Athénban nem
szűnnek a tüntetések, Olaszországban ismét politikai válság fenyeget, és
mindenki arra figyel, mikor lesz végre iránymutatás Berlinből: mintha
semmi nem változott volna az eurózónában. Szeptember elején az Eurostat –
megerősítve más, reménykeltő adatokat – mégis felvillantotta a fényt az
alagút végén.
Hosszú hónapok után idén a második negyedévre az euróövezet gazdasága
visszafogott növekedést mutatott az első negyedévhez képest (a GDP 0,3
százalékával bővült). Nyáron megállt a munkanélküliség emelkedése is. A
legutóbbi Eurostat-adatsor szerint az eurózónában 12 százalék a
munkanélküliség, a 28 tagállam összességében 10,8. Továbbra is 26,5
millió európai munkanélküli, köztük 5,5 millió 25 éven aluli. A Reuters
szerint a fedezeti alapok is visszafogták az európai részvényekkel
szembeni fogadást, sőt 2006 óta nem látott bizalommal vannak irántuk.
Akkor
vége? Ennyi volt az euróválság? Várhatjuk a bőség éveit? Az eurózóna
politikusai többé-kevésbé tavaly március óta mondogatják, hogy az euró
válságának vége, de igazi megkönnyebbülést az jelentett a kontinensnek,
amikor Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke tavaly
augusztusban bejelentette a korlátlan (azóta sem használt)
kötvényvásárlási programot –így kiiktatva a bizonytalanságot az euró
megszűnése körül. De azóta?
A
helyzet romlása megállt, viszont ez korántsem jelenti, hogy a válságnak
vége – mondta lapunknak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel
gazdaságelemző intézet kutatója, aki a rövid távú növekedést illetően is
szkeptikus. Arra számít, hogy a növekedés váltakozni fog, hol kicsit
jobb, hol kicsit rosszabb lesz. A második negyedévi eurózónás gazdasági
növekedés valójában Németországban és Franciaországban volt számottevő,
de olyan gyors volt (0,5-0,7 százalék a negyedév alatt), hogy nem
fenntartható. Viszont Spanyolországban és Olaszországban a második
negyedévben is csökkent a GDP, és Olaszországban még a nyáron is tovább
emelkedett a munkanélküliség. Az alapvető problémák viszont továbbra is
fennállnak. A dél-európai országok állam- és magánkézen lévő adóssága
még mindig nagyon magas. A bankrendszer továbbra is sérülékeny, a
hitelkamatok Dél-Európában továbbra is magasak. Spanyolországban
GDP-arányosan 6 százalékos költségvetési kiigazítás szükséges a
következő években, ami komoly kihívás (különösen a 26 százalékos
munkanélküliség mellett), és a politikai stabilitást is megingathatja.
Olaszországban politikai válság fenyeget, Görögországban a jelenlegi
hitelcsomag valószínűleg nem elég, s bár Portugáliában jövőre lejár a
hitelprogram, nincs esély rá, hogy egyedül talpra álljanak.
A
kutató szerint nagyon fontos, hogy José Manuel Barroso, az Európai
Bizottság elnöke az unió állapotáról mondott beszédében a politikai
stabilitást és a reformok melletti politikai
elkötelezettséget jelölte meg mint a következő évek legfőbb kockázati
tényezőjét. – Ha a négy déli állam bármelyikében komoly politikai válság
alakul ki, az újraindíthatja a pénzügyi válságot – szögezi le Darvas.
Fabian
Zuleeg, az Európai Politikai Központ (EPC) közgazdásza szerint a
kockázatok között nem szabad alábecsülni a külső tényezőket. Kína
magához tért egy nehezebb időszak után, de az Egyesült Államokban,
például az adósságplafonról szóló vitának óriási negatív hatása lehet.
Kérdésünkre Zuleeg kitér a populizmusra is. – Ez a válság természetes
velejárója, együtt kell élnünk vele, nem szabad túlreagálnunk, hiszen a
populistáknak pont a reakció kiváltása a céljuk. Ha megkapják,
megerősödnek – vélekedik a kutató, aki szerint sok protesztpárt felőrli
magát. Szerinte másolni sem szabad őket, hiszen az emberek úgyis az
igazit fogják keresni. Szerinte Angela Merkel német kancellár
megmutatta, hogyan lehet belpolitikailag népszerűtlen döntéseket hozni a
válság során, és még így is választást nyerni. – Az emberek arra
vágynak, hogy vezessék őket. Jó lenne, ha más kormányok is nyíltan
elmondanák, mit gondolnak. Jó lenne, ha például Franciaországról
tudnánk, hogy milyen Európában gondolkodnak – mondja a kutató.
Egyértelmű
– szögezi le Darvas Zsolt –, hogy a legkritikusabb probléma a
munkanélküliség. Az Egyesült Államokban hamar, 2009-től bővült a
foglalkoztatottság, Európában viszont folyamatosan csökkent. Szerinte ez
ellen kevéssé lehet hatni a bizottság vezetői által lefektetett
stratégiákkal, hiszen például nem lehet több millió embert beíratni
továbbképzésre.
A
foglalkoztatottságot egyedül a gazdasági növekedés beindításával lehet
emelni. A növekedés beindításának pedig több kulcsa van. Az egyik
legfontosabb a bank unió kiteljesítése. Pozitív fejleményként értékeli,
hogy az európai bankfelügyeleti rendszer a jövő év végén elindulhat, de
ez önmagában nem elég. Mielőtt az EKB átveszi a felügyeletet 130-140
eurózónás bank felett, kötelessége átfogó mérlegelemzést végezni. Ha ezt
jól csinálja, az sokat nyomhat a latban, hiszen az egyik fő kritika,
hogy Európa nagyon elnyújtotta a bankok helyzetének kezelését. – Az
Egyesült Államokban 2009-ben adtak banknak utoljára állami segítséget.
Az Európai Unióban ez folyamatos, a bankok egynegyede állami segítség
alatt áll – mondja a Bruegel szakértője. A negatív példa a kilencvenes
évek Japánja, ahol a nyolcvanas évek ingatlan- és tőzsdelufija
kipukkant, de a bankok rendbetételét elhúzták. A rossz hitelállomány
fenntartására biztatták a pénzintézeteket, így pont a fiatal, dinamikus
vállalatok nem jutottak forráshoz, miközben a zombivállalatok
elvegetáltak. Ennek a veszélye Európában is fennáll. Az európai bankunió
másik építő eleméről, a bankszanálási mechanizmusról a német kormány
felállása után lehet döntés, de félő, hogy a mostani Európai
Parlamentnek már nem fér bele a májusi választások előtt az érdemi
döntés.
A
növekedés beindításához szükséges szerkezeti átalakításokat Darvas
szerint Európában jól értik, de a német ihletésű, európai bizottsági
strukturális javaslatok sokszor egyoldalúak. – Azon országoknak van házi
feladatuk, amelyek nagyon rossz helyzetben vannak, míg a jól
teljesítőekkel szemben elnézően bánik a bizottság, bár fontos lenne,
hogy a kialakult külső és versenyképességbeli egyensúlytalanságok
kiigazításában szimmetrikusan vegyenek részt az adós és a hitelező
országok. Ha a kiigazítás csak az adósok feladata, az könnyen
sikertelenségbe torkollhat – mondja a kutató. Emellett a keresleti
oldali feladatokat hihetetlen mértékben elhanyagolják a bizottsági
javaslatok. Miközben az egész euróövezeten belül csökken a fogyasztás és
a magánberuházás, Németországban, Ausztriában az állami beruházások
aránya annak ellenére a lehető legalacsonyabb, hogy erős a két ország
költségvetési helyzete – de erről sem szólnak a brüsszeli ösztönzők. – A
bizottság, úgy tűnik, hogy el akarja kerülni, hogy konfliktusba
kerüljön Németországgal – mondja Darvas.
Zuleeg
arra figyelmeztet, hogy a belső piac kiszélesítése mellett a monetáris
politikának lazának kell maradnia. – Az infláció jelen pillanatban a
legkisebb problémánk, különösen egy adósságválságban nem szabad miatta
túl sokat aggódnunk. Persze nem kell két számjegyű infláció, de felül
kell vizsgálni a 2,5 százalékos célt, amit más időkre terveztek –
mondja. Szerinte emellett további segítséget lehetne nyújtani a
mentőcsomagban részesült országoknak, egy biztosítási rendszerrel, ami
garanciavállalásokon keresztül csökkentené a kockázati különbséget a
déli és az északi tagállamok között.
Darvas
kérdésünkre röviden vázolja a kilábalás forgatókönyvét. – A stagnálás,
alacsony növekedés, elhúzódó, tartós munkanélküliség állapota sokáig
fenn fog állni, és ha szerencsénk van, és nem lesz politikai válság,
akkor szép lassan, három-öt év alatt ki tudunk lábalni – mondja.
Arról
Barroso is szólt már, hogy nem lehet visszatérni a régi szép időkhöz,
„új normalitást” kell teremteni. – Európának hozzá kell szoknia a
gondolathoz, hogy egy időben a dolgok jól mentek, és ez sok helyen
fenntarthatatlan magatartáshoz vezetett, például az állami és magánhitel
felvételben – mondja Zuleeg. Most sokkal nehezebb a gazdasági környezet
globálisan és Európában is. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy tartósan a
válság állapotában kell lennünk. De világos, hogy jelentős reformokat
kell végrehajtanunk nemcsak a krízis érintette országokban, hanem egész
Európában, mert a világ megváltozott.
Zalán Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése