Korábban írtuk,
hogy az idegen rovás-szabvány aktivistái titokban megváltoztatták az
írásunk nevét, az ISO 15924 szabványban. Bemutatjuk a rúnásításhoz
vezető utat.
Lopakodó kulturális gyarmatosítás - a rúnajellegű rovás
Az indogermán nyelvről szóló felsőbbrendűségi
elképzelések, illetve Vilhelm Thomsen (1842-1927) nyomán az amerikai
szabványosítási lobbista, Michael Everson és társai rúnajellegű
írásoknak nevezték el az egyébként a germán rúnáktól teljesen
független, sokkal ősibb (rovás)írásokat. Thomsen türk rúnáknak nevezte
az ótürk írást, valamint a régi német ábécével való összevetések során
rúnajellegűnek nevezte azt (runic, runiform) - annak ürügyén, hogy
nagyjából azonos időszakban használták, illetve a hozzá nem értő
szemlélők alaki hasonlóságot vélnek felfedezni.
A székely-magyar rovás szabványosításánál is ezt az alaptételt emeli ki első mondatként az amerikai-osztrák Everson-Szelp páros:


“1. Bevezetés: A rovásírás egy rúnajellegű írás a magyar nyelv
lejegyzésére. Néhány forrás „Hungarian Runic” néven említi, ahol a
runic az írás rúnás alakjára utal, nem pedig a germán rúnáktól való
leszármazásra (habár a rovásírás és a fuþark tekinthetők távoli
unoka-testvéreknek). (http://std.dkuug.dk/jtc1/sc2/wg2/docs/n3697.pdf)
Az érvelés már első olvasatra is önellentmondásos, hiszen
a “runic” az írás alakjára utal - nem pedig a rúnától való eredetre,
tehát elismerik, hogy nincs genetikai kapcsolat az írásrendszerek
között. De mégis rúnaszerűnek nevezik mind az ótürk, mind a
székely-magyar rovást, amit következetesen és hibásan “Old
Hungarian”-nak (ebben a terminológiában az “old” kihaltat jelent)
neveznek. Ez egyértelmű történelemhamisítás és nyílt kulturális
gyarmatosítás.
Ennyi erővel ugyan, miért ne mondhatnánk, mi magyarok éppen fordítva, hogy a rúna rovásjellegű? Abban több lenne az igazság.
Rúnásítás története a szabványokban
A székely-magyar rovás rúnásítása csak úgy járhat
sikerrel, ha az amerikai szabványosítási aktivista Everson a rováshoz
hasonló írást - pl. az ótürköt, vagyis az orkhoni rovást is rúnásítja.
Nos, ez már megtörtént, méghozzá 2009. június 1-én, azaz mindössze
három éve! Az Everson által felügyelt ISO 15924 adatbázis rendelkezik
az írásnevekről, ahol Everson titokban kiegészítette az ebben található
“175-Orkh-Old Turkic” íráskódot az “Orkhon Runic” kifejezéssel. Vajon
tudja-e Everson, hol van az Orkhon folyó? Ez bizony Mongóliában,
messze-messze Észak-Európától...
Az ótürk írás Everson általi rúnásítása már akkor történt,
amikor javában zajlott a székely-magyar rovás szabványelőterjesztések
csatája. Micsoda meglepetés, hogy két hónappal korábban, 2009. április
22-én a dublini értekezleten Everson és társai megváltoztatták a saját
addigi véleményüket a székely-magyar rovásról. Azt addig - szintén
tévesen -“Old Hungarian”-nek hívták, Dublinban pedig csak kitalálták rá
a Hungarian Runic elnevezést. Így tehát 2009. júniusára Everson máris
két ősi írást is germánosított, nevükbe csempészve a “Runic” kifejezést.
Az igazi lóláb azonban csak most, 2012. október 16-án
lógott ki az ISO 15924 szabványból. A magyarok írása 2004 és 2012
között ebben az adatbázisban “Old Hungarian” volt (persze Everson
2004-es bejegyzése miatt), de most hirtelen kiegészítésre került a
“Hungarian Runic” elnevezéssel. Jelenleg így néz ki: 176-Hung-Old
Hungarian (Hungarian Runic).
Kihalt magyar rúna - … ez lesz a rovás angolul!
Mindezt Everson úgy tette meg, hogy semmiféle egyeztetés
nem volt a Magyar Szabványügyi Testülettel, illetve annak Informatikai
Bizottságában létrejött Rovás Munkacsoporttal, de természetesen a
magyar nyelvészekkel sem lépett kapcsolatba.

Közben azonban javában zajlott a nemzetközi szavazás az
írás nevéről, az úgynevezett ISO/IEC 10646: 2012/PDAM 2.2 szavazáson.
Ez a szavazás sordöntő jelentőségű volt abban a tekintetben, hogy a
rovásírás megőrizheti a széleskörben elfogadott nemzetközi elnevezését
(“Rovas”), vagy pedig az Everson-Szelp páros által rákényszerített
valamelyik mesterséges, téves nevet kell felvennie. Sajnos ezen a
szavazáson a Magyar Szabványügyi Testület csak tartózkodni tudott az
Eversonékat támogató magyarországi fantom-szervezetek szervezett
obstrukciója miatt.
A runásító Eversont támogató magyar(országi) személyek:
Korábban írtuk, hogy a Magyar Szabványügyi Testületben
2008 óta fennálló közmegegyezést az idei évben dömpingszerűen
bejelentkező alábbi személyek és szervezetek megszüntették, az MSZT
Rovás Munkacsoportjának munkáját obstruálták, melynek következtében a
magyar álláspont hivatalos nemzetközi képviselete fél éve
ellehetetlenült. Ezen szereplők egyedüli tevékenysége Everson támogatása:
- Szondi Miklós, Solt - Természetesen Életmód Egyesület
- Tisza András, Mór - Lampert Csaba egyéni vállalkozó (órás-ékszerész) képviseletében
- Androsovics József, Dunaújváros - Magyarok Szövetsége Egyesület
- Czippán István, Érd - Feral Kft.
- Szilágyi László, Pécs - Somogyi Betyárok Lovasegyesület
- Szentesné Frigyesi Piroska, Pécs - Maláka Szociális Foglalkoztató Szövetkezet
- Gyetvay György Gergely, Budapest - Magyarok Világszövetsége
Magyar kulturális önrendelkezést!
A fentiek ellenére a rovásírás kutatói és a felhasználói
közösség képviselői közül egyre többen felelősséget érezve, 2012.
október 16-án benyújtottak egy szabványtervezetet a rovásírásra, amely
egyben döntő érveket szolgáltat a hibás “Old Hungarian” kifejezés
ellen. Ennek magyar fordítása itt olvasható: (http://rovasmag.hu/Szabvanytervezet/Magyar_Rovas_szabvanytervezet.pdf).
Ez indíthatta el a vészcsengőt Everson fejében, s felrúgva
mindenféle eljárásrendet, hipp-hopp megváltoztatta a nemzeti írásunk
adatbázisbeli nevét. Lásd: ISO 15924 kódok időbeli változása: (http://www.unicode.org/iso15924/codechanges.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése