. A folyamat, ami eddig lezajlott, és a jelenleg kölcsöntartozásként követelt pénzösszegek nem állnak kapcsolatban a Bank teljesítésével. Nincs arra lehetőség, hogy egy devizakövetelés vételárának átadását követően úgy tegyünk, mintha az adósok pénzkölcsönt kaptak volna. A Bankok nem teljesítették kötelességüket, és nem bocsátották az Adósok rendelkezésére a tőlük megfizetni követelt devizát.
Ennek ellenére

- árfolyamkülönbözetet szedtek,
- kamatot számoltak fel az át nem adott devizára
- és árrés merült fel a deviza vétele és eladása miatt.

Mindeközben kölcsönnyújtásként könyvelték fel a vételár folyósítást, ami mögött nem volt deviza, csak devizakövetelés. Az országot ezen dolgok miatt sok százezer ember elhagyta, számtalan család eladni kényszerült lakását, és azóta albérlőként él benne, sok családot kilakoltattak, sokunk autóját elvitték, az Adósok, az adóstársak bérének, nyugdíjának jelentős része végrehajtás miatt megy a bankoknak, sok betegség eredeztethető ebből a folyamatból, több ezren öngyilkosok lettek közülünk.

NEM. Ezt nem lehet megúszni törvénymódosítással, amely korlátozza a kamatot, ami a deviza rendelkezésre bocsátásáig fel sem számolható, nem elegendő a kereskedelmi árrés korlátozása, miközben pénzkölcsönnyújtáskor nincs is jogi lehetőség kereskedelmi árrés megkeletkezésének. Nem lehet megúszni törvénymódosítással azt, hogy az egész gazdaságot szétzúzták a jogtalan követelések miatt mindenkihez begyűrűző anyagi gondok, ellehetetlenülés. Nincs szükségünk több törvényre. A folyamat leírható, a Bankok nem nyújtottak pénzkölcsönt. A folyamat legalizálása kizárólag a Bank pénzkölcsönnyújtásával történhet meg késedelmi kamattal.

Matolcsy: Törvény kell a devizahitelesek problémájának megoldáshoz

A HAZA NEM ELADÓ, BANKOK FIZESSETEK ÉS MENJETEK HAZA!

http://kaslerarpad.hu/?p=5956

“A múlt hétfői döntés legfontosabb tételeként Darák azt emelte ki, hogy a devizaalapú hitel-, kölcsön- és lízingszerződést devizaszerződésnek tekinti a jog. Ez azt jelenti jogi (és gyakorlati) értelemben, hogy a pénztartozást devizában határozták meg, de a felek forintban teljesítettek.”

Darák Péter azt mondja, hogy a pénztartozást a felek devizában határozták meg.

Drága Uram! Drága Darák Péter! A felek a pénztartozást határozták meg devizában. De pénzkölcsönnyújtás esetén a pénztartozást a hitelező által szolgáltatott pénzösszeg határozza meg.

Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

Nem látja, hogy a meghatározott pénzösszeget az Adós rendelkezésére kell bocsátani, amit az Adós köteles visszafizetni?

Az adós kötelessége lett meghatározva devizában. Ebből következően a Bank kötelessége a deviza rendelkezésre bocsátása. Pénzszolgáltatás esetén a hitelező részéről nem pénztartozás megfizetéséről van szó. Ezért nincs lehetősége a Kúriának arra hivatkozni, hogy a pénztartozást a felek devizában határozták meg. A felek A KÖLCSÖN ÖSSZEGÉT határozták meg devizában, ami a kölcsön tárgya. A Bankoknak a kölcsön tárgyát, esetünkben a devizát kell rendelkezésre bocsátaniuk. Nem pénztartozást kell megfizetniük, mert a Bankok nem szolgáltatás ellenértékét fizetik meg, mint pénztartozást, hanem pénzszolgáltatást nyújtanak.

A pénztartozás meghatározására akkor van lehetőség, amikor valamilyen szolgáltatás ellenértékét kell meghatározni. De pénzszolgáltatás esetén a kölcsönösszeget a Bank szolgáltatja az adós részére MINT SZOLGÁLTATÓ, amelyet az Adós, mint kölcsöntartozást köteles visszafizetni kamattal vagy kamat nélkül. A Bank esetében nincs lehetőség pénztartozásról beszélni, amikor pénzkölcsönt nyújt, mert a Bank szolgáltat. A Bank esetében szolgáltatni kell. A devizát. Ezért fizetési meghagyási kérelmet nyújtottam be a közjegyzőhöz, hogy a Bank bocsássa rendelkezésemre a tőlem általa megfizetni követelt devizát. A fogalmakat egy több ezer milliárdos ügy esetén, ahol a magyar lakosság élete a tét, nem illik keverni.

Pénzkölcsönnyújtáskor a Bank nem pénztartozást fizet meg. A szolgáltatott pénzösszeg, azaz a kölcsönösszeg visszafizetése az Adós kötelessége. A pénzszolgáltatást a Bank nyújtotta, s a Bank nem a Ptk. 231.§-a szerint kellett, hogy teljesítsen, mint az Adós a pénztartozást, HANEM A PTK. 523.§ – A SZERINT. A Bankok pénzszolgáltatása határozhatja meg az Adós visszafizetési kötelességét.

Ha a Bankok végre rendelkezésünkre bocsátják a devizaösszeget, akkor elmondhatjuk, hogy eddig ezen összeg után fizettük a törlesztő részleteket és jelenleg ezen összegből fennálló a kölcsöntartozásunk. Természetesen a késedelmi kamat jár az eddig rendelkezésre nem bocsátott, de visszafizetni követelt devizaösszeg után. A kapott devizaösszegből és annak késedelmi kamatából visszafizethető a devizából fennálló kölcsönhátralék és a kapott forint, mert a késedelmi kamat jelentős mennyiségű az eltelt idő, a késedelmi kamat mértéke és a deviza árfolyamának erősödése miatt. A kapott forint ugyanis nem a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátása volt, hanem a devizakövetelés ára. De az eddig megfizetett kölcsönkamatot mindaddig nem lehet jogosnak tekinteni, míg a devizaösszeget nem bocsátják a Bankok az Adósok rendelkezésére. Rendelkezésre bocsátani pedig nem lehet másként egy pénzösszeget, mint folyósítani, vagy konverzióval kiutalni, amikor van alapja a folyósításnak. A konverzió ugyanis nem átszámítás, hanem konkrét pénzösszegen alapul. De a konverzió nem bizonyított. Ezért mindezidáig csak a devizakövetelés megvétele történt. A vétel nem kölcsönadás.

Újra dönthet a Kúria a devizahiteles témában

KÖVETELNÜNK KELL A TŐLÜNK KÖLCSÖNTARTOZÁSKÉNT KÖVETELT DEVIZAÖSSZEG RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁT!

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok e vidám karácsonyi dallal!

http://kaslerarpad.hu/?p=5971

Anglia elszigetelődőben

Roszen Plevneliev bolgár elnök a hétvégén megjelent interjújában figyelmeztette David Cameron brit miniszterelnököt, hogy bevándorlási politikája és az ezzel kapcsolatos kemény retorika árthat Nagy-Britannia hírnevének, és elszigeteltté teheti az országot. Nagy-Britanniának úgy kellene magára tekintenie, mint “egy nagy globális hatalom, amely úttörő az integrációban”, és ellen kellene állnia a bevándorlást korlátozó szigorú törvényekre vonatkozó nacionalista felhívásoknak – jelentette ki az elnök a The Observer című lapnak adott, és az újság internetes számában megjelent interjúban. Cameron a héten jelentette be, hogy az elmúlt hetekben ismertetett széles körű korlátozási tervek közül a kormány már januártól szigorítja az EU-társállamokból érkező munkavállalók szociális ellátásának bizonyos szabályait a visszaélések megnehezítése végett. Elsőként, január 1-jétől az álláskereséssel kapcsolatos szociális ellátás korlátozása lép életbe. “A történelemkönyvekbe nem Nagy-Britannia elszigetelésének és hírneve rontásának kellene belekerülnie. A bolgárok mostanában sok kérdést tesznek fel a demokratikus, toleráns és humánus brit társadalomról. Most annak kell belekerülnie a krónikákba, hogy Nagy-Britannia az elszigetelődés, a nacionalizmus és a rövidtávú politikai megközelítés felé fordul?” – kérdezte Plevneliev. Nagy-Britanniában – főleg a román és a bolgár állampolgárokkal szembeni korlátozások januári lejártának közeledtével – egyre fajsúlyosabb belpolitikai vitatémává válik az uniós bevándorlás szabályozása, és a konzervatív-liberális brit kormánykoalíció több szigorítási tervet jelentett be. Csütörtökön a bolgár külügyminiszter bírálta és alaptalan hisztériakeltésnek nevezte azokat a brit lépéseket, amelyekkel meg akarják állítani, hogy az EU-társállamokból érkezők munkanélküli segélyt igényeljenek. Krisztian Vigenin, aki két nappal korábban elhalasztotta londoni látogatását, a bTV bolgár állami tévécsatornán kijelentette, hogy honfitársai nem koldusok Nagy-Britanniában. London a szigorítási tervek miatt komoly konfliktusba keveredett az Európai Bizottsággal és személyesen Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős EU-biztossal, akinek nemrégiben elhangzott bíráló kijelentéseit éles ellenkritikák fogadták brit politikusok részéről.

Napi Gazdaság

Új "Világhelyzet"? - Kína január 1-től nem dollárban kereskedik, (még olajat sem) és nem vesz USA állampapírokat

Peking január 1-től nem vesz dollárt, nem vesz US államkötvényt és a jövőben nem dollárban kereskedik olajjal!

Ez a hír végig kellett volna söpörjön a médiában, ám mégsem nagyon hallhattunk itthon sem elemzéseket, milyen hatásai lehetnek ennek a két pólusú világra, Kelet és Nyugat viszonyára nézve. Mondják, hogy a profit államhatároktól semleges és egyetlen egy cél van, amire az országokat birtokló korporációk szövetsége törekedik: a mindenkori profit maximalizálása.
A képlet viszont nem ilyen egyszerű és egyetlen dolog abszolút nem mindegy a jövőt tekintve: Vajon az elkövetkező időkben a világot irányító Illuminati vérvonal családjai+ a nemzetközi pénzhatalmi elit és a piramis csúcsán állók milyen eseményekre és földrajzilag hová szeretnék helyezni a hangsúlyt ? - Új gazdasági térségek felemelésére, mely szükségszerűen nemkívánatos népességrobbanást is okozna ? - Vagy netán a "két világ" konfliktusának kiélezésére, mely elvezethet egy hatalmas pusztuláshoz és apokalipszishez ?
Hiszen amellett, hogy hatásos "eszköz" drasztikus népességcsökkentésre, egyben megteremti egy régi világ romjain felépülő Új Világrend lehetőségét is, mely ismét hosszabb időre korlátlan teret biztosít a hatalom megtartásához ? Jó kérdések, ezt tudom.... A válaszokat sajnos vagy szerencsére még nem..... Aztán, hogy ez az "orwelli szép új világ" egy Új-Jeruzsálem (ZION) központú Föld lesz-e vagy egy Kína központú keleti blokk uralta érdekszféra, erre talán 50 év múlva tudunk tisztán visszatekinteni majd. Egyelőre a szemünk előtt alakulnak ki egy drasztikus átalakulás körvonalai, melyben egy dolog látszik csak biztosan: Ez messze nem lesz zökkenőmentes ! (SBG Buddha)
Közben tovább mérgesedik a viszony: Az Egyesült Államok folyamatosan provokálja Kínát, és feszegeti tűrőképességének határát. Amint Peking kinyilvánította Kína új, védett tengeri légvédelmi határait, és jelezte a terület feletti légi forgalom ellenőrzésének jogát - az USA erre reagálva bombázókat küldött a kérdéses terület fölé, kockáztatva, hogy esetleg le is lőhetik azokat. Kína azonban az Egyesült Államokkal szemben nem ilyen kisstílű játékot játszik. Válaszul Peking robbantott, csak nem bombát, hanem politikai bombát. A hír olyan jelentőségű, hogy az Egyesült Államokban főáramú hírben alig jelent meg - és a nyugati sajtóban igyekeznek eltitkolni.
Peking közölte, hogy január elsejétől nem vásárol tovább dollárt.
Valuta tartalékai elegendőek, és nem növeli a dollár tartalékokat.
Ezzel együtt az amerikai államkötvényeket sem vásárolják tovább.
Eddig Kína hatalmas összegekkel tartotta fent az Egyesült Államokat. Napi egymilliárd dollárt utaltak át, a folyamatos kötvény vásárlásokra. Az amerikai sajtóban nagy a hallgatás, de a gazdasági szaklapok kezdik kongatni a vészharagokat. Ez pedig az ún. Nightmare Scenario - azaz a "rémálom forgatókönyv" elindulását jelentheti.
Kína hosszú éveken át kitartóan támogatta az Egyesült Államok talpon maradását - de az USA semmi mással nincs elfoglalva Oroszország bekerítésén és ellehetetlenítésén kívül, mint Kínát elvágni a nyersanyagoktól, valamint abban a csendes-óceáni térségben akar nyomást gyakorolni, ahol Kína képes lenne kibontakozni - ezért elérkezett az idő, hogy Peking válaszlépéseket tegyen és megleckéztesse a világ eddigi diktátorát, az USA-t.
Egy angol közgazdásznak feltett kérdésre, hogy mi ebből Kína haszna, hiszen elképesztő mennyiségű olcsó árut szállít az Egyesül Államokat - és így az USA valószínűleg válaszlépésként lezárja a beszállítási lehetőségeket -, meglepő választ olvashattunk. Az Egyesült Államok képtelen lezárni az utat a kínai áruk előtt. Először is azért, mert a Kínában működő cégek, amelyek az USA-ba szállítanak, nagy számban amerikai cégek vagy vegyesvállalatok. A másik, ami pedig ennél sokkal fontosabb, hogy nincs alternatívája a kínai olcsó árucikkeknek. Egy átlagos amerikai háztartásban a berendezések 70-80 százaléka kínai Olcsó, közepes minőségű termékek, melyek használatához, és az olcsóságából adódó problémáihoz már hozzászoktak az emberek. Ahhoz a brutális inflációhoz, amelyet a kínai áruk kivonása jelentene, senki nincs hozzászokva.
Amennyiben pedig az USA lezárná a határokat, Kína válaszlépésként piacra dobhat 3.6 trillió dollárnyi valutát és államkötvényt. Ekkora összeg piacra dobása következtében mind az USA gazdasága, mind a világpiac azonnal összeomlana.
Valójában már most is összeomlana, hiszen csak az emberek hiszékenysége és a "fogyassz-vásárolj-ne foglalkozz semmivel-magatartás tartja életben.
Kína dollártartaléka háromszor akkora, mint a legnagyobb valutatartalékkal rendelkező országé, és több, mint Európa legerősebb iparával rendelkező országának, Németországnak egy évi teljes nemzeti összterméke. Az ügy kapcsán a gazdasági szakemberek első körben az egész hírt politikai manővernek tekintik.
Kína valószínűleg belátható időn belül egyeztetni fog az Egyesült Államokkal, és megfelelő pozícióból akar tárgyalni. Nyomást akar gyakorolni Washingtonra, a csendes-óceáni terület feletti uralom kérdésében.
Kína meghátrálásra akarja kényszeríteni az Egyesült Államokat. Egyetlen gazdasági szakember sem tartja valószínűnek, hogy Kína kifűrészelné maga alól azt a kiváló és jól jövedelmező világgazdasági pozíciót, amelyet az elmúlt időszakban elért.
Ha megteszi, az olyan világpolitikai folyamatokat indíthat be, olyan káosz állapotokat idézhet elő, melyet ma még megjósolni sem lehet.
A gyenge gazdaságú országok azonnal bedőlnének, ahol pillanatokon belül eluralkodna a káosz.
A stabil nagyhatalmak nem fognak közbeavatkozni, mivel nincs meg a hozzá szükséges pénzügyi tartalék, mert éppen ennek összeomlása okozza magát a káoszt. Így a világ nagy részén tartós káosz uralkodna el, és hosszan elhúzódó háborús időszak következne.
Ezt Kína semmiképpen sem akarhatja, és éppen ezért biztosak abban, hogy Peking a súlyának megfelelő józansággal kezeli a helyzetet. Ha viszont a konfliktusba belemegy, azt csak abban a reményben tenné meg, hogy maximálisan felkészülve győztesként kerülhet ki egy nyugat elleni megsemmisítő háborúból. A dolog hátulütője, hogy amint a hír felröppent, és megkezdődtek a találgatások,
Kína újabb bejelentést tett, a továbbiakban az olaj üzleteket sem dollárban bonyolítja.
Már ez önmagában is hatalmas kiesés lenne az Egyesült Államoknak, mivel a 2013-as évben a legnagyobb olaj felvásárló Kína lett.
A kínai piacról származó petro-dollárok kiesése önmagában válságos állapotokat fog okozni az USA pénzpiacán.
A továbbiakban Kína saját pénzeszközét fogja használni nagy valószínűséggel. Főleg, hogy a napokban hallhattuk, hogy a Yuan a második leggyakrabban használt valuta a dollár után, melyben az üzleteket kötik és letaszította az eurót is...
A Reuters gazdasági szakembere szerint, ha Kína ezt meglépi, akkor új fejezet kezdődik a történelemben.
Az Egyesült Államok sajtója nem foglalkozik az üggyel, és ezt nagyon rosszul teszi. Az amerikai embereknek - és teszem hozzá, az európai átlagnak sincs fogalma arról valószínűleg, hogy mit jelent ez az egész.

Exopolitika - betyárvilág

A mallorcai xueták fordulatos története

Sajátosan alakult a palmai zsidók sorsa: közvetve egy ellenük kitört parasztlázadásnak köszönhették, hogy az 1492-es Alhambra-ediktum sem száműzte őket. Történetükben egy Árpád-házi királynő is szerepet játszik. Más mallorcaiak viszont a mai napig nem akarnak velük házasodni. A xueta [csuéta] név a népi etimológia szerint a katalán xuía [csuía]

vagy xulla [csulja] ’szalonna’, átvitt értelemben “disznó” jelentésű szóból ered,

de valószínűbb, hogy a katalán juetó [zsuetó] “zsidócska” szó továbbélése.

1391. augusztus 2-án sok ezer fegyveres parasztfelkelő táborozott le Palma de Mallorca bezárt kapui előtt. Elégedetlenségük oka az volt, hogy a tizenöt éve tartó aszály és rossz termés ellenére a kormányzó nem csökkentette az adókat, s az adószedéssel megbízott palmai zsidók évről évre pontosan be is hajtották azokat. Követeléseik radikálisak voltak: egyfelől az összes adó elengedése; másfelől a zsidók azonnali áttérése keresztény hitre halálbüntetés terhe mellett. Miközben a tárgyalások folytak a felkelők és a kormányzó között, a külvárosok népe, hogy nyomatékot adjon a követeléseknek, megtámadta és kifosztotta a Callt, a zsidó negyedet. A szorongatott helyzetben lévő zsidók végül is az áttérést választották, s a következő napokban tömeges keresztelésekre került sor a Callt körülvevő templomokban. Ezzel veszi kezdetét Európa egyik legkülönösebbb zsidó közösségének, a xuetáknak a története. A mallorcai zsidóság története persze már ekkor is hosszú időre tekintett vissza. A források már a Kr. u. 1. században, Jeruzsálem pusztulása után itt megtelepedő népes zsidó közösségről tudósítanak, s az 5. században e közösség egy tagja volt egész Mallorca császári elöljárója is. A közösség az arab hódítás után is virágzott, s városnegyedük a kalifa palotájának tőszomszédságában, a későbbi domonkos templom helyén volt.
Amikor I. Jakab aragóniai király és felesége, Árpád-házi Jolán királynő 1229. december 31-én bevonultak az araboktól elfoglalt Medina Mayurqa városába, a legelső rendelkezéseik közé tartozott, hogy birtokokat osztottak a hódítást anyagilag támogató katalán zsidóknak, s a mai Szent Bertalan utcában házakat azoknak a zsidó katonáknak, akik külön csapatba tömörülve személyesen is részt vettek a hódításban. A király és utódai száz éven át nagy mértékben a zsidókra alapozták a sziget pénzügyi és gazdasági irányítását, és számos kiváltsággal látták el őket: ez az időszak a mallorcai zsidóság aranykora.

Jafudà Cresques 14. századi zsidó kartográfus szobra egykori háza helyén Számbeli és anyagi gyarapodásukat jelzi, hogy ebben az időben jön létre és terjed ki a Call, a zsidó negyed a belváros délkeleti részén, a mai Sol és Montesión utcák körül, három nagy és pompás zsinagógával, amelyek közül a legrégebbi helyén ma a jezsuita templom áll, míg a másik kettőnek még helyét is csak hozzávetőleg ismerjük. Itt, a Callban élt és dolgozott a katalán világ két nagy geográfusa és kartográfusa, Abraham és Jafudà Cresques, apa és fiú: utóbbinak ma szobra is áll egykori házuk előtt, szemközt a templomos lovagok egykori erődjével, amelyet az arab időkben még „a zsidók váraként” emlegetnek.

A zsidó vár A zsidó közösség az 1391-es áttérés után is megőrizte önszerveződését, tagjai pedig társadalmi helyzetüket és vagyonukat. Immár keresztény konfraternitásként gondoskodtak a közösség szegényebb tagjainak megélhetéséről és neveltetéséről. A korabeli beszámolók szerint sokan közülük odahaza ezután is zsidó szokások szerint éltek, és csak egymás között házasodtak. A korabeli beszámolók szerint sokan közülük odahaza ezután is zsidó szokások szerint éltek, és csak egymás között házasodtak. Spanyolországon kívül – elsősorban Livornóban, Rómában, Marseille-ben és Amszterdamban – létrehozott kereskedelmi kolóniáikban pedig a helyi zsidókkal kapcsolatba kerülve gyakran nyíltan is visszatértek a zsidó vallásra, sőt Alexandriában és Szmirnában olykor Sabbatai Zvimúl követőivé váltak.
A katolikus egyház az egész 15. század folyamán nagy erővel igyekezett véget vetni a titkos judaizálásnak, s ebben hatalmas fegyvert jelentett a spanyol inkvizíció, amely 1488-ban jelent meg a szigeten. 1545-ig, a judaizálás miatt indított utolsó vizsgálatig 537 áttért zsidót ítéltek halálra, akik közül 82-t ténylegesen máglyán égettek meg, míg a többségnek sikerült időben elmenekülnie a szigetről. Ezután másfél évszázad viszonylagos nyugalom következett, ám az 1670-es évektől kezdve még egyszer utoljára fellángolt az inkvizíció dühe. A következő évtizedben sok száz titkos judaizáló ellen indítottak pert, és a hírhedt 1691-es Cremadissa, „tömeges égetés” során még számos visszaeső zsidót elevenen égettek meg a mai Plaza Gomilán, amelyet ezután még sokáig el fogó de los Jueus, „a zsidómáglya” tereként emlegettek.
Az inkvizíció zaklatása mellett a xuetákat számos más megkülönböztetés is érte. A legtöbb egyházi és világi szervezetbe – például a városi céhekbe vagy a hadseregbe – való felvételnek feltétele volt a neteja de sang, ’a vér tisztasága’, azaz egykori zsidó és mór leszármazottaknak nem volt itt helyük, sem a „tiszta vérű” családok nem adták hozzájuk leányaikat. Számos propagandairat jelent meg ellenük, amely nyíltan kétségbe vonta kereszténységüket és követelte szegregációjukat. A xueták végül 1773-ban az egyenjogúsítást kérő beadványt intéztek az udvarhoz, amely sok évtized vita után sem ért el semmi eredményt.
A xueták megkülönböztetése – és így közösségük is – egészen a 20. század végéig fennmaradt. Jogi megkülönböztetésüket ugyan a század folyamán fokozatosan eltörölték, de a palmaiak még ma is pontosan tudják, melyik házban laknak és melyik boltban árulnak xueták: utóbbiak főleg az Ezüstművesek utcáján, ahol a legtöbb ékszerbolton még ma is „a tizenöt név”, a tizenöt legnagyobb xueta család valamelyike olvasható. Egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint a „tiszta vérű” mallorcaiak 30%-a nem házasodna xuetával, és xueta ismerősöm szerint ő maga is úgy szerzett tudomást saját xueta származásáról, hogy az első osztályban ezzel csúfolta a többi gyerek, s hazamenve hívő katolikus szüleitől tudta meg származásuk történetét.

Hagyományos ékszerboltok az Ezüstművesek utcáján Emellett azonban a hatvanas évektől egyre inkább egy „xueta reneszánsz” is tapasztalható. A xueták, a sziget más lakói és a világ zsidósága is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a sziget zsidó múltja iránt. Noha manapság a legbuzgóbb katolikus családok közé számítanak, 2011-ben Nissim Karlewitz rabbi, az egyik legnagyobb izraeli halachikus tekintély, az ultra-orthodox Beth Din Tzedek elnöke hivatalosan is elismerte zsidóságukat. Bőséges és jó történeti irodalom jelenik meg róluk, több fontos kulturális szervezetet is létrehoztak, mint az ARCA-Llegat Jueu (Zsidó Örökség), a zsidó negyed történetét kutató Memòria del Carrer, és saját folyóiratuk is megjelenik Segell címmel, amely a legelső zsidó utca egykori neve volt. S a zsidó negyedben a katalán utcatáblák alatt újra feltűnnek az utcák egykori zsidó elnevezései.

Jellegzetes utca a Callban
(nyest)

A Moszad kiképezte Nelson Mandelát

Nagy volt a szeretet – Simon Peres és Nelson Mandela Johannesburgban, 2002-ben. – Archív fotó: Haaretz

Fegyveres szabotázs és diverzáns cselekményekre képezték ki Mandelát az izraeli ügynökök 1962-ben, néhány hónappal azelőtt, hogy Dél-Afrikában letartóztatták.

1.

“Izrael szó szerint udvarolt Fekete-Afrikának, a múlt század hatvanas éveinek elején” – írta a Haaretz izraeli lap. Ehhez természetesen igénybe vette titkosszolgálatát, a Moszadot is.

Titokban képeztek ki apartheid ellenes fegyveres aktivistákat, a múlt század hatvanas éveinek elején, egyes szomszédos afrikai államokban, többek között Etiópiában. Pusztakezes közelharcra, judóra, fegyveres harcra oktatták őket, valamint a szabotázs és a diverzáns cselekmények elkövetésének a módszereire.

Ezekre a fegyveres, szabotázs és diverzáns ismeretekre képezték ki Nelson Mandelát is az izraeli ügynökök 1962-ben, néhány hónappal azelőtt, hogy Dél-Afrikában letartóztatták.

Mandela kiképzése közben, az izraeliek meglepve tapasztalták, hogy kitűnően ismeri a zsidóság problémáit és Izrael történetét és harcait is. – Ezért természetesen felmerült annak a lehetősége is, hogy igazi cionistává nevelik őt. – És, hogy ebben mennyiben jártak sikerrel, arra a későbbi évtizedek történései választ is adtak.

Ez a napvilágra került tény, mindenesetre új megvilágításba helyezi Mandela eddigi megítélését a zsidó államban.

Az Izraeli Nemzeti Archívum levéltárából “szigorúan titkos” megjelöléssel, a Haaretz című izraeli lap birtokába jutott dokumentumok szerint; Mandela 1962-ben titokban elhagyta hazáját és több afrikai országba ellátogatott. Ekkor történt fegyveres kiképzése is. A Rhodesiából Etiópiába érkező, és a “David Mobsari” fedőnevet használó Mandela felkereste Izrael etiópiai nagykövetségét, ahol “shalommal” köszöntötte a zsidókat. Ismerte a zsidók és Izrael gondjait, és a követség személyzete szerint; értelmiséginek tűnt.

“A személyzet megpróbálta cionistává tenni”. (Vagyis elfogadtatni vele azt a gondolatot, hogy Izrael a zsidók hazája.) – “A beszélgetések során szocialista világnézetet mutatott, és olykor olyan benyomást keltett, hogy a kommunizmus felé hajlik”. – Az egykori “növendék” érdeklődést mutatott a “Hagana” zsidó félkatonai szervezet illegális módszerei iránt, – melyeket még a Brit gyarmati időkben alkalmaztak, – Izrael állam megalakulása előtt.

Ezek után pedig kiképezték mindarra, amit egy terroristának tudnia kell. Közelharc, fegyveres harc, valamint a szabotázs és a diverzáns cselekményekre.

Az Izraeli Nemzeti Archivum levéltárában őrzött a dokumentum eddig azért nem került eddig nyilvánosságra, – mert míg Mandela élt, – a kutatók aggódtak, hogy veszélyezteti a helyi zsidó közösséget, ha Dél-Afrikában kiderül; Izrael segítette őt.

2.

Így kezdte tehát Mandela, az állítólagos kommunista, akiért szinte rajongtak a kapitalisták. – És, hogy miért?

Hogy miért udvarolt annyira a dél-afrikai feketéknek Izrael és a Nyugat? – Mert Dél-Afrikában találhatók nagy mennyiségben azok a dolgok, amelyek nekik kellenek, – s ezekhez csak nehezen tudtak hozzáférni addig, míg az apartheid rendszer volt uralmon.

És, hogy melyek ezek a dolgok? – Dél-Afrika a Föld ásványkincsekben leggazdagabb országai közé tartozik. A világ aranytermelésének több mint 45%-át adja, valamint nagy mennyiségű uránt, gyémántot, platinát, vasat, vanádiumot, mangánt, krómot, rezet, azbesztet és kőszenet, grafitot, nióbiumot és kolumbitot bányásznak itt. – A gyémántnak mindkét fajtáját bányásszák, az ipari és az ékszergyémántot is.

1994-ben, a fekete-rendszerváltás óta, (amikor Mandela lett a köztársasági elnök), – pedig már a Nyugat totálisan ellenőrzi az ország gazdaságát, de legfőképpen a bányászatát.

Gyémántbánya Dél-Afrikában. – Fotó: mining-technology.com

Meghatározó az angol, amerikai és francia tőkéscsoportok szerepe, melyek a gyémántbányászat majdnem egészét, az aranybányászat kétharmadát, s a feldolgozóipar 50%-át tartják a kezükben.

A világon a leggyorsabban ebben az országban térülnek meg a külföldi tőkebefektetések.

Mindezzel persze együtt jár az is, hogy az idegen tőke leginkább persze a zavarosban tud a legjobban halászni, – mert, akkor a társadalom nem a kapitalista fosztogatással van elfoglalva, – hanem például az egyre terjedő bűnözéssel és romló közbiztonsággal. – Az emberek egymással küzdenek a kizsákmányolók és ipari fosztogatók helyett.

3.

A fekete-rendszerváltás óta Dél-Afrika a világ legveszélyesebb országa lett, – közbiztonsága minősíthetetlen. – A fekete lakosság egymást is fosztogatja és gyilkolja, – de leginkább a még megmaradt fehér lakosságot. Az utóbbi 19 évben egyes információk szerint 70 ezer fehér embert gyilkoltak meg az anarchista fekete bandák. Az országban még a mértéktartó sajtó megállapításai szerint is: Fehér genocídium – népirtás zajlik.

A feketék egymást is ölik, mivel egyre kevesebb van az elosztani való anyagi javakból, – rohamosan terjed a szegénység. – mely már ugyanúgy sújtja a megmaradt fehéreket is.

Csak a külföldi tőke virul, – s viszi kifelé az extra profitot az országból.

S mindezt lényegében köszönheti, az önmagát az egyre szegényedő népe előtt – álcázásképpen kommunistának mondott, – valójában a Moszad által kiképzett Nelson Mandelának. Nemhiába voltak ott a nyugati hatalmak prominens képviselői (kezdve Obamával) a temetésén. – Nagyon szerették őt a gyémántjaival, aranyával, platinájával és uránjával együtt.

Szabad Riport tudósító Iroda

Felhasznált források: Haaretz – MTI – Wiki – Mining-technology.com

Csalódott rendszerváltók, hitetlen fiatalok

A gazdasági válság nem volt hatással a depressziósok arányára, míg a vallástalanság megnőtt a magyar társadalomban. A 18-35 évesek túlnyomó része mindmáig házasság- és családpárti, azonban a családalapítás alapfeltételét a biztos munkahelyben látják a fiatalok – legalábbis ez derül ki a Magyar lelkiállapot 2013 című kötetből.

Nemrég mutatták be a Magyar lelkiállapot 2013 című kötetet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, a kiadvány az idei Hungarostudy vizsgálatok eredményeit dolgozza fel. Az országos egészségfelmérésre 1988 óta több hullámban is sor került, legutoljára 2006-ban végezték el. A felnőtt népesség lelki és fizikai állapotát idén generációkra bontva is vizsgálták, s eszerint a legfiatalabb felnőttek, az úgynevezett Y-generáció tagjai (1981–1996 között születettek) érzik a legjobban magukat ma a bőrükben, míg az úgynevezett rendszerváltó nemzedék (1951–1964-ben születettek) a legelégedetlenebb, különösen anyagi téren. Ennek egyik legkézenfekvőbb magyarázata Szántó Zsuzsa egyetemi docens szerint, hogy ez utóbbi fektetett a legtöbbet a rendszerváltásba, és várt a legtöbbet is attól, szükségképpen ők a legcsalódottabbak.

A náluk idősebb korcsoport kicsit beletörődőbb, a fiatalabb viszont elégedettebb az életével. Megfigyelhető, hogy az életkorral lefelé haladva javul a felnőtt társadalom életminősége, erősödik az internethasználat és a fogyasztás-központúság, míg a szabálykövető beállítottság markánsan gyengül. Magyarországon az elsődleges generációképző hatást mindmáig a rendszerváltásnak, majd az internet elterjedésének tulajdonítják a szakemberek.

Az, hogy valaki miként pozícionálja magát a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében, nagymértékben kihat arra, miként látja egészségi állapotát, és jellemző, hogy a magyarok továbbra is rosszabbnak élik meg helyzetüket, mint amilyen az valójában. A kutatók vizsgálták a stresszkezelési képességet is, és felhívták a figyelmet arra, hogy szükség lenne a tanult, helytelen sémák korrekciójára, már csak egészségvédelmi szempontból is. 2006 óta a legszembetűnőbb változások egyike, hogy a munkahelyi stresszt átélők aránya 18-ról 29 százalékra emelkedett, és a munkahelyi bizonytalanság a felsőfokú végzettségűeket sem kíméli, holott az iskolázottság eddig ebből a szempontból védő hatással bírt. A munkahelyi stressz két jellegzetes oka az erőfeszítés–jutalom egyensúlyának hiánya, valamint a túlvállalás.

Vallástalanság

Másik jelentős változás az újból erősödő szekularizáció: 2006 óta egynegyedről egyharmadra nőtt a nem hívők aránya. Ez a folyamat minden korosztálynál megfigyelhető, bár mint arra Székely András kutató rámutatott, elsődlegesen érinti a városlakó, a fiatalabb és az iskolázottabb rétegeket. Korábban, 1995 és 2006 között folyamatosan nőtt a transzcendencia iránti igény a társadalomban, megduplázódott a maguk módján vallásosak aránya (32 százalék), illetve csökkent a nem hívők (26 százalék) és az egyházuk szerint vallásgyakorlók (23 százalék) aránya.

2013-ban megmaradt a maguk módján hívők egyharmados aránya, viszont a vallásgyakorlók aránya a felére csökkent, mégpedig a nem hívők és a vallásukat nem gyakorlók javára. Budapest a maga 43 százalékával toronymagasan vezet a nem hívők tekintetében, míg a vallásgyakorlók aránya nem mutat településtípusonkénti eltérést. Sőt, a rendszeres vallásgyakorlók főként a legalacsonyabb és legmagasabb végzettségűek közül kerülnek ki, s a diplomás hívők mondják a legnagyobb arányban (7 százalék) azt, hogy a vallás minden cselekedetüket befolyásolja.

A vallásosság védőfaktor szerepe továbbra is kimutatható az egészség, az általános közérzet, az élet értelmes voltába vetett hit, a depresszió, a szorongás, a párkapcsolati stressz vagy akár a szabálysértő magatartás tekintetében. A társadalomnak az utóbbi években jellemző elvallástalanodását egyébként más kutatások is alátámasztják, így a 15–29 éveseket vizsgáló Magyar Ifjúság 2012 című felmérés is rámutatott, hogy a fiatalok körében megnőtt a vallás iránti közömbösség, ebben a korosztályban a maguk módján vallásosak aránya is csökken. Az intézmények bizalmi rangsorában az egyházak a legalsó mezőnyben vannak, népszerűtlenségben épphogy megelőzik a pártokat és a kormányt.

Életcélok

Életcélok, értékskálák tekintetében a magyarok meglehetősen stabil képet mutatnak. Első helyen áll mindmáig az egészség megőrzése, s bár kicsit fontosabb lett a sikeres pénzügyek és a jó megjelenés kitétel, de az ideák szintjén hasonlóan fontosnak látszik a szeretet, az önismeret, a segítségadás, a fejlődéstanulás vagy a jó kapcsolatok, melyek inkább elősegítik a szubjektív jóllétet, mint a külsődleges célok, például a gazdagság vagy a hírnév elérése.

A gazdasági válság nem vezetett a depresszió további növekedéséhez: a depressziós tünetek gyakorisága – a nemzetközi tendenciákkal összhangban – 2006-ig nőtt, de azóta stagnálás figyelhető meg az amúgy nagyon magas hazai arányok tekintetében. A lakosság 17 százaléka kezelésre szoruló depressziós, azaz közepes vagy súlyos tüneteket produkál, további 13 százalék pedig enyhébb tünetekkel küzd. Az érintettek több mint fele nem részesül kezelésben, amiben közrejátszik a megbélyegzéstől való félelem.

Családalapítás

A Hungarostudy új kutatási területei között szerepeltek a 18–35 éves felnőttek párkapcsolattal, gyermekvállalással kapcsolatos elképzelései is. Az eredmények nagyrészt megerősítették a már ismert tendenciákat, így a halogatás jelenségét is: a többség a húszas életévek végét tartja ideálisnak a családalapításra. Jelenleg a korcsoport 61 százaléka él párkapcsolatban, alig egyharmada házas, és 30 százaléknak van gyermeke, akiknek a fele nem házasságból született.

Érdekes adat, hogy a felnőttek 31 százalékára jellemző csak a biztonságos kötődés, ami a harmonikus társas kapcsolatok alapja. A fiatal felnőttek számára a családfogalom egy emberpárt jelent, gyerekkel vagy anélkül, függetlenül attól, hogy házasok-e a felek, viszont az azonos nemű párok együttélését nem tartja családnak a korosztálybeliek 74 százaléka. Más tekintetben is tovább él a tradicionális felfogás – legalábbis a fejekben –, a fiatalok közel 70 százaléka fontosnak tartja a házasságot, 80 százalékuk gyerekkel képzeli el az életet, és a családi munkamegosztás tekintetében is hagyományos szereposztást képzelne el.

A tervezett gyerekszám még ideális, kettő fölött van, de a magasan képzettek tudják ezt a legkevésbé realizálni. Miként Győrffy Zsuzsa egyetemi adjunktus utalt rá, a családfenntartó képesség elérése komoly stresszforrás a még nem házas férfiaknak is. A gyermekvállalásban kulcstényezőnek számít a biztos munkahely, s a további gyerekek vállalásában nagy jelentőséget kap a gyes, gyed, családi pótlék, mert ezek biztos jövedelemnek számítanak. Összességében elmondható az is, hogy a gyermekszámot jobban befolyásolják az anyagiak, mint magát a gyermekvállalást.

Szenvedő magyarok
   
Bulgária, Örményország, Kambodzsa, Haiti, Magyarország – íme a világ legszenvedőbb lakosú országainak ötös toplistája. A Gallup 2012-es vizsgálatában a világ 143 országát vették górcső alá, hogy megvizsgálják, hol szenvednek legjobban az emberek. A bolgárok 39 százaléka állítja magáról, hogy nagyon rossz neki, míg a magyarok 32 százaléka vélekedik így – ezzel megelőzzük a háború sújtotta Szíriát (29 százalék), Afganisztánt (29 százalék), és egy szinten állunk a katasztrófák sújtotta Haitivel. A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a legszenvedőbb országok közül nálunk messze a legmagasabb az egy fõre jutó GDP. A Gallup felmérésében a válaszadóknak egy tízes skálán kellett értékelniük az életükkel való elégedettségüket és az elkövetkező öt évvel kapcsolatos várakozásaikat. A kutatók azokat minősítették szenvedőknek, akik 4-est vagy annál kisebb értéket jelöltek meg válaszképp. A legelégedettebb országok 1-1 százaléknyi szenvedővel: Izland, Katar, Svédország, Norvégia, Egyesült Arab Emirátus, Nigéria. Utánuk jönnek 2 százaléknyi szenvedő lakossággal olyan országok, mint Svájc, Venezuela, Ausztrália, Hollandia, Kanada vagy Líbia.

http://balrad.wordpress.com/2013/12/22/csalodott%e2%80%88rendszervaltok%e2%80%88hitetlen%e2%80%88fiatalok/