2013. január 19., szombat

Úthenger alatt a gyermekegészségügy!

Történetünk egy méltán híres, nagy múltra visszatekintő gyermekkórházról szól. A kórház ugyan kicsi, de annál több gyermek jövőjét adta vissza és teljesítette be nagyon sok szülő reményét. Olyan dolgozója is van, aki napjainkban gyógyított gyermek nagymamáját is kezelte. Ebben a kórházban érezhető a családias légkör, amit a kis gyógyulni vágyok is megtapasztalnak. Ide már a dolgozók és a gyerkőcök is szinte hazajárnak.

Nem sokáig!

Sajnos ez nem tarthat sokáig. Az első felhők akkor gyülekeztek, mikor e kis kórházat, a Madarász utcai gyermekkórházat hozzácsatolták a Heim Pál gyermekkórházhoz. Az alkalmazottak már hónapok óta érzik, hogy baj van. Érzik, hogy a Nagy Testvér nem szereti Őket. A tavalyi év derekán a kórház ellátási területét elvették. Elindult egy folyamat, ami a lassú művi elsorvasztás spiráljába lökte az intézményt.


Napokban előkerült a tőr is, egy levél formájában. A kórház vezetése közölte a dolgozókkal, és csak a dolgozókkal, hogy április elsejétől többé nem ad akut sebészeti és traumatológiai ügyeletet a kórház.

Ez a lassú kivégzés következő fokozata.

A halotti bizonyítványt ezekkel a sorokkal nyitották meg: „Az előzetes tervek szerint, április 1-től a Madarász utcai sebészet nem vesz részt a budapesti akut gyermeksebészeti ügyeleti ellátásban (a gyermeksebészeti ügyeleti ellátás megszervezése egyeztetés alatt áll), a jelenlegi szervezett 20 gyermeksebészeti és 20 gyermek-traumatológiai ágyból 20 gyermek-traumatológiai ágy szervezetileg átkerül az Üllői útra.”

Mit is jelent a fentiek a gyermekeinknek, mit jelent a dolgozóknak és mit jelent a kórháznak?

A kórház áprilistól hétköznap csak 8 – 16 között láthat el beteget. Mivel nem lehet ügyeletes, így a mentő már ide sem hozza a csemetéinket, hanem egy másik, amúgy is zsúfolt kórházba.

Ha a kórház nem ügyel, a személyzet fizetése jelentősen csökken, ügyeleti és egyéb pótlékok hiánya miatt. A vezetés valószínűsíthetően belekalkulálta a jövedelemkiesés-generálta elvándorlást, hisz így két legyet üthet egyszerre. Információink szerint a Heim Pál kórház azért, hogy tartani tudja pénzügyi terveit, 100 dolgozójától kíván megválni. A fenti akció ennek jelentős részét megoldja és még végkielégítést sem kell fizetni. Ez az első légy. A második csapás, amikor a jelentős számú dolgozó eltávozik, és e kis intézmény működésképtelenné válik, így ezzel önmagát zárja be.

Lám - lám mekkora találmány!

Nem kell kórházat bezárni, mert akkor tiltakoznak. Egyszerűen csendben kell elsorvasztani, végül majd bezárja önmagát.

A kétharmad úthengere így gyűr maga alá mindent, ami az útjába kerül.

De vajon miért van útjában a kormánynak és a mögötte rejtőző hatalomnak egy gyermekkórház?

Ennek a kérdésnek a megválaszolását a kedves olvasóra bízzuk. És azt is, hogy a továbbiakban hogyan gondolja gyermeke jövőjét, és hagynia kell-e egy gyermekkórház bezárását.

Az intézmény megmentésért aláírásgyűjtés indult, mely IDE kattintva érhető el.



Mahgar
Hazatérés Rádió

A rovás germánosítása

Korábban írtuk, hogy az idegen rovás-szabvány aktivistái titokban megváltoztatták az írásunk nevét, az ISO 15924 szabványban. Bemutatjuk a rúnásításhoz vezető utat.
Lopakodó kulturális gyarmatosítás - a rúnajellegű rovás
Az indogermán nyelvről szóló felsőbbrendűségi elképzelések, illetve Vilhelm Thomsen (1842-1927) nyomán az amerikai szabványosítási lobbista, Michael Everson és társai rúnajellegű írásoknak nevezték el az egyébként a germán rúnáktól teljesen független, sokkal ősibb (rovás)írásokat. Thomsen türk rúnáknak nevezte az ótürk írást, valamint a régi német ábécével való összevetések során rúnajellegűnek nevezte azt (runic, runiform) - annak ürügyén, hogy nagyjából azonos időszakban használták, illetve a hozzá nem értő szemlélők alaki hasonlóságot vélnek felfedezni.
A székely-magyar rovás szabványosításánál is ezt az alaptételt emeli ki első mondatként az amerikai-osztrák Everson-Szelp páros:
“1. Bevezetés: A rovásírás egy rúnajellegű írás a magyar nyelv lejegyzésére. Néhány forrás „Hungarian Runic” néven említi, ahol a runic az írás rúnás alakjára utal, nem pedig a germán rúnáktól való leszármazásra (habár a rovásírás és a fuþark tekinthetők távoli unoka-testvéreknek). (http://std.dkuug.dk/jtc1/sc2/wg2/docs/n3697.pdf
Az érvelés már első olvasatra is önellentmondásos, hiszen a “runic” az írás alakjára utal - nem pedig a rúnától való eredetre, tehát elismerik, hogy nincs genetikai kapcsolat az írásrendszerek között. De mégis rúnaszerűnek nevezik mind az ótürk, mind a székely-magyar rovást, amit következetesen és hibásan “Old Hungarian”-nak (ebben a terminológiában az “old” kihaltat jelent) neveznek. Ez egyértelmű történelemhamisítás és nyílt kulturális gyarmatosítás.
Ennyi erővel ugyan, miért ne mondhatnánk, mi magyarok éppen fordítva, hogy a rúna rovásjellegű? Abban több lenne az igazság.
Rúnásítás története a szabványokban
A székely-magyar rovás rúnásítása csak úgy járhat sikerrel, ha az amerikai szabványosítási aktivista Everson a rováshoz hasonló írást - pl. az ótürköt, vagyis az orkhoni rovást is rúnásítja. Nos, ez már megtörtént, méghozzá 2009. június 1-én, azaz mindössze három éve! Az Everson által felügyelt ISO 15924 adatbázis rendelkezik az írásnevekről, ahol Everson titokban kiegészítette az ebben található “175-Orkh-Old Turkic” íráskódot az “Orkhon Runic” kifejezéssel. Vajon tudja-e Everson, hol van az Orkhon folyó? Ez bizony Mongóliában, messze-messze Észak-Európától...
Az ótürk írás Everson általi rúnásítása már akkor történt, amikor javában zajlott a székely-magyar rovás szabványelőterjesztések csatája. Micsoda meglepetés, hogy két hónappal korábban, 2009. április 22-én a dublini értekezleten Everson és társai megváltoztatták a saját addigi véleményüket a székely-magyar rovásról. Azt addig - szintén tévesen -“Old Hungarian”-nek hívták, Dublinban pedig csak kitalálták rá a Hungarian Runic elnevezést. Így tehát 2009. júniusára Everson máris két ősi írást is germánosított, nevükbe csempészve a “Runic” kifejezést.
Az igazi lóláb azonban csak most, 2012. október 16-án lógott ki az ISO 15924 szabványból. A magyarok írása 2004 és 2012 között ebben az adatbázisban “Old Hungarian” volt (persze Everson 2004-es bejegyzése miatt), de most hirtelen kiegészítésre került a “Hungarian Runic” elnevezéssel. Jelenleg így néz ki: 176-Hung-Old Hungarian (Hungarian Runic).
Kihalt magyar rúna - … ez lesz a rovás angolul!
Mindezt Everson úgy tette meg, hogy semmiféle egyeztetés nem volt a Magyar Szabványügyi Testülettel, illetve annak Informatikai Bizottságában létrejött Rovás Munkacsoporttal, de természetesen a magyar nyelvészekkel sem lépett kapcsolatba.
Pedig első kézből tájékozódhatott volna a magyar fejleményekről, hiszen a Magyar Szabványügyi Testületben 2012. június óta tartott számos rovással foglalkozó értekezlet mindegyikén részt vett az amerikai-osztrák Everson-Szelp szerzőpáros magyarországi propagandistája, Joó Ádám. Sőt, 2012. július 27-én vita is volt kifejezetten a rovás írásrendszerünk angol nevéről, ahol többféle lehetőség felmerült, de egyik résztvevő sem javasolta a Hungarian Runic elnevezést. Minderről emlékeztető is készült.
Közben azonban javában zajlott a nemzetközi szavazás az írás nevéről, az úgynevezett ISO/IEC 10646: 2012/PDAM 2.2 szavazáson. Ez a szavazás sordöntő jelentőségű volt abban a tekintetben, hogy a rovásírás megőrizheti a széleskörben elfogadott nemzetközi elnevezését (“Rovas”), vagy pedig az Everson-Szelp páros által rákényszerített valamelyik mesterséges, téves nevet kell felvennie. Sajnos ezen a szavazáson a Magyar Szabványügyi Testület csak tartózkodni tudott az Eversonékat támogató magyarországi fantom-szervezetek szervezett obstrukciója miatt.
A runásító Eversont támogató magyar(országi) személyek:
Korábban írtuk, hogy a Magyar Szabványügyi Testületben 2008 óta fennálló közmegegyezést az idei évben dömpingszerűen bejelentkező alábbi személyek és szervezetek megszüntették, az MSZT Rovás Munkacsoportjának munkáját obstruálták, melynek következtében a magyar álláspont hivatalos nemzetközi képviselete fél éve ellehetetlenült. Ezen szereplők egyedüli tevékenysége Everson támogatása:
  • Szondi Miklós, Solt - Természetesen Életmód Egyesület
  • Tisza András, Mór - Lampert Csaba egyéni vállalkozó (órás-ékszerész) képviseletében
  • Androsovics József, Dunaújváros - Magyarok Szövetsége Egyesület
  • Czippán István, Érd - Feral Kft.
  • Szilágyi László, Pécs - Somogyi Betyárok Lovasegyesület
  • Szentesné Frigyesi Piroska, Pécs - Maláka Szociális Foglalkoztató Szövetkezet
  • Gyetvay György Gergely, Budapest - Magyarok Világszövetsége
Magyar kulturális önrendelkezést!
A fentiek ellenére a rovásírás kutatói és a felhasználói közösség képviselői közül egyre többen felelősséget érezve, 2012. október 16-án benyújtottak egy szabványtervezetet a rovásírásra, amely egyben döntő érveket szolgáltat a hibás “Old Hungarian” kifejezés ellen. Ennek magyar fordítása itt olvasható: (http://rovasmag.hu/Szabvanytervezet/Magyar_Rovas_szabvanytervezet.pdf).
Ez indíthatta el a vészcsengőt Everson fejében, s felrúgva mindenféle eljárásrendet, hipp-hopp megváltoztatta a nemzeti írásunk adatbázisbeli nevét. Lásd: ISO 15924 kódok időbeli változása: (http://www.unicode.org/iso15924/codechanges.html)

EU Bíróság a rovástábla ellen

Csíkszereda rovástáblájának ügye nyomán lehullott az álarc a kultúrális sokszínűségét értékként kezelő EU-propagandáról: a kényes téma hatalmilag ledarálásra került.
EU-bürokrácia a rovástábla ellen
Csibi Barna helyi lakosként a székelység ősi írását szerette volna viszontlátni Csíkszereda helynévtábla formájában. A román elutasítás már megszokott dolog, de az már nem, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán még formailag se foglalkoznak az őslakos nép kulturális igényével - ledarálásra ítéltetett a rovástábla ügye.
Némileg érthetővé teszi inkompetenciájukat, hogy ugyanők viszont lehetővé tették az ötágú vörös csillag viselhetőségét - az elfogadott magyar jogszabályok ellenében, amire Kövér László a következőket nyilatkozta nemrégiben: "Ezt én képes vagyok higgadtan nézni, mert megértem az összetevőit, ettől még nem fogadom el morálisan, nehogy félreértsük a dolgot, csak nem szeretném az érzelmi energiáimat arra pazarolni, hogy azon dühöngjek, hogy Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy mi zajlott ebben az országban ötven éven keresztül, nem beszélve még hozzánk képest is rosszabb helyzetben lévő országokról, Romániáról, Kelet-Németországról vagy a Szovjetunióról, ő úgy gondolja, hogy ez egy elfogadható dolog, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon." (idézet innen)
Most már nyilvánvaló: Csíkszeredában akkor fog állni a rovástábla, ha az EU-ban tényleg tilos lesz a vörös csillag, de addig David Thör Björgvinsson (balra a képen) nevét sem fogják márványba vésni.
Na székelyek, ezt a jövőt szánja nektek az EU! – ledarálják a csíkszeredai rovásírásos helységnévtábla peranyagát
“A 2011 március 28-án iktatott kérésére válaszul közöljük, hogy a kérést az illetékes David Thör Björgvinsson bíró elbírálta, és úgy ítélte, hogy beadvány elfogadhatatlan. A szék úgy ítélte, hogy nem teljesültek az Európai Emberi Jogi Nyilatkozat 34. 35 cikkeiben előírt feltételek.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. A Bíróság nem köteles egyetlen más részletet sem közölni a beadvánnyal kapcsolatban. Az ítélethozataltól számított egy éven belül a teljes dokumentáció megsemmisítésre kerül.”

(Csibi Barna blogja - eredeti cikk)
A hivatkozott paragrafusok pontos szövege (eredeti itt):
34. Cikk Egyéni kérelmek A Bíróság kérelmeket vehet át bármely természetes személytől, nemkormányzati szervezettől vagy személyek csoportjaitól, akik vagy amelyek azt állítják, hogy az Egyezményben vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben biztosított jogok valamely Magas Szerződő Fél részéről történt megsértésének áldozatai. A Magas Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy semmilyen módon nem akadályozzák e jog hatékony gyakorlását. 
35. Cikk Az elfogadhatóság feltételei 
  1. Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták. 
  2. A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelemmel nem foglalkozik, ha az a) névtelen; vagy b) lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bíróság már megvizsgált, illetve amelyet már más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak és az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új adatokat.  
  3. A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy a) a kérelem az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen, nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül;  vagy b) a  kérelmező nem szenvedett jelentős hátrányt, kivéve, ha az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása a kérelem érdemének vizsgálatát teszi szükségessé, és azzal a feltétellel, hogy ezen az alapon egyetlen ügy sem utasítható el, amelyet hazai bíróság nem vizsgált meg megfelelően. 
  4. A Bíróság elutasít minden olyan kérelmet, amelyet e Cikk alapján elfogadhatatlannak tart. Ezt az eljárás bármely szakaszában megteheti

http://rovas.info/index.php/hu/rovastabla-allitas/957-eu-birosag-a-rovastabla-ellen