Athénban nem 
szűnnek a tüntetések, Olaszországban ismét politikai válság fenyeget, és
 mindenki arra figyel, mikor lesz végre iránymutatás Berlinből: mintha 
semmi nem változott volna az eurózónában. Szeptember elején az Eurostat –
 megerősítve más, reménykeltő adatokat – mégis felvillantotta a fényt az
 alagút végén.
 Hosszú hónapok után idén a második negyedévre az euróövezet gazdasága 
visszafogott növekedést mutatott az első negyedévhez képest (a GDP 0,3 
százalékával bővült). Nyáron megállt a munkanélküliség emelkedése is. A 
legutóbbi Eurostat-adatsor szerint az eurózónában 12 százalék a 
munkanélküliség, a 28 tagállam összességében 10,8. Továbbra is 26,5 
millió európai munkanélküli, köztük 5,5 millió 25 éven aluli. A Reuters 
szerint a fedezeti alapok is visszafogták az európai részvényekkel 
szembeni fogadást, sőt 2006 óta nem látott bizalommal vannak irántuk. 
Akkor
 vége? Ennyi volt az euróválság? Várhatjuk a bőség éveit? Az eurózóna 
politikusai többé-kevésbé tavaly március óta mondogatják, hogy az euró 
válságának vége, de igazi megkönnyebbülést az jelentett a kontinensnek, 
amikor Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke tavaly 
augusztusban bejelentette a korlátlan (azóta sem használt) 
kötvényvásárlási programot –így kiiktatva a bizonytalanságot az euró 
megszűnése körül. De azóta?
 
A
 helyzet romlása megállt, viszont ez korántsem jelenti, hogy a válságnak
 vége – mondta lapunknak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel 
gazdaságelemző intézet kutatója, aki a rövid távú növekedést illetően is
 szkeptikus. Arra számít, hogy a növekedés váltakozni fog, hol kicsit 
jobb, hol kicsit rosszabb lesz. A második negyedévi eurózónás gazdasági 
növekedés valójában Németországban és Franciaországban volt számottevő, 
de olyan gyors volt (0,5-0,7 százalék a negyedév alatt), hogy nem 
fenntartható. Viszont Spanyolországban és Olaszországban a második 
negyedévben is csökkent a GDP, és Olaszországban még a nyáron is tovább 
emelkedett a munkanélküliség. Az alapvető problémák viszont továbbra is 
fennállnak. A dél-európai országok állam- és magánkézen lévő adóssága 
még mindig nagyon magas. A bankrendszer továbbra is sérülékeny, a 
hitelkamatok Dél-Európában továbbra is magasak. Spanyolországban 
GDP-arányosan 6 százalékos költségvetési kiigazítás szükséges a 
következő években, ami komoly kihívás (különösen a 26 százalékos 
munkanélküliség mellett), és a politikai stabilitást is megingathatja. 
Olaszországban politikai válság fenyeget, Görögországban a jelenlegi 
hitelcsomag valószínűleg nem elég, s bár Portugáliában jövőre lejár a 
hitelprogram, nincs esély rá, hogy egyedül talpra álljanak.
A
 kutató szerint nagyon fontos, hogy José Manuel Barroso, az Európai 
Bizottság elnöke az unió állapotáról mondott beszédében a politikai 
stabilitást és a reformok melletti politikai 
elkötelezettséget jelölte meg mint a következő évek legfőbb kockázati 
tényezőjét. – Ha a négy déli állam bármelyikében komoly politikai válság
 alakul ki, az újraindíthatja a pénzügyi válságot – szögezi le Darvas.
 
Fabian
 Zuleeg, az Európai Politikai Központ (EPC) közgazdásza szerint a 
kockázatok között nem szabad alábecsülni a külső tényezőket. Kína 
magához tért egy nehezebb időszak után, de az Egyesült Államokban, 
például az adósságplafonról szóló vitának óriási negatív hatása lehet. 
Kérdésünkre Zuleeg kitér a populizmusra is. – Ez a válság természetes 
velejárója, együtt kell élnünk vele, nem szabad túlreagálnunk, hiszen a 
populistáknak pont a reakció kiváltása a céljuk. Ha megkapják, 
megerősödnek – vélekedik a kutató, aki szerint sok protesztpárt felőrli 
magát. Szerinte másolni sem szabad őket, hiszen az emberek úgyis az 
igazit fogják keresni. Szerinte Angela Merkel német kancellár 
megmutatta, hogyan lehet belpolitikailag népszerűtlen döntéseket hozni a
 válság során, és még így is választást nyerni. – Az emberek arra 
vágynak, hogy vezessék őket. Jó lenne, ha más kormányok is nyíltan 
elmondanák, mit gondolnak. Jó lenne, ha például Franciaországról 
tudnánk, hogy milyen Európában gondolkodnak – mondja a kutató.
 
Egyértelmű
 – szögezi le Darvas Zsolt –, hogy a legkritikusabb probléma a 
munkanélküliség. Az Egyesült Államokban hamar, 2009-től bővült a 
foglalkoztatottság, Európában viszont folyamatosan csökkent. Szerinte ez
 ellen kevéssé lehet hatni a bizottság vezetői által lefektetett 
stratégiákkal, hiszen például nem lehet több millió embert beíratni 
továbbképzésre.
 
A
 foglalkoztatottságot egyedül a gazdasági növekedés beindításával lehet 
emelni. A növekedés beindításának pedig több kulcsa van. Az egyik 
legfontosabb a bank unió kiteljesítése. Pozitív fejleményként értékeli, 
hogy az európai bankfelügyeleti rendszer a jövő év végén elindulhat, de 
ez önmagában nem elég. Mielőtt az EKB átveszi a felügyeletet 130-140 
eurózónás bank felett, kötelessége átfogó mérlegelemzést végezni. Ha ezt
 jól csinálja, az sokat nyomhat a latban, hiszen az egyik fő kritika, 
hogy Európa nagyon elnyújtotta a bankok helyzetének kezelését. – Az 
Egyesült Államokban 2009-ben adtak banknak utoljára állami segítséget. 
Az Európai Unióban ez folyamatos, a bankok egynegyede állami segítség 
alatt áll – mondja a Bruegel szakértője. A negatív példa a kilencvenes 
évek Japánja, ahol a nyolcvanas évek ingatlan- és tőzsdelufija 
kipukkant, de a bankok rendbetételét elhúzták. A rossz hitelállomány 
fenntartására biztatták a pénzintézeteket, így pont a fiatal, dinamikus 
vállalatok nem jutottak forráshoz, miközben a zombivállalatok 
elvegetáltak. Ennek a veszélye Európában is fennáll. Az európai bankunió
 másik építő eleméről, a bankszanálási mechanizmusról a német kormány 
felállása után lehet döntés, de félő, hogy a mostani Európai 
Parlamentnek már nem fér bele a májusi választások előtt az érdemi 
döntés.
 
A
 növekedés beindításához szükséges szerkezeti átalakításokat Darvas 
szerint Európában jól értik, de a német ihletésű, európai bizottsági 
strukturális javaslatok sokszor egyoldalúak. – Azon országoknak van házi
 feladatuk, amelyek nagyon rossz helyzetben vannak, míg a jól 
teljesítőekkel szemben elnézően bánik a bizottság, bár fontos lenne, 
hogy a kialakult külső és versenyképességbeli egyensúlytalanságok 
kiigazításában szimmetrikusan vegyenek részt az adós és a hitelező 
országok. Ha a kiigazítás csak az adósok feladata, az könnyen 
sikertelenségbe torkollhat – mondja a kutató. Emellett a keresleti 
oldali feladatokat hihetetlen mértékben elhanyagolják a bizottsági 
javaslatok. Miközben az egész euróövezeten belül csökken a fogyasztás és
 a magánberuházás, Németországban, Ausztriában az állami beruházások 
aránya annak ellenére a lehető legalacsonyabb, hogy erős a két ország 
költségvetési helyzete – de erről sem szólnak a brüsszeli ösztönzők. – A
 bizottság, úgy tűnik, hogy el akarja kerülni, hogy konfliktusba 
kerüljön Németországgal – mondja Darvas.
 
Zuleeg
 arra figyelmeztet, hogy a belső piac kiszélesítése mellett a monetáris 
politikának lazának kell maradnia. – Az infláció jelen pillanatban a 
legkisebb problémánk, különösen egy adósságválságban nem szabad miatta 
túl sokat aggódnunk. Persze nem kell két számjegyű infláció, de felül 
kell vizsgálni a 2,5 százalékos célt, amit más időkre terveztek – 
mondja. Szerinte emellett további segítséget lehetne nyújtani a 
mentőcsomagban részesült országoknak, egy biztosítási rendszerrel, ami 
garanciavállalásokon keresztül csökkentené a kockázati különbséget a 
déli és az északi tagállamok között.
 
Darvas
 kérdésünkre röviden vázolja a kilábalás forgatókönyvét. – A stagnálás, 
alacsony növekedés, elhúzódó, tartós munkanélküliség állapota sokáig 
fenn fog állni, és ha szerencsénk van, és nem lesz politikai válság, 
akkor szép lassan, három-öt év alatt ki tudunk lábalni – mondja.
 
Arról
 Barroso is szólt már, hogy nem lehet visszatérni a régi szép időkhöz, 
„új normalitást” kell teremteni. – Európának hozzá kell szoknia a 
gondolathoz, hogy egy időben a dolgok jól mentek, és ez sok helyen 
fenntarthatatlan magatartáshoz vezetett, például az állami és magánhitel
 felvételben – mondja Zuleeg. Most sokkal nehezebb a gazdasági környezet
 globálisan és Európában is. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy tartósan a
 válság állapotában kell lennünk. De világos, hogy jelentős reformokat 
kell végrehajtanunk nemcsak a krízis érintette országokban, hanem egész 
Európában, mert a világ megváltozott.
Zalán Eszter