2011. november 11., péntek

Elemzés az Unió romló pénzügyeiről, kínai szemszögből

Hogy miért fontos Kínának annyira Európa? Mert megfordult a régi trend. Ma már a kínaiak fektetnek be külföldön, s a legtöbb kínai befektetés már nem is Amerikába, hanem Európába irányul. Ezen belül is jórészt Magyarországra.
A nemrégiben Pekingben tartott 3. Kínai Külkereskedelmi Vásáron teljesen nyilvánvaló volt, hogy 2011-ben Európa a kínai vállalatok külföldi befektetéseinek legfontosabb célpontja. Egyebek között a technológia és a védett márkák, s licencek vásárlására fordították a legtöbb pénzt a kínai vállalkozók.
A legújabb statisztikai adatok szerint az év első három negyedévében a kínai fúziók és felvásárlások (M&A) száma összesen 35 volt, amiből több mint 10,3 milliárd dollár értékű gazdasági nyeresége származott a kínaiaknak.
Európa (és ezen belül Magyarország) lelkesen üdvözli a kínai befektetőket. Mentőövet lát bennük ahhoz, hogy a válságból kilábaljon, és újra rendbe hozza zilált pénzügyeit, s visszaépítse leépülő gazdaságát.
Ám a kínaiak óvatosak. Nagyon jól tudják, hogyha Európa gazdasága összeomlik, akkor vele zuhannak a mélybe az ő befektetéseik is, s ez komolyan érintheti Kína gazdaságát, melyre már komoly csapást mért az amerikai recesszió.
Az út az amerikai pénzügyi válságtól az európai adósságválságig:
Ez az út a következőféleképpen alakult. 2008 szeptemberében, amikor a Lehman Brothers csődbe ment, az egyértelműen jelezte, hogy az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság globális pénzügyi válsággá bontakozik ki.
A válság a következő tíz iparágat érintette a legsúlyosabban: a pénzügyi szektort, az ingatlanpiacot, a luxusipart, az építőipart, a gyáripart, az energiaipart, az idegenforgalmi ipart, a közlekedési és szállítási ipart, a szerencsejáték-ipart és az egészségügyi szolgáltatóipart.
A válság ugyanakkor nem érintette, illetve pozitívan érintette az ügyvédeket, a zálogházakat, a pszichológiai és tanácsadó ipart, a médiát, a biztonsági ipart, a gyorséttermeket, az egyes országokban már valóságos iparággá vált szervezett bűnözést, a közigazgatást, a temetkezési vállalatokat és a hadiipart.
A mostani európai adósságválság a 2008-as pénzügyi válság között négy fő különbség van:
1. Először is a két válság eltérő minőségű. A 2008-as válság egyszerű pénzügyi válság volt, a mostani európai adósságválság viszont már komplex válság, amelynek összetevői között pénzügyi és hitelezési válság, politikai válság és társadalmi válság is megtalálható (a morálisat és ideológiait már nem tették hozzá - szerk.).
2. A második különbség az igazán szembeszökő. A 2008-as pénzügyi válság oka az volt, hogy a bankok értékpapírként kezelték a másodlagos jelzáloghitelt. Ez olyan egy régi kínai mondás szerint; mintha egy 80 éves nőt 20 éves lánynak öltöztetnénk fel. A könyvvizsgálók magas színvonalúnak minősítették ezeket az értékpapírokat, vagyis tulajdonképpen azt mondták, hogy igazán „20 évesek", a biztosítók pedig garanciát vállaltak rá, hogy igazi „lányok". - A mostani válságot ezzel szemben az Európában, s főleg a Nyugaton régóta folytatott, a pénzügyi lehetőségeket meghaladó jóléti politika és a liberális politikai rendszer közötti ellentmondás, valamint az eurózóna valutapolitikájának egységesítése és a pénzügypolitika közötti ellentmondás okozta.
3. A harmadik különbség a két válság megoldásában van. A 2008-as válság után az országok egységesek voltak, a mostani válság során azonban minden ország elsősorban magára gondol.
4. A negyedik különbséget a két válságnak alakulásában találhatjuk. A 2008-as válság olyan volt, mint egy gyors lefolyású akut betegség, gyorsan jött, és miután az országok egységben léptek fel, az akut betegség hosszan tartó krónikus betegséggé változott. A többek között ezekből is összeadódó mostani válság viszont az eszkalálódó problémák miatt a krónikusan elhúzódó pénzügyi betegségből ismét heves tüneteket mutató betegséggé változott, ezúttal szinte a gyógyulás eshetősége nélkül.
Az európai adósságválság megoldására négy lehetőség adódik:
- Az első, hogy Görögország csődbe megy, és kilép az eurózónából. Ez talán ideig óráig megvédheti az eurózónát, s egyúttal meg kell akadályozni az európaiaknak azt is, hogy Görögország példája a 2008-as Lehman Brothers esethez hasonlóan láncreakciót indítson el, márpedig ez nagyon nehéz lesz. Sőt mondhatni, hogy ennek a valószínűsége eléggé kicsi.
- A második lehetőség, hogy Németország és az eurózóna más tagországai bizonyos mértékű engedményeket adnak, aminek viszont sem a segítséget nyújtó, sem a segítséget elfogadó országok állampolgárai nem örülnek. Mivel a pénzügyi segítségért cserébe megszorításokat kérnek, ezért ez a megoldás valószínűleg folyamatos zavargásokhoz, sőt a kormány lemondásához vezet.
- A harmadik lehetőség, hogy a nagy nehézségekkel kialakított eurózóna szétesik, de ha ez megtörténik, annak rendkívül rossz nemzetközi hatása lesz. Mondhatni azt is, hogy beláthatatlan következményei lesznek annak, ha mindegyik ország hirtelen a maga feje után kezd el majd menni, nemritkán a szomszédos államok kárára. Ebben talán csak Franciaország és Németország jelentenek kivételt, s kialakíthatják a csak erre a két országra érvényes eurozónát. Mely lényegében az Unió jogutódjának tekinthető majd.
- A negyedik lehetőség pedig az, hogy az Európai Központi Bank engedélyt ad a bankóprés beindítására. Ám ez azonnal el is indítja az inflációt. És ezáltal ha a fogyasztóknak nincs bizalma, a vállalatok sem szívesen fektetik be a pénzüket, akkor a többletpénz más országokba jut, és az eurózóna semmit sem profitál belőle, csak az infláció marad, ez pedig szintén katasztrófához vezet. És az infláció felgyorsítja a világgazdaság összeomlását, melynek beláthatatlan következményei lehetnek az emberiségre nézve. Eljöhet a világméretű anarchia és a háborúk ideje.
A China Broadcast nyomán
Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda


Az EU leállította a Kínával folytatott hiteltárgyalásokat


Az Európai Unió elvetette azokat a feltételeket, amelyekhez Kína közötte az euró-övezet stabilizálása érdekében nyújtandó hitelt.
Egytrillió dollárnyi hitel nyújtása fejében Peking követelte befolyása növelését az IMF-nél, valamint azt, hogy elismerjék piacgazdasággal rendelkező ország státusát és vonják vissza a Kínába irányuló fegyverszállításra kirótt uniós embargót.
Egyszóval, az EU és Kína tárgyalásai megszakadtak.
ruvr.ru


Elég lesz-e ”Merkozy” aranytartaléka?

Az Angela Merkel és Nicolas Sarkozy (röviden „Merkozy”) folytatja ”harcát” az euró megmentéséért. Számos szakértő szerint ”Merkozy” nem lesz képes pozitív eredményt elérni ezen a területen. A legjobb, amit a diumvirátus remélhet, az Európai Unió teljes összeomlásának egy kis késleltetése.
A G20 legutóbbi ”történelmi” csúcstalálkozójának eredménye egy látványos semmi. Nem tekinthető sikeresnek Angela Merkel nyilatkozata arról, hogy a helyzet legkorábban 10 év múlva fog javulni. Közkinccsé tették azt a meglehetősen sokkoló információt is, amely szerint az Európai Pénzügyi Stabilitási Alapítvány támogatására a csúcstalálkozón azt javasolták a németeknek, hogy használják fel ”az utolsó reménység tőkéjét” - az aranytartalékokat.
Válaszul a német kormány erőteljesen és határozottan elutasította a javaslatot. S. Seibert kormányszóvivő bejelentette: ”a Bundesbank rendelkezésére álló arany-és devizatartalékok nem képezték vita tárgyát a G20 vezetőinek találkozóján”. A Bundesbank is ellenezte: ”Tudunk a javaslatról, de elutasítjuk azt”.
Mindez nem meglepő. Először is, a német aranytartalék nem nagy - a legfrissebb adatok szerint 181 milliárd euró. Ebből közvetlenül aranyban egy kicsit többet, mint 130 milliárd euró van. Franciaország aranytartaléka sem nagy - 2009-ben 100 milliárd eurónál kevesebb volt . Egyértelmű, hogy ez az összeg még a nem túl nagy Görögország megmentéséhez sem elég, akkor pedig mit mondjunk a teljes Európai Unióról, amelynek stabilizálásához több billió euró kellene.
Tehát a németek és franciák minden ”emberfeletti munkával megszerzett” aranyát ”Merkozy” meghagyná hazájuk kincstárában, és nem költi az EU-ra. Annál is inkább, mert Görögországot hétmérföldes lépésekkel követi Olaszország. Az elmúlt napokban az olasz adósságot gyorsított ütemben árusítják ki. A tízéves kötvények kamata már a 7%-kos kritikus szinthez közelít. Nos, akkor Magyarország hasonló kötvényeinek kamatairól mit mondjunk?
Ferenci Csaba

Bezárták a piramisokat a zsidó számmisztika miatt

Ma áll elő az különleges pillanatnyi állapot, hogy 2011.11.11 és 11 óra 11 perc dátum és óra együttállás lesz (mire olvassa a kedves olvasó már volt).
Mivel a zsidó szabadkőművesség és általában a zsidók érzékenyek a számmisztikára, ezért az egyiptomi hatóságok úgy döntöttek, hogy bezárják a piramisokat.
Tudva lévő, hogy a zsidó szabadkőművesek különleges erőt, fontosságot tulajdonítanak a piramisoknak, rengeteg szimbólumukban, jelvényükben fellelhető, az egyiptomi hatóságok a tudósokkal egyetértésben a mai napra lezárták a piramisokat.
Az ok: "A 11-es szám mindig valami különleges dolgot jelölt. Nem akartuk, hogy a szabadkőművesek és a zsidók átalakítsák a műemlékeket holmi rögtönzött emlékhellyé, és ott rituálét tartsanak, és megünnepeljék a SÁTÁN napját". A 11.11.11.11.11 különleges számkombináció, és okkal hihetjük, hogy valamit terveznek a piramisokban.
A számmisztika szerint a 11 és a 22 mesterszámok, és általában nem túl sok jót jelentenek.
Meglepve nem vagyunk....
Kemény Gábor


A számmisztikusok különös jelentőségűnek tartják a sok tizenegyest egymás után, miszerint 2011. 11. hó 11. nap, 11 óra 11 perc, 11 másodperc...
Az ilyesmiben hívő primitív felfogású emberek a körülményekből és a felszínes jelenségekből következtetnek, anélkül, hogy a dolgok mélyén zajló folyamatokat megértenék. Egyesek még ezt is képesek kabbalának hívni, és az emberek által kreált időszámítást emberi felfogással összkombinálni. Na és mi van, ha a naptár nem a valós csillagállásokkal, vagy égi összefüggésekkel van összhangban? És mi van, ha nem is jól értelmezik a 11-es számot? Mi van, ha a szám forma, kinézet és tartalom szerint sem is az eredeti ideához kapcsolódik?
Mindennek az ige a szellemi alapja, erre épül a teremtett világ, és a misztikus jelenségek is csak ez alapján érthetők meg. A furcsa "energiaváltozások" sokkal mélyrehatóbb folyamatok tünetei, amit számmisztikusok és önjelölt kabbalisták sosem fognak megérteni. A világ az eredeti állapota felé halad, áll vissza, ami miatt sokan rettegnek és félnek, sokan ostoba elméleteket gyártanak, de a hívő embernek nyilvánvaló, hogy az Igazság hamarosan visszatér ebbe a világba. Sokaknak fájni fog!

Tamási Attila

A HIV-fertőzött lányok száma emelkedik, valamint a szifiliszbe is egyre többen kerülnek

Gazdag István: A Muzulmán Testvériség lepaktál USraellel?

Az olajmannából származó dollármillióival nyomatékosítva Szaúd-Arábia heves politikai ellentámadást indított az arab népfelkelések hatásainak semlegesítésére, diplomáciai blokkot alkotva az olajmonarchiák körül Jordánia és Marokkó bevonásával, iszlamista szervezeteket pénzelve, Egyiptomban a szalafista irányzat hatalomra juttatása, Szíriában az Aszad-rendszer destabilizálása végett.
Nem félve a nevetségességtől, Rijád egészen odáig ment, hogy társadalmi reformok bevezetésére szólította fel Damaszkuszt, noha e téren a saját háza táján is lenne éppen elég tennivalója - és akkor még nagyon enyhén fogalmaztunk (gondoljunk csak a vallási kisebbségek vagy a nők ottani helyzetére). Törökországgal a sarkában, amely az újoszmán diplomáciával felvértezve regionális vezető szerepre pályázik, a vahabita királyság mint az iszlám integrizmus fészke minél több arab államot szándékozik összefogni, de persze nem Izraellel szemben, hiszen az arab világ kemény magját sújtó USraeli pörölycsapásoknak éppen ő a legfőbb haszonélvezője, hanem a síita Irán ellen, amelynek a több mint harminc éves embargó ellenére sikerült eljutnia az atomhatalmi rang küszöbéig, így aztán - a ’60-as évek nasszerista Egyiptoma és a ’80-as éves bászista Irakja után - az aktuális „fixációs tályogot” képezi a népi elégedetlenség kitörését kockáztató vahabita dinasztia számára. Az Egyesült Államokkal 42 éve folytatott stratégiai együttműködésének eredménye Jeruzsálem csaknem teljes elzsidósodása, Palesztina majdnem teljes gyarmatosítása, Irak összeomlása és a szunnita hatalom ottani megszűnése, Szudán megcsonkítása a dél-szudáni procionista enklávé létrehozása révén, legutóbb pedig Líbia összeomlása - mindez anélkül, hogy kérdésessé tenné kollaborációját a cionista entitás fővédnökével és jogtiprásai legfőbb kezesével.
Sajtóinformációk szerint az utóbbi időben intenzív kapcsolatfelvételre került sor a Muzulmán Testvérek és az amerikai kormányzat között annak érdekében, hogy a Nyugat politikailag rehabilitálja az iszlamista mozgalmat, amely különösen aktív Egyiptomban és - a NATO-agresszió óta - Líbiában, valamint kisebb mértékben Tunéziában és Szíriában, és amelynek a palesztinai ága nem más, mint a Hamasz. A vallásos testvériséget mindeddig sújtó politikai bojkott megszüntetésével szándékoznak elérni csatlakozását az amerikai stratégiához, és így némileg kompenzálni az USA „műhibáját”, hogy képtelen rábírni Izraelt a telepítési politikája felfüggesztésére és a palesztinokkal való tárgyalásai folytatására. A Muzulmán Testvérek „renovált” politikai pártként való pozicionálása az egyiptomi politikai életben ezt az új irányvonalat jelzi, amely az amerikai séma szerint végeredményben a pániszlám szervezet és a szentföldi latorállam közötti ellenségesség felfüggesztését, vagyis a Mubarak-érabeli status quo fenntartását és megerősítését szolgálná.
Kérdés, mit szól majd ehhez az egyiptomi hadsereg, amely Szadat és Mubarak Amerika-barát „devianciája” ellenére mégiscsak megőrzött valamit Nasszer pánarab nacionalizmusának szellemiségéből, és amelyet egy több mint félévszázados legitimációs vita állít szembe a Muzulmán Testvérekkel, konkrétan a nemzeti függetlenségért vívott harcban tanúsított elsőbbség tárgyában. Ezt a szerepet ugyanis az 1928-ban alapított vallásos testvériség magának vindikálja, miután az oszmán birodalom összeomlása nyomán az iszlám újjászületést és a nyugati befolyás elleni erőszakmentes küzdelmet tűzte zászlajára, amivel ebben a gyarmati elnyomás alatt álló régióban erős vonzerőt gyakorolt az értelmiségi elitekre, tartósan megvetve lábát az észak-afrikai arab államokban (Egyiptom, Szudán, Líbia, Algéria). Hiába lavírozott azonban az egyiptomi monarchia és a brit kolonializmus között, a harc szükségletei szerint váltogatva együttműködést és ellenállást, 1948-ban végül mégis betiltották, pedig akkoriban már egymilliós táborával jelentős politikai erőt képviselt Egyiptomban. A szekuláris arab államokkal szembeni eszmei és erőszakos ellenállása a betiltását vagy legalábbis tevékenysége korlátozását eredményezte máshol is, nevezetesen Szíriában és Irakban (ahol a Bász világi ideológiája ellen harcolt). Egyiptomban a testvériség betiltásáról szóló dekrétumot kiadó Mahmúd an-Nukrasi Pasa miniszterelnököt meggyilkolták, megtorlásul két hónappal később, 1949. február 12-én merénylet áldozatává vált a mozgalom alapítója, Hasszán al-Banna.
A palesztinai katonai összeomlás és Izrael Állam létrejöttének összarab szintű traumatikus sokkja jórészt háttérbe szorította az egyiptomi trón és a Muzulmán Testvérek közötti leszámolást, amely azonban nemcsak a királyság alapjait ásta alá, hanem a testvériséget is diszkreditálta. Ezt az Egyiptomon belüli torzsalkodást ugyanis sokan hajlamosak voltak egy nevetséges figyelemelterelő (diverzáns) akcióként értékelni ahhoz képest, hogy egy nyugati entitás jött létre az arab világ epicentrumában, Palesztinában. Így sokáig rajta maradt a Muzulmán Testvéreken a gyanú árnyéka, hogy csupán eszközök voltak a brit imperializmus szolgálatában az arabok központi konfliktusának az elbagatellizálása érdekében.
Az egyiptomi hadsereg azután nemcsak a monarchiát söpörte el, hanem vele együtt a pániszlám mozgalom hatalmi álmait is szerte foszlatta. A „szabad tisztek csoportja” 1952. július 26-án Faruk királyt száműzetésbe, a vallásos testvériséget pedig illegalitásba kényszerítette. Fatális tévedés volt. Új királyi menedékükből a Muzulmán Testvérek harcot indítanak az egyiptomiak hiteles népi legitimitás által övezett karizmatikus vezetője, Gamal Abdel Nasszer ellen, aki antiimperialista politikája miatt egy példátlan nyugati offenzíva célpontjává vált az arab világban. Nasszer Tel-Avivra függesztette tekintetét, a vallásos testvériség viszont Mekkára, a Cityre és a Wall Streetre figyelt. A nacionalista tiszt Izraelt tekintette az arab világra leselkedő legfőbb veszélynek, és a pánarab szolidaritást részesítette előnyben, miközben a Muzulmán Testvérek a vallási szolidaritást prédikálták a világiasság ellenszereként, palástot borítva az izraeli „fait accompli”-ra. Így a testvériség, amely egykor a brit kolonializmus elleni harcot vezette Egyiptomban, utóbb de facto egy gyékényen árult az arab ügy sírásóival: Szaúd-Arábiával, Amerika kiérdemesült vazallusával és Jordániával, a Közel-Kelet brit zsandárjával. Azt mondják, hogy a hatalom korrumpál. A mellékelt ábra szerint néha már az ellenzékiség is...
MD 2011. XI. 8.

A szálak összeérnek!

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://mkh.valosag.net/images/stories/B/ATV_HETEK_www.kepfeltoltes.hu_.jpg”.

Online megtekinthető film a szcientológiáról

Az igaz történet egy német családról szól, akiket prédaként ölel át és fon be egy magát vallásnak hirdető csoportosulás, a szcientológiai egyház. Miközben a fiatalasszony képtelen elszakadni, s egyre mélyebben és szorosabban kötődik a szervezethez, a férj, aki korábban maga is szcientológus volt, úgy dönt, hogy otthagyja a társaságot. Sikerül is a menekülés, ám eközben elveszíti a hitvesét és a kislányát.
A kényes témának számító filmet titokban forgatták, mert az alkotók tartottak a szcientológusok támadásaitól. A német közszolgálati televízióban való bemutatása óta azonban csak fokozódnak a film körüli feszültségek, botrányok. A németországi szcientológusok szerint a tévéfilm ?a türelmetlenség és a diszkrimináció légkörét alakítja ki egy vallási közösség ellen". A film készítői azonban cáfolják a vádakat, s mint hírlik, nem futamodnak meg, mert az igazság, vallják, mindennél előbbre való.